1834 szeptenber 9 Kerületi ülés. Tárgy: Bernáth előterjeszti Ung megye panaszát alispánjának hatalmaskodásával és a törvénytelen …
1834 szeptenber 9
Kerületi ülés.
Tárgy: Bernáth előterjeszti Ung megye panaszát alispánjának hatalmaskodásával és a törvénytelen praesidialisokkal kapcsolatban. Végzés: a rendek nem kívánnak felírni ez ügy miatt.
Kerületi ülés.
Tárgy: Bernáth előterjeszti Ung megye panaszát alispánjának hatalmaskodásával és a törvénytelen praesidialisokkal kapcsolatban. Végzés: a rendek nem kívánnak felírni ez ügy miatt.
Posony, September 10-én, 1834.
September 7-én vasárnapi, 8-án pedig ünnepi szünet jövén közbe, September 9-én a KK és RR Tarnóczy és Roskoványi elnökségök alatt szokottan kerületi ülést tartottak, mellyben, miután a közelébi napok végzéseinek szerkeztetése megrostáltatott.
BERNÁTH: Minthogy az utasítás a követre nézve szoros magyarázatú, ezen oknál fogva kikérvén a RR figyelmét, a napi renden lévő urbarialis tárgytol eltérő indítványt tevőleg imigy szóllott: Küldőimnek feszült helyzete, mellyet már egy egész esztendőt felül muló békével türnek, továb nem halasztható szoros kötelességemé teszi, hogy a RR elébe indítvány formában terjesszem azon sérelmet, mellyet Ungh Rendei sem (itéletök szerint) egyenesen törvényeink út mutatásábol folyó feljelentés, sem a Nádori törvényes közben járás utján ez ideig orvosolhatni szerencsések nem valának – Mult 1833-ik Augustus 4-én, épen vasárnapon történt: hogy Ungh megye első alispánya Horváth Simon úr, magához vévén a megye tömlöczeire felügyelő, s a rabokra szakadatlan felvigyázattal lenni köteles Várnagyot, Baranya helységébe* kiment, ott Turanszky Kálmán alsz[olga]birónak udvarára felhajtatott, s a tulajdonost otthon nem találván, annak bizonyos gazdasági Conventionatus tisztjét, kire csecsemő árva leánykájának gondviselése is bizva volt, publicus erőhatalommal elfogatta, azután több cselédjeit urok ellen eskü alatt vallatta, ugyan azon s még más két helybeli nemesi curiákat a bámuló népnek nem kevés botránkozására vasárnapon őrökkel körül vétette, s végre az elfogatott gazda tisztet a várnagynak által adván, őrizet mellett nem tudatik hová elkisértette. Nagy megilletődések között terjedett ezen tetnek hire a megye rendeinek köz tudomására. A nemesi sarkalatos jusoknak hivatalbol, s a megyei hatalomnak vakmerő bitangolásával történt ilyetén tapodtatása, a nemesi ülések iránt annyi századok óta fantartott tekintetek elenyésztetése tisztelt küldőimnek annyival inkáb fájdalmas vala, mivel az ilyetén durva erőszak veszedelmes példa gyanánt áll azon vidéken, hová a szomorú emlékü év köz esméretü veszélyei, mellyek Zemplént, szeretett szomszédunkat érték:* hogy hasonló vad rommal ált nem harapództak, csak különös isteni gondviselésnek tulajdonitható. Fájdalmas szivvel jelentek meg tehát küldőim ezen köz botránkozást és elkeseredést okozott bitang hatalmaskodásra nyomban következet közgyülésökre* s minden egyéb tárgyak előtt ezen sérelemnek orvoslását kívánták eszközölni. Tartoztak ezzel önbiztoságuknak annyival inkább, mert a nemesi curiáknak ezen erőhatalmaskodó véletlen meglepője a megye fő tisztviselője, s jelesen az vala, kire a kormányzás leginkább azért bizatik, hogy minden történeteket akadályozni tartozzék, mellyek a békés polgároknak alkotmányos és polgári jusaikat sérthetnék. Egyes polgárok erőszaktételei ellen védhet a biró, s törvényhatósága hatalma, de hol az egyes polgár jussai a végrehajtó hatalom köz erejével dúlatnak fel, ott még árnyéka is elenyeszett a köz bátorságnak. Mindenek előtt tehát forma szérinti tudósítás megszerzése kivántatott a nehéztelt erőszakos attentatum valósága felől, s e miatt a személyében érdeklett alispánnak egy kis időre a gyülekezetből eltávozása sürgettetvén, ő a gyűlést el akarta oszlatni, de a RR ennek, s más múlaszthatlan köz figyelmü tárgyaknak miatta alkotmányos kötelessgöknek vélték a gyülést helyettes alispányuk törvényes előlülése alatt folytatni, s eltávozván az első alispán, legelőb is egy ünnepélyes választotságot neveztek vizsgálat végett: melly által tökéletes világosságra jővén a törvénytelen hatalmaskodás minden körülményei, az a panaszlott alispánnyal közöltetni rendeltetett azon hivatalos emlékezetéssel: hogy tettének okait, s egyéb mentségét készek a megye Rendei őszinte figyelemmel megérteni, s tekintetbe venni. De ezen mérséklett bánás módra azt felelé: hogy a RR gyülekezetét köz gyülésnek el nem ösmeri, s a közlöttekre felelet adásal magát kötelesnek nem ösmeri – Küldőim ezen reméntelen válasz után is a legszelidebb utat választván, törvényeink utmutatása szerint legelőb is Ő Felségéhez folyamodtak,* teljesen reménlvén, hogy oly erőhatalmaskodó tisztviselő ellen, ki a szelidebb módok elválasztásában ily botránkoztatólag megbotlott, leggyorsabb orvoslatra fognak igazságos ügyökben találni. Azonban a válasz gyanánt vett kir. leirásban* az első alistán ellen felterjesztett rendetlen tettek egy kisded szóval sem emlitetvén: ujolagi figyelmeztetés végett azon alispánnak ezen törvénytelenségét más hivatalbeli rendetlenségeivel s elfelejtett, vagy elmellőzött kötelességeinek a megyére káros elmúlasztásával együt, főispányi elnökség alatt Martius 17-én tartott köz gyülésökbül orvoslás végett újra felterjesztették,* mellynek sükéreztetését a megye tisztelt főispánya jegyző könyvbe iktatott lelkes igérettel ajánlván, hogy a kivánatot igazságának egész ki terjedésében támogatá, küldőim legkevésbé sem kételkednek. Folyamodtak egy uttal országunk Fenséges Nádora törvényes közbenjárásáért is,* ki a kérésnek kegyesen helyt adván, a tárgy mibenlétéről a bépanaszlotak hallásával is szükséges tudományt venni, s leghathatósb közbenjárásával kétség kivül mind azt megtenni méltóztatott, a mi e tárgy további halasztásának okait általában kirekeszti. És még is esztendő mult már el, s a második is gyorsan elő halad, mióta eme botránkoztató sérelem orvosolatlan. Mit szenved a köz dolgok folytatása? az igazság kiszolgáltatása illy administratio alatt, – a RR előtt bölcsen tudva lesz, elég említeni: hogy Martius ota Augustusig köz gyülés nem tartatott, s ép akkor nem tartatott, midőn a törvényhozó test a legérdekesb rendszeres tárgyak felett tanácskozik, s a képviselők rendesen küldik tudósításaikat; megyém Rendei pedig gyűlések nem tartása miatt egyetlen organumoktul megfosztatván, azon törvényes jussaiktol vannak megfosztva, mellyeket a képviselő rendszer utóbi változása alkalmával nyilván fentartottak gondos őseink!! Méltán fájhat, hogy a köz dolgokat elintéző köz gyűlések azért nem tartatnak, mert az előlülő iránt elenyészett megyém Rendeinek minden bizodalma, mint ezt Ő Felségének is béjelentették. Ily kedvetlen körülményekből magára a kormányra is csak alkalmatlanságok származhatnak, mert gyakorlatban a dolgok rendes folytatását erősen zavarják, s mindenkor a szegény adózó nép kárával és szenvedésével szokott vége lenni. Ezek igy feljelentetvén, a mint Isten, világ látja hogy csak a köz jó hátra maradásával folytatódhatnak, úgy magának a Kormánynak is ily politicus botlásokkal küzdeni kívánatos nem lehet. És még is a törvényekre hivatkozásra épített folyamodás sem menté meg küldőimet eme zsibbasztó helyzetből, holott a tisztválasztó szék határ ideje is elhaladott, s a tiszti kar nevezetes része eddig is helyettesités által van kiegészitve. De továbbá mivel az alispán a véle közlött vizsgalatra nem felelt, csak gyanakodás által jutottak küldőim azon még szomorúb valósághoz: hogy azon erőhatalmaskodás felsőb parancs következésében 1őn elkövetve, s mint hogy ily parancsolatról törvényes uton, az az közgyüléseikben semmi tudományt nem vettek, nyilvános hogy az úgy nevezett praesidialis parancsolat adott erre alkalmat. És ez már az, a mi országos sérelemnek valóságos kútfeje!* – A Praesidialis parancsok divatositása élet erében szakitja széjjel az 1790/1: 10. cz[ikkely] hatóságát s constitutionalis jótékomyságát,* s az organicum dicasterium, a Helytartó tanács tehetősége körébe tartozó minden kormányzásban az ilyesek által kijátszhatik, minek bébizonyitására csak az előterjesztett példa is bőven elegendő. Oly hatóság, melly szerint egyes személy titkos, vagy rejtett adatokbul itélhessen, s ezen itéletet ismét egyes személy minden hiradás nélkül köz erőhatalommal foglalásba vegye, alkotmányunkkal ösze ép úgy nem egyeztethető, mint a tüz a vizzel. – Öregbité küldőim aggodalmát, hogy azon Praesidialis parancsolat egy a bal sors által honjátol megfosztott lengyel személy iránt keletkezett. Küldőim már azon felsőbb intézetekben is sémelmet találtak, mellyek szerint azon időben, midőn a köz szánakozást érdemlő lengyel nemzet alkotványaért küzdő ügye eldőlt, békés lakjaik a hontalanok üldözése végett, ok nélküli kutatósakkal nyugtalanitattak. Ungh vármegye Rendei mind azokat, kik felséges fejedelmünknek, s igy édes hazánknak is ellenei, ön ellenségöknek tekintik, s velök a szerint is bánnak; de hogy oly külföldieknek, kik Fejedelmünk, s édes hazánk iránt magok viseletök által épen nem gyanúsak, szolgálatjokkal egységes s pénzbeli fizetés mellet szabadon ne élhetnének; ezt kötetességöknek egy átaljában el nem ösmerik; és ám bár ezen itt már megfordúlt pontot felmelegiteni épen nem szándékom, azt mindazáltal, avagy csak azért is elő kelle terjesztenem hogy világosan ki tessék: mi képen a kérdéses. Praesidialis parancs, mind alapjára, melly szerint egy békességesen gyakorlott just akar elenyésztetni, mind formájára, melly szerint törvénnyel biztositott institutiónkat csorbitja, valóságos sérelem. – Valamint tehát küldőim ezen feszült helyzetekről cornstitutionalis egy anya szülte testvéreit, az ország megyéit értesitették, s hathatós pártfogásukat kikérték, ugy azon határtalan bizodalommal szóllitják fel alázatos tiszteletü kérelmünk által a T[ekintetes] RRket, mellyel ezen nagy tekintetü gyülekezettől, mint hazánk attyaitol a köz boldogság eszközlését csüggedhetlen reményekkel várják, méltóztassanak küldöim törvényes hatóságát zsibbasztó ilyetén helyheztetésének mentől elébbi orvoslását felirásukkal sikereztetni; nekünk pedig kegyesen megengedni hogy a már ösze szedett nehézségek, és kivánatok sorához azon kivánatot csatolhassuk, hogy még ez országgyülésen törvény által határoztassék el az alispányoknak azon hatalmuk, mi szerint a gyüléseket eloszlottaknak lenni kijelenthessék, s minden e részbeli visza élés, és önkény korlátoztassék. Édes hazánkban eddig ugy tekintettük az alispányokat, mint oly érdemes honfiakat, kiket a köz bizodalom ezen díszes hivatalra meghijván, annak tiszta lélekkel, s okos mérséklettel való folytatásában a nemzet alkotványának ön magában létező biztoságát szemlélte. Hol áll a törvény hatóságok alkotmányos jusa, ha a gyüléseknek még kezdetök előtt eloszlatása fog gyakoroltatni? Hol áll ezen diszes hivatalhoz a nemzet bizodalma? Végtére pedig mint képviselő, kinek hazám constitutionalis jusaira felvigyázni legszenteb kötelességem, egész tisztelettel figyelmeztetem a T[ekintetes] RR-ket, hogy alkotmányunkkal ugyan soha sem férhet ösze a Praesidialisokkal való kormányozhatás, de azon időben, midőn a nemzet törványhozó testje által gyakorolja törvényhozási jusait, a Prasidialis parancsolat nem egyéb, mint a törvényhozó hatalomnak a köz véleményben való lealacsonyitása.
Ungvártól délre fekvő falu.
Az 1831-i kolerajárvány nyomán támadt jobbágyfelkelés Sáros, Szepes, Zemplén és Abauj megyére terjedt ki.
A közgyűlést augusztus 21-én tartották.
A közgyűlés feliratát, a kőzgyűlés jegyzőkönyvét és a lefolyásáról szóló jelentést l. Országos Levéltár, Kancellária, 11,318, 13,459, 14,480/1833.
Az 1834 január 9-én kelt leirat megdorgálta a megye rendeit a közgyűlésen történtek miatt. (Országos Levéltár, Kancellária, 587/1934.)
A március 17-i közgyűlés feliratát, amelyben a rendek Horváthot hivatali visszaélésekkel s közpénzek hűtlen kezelésével is megvádolták, l. Országos Levéltár, Kancellária, 4349/1834.
A megyének a nádorhoz intézett folyamodását l. Országos Levéltár, Nádori titkos Levéltár, Diaet. Extraser. 1834. XXXII.
A szónok gyanúja alapos. Ilyen elnöki iratok 1833 május 11. 20. és 22-i kelettel mentek ki a Lengyelországgal szomszédos megyék alispánjaihoz, utasítva őket, hogy a megyéjük területén található lengyel menekülteket fogják el és toloncolják Galiciába. (Országos Levéltár, Kancellária, Praesid, 452., 469., 497/1833.) A szóbanforgó lengyel menekültet egyébként Sciakovszky néven emlegetik az előző jegyzetekben idézett okmányok, ugyanakkor néhány kancelláriai elnöki leirat korábban többek között egy Zwierkowsky Valentin nevű lengyelre hívja fel a hatóságok figyelmét, aki Franciaországból Svájcon át Lengyelországba igyekszik, hogy ott forradalmi tevékenységet folytasson. (Uo. Praesid. 501., 516., 529/1833.) Ezekután nem csodálható, ha a kancellária 1834 jun. 12-én kelt összefoglaló jelentésében dicsérőleg emlékezett meg Horváth alispánról; e jelentés alapján, amely a nádor (4948/1834), a főispán (4348/1834) és az alispán (4725/1834) véleményének alapján készült, a király úgy döntött, hogy a megye feliratára nem kell válaszolni, a főispánt pedig utasítani kell, hogy a megyék egymásközti levelezését hasonló ügyekben akadályozza meg, tartson tisztújítást és állítsa helyre a rendet megyéjeben (4649/1835). Tudni kell azt is, hogy Ausztria és Oroszország között a szökevényekre nézve kölcsönös kiadatási szerződés volt érvényben. (V. ö. 499. l. 21. jegyzet.)
A törvénycikk biztosítja Magyarország függetlenségét s hangsúlyozza,. hogy saját törvényei és szokásai, nem pedig más tartományok módjára kell igazgatni és kormányozni.
MARCZIBÁNYI: Vakmerő tetnek, s botránkoztatónak valja ugyan, midőn egy köz bizadalommal választott tisztviselő azon hatalmával, mellyet a megye Rendeinek kegyességéből nyert, a nemesi jusok sértésére gyalázatosan visza él, de sajnálja és csudálkozik: hogy azon megye, melly ezen sérelmet ily érzékenyen érzi, azon törvényes hatalommal, mellyel az orvoslásra s büntetésre bir, nem élt. – Az alispán mindenekre nézve tulajdon azon törvényes provisiónak van alája vetve, mellynek alatta vannak a többi polgárok. Ezen törvények végrehajtása Ungh megyének hatalmában van, kellet volna vétkes alispányát actio alá vetni,* suspendálni. Ezt megtörténtnek nem látja; s ha csak a törvényhatóságok hatalmát sérteni s mintegy azt kijelenteni nem akarja, hogy az alispánok nincsenek a közönséges törvénynek alája vetve; országos felirásra nem szavazhat, s az alispán elleni vadat országos sérelemnek el nem fogadhatja. Ha Ungh vármegye az illető törvényes lépést megteszi, s ennek hatását a kormány csak legkevésbé is gátolná, akkor egy sem lesz a RR között, ki Unghnak sérelmét országos sérelemnek ne venné; de mig ezen eset előnkbe nem adatik, az inditványt nem pártolhatja.
Actio fiscalis-nak, ügyészi keresetnek volt helye oly politikai vétségeknél, amelyek nem számítottak bűnügyeknek.
PRÓNAY: Az alispán tettének megbirálását egyenesen a megye jusai közé számitván, abba nem ereszkedik. Ellenben ha Unghnak azon gyanuja: hogy ez Praesidalis parancsbol eredett, valósul, s ide nem mint gyanú, hanem valóság gyanánt feladatik, azt constitutionk sérelmének kiáltani soha meg nem szünik, de országos felírásra, ily diplomaticus tetre adatok kellenek, s ha azokat megszerzik Unghnak követei, szives örömest kezet fog velök. Végre az elnököknek gyülés oszlató jusát a mi illeti; ámbár a korlátokat ált hágó alispánt rendre igazitani szintén a megye jussai közé számítja, mindazonáltal a Publico Politicum előfordultával e részben világos törvény alkotását szintén kivánandja.*
A közjogi bizottság javaslatának III. része „Coordinatio comitatuum, cum adnexis projectis ex articulorum” címmel tárgyalja a megyei szervezet reformját s kimondja, hogy közgyűlést, amelynek feladata az alispán ellenőrzése is, negyedévenkint kell tartani. [Opinio excelsae regnicolaris deputationis motivis suffulta, pro pertractandis in consequentiam articuli 67:1740/1 elaboratis systematicis operatis articulo 8,1825/7 exmissae circa objecta ad deputationem publico-politicam relata.] Posonii, 1830. III. rész, 5., 10. 1.)
Nehogy ugyan azon egy dolog ismétlése unalmat szerezzen, s helyt vesztegessen, általában megjegyzem, hogy az alispán tette birálgatásának ide nem tartozása felől csak nem közönséges volt az értelem. Így nyilatkoztak részint meggyőződésükből, részint utasitásukból is: Deák, Bárczay, Dubraviczky, Kölcsey, Somsich, Palóczy, Jeszenszky, Zarka, Ocskay, Tarnóczy, Kocsi, Horváth, minnyájan úgy vélekedvén: hogy a hivatalos hatalmával visza élő alispánt, úgymint más akármelly vétkest meg itélni, s büntetni törvény utján tartozik, őt törvényes korlátok közé szoritani a Megyének hatalmában van; és vannak az ily attentatumok iránt törvénykönyvünkben rendelkezések,* azokat kell teljesiteni. A megyék ezen büntető hatalmának tetleg is gyakorlott jusa (a mint ZARKA mondá) nagyob garantiát nyujt a municipalis institutióknak, mintha a Kormányra bizatnék, mert (KOCSI HORVÁTH szerint) ha a Kormány ma vétek miatt suspendálhatna egy alispánt, megtörténhetnék, hogy hólnap ártatlannal is hasonlót tehetne. Egyébiránt sérelmet felterjeszteni csak a kormány ellen lehet, minden egyes tisztviselő, bár mi magas polczon áljon is, sokkal kisebb pont, mint sem hogy büntetése végett az ország sérelemkép panaszkodhatnék. De ha Ungh megye törvényeink rendeletét követve vétkes alispányának büntetésére hatalmával élni fog, s ennek gyakorlatában a kormány részéről akadályra talál, a dolog sérelemmé változand, s egy sem lesz az ország Rendei közül, ki azt ne pártolná. PALÓCZY ezeket adta hozzá: a mi Ungh v[ármegye] alispányának előadott impertinens tettét illeti, csudálkozik Borsod v[ármegye]: hogy Unghnak lelkes Rendei őt nyomban nem compescálták.* Borsod nem érzi magát oly nagynak, hogy Ungh tetteit birálgathatná, de kijelenti, hogy hasonló esetben máskép bánt volna alispányával, s bizonnyal ez folyamodott volna Bécsbe és nem a vármegye.
Az 1495:17. tc. az ispánt, alispánt, szolgabírót, ha a megye kiküldő levele nélkül foganatosítanak végrehajtást, fejváltságban marasztalja el.
Nem fékezték meg.
Ellenben DESÖFFY utasításánál fogva az Unghi inditványt egész kiterjedésében pártolá, SZENT PÁLY hasonlóképen, mert abban lát sérelmet hogy a végrehajtó hatalom, ámbár ismételten megkérve, eme feszült állapotot meg nem szünteté.
MAJTHÉNYI pedig (ki épen most érkezet hazulról) különösen az alispánt tárgyazta pontra nézve kiván felirást tenni. Tagadni nem lehet, úgy mond, hogy a megyékben sok visza élés divatozik, s ő maga is alispán lévén, állitja, hogy ennek okát, s a legfőb hibát az alispányokban találja, mert mihelyest bé ülnek az alispányi székbe, magokat töbnyire (kevés kivétellel) a Kormány vak eszközeinek tekintik. Egyéb iránt még az is nagy kérdés, valjon tanácsos lenne e az előlülőt minden gyülésen actio alá vetni? és ha tanácsos lenne is, minthogy a kérdéses tett Praesidialisbol eredetnek állitatik, a Kormánynak ezer módja lenne ön tettét manuteneálni, s az actio alá vetett alispánt a Curia által dicsőségesen absolváltatni, És valjon nem enunciálták e magok a RR a Tagen dolgában, miképen az actio maga még nem elég arra, hogy valaki székétől, hivatalátol megfosztassék,* könnyen azon anomália következhetnék tehát, hogy Ungh v[árme]gyének fiscalis actio alatt lévő alispánya lenne. Meg van győződve hogy Ungh Rendeinek fontos okai voltak, mellyek miatt inkáb folyamodni kivántak, mint fiscalis actiahoz nyúlni; ő tehát a részben repraesentálni kiván.
Az alsótáblának Tágen nagyváradi prépost ügyében 1833 febr. 25-éu hozott határozatát olv. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 210. l.
MARCZIBÁNYI sajnálja hogy Honth követe az alispányokat különös provisio alá tartozó classisnak tekinti, és ha attol fél hogy a fiscalis actio utjára befolyással lesz a kormány, csudálkozik, miért kiván repraesentálni, mert hiszen ez úton még nagyobb befolyása lesz. – SOMSICS nem iszi hogy a kormány oly erkölcstelenségre vetemedhetnék, minő a birói eljárásnak megvesztegetése, de a birákba is többet bízik, minden esetre ezen figyelmeztetést ad Publico Politicum praenotálja magának. – ZARKA ellenben visza emlékezvén a devalvationalis dolgokra, fájdalommal valja, hogy azon birák, kiknek függetlenül állniok s törvény szerint itélniök kellene, a kormánytól függésben vannak,* de azért nem lehet a törvény utjárol elvonni, a mi oda tartozik.
Az 1811-i devalvációt követő valorizációs perek elintézésénél a magyar hatóságok, felsőbb rendeletre, az u. n. bécsi skálát vették irányadónak, amely 1811. évi devalvációs pátens mellékleteként 1799-től kezdve havonta feltüntette a magántartozásoknak az új, devalvált pénznembcn kifejezett értékét.
Második kérdés volt: ha valjon Ungh v[ármegye] követének a Praesidialis iránt tett emlitése oly alakban fekszik e hogy miatta repraesentálni kellessék? – TARNÓCZY nagyon veszélyesnek tartaná, ha a nemzet oly dolog miatt, mellyre nyilvános jusa van azt mondani, hogy a Praesidialist el nem fogadom, s melly egy végrehajtó tisztviselőnek is a büntetés ellen evictiót* nem nyújt, ily dolog miatt magát most ad Petitorium* helyeztetné. – K. HORVÁTH azon véleményen van, hogy lehet oly Praesidialis, mellynek kibocsájtása a kormánynak kötelességében áll; igy p. o. maga is persequálta ily praesidialis következésében a Strada füszler* név alatt ösméretes gyujtagatókat, s gyilkosokat, s úgy hiszi ezt tevén, kötelességét teljesitette.
Kezességet, szavatosságot.
Birtokon kívül való perlekedés.
Utonálló, csavargó.
DEÁK ellenben a Praesidialisoknak naprol napra nagyobb mértékben széltharapódzó divatositását el nem halgathajta. Ha ez igy halad, s a Helytartó tanács hatósága a megyék elmellőzésével Praesidialisok által gyakoroltatik, úgy vége van alkotmányos létünk ama biztosításának, hogy per Patentales non gubernabimur.* A praesidialisok már már oda vitték a dolgot, hogy az alispányok, a megyéknek valóságos fejei, kormány tisztviselőivé által változttanak; senki sem tudja mi rendelet szerint, minő adatokbul munkállódnak; innen a békés polgári lakok, nemes curiák invasiója, személyeknek lefoglaltatása, az alkotmány által biztositott személy s vagyon sérthetetlenségének lábbal tapodása, s más egyebek. Így haladva azzá fogják tenni az alispányokat, mitől őseink és mi is méltán irtództunk, t. i. a polgárok gondalatinak titkos őrjeivé, s a legméltóságasabb hivatal alávaló poroszló helyzetére alacsonyittaik. – E részben tehát most kiván repraesentálni.*
Az 1791:12. tc.-ben az uralkodó kijelenti: „nunquam per edicta seu sic dictas patentales, quae alioquin in nullis unquam regni iudiciis acceptari possunt regnum et partes adnexas gubernanda fore,” s ily pátenseket csak akkor ad ki, ha a törvénnyel egyébként megegyező dolgokban eredményesen egyedül ezen az úton lehetne a kihirdetést megvalósítani
V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. 104, l.
BÁRCZAY hasonlóan kikél a Praesidialisok ellen. Az alispán, ugymond, a Statusok embere, nem a Kormány önkényének vak eszköze; s lealacsonyittatik a nemzet méltósága, ha szabadon választott főbbik tisztviselőit a Kormány alacsony poroszlókká, hajdúkká, fogdmegekké változtatja.
KÖLCSEY hasonló értelemben szólván, kérdi, mi különbözteti hazánk municipalis institutióit Europának hasonló institutióitul? bizonyára az; hogy minálunk a kormány nem parancsolhat a megyék elnökeinek végrehajtást, mint a mikép paranccsal a Franczia kormány a Departementek fő és al Praefectusaival, hanem minden parancsát kéntelen a törvényhatóság testületéhez intézni, mellynek hatalmában áll azt discutiálmi, s ha törvénytelennek találja, félre tenni a ellene repraesentálni. Hová leszünk, ha municipalis institutióink ezen gyöngyétől, a divatositni kezdet praesidialisok megfosztanak? – Annál fontosabnak tartja pedig e tárgyat, mivel az Ungh megye által előadott tett száműzött lengyelek miatt lőn elkövetve. Europának minden ujságai hirdették azon egyezéseket, mik néhány fejedelmek közt a, szökevények kölcsönös kiadatások véget történtek.* Igen is illő a vétkesnek megbüntettetni, de vagynak tettek, mik bizonyos országban s bizonyos nép osztálybeli emberek által vétkeknek mondatnak, s miket más ország, s más osztálybeli emberek azoknak lenni meg nem ösmernek. Ilyenek nagy részben a politicai vétségek, ilyen vala a lengyel nép tette is, mellyet Péterváratt halált érdemlő bünnek kiáltottak, s mellyet Europa nagy töbsége ártatlannak vallott. Ártatlannak vallotta a szónok is, s vallották vele a RR csak nem minnyájan, midőn Bars lelkes követének inditványára, a lengyel ügy tanácskozás alá vétetett.* És nyilván mondja: hogy ártatlanoknak valja a lengyeleket még most is, mert nekiek alkotványi szabadságuk mellett* felkelni polgári kötelességük volt, e kötelesség intette őket szerencsét és szerencsétlenséget nem nézve küzdeni, s készen lenni győzelemre vagy halálra, bár harczmezőn, ellenséges kard által, bár hóhérpadon pallos által, bár számkivetésben nyomorúság által. S ime most reájok nézve egész Europa egy nagy tömlöcczé lett mellynek minden szegletében a poroszló karjait feléjök kinyujthatja, ime hazánkban is a vendégszeretet karjaibol kiragadtatnak s öszefogatásukra Praesidalisok által a alkotványilag választott tisztviselőink forditatnak. Ezen tekintetektől inditatva nyomban feliratot kiván.
Ausztria és Oroszország először 1808 március 25-én kötöttek kölcsönös kiadatási szerződést a szökevényekre nézve. (Bittner J.: Chronolngischer Verzeichnis der österreichischen Staatsverträge, Wien, 1909. II. Bd. Nr. 1507.) Ezt a szerződést megújították és kiegészítették 1810-ben, 1815-ben és 1822-ben. (Uo. Nr. 1533., 1692., 2190.) Hasonló szerződéseket kötött Ausztria bűnözőkre és katonaszökevényekre vonatkozólag 1828-ban Svájccal, 1829-ben pedig Badennel és Toscanával. (Uo. Nr. 2291., 2302., 2304.)
Balogh inditványát az 1833 nov. 20.-i kerületi és nov. 23.-i országos ülésben terjesztette elő. (Országgyűlési Tudósítások, II. k. 401. s köv., 416. s köv. l. Kölcsey beszédét olv. uo. 403. s köv. l.)
A kongresszusi Lengyelország I. Sándor cártól 1815 nov. 27.-én nyert liberális szellemű alkotmányt.
SOMSICS beszédjét azzal kezdé; hogy ámbár még megyéjének e tárgyban utasitását nem vette, de lelketlenségnek tartaná rész vétel nélkül halgatni; s voxát minden esetre subordinálván küldői akaratjának; Praesidialisok iránt nyomban felirást kiván. – Emlékezteti a RRket hogy ezek tökéletesen hasonlitanak a franczia Lettres de Cachet nevü parancsolatokhoz,* s emlékezteti arra is hogy ezek valának a Franczia Revolutiónak főbbik okai: A mi hazánkát illeti; nem csak az fájhat, és méltán fájhat, hogy ily praesidialisok alkotványunk ellenére kiadatnak, de különösen fájhat az is, hogy mi magunk közt akadnak oly gyalazatos emberek, kik azokat végrehajtani nem átalják. Valahányszor tehát ezen Praesidialisok szóba jönnek, mindég kötelességének tartandja teljes erővel felszollamlani, s ha mást el nem érhetne, legalább azon czélt elérni ohajtja, hogy a végrehajtók fejére itt nyilván kimondott gyalazat kit kit az ily törvénytelen rendelés végrehajhásátol visza tartóztasson.
A XVIII. szazadi Franciaországban használt elfogatási parancsok, amelyekkel az államhatalom, vagy befolyásos egyének ellenfeleiket minden törvényes forma mellőzésével számüzetésbe, vagy börtönbe küldték.
MAJTHÉNYI hasonlókép jobbnak vélné ugyan, és kivánatosnak, hogy Praesidialisok ki ne bocsájtassanak, de megvalja, nem ezen oldalrul fogna a dolgot, hanem a végrehajtók büntetésénél. – KOCSI HORVÁTH pedig kivánta volna hogy a megtámadott szolgabirónak lett légyen annyi bátorsága; mennyi igazságtalan megtámadás ellen kelletik, most nem lenne intézkedésre szükségünk: – Még PALÓCZY, és JESZENSZKY a Praesidialisok ellen szintúgy élénken szollotak. – Voltak azonban némellyek, kik úgy vélekedtenek, hogy a tárgyat több más hasonlókkal egyetemben az országos sérelmek sorába kelletik utasitani, mire MARCZIBÁNYI megjegyzé, hogy ezek későn fognak napirendre kerülni, s ha már az Unghi alispánynak oly apetitusa van hogy csak úgy fogatja az embereket, ki áll jót, ha nem jut e eszébe valamely követ társunkat, vagy collegáját is elfogatni; s ha megtenné, ezt is a sérelmekre utasitanák e a RR? A tárgyra nézve azonban osztozott PRÓNAYnak és DUBRAVICZKYnek véleményökben, kik óda nyilatkoztak, hogy maga Ungh követe is csak gyanú kép emlité a Praesidialis parancsolatot; az ország pedig puszta gyanú következésében diplomaticus lépésre nem fakadhat, hanem tökéletes adatokra van szüksége, különben compromittálódhanék.
Az inditvány 3-ik része a gyülésnek idő előtt probált eloszlatása s a gyüléseknek rendesen nem tartása miatt sérelem vala. – E részben az elsőre nézve sokan hajlandóknak nyilatkoztaták magokat, hogy annak idején helyén az elnöki hatóság világos törvényekkel körül irassák: A másodikra nézve szintén csak azon esetre ajánlották, pártfogásukat, ha Ungh követe hitelesen előterjeszti, hogy gyülés azért nem tartaott megyéjében; mert a Kormány tilalmazta: Ekkor, de csak ekkor sérelem,, különben a megye ön maga segithet a visza éléseken; a mint hogy jusa is lett volna egyik gyülésről a másiknak határnapját előre kiszabni. Ezen kérdésben PÉCHY (a ki egyébiránt az alispányi hatóságrol in Publico Politicis kiván szóllani,* s ott is csak alispányi kötelességet, nem pedig hatalmat ösmérend) enlékezteté a RRket, hogy Heves megye ügyében már hasonló elvből indultanak,* mire ALMÁSY kötelességének ösmérte nyilván kijelenteni, hogy Heves megye Rendei, a köz gyülésnek több hónapokig lett nem tartását; a fenforgott körülményeknél fogva, sérelemnek nem veszik:
A közjogi bizottság munkálata (v. ö: előbb 11. jegyzet) nem foglalkozik külön az alispán jogkörével.
Az 1834 febr. 19- i kerületi ülés döntött úgy, hogy nem fordul felirattal az uralkodóhoz, amiért Ragályi Tamás megválasztását követően hosszabb ideig nem volt Heves megyében közgyűlés: (Országgyűlési Tudósítások, II. k, 670: 1.)
Utolsó tárgy volt végre a tisztujitó szék tartásának halogatása. – E részben ugyan ZARKA felirást kivánt, de PALÓCZY, de okkal kisebb pont-. nak nyilatkoztatatt egy fő ispánt; mint sem hogy ellene a nemzet folyamodáshoz nyúlhatna. Tegyék meg Ungh Rendei, a mit tenniök kelletik; sürgessék a restauratiót; ha sikeretlen lesz sürgetésök, folyamodjanak a kormányhoz, kinek a főispányokat törvény iránti engedelmességre szo ritani kötelessége; s ha ez sem használna, akkor folyamodjanak az ország gyüléséhez, és bizonnyal pártfogásra találandanak.
BERNÁTH némelly ellenvetésekre felelvén különösen Pest követét s első alispányát felszóllitja, mondja meg maga, hány praesidialist kapott a lengyelek üldözésére? – Mire DUBRAVICYK azt feleli, hogy a lengyelek üldözésére egy praesidialist sem kapott, a mellyeket pedig egyébiránt kapott, azok iránt úgy intézte dolgait, hogy megyéjével soha ütközésbe nem jött.
Voxolás sürgettetvén, s a további részletes végzések fenhagyatván, mindenek előtt azon kérdés lőn kitüzve: akarnak e a RR Ungh inditványa következésében mindjárt repraesentálni? – Igennel voxoltak hol egy, hal más tárgyhoz szoritva, – Posony, Vas, Zala, Somogy, Honth, Tolna, Ungh, Szathmár; Szabolcs; Torna, Ugocsa, Temes, a töbség tehát repraesentalni nem kivánt, úgy nyilatkozot mind az által hogy ha a szükséges adatok elő terjesztetnének, akkoron repraesentálni.
Ugyan ez napon a fő RR bérekesztették azon két t. czikelyt, melly még az itélő székek rendbe szedéséből hatra volt, u. m. a hütelen tanácsosokrul, s a véghelyekről,* – Egyikét sem fogadták el, (Bővebben jövő levelemben.)
Iratok, III, k: 4. s köv., 385. s köv. 1.
Septemb. 10-én a KK és RR az urbér 3-ik t. czikelyében, az irtások felett tanácskoztak, azt, hogy az 1807. év álitassék fel a visza váltás epochájának, s mint ő felsége javallá, 34 voxal 11 ellen félte vetették.* Meg jöttek: Marics, Majthényi, Rudács; Petrovics. Haza mentek: Szlucha, Szél.
Olv. a következő számban.
