b) 1834 november 5, 6, 7, 8 Országos ülések. Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. tc. hátralévő pontjai: viták a robot szolgáltatása és megv…
b)
1834 november 5, 6, 7, 8
Országos ülések.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. tc. hátralévő pontjai: viták a robot szolgáltatása és megváltása körül. [II.] Az úrbéri V. tc. 1. §-a a régi úrbéri kötésekről.
1834 november 5, 6, 7, 8
Országos ülések.
Tárgy: [I.] Az úrbéri IV. tc. hátralévő pontjai: viták a robot szolgáltatása és megváltása körül. [II.] Az úrbéri V. tc. 1. §-a a régi úrbéri kötésekről.
[I.] November 5-én előbb kerületi ülés tartatott, s azon óvás, melly a dézma kérdése iránt mult napon elhatároztaték, tolra vétetett, utóbb pedig országos ülésben megrostáltatott, s kevés vitatás után megállapitatott.*
A törvényjavaslat átdolgozott szövegét olv. Jegyzőkönyv, IX. k. 135. l. Szóról-szóra egyezik az 1833 nov. 19-én felterjesztett törvényjavaslattal. (Iratok, I. k. 519. l.) Az óvást a Jegyzőkönyv a nov. 8-i ülésnél, a feliratjavaslat módosításánál közli.) „Szükségesnek találjuk azon óvást, hogy midőn a tized tárgya országosan el fog határoztatni, az innét eredhető kedvezés azon jobbágyokra is, a kik a telki állományokhoz tartozó földektől kilenced és tized fejében hetedet vagy nyolcadot adnak, kiterjedjen, és igy a heted vagy nyolcad eránt téendő végzéshez, a mennyire az ne tallán a jobbágyságra kedvezőbb lenne alkalmaztassék. Ide nem értvén azonban azon heted vagy nyolcad eránti adózást, melly nem kilenced és tized, de egyéb urbéri tartozások fejében divatozik.” (Jegyzőkönyv, IX. k. 171. l.)
Következett ezután országos tanácskozás rendén a IV-ik t. cz. 2-ik szakaszának 3-ik pontja, melly a kilenczed megváltására nézve úr s jobbágy között nem csak szabad egyezéseket tétetni ajánl, de ezen hasznos intézet előmozditását a törvényhatóságoknak kötelességül is teszi. A királyi válasz az előmozditásnak eme rendeletét nem kivánta emliteni,* s ezen értelmet most i, valamint a kerületi ülésben,* némelly megyék azon oknál fogva pártolák, mert a közhatóság béavatkozásában némi kényszeritést véltek észrevenni, a KK és RR azonban szerkeztetésök mellet maradtak, mert a törvényhatóságoknak kötelességül tett sikeres közbevetéstől reméllék leginkáb a czélba vett ohajtá foganatját.
Iratok, III. k. 39. l.
V. ö. e kötet 548. l.
Ezen 2-ik szakasznak többi pontjai, ugy a hegyvám, és szüretelés tárgyárol szolló 3-ik és az úgy nevezett apró dézma és konyha adózások eltörléséről alkotott 4-ik §§. a szerkeztetés szerint helybe hagyatván. – A robottokrul rendelkező 5-ik §-ban legelőbb is az Alsó Tótorzsági megyék kivánták magokra nézve ama régi szokást fentartani, melly szerint jobbágyaik csupán 24 igás napi robottal tartoztak ugyan, ellenben 8 – és illetőleg 4 garas fizetés mellet szabad volt akár mennyi napokat supererogálni. (Lásd 182. számú levelemet.) Észrevételöknek azonban valamint a kerületi ülésben, úgy itt sem adatott hely,* s maradtak a RR Ő felsége válaszának értelmében is abéli határozatjoknál, hogy a Sclavoniai jobbágy se tartozzék 52 napnál többet dolgozni, 24-et t. i. ingyen robot fejében, s 28-at a szokott napibérért. – Igy hasonllóképen NÓGRÁD és UNGH megyéknek is ama kivánságuk, hogy a marhával biró zsellér földes urának tetszése szerint marhás robotot dolgozni szintén köteles legyen; felkiáltással most is valamint a kerületi ülésben* félrevettetett.
Felszólalásaikat, amelyek megvilágítják a szlavoniai jobbágyság és a földesurak viszonyát, olv. Jegyzőkönyv, IX. k. 140. s köv. l.
V. ö. e kötet 550. s köv. l.
A következett pontban az vala országosan határozva, hogy ha a kiszabott robottokat a földes úr akár saját hasznára, akár más kibérlett jószágainak mivelésére nem fordithatja, ezek urbéri áron, az az egynapi igás munkát 20, a gyalog munkát pedig 10 xral számitva, a jobbágyok által meg fognak váltatni. – Ő Felsége kivánta, hogy a jobbágyok uri munkáiknak pénzel leendő megváltására akaratjok ellen ne kénszeritessenek.* Ezen észrevételt azonban a KK és RR kerületileg el nem fogadták, nem tudván azt sem a jobbágy, sem a földes úr érdekeivel megegyeztetni. Mert a jobbágyok javával megütközőnek vélték, hogy urbéri munkáik az uradalmi jószágtol elszakasztva többet igérés utján árúba bocsájtassanak, netalán a mezei gazdasággal, s igy a jobbágy természeti szokásaival is ellenkező foglalatosságokra forditandók; más részről pedig az igazsággal sem gondolták megegyezőnek, hogy a földes ur még kibérlett javai mivelésére sem fordithatván a földe tulajdonátol járó munkákat, azokra nézve vagy jobbágyainak önkéjére hagyattassék, vagy talán ebéli haszonvételétől elüttessék. Ezen állapodásnak legelső rúgója abban feküdött, hogy ember kéz munkájának magánosan bérbe adását az emberiséggel némileg megütközőnek itélték, s azt ekép meg akadályozni kivánták a KK és RR.*
Iratok, III. k. 40. l.
V. ö. a kerületi indokolással, Iratok, III. k. 130. l. A kérdés kerületi tárgyalásait l. e kötet 551. s köv. l.
Azonban most is voltak némelly megyék, mellyek egy részről a jobbágyot akaratja ellen pénz váltságra kénszeriteni nem akarák, más részéről a f[öldes] úrnak is fel kivánták azon szabadságát hagyni, hogy a robotokat mint tulajdonát, ha különben hasznokat nem veheti, magokban is bérbe adhassa. Ezeknek következésében tehát némellyek* mind magát a váltságot, mind a váltág bérét is szabad alku kötésre bizandók valának. A különböző körülményekből eredő tekintetek egyesitése végett BORCSICZKY közép utat javallott. Vannak, ugymond, a felvidéken földes urak, kik magok távol lakván, helyben pedig allodiaturájuk nem lévén, a robottoknak, ha csak azokat le nem tánczoltatják, hasznát nem vehetik, meg kell tehát a földes úrnak engedni, hogy a maga hasznára nem forditható robottokat bérbe adhassa, nehogy azonban innen a jobbágyokra szerfeletti terheltetés eredjen, viszont szabad optiót kell nekiek adni, hogy ha kézimunkáikat bérbe adatva használtatni nem akarják, egy igás napot 20, gyalognapot pedig 10 xrjával megválthassanak. Ezen inditvány a szerkeztetésben foglalt kénszerités helyébe szabad választást tőn, s a földes urak jövedelmét is biztositotta, és igy igen nagy szó többséggel el is fogadtatott.
Így Rudits, Péchy. (Jegyzőkönyv, IX. k. 144. s köv. l.)
November 6-án 252-ik országos ülés.
Ugyancsak a tegnap pertractált pontban arra nézve hogy hány marhával tartozik a jobbágy a robottokat teljesiteni? azon rendelkezé fordult elő, hogy ugyan azon mód szerint kötelesek az uraság részére dolgozni, mellyel saját munkáikat szokták végezni a jobbágyok. – E pont iránt a kir. resolutionak azon javallata, hogy szántás tekintetében a vidékenként divatozó szokás fentartatván, egyébiránt minden igás robotot csak 2 marhával legyenek a jobbágyok kötelesek teljesiteni,* a kerületi ülésben el nem fogadtatott. Mellynek elfogadását azonban az elnök PERSONALIS most azon oknál fogva ajánlá, hogy ha 4 marhás robotra lesz a jobbágy kénszeritve, sok helyütt a törvény által kiszabott 52 nap helyett 104 napi robotot fog dolgozni.
Iratok, III. k. 40. l.
Bencsik, Rudics, Brezovay, La Motte, Siskovics s ezen kivül még Zemplén, Sáros, Szabolcs, Szepes, Ung, Abauj és Liptó, összesen 12 megyék ennek ellenére s a kerületi szerkeztetés megtartására szavaztak. Állitván hogy ezen dologra nézve a szokás maga magát elrendelte, s nem jó azt sarkábol kivenni. Mert vannak vidékek, mellyekben az esztendőnek bizonyos szakában 2 marha az üres szekeret sem birja. Ily helyüt tehát a két marhás robot magára a jobbágyra is káros, kivált ha tekintetbe vesszük, hogy utaink mi kegyetlen rosszak, a jobbágyok marhái közönségesen mi gyengék. Igaz ugyan lehetnek e részben viszaélések, de emberi intézkedést minden viszaélés lehetőségétől előre megóvni lehetetlen; a végett vannak a törvényhatóságok, hogy felvigyázzanak s a viszaéléseket lehetőleg eltávoztassák.
Ellenben Palóczy, Nagy Pál, Kocsi Horváth, Bezerédy, Pázmándy, Kölcsey* s velök 28 megye a királyi resolutiót pártolák. – Okaik ezek valának: Ő Felsége javallata a Theress[ianum] urbariom szellemével* megegyező, mert azon jobbágyot, ki 2 marhával jött úri munkára, e miatt visszaparancsolni s 4 marhávali megjelenésre kénszerinteni eddig sem lehetett, és hogy ha a szekér teher iránt nem tudott a földes úr jobbágyaival megegyezni, a vármegye mindég 2 marhához mérte a tehernek meghatározását. Hahogy tehát a szokás törvény alapjaul vétetnék, s abbol, hogy itt ott a jobbágy 4 marhával jött az urdolgára, változhatlan kötelesség kerekednék; ez csak annyit tenne, mint a jobbágynak ura iránti jó indúlatát megbüntetni és sorsát az eddiginél roszabbá tenni. Ha hogy helybeli körülmények miatt a jobbágy tulajdon könnyebsége végett jobnak látandja négy marhával jelenni meg urimunkára, azt önként meg fogja tenni, s e miatt bizonnyal egy földes úr sem fogja őt viszaparancsolni, ellenben ha 4 marhás munkára kénszeritetnék, már nem csak azok lennének kénszeritve, kik önhasznok végett, azt önként megtenni kötelesek, de a többiek is, azok pedig kik kisebb constitutivummal birván 4 marhát nem is tarthatnak, magoknak azonban öszefogva 4 marhával szoktak dolgozni, vagy 52 nap helyett 104 napra kénszeritetnének, vagypedig ezen körülmény jobbágyi köteleségök nem teljesithetésének ürügye gyanánt vétetvén, kibecsültetnének. Különben is világosnak és félre nem magyarázhatónak kell a jó törvénynek lenni, nem pedig olyannak, melly kaput tárjon arra hogy a hatalmas földes úr a szegény jobbágyot sanyargathassa. Már pedig minő bizontalan törvényalap a vidéki változékony szokás? Tulajdon azon egy helységben némely csekélyeb tehetségü jobbágyok 2 marhával szoktak magoknak dolgozni, mások (mert tehetősbek) néggyel, mások ismét hattal is? mi szabna törvényt ily helyüt? a hatalmasok magyarázatátol függő önkény! melly e törvényt a tilalmazott Supererogatumok substitutumának tekintené,* az industriát büntetné, s némelly szorgalmatosb jobbágynak, ki tehetségének gyengeségét feszült iparral pótolja, példájábol a többiek elnyomására okot meritene. És valóban még az utak rosz állapotjábol is a jobbágyok sanyargatására következést vonni váratlan dolog s igazságtalanság, a mit senki sem fog tagadhatni, a ki visza emlékezik, minő tekinteteknek van minálunk alávetve az utcsinálás.
A Jegyzőkönyv (IX. k. 152. l.) éppen csak megemlíti, hogy ő és Pázmándy a resolutio mellett foglalt állást, „azon okból, mert a k[egyelmes] k[irályi] választ az igazsággal megegyezőnek és minden örkényt kizárónak tartják”.
Az urbárium III. pontjának 1. §-a szerint minden egész telke jobbágy hetenkint egy napot „cum duobus jumenti et suo curru, in ipsa tamen aratura quatuor jumentis, suo aratro aut occa laborare teneatur, neque tamen praenotatum jugalium numerum bipartiri et ad repetendum hac ratione biduo laborem colonum cogere licet”. (Pauly, i. m. 355. l.)
Az úrbéri törvényjavaslat IV. cikkének 11. §-a mondja ki, hogy jobbágy a törvényben megállapított mennyiségen felül nem kényszeríthető munkára. (Iratok, I. k. 529. l.)
Ezen okok győztek s a királyi resolutio nagy szó töbséggel elfogadtatott. Most már hoszas vitatás kerekedett a tegnap határozott optiónak értelme felett,* t. i. ugy kell e azt érteni hogy midőn az úr arendába akarja adni jobbágyainak robotjait, a szerződés kötésekor tartoznak e magokat az egész kötött időre nézve kijelenteni, hogy munkát választanak e vagy fizetést? avagy esztendőnként, vagy épen mindőn robotra hajtatnak, minden napon szabadon választhatnak? és szabad e az úrnak naponként is bérbe adni a robottokat? és szabad e viszont egy esztendőnél bár mely hoszab időre is? A töbség oly értelmet tulajdonitott a végzésnek, hogy akár kevés, akár sok időre akarja az úr bérbeadni illető robotjait, a jobbágyoknak mind annyiszor szabadságuk legyen a kötés egész idejére nézve magokat kötelezőleg kijelenteni, hogy munkát választanak e vagy fizetést. – És ezen értelem következésében igy lett a szerkeztetés megállapitva.
A nádori ítélőmester által megfogalmazott javaslatot, amely két helyütt tér el az országos ülésben elfogadott szövegtől, l. Jegyzőkönyv, IX. k. 153. s. köv. l.
„Operae istae adhibiti idoneis laboratoribus, instrumentis et pecoribus eo ratione peragentur, ut relate ad numerum pecorum ad araturam* adhibendorum usu praevigente porro etiam stabillito, in reliquis currulibus laboribus unice bijugalis operae exactio sit admissa, quodsi autem Dominus terrestris husmodi operas seu in usum proprium, seu culturam aliorum suorum elocatorum bonorum convertere nequiret ac nefors alteri separatim elocare vellet, attunc liberae subditorum optioni relinquitur num designandas operas dominales illi, cui elocatae sunt, perficere, aut vero singula jugales a 20, manuales autem a 10 xris a Dominio reluere velnt.”*
A javaslatban: „occasione araturae”.
A javaslatban: „… relinquitur, ut aut designandas operas dominales perficiant, aut vero easdem urbariali pretio singulas quippe jugales a viginti, manuales autem a decem crucigeris reluant”. (Jegyzőkönyv, IX. k. 155. l.)
Történtek továbbá némelly ovakodási nyilatkozások az iránt, hogy az ország ezüst pénzen kivül mást el nem ösmervén, ezen váltág bér is ily pénzben értessék. Végre NAGY PÁL világosság okáért kérdést tőn, hogy ha netalántán valamelly földes úr több esztendőkre adván arendába robotjait, magának a bérsumma előleges lefizetését egyszerre kikötné, tartoznak e az optio utján váltságot választó jobbágyok ezen feltételt teljesíteni? Mire a kérdést tevő követ értelmével megegyezőleg, közakarattal az nyilatkoztatott, hogy itt nem az arendalis kötésnek a jobbágyokra által ruházásrol, hanem a robot megváltásárol van szó, következőleg a mint csak egy marhás napot tartoznak hetenként dolgozni, úgy a váltság pénzt is csak a szerint kötelesek fizetni.*
Ily értelemben szólalt fel Deák is. (Uo. 157. l.)
November 7-én 253. ülés. A IV. tc. czikelynek vitatás alatt lévő többi pontjai eként dőltek el:
Az 5-ik pontra nézve kivánta Ő felsége, hogy midőn sürgetős munka idején, a jobbágy robot kettőztetésre a kiszabott mód szerint köteles; ha egy nap marhával dolgozott, más nap ismét igás munkára ne hajtathassék, hanem csak két gyalog napra kénszeritethessék. – A resolutionak ezen javallata úgy a kerületi ülésben,* mint mostanában is többséget nyerni képes nem vala.
A kerületi ülés tárgyalásait l. e kötet 552. l.
Arra nézve, hogy a rest és makacs jobbágy nem dupla munkával, hanem csak egy nappal büntetessék, de viszont a supererogáló földes úr is csak simpla napi bért legyen köteles a jobbágynak dij gyanánt fizetni (Art[icu]li IV. §. 5. punct. 6. et § 11.) a resolutiónak ezen javallata ujobban is félre vettetvén, a K és RR mind urra, mind viszonosan a jobbágyra nézve is a dupla büntetés mellet maradtak.
Az urbéri vadászat iránt a kir. resolutionak azon javallata, hogy ezen köteleség, nem személy, hanem telek szerint értessék, következőleg 8 zsellér (egy telek számba menvén) tartozzék együtt egy embert vadászatra kiállitani, valamint a kerületi ülésben, úgy most is 12 megyének ellenzése mellett elfogadtatott.
Ellenben az eltörlött hoszú fuvar helyébe egy egész telkes jobbágynak kötelességévé tett két napi két marhás robot iránt, az lévén Ő felségének javallata, hogy ez szántára ne forditathassék; ámbár a kerületi állapodás ezt el nem fogadá, most azonban tekintetbe vétetvén, hogy miután ekkorig 4 jobbágy tartozott együt 4 napi hosszú fuvart s igy egy jobbágy 1 négy napos munkát teljesiteni, hahogy a szántás ki nem vétetnék, minthogy ez sok helyüt 4 marhával végeztetik, ha két napi szántással váltaná meg a hoszú fuvart, kedvezés helyébe kettőztetett terhet kapna: a kir. resolutio 30 megye voxával elfogadtatott. – A többi pontok pedig a kerületi szerkeztetés szerint jóvá hagyatván, a IV-ik t. cz.-eként bérekesztetett.*
Iratok, III. k. 232. s köv. l. – A november 7-i országos ülés részletes naplóját l. Jegyzőkönyv, IX. k. 159. s köv. l.
[II.] November 8-án a 254-ik ülésben, azon felül hogy az urbéri első négy t. czikelyek a fő RRhez által küldettek,* még az V-ik t. cziknek ellső §-usa is felvétetett, s a kerületi szerkeztetés jóvá hagyatott, melly szerint a királyi válasznak azon javallata: hogy nem csak az urbariom behozatala idejét felül múló, de az eddig urbéri uton megállapitott kötések is, kérdésbe soha ne vétethessenek; el volt fogadva, ellenben az: hogy a bizonyos feltételekhez szabottak ezeknek elmultával urbarialis uton legyenek felbonthatók el nem fogadtatott, s a RR. a törvényes úthoz ragaszkodtanak!!*
Az ülés javarésze a feliratjavaslatnak a korábbi országos ülések határozataihoz simuló átdolgozásával tel el, ami vita, felszólalások nélkül ment végbe. (Jegyzyőkönyv, IX. k. 167. s köv. l.)
Iratok, III. k. 43., 237. l.
