1834 október 3. Kerületi ülés. Tárgy: [I.] Arad királyi várossá emeltetésének vitája befejeződik. [II.] Palóczy indítványa az Ald…
1834 október 3.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Arad királyi várossá emeltetésének vitája befejeződik. [II.] Palóczy indítványa az Alduna szabályozásának kérdésében.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Arad királyi várossá emeltetésének vitája befejeződik. [II.] Palóczy indítványa az Alduna szabályozásának kérdésében.
Posony, October 8. 1834.
[I.] Folytatása Arad városának királyi várossá lett emeltetése tárgyában Arad vármegye részéről October 3-án sérelemkép tett inditvány vitatásának.*
A kérdés előzményeit l. az előző számban, 572. s köv. l.
VÁGHY: Sajnálja hogy Arad városa ellen épen Arad vármegye részéről tétetik panasz, sajnálja pedig azon oknál fogva, mert épen ezen nemes megye volt az, melly a nevezett városnak királyi városá emeltetése iránti igyekezetét nem csak nem ellenzette, sőt mindég pártolta, s ajánló közbevetésével hathatósan elő is mozdította. És ha bár az iktatás végrehajtásában történt volna is valami, a mi nem hellyesen történt s Arad vármegyének netalán méltó sérelmet okozott, annak orvoslását minden bizonnyal eszközölni lehetett volna a nélkül, hogy ily formában tétetnék panasz, melly forma ugy Ő felségének privilegiumokat osztogatható fenségi hatalmába, mint illetőleg minden kir. városok alkotványos létébe is be vág. – A szólló követ elösmeri ugyan hogy az 1687-iki 17-ik törvény tartalma a kir. városoknak szaporitását tilalmazza, de emlékezteti a RRket ugyan azon törvény czikely 2-ik §-usára is, melly az előre bocsájtott tilalomnak utánna teszi nisi Sua Mat[ies]tas e peculiari gratia valamelly várost érdemei tekintetéből kir. városá emelne.* A szaporitás tilalma a törvényhozásban szavazat aránytalansága tekintetéből történt, s e részben van az inarticulationak feltételével az ország Rendeinek jusa biztositva, nem pedig Ő felségének privilegiumokat osztogató hatalma szoritva. És valóban mind Debreczen városának Esztergom követe által felhivott példája, mind töbnyire minden királyi városnak (kivévén azokat, mellyeknek eredetét a magyar történet irat időszakát meg előző régiség homálya fedi) eredete nyilván bizonyitja, hogy mielőtt valamely város a királyi városok sorába törvény által béiktattatott volna, megelőzőleg kellett kapnia királyi privilegiumot; s ezt a dolog természete is igy hozza magával. Kéri tehát a RRket, ne sértsék meg a dolognak ezen természetes és törvényes fekvését, különben a kir. városok legnagyobb részének alapos létele is sértetnék. Ha hogy egyébiránt a beiktatás munkájánál valami olyas történt, a mi meglehet hogy valóságos sérelem, az a maga utján minden bizonnyal e nélkül is orvosoltathatik.
Nisi sua caesarea et regia maiestas, magnis meritis, publica utilitate mota, specialem gratiam uni vel alteri loco articulariter faciendam esse compererit.
BALOGH: A kormánynak minden tettét, melly országgyülés alatt törvényt sért, aként tekinti, mint az egybegyült törvényhozó nemzet ellen intézett gúnyt és satyrát, s azért valamint az eddig feladott sérelmeket mind pártolá, úgy logicai követeltséggel ezt is pártolja, és minden jövendőben feladandókat is pártolni fog.
TÖRÖK: Igaznak valja ugyan hogy megyéje pártolá Arad városának kiszabaditása iránti igyekezetét; pártolá mindazáltal oly értelemben hogy ezen felszabaditás a törvények által kiszabott, nem pedig törvénytelen uton történjék, sem oly értelemben, hogy az Ország Rendeinek részvéte kizáratssék, és nem is oly értelemben hogy ezen felszabaditásbol a különben is elviselhetlen terhek alatt szenvedő kebelebéli adózó népre törvénytelenül új meg új teher háramoljék. A mi különösen az Ország Rendeinek jusait illeti: hogy a kir. várost nevezni inarticulatio, és igy nemzeti megegyezés nélkül nem lehet, e részben a felhivott törvények oly világosan szóllanak, hogy Bács vármegye követének ellenök intézett azon észrevétele is, mintha ott csupán a Magyar Tanács (Consilium Hugnaricum) meghalgatásárol, nem pedig az Ország Rendeiről lenne szó, épen semmit nem nyom; mert minnyájan tudjuk, hogy az idézett törvények alkotásakor a mostan ugy nevezett Magyar Helytartó Tanács még nem létezett,* azt tehát érteni sem lehetett, tudjuk továbbá azt is, hogy a magyar diplomatiának régibb időbeli stylusa szerint az országgyülése közönségesen Tanács nével neveztetett. Egyéb iránt ugyan csak Bács követe azon állitásának, mintha Arad vármegye önkényesen, és nem kebelbeli adófizetők sorsára egyenlőn ügyelő igazságal vetett volna ki Arad mező városára 11 portát, ünnepélyes tagadással ellene mond. Esztergom követét pedig (ki állitá hogy a privilegiumnak meg kell állani salvo jure tertii) kérdi, ha valjon lehet e csak képzelni is erősb sérelmét ezen záradéknak? mint midőn egy megyének integritása és consistentiája egyoldalú kormánytett által megsértetik, s törvényhtósága megkisebitetik? végre pedig, mivel némelly követ urak oda utasitják megyéjét, hogy törvényes jurisdictiójának épségben tartására éljen a maga hatalmával; kijelenti ugyan, hogy ösmervén Arad vármegyének szabályos határozatú végzéseit, egy cseppet sem kételkedik, hogy megyéje a maga törvényes hatalmát fen fogja tartani, de kéri egyszersmind a RRket, vegyék méltó tekintetbe az ily lépésektől elválasztthatlan surlódásoknak mindég kedvetlen, gyakran pedig gyászos következéseit és ne késsenek mind ezeket a feladott igazságos sérelmeknek békés uton orvoslásával megelőzve elháritani.
A helytartótanács felállításáról és szervezetéről az 1723: 97–103. tc.-kek intézkednek.
NAGY PÁL meg van győződve hogy megyék részéről királyi városok ellen az 1687-ki törvényre hivatkozgatni nem igen tanácsos. Ott van azon törvényben hogy azért szoritatik meg a királyi városok számának szaporodása, mert országgyülésen a vármegyék felett már már praeponderálni kezdettek.* Ez világos jele annak, hogy a királyi városoknak voxa azon időben egy kissé máskép állott, mint most.* De e tárgyba nem akar most bővebben ereszkedni, annyit mindazáltal tagadhatlannak vall, hogy megváltozván körülményeink, most már a királyi városoknak szaporodása sok tekinteteknél fogva igen kivánatos. Egyéb iránt abban, hogy Ő Felsége Arad városának privilegiumot adott, nem csak sérelmet nem lát, sőt hogy ez sérelem lenne, egyenesen tagadja. Ha azt mondotta volna Ő felsége Arad városának, hogy nyert privilegiuma következésében azonnal küldjön követeket az országgyülésére, ez lenne sérelem, nem pedig az hogy a földesuri hatalom alatt lévő embereket szabadokká tette. A mi a megyei törvényhatóság alól tett kivételt illeti, erre csak azt feleli, hogy általában minden privilegium törvény sértés, igy egyes embernek nemesitése is jurisdictiót sért, mert bár ha jobbágy telken laknék is, az adótul legalább tennen személyére, és nemesi birtokára nézve menté tétetik, de azért még sem tagadhatjuk a királynak nemesitési hatalmát. Ellenben a terhek kivetése, hogy ha egyenetlenül, aránytalanul történt, valósággal sérelem, s e részben kötelessége Arad vármegyének a végrehajtó hatalomtul orvoslást sürgetni, mit ha nem találna, adja fel az országgyülésére panaszát, és akkor bizonnyal pártfogásra találand. Egyébiránt leginkább azért kelt fel a szónok, hogy a jelen eset és az indigenatus közt tett parificatio* felelet nélkül ne maradjon. Hogy a kormánynak jusa van érdemei tekintetéből valamelly Communitást felszabaditani, vagy a honnak egyes nemtelen polgárát nemessé tenni, ezt igen is elösmeri; de hogy idegent, légyen az bár a legérdemesebb is, indigenává tenni jussa lenne, ezt kerekededen, és örökön örökre tagadja. Ez kirekesztőleg az Ország Rendeinek jusa, ez egyedül a mi elitélésünktől függ, és a kormánynak legfeljeb csak oda terjedhet hatalma, hogy szabadságában áll a folyamodó idegent az Ország Rendeinek ajánlani.
Quandoquidem numerus liberrum regiarumque eivitatum regni Hungariae per gloriosam recuperationem plurimorum similium locorum in tantum auctus sia ut idem quartus status caeteros non solum adaequaret, verum fors etiam superaret. (1687: 17. tc.)
A kérdést, amelyre a felszólaló céloz, pár év mulva Jászay Pál, a jeles történetíró külön tanulmányban fejtette ki, történeti adatokkal igazolván, hogy a XVI. század végén és a következő első évtizedeiben a városok szavazatait egyenkint (singillatim) vették számba. (A sz. k. városok szavazatjoga országgyűléseken Pest, 1843.)
Bács megye követének, Rudits Józsefnek kijelentését l. 575. l.
BORSICZKY Arad vármegyének inditványát egyátaljában nem támogathatja, s kérdi, valjon mit is akar valódilag Arad vármegye? Az ellen csak nem fakadhat panaszra hogy Ő felsége Arad városát királyi városá tette, mert hiszen maga repraesentált mellette, most tehát képtelen inconsequentia nélkül többé nem mondhatja hogy tulajdon kérelmének teljesitése országos sérelem. Vagy talán abban véli panaszát fenforogni hogy Arad városa tennen törvényhatósági hatalommal ruháztatott fel? ugy de a K és RR mind az urbariomban, mind pedig az itélőszékek rendbeszedésének tárgyában hatalmat kivánnak adni minden egyes földes úrnak arra, hogy a községet jurisdictionalis hatalommal felruházhassa;* már tehát minő követeltséggel mondhatnók ő Felségének, hogy ezen just ugyan minden egyes nemes embernek megadjuk, s kivánjuk is hogy éljen vele, de hogy ha ő felsége tulajdon azon just gyakorolni kivánja, ez már gravamen. A mi végtére a királyi biztos igtatási munkálodását illeti: hogy ha az adónak felosztásában Arad vármegye magát megsértetnek érezi, hogy ha ne talántán a kir. biztos azon bizodalomnak, mellyel a kormány, s meglehet maga a megye is iránta viseltetett, meg nem felelt; a dolog rendje azt hozza magával, hogy a kormányál keressen ellene orvoslást Arad vármegye s csak ezen lépés sikeretlensége esetében folyamodjék az ország Rendeihez.
Az úrbéri törvényjavaslat VI. cikkének 1. §-a biztosítja a szabad bíró- és jegyzőválasztás jogát, azoknak a községeknek, amelyekben ez a szokás korábban is élt (Iratok, I. k. 533 l.), a törvényszékek reformjáról szóló II. tc. 7. §-a pedig megengedi a földesuraknak, hogy községeknek a rendezett tanács felállítására jogot és a vármegye jóváhagyásával bírói hatóságot engedjenek. (Iratok, II. k. 326. s köv. l.)
Miután még TÖRÖK ezen ellenvetéseket is az által igyekezett eloszlatni, hogy a kir. biztos munkálodását egyes részleteiben is Ő Felsége privilegialis levele következésében történteknek lenni állitá; a kérdés szavazatra tétetett, – mindazáltal tisztán és feltétel nélkül csak Bars, Abauj és Békés vármegyék pártolák Arad kérelmét, Somogy, Verőcze, Szathmár és Tolna pedig csak a megye kölcsönös értkezése nélkül történt porta felosztás tekitnetében, igy Ugocsa is, de csak oly feltétel alatt, ha ezen önkényes portafelosztás már a kormány által helybe hagyatott. A többi vármegyék részint egyátaljában nem pártolák, részint magános megyei felirás előrebocsájtását kivánták, részint pedig a szokott gravaminalis pertractatio ösvényére utasitották, és igy Arad vármegye kivánsága igen nagy szótöbséggel félre vettetett.*
A kérdés a sérelmeket összegyűjtő országos bizottság jelentésének tárgyalása során. 1835 július 5-én országos ülésben újból előkerült.
[II.] Ez után PALÓCZY lépett fel következő inditványával: Mit foglaljon magában Borsod vármegyének a Buda Pesti Hid dolgában kiadott utasitása? ennek előterjesztését a maga idejére halasztván, előre kijelenti, hogy emgyéje e részben is kész a hon boldogsága iránt minden áldozatra; de bátor Borsod v[ármegye] a kereskedés gyújtó pontjátol, Pesttől s a Dunátol nagyon messze van, s mióta kivált az éjszakai borkereskedés csaknem egészen hasra esett,* magának semmi kereskedése sincs, kivánja még is a Buda Pesti hidon kivül, köz boldogság tekintetéből az Ország figyelmét még egy különös tárgyra forditani. Hazánk kereskedésének jobb lábra állitása a hajózható vizek szabályozásával, s gátló akadályok elháritásával eszközölhető. Bár mit beszéljenek is a régiséget mindenben dicsérni szeretők, ezt csak ugyan sokkal felül haladja a jelenkor. Uj aera nyilik az emberiség előtt, mióta Fulton és Bell Henry a gőz erejét hajózásra használni megtanitottak. A vizeken s már a Dunán is fel s alá repülő gőz hajókra méltóbban illik ama felülirás, mellyet a Romai kevélység Trajanus hidjára irt vala: „Virtus Romana quid non domat, sub jugum ecce rapitur Danubius”* – Dunánkon már Posonytól Zimonyon alólig is lehatnak a gőz hajók,* s ha hogy ezeknek segedelmével a Fekete, és Marmora tengerekkel. Constantinápollyal és a Levantei kereskedéssel ösze kötheti magát hazánk, hol van azon merész politicus, ki ennek végtelen hasznait, most még csak felszámitás alá is venni bátorkodnék? Ezen nagy czél elérését főképen azon Duna szoros gátolván, melly Orsován alól örvényes szirtjei közt minden hajóst veszélyel fenyeget; tudjuk hogy ama sziklák elhányatása iránt javallatok tétettek, s már munkába is vétettek. Ott fáradozik Gr. Széchényi István* (hangos éljen!!) hazánknak ama jeles fia, ki előtt, midőn a köz boldogság gyarapitásárol van szó, egy áldozat sem drága. Részt vettek ebben sok Bécsi actionariusok, bele avatkozott a kormány is, s még angliábol is erő müveket s mivészeket hozatott. Miből fedeztetnek eme fontos vállalat költségei, most még nem visgálgatja Borsod v[árme]gye, csak azt krédi, valjon ezen hazánkat oly annyira érdeklő nagy munka az egész ország tudtára, a úgy szólván szeme láttára folyhat e a nélkül: hogy az országnak ép együt ülő képviselői róla még tudomást is vegyenek? holott tagadhatlan hogy a kereskedés földi, s vizi főbb utainak, a vámoknak, s harminczadóknak dolga Országgyülése elébe tartozik! És ha gondoskodásunkat akkorára halasztjuk, midőn unokáink korában valamikor a kereskedési és publico-politicum munkálat felvétetik,* nem következhetik e hoszas halgatásunkbol, hogy idő közben a munka bevégeztetvén majd szemünkre vetik, mi képen a dologhoz nem is szóllottunk, sem költséget nem adtunk, s a kereskedésből mi magyarok vagy kizáratunk, vagy kőtség térités szinte alatt hajóink oly vámok alá véttetnek, mellyek a magyar kereskedést többé tán le nem rázható béklyókba verik. Hogy tehát ez meg ne töténjék s oly Navigations Acta ne adassék kezünkbe, millyet a Britannus három ágú szigony a tengereken hatalommal tolt a világ nyakára,* szükségesnek látná Borsod vármegye, hogy a Dunai hajózás akadályainak elháritását tárgyazó intézetek a Diaeta befolyásával történjenek, s ennek folytában az eddigi intézetek miségéről, ezek sikeréről, a tett s teendő költségekről, s minden ide tartozó körülményekről az illető hiteles adatok közlésével az országgyülése tudositassék, még pedig minél elébbre, nehogy az idő s munka haladtával a nemzeti avatkozás nehezitessék, s a nemzet több több szövevényekkel bajlódni kéntelen legyen. Ezen inditványt Borsod vármegye sk ezer nemesei azon előleges nyilatkozással ajánlják, hogy ha a törvényhozás szükségesnek látandja, részükről minden áldozatra is készek lesznek, csak boldogúljon a haza!
Lengyelország felosztása, a lengyel kereskedőosztály szétzüllése és a monarchia sorvasztó vámrendszere következtében az egykor oly virágzó magyar–lengyel borkereskedelem a XIX. század elejére csaknem teljesen megszűnt.
Az aldunai húszpillérű, közel 1100 m hosszú kőhidat Trainus második dák háborújának első évében, Kr. u. 104-ben építette Apollodorus.
Andrews és Prichard angol hajóépítők, az Első Dunagőzhajózási Társaság alapítói, 1828 április 11-én nyertek kizárólagos szabadalmat a Duna osztrák szakaszára, 1831-ben pedig a magyar szakaszra. 1830 szeptember 4-én volt az első dunai gőzhajó, a „Franz I.” próbaútja Budapestig, 1831-ben pedig Belgrádig, majd az Aldunáig. 1832 elején kapcsolódik be Széchenyi a Társaság munkájába s eredményesen beszéli rá a főurakat részvények vásárlására.
Széchenyi 1830 június 24–október 22 között tett először nagy tanulmányutat az aldunán, hogy a hajózás akadályait és azok eltávolításának lehetőségeit tanulmányozza. Miután, 1832 elején, kapcsolatba került az Első Dunagőzhajózási Társaság egyik alapítójával, John Andrews angol hajóépítővel, 1833 júniusában a nádor felkérésére elvállalja az aldunai szabályozás kir. biztosságát. Ez év nyarát az Aldunán tölti, 1834 tavaszán Angliában jár kotrógépekért Vásárhelyi Pállal, nyarán pedig ismét az Aldunán van Anderson amerikai vizimérnökkel.
A tárgyalásra kerülő munkálatok sorában az előbb az ötödik, az utóbbi a negyedik helyen áll. (Iratok, I. k. 5. l.)
Anglia a XVII. és XVIII. század folyamán egész sor törvénnyel (Navigation Act, 1660, 1663, 1696, 1706, 1722, 1733) szabályozta gyarmatainak az óvilággal és egymással folytatott kereskedelmét. Ezek a törvények, amelyek csak angol hajókkal s csak angol kikötőn keresztül engedték meg a kereskedelem lebonyolítását s megtiltották bizonyos országokba való ki- és bevitelét, vetették meg Anglia világkereskedelmi elsőségének alapjait.
NAGY PÁL pártolá az inditványt, mivel bár miből fedeztessenek is a költségek, az országnak ahoz minden esetre szava van, és tudnunk kell, van e elegendő ok, hogy azon sziklákra annyi milliók forditassanak? mert ezen munkát a török birodalommal való tractatusnak kell megelőzni, nehogy idővel akár onnan, akár a kormány részéről a szabad kereskedésnek akadályok tétessenek. Kivánja tehát, hogy mindenekre nézve a kormánytol felirás utján informatio kéressék.
ANDRÁSSY azt, hogy a költséghez minden esetre szavunk lenne, csak úgy ösmerné el, ha ministeriumunk responsabilis lenne. Ő minden esetre örvend, midőn látja hogy a kormány a Duna szabályozására költ, s fél hogy a felirásbol új országos terhek következhetnének. Minden esetre PÉCHYvel együtt szükségesnek tartja, hogy mi előtt az inditványba ereszkednének az RR, azt küldőikkel előre közöljék.
BORSICZKY nem látja által, hogy az informatio kérésből már terheket lehetne következtetni. azt pedig, hogy Ministeriumunk feleletes nem lenne, egyenesen tagadja s tagadását azzal is támogatja, hogy a RR már törvényczikkelyt is initiáltak a hütelen tanácsosok büntetése iránt.* – KÖLCSEY pedig ép azért látá szükségesnek informatiot kérni a kormánytol hogy a dolgot küldőivel közölhesse, s tőlök utasitást kérhessen, különben sem ő nem tudja, mire kérjen utasitást, sem küldői, mire adjanak.
V. ö. e kötet 225. l. 21. jegyzet.
TÖRÖK attol fél hogy felirásunk által inkáb gátolni fogjuk a czélt, mint előmozditani. Az ország aedilis directiójának munkálódása sehol sem sikerül,* s meg van győződve, hogy mit az ország Rendei magok vesznek fel, az lassabban megy mint a privát vállalat. – TORKOS hasonló értelemben lévén emlékezteti a RRket, hogy a Comissionalis vizi regulatiók* mellett roszab karban vannak vizeink, mintha nem reguláztatnának.
1783-ban állította fel II. József Bécsben az Allgemeine Ober-Hofbaudirection-t, amelynek működése valamennyi Habsburg-országra kiterjedt. 1788-ban diecentralizálta az intézményt s így jött létre a „Directio in hydraulicis et aedilibus per regnum Hungariae partesque eidem annexarum”. Ennek székhelye Budán volt, s működését a kamara irányította.
A „Directio in hydraulicis et acdilibus” kebelében 1811-ben a hajózási és vízszabályozási ügyek intézésére külön „departementum navigationis” alakult, ez küldött ki bizottságokat esetenként a vízszabályozások végrehajtására.
DEÁK figyelmezteti a RRket hogy az inditvány meg van téve; azt tehát el nem fogadni annyit tenne hogy mi nem akarunk tudni a dologrul, vagy annyit hogy nincs jusunk a kormányt megkérdezni, vagy annyit hogy a dolgot csekélynek, s érdektelennek találjuk, és ujabb jelét adjuk ama részvétlenségnek, melly nálunk eddig is minden nagyszerű vállalatokat elölt. Meg van győződve a szónok, hogy ha áldozatra lesz szükség, örömmel áldozunk a köz ügyért.
ANDRÁSSY pedig elösmeri ugyan hogy a köz ügyért áldozatokra is keszeknek kell lennünk, de úgy hiszi, kapnunk is kell az alkalmon, midőn a bőkezüségről különben nem igen ösméretes kormányt ily költségeket viselni látjuk.
A krédés voxolásra tétetvén, csak Arad, Liptó, Fejér, Mosony, Esztergom, Tolna, Pesth, Thúrócz és Szerém vármegyék szavaztak az inditványnak ellene; és igy igen nagy szó töbséggel elhatároztatott, hogy a szükséges informatio megadására a kormány felszóllitassék. – Mindazáltal SZÉLL voxolás közben már előre óvást tett, hogy ebből valami ajánlás ne következzék, példáját Veszprém, Árva és Posega követték.
Ez után NAGY PÁL panaszra fakadt, hogy a Tüz kár mentő társaság,* a Spaar Cassa* és Versorgungs Anstalt* utján sok pénz megy ki az országbol. – Inditványa elmellőztetett.
Magyarországon az országgyűlés idején az 1831-ben alakult Trieszti Általános Biztosító Társulat (Assicurazioni Generali) fejtett ki nagyobb méretű tevékenységet.
1827 óta működött az Erste Österreichische Sparkasse néhány fiókja hazánkban.
Az Erste Österreichisce Sparkasse létesítette 1825-ben az Allgemeine Versorgungs-Anstalt-ot, amelynek működése a takarékpénztár működésével együtt Magyarországra is kiterjedt.
*
Utóbbi tudositásaim October 5-éig terjedvén. October 6-ik és 7-ik napjai a közlésre tárgyat nem nyujtanak, minthogy a RR csupán az urbarialis törvények magyar stylusának hitelesitésével foglalatoskodtanak.*
Az úrbéri izenetjavaslathoz mellékelték a rendek a törvényjavaslat teljes – magyar és latin – szövegét (Iratok, III. k. 194. s köv. l.), amint azt a királyi resolutio tárgyalása közben a kerületi ülésekben átdolgozták.
Széll, Siskovics és Gr. La Motte megérkeztek.*
Az utolsó ív hátlapján Kossuth megjegyzése: Ezen levél 5 lapból áll.
