b) 1834 október 20, 21 Országos ülések. Tárgy: Királyi módosítások az úrbéri első tc. hátralévő §-aihoz.
b)
1834 október 20, 21
Országos ülések.
Tárgy: Királyi módosítások az úrbéri első tc. hátralévő §-aihoz.
1834 október 20, 21
Országos ülések.
Tárgy: Királyi módosítások az úrbéri első tc. hátralévő §-aihoz.
October 20-án, 21-én s 22-én a 239-ik, 240-ik és 241-ik országos ülésekben az urbéri 1-ő t. cz. hátralévő részei, és a 2-ik törvényczikkely feletti tanácskozások többnyire a kir. resolutio javaslatinak (kevés kivétellel) elfogadásával bérekesztettek, a következő rendel:
Az 1-ő t. cz. 7-ik §-ánál az Ország Rendei azt javallották hogy a laudemium név alatt ösméretes béjegyzési taxa még az oly helyeken is végkép eltörültessék, ahol eddig szokásban volt.* – A kir. resolutio ezt elfogadta, de hozzá tétetni kivánta: Salva relate ad hucdum initos Cntractus urbariales hac in parte subsequentis Articuli V-ti dispositione,* t. i. hogy ahol contractuson épül a laudemium, de azon contractus ezen fizetéssel egyetemben lágyab az urbéri tractamentumnál, ott az urbarialis kötés megálljon. Ezt a KK és RR kerületi ülésökben el nem fogadták, s laudemiumnak általános eltörléséhez ragaszkodtak,* most azonban a Kir. resolutiót voxok töbségével elfogadták.*
Iratok, I. k. 484. s köv. l.
Iratok, III. k. 31. l.
V. ö. e kötet 489. s köv. l.
A vita ismertetését l. Jegyzőkönyv, VIII. k. 343. s köv. l.
Ellenben a 8-ik §-nál, a hol az mondatik, hogy „emptiones et venditiones regulationem, consequenter segregationem aut restrictionem pascui non impedient”, – Ő felsége a restrictio szót kihagyatni kivánta, mire azonban a RR valamint a kerület ülésben,* úgy most is nem állottak.*
V. ö. e kötet 490. s köv. l.
A lényeget Rudics felszólalása így fejezte ki: „itt … az mondatik: hogy ha a jobbágy a legelő használatát járandóságán túl terjesztette, abban megszoritást szenvedni köteles legyen; e pedig annyival igazságosabb, minthogy az oly helyeken, a hól a jobbágyságnak elegendő legelője nincsen, azt az uraság is pótolni tartozik”. (Jegyzőkönyv, VIII. k. 350. l.)
A 10-ik §-nál, mellyben meghatározhatik, hány jobbágy telket szabad egy személynek venni, ő felsége hozzá tétetni kivánta, hogy Temes, Torontál és Krassó megyékben, nem különben az országnak szabad adás vevés gyakorlatában lévő más részeiben és községeiben, actu vigens sessiones colonicales irrestricte acquirendi usus dehinc etiam manuteneatur. Ezen királyi javalat a kerületi ülésben félrevettetett,* most azonban elfogadtatott.*
L. előbb, 491. s köv. l.
A vitáról a Jegyzőkönyv (VIII. k. 351. s köv. l.) részletesen beszámol. Vay szabolcsi követ a kerületi javaslat mellett érvelve kijelentette: „Inkább szereti, ha egy német mészáros vagy kereskedő falut vesz és megnemesedik, mint ha egynéhány gazdag sváb a szegény népnek nyomorgatására több paraszt fundusokat veszen öszve és paraszt olygarchiává válik, mert hogy ez tsak ugyan existál, a dus zsebibe tartja a gyengébbeket, tagadhatatlan”. (361. l.) Egyébként eddig terjednek az október 20-i országos ülés tárgyalásai.
A 11-ik, 12-ik, 13-ik s 14-ik §§ iránt tett királyi észrevételek, valamint a kerületi ülésben, (lásd 176-ik számu levelemet*) úgy itt is elfogadtattak. De a jobbágyok elmozditásainak eseteiről szólló 12-ik §-nál Colonus szó lévén a szerkeztetésben, ne hogy ennek oly értelem tulajdonitassék, mintha a terhek viselésére nem ön hibájábol, hanem szerencsétlenség által elégtelenné lett jobbágynak engedett egy esztendei respirium a zsellérekre nem értenék: a colonorum kifejezéshet et inquilinorum urbarialium kifejezés hozzá tétetett.
L. e kötet 491. s köv. l.
A II-ik t. czikkelynél töbnyire a kerületi szerkeztés jóváhagyatott, – de a zsellérekről szólló 8-ik §-nál a királyi resolutio elfogadtatott. (Bővebben jövő levelemben.)
