1834 október 27, 28, 29, 30 Országos ülések. Tárgy: Viták a III. tc. 4. §-a körül: a jobbágy tüzifa és épületfa járandósága.
1834 október 27, 28, 29, 30
Országos ülések.
Tárgy: Viták a III. tc. 4. §-a körül: a jobbágy tüzifa és épületfa járandósága.
Országos ülések.
Tárgy: Viták a III. tc. 4. §-a körül: a jobbágy tüzifa és épületfa járandósága.
Posony, November 1-ő napj[án]. 1834.
Következik a tüzi faizást tárgyazta 27-ik Octoberi Országos tanácskozások folytatása.
BORCSICZKY a kir. válasznak azon értelmét, hogy a jobbágyok tüzi fáizása a régi urbariom értelmében jövendőben is megadassék, pártolja. Legfontoabb ellenvetésnek látszik lenni a kerületi izenetben felállitott azon elv: hogy a fáizás csak a jobbágy sorsa jobbitására szánt oly engedély, mellyet az ölfavágás, és hordás viszonyos kötelességének megszüntetésével el lehet enyésztetni. Ezen elvnek valóságát azonban a szónok el nem ösmeri, különben hasonló okok hasonló következést vonván magok után, azt is állithatnók: hogy ahol a földes úr vajat nem kivánt jobbágyaitol, ott a vaj adással viszonyban álló legelőt megtagadhatta volna. Ez azonban teljességgel nem áll, valamint szintén soha sem mondhatta a földes úr: nem kivánok ölfa vágást, s hordást, és igy tüzi fáizást sem adok. Hanem tartozott tüzi fáizást adni, a jobbágy pedig ölfát vágni, s hordani. A szónok tehát oly beneficiumnak tekinti az urbéri fáizást, melly a telkek osztályzatának alapjaúl szolgált, és igy a régi urbariom rendeletét nem csak jövendőre is fentartatni, de még azt is törvénybe igtatatni kivánja, hogy ahol az urbéri fáizás kötelességével terhelt erdőt a földes úr kivágatta, addig is mig az törvényes zár alá vétetvén ismét fel nőne, az illető jobbágyok telkei egy osztállyal lejjeb szálitassanak, s igy veszteségök némileg kipótoltassék.
SOMSICS ellenben nem akar itt azon kérdésnek vitatásába bocsájtkozni, ha valjon telek állományi constitutivum e az urbéri fáizás, vagy az osztályozat alapjáúl szolgált jótékonyság, hanem csupán az e tárgynál figyelembe jöhető három vezér elvet veszi fel. 1-ő elv hogy a jobbágy fáizása biztositassék, 2-ik hogy a földes uri tulajdonnak szabad használata ne csonkitassék, 3-ik hogy az erdőknek mint nemzeti kincsnek conservatiója előmozditassék. A kerületi szerkeztetés nem biztositja a jobbágyok fáizását, mert csupán száraz és dőlt fákat, ezeknek nem léttében pedig csak specialis assignatio mellet enged élő, de sem makkot, sem gyümölcsöt nem termő fákat használtatni. Ellenben midőn más részről azt rendeli, hogy az elpusztult erdőt a földes úr zár alá vétetni tartozik,* a tulajdon szabad használatának élet erét sérti, mert semmi sem ellenkezik annyira a tulajdon ideaeájával, mint a sequestrum, melly az ipar és szorgalom előmenetelét örökös bilincsekbe szoritja, s a földes urat arra kárhoztatja, hogy a melly földterületet ő mivelés alá venni akarna, azt idegen felvigyázat alatti zárlatban veszteg hagyni kéntelenitessék; a mi oly elviselhetetlen teher, hogy sok földes úr készebb lenne minden urbarialis jövedelméről lemondani, mint sem ezen szolgaságot szenvedni. Hozzá járul azon kifejezésnek is bizontalansága, hogy a jobbágyoknak tulajdon szükségére tartozik csak a földes úr fát adni. Ez nagyon határozatlan alapja mind a jótékonyságnak, mind a kötelességnek, s egyik részt sem biztositja, mert a szükség idaeája nagyon különböző. A mi pedig végre az erdő conservatiójának tekintetét illeti, erre már épen fonákúl ügyel a kerületi szerkeztetés, mert azt látszatik megengedni, hogy a jobbágyok hetenként, és igy nyaratszakán is szabadon járjanak az erdőre, a mi az erdőszségnek minden kigondolható elveivel merőben ellenkezik. A kerületi szerkeztetés tehát koránt sem felel meg a vezér tekinteteknek, de a resolutio által javaslat régi urbariom rendeletét sem lehet elfogadni, minthogy az nem egyéb, mint bizonytalan önkéj s határozatlan állapot. Ezeknél fogva tehát e tárgyban is az elkülönözésnek idvességes elvét követvén azt kivánja, hogy a jobbágyok erdőbeli haszonvételére egy bizonyos maximum határoztassék, s ahoz képest tekintetbe vétetvén a népesség, az erdőnek kiterjedése, minémüsége, s egyéb helybeli körülmények, a jobbágyok számára egy bizonyos erdő rész kihasitassék, mellyre nézve fenhagyatván a földes uri inspectio, többi erdeje pedig minden további szolgaság és közhatósági béavatkozás alól felmentetvén, mind a három fentérintett tekintetnek meg lesz felelve. A mi ha el nem fogadtatnék, öl vagy szekér számra kivánja a jobbágyok fáizási illetőségét meghatároztatni, de önkényre, bizontalanságra és sequestrumokra soha reá nem áll.
Az urbéri III. tc. 4. §-át Nagy Pál javaslatára bővítette ki a szept. 24-i ker. ülés azzal a rendelkezéssel, hogy „olly erdőknek míveléséről azonban törvényes zár utján kell gondoskodni, mellyekben a jobbágyoknak Urbér szerént ki volt ugyan jelelve a faizás, de a mellyek későbben annyira lerontattak, hogy a jobbágyok tüzi faizására vagy egyáltaljában, vagy csak az erdő megtartási gondosság tekintetében többé nem használhtó”. (V. ö. e kötet 536. s köv. l., Iratok, III. k. 216. l.)
Ezen vélemények ellenére PETROVAY, ÖTVÖS, TAMÁS, és SISKOVICS a régi országos végzéshez ragaszkodtanak, melly szerint csupán földön fekvő száraz fára, ennek fogyatkozásában pedig az uraság számára levágott fák gallyaira, gyökereire, és hegyeire szoritatnék a jobbágyoknak tüzi fáizása. Mind a hárman azon elvből indúltak, hogy az urbarialis fáizás sem constitutivum, sem osztályzati alap; mert hasonló mennyiségű és tulajdonságu telek földtül erdő haszonvétel nélkül is hasonló szolgálatokat tesznek a jobbágyok. Nem egyéb tehát a fáizás, mint a jobbágyság jobb léttére, ott ahol erdő volt, adott jótékonyság, mellyre nézve habár megengednék is, hogy osztályozatkor az némi tekintetbe jött, a classificatio különbsége mindenesetre csak két holdat teszen, s ezért szenvedje a földes úr a fáizás kötelességével összekötött örökös szolgaságot? melly egyrészről a földes uri tulajdon szabad használatát gátolja, más részről arántalan teher, mert nem minden földes urakat illeti egyiránt, harmadik részről pedig az urbéri viszonyoknak minden mértékét haladó igazságtalanság is, mert a tüzi faizás, úgy a mint a kerületi szerkeztetésben vagy királyi válaszban körüliratik, sok helyüt a jobbágy minden szolgálatának adózásának értékét felül haladná. M[ária] Theresia urbariomának behozatalakor könnyü volt fajzást adni, mert az erdő sok volt, a népesség pedig csekély, most ellenben az erdő naponként ritkul, a népesség megforditott arányban naponként nevekedik, úgy hogy elegendő fáizást sok helyütt többé már adni nem is lehet. Erősen kikelnek végtére a sequestrum idaeája ellen, mellyre nézve SISKOVICS egész Europa tapasztalására hivatkozva állitja, hogy az nemzeti szorgalom tekintetében is káros, mert a melly országban erdő zárlat divatozik, ott kivitelre gabona nem terem.
PLATHY ott, ahol dőlt, és száraz fa nincs, a levágandó élőfa kijelelését a földes úr tetszésére bizatni, vagy pedig az illetőség meghatározását urbéri utra utasitatni s erre úgy a földes urnak, mint a jobbágynak szabad keresetet engedtetni javal, s ezt szeretné a kerületi szerkezethez hozzá tétetni, a zárlat iránti rendelést pedig azon oknál fogva kihagyatni: mert meg van győződve, miképen az erdő conservatio tárgyát nemzeti gazdálkodás tekintetében oly fontosnak tartják a K és RR, hogy arrol a kereskedési munkálatban bizonnyal rendszeresen fognak intézkedni.*
Az országos bizottág munkálata (Opinio excelsae Regnicolaris Deputationis motivis suffulta … circa obiecta ad Deputationem Commercialem relata. Budae, 1830). III. részének (Obiecta Oeconomiae Publicae) 6. articulusa szól „De sylvis et carum defectu upplendo”.
SZÉLL úgy vélekedik: hogy a kerületi szerkeztetés a jobbágyság fáizását nem biztositja, mert ahol se dőlt, se száraz fa nem találtatik, az élő fák pedig mind csak mak és gyümölcstermők, (pedig könnyü lenne az erdőt ily állapotba helyheztetni.) ott a jobbágyok fáizása megszünnék, s a földes úrnak fenhagyott kijelelés azt különben is önkénynek vetné alája. Ennél fogva kivánná az urbarialis fajzást bizonyos mennyiség meghatározásával biztositani, ennek maximumát itt meghatározni,* a kisebb quantum applicatióját a törvényhatóságokra bizni; a sequestrumnak pedig még csak emlitését is minden esetre kihagyatni.
Maximum gyanánt telkenkint négy öl fát javasolt. (Jegyzőkönyv, IX. k. 16. l.)
Midőn ezen véleménynek azt vettetnék ellene, hogy teljességgel nincs semmi alap, mellyre a kivánt meghatározást épiteni lehetne, TÖRÖK azt felelé, hogy a legelőnél meg tudták a maximumot határozni, ámbár annak még bizontalanabb alapja van, mint a fáizásnak. Bizontalanabnak mondá, mert fát csak tüzelésre tartozik az úr adni, bár mi széles terjedelmű legyen is erdeje, ellenben legelőt, ahol van, nem csak vonó marha számára, de szaporitásra is köteles engedni. Van tehát a meghatározásnak alapja, s a szerint Arad vármegyében többnyire már meg is van a fáizás határozva, egy egész telekre esztendőnként 26, fél telekre 22, negyedrészre 18, octavalistára pedig és zsellérre 12 szekér számitatván. – SZALOPEK ellenben ezen gradatiónak alapját teljességgel nem képes belátni, minekutánna a fáizásnak urbarialis jótékonysága soha sem méretett a telek arányához, hanem a szükséghez, és lehetőséghez. Ő tehát a kir. resolutiora szavaz. Igy szavazott GYERTYÁNFY is, mire DUBRAVICZKY megjegyzé, hogy pusztán a resolutiora szavazni talán nem is lehet, mert a kir. válasz ép arra szóllitja fel a RRket, hogy e tárgyról bővebben tanácskozzanak, s valami bizonyost határozzanak. – Az előlülő kir. SZEMÉLYNÖK ezt igaznak valja ugyan, de emlékezteti a RRket hogy több is van a kir. válaszban, t. i. Ő Felségének azon nyilván kijelentett kivánsága, ut res lignationis liberae conventioni relinquatur, hac vero non succedente, subditi in eo, quo hucdum juxta urbaria et praevigentem consuetudinem fruebantur lignationis usu omni in respectu porro etiam conserventur.* A mi más szóval annyit tesz hogy a M[aria-] Theresianum urbariom rendelete továbbá is fentartassék.
Iratok, III. k. 36. l.
NAGY PÁL ily értelemben szóllott: A fáizás és legelő alapja e a jobbágy telkek urbéri osztályzatának? s ez viszont alapja e az adófizetésének? arra kár okokat keresni, mert ezt tagadni nem lehet. Igaz ugyan hogy a fáizás, telki állomány gyanánt, földmérői kézzel nincs kivágva, de csak ugyan oly jótékonyság az, melly nem füg a földes ur önkényétől, sőt competál a jobbágynak, mert adót kell fizetnie, s evégett élnie kell, már pedig körülmény szerintén fáizás és legelő nélkül oly kevéssé élhet, mint levegő nélkül. Egyébirént e tárgyra nézve meg kell az eseteket különböztetni. Első eset: ahol van erdő. Erre nézve a szónok úgy vélekedik, hogy M[ária] Theresia urbariomának rendelete szerint, hogy ha nincs a határban elegendő erdő, tartozik a földes úr más erdejéből is módjával fáizást adni.* Ennek jövendőre is fentartását kivánja azon elfogadott elv: hogy a jobbágy sorsa rosszabbá ne tétessék. – (Ezen sokszor előforduló elvre nézve itt megjegyzem SISKOVICSnak és GR. LA MOTTEnak azon feleletét: hogy a jobbágy sorsának jobb, vagy rosszabb létét nem egyes tárgybol különösen, hanem az egész úrbéri állapotbol öszevéve kell megitélni, melly szerint lehet hogy ha valamit elveszitene is a jobbágyság régi beneficiumaibol, azért sorsa nem roszabodnék, minthogy ezen veszteséget más engedélyek kipótolják.) – Második esetnek állitá fel NAGY PÁL: Ahol volt erdő, de már nincs.* Ezen eset ismét háromféle lehet: a) ahol elfogyott az erdő, de megint felnőtt, b) ahol elpusztult az erdő, és se fel nem nőt, se más földmivelési czélra nem forditatott, hanem most is elpusztult állapotban van. – Ezen 3 eset közül a ker[ületi] szerkezet csupán az utolsórul gondoskodik, midőn azt mondja hogy az ilyes puszta erdőt sequestrumba kell venni. Ugy de miért nem terjesztik ki ezen igazságos határozatot a 2-ik esetre is, t. i. midőn a földes ur azon erdőt, mellyben jobbágyaival osztozni tartozott, elfoglalta s maga hasznára forditotta? Vagy pedig ha ezen esetben a jobbágyok fáizásának biztositása tekintetéből nem tartozik erdőt nevelni, miért tartozzék a 3-ik esetben? azért e, mivel restebb, s kevesebb szorgalmú volt a földes ur. (Ezen két eset közti különböztetést BALOGH is a legabsurdusabb képtelenség nevével bélyegezte.) De a RR érezték annak igazságát, hogy a temérdek teherrel küzdő jobbágyot az ő beneficiumaitol földes uri önkéj szerint megfosztani nem lehet, a harmadik esetre tehát sequestrumot rendeltek, ha ezt igazságosnak látták, hasonlót kell a 2-ik esetre is rendelniök. Nincs is a szónoknak az ellen semmi ellenvetése, ha a földes úr a maga privát competentiáját vagy elpusztúlva hagyni, vagy búzával vetni akarja. Ám legyen, – fiat! – de annyit, mennyi a jobbágyok faizására megkivántatik, csak ugyan tartozzék implántálni. Ezt hozza magával az igazság. Ami pedig az első esetet illeti, erre nézve szinte nem tudja megfogni, hogy ha ez előtt faizás illette a jobbágyokat, az ujolag felnevelt erdőbül miért ne illesse? talán azért, mert a földes úr gondviselése alatt nevekedett az erdő? de hiszen az első erdőnek conservatiójára sem a jobbágyság tartott erdőmestereket! Kivánja tehát hogy ezen 3 esetek között a jobbágy jótékonyságára nézve különbség ne tétessék, s ezen toldalékok mellé a kerületi szerkeztetéshez, ugyan csak a régi urbariom értelmében az is hozzá tétessék: hogy a fáizás nem csak ott competál, ahol bément az urbéri tabellába, vagy későbbi regulatio alkalmával biztositatott, hanem ott is, ubi beneficium lignationis per subsequum usum addictum est. Az urbéri tabellának is csak az usus szolgált alapúl, s urbariom előtt, vagy után jött e a jobbágy ususába ezen jótékonyságnak? ez különbséget nem tehet, s ha tesz, még inkább az urbér utáni usus áll erősebben, mint az előbeni.
Az urbárium II. pontja 6. §-ának szövegét olv. 646. l. 38. jegyzet.
A Jegyzőkönyv (IX. k. 17. l.) szerint Nagy nem állított fel ily kategóriát – nem is állíthatott, mivel az b) pontban önmagával jutott volna ellenkezésbe –, hanem egyszerűen „más eseteket” említett.
DEÁK: Ha visza menünk az urbér behozatalának idejére, az ösméretes 9 kérdő pontok között* találjuk azon kérdést is: minő beneficiuma van a helységnek? hogy ezen beneficiumok között a fáizás nem utolsó helyütt áll, s hogy két egyenlő helyzetű helység közül az, a mellynek még fáizása is volt, fentebbi osztályba tétetett s telek utáni állományába amannál két holdal kevesebbet kapott; mind ezt tagadni nem lehet. Ahol tehát a telek osztályát feljeb rúgó fáizási beneficium megszünt, minden kétségen kívül igazságos, hogy a constitutivumnak eme fogyatkozása kipótoltassék. Ennek előrebocsájtásával ott, hol a fáizás vagy az urbéri lajstromba beiratott, vagy későbi regulatio által megadatott, azt továb is megadatni kivánja, mert ily helyüt a fáizás alapúl szolgált az osztályozatban; ahol pedig nem ment bé a tabellába, de a jobbágyok ususában vannak, őszintén megadatni akarja, azon elvnél fogva, hogy a jobbágy sorsa ne rosszitassék. Kérdésbe jöhetne: mit kellessék tenni azon helyeken, ahol most már nincs erdő? hogy ha a hajdani erdő terület jelenleg már p. o. szőlő tőkével van béültetve, ezt kivágni, s erdőt nevelni helyébe ellenkeznék a nemzeti gazdálkodás szabályaival, a jobbágyokat azonban kármentetlenül hagyni szintén nem lehet, menjünk tehát az urbéri osztályzat nyomán, s a szóban forgó beneficiumtól megfosztott helységnek szállitsuk le osztályát, vagy jobbágyi adózásait. Végre minthogy a faizást oly kötelességnek nézi, mellyet a földes úr megadni tartozik, kivánja hogy adjon ki egy meghatározott mennyiséget akár évenként öl vagy szekér számra, akár pedig egyszerre egy bizonyos erdő rész kivágásával.*
Mária Terézia urbéri rendeletének végrehajtása során az összeíróknak minden községben kilenc kérdőpontra kellett feleletet kapniok. E kérdések: 1. Van-e a községnek urbáriuma, 2. ha nincs, van-e valamilyen szerződése s mióta, 3. ha az sincs, a fennálló szokás mióta van meg, 4. mik a község haszonvételei, 5. mik az egésztelkes gazda haszonvételei, 6. mennyi a robot egész telek után, 7. mi a helyzet a kilenced körül, 8. hány puszta telek van a községben, 9. örökös jobbágyok-e a község lakói? (Pauly, i. m. 406. s köv. l.)
V. ö. Jegyzőkönyv, IX. k. 18. l.
PÁZMÁNDY: Azon kérdést: constitutivum e a fáizás avagy nem? practicus hasznúnak lenni nem gondolja, mert az mindenesetre áll, hogy ahol eddig tartozott fáizást adni a földes úr, ott jövendőben is tartozik. Azonban a régi urbéri rendelkezésben igen nagy hijány az, hogy ezen tartozásnak mennyisége nincs meghatározva. Érzette Ő Felsége is ezen hijányt, s azért szóllitá fel a RRket bővebb tanácskozásra, tőlük várván helyesb, s határozottabb intézkedést. Ennek mindőn egy részről megfelelni kötelesség, más részről szükség oly szabályt alapitani, melly mind a két félnek nyugodalmát, s a kedvetlen surlódásoknak megszüntetését eszközlendi. Már pedig ezt csak egy bizonyos quantitás meghatározásával lehet elérni, és igy a szónok is meghatározásra szavaz.
BEZERÉDY pedig kijelenti, miképen küldőinek szándéka oda megy, hogy a fáizásra nézve a földes urat semmi kötelező tartozás ne terhelje, és az csak mint ennek tetszésétől függő favágás bére tekintessék. Ezen javallat azonban, bár több izben elő lett légyen is terjesztve,* a KK és RR által mindég elmellőztetvén, s igy a követ utasitását el nem érhetvén, arra kéri a Rket hogy ha kötelességet ruháznak a földes urra, ezen kötelességnek legalább szabott mértéke legyen, s meghatározása birói önkéjtől ne fügjön, továbbá, hogyha tartozó használat engedtetik a jobbágynak az erdőben, az sem közös, sem határozatlan ne legyen, melly hazánkban jelesen az erdőkre nézve is oly kártékonynak mutatta magát. És igy azokhoz kénytelen magát csatolni, kik a járandóságnak, (mellyet a követ már hiában ellenez) egy vagy más mód, de elkülönözött meghatározását kivánják.*
Bezerédy az 1833 aug. 12-i országos ülésben terjesztette elő ilyen értelmű javaslatát, Kossuth azonban nem emlékezett meg róla. (V. ö. Jegyzőkönyv, III. k. 156. s köv. l.)
A vita további folyamán, amelyet Kossuth már nem ismertet, mások között Kölcsey is hosszasabban felszólalt, visszautasítva az állítást, hogy az erdő elpusztul, ha a földesúr kiszakíttatja a jobbágyok számára. (Jegyzőkönyv, IX. k. 25. l.)
Hogy ezen előterjesztések végső resultatuma gyanánt a királyi válasz lett légyen elfogadva, azt már előbbi levelemben megirván,* ismétléssel helyt foglalni nem akarok.
L. előbb, 646. l.
October 28-án 246-ik országos ülés. – Felvétetett a tegnapi végzésnek Plathy Itélő mester által tolra vett, s közleiratra bocsájtott szerkeztetése. Mellyel azonban egyik rész sem volt megelégedve, sokan azt a végzésen túl terjeszkedőnek, mások ellenben a végzést ki nem meritőnek állitván.* Egyébiránt fő kép 3 elv körül forogtak az egész napnak vitatásai, t. i.:
A határozatot Plathy így fogalmazta meg: „Ubi subditi in usu lignationis focalis consentiente dominio fuerant, aut ubi secus etiam in territorio loci sylva dominalis adest, ibi subditis lignatio focalis gratuita competit”. (Jegyzőkönyv, IX. k. 40. l.)
A kir. SZEMÉLYNÖK igy érté a végzést: A resolutio el van fogadva. Ez a Theresianum urbariomot hagyja helybe. Ezen urbariomban pedig az foglaltatik, hogy ahol a földes úrnak erdeje van, ott tartozik a jobbágyságnak fáizást engedni. – Az előlülőnek ezen magyarázatából az következnék, hogy ahol erdeje van a földes úrnak, ott fáizást kapnának a jobbágyok, bár ha eddig annak gyakorlatában sem urbariom, sem szokás szerint nem lettek volna is. Ezen értelemtől azonban a RR töbsége nagyon szabadkozott, s a Theresianum urbariom rendeletének megerősitését nem progressive, hanem csak oly értelemben vette, hogy a jobbágyok sorsa roszabb karba ne tétessék, mint a mellybe azon urbariom következésében helyheztetve vala; ellenben hogy ahol erdő van, de a jobbágyság a fáizásnak sem az urbéri tabella, sem későbbi regulatiók, sem gyakorlat által használatba nem jött, hogy ily helyütt is kötelezhetnék a földes úr fát adni jobbágyainak, ezt egyáltaljában el nem fogadták. – Sőt SOMSICS még szoritób értelmet kivánt a végzésnek tulajdonitani. A KK és RR, úgy mond, elfogadták a resolutiót. (A szónok t. i. nem nyilatkoztatta ki magát azoknak sorában, kik a meghatározott mennyiségnek kisebb számban maradtával, a kir. válaszhoz állottak.) Ha elfogadták, kötelesek magokat annak értelmében alkalmaztatni. A resolutio pedig csak azon ususban kivánja a jobbágyokat fentartatni, „quo hucdum juxta urbaria, et praevigentem consvetudinem fruebantur”.* A szónok tehát szorosan ragaszkodván eme copulativa ragasztékhoz, csak azon jobbágyokra kivánja a végzést értetni, kiknek fáizásuk az urbariomban is ben van, és annak gyakorlatában is vannak. – DEÁK pedig a végzést ép ellenkező értelmünek állitá, s látván a különböző magyarázatokat, világosság okáért disjunctiva, nem pedig copulativa particulával kivánt élni a szerkeztetésben, annak oly értelmet tulajdonitván, hogy mind azon jobbágyaknak competáljon a fáizás, kiknek 1-ör urbarialis tabellájukba ez béiratott, akár vannak jelenleg használatban akár nem, 2-or a hol ezen beneficium későbbi regulatiók által megadatott, szintén nem tekintvén a jelenleges gyakorlatra, 3-or a hol a jobbágy ususában van a fáizásnak, akár beiratott az urbéri tabellába vagy későbbi regulatióba, akár nem.*
Iratok, III. k. 36. l.
Jár-e fa a jobbágynak és mennyi? A királyi resolutio elfogadása után kétségtelenül jár mindazoknak, „a kiknek az urbariumba kijeleltetett, vagy gyakorlatba voltak; mert a királyi válasz szerént ha az egyik helység panaszkodik, hogy nints bent az ususba, pedig őt illeti, abba visszatétetik, – a másik panaszkodik, hogy a faizás használatába bent van, de az uraság ki akarja ütni, az ebbe megerősitetik, – a harmadik, hogy az urbéri rendbeszedés, nékie a faizást megadta, de az uraság még be nem eresztette abba, ezt a földes ur be ereszteni tartozik; igy a királyi válasz nem copulativa, mert abban az urbarium is, gyakorlat is külön van emlitve”. (Jegyzőkönyv, IX. k. 45. l.)
Ily különbözők lévén a magyarázatok, azokhoz képest sokak által igen különböző szerkeztetések is hozattak javallatba, s rendre el is vettettek, és a vitatások terjedékenyen haladtak, a nélkül hogy még csak egy concentracionalis pont is mutatkoznék. (Ez természetes következése az országos tanácskozásoknak, minthogy itt, úgy mint a kerületi ülésekben szokás, a vitatásokat egyszerűzött kérdésekre összevonni, s igy szavazatra feltenni nem lehet. És itt mutatkozik a kerületi üléseknek egyik megbecsülhetetlen practicus haszna, mert nélkülök az Operatumokban előmenni teljes lehetetlen volna.) – Végre a többi javallatok között leginkább a TORKOSnak szerkeztetése látszott töbséget nyerni, ki a Deák értelmét elfogadván, azt stílusba foglalta.* Ennek elfogadását SISKOVICS nem ellenzette, de oly feltétel alatt: hogy csak a territorialis* erdőkrül értessék. A töbség azonban megmaradott azon értelemnél, hogy ahol a felvett elvek szerint extraterritorialis erdőkben volt a jobbágyság fáizása, ennek gyakorlatában a végzés szerint meg kell maradnia. Mindazáltal megegyezett a töbség, hogy itt az extraterritorialis erdők ne emlitessenek, de nem azért, mintha ezekből is nem competálhatna fáizás a jobbágyoknak, hanem csak azért, mert ezekről alább egy különös pont fog előfordulni.* Siskovicsnak második ellenvetése volt hogy valamikép bé ne csusszék azon elv a szerkeztetésbe, mintha a fáizás megszünésével valamelly compensatio terhe háromolnék a földes urra. Kivánta tehát a szerkeztetést csak azon helyekre szoritani, ubi sylva dominalis adest, s ez NAGY PÁLnak s másoknak ismételt ellenzése mellett is elfogadtatott.
Szövegét l. Jegyzőkönyv, IX. k. 53. l. (V. ö. uo. 46. l.)
A falu határában fekvő.
A törvényjavaslat III. c. 4. §-ának 7. pontja mondja, hogy a jobbágynak csak abban az esetben jár tűzi faizás a határon kívüli erdőben, ha azt az urbarium behozatalakor, vagy későbbi rendbeszedés alkalmával megkapta. (Iratok, III. k. 218. l.)
Azonban volt még az itélő mester által feltett szerkeztetésnek, a Torkos javallatában is benhagyott egy része, t. i. hogy ahol a fáizás dolgát szabad alkukötés utján elintézni nem sikerül, ott az urbarialis uton intéztessék el. Ezt JUSTH és mások szintén ellenzék, állitván, hogy erről szó sincs a végzésé vált királyi válaszban. Ezt azonban mint elkerülehtetlenül szükségest, s a resolutio által felhivott tanácskozásnak, és igy magának a resolutionak is egyenes resultatumát a többség megtartotta.
Mellyeknek következésében a KK és RR oly értelemben vévén a kir. választ, hogy ez részint felsőb köz tekinteteknél fogva, részint pedig a földes uri tulajdon, s a jobbágyok sorsa ezentúli biztositására nézve az urbéri fáizásnak mostani változó haszonvételét, a helybeli körülményekhez alkalmaztatott, egyszersmind pedig állandó szabályok szerint elhatároztatni kivánja; ezen értelemben következőleg állapiták meg a szerkeztetést:
„Ubi sylva dominalis in territorio loci adest et subditis juxta urbaria, vel subsequas urbariales regulationes, aut praevigentem usum beneficium lignationis addictum habetur, ibi eisdem gratuita focialis lignatio porro queque competit Cujus intuitu cum interventu exmittendae per universitatem Co[mita]tus deputationis, libera dominium inter et subdito ineunda erit conventio, qua non succendente, objectum lignationis focalis solita urbariali via, praemisis conformiter defigetur, usque cujusmodi, causae finalem decisionem, subditos in usu illo quo adusque fruebantur, conservare oportebit.”*
Jegyzőkönyv, IX. k. 57. l., ugyanott a magyar szöveg is.
October 29-én 247-ik országos ülés, következett az épületi fáizás kérdése. Erre nézve továbbá is azon véleményben voltak a KK és RR kerületi üléseikben, hogy az a telkek és házak szabad adás vehetésének megálapitása után az eddiginél külön tekintetbe tünik elő, és igy megmaradtak előbbi országos végzésök mellett, melly szerint csak annyi köteleséget kivántak e részben a földes urra háritani, hogy hol az uraságnak territorialis erdejében annyi épületfa találtatik, hogy abbol az erdei rend sérelme nélkül eladni lehet, az uraság csupán a jobbágyi ház és istálló fedelére (a sindelyt mindazáltal ide nem értvén) szükséges fát, helybeli folyó áron engedni köteleztessék!!*
A kerületi ülés tárgyalásait l. e kötet 532. s köv. l.
Az elölülő kir. SZEMÉLYNÖK emlékezteti a RRket a tüzi fáizásra nézve elfogadott azon elvére a kir. resolutionak, hogy a jobbágy sorsa az eddiginél roszab karba ne helyeztesék, melly hasonló erővel harczolván az épületi fáizás mellett is, a kir. resolutiónak emlitett elvét e részben is elfogadtatni ajánlá.
BORCSICZKY ott, ahol urbariomba van iktatva az épületi fáizás, vagy annak különben is gyakorlatában voltak a jobbágyok, azt továbbá is megadatni nem ellenzi. Nem is látja helyes ellenvetésnek az usufructuatio szabad adása vevésének engedélyét,* mert ha megszünik az épületi fáizás beneficiuma, ez csak ösztönt fog magában foglalni, hogy a jobbágy mihamaréb igyekezzék telkének eladásával a ház árát magáévá tenni és igy nem a telek megtartását, hanem eladását fogja eszközölni.* – FEKETE szintén ugy vélekedett, hogy az épület fáizás megtagadása mellett csak azon jobbágy fog nyerni, aki telkét, s ingyen kapott fábol épitett házát eladja; aki ellenben telkét el nem adja, annak sorsa tetemesen megrosszúl, a régi urbariomnak rendeletét tehát annyival inkáb fentartatni kivánja, mert NÉMETH előterjesztése szerint van Posony vármegyében oly uradalom, hol a jobbágyok részére épületi fáizás végett egy erdő rész különösen kivágatott; s igy elvétetvén a jobbágyoktól ama beneficium, 30 ezer hold föld esne vissza az uradalom kezére.*
A kerületi izenet- és feliratjavaslat hivatkozott erre. (Iratok, III. k. 127., 164. l.)
A Jegyzőkönyv (IX. k. 58. l.) szerint: „mert ha a jobbágy eladja az usu fructuatióját, eladja azzal azon fát is, mellyet neki a földes ur az épületekre adott – és azon fa tovább is a földes ur jobbágyáé marad”.
„Megyéje részéről tud olly uradalmat, hol az uraság a jobbágyok épületi fáira 3000 (!) jugerumot kiszabott, ha tehát az épületi fa letartóztatik a jobbágyoktól ezen helységekbe a jobbágyi telkeket senki sem fogja felvállalni, és ez által a földes uraság 3000 jugerumot nyerni fog.” (Jegyzőkönyv, IX. k. 66. l.)
NAGY PÁL: Miután egy személynek szabad lesz több telkek usufructuatióját is megvenni, ha valamely jobágynak tetszenék két három fundust ösze vásárolni, s azon kastélyt épiteni; hogy erre ne tartozzék neki a földes úr fát adni, az igen természetes. De hogy miért ne tartoznék egy közönséges szobábol konyhábol, kamarábol, istállobul álló paraszt házra fát adni, ha eddig tartozott? ennek ugyan szeretné a szónok okát hallani, mert ő mást nem tud, mint azt: sic volo sic jubeo. S ha csak ugyan nem akarjuk a jobbágyokat megtartani eddigi jótékonyságaikban, s az irtvány, legelő, fáizás úgy marad, a mint javaljuk, ugy legalább ne mystificáljuk magunkat, ne pengessük szánkon örökké, hogy akarunk a jobbágyoknak concessiót adni; mert a szónok valóban nem mondhat mást ezen uj urbariomra, mint azt: jobban lesztek szegények.
BALOGH hasonllókép a kir. resolutiora szavaz, s nem is látja igazságosnak, hogy a jobbágy az usufructuationak miatta előbbi beneficiumaibol valamit elveszitsen, miután a földes úr e miatt az urbéri adózásokbul és szolgálatokbul semmit nem veszit. Az usufructuatio engedélyével a jobbágynak szabad adása vevése adatott mindazon haszonvételeknek, mellyek a telekhez tartoznak, és igy az épületi fáizásnak is, mert ez is a telekhez tartozott, ezt tehát most elvenni annyit tesz mint az usufructuatiobul egy jó darabot elcsipni.
DEÁK nem kételkedik hogy az usufructuatioval kétség kivül jótékonyságot akarnak a RR adni a jobbágyoknak. Nem felelne meg tehát a czélnak azon intézkedés, melly az ország egy részének hasznára leend, ha e miatt az ország más részének nem a puszta reménységben létező, hanem bizonyos haszna elvétetnék. Vannak haszánkban vidékek, mellyekben az usufructuatio gyakorlatban divatozni soha, vagy legaláb még egy századig sem fog. Ott jelenleg is elhagyogatják a telkeket, ezentúl már romoljék el a ház s a földes úr ne adjon fát annak felépitésére, kétségkivül minden telkek pusztán maradnak. Igaz ugyan hogy itt ott az épületi fáizás jótékonyságával egy két jobbágy visza élhetne, de meg lehet azt Sopron követének javallata szerint egy közönéges paraszt házra szoritva korlátozni, s egyszersmind hozzá tenni, hogy az ezen felül adott fának árát eladáskor a jobbágy megtériteni tartozzék.* – BÖTHY hasonló elveken épitvén véleményét, annak bizonyságaúl hogy az usufructuatio nem mindenütt megy effectusba, hivatkozik megyéje példájára* s az úrbér által is biztositott bizonyos jótéteményt egy kétes reménség csillogó sugára miatt el nem vesz. – Igy KÖLCSEY is,* kinek véleménye szerint azt mondani, a mi szerkeztetésben van, t. i. hogy ha van a földes úrnak eladó fája, azt a jobbágy folyó ár szerint kész pénzen meg veheti, a legkeserűbb sarcasmus, mellyet képzelni lehet.
V. ö. Jegyzőkönyv, IX. k. 60. l.
„ott most is vannak helységek, hol a jobbágy telkeket ingyen sem akarják felvenni.” (Jegyzőkönyv, IX. k. 61. l.)
„A kerületi szerkeztetést nem csak szükségtelennek, de bosszantónak is tartja.” (Uo.)
Ellenben ALMÁSY s GR. LA MOTTE a szerkeztetésre szavaztak, mert igazságtalannak vélték, hogy a telekről elköltözni akaró jobbágy a ház épitéssel speculatiót üzzön BENCSIK elszámlálja a földes uri jusoknak azon veszteségeit, mellyek a szabad adás vevésből következni fognak. Ide számitja azt, hogy az akár mikori elköltözhetés megtágitá a jobbágyi kapcsolatot, s a jobbágy nem fog úgy dolgozni, mint eddig dolgozott. Továbbá hogy a földes uri collatio megszünt,* az uradalmi fiscus örökösödése elenyészett,* s a jobbágyok végrendelkezési szabadsága kiterjesztetett.*
Azáltal, hogy a jobbágy eladhatja telkének haszonvételét.
A polgári törvénykönyv tervezetének tárgyalása során Deák indítványára az 1834 július 23-i kerületi ülés mondta ki, hogy a végrendelet és gyermekek nélkül elhalt jobbágy szerzeményi vagyonát nem a földesúr, hanem az oldalági rokonok öröklik. A határozat a törvényjavaslat XIV. cikkének lett 14. §-a. (V. ö. e kötet … s köv. l., Diaet. Extraser. 1834. CXIV.)
Az urbéri törvényjavaslat VI. cikkének 9. §-a kimondja, hogy a jobbágy a szerzett, akár ingatlan, akár ingó javairól szabadon végrendelkezhet. (Iratok, I. k. 537. l.)
SISKOVICS pedig nem tud oly rosz földet képzelni hazánkban, mellyet eladni nem lehetne, mire DEÁK csak azt jegyzé meg: hogy a Baranyai követ igen szerencsés megyének követe, ha megyéje körülményinél fogva ilyes mit hinni oka van.
Végre még BUSÁN azon különböztetést kivánta tenni a dologban, hogy mig az usufructuatiónak szabad adása vevése nem megy foganatba s a telek el nem adataik; addig, de csak addig maradjon meg az épületi faizás beneficiuma a jobbágyoknál. – Mire NAGY PÁL kérdé: mi különbséget teszen ez a dologban? A KK és RR megajándékozták az usufructuatio szabad adása vevésének úgy nevezni szokott engedélyével a jobbágyokat; ezen pillanattal tehát minden jobbágy egyforma, él e azon engedélyel vagy nem él, eladja e telkét vagy nem adja, ez a földes urra nézve különbséget nem tesz, mert szabad eladnia. Az sem áll, hogy a jobbágy speculatiót üzhetne a ház épitéssel, mert nem tartozik az úr fát adni, mihelyt kér a jobbágy, hanem csak akkor tartozik ha megtekintetvén az épületet, a javitásnak, vagy épitésnek szükségét találja, mire nézve tökéletesen mindegy, akár 30 esztendeig egy kéznél marad, akár pedig egy esztendő alatt 30 kézen megyen a ház keresztül. Egyébiránt hogy épen nem oly csekélység ezen beneficiumnak elvétele, mint azt némellyel gondolni látszatnak, jelenti hogy neki hivatalos tudomása van arrol, hogy egy bizonyos úrnak uradalmaiban esztendőnként harmincz ezer pengő ft értékre megy a jobbágyoknak épületi fáizásuk.
Azonban a resolutiora csak 18 megye s a kir. városok szavazván, a kerületi szerkeztetés felkiáltással jóvá hagyatott. Valamint hasonlókép a Bánáti és Alsó Tótországi megyék némelly észrevételei után a makkoltatásrol szólló pontnak szerkeztetése is, mellyből azonban a necessitate szó kitörültetett.*
A kerületi javaslat szerint a szlavón megyékben a jobbágyok census fejében „pro propria eorundem necessitate et non quaestus gratia legeltethetnek. (Iratok, III. k. 218. l.) A törvényjavaslat szövegét az orzágos ülés hosszas vita után így módosította: „relate ad proprios dumtaxat non tamen quaestus gratia assumptos sabellicos ea ratione” etc. (Jegyzőkönyv, IX. k. 74. l.)
October 30-án a jobbágyok extraterritorialis jóvoltairol szolló pont,* különösen a fáizást illetőleg, tulajdon azon kifejezésekbe öntetett által, mellyek a territorialis erdőkre nézve használtattak, minthogy az elfogadott elvek szerint nem akartak a RR e kettő között különbséget tenni.* Továbbá a nádlást tárgyazta pont* szintén a faizásra nézve megállapitott elvekhez alkalmaztatott.* S ez alkalommal BALOGH emlékezteté a RRket hogy a tüzi fáizás jótékonysága minden eddigi végzésekben a községek szolgáira is ki volt terjesztve, ezeknek megemlitése azonban feledékenységből a szerkeztetésben elmellőztetett. – SOMSICS tagadta hogy ez feledékenységből történt volna, ragaszkodott azon értelemhez, hogy a község szolgáinak tüzi fáizást nem tartozik adni a földes ur. – A töbség azonban Balogh véleményében osztozván, a szerkeztetést pótolólag kiigazitatni határozá.*
Az urbéri törvényjavaslat III. cikke 4. §-ának 7. pontja. (Iratok, III. k. 218. s köv. l.)
Az országos ülésben megállapított szöveg értelmében a jobbágyokat a határokon kívüli erdőkben semmi beneficium sem illeti meg, „ha tsak a tüzi fajzás haszonvétele a jobbágyoknak illy határkivüli erdőkben az urbér behozatalakor vagy későbbi rendbeszedés vagy eddigi gyakorlat szerént nem engedtetett, mert ez esetben a ki jelelt határ kivüli erdőkben ezentul is fogja illetni a jobbágyot a tüzi fajzás”. (Jegyzőkönyv, IX. k. 80. l.)
A törvényjavaslat III. cikkének 5. §-a. (Iratok, III. k. 220. l.)
A vitát részletesen ismerteti a Jegyzőkönyv, IX. k. 82. s köv. l. Kölcsey is felszólalt, hitet tévén a mellett, hogy „nem abban találja a nemzeti szorgalmat, hogy nagy darab földek legenek egynek birtokában, hanem inkább abban, hogy sok emberé legyen a föld”. (Uo. 90. l.)
A Kossuth által fentebb (653. l.) közölt szövegbe pótlásul bekerültek tehát a Prout et servis communitatum szavak a subditis szó után.
October 31-én a bolt jusra nézve maradtak a RR azon taxák mellet, mellyeket kerületi ülésökben a Bánát hasonlatosságánál fogva az egész orzágra kiterjesztettek. Ugy a III-ik Art[iculus] 9-ik §-usánál is elfogadták a kir. resolutionak azon javallatát, hogy a határon kivül használt beneficiumokra nézve nem csak az urbariom, de a későbbi actualis usus is tekintetbe vétessék. Ezután által menvén a IV-ik t. czikelyre, a fűst pénzről szólló első §-ust aként módositották, hogy quilibet seu colonus, seu inquilinu distincta domo proprio provisus, tartozik 1 ft füst pénzt fizetni.*
Olv. bővebben a köv. számban.
November 1-ő napján ünnep.
