1834 november 27–29 Kerületi ülések. Tárgy: A főrendek úrbéri válaszizenetének vitája: a legelő felosztásának kulcsa, a jobbágy f…
1834 november 27–29
Kerületi ülések.
Tárgy: A főrendek úrbéri válaszizenetének vitája: a legelő felosztásának kulcsa, a jobbágy fahasználata, a boltnyitás joga.
Kerületi ülések.
Tárgy: A főrendek úrbéri válaszizenetének vitája: a legelő felosztásának kulcsa, a jobbágy fahasználata, a boltnyitás joga.
Posony, November 29. 1834.
A KK és RR Bezerédy s Bőthy elnökségök alatt tartottkerületi üléseikben folyvást az urbért tárgyazta fő Rendi izenet* felett tanácskoztak, s ma már a VII-ik t. cz. 5-ik §-áig haladtak. – Melly tanácskozások sommája (felfogván az előbbi levelemben megszakitott fonalat) imhol következik:
Iratok, III. k. 262. s köv. l.
A legelő tárgyában, miután (a mint már megirtam) azon elv fogadtatott el alapnak, hogy egy egy teleknek legelő illetősége 22 holdon felül még a legkedvezőbb helyzetü helységekben sem emeltessék; ezen határozásnak alkalmaztatása, s a végzésnek kifejezése végett VAY tett javallatot melly is eként szóllott: Denique relate ad loca in quibus ob nimiam amplitudinem, et extensionem pascui, hujus superabundantia adest, et res pecuaria ob faventem hunc situm, praecipuum ac fundamentalem subsistentiae Colonorum ramum hactenus constituit, maximum in 22 jugeris defigitur. – Ezen javallatnak azt vetette ellenére MARCZIBÁNYI, hogy a legelő superabundantiája nagyon határozatlan értelem; s ő ezt aként szeretné határozottabban kifejezni, hogy superabundansnak azon legelőt tekinthetni, melly a határnak 2/3 részét teszi. – SISKOVICS ellenben úgy vélekedett, hogy a legelő bőségének idaeáját általános számhoz kötni nem lehet, mert az különféle helybeli körülményektől, különösen pedig azon viszonytol füg, mellyben a földes úr, s jobbágyság földei egymáshoz állanak – PÁZMÁNDY tehát, ezen különböző körülmények tekintetéből eként módositá a Szabolcsi javallatot: Relate ad loca, in quibus superabundantia pascui omni e respectu adest, et res pecuaria praecipuum subsistentiae colonorum fundamentum constituit, maximum in 22 jugeris defigitur. Ezen módositásnak szintén a határozatlanság lőn ellene vetve, s DEÁK és még némellyek sem ezt, sem a Szabolcsi inditványt nem akarták elfogadni, azon oknál fogva, mivel mind a kettő ellenkezik az Ország Rendei által e tárgyban követett ama vezér elvel, hogy itt szükség olly határozott mennyiséget kiszabni, melly által a törvényhatóságoknak s felsőbb kormányszékeknek önkénye lehetőleg ki legyen zárva. Azonban FEKETE a Szabolcsi inditványban feltalálni vélte azon ultima differentiát, melly világosan kimutatja, milly helyekre lészen az illetőség maximumának felemelése alkalmazható és igy részletesebb szabályt tétetni nem kivánt, s azt lehetetlennek is tartotta. – Ezen elvnek elfogadását az ELNÖKSÉG nyilván mutatkozó töbség szerint végzésnek jelenté, a szerkeztetésre nézve pedig Szabolcs és Komárom követeinek inditványait szavazatra tüzte ki, mellynek következésében a Szabolcsi inditvány lőn elfogadva. Mivel azonban ebben a nimia szót (valamint a Komáromiban az omni e respectu szókat) némellyek olyannyira határozatlannak itélték, hogy annak önkény magyarázta tág értelme miatt majd egy legelő sem fog nimia kiterjedésünek találtatni, s igy 16 holdnál több legelő sehol sem adatni; azon szónak a szerkeztetésből kihagyása sürgettetett, de voxok töbsége szerint csak ugyan benmaradott; nem különben azon második inditvány is csak igen kevés pártolókra talált: hogy a szerkeztetésben foglalt két ösmertető jelek, t. i. ubi superabundatia pascui adest et res pecuaria praecipuum subsistentiae ramum constituit, ösze ne kapcsoltassanak, hanem az et ragaszték helyébe aut tétetvén, egymástol elválasztassanak. Melly inditvány szó töbséggel szintén félre vettetett.*
A módosító határozatot a rendek második izenete ily formában közli: „reflexe ad maiora loca, in quibus ob nimiam amplitudinem et extensionem pascui, huius superbundantia adest et res pecuaria ob faventem hunc situm, praecipuum ac fundamentalem subsistentiae colonorum ramum hactenus constituit, maximum extradandi pascui ad 22 iugera elevetur”. (Iratok, III. k. 281. l.)
Következett a II-ik t. cz. 4-ik §-ának első pontja, melly a tüzi fáziásrol szól. – Erre nézve a fő RR elfogadták ugyan a KK és RR javallatát,* nehogy az mindazonáltal olly értelemben vétessék, mintha még azon helyeken is, hol az eddigi gyakorlattal a jobbágyok szintúgy mint a földes uraság megelégednek, a megyebéli küldötségeknek közbejárása szükségeskép emgkivántatnék; a szerkeztetéshez hozzá tétetni javallották, hogy csak ott légyen helye a törvény rendeletének, ahol a tüzi fáizás gyakorlata iránt panasz támad. – Ezt ugyan SOMSICS ellenzé, s kivánta, hogy midőn ezen új urbariom béhozatik, akár van panasz, akár nincs, a fáizás tárgya minden esetre annak rendelete szerint elintéztessék; a KK és RR azonban köz felkiáltással a fő RR javallatát elfogadták.
A rendek által kívánt módosítást l. Iratok, III. k. 119. s köv. 151. l.
A mi pedig az épületi fát illeti, úgy vélekedtek a fő RR hogy azon különböző tekintet, melly ezen tárgyra nézve az urbéri haszonvételnek szabad adása vevéséből önként következik, csak azon jobbágyokra nézve forog fen, kik az új törvényes intézet következésében adás vevés utján szállják meg telkeiket, nem pedig azokra, kik lakhelyeiken megmaradván, az épületi fáizás ingyen való használatának gyakorlatában voltak. Kivánják tehát a szerkeztetést aként módositani, hogy ezen utóbb érintett jobbágyok az épületi fáizásnak bizonyos mérték szerinti használatában tovább is meghagyassanak, mind addig mig telkeiknek haszonvételét el nem adják, a csak eladás által szünjék meg ezen ingyen való jótékonyság használata, mivel a vevők tökéletesen tudhatják a telkekhez mért minden haszonvételeket és kötelességeket.*
Iratok, III. k. 266. l.
PFANSMID egyenesen tagadta, hogy a jobbágyok kötelességei, ezen haszonvétellel viszonyban lennének; ellenben ugy hiszi, hogy az épületi faizásnak kiszolgáltatásával a földes úrnak azon jusa volt öszeköttetésben, mely szerint jobbágya kibeszültetésének esetére, a ház materialéinak árát fizetni nem tartozott. Ezen jus az usufructuationalis törvény által megszünt, s igy a vele viszonyban állott kötelességet is meg kell szünetni. Ennek igazságát úgy a KK és RR, mint magok a fő RR is elösmerték, csupán különbséget kivánnak tenni azon jobbágyok között, kik a szabad adás engedelmével élve telkeiket eladják, s azok között, kik el nem adják. De a szónok ezen különböztetésnek igazságos alapját nem látja, részint mivel a törvény kihirdetésével minden jobbágy egyenlő jussal birand, s telkét eladnia, vagy el nem adnia szabad tetszésében álland, részint mivel igazságtalannak véli, hogy a telket pénzen vevő, s azt e primaeve dominali collatione biró jobbágyok között a kötelességekre nézve különbség nem lévén, az a ki drága pénzen vásárlotta telkét, kevesb jótékonyságokkal birjon, mint amaz, kinek a telekben semmi capitálissa nem fekszik. Nem is gondolja hogy a jobbágy sorsának állitott mostohasága minden nemü engedélyre, s a földes uri tulajdonnak végnélküli csorbitására elegendő alapot szolgáltathatna, mert ha ennek ürügye alatt mindég újjabb meg ujjabb engedményekre szóllitatunk, végre a földes urnak egész tulajdona felemésztetik, más részről pedig az urbéri szolgálatok, s adózások mindég lejjebb szállitatnak, le annyira, hogy ezeiknek fenmaradott értékét sokhelyütt maga a fáizás is felül mulja. Különösen pedig a mi az usufructuatiotol vett gyámokoskodást illeti, mellyre nézve úgy vélekednek a fő RR, hogy az a felföldön igen későre fog elgyökerezni; a Szónok ellenkezőt hiszen, mert az alsób vidékeknek gazdagon gyümölcsöző földén nem örömest váll meg telkétől a jobbágy, ellenben afelföldön, hol már eddig is sok apró darabokra vannak a telkek felosztva, mindenki igyekezni fog telkének eladásával némi pénzt gyüjteni, s királyi, és más szabad városokban házat szerezni. De akár miként légyenek is ezek, az csak ugyan igaz, hogy azon helyeken, mellyekben az épületi fáizás ekkorig divatozott, a földes urak magával az usufructuatioval is nagyobb áldozatot hoztak jobbágyaiknak, mint az alvidékiek, mert a tulajdon erdejökbül lett házat ingyen által adták jobbágyaiknak; az usufructuatio tekintetéből tehát még kevésbé lehet ezen vidékek földes urait ily terhes kötelesség fentartásával terhelni, annyival inkáb, mivel az ingerül szolgálna titkos eladásokra. A fő RR javallatát tehát egyátaljában el nem fogadja.
RUDICS ellenben azon kedvezést, mellyet az usufructuationak engedélye által egy kézzel nyujtottunk, más kézzel nem akarja elvenni, s azért a Fő RR javaslatát elfogadja, és mivel Szepes követének ékes rajzolata szerint azt kellene hinnie, hogy a Felföld valóságos Eldorado, mert azon hiedelmét jelenti Szepes követe, hogy a bár kis részekre fel darabolt felföldi telek eladásábol is szerezhet a jobbágy annyi pénzt, a mennyi királyi, vagy más szabad városbani ház vételre megkivántatik; ne hogy ebből azon következtetés vonassék, mintha olly boldog lenne a felföldi jobbágy, hogy a fáizás jóvolta nélkül könnyen ellehetne, hazánknak felső s alsó vidékei közt némi hasonlitást tőn, melly inkább az alföldre látszott kedvező szint deriteni. – Erre PÉCHY el nem mulaszthatá megérinteni, hogy Bács követének megyéje boldogsága felőle rajzolatát a porták rectificatiojának idejére* jegyzésbe teszi. Mire RUDICS válaszúl adá, hogy ő mint követ mindég igazat szóll, s ujra mondja, hogy megyéjét sokkal inkább megáldotta a természet, mint Árvát vagy más hozzá hasonlót; és hogy ha ennek következésében a KK és RR kik mindég igazság szerint itélnek, azt találandják, hogy Bács vármegye igazságosan még több porta terhét is elviselheti; határozatjaikat mind ő, mind küldői békés türelemmel s tisztelettel fogják elfogadni.* – Melly nyilatkozást köz tetszés követé.
Az egyes megyék portaszámát ismételten helyesbbítették, hogy a lehetőséghez képest a tényleges helyzetnek megfelelően osszák el az adóterheket. A végleges rendezést volt hivatva lehetővé tenni az 1828-i nagy országos összeírás.
Az 1832/6-i országgyűlésen eszközölt módosítások után Magyarország 6210 3/8 portájából Pest megyére 244 5/8, Árvára 54, Bácsra 290, Szepesre 68 4/8 porta jutott. (Fényes E.: Magyarország statistikája, Pest, 1842. I. k. 41. s köv. l., III. k. 14. l.)
Miután még BORSICZKY és K. Horváth a fő RR javallatának támogatására felszólamlottak, az szavazatra tüzetett s 23 megyei voxal 20 ellen elfogadtatott. Mire azon kérdés támadott, hogy minő mértékben lészen köteles a földes úr épületi fáizást adni, a szabad adás vevés jóvoltával nem élő jobbágyoknak? Erre nézve különböző javallatok tétettek. FEKETE azt javallá, hogy a jelenleges épületek felméressenek, s újakra semmi esetre sem tartozzék fát adni a földes úr. – GR. LA MOTTE hogy ezen kötelesség a rendes sectiokra felosztott erdőnek egy egy sectiójában találató épületi fának felénél töbre ne terjedhessen. MARCZIBÁNYI kivánta az 1807: 21-ik t. czikkelyt megemliteni, melly szerint a ház falára nem tartozott fát adni a földes úr.* – PFANSMID világosan csak fedélre szoritani, PLATHY pedig még a fedél fábol is nem csak a zsindelyt, de a fürészelt fenyő léczeket is kivétetni kivánták. – SZLUCHA pedig csak azon elvet szabná ki, hogy olly épületekre tartozzék a földes úr fát adni, mellyek a jobbágy lakására, s telke miveléséhez megkivántatott marháinak hajlékára szükségesek.
Az idézett tc. 17. §-a az erdők védelmére elrendeli, hogy a jövőben a jobbágyok és zsellérek épületeiket, a mocsaras helyek kivételével, többé ne fából, hanem szilárd anyagból vagy téglából, vályogból készítsék, „alioquin dominia terrestralia ab obligatione assignandorum pro parietibus lignorum in futurum immunia et absoluta declarentur”.
Végre PÁZMÁNDY úgy vélekedett hogy ha valahol, e tárgyban bizonyosan nehéz szabályos mértéket határozni, mert azt kiváltkép az erdő minémüsége feltételezi, de ugy hiszi, hogy az előbi szerkeztetésben mind azon elvek feltaláltatnak, mellyek e részben szükségesek s csupán azon egyet kell megváltoztatni, hogy amaz elvek szerint nem folyó áron, hanem ingyen kell épületi fáizást adni azon jobbágyoknak, kik nem élnek a szabad adás vevés jóvoltával. – Az érdeklett elvek pedig e következendők: 1.) Hogy csak az a földes úr tartozik épületi fát adni az érdeklett minémüségü jobbágyoknak, kinek erdejében annyi épületi fa találtatik, hogy abbol az erdei rend sérelme nélkül eladni lehetne. 2.) Hogy csupán a jobbágyi ház és istálló fedelére tartozik fát adni a földes úr. 3.) Hogy zsindelyt és deszkákat a fedélre sem tartozik adni. – Ezen elvek elfogadtattak s azokhoz képest MARCZIBÁNYI, és TORKOS javallataik szerint némi vitatás után a szerkeztetés megállapitatott, annak rostállása alkalmával világosan kitétetvén, hogy ezen ellátás a zsellérekre is ugyan, de csak az urbarialis zsellérekre értetik. – Egyéb iránt azon jobbágyokra nézve, kik már adás vevés utján jöttek telkiknek használatába, nehogy a fa kereskedők nyerekedésének ki tétessenek, szükségesnek találtatott az előbbi szerkeztetés megtartása, t. i. hogy ezeknek folyó áron tartozik a földes úr, a fent körül irtt épületi fát ki szolgáltatni.*
A végleges alakba öntött szöveget l. a rendek izenetében. Iratok, 282. l.
A 7-ik §-ust, mellyben a KK és RR engedvén a királyi válasz felszóllitásának, a bolt nyitás jussát Temes, Torontál és Krassó megyék hasonlatára megállapitott bizományos taxa fizetés mellet a jobbágyoknak minden kivétel nélkül megengedték volt;* a Fő RR el nem fogadták, hanem a boltnyitás feltételeit úr s jobbágy között szabad egyezésre bizni kivánták, részint azért, mert a boltbeli just királyi adományon épült jusnak tartják, részint mivel a javallatot sem a királyi válasz czélzatával, sem az igazsággal megegyeztethetőnek, sem jótékony következésünek nem tarthatják. Nem az elsőnek: mert Ő felsége csak a határtalan önkény elmellőztetését javallá, s koránt sem kivánta hogy mit a Bánátnak hajdani puszta mivolta szükségessé tett, az a mostani időre, népességre, s az országnak egyes részeire is alkalmaztassék, s a százados gyakorlatban lévő földes urak szint olly feltételekre szoritassanak, millyek mellet a Bánáti donatiók szerkeztettenek; de az igazsággal sem vélik egyezőnek a RR javallatát, részint mivel a tulajdon szentségét sérti, részint mivel annyira különbözők a vidékek körülményei, hogy azokat önkény nélkül egy mértékre vonni nem lehet. De következéseiben sem tartják jótékonynak, mert a törvény oltalma alatt történt osztályok s más hasonló kötések nyilvános zavarba ejtetnének.* – A fő RRnek ezen nézeteit SZLUCHA és PÉCHY támogaták, GYERTYÁNFY pedig úgy vélekedett, hogy ha bár a Bánátban nem divatoztak volna is bizonyos meghatározott boltbeli taxák, a RRnek nemzeti kereskedésünk előmozditására intézett gondoskodása azt bizonnyal felállitotta volna. – SZABÓ pedig a kereskedés jusát köz nemzeti jusnak tartván, tagadja hogy az királyi adomány tárgya lehetett volna; mert a köz nemzeti just Ő felsége kirekesztőleg soha sem birta s a mit nem birt, azt másnak nem is adhatta. Annál fogva a mint helyesnek látta volna minden taxa fizetés nélkül szabadnak engedni a bolt nyitást; ugy ezt el nem érhetvén legalább a RR javallatához szorosan ragaszkodik. – DEÁK és BORSICZKY hasonló értelemben szóllottak, s a KK és RR 35 megye voxával 13 ellen előbbi végzésök mellet megmaradtak, okúl adván, hogy valamint az urbéri kötelességeknek bizonyos mértékre szoritása mellett fenáll a földes uri tulajdon, ugy a boltbeli jus is az attol járó taxák meghatározásával el nem enyésztetik; s midőn Ő felsége a nemzeti szorgalomra kárt árasztó önkényt meggátoltatni javallotta, az urbéri intézkedések azon legjobb czélzatát követte, hogy az úr s jobbágy közt keletkezhető minden szövetkezések valahára bizonyos rendszerrel béfejeztessenek; melly gondoskodás szükségét a fő RR is elösmerték, midőn a IV. t. cz. 11-ik szakánál megegyeztenek, hogy az urbérben nem foglalt minden taxáltatások eltörültessenek.* A KK és RR tehát azon könnyen eligazitható csekély tekinteteknek, mellyek egyes osztályok s kötések eseteiben elő fordúlhatók, a kereskedés virágzásátol nevekedést váró egésznek jobb létét feláldozni nem akarják.*
A kérdés kerületi és országos vitáit l. e kötet 541. s köv. l., III. 658. s köv. l., a rendek módosított szövegét Iratok, III. k. 266. s köv. l.
A főrendek érveit l. válaszizenetükben, Iratok, III. k. 266. s köv. l.
Még az úrbéri törvényjavaslat első tárgyalásakor. (Iratok, I. k. 528. l.)
A rendek érveit l. második izenetükben. Iratok, III. k. 283. l.
A IV-ik t. cz. 2-ik s 5-ik §-aira nézve tett puszta stylisticai világositásoknak elfogadásán kivül abban is megegyeztek a KK és RR, hogy ahol a kilenczed megváltása végett köttetni javalt szerződésekről van szó, ezen kifejezés ahol csak lehet (mellyet a Kir. válasz javallatára előbb kihagytanak*) a fő RR kivánsága szerint visza iktattasék. Ellenben a mellet álhatatosan meg maradtak, hogy az uri munkát elmulasztó jobbágy dupla munkával lakoljon, annyival inkáb, mert a fő RR is megegyeztek, hogy a supererogáló földes úr szintén dupla munka bérrel büntetessék. Végre a 9-ik pontnál, melly arrol rendelkezik, hogy a mesteremberek minő mérték szerint fogják az uri munkát megváltani; a KK és RR el nem fogadhatván azon fő Rendi javallatot, hogy a Bánáti, s Alsó Tótországi megyékben a mesterségtől külön divatozott fizetés fentartassék; ellenben igazságosnak vélték, hogy az uri munkát ezen megyékben is úgy mint az ország többi részeiben egyeség, vagy urbéri per utján meghatározandó mérték szerint váltsák meg a mesteremberek.
A főrendek szerint az említett szavak az úrbéri szolgáltatások megváltását a felek megegyezésétől teszik függővé, kihagyásuk pedig kötelezően írná elő a megváltást. (Iratok, III. k. 267. l.)
A mindenkinél nevezeteseb V-ik t. czikelynek első §-ban a via juris 35 voxal 11 ellen, – a 2-ik §-nak örökös kötései 23 voxal 19 ellen még most is megállottak, ámbár a 10-ik 9-beri ülés óta már Baranya, Heves és Csongrád utasitásaikat megváltoztatták, s ezen 3 vox el veszett.* Az uri széki hatóságnak úr s jobbágy közti kérdésekben eltörlése 23 voxal 22 ellen szintén megállott.
Az országgyűlés tárgyalásai alatt a kormány a főispánok és angybirtokos főurak felhasználásával erőteljes akciókat indított a megyékben az utasítások megváltoztatására. Tevékenysége következményéül a reformbarát szavazatok száma egyre csökkent.
