d) 1834 október 3. Kerületi ülés. Tárgy: [I.] A jobbágy személyes jogait biztosító VIII. tc.-hez továbbra is ragaszkodnak a rende…
d)
1834 október 3.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A jobbágy személyes jogait biztosító VIII. tc.-hez továbbra is ragaszkodnak a rendek. [II.] Arad királyi várossá emelésének ügye.
1834 október 3.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] A jobbágy személyes jogait biztosító VIII. tc.-hez továbbra is ragaszkodnak a rendek. [II.] Arad királyi várossá emelésének ügye.
[I.] October 3-án Kerületi ülés. Elnökség: Vay, Szücs. Következett az Urbéri VIII-ik t. cz. – Ennek tartalma sokkal inkáb, s méltán is elhiresült már hazánknak minden részeiben; sem-minthogy azt ismételni szükségesnek tarthatnám.* Ő Felsége ezen t. cz. lelkét nem csak ellenzésbe nem veszi, sőt nyilván legfőb törekvései közé számitja azt: hogy alattvalói öszesen és egyenként minden önkény ellen biztoságban legyenek.* Mindazáltal úgy vélekedik, hogy amit az Ország Rendei ezen törvényczikelyben javallanak, túlhág az urbéri törvények sorompóin, s a többi rendszeres munkák körébe utasitandó; nem lévén egyéb hátra a kérdés alatt lévő tárgy érdemének rendje szerint, mint az: hogy a VII-ik t. cz. 5-ik §-usa iránt tett királyi felszóllitásnak* az ország Rendei mihamaréb megfeleljenek.
Iratok, I. k. 545. s köv. l.
„...paternas unice saluti et felicitati populorum divinitus sibi eredetiorum, sacratas curas suas eo semper direxisse, ae in posterum quoque directuram esse, ut quisque subditorum suorum, atque ideo numerosa etiam rusticorum classis in concreto, sicut et singillative, non solum in sua erga dominos terrestres correlatione, sed quavis alia quoque ex parte, contra omne arbitrium tuta, in rebus et in persona debita perfruantur securitate...” (Iratok, III. k. 49. l.)
A resolutio az említett hellyel kapcsolatban felszólítja a rendeket, „ut negotio hoc in ulteriorum deliberatorem sumpto, excessus urbariales et urbarialium praescriptorum transgressionis casus specifice denotent, eisdemque commensaturas poenalitates proponant”. (Iratok, III. k. 47. l.)
Ezen tárgy is sokszori vitatások által már bőven kimeritve lévén,* a felolvasás után nyomban voxolás sürgettetett. A mi meg is történt, a következő resultatummal: Krassó vármegye, és Horvát Ország jelen nem voltak. A kir. válasz elfogadására szavaztak: Abauj, Sáros, Szepes, Gömör, Beregh, Marmaros, Torontál, Trencsin, Vas, Liptó, Fejér, Moson, Esztergom, Bács, Thúrócz, Posega, Szerém, öszvesen 17 megyék, az Egyházi Rend és a Jász Kún kerület. Ezek között SZEPES és FEJÉR oly kijelentéssel, hogy némi módositással készek lennének az országos szerkeztetést megtartani, de mivel nem módosistásrol van szó, hanem csak a kir. válasznak vagy a redactiónak tiszta megtartásárol, inkáb a Resolutiohoz állanak. – Ellenben az Országos Szerkeztetésnek állandó megmaradására szavaztak: Zemplén, Ungh, Szatmár, Szabolcs, Borsod, Heves, Torna, Ugocsa, Bihar, Csongrád, Békés, Csanád, Arad, Temes, Poson, Nyitra, Sopron, Nógrád, Zala, Komárom, Somogy, Bars, Győr, Honth, Baranya, Veszprém, Zólyom, Tolna, Pesth, Árva, verőcze, öszesen 31 megyék s a Hajdu kerület.
V. ö. Országgyűlési Tudósítások, I. k. 466. s köv. l., II. k. 275., 304. s köv. 328. s köv.l.
SZIRMAY oly kijelentéssel voxolt: hogy küldői ezen törvényczikkelyt az egész munka koronájának tekintik. – KÖLCSEY: hogy az V-ik t. cz. nélkül az egész urbariomot egyébnek nem tekintené, mint az aristocratia önkénye által béhozott szolgasági regulamentumnak. – SZENTPÁLY utasitásával igy a mint fekszik, sem a szerkeztetés, sem a kir. válasz meg nem egyezik; s a választásra nézve bajosnak állitá helyzetét, választania mindazáltal kelletvén, még is inkáb a szerkeztetésre szavazott. – BŐTHY hasonlóképen, miután tegnapi végzésök szerint, az urbéri kihágások részletes büntetése felől a K és RR haladék nélkül rendelkezni kivánnak; a szerkeztetésre voxolt.
És igy igen nagy szó töbséggel az országos szerkeztetés álhatatosan fentartatni határoztatott. Szóba jött ez után a végzésnek motivatiója, ezt sokan a kerületi jegyző ügyes tollára bizatni kivánták, annyival inkáb: mivel az e tárgyban váltott izeneteket vezérül használhatja.* – BALOGH itt is azon argumentummalk iván élni, hogy aVIII-ik t. cz. a nemzet kitünő töbségének akartja. Nem kell, úgymond, több argumentum, mert a nemzetnek akaratja lehet a törvények egyedüli kútfeje. Egyéb iránt csudálkozik, hogy a kormány ezen t. czikelyt nem ide tartozónak nyilatkoztatja, miután a község belső igazgatásárol szólló 6-ik t. cz. csak ugyan inkáb nem az urbéri törvények sorába való, s még sem tett ellene kifogást a kormány, mert általa az adónak bészedése biztositatik. Ez a kormányak egyedül irányzata, mindenben csak az adó fundusát nevelni, biztositni törekszik, a többivel nem gondol. – DEÁK pusztán a nemzet akaratjára hivatkozást egészen tanácsosnak nem látná, egy az: mert ezen inditó, vagy is inkáb alkotó ok minden törvénynél áll; más az hogy ahol a törvényhozó hatalom kétfelé van osztva, nem jó hasonló provocátiokkal élni. – BALOGH azt feleli: hogy neki ezen hivatkozásra utmutatást adott a kir. resolutio, mellyben igen gyakran olvashatni ama kifejezést: velle suam Majestatem.* Ugy hiszi hogy ha a kormány okúl vetheti a maga akaratját, a nemzet ezt még nagyob jussal teheti. Egyébiránt valamint elösmeri hogy midőn a kormány ki meri a maga akaratját jelenteni, ez erőség – úgy midőn a nemzet hasonlót tenni nem mer, ez gyengeség.
V. ö. Iratok, I. k. 384. s köv., 430. s köv., 465. s köv. l.
V. ö. előbb, 566. l. 5. jegyzet.
SOMSICS kivánná hogy a RR végzésének bokros támogató okai között az különösebben kiemeltetnék: hogy ha mind addig, mig a 9 operatumon keresztül nem megyünk, hazánk 8 millió lakos továbbá is a földes úrnak, ispányának, hajdujának, szolgabirónak, vármegye pandurjának, plébánosoknak, s más minden embernek önkénye alatt fog nyögni; ez nem igen fog megegyezni a Status czéljával.
NAGY PÁL szintén elhiszi, hogy mind Ő felségének, mind az Ország töbségének erős akartja, hogy mind a 9 operatum nyomban felvétessék, de Europa helyzetéből eredhető külső akadályokat (hogy más egybeket ne emlitsen) elháritani csakugyan hatalmukban nem áll. Szükség tehát a jobbágyság sorsát itt ibztositani. Nem is kivánunk mi egyebet, mint azt, a mi Ő felségének örökös tartományiban már rég divatozik,* bizton kimondhatjuk tehát reményünket, hogy Ő Felsége nem fog olyasmit kivánni, mi szerint ezen hüséges nép, melly az utóbbi háboruk alkalmával százezrenként ontotta vérét a királyi szék oltalmáért, s talán bővebben ontotta, mint más akár melly nemzet, továbbá is ily lealacsonyitott embertelen állapotban maradjon. Nem kivánunk privilegiumokat, nem kérünk praerogativákat, nem czélzunk ujitásokat, csak azon igasságot sürgetjük a magyar nép számára, mellyel a Cseh, a Morva, az Austriai eddig is birt. Ezt bizonnyal Ő felsége a magyar néptől meg nem vonhatja.
Az örökös tartományokban II. József 1781 szeptember 1-i rendelete (Untertanstrafparent), biztositotta a paraszt személyes jogait, kiemelvén őt a földesúr büntető bíráskodása alól.
Egyébiránt ezen elő terjesztéseken kivül szó volt még arrol: valjon most készitessék e el a kir. válaszra adandó felirás javallata, vagy pedig (minthogy ez különben is csak az Izenet forditásábol szokott állani) akkorra halasztassék, midőn a táblák között megkészül az egyeség? – Némi szóváltás után a kerületi jegyző urak ösméretes szorgalma a felirás nyombani elkészitése ujabb munkájára felszóllitatott.* – S e szerint kivévén némi szerkeztetési rostállatot, és a VII. t. cz. 5-ik §. iránt kiküldött (munkálódását két három napok alatt okvetetlen be végzendő) küldötség javallatát* a kir. válasznak kerületi pertractatiója egy hónap alatt bérekesztetett.
Az izenetjavaslat, amelyet a kerületek tanácskozásaik során kidolgoztak, hogy az országos ülés elé terjesszék, magyar nyelvű. (Iratok, III. k. 116–142. l.) A felirattervezet, amely mindenben megegyezik vele, párhuzamosan magyar és latin szövegű. (Uo. 143–194. l.) Mindezekhez járul a törvényjavaslat átdolgozott teljes szövege. (Uo. 194–260. l.)
A javaslat tárgyalását l. a 186. számban.
[II.] TÖRÖK engedelmet kér a RRtől egy sérelem előterjesztetésére, melly nem annyira megyéjének különös, mint a hazának közös sérelme: s nem kételkedik hogy a K és RR, kik törvényt alkotnak, melly szerint a törvénytelen parancsok kiadói büntettessenek,* pártolni fogják Arad rendeit, midőn a törvénytelen parancsolat végrehajtását gátolják. – Tudva van a RR előtt hogy az 1687: 17. t. cz. a királyi városok szaporitását megszoritotta;* valamint már az 1608: 6-ik t[ör]vénynek is azon rendelete, hogy kir. városok csak articulariter neveztethesenek;* melly szó alatt a törvényhozásnak nemzetünkkel közös hatalmánál fogva, bizonyosan nem értették azt őseink, hogy a Király meg hatalmával teremthesen királyi városokat. Ennek következésében emlékezni fognak a K és RR arra is, minő végzés történt 1825/27-ben Verőcze vármegyének. Eszék királyi várossá* lett neveztetése miatti panaszára; t. i. hogy mig Eszék városa a királyi városok sorába nem inarticuláltatik, addig a megyei törvényhatóság alá tartozik, s Verőcze v[ármegye] élhet a maga törvényes hatalmával. És ámbár mind ezeknek Ő Felsége előtt tudva lenni kelletett, még is most országgyülése alatt, mintegy daczára a törvényhozó hatalomnak, s annak megmutatásaúl, hogy élő törvényeinket a haza szine előtt nem átalja megszegni, Arad városát kir. várossá kinevezte.* A beiktatást ugyancsak Arad vármegye főispánya mint kir. biztos vitte végbe; ki is a most nevezett várost inarticulatio előtt a megye kebeléből a megye tudta, hire nélkül kiszakitotta, sőt az adó kivetésének is egyedül az ország Rendeit illető jussába ereszkedvén, Arad vármegye portáit megszaporitotta, mert ekkorig 11 porta terhét viselte Arad mező városa, most a kir. biztos 8 portára állapitotta illetőségét, s ez által 3 portát arad vármegye adófizető népének nyakába róvott. Igy a forspont kiszolgáltatásának terhe alól is felszabaditotta Arad városát s ennek helyébe a só Gludováczig való szállitásának ekkorig ösmeretlen terhét háritotta. Ezek szerint három rendbéli sérelem forog fen ez ügyben: 1-ör azon köz hazai sérelem hogy az ország Rendeinek hozzá járulta nélkül a kir. városok száma megszaporitatott, 2-or hogy a megyei törvényhatóság épsége megsértetett, 3-or hogy Arad vármegye portái diaetán kivül felemeltettek.* – Midőn ezeknek orvoslására a KK és RR pártfogsát kikéri, meg kell azt is emlitenie, miképen nevelte légyen Arad megye Rendeinek méltó megilletődésüket azon körülmény is, hogy épen azon megye főispánya, kinek egyéb iránt kötelességében állana a kormányára bizott megyének adófizetőit minden törvénytelen terheltetés ellen pártfogolni, neveztetvén beiktató királyi biztosnak: ez által oly helyzetbe tétetett, hogy magát a megyétől nem csak elszkitni, de sőt annak s adófizetői érdekének ellene dolgozni kéntelenitetett.* Melly tetemes sérelmeknek orvoslását egy külön felirás által nyomban eszközöltetni kivánja.
V. ö. e kötet 225 l. 21. jegyzet.
A tc. megtiltja, hogy a városok száma, amely az ország felszabadítása következtében oly nagy lett, hogy a negyedik rend a többit szinte felülmúlja, tovább növeltessék, eleve érvényteleníti a jövőben a tc. ellenére történő reciptálást, s csak kivételképen engedi meg, hogy az uralkodó egyik-másik hely iránt a köz érdekében, országgyűlésileg (articulariter) kegyet gyakoroljon.
A koronázás előtti 1608: 6. tc. 3. és 4. §-a addig, amíg a koronázás után az ország az uralkodóval tanácskozva határozni fog, függőben hagyja, hogy Modor, Bazin, Szentgyörgy és más városok, amelyekről a decretumokban nincs említés, helyet és szavazatot nyernek-e az országgyűlésen s megtiltja, hogy a jövőben a király a magyar tanács nélkül mezővárosokat felszabaditson.
Eszék kir. várossá emeléséről az uralkodó 1809-ben adta ki diplomáját, s 1812-ben felszólította a rendeket a becikkelyezésre. Az 1825/27-i országgyűlésen Horvátország, Szlavónia és Dalmácia postulatumainak sorában 46. sz. alatt szerepel Eszék becikkelyezésének ügye, a bizottság azonban elutasítja felterjesztését, mert ellenkezik az 1867: 17. tc.-kel s a kir. városok coordinatiója utánra utalja. (Az országgyűlés Irásai, I. k. 563. l.) A sérelmek közt felterjeszti ellenben Verőce megye panaszát, hogy a kancellária megsemmisítette alispánjának ítéletét, amelyet Knesevich Kázmér nemesnek és Sandits Uros eszéki polgárnak a város ellen indított perében hozott. (Uo. 1278. l.)
Arad kamarai mezőváros évtizedek óta igyekezett megszerezni a szabad kir. városi rangot. A király 1795-ben 200.000 forintban állapította meg a váltságösszeget, amelynek nagyrészét a város 1804-ben meg is fizette. Sok sürgetés és közbenjárás után 1826-ban a kamara 336.000 forintra emelte a váltságösszeget, de ennek fejében átadta városi és környéki javait. Végre 1834 márc. 28-án a király valóban a szabad kir. városok sorába emelte Aradot. Elhatározását a helytartótanács útján június 24-én közölte a várossal, míg a szabadalomlevél kelte 1834 április 12.
A porta a XVIII. sz. elejétől nem jelentett meghatározott adóalapot, hanem elméleti adóegységgé vált. Magyar- és Horvátország 1791-től összesen 6346 1/s portát tett ki. Ennyi részre osztott fel az országgyűlés a megajánlott adót s határozta meg, hogy egy-egy vármegye, kerület, vagy királyi város hány ilyen eszmei port után tesz eleget fizetési kötelezettségének. A törvényhatóságok a reájuk eső adó szétosztásáról és behajtásáról a maguk hatáskörében az ú. n. dikális összeírások alapján gondoskodtak.
A főispán, gr. Orczy Lőrinc, aki a diploma kieszközlése körül sokat fáradozott Bécsben, mint királyi biztos aug. 21-én ünnepélyes külsőségek között iktatta be Aradot a királyi városok sorába.
BENCSIK: Mi előtt a tárgy érdeméhez szóllana, felvilágositást kér Arad vármegye követétől, valjon repraesentált e e tárgyban megyéje Ő felségéhez? s eként teljesitette e azon kötelességet, mellyet törvényeink a sérelmeknek ide feladása előtt teljesitetni rendelnek?
TÖRÖK különbséget tesz a sérelmek között. Midőn az igazgató kormányszékek ellen fordúl elő valamelly sérelem, igen is helyes hogy mielőtt ide panaszkép feladatnék, elháritás a végrehajtó hatalomhoz intézett felirás utján sürgettessék. De midőn maga akormány követ el sérelmes tetteket, s azokat végre is hajtatja, ekkor ellene csak a törvényhozó nemzet elébe lehet orvoslás végett fordulni.
RUDICS előre bocsájtja hogy bizonnyal nem czélja magát a kormány jogai védelmezőjéül felvetni; meg kell még is vallania, miképen az itt diplomatice kifejeztetni nem akarná, hogy Ő felsége az Ország Rendeinek hozzá járulása nélkül privilegiumokat nem osztogathatna. Nevezhet ő felsége nemes embereket, ad indigenatust, osztogat privilegiumokat, igy nevezhet kir. várost is; csak az a különbség, hogy az ily város mind addig nem birhat királyi városi joggal, vagy is az Ország Renei sorába nem tartozik, mig nem inarticuláltatik. Ez lévén a felelet Aad vármegye inditványának első részére; a mi másik két részét illeti; hogy ha Arad vármegyének e részben némi helyes sérelme van, annak megvizsgálása a szokott gravaminalis küldötségi utra tartozik.
TÖRÖK újolag is az 1608-ki és 1687-ki törvényekre hivatkozva egyenesen tagja, hogy Ő felségének jusa lenne királyi várost nevezni; miután azon törvények nyilván mondják hogy az ily kinevezés csak articulariter, következőleg a törvényhozó hatalom által történhetik.* Egyéb itánt is nagy a különbség egyes nemes embernek, vagy indigenának, és egy kir. városnak neveztetése között; amott egyes ember ajándékoztatik meg nemzeti jusokkal, itt az alkotványos institutiók alapját tevő megyei törvényhatóság épsége sértetik, és egyes község külön jurisdictio hatalmával felruháztatik.
Az articulariter kifejezés hiányzik ugyan az 1687: 17. tc.-ből, azonban ennek értelme kétségtelenül egyezik az 1608: 6. tc.-ével.
DEÁK felolvasván az 1687: 17. törvényt, mellyben világosan az foglaltatik, hogy Ő felsége absque Consilio Hungarico királyi várost ne nevezzen;* tulajdon ezen törvénynek szavaibol ki fejti, miképen az lett légyen oka őseink eme tilalmazó rendeletének, hogy a kir. városok mód nélküli szaporodásuk által a vármegyék ellenébe túl nyomó súllyal ne birjanak. Kivánná tehát a szónok különös felirás által is kijelenteni, hogy a Felség figyelemben tartván az 1687: 17. rendeletét, az ország Rendeinek hozzá járulása nélkül a kir. városokat ne szaporitsa; de hogy ha ezt nem látnák is a RR nyomban szükségesnek, minden esetre kijelenti, hogy Zala vármegye részéről Arad városát törvényes értelemben kir. városnak mind addig el nem ösmeri, mig inarticulálva nem lesz. Egyébiránt van még az előadásnak egy magános sérelmi oldala, t. i. a porta önkéntes elosztása, s a megyei adó alóli kivétel, melly a megyének kihalgatása s hozzájárulása nélkül történt. Ez gravaminalis küldötségre tartozik, s ott a többi sérelmek sorában előadatván illő tekintetbe fog vétetni.
Az absque consilio hungarico kifejezés nem az 1687: 17. tc.-ben, hanem az 1608: 6-ban fordul elő.
RUDICS Arad városának minémüségére nézve Bács vármegye részéről is hasonló nyiltkozást tesz ugyan, kijelenti még is, miképen a fel olvasott 1687: 17. törvényből épen nem következik, hogy a kir. városi privilegiumot az Ország Rendei hozzá járulta nélkül Ő felsége nem osztogathatna, mert csak a Magyar Tanács meghalgatásárol, nem pedig az Ország Rendei hozzá járultárol teszen emlitést. A mi egyéb iránt az ado felosztását illeti, hahogy az Országos KK és RR róvták volna Arad mező városára 11 portát, annak a kir. biztos által 8 portára lett leszállitását valóságos sérelemnek vallaná; de miután csak maga Arad vármegye tette önkényesen ama repartitiót, országos sérelemnek el nemösmeri.
ANDRÁSSY Esztergom vármegye részéről is kinyilatkoztatja ugyan, hogy Arad városát oly kir. városnak, mint a követjeik által itt jelenlévők, el nem ösmeri, s ilyennek bizonyosan senki sem is ösmeri el; de más részről azon értelemben sem osztozhatik, hogy ő felsége inarticulatio előtt privilegiumot nem adhatna. Ezen állitásának támogatásáúl felolvassa azon 1715-ki törvényt, melly által Sz[abad] kir. Debreczen városa inarticuláltatott, s mellyben inditó ok gyanánt nyilván megemlitetik, hogy Ő felsége, tekintetbe vévén Debreczen városának bokros érdemeit, már ennek előtte privilegiummal felruházva volt.* Hogyha Ő felsége Arad városát a törvényhozó test részesévé tenni, s az országgyülésen üléssel és szavazatal birónak nyilatkoztatni akarná tennen hatalmával, ez lenne valóságos sérelem; ez azonban nem történt, nincs tehát panaszra ok. A privilegiumnak pedig állani kell, magában értetvén azon minden privilegium erejére okvetetlenül szükséges záradék: salvo jure tertii.
Az 1725: 108. tc. biztosítja Debrecennek mindazokat a kiváltságokat, melyeket Lipót királytól adományul nyert, továbbá helyét és szavazati jogát a rendek közt. A kiváltságlevelet, amelyre a tc. hivatkozik, Lipót 1693 április 11-én bocsátotta ki s benne Debrecennek Nagyvárad ostroma idején teljesített szolgálatait emelte ki.
A vitatások folytatása következni fog. A dolog resultatuma az volt, hogy Arad vármegye inditványa ez úttal el nem fogadtatott.
Ez után PALÓCZY inditványára, a nemzetet minden tekintetbe erősen érdeklő, s már köztudomás szerint hazánk nagy érdemű fiának, Széchényi Istvánnak (kinek megemlitése hangos éljennel fogadtatott) közre dolgozása mellett munkába vett Dunai szabályozás (regulatio) miben létte felől, körülményes felvilágositás közlésére a Kormány különös felirás utján felszóllitatni határoztatott.*
Olv. részletesen a következő számban.
October 4-én Ő felsége neve napján Ünnepi Isteni Szolgálat tartatván, ülés nem vala. October 5-én vasárnapi szünet.
