b) 1834 november 19–26. Kerületi ülések. Tárgy: A főrendek válasza az úrbéri izenetre; az I–IV. cikkhez fűzött megjegyzések megvi…
b)
1834 november 19–26.
Kerületi ülések.
Tárgy: A főrendek válasza az úrbéri izenetre; az I–IV. cikkhez fűzött megjegyzések megvitatása.
1834 november 19–26.
Kerületi ülések.
Tárgy: A főrendek válasza az úrbéri izenetre; az I–IV. cikkhez fűzött megjegyzések megvitatása.
A KK és RR pedig November 19-én, 21-én és 22-én Szentpály és Péchy November 24-én, 25-én s 26-án pedig Bezerédy s Bőthy elnökségök alatt tartott kerületi üléseikben folyvást az Urbér tárgyában költt főrendi válasszal foglalatoskodtanak, s immár a IV-ik t. cz. bérekesztéseig haladtak.
A sokszori közlés által érdekét vesztő tárgyban elég lesz ezúttal a két tábla közötti alkudozás resultatumait rendszerezve közleni.
Az 1-ő t. cz. 6-ik §-ára nézve a telek vásárlással összekötött terhek viselése iránt a főRR visza emlékezvén az e tárgyban fenforgott értekezésekre, mellyekhez Ő felségének a rendszeres munkák teljes megvizsgálása eránt elhatározott akaratja is hozzá járult, semmi nehézséget sem látnának mind a determinanda, mind a determinata szónak kihagyásában,* de hogyha a KK és RR ez utóbbinak megtartásában megnyugvásra találnak, azt nem ellenzik, kéntelenek azonban ismételni, hogy bár mi légyen is a czélba vett rendszeres munkák megvisgálásának további folyamatja, minden esetben arra, hogy a jelen törvény foganatos lehessen, mulhatatlannak tartják a kérdésben lévő köz terhek iránti tökéletes határozást.
A kifejezés körüli korábbi vitákat l. e kötet 485. s köv. l.
A fő RRnek eme nyilatkozásában világosan kitünik azon szándék, hogy habár az adó biztosi munka a jelen országgyülésen egész terjedelmében fel nem vétethetnék is,* a jobbágy telekkel járó terhek minden esetre meghatároztassanak, s e nélkül az urbéri törvény foganatba ne menjen. Ennek következésében a KK és RR ragaszkodtak a determinata szónak megtartásához, és a főRRnek emlitett nyilatkozására felelni szükségesnek itélték. De a felelet minősége eiránt kétfelé oszlott a vélemény, a mint t. i. egyik rész a kérdéses terheket legrosszab esetben per excerpta is, a másik rész ellenben csak az illető systematicus munka körében meghatároztatni kivánta. Az elsőb rendü véleményt DEÁK a főRR szavainak ismételésével akartak ifejezni, ollyformán, hogy bár mi legyen is a rendszeres munkák megvisgálásának folyamatja, a KK és RR is mulhatatlanúl szükségesnek tartják a jelen törvény foganatjára, hogy a kérdésben lévő közterhek minden esetben tökéletesen lhatároztassanak. A másik véleményt BÖTHY pártolá s igy kivánta kifejeztetni: a KK és RR is kijelentik: hogy a jelen törvény foganatos voltára mulhatatlannak tartják a kérdésben lévő közterhek eránti tökéletes határozást. E két vélemény között 30 megye voxával pártolva, Böthynek javallata lőn elfogadva.
A Contributionale-Commissariaticum a harmadik a tárgyalásra kitűzött munkálatok sorában.
A 8-ik §. iránt, mellyben emlitetik, hogy a szabad adás vevés, a legelő regulatiojának és igy illetőleg megszoritásának (restrictioni) vagy elkülönözésének ártalmára nem lehet;* a főRR elfogadván a kir. resolutiót, kivánták hogy a restrictio szó hagyassék ki a szerkeztetésből, mert a regulatio szónak értelmében már úgy a kitágitás, mint megszoritás idaeája benfoglaltatik. A KK és RR azonban épen ezen oknál fogva ujobban is a restrictio szó megtartására nyilatkoztak. És igy az egész 1-ő t. czikelyből csupán ezen egy szó felett nincs még egység a két tábla között.
V. ö. a rendek izenetével, Iratok, III. k. 118., 147. s köv. l.
A II-ik t. cz. iránt úgy vélekedtenek a fő RR, hogy az Alsó Tót országi nevezetnek Posega, Verőcze és Szerém megyék egyes megnevezésére kivánt áltváltoztatása* a társ országok sérelme nélkül igy melleslegesen meg nem történhetik, s Alsó Tót ország már törvényeinkben, sőt a jelen országgyülésen is rendszerént használt nevezetének felcserélése nem az urbér iránti, hanem egy gyökeres diplomaticai tanácskozásnak lehet csak tárgya; és különben is a KK és RR ebéli javallatukban túl lépnek az országgyülési értekezés rendjén, mert olyas mit kivánnak megváltoztatni, a mi már nemcsak országos végzéssé vált, hanem Ő felsége által is elfogadtatott. A KK és RR azonban 28 megye voxával előbbi végzésök mellet maradtak, feleletül adván a főRRnek, hogy nem léptek től az országgyülési értekezés rendjén, sőt magának a kir. válasznak ösvényén indúltak, mert az nem hagyá észrevétel nélkül az urbéri osztályozat lajstromát,* s által látván hogy a telki állományok állapotja egyes megyék közt nagyon különböző, s azért a megyék különkénti megnevezése el nem kerülhető, az eddig használt Districtus Banaticus kifejezést Temes, Torontál és Krassó megyéknek egyes megnevezésével javalta felcseréltetni. Ezen okok pedig Posega, Verőcze és Szerém vármegyékre is állanak. Azoknak megnevezéséhez tehát továbbá is ép azért ragaszkodnak, mivel a diplomaticus feszegetésekbe ereszkedni nem akarnak, s csak más országgyüléseknek e részbeni példáit követik.* A szerkeztetésnek rostállata alkalmával történtek sorábol megjegyzésre méltó, hogy SISKOVICS több törvények öszevetéséből azt igyekezett megmutatni, miképen Alsó Tót ország nevezete alatt törvényeink nem ezen megyéket értették, mert külön tesznek ama 3 megyéről, és külön alsó Tótországrol emlitést.*
A kérdés korábbi vitáit l. e kötet 505. és 624. s köv. l., a rendek izenetét Iratok, III. k. 119., 150. l.
Iratok, III. k. 32. l.
E példákra a korábbi viták során gyakran történt hivatkozás, így az országos ülésben is. (V. ö. e kötet 624. s köv l.)
V. ö. e kötet 625. s köv. l. 9., 10., 11. jegyzet.
Ezen 2-ik törvény czikely többi pontjai eránt szintén meg van az egyeség.
A III-ik t. czikkelyt illetőleg az irtványok iránt mindenekben egyet értenek a fő RR és K és Rendekkel, csupán azt javalják, hogy az uradalmi engedelem nélkül teendő irtások visza szerzésére a javalt sommás procedurával, minden irtásra nézve csak 3 esztendeig élhessen a földes úr, azon túl pedig szokott urbéri uton legyen köteles a visza szerzést követelni, mert az irtványoknak több kezeken lehető emgfordulása, s a rajta fekvő summáknak részint felhalmozása, részint öszevegyitése tekintetéből mind a két félnek biztositására némi határt szabni szükségesnek itélik. Ezen javallatot a KK és RR 27 voxal 12 ellen elfogadták, s eként meglévén e tárgyban az egyesülés, a K[irályi] resolutio által javalt epochának idaeája* mind a két tábla által határozottan félre vettetett.
A resolutio az 1807. évet tűzte ki határidőül, amelynél korábbi irtás nem vehető vissza. (Iratok, III. k. 34. l.)
A 2-ik §-us iránt Ő felsége azt javallotta, hogy Posega, Verőcze és Szerém vármegyékben a régi urbariom szerint azon helységek is Sz. Mihály naptól Sz. György napig gyakorolhassák az urbéri bormérést, mellyeknek saját szőllő hegyök nincs.* Ezt a KK és RR előbb elfogadták volt, de a főRR ellenkeztenek, okúl adván hogy az emlitett régi urbarialis rendelet divatba nem jött, sőt Ő felségének 1808., 1809. és 1810-ik esztendőkben kiadott parancsolatjai által megmásitatott,* s az urbéri bormérés folyvást a Magyar Országi urbérrel egybehangzólag gyakoroltatik. CLAUZÁL ugyan és SOMSICS most is sürgeték, hogy az urbér ellenére kiadott felsőb parancsok s azok értelmében bécsuszott szokás alapúl nem vétethetvén, a régi urbér által biztositott haszonvételbe visza kell a jobbágyoknak helyheztetődniök, a RR mindazonáltal szótöbséggel engedtek a főRR észrevételének s előbbi végzésektől (melly a kir. resolutioval egybenhangzó vala) elállottak.
Az 1756-i szlavon urbárium rendelkezését l. Pauly, i. m. 626. l. (Educillatio communitati rusticanae a festo S. Michaelis usque festum S. Georgii libera sit, intra quod tempus dominus terrestris etiam educillum suum… exercere possit.)
A három alsószlavoniai megyében a földesurak túlzott követelései olyan méreteket öltöttek, hogy a jobbágyok sokhelyütt megtagadták azok teljesítését és panasziratokkal árasztották el a helytartótanácsot. Az uralkodó 1808-ban királyi biztost küldött ki az ügy kivizsgálására Komáromy Péter helytartói tanácsos személyében s az ő jelentése alapján a három megye részére új urbáriumot adott ki, amely a jobbágyok szolgáltatásait lényegében e Mária Terézia-féle urbárium szerint alapította meg. Az új urbárium 11. pontja szólt az úrbéri bormérésről. (Az ügyre vonatkozó helytartótanácsi akták, Komáromy Péter jelentésével együtt, összegyűjtve József nádor titkos levéltárában, Diaet. Extraser 1834. CLIII.)
A legelőt tárgyazta 3-ik §. iránt a főRR sem fogadván el a Kir. resolutiot, megegyeztek a KK és RR véleményében, csupán arra szollitották fel a Statusokat, hogy azon külön tekintetet, mellyel Csongrád, Békés és Csanád megyék iránt viseltettek, más hasonló helyekre is forditsák, s jelesül azon nagyobb helyekben, hol annyi bőséggel létez a legelő, hogy a határnak harmad részét is felül haladja, valamint azon esetekben is, midőn az illető lakosok főképen, vagy talán egyedül a marha tenyésztésből élnek, vagy talán a gazdálkodás ezen ágával a köz kereskedést is elő mozditják, a legelő illetőségnek némi felemelése modját adnák elő.
Ezen felszóllitásnak következésében, némellyek azonnal részletes javaslatokba ereszkedtenek. Nevezetesen: BORSICZKY azon javallatot tette, hogy miután a RR határozása szerint* azon legelőt bőségesnek tekintvén, melly gyepes, és legelőül használható erdős plágában a határnak harmad részét teszi, illy helyüt a jobbágynak kimérendő legelő maximuma 12–16 holdat tenne, határoztassék el, hogy ahol még bőségesebb a legelő, a minő arányban felül haladja a határnak harmadrészét, olly arányban nevekedjék arithmetica proportioban a legelő clavisa, úgy mindazonáltal, hogy ez a már megállapitott mennyiségben kihasitatott, s a földes úr részére is az egész helybeli jobbágyság összevett legelőjéhez hasonló mennyiség kivágatott, ha még ezen felül valami legelő felül maradna, ez, úr és jobbágy között, bizonyos arányban (mellynek bővebb meghatározását a RRkre bizta) felosztassék. A CSONGRÁDI javallat nem pártoltaték, különösen azon szembeötlő rövidségnél fogva, melly azon helyeken a földes urra háramolnék, ahol kevés jobbágy, ellenben sok allodialis birtok találtatik, mert szerintén két három jobbággyal tartoznék az úr megosztani mind azon legelői plágát, melly az illetőség kimérése után felmaradna. Ellenben a Trencsényi javallatot számosan pártolák, kivált miután DEÁKnak azon nézete, hogy a kevés legelővel biró helységek érdemelnék meg inkáb a gondoskodást, s mindenekelőtt legroszab esetben a minimumnak kellene biztositania; a tanácskozás jelen stádiumán kivül fekvőnek találtatott. Azonban FEKETE figelmezteté a RRket azon körülményre, hogy vannak helységek, mellyekben az erdő nem csak 1/3-át teszi a határnak, hanem az egész határt többszörösen felül is haladja; és ha ily helyütt az egész erdő legelőnek tekintetnék, a főRR elvének elfogadásával nem csak némelly földes urakra roppant sérelem, de magára az erdő tulajdonra is óvhatatlan zavar következnék. Miután pedig tagadhatlan lenne, hogy a legelő azon marhának nyári tartását biztositja, melly a földmivelés gyakorlatára megkivántatik, és igy a legelőnek nem erdővel s más ehez hasonló földterületekkel, hanem a szántó földekkel kellene viszonyban állani, azt kivánná hogy a legelőnek kiterjedése, mindég a szántóföldekhez mérve értessék. Azonban mielőtt a javallatok közül egyik, vagy másik elfogadtatnék, HERTELENDY MIKSA inditványára mindenek előtt szükségesnek találtatott voxok töbségével kitudni, ha valjon kiván e a RR töbsége e tárgyban bőveb ellátást tenni, vagy is ha valjon elvére nézve elfogadtatik e a fő RR javallata? Ezen kérdés 29 voxal 15 ellen igenlőleg dőlvén el, a javallott inditványok bővebb visgálat alá vétettek; s általában elhatalmazván azon meggyőződés, hogy a legelőnek szerfelettes bősége nem magátol azon geometricai calculustol füg, ha valjon haladja e a határnak 1/3-ad részét, hanem más helybeli körülményektől, és különösen a népességtől s azon viszonytol, melyben a jobbágy telkek a földes uri curialitáshoz mérve állanak; miután némi practicus számvetések által egynémi követek azt is igyekeztek volna bébizonyitani, hogy a Trencsényi javallat szerint a földes úr sok helyütt minden legelőbül kirekesztetnék, voxok töbségével abban állapodtak meg a KK és RR hogy ha Csongrád, Békés és Csanád megyék külön tekintetei sem voltak a RRket többre birni képesek annál: hogy reájok nézve a maximum 17 holdrol 22 holdra emeltessék, úgy az országnak hasonló helyzetü más helyeire nézve is csak ezen maximumnál kell megállapodni, s 22 holdnál többre semmi esetben nem terjeszkedni. Következett immár azon kérdés, hogy melly esetekben legyen eme felemelt kolcs alkalmaztatásának helye? s erre nézve VAYnak azon véleménye győzött, hogy a legelőnek határ harmad részt haladó vagy nem haladó terjedelme alapnak ne vétessék, hanem egyedül az: an ob nimiam pascui amplitudinem ejus superabundantia adsit et faventem ob hunc situm res pecuaria praecipuum subsistentiae colonorum fundamentum constituat? És ez fogadtatván el (majdan közlendő szerkeztetés szerint végzésnek) további szabályos határozás nem történt, hanem mind az, ha ezen elv szerint van e helye a clavis felemelésének? mind az hogy 16-tol 22-ig minő arányban történjék a felemelés, magokra a törvényhatóságokra bizatott. (Folytatása következend.*) Az épületi fáizásra nézve a főRR véleménye elfogadtatott. A bolt taxák megállottak.
Iratok, III. k. 213. s köv. l.
Olv. részletesen a köv. számban.
