a) 1834 október 16 Országos ülés. Tárgy: Megkezdődik az úrbéri kerületi javaslat vitája: [I.] A latinnelyvü királyi resolutio és …
a)
1834 október 16
Országos ülés.
Tárgy: Megkezdődik az úrbéri kerületi javaslat vitája: [I.] A latinnelyvü királyi resolutio és a magyar nyelv kérdése. [II.] Királyi észrevételek az I. tc. 1–5. §-aira.
1834 október 16
Országos ülés.
Tárgy: Megkezdődik az úrbéri kerületi javaslat vitája: [I.] A latinnelyvü királyi resolutio és a magyar nyelv kérdése. [II.] Királyi észrevételek az I. tc. 1–5. §-aira.
Posony, October 18-án, 1834.
A KK és RR e napokban reggi 9 órátul 1-ig kerületi, azontúl országos üléseket tartanak, amott a naponként folyvást dictáltatni szokott urbéri felirásnak* stylusát rostálgatják, imitt pedig ugyan csak a K[irályi] resolutio következésében kerületileg kidolgozott urbéri javallatot* vették országos tanácskozás alá. – És pedig
A feliratjavaslatot l. Iratok, III. k. 143. s köv. l.
Az izenetjavaslatot l. Iratok, III. k. 134. s köv. l.
[I.] October 16-án a 236-ik országos ülésben SISKOVICS mint idő szerintén kerületi elnök, bényújtja úgy az úrbér, mint a Duna szabályozás tárgyában megállapitott kerületi javallatot. – MAJTHÉNYI küldői parancsábol megújitja a napló könyv hibás volta iránti panaszát.* MADOCSÁNYI pártolja, oda jelentvén ki mindketten kivánságaikat, hogy a napló könyv mindég nyomban más nap meghiteltessék, s ez által a végnélküli igazitások megszünjenek. – Ezen inditvány elmellőztetvén, a RR kivánsága következésében az Urbér vétetett tanácskozás alá, s nevezetesen olvastatott a Kölcsey inditványára köz akarattal állapitott bé vezető szakasz, mellyben a KK és RR érzékeny fájdalmukat nyilatkoztatják, hogy a királyi válasz ismét nem anyai ajaktol tanúlt, hanem a holtt latin nyelven szerkeztetett.*
Majthényi a június 2-i országos ülésben tett részletesen megindokolt inditványát az országgyülési napló és a kerületi ülések naplója ügyében. (E kötet, 196. l. Jegyzőkönyv, VIII. k. 232. s köv. l.)
A kérdés kerületi vitáját olv. e kötet 479 s köv. l.
A Kir. SZEMÉLYNÖK látván hogy ezen pont mást nem foglal magában, mint ami már az 1833-ki 30-ik martiusi felirásban* felterjesztetett, a tárgy érdemét nem ellenzé, sőt kinyilatkoztatá hogy örvendezni fog, ha ezen kívánság Ő felségének helybehagyását megnyeri; mindazáltal az érzékeny fájdalom emlitését annyiban nem találja szokott diplomatiai irásmóddal megegyeztethetőnek, a mennyiben ezen kifejezéssel csak ott szokás élni, ahol törvénysértés miatt sérelem, nem pedig ott ahol csak kivánat forog kérdésben.* – Erre azonban BENCSIK és RUDICS részéről feleletül adván: hogy a Nemzet eme köz kivánságának nem csak tekintetbe nem vétele, s az ezt tárgyazta felirásnak, ily húzomos idő óta válasz nélkül hagyása, de a jelen kir. Resolutionak isméti Deák szerkeztetése által mintegy tetleg tapsztalt elütése is, a nemzetnek méltán fáj, a KIRÁLYI SZEMÉLYNÖK emlitett észrevételét tovább vitatni nem akará; a tárgynak azonban vége nem szakadt, mert JUSTH röviden ugyan, de PFANSCHMID már hoszab beszéddel kijelenték, hogy ezen fájdalomban nem osztoznak, s a felirásokban, királyi válaszokban, és törvény czikelyek alkotásában eddig divatozott szokást annyival inkáb fentartatni kivánják, mert a Szepesi követ félig meddig ocsárlólag emlité hogy a nyelv nem csak intensiv mivelését, de extensiv terjesztését is szemügyön kellett volna tartani, e részben pedig még semmi sem történt, holott e nélkül a magyar nyelvet diplomatiai pólczra emelni akarni annyit tesz, mint némelly vidékeket, név szerint Szepes megyét, a köz dolgokbani részvétből kizárni.* – Ezen véleményben osztozott a Posegai MARKOVICS, HASKE a sürgetést nem a maga helyén lévőnek vélte, BUSÁN pedig a czélba vett magyarositás ellen küldőinek visszatetszését tolmácsolá.
A számos izenetváltás után megszerkesztett feliratot l. Iratok, l. k. 156. s köv. l.
Az izenetjavaslat legelső szavaira utal: „A nemzeti kivánatok eggyik legfőbbike a honni nyelvel minden kormányi állapotokban szabad a megszoritás nélkül élhetés”. (Iratok, III. k. 116. l.)
A Jegyzőkönyv szerint (VIII. k. 279. l.) hangsúlyozta, hogy megyéje törekszik a magyar nyelvet lakosság körében elterjeszteni azonban nagy akadály, hogy csak az tudja elsajátítani, akinek módjában van fiatal korában távoli magyar iskolába e menni, a Magyar Tudós Társaság pedig nem törődik a magyar nyelvnek a tótok közt meghonosításával.
TRSZTYÁNSZKY (Pécsi kanonok) még bővebben szóllott e tárgyban. A sürgetést itt e tárgynál ő is nem csak a maga helyén nem lévőnek tartja, de minthogy szemrehányás hangján szóll, igazságtalannak is nevezé. Honi nyelvünket diplomatiai használatra még eléggé ki nem miveltnek s törvény alkotásra nem egészen alkalmatosnak hiszi; hivatkozik ennek, bizonságaúl magokra a napi renden lévő törvényczikkelyekre, mellyekről állitja hogy sok helyött roszúl vannak forditva, ennél fogva a magyar stylus a latinnal mindenben meg nem egyezvén, és igy tökéletlen telki állomány lajstromát a RR is csak deákul terjeszték Ő felsége elébe,* s különben is minden más nemü, de különösen a szóban forgó törvényekre nézve méltán tekintetbe vette Ő felsége hogy oly nyelven alkottassanak, melly a valódi értelem kifejezésére tökéletesen alkalmatos.
Iratok, I. k. 491. s köv. l.
Ezen előterjesztésért káptalani követ úr nem csekély számú válaszadásokban részesült. – Legelsőben DEÁK elmésen visza torlasztván okoskodásait, kérdé: valjon azok, kiknek számára alkottatnak leginkáb az urbarialis törvények, akkor fogják e tökéletes értelmöket megérthetni, ha latinúl lesznek alkotva? Továbbá: ha netalán hibák csúsztak bé a amgyar forditásba, erre nézve igen kedvesen vette volna a szónok, hogy ha akkor, midőn a RR kerületi üléseikben a forditással foglalatoskodtak, káptalani követ úr ott megjelent, s a hibák elmellőzésére munkás kezet nyujtott volna, minek következésében az is tudva lenne követ úr előtt, hogy az állományi lajstrom magyarra már szintén le van forditva.* – RUDICS is felelvén a Pécsi követnek, a törvényhozó test szine előtt ünnepélyesen tagadja, hogy honi nyelvünk diplomatiai használatra eléggé alkalmatos nem lenne, s állitásának bizonságaul hivatkozik az országos tanácskozásoknak magyar ajkú folyamatára, s a hasonlókép csak honi nyelven váltogatni szokott izenetekre s egyéb országos munkálatokra. – TRSZTYENSZKY megjegyzi hogy az előtte szóllók csak egyik oldalát fogták fel előadásának. – Mire viszont RUDICS ne hogy az előadásnak másik része is czáfolatlan maradjon, felveszi a Pécsi követ azon állitását, melly szerint a törvénycikkelyek magyar szerkeztetését tökéletlennek nevezé; s erre feleletül csudálkozását jelenti azon követ úr különös bölcsessége felett, hogy a mit az egész országgyülése helybehagyott, azt ő egyes személy léttére tökéletlennek látja.
A kerületi ülésekben átdolgozott törvényjavaslat, nyilvánvalóan helykimélés céljából, még csak utat a tabellára ily szavakkal: „Következik az orsztályzat táblája” (Iratok, III. k. 303. l.) az uralkodó elé 1835 február 26-án felterjesztett törvényjavaslat azonban már egész terjedelmében közölte azt előbb magyarul, majd latinul. (Uo. 461. s köv. l.) – V. ö. Kónyi: Deák Ferenc beszédei, I. k. III. l., a Jegyzőkönyv (VIII. k. 282. s köv. l.) bővebb szövegével.
BÖTHY: Magyar törvényhozók sorában szükségtelennek tartja a magyar nyelv oltalmára szóllani. Mind azonáltal nem csudálkozik ugyan hogy Thúrócz és Szepes követjei megyéjök állapotjánál fogva a holt latin nyelvü törvényalkotáshoz ragaszkodnak; ámbár 43 évek lefolytával* ezen ragaszkodást is szerénység ellen valónak, s visszaélésnek nevezhetné;* de hogy azon Pécsi Magyar Káptalan követje, melly oly dús gazdag jótéteményeivel él a magyar honnak, munkálatunkat tökéletlennek nevezi csak azért, mivel édesanyai nyelvünkön alkotánk, s igy oly kifejezéssel kél ki a magyar nyelv felemelkedésének ellene, mely sem ennek, sem az országgyülésének méltóságával nem egyeztethető, e felett valóban megbotránkozik.
Az 1790/1-i országgyűlés nyelvmozgalma és az 1791:16. tc. volt az első kezdeményezés, hogy államnyelvvé a magyar legyen.
A törvények latinul szerkesztését szorgalmazni „nem csak a szerénység ellen van, sőtt a nemzet töredelmességével való vissza élés”. (Jegyzőkönyv, VIII. k. 284. l.)
PALÓCZY is hozzá szólván a tárgyhoz, elösmeri ugyan hogy Cicero és Tacitus idejében a latin nyelv miveltebb vala, de tökéletesen hiszi, hogy ha Cicero most feltámadna, nehezen értené meg a deák nyelven alkotott urbéri törvényczikkelyeket.
SZIRMAY nem csudálkozik, legalább meg tudja fogni, ha a kormány gátolja kivánságunkot, de hogy a magyar törvényhozó teremben, a magyar nemzet képviselői közt akadhat oly követ, ki a honi nyelv felemelésének ellene szóll, e felett valóban szégyennel telve pirúlnia kelletik.
BALOGH: A magyar nyelv ellen halott kikelésekre semmit sem felel, mert legjobb feleletnek látja azt, hogy viszhangra sehol sem találnak. – KÖLCSEY hasonlókép örömmel tapasztalván, hogy a magyar nyelv ellen szóllók kikelése vox clamantis in deserto, beszédjeiket érdemök szerint felelet nélkül elhangzani hagyja.
Ezek a Pécsi Káptalan követének előadását tárgyazták; egyébiránt az izenetnek felolvasott szakaszában azon kifejezés foglaltatván, hogy Ő Felsége a magyar nyelv iránti nemzeti forró kivánatnak, törvénybe iktatását kegyelmesen megengedni méltóztassék.
BALOGH: Ugy találja, hogy midőn a törvényhozó hatalom a nemzet és a fejedelem közt egyenlő részekbe osztva van,* a megengedni kifejezés egyik rész szerfeletti felemelésével a másik részt lealacsonyitja. És igy azt megegyezni kifejezéssel, mint a nemzet és király közt fenforgó viszonyoknak sokkal inkáb megfelelővel felcseréltetni kivánja. – DEÁK, BÖTHY, SZIRMAY pártolák, s midőn a Pécsi követ előterjesztése a tárgyat némileg megszakitaná. SZOMBATHELYI azt ismét felmelegité, s Török, Clauzál, Vay, Somsics, Zarka és Návay által pártoltatott. Az ENÖK ellenzé, s az izenetben foglalt kifejezést a felirásokban, s diplomákban használtatni szokott irás móddal megegyezőnek állitá. De CLAUZÁL és TÖRÖK a Personalis által példa gyanánt felhozott törvényczikkelyi bévezetésekből ellenkezők következtettek, mert annuente és nem indulgente Sua Majestate kifejezéssel szokott élni az országgyülése.* – ANDRÁSSY legkiseb észrevételt sem tett volna a Barsi követ által szóba hozott kifejezés ellen, hogyha eredetileg, t. i. a felirás szerkeztetése alkalmával tétetett volna bé, de miután ez meg nem történt, a javallott kicserélést Fejedelmünk iránt tartozott tiszteletünkel nem véli egyeztethetőnek.
Az 1791:12. tc. értelmében.
A Jegyzőkönyv szerint (VIII. k. 281., 283. l.) a personalis nem hozott fel törvénycikk-bevezetéseket példának, hanem csak azt mondta, hogy „az ország rendei a fejedelem eránt viseltető köteles hiv tiszteleteknél fogva felirásaikban mindenkor a Bars vármegye követe által felfogott kifejezésekkel éltek” s hogy „atyáink is minden felirásaikban ezen és hasonló kifejezésekkel éltek”. Csak a vita további folyamán (287. l.) hivatkozott arra, hogy a kifogásolt kifejezés „mind az eddig bé vett szokással, mind pedig a koronázási diplomák foglalatjával megegyez”.
KÖLCSEY: Gyermek korátol úgy tanúlta, hogy a nemzetnek jusa van initiálni valamelly tárgyat, mellyből mindazáltal a fejedelem hozzájárulta nélkül, valamint viszont, a királyi propositiokbul is, a nemzet megegyezése nélkül törvény nem lehet. Ez viszonyos állásba helyhezteti a törvényhozó hatalom eme két alkotó részeit, nem pedig esedezési lábra a nemzetet. Igaz ugyan, hogy régib törvényeink gyakran az esedezések alázatos hangján szóllanak, de ez nem polgári alkotványunk következése, hanem inkáb a közép századok lelkének hozzánk is béhatott typusa. Akkoron a nemzetek még vagy nem birtak constitutióval, vagy ha birtak, csak az uralkodók ajándékábol birtak.* Mi más helyzetben voltunk, és vagyunk. A magyar constitutio senkinek nem ajándéka, csupán Istennek, a ki nemzetet teremtett, hogy magának constitutiót adhasson. Ezen alktoványos nemzet törvényhozói hatalma gyakorlatában esedező hangon nem szólhat azon hatalomnak másik fél részéhez; annál fogva Bars követének inditványához a szónok is szorosan ragaszkodik.
„de az (t. i. a kérés) nem a magyar constitutio lelkéből, hanem az európai szokásbul eredett, mert Európa nemzeteinek nem vót constitutiója, a ma szabadságok volt, azt a fejedelemnek ajándékozták, később pedig ezek ajándékozták a nemzeteknek a constitutiót.” (Jegyzőkönyv, VIII. k. 289. l.)
Látván az előlülő KIR. SZEMÉLYNÖK, hogy a vitatások meszeb vágó irány alakát kezdik magokra ölteni; azoknak elejét venni kivánván, közép út gyanánt elfogadhatónak vélte MARCZIBÁNYInak azon inditványát, hogy az Országos felirásokban használtatni szokott acceptare dignetur kifejezés betü szerint megtartatván, megengedni szó helyett elfogadni tétessék, miben a KK és RR is megnyugodtak.
[II.] Felolvastatott ezután az Urbéri első törvényczikkely 1-ő 2-ik 3-ik, 4-ik és 5-ik §§-ait tárgyazta kerületi állapodás. (Lásd 175-ik számú levelemet.* Ezek között a költözni akaró jobbágy szándékának kijelentése végett kiszabott 1-ő septemberi határ nap iránt, a KK és RR kerületi végzésök mellett ujabban is majdnem köz értelemmel (csak NOSZLOPY s még vagy ketten szólván ellene) megmaradtak. Ellenben a kir. resolutionak azon javallatát, hogy a 3-ik §-ban, midőn arrol tétetik emlités, hogy a letartóztatott jobbágynak szabad elköltözés végett bizonság levelet adó alispán a gyülésnek jelentést tenni tartozik; ezen jelentés, nem fine superrevisionis, mint az ország Rendei javallották,* hanem csak fine revisionis történjék; – ámbár ezen kir. javallat a kerületi ülésben 31 voxal 17 ellen félrevettetett volt,* most voxok töbségével elfogadtatott. ALMÁSY és TORKOS különösen azon oknál fogva pártolván a kir. javallatot, hogy a superrevisio azon értelmet foglalja magában, melly szerint már e felett más visgálatnak nincs helye: pedig megtörténhetnék, hogy a jobbágynak nem csak a földes úr s alsipán, de maga a vármegye gyülése is megtiltaná az elköltözést; melly esetben a superrevisio szó, minden feljebbi folyamodás utját bevágná a szegény jobbágy előtt, a mi kétség kivül távol van a RR szándékátol. Ehez járult még hogy a magyar szerkeztetésben (mellyet a RR szeretnek eredetinek tartani) csak bővebb megvisgálás kifejezés használtatik,* a mi inkáb közelit a revisio mint sem a superrevisio értelméhez. Mindazáltal DUBRAVICZKY, midőn ezen most emlitett okkal élt a kir. javallat támogatására, világosan megjegyzé: hogy senkinek sincs szándékában a superrevisio szó megváltoztatásának valamelly oly értelmet tulajdonitani, mintha minden költözködés esetének, mi előtt megtörténnék, a Helytartó Tanács elébe kellene terjesztetnie.
A szóbanforgó pontok kerületi vitáit és végzéseit l. e kötet 480. s köv. l.
Az első törvényjavaslatban (Iratok, I. k. 482. l.)
V. ö. e kötet 482. l.
Iratok, I. k. 482. l.
A kir. válasznak ezen szakaszokat tárgyazta többi észrevételei (mint annak idejében közlöttem) kerületi ülésben elfogadva lévén, ez úttal is senki által sem ellenztettek.
