1834. december 1–3. Kerületi ülések.* Tárgy: Folytatják és befejezik a főrendek urbéri válaszizenetének vitáját: a rendek az örök…
1834. december 1–3.
Kerületi ülések.*
Tárgy: Folytatják és befejezik a főrendek urbéri válaszizenetének vitáját: a rendek az örökváltság, urbéri per, urbéri kihágások, a jobbágy személyes biztonsága kérdésében előbbi véleményük mellett maradnak.
Kerületi ülések.*
Tárgy: Folytatják és befejezik a főrendek urbéri válaszizenetének vitáját: a rendek az örökváltság, urbéri per, urbéri kihágások, a jobbágy személyes biztonsága kérdésében előbbi véleményük mellett maradnak.
Az Országgyűlési Tudósitások jelen IV. kötete csak jelentős – közel 10 évi szünet után követi az előző kötetet. A késés oka az, hogy a Magyar Történelmi Társulat vezetősége 1949-ben módosította a Kossuth Lajos Összes Munkái sorozat kiadásának még 1947-ben kidolgozott tervét és történettudományunk szükségleteihez alkalmazkodva elsőbbséget biztosított az 1848/49-es forradalom és szabadságharc iratanyagának. A Kossuth Lajos 1848/49-ben rész-sorozat 5 kötetének megjelenésével az így kitűzött feladat teljesült s vissza lehetett térni az eredetileg kitűzött munkatervhez. A jelen IV. kötetet rövidesen követni fogja az Országgyűlési Tudósítások V. zárókötete, amelyhez a sorozat használatának megkönnyítésére részletes, mind az öt kötetet felölelő név- és tárgymutató csatlakozik majd. A kiadás irányelveire az I. és a XII. kötet előszavában nyer tájékozódást az olvasó.
Pozsony, December 3-án, 1834.
A KK és RR, a mult hét utolsó napján, Bőthy, s Bezerédy elnökségök alatt, az urbéri VII-ik t. cz. 3-ik §-usáig haladtak, e héten pedig Zmeskáll és Várady elnökségük alatt folytatván munkálodásukat, ma már az urbér tárgyában költt kir. válasz felett kerületileg másod izben vitt tanácskozásaikat egészen bérekesztették.* Előbbi levelemben a IV-ik t. cz. végeig terjedvén részletesb tudósitásaim: ami az urbéri, kötésekről szólló V-ik t. czikkelyt illeti; ennek 1-ő §-ára nézve a főRR elfogadták volt a Kir. válasznak azon javallatát, hogy a bizonyos feltételekhez szabott eddigi kötések, csak azon feltételeknek elmultával ugyan, de nem (mint a KK és RR javallották) törvény utján, hanem urbéri uton legyenek felbonthatók.* A KK és RR azonban 35 szóval 11 ellen előbbi végzésök mellett maradtak. Ugy hasonlóképen (amint már előbb is megirtam) 23 megye s a Hajdu terület voxával 19 megye, az Egyházi Rend és Turopolya ellen, az örökös kiváltási javallat mellett most még szintén megmaradtak, bár tagadnom nem lehet, hogy a 10-ik 9-beri ülésben olly roppant erővel vitatott ezen fontos ügyet veszély fenyegeti, miután Baranya, Csongrád és Heves már a mostani kerületi végzés előtt, Krassó pedig néhány nappal későbben a kir. resolutio elfogadására küldött utasitást követeinek,* s mind a mellett hogy (a most jelen nem volt) Nagy Pál olly roppant erővel jelentette volt ki magát november 10-kén az örökös kiváltás védelmére,* most követ társa (Niczky) azt nem pártolá, ámbár ellene sem szavazott, hanem voxát országos ülésre tartotta fel. A jelen kerületi végzésnek elnöki kijelentése után Bőthy a fő RR okainak czáfolása tekintetében némellyeket megemlitvén, különösen azon ellenvetésre, hogy ha tovább is az urbéri viszonyok közt kivánnák a KK és RR ezen tárgyát elintézni, nem lehet egyebet várni, mint azt: hogy ez által a többi fontos tárgyak hátráltatván, ezen országgyülésnek legszebb feladása már első lépcsőjében felakadjon, válasz gyanánt azon meggyőződését nyilvánositá, hogy a fő RR jósolásával homlok egyenest ellenkezőleg, ép ezen törvényen épülhet az, hogy az Ország Rendei további fontos munkálódásukban állandóan biztos lábbal haladhassanak és ezen törvény félrevetéséből támadhat egy olly gordiusi csomó, mellynek megoldása talán nem fog hatalmukban állani.
Az 1833. nov 19-én felterjesztett úrbéri törvényjavaslatra 1834. aug. 28-án kelt királyi választ szept. 2-tól kerületi, okt. 16-tól országos ülésben vitatta meg az alsó tábla; a főrendek az alsó tábla országos üléseivel párhuzamosan tárgyalták meg a kir. válaszra tett rendi észrevételeket. A főrendek állásfoglalását tartalmazó válaszizenet megvitatása kerületi ülésben nov. 19-én kezdődött meg. (Az országgyűlés 1833. nov. 19-én fel terjesztett törvényjavaslatát l. Felséges I. Ferenc ausztriai császár, Magyar- és Cseh ország koronás királyától Posony sz. kir. várossában 1832-ik esztendőben, Karácson havának 76-ik napjára rendeltetett Magyarország gyülésének irásai – a továbbiakban az előző kötetekhez hasonlóan Iratok – I. köt. Pozsony 1833. 479. kk.; a reá adott kir. válasz Uo. III. köt. 29. kk. a kerületi tanácskozások során kialakult válaszizenetet és a módosí tott törvényjavaslatot l.: Uo. 116. kk.; a főrendek nov. 14-i keletű észrevételeit: Uo. 262. kk. – A törvényjavaslat országgyűlési tárgyalásainak részletes ismertetését l. Országgyűlési Tudósitások előző három kötetének megfelelő helyein.)
Vö: Iratok. III. köt. 43, 175 és 269.
Az úbéri törvényjavaslat korábbi tárgyalásai során a különböző szakaszokban az örökváltság mellett általában a fentinél jóval nagyobb többség foglalt állást. A kir. választ követő kerületi tárgyalás során, szept. 27-én pl. 33 megye pártolta 13 megye, Horvátország, az egyházi rend és a Jászkun kerület elutasító szavazatával szemben. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 559. – A nov. 10-i országos ülésen a szavazatok megoszlása sem Kossuth tudósításából (Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 650.), sem az ülés jegyzőkönyvéből (Felséges I. Ferenc ausztriai császár, Magyar- és Csehország koronás királyától Posony sz. kir. várossába… rendeltetett Magyarország gyülésének jegyzőkönyve – a továbbiakban az előző kötetekhez hasonlóan Jegyzőkönyv. IX. köt. Pozsony 1835. 174. kk.) nem derül ki, a többség azonban a fentinél akkor is jelentősebb volt. A kormánynak az utasítások megváltoztatására irányuló aknamunkájára l. Horváth M., Huszonöt év Magyarország történelméből 1823-tól 1848-ig. Genf 1864, I. köt. 382. kk. és S. Sándor Pál, A jobbágykérdés az 1832/36-os országgyűlésen. Bp. 1848, 87. kk.
Nagy Pál beszédét l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 693. kk. Jegyzőkönyv, IX. köt. 199. kk.
A 6-ik §-us részletesen kiszabja, minő móddal kell az esztendőnkénti tartozásokat (de nem a felsőbb béavatkozást, vagy combinatiót épen nem szenvedhető szabados kiváltságot) tárgyazta urbéri szerződéseknek köttetniök. Erre nézve a fő RR két észrevételt tettenek: 1-ő volt hogy a Királyi válasz értelme szerint a tiszti ügyész jelenléte szükségeskép megkivántassék.* Eme javallat el, vagy el nem fogadása iránt szavazván a RR, a voxok tökéletes egyenlőségben állottak, mire az eredhető kedvetlenség eltávoztatása tekintetéből TARNÓCZY által ment azokhoz, kik a főrendek javallata mellett szavaztak, az tehát egy vox többséggel lőn elfogadva. – 2-ik különbség volt, hogy a Statusok táblájának javallata szerint, minden ilyes urbéri szerződés a törvényszék megvisgálása után foganatba tétetnék, a fő RR pedig Ő Felsége válaszával egybehangzólag azt kivánják, hogy a 12 esztendőn túl terjedő szerződések foganatba vétel előtt a Helytartótanácsnak elébe terjesztessenek. – A KK és RR azonban az urbéri kötések szabadságát ezen ujabb korlátozás által neheziteni nem akarván, 25 voxal 19 ellen előbbi végzésök mellett maradtak.
Vö.: Iratok. III. köt. 269.
A községeknek belső igazgatásáról szólló VI-ik t. cz. iránt a két tábla egymás között megegyezett, kivévén, hogy a királyi válasz, a község birájának választására nézve, az eddig divatozott szokást továbbra is megtartatni kivánta; a Statusok táblája ezt el nem fogadta, s ragaszkodott előbbi szerkeztetéséhez, melly szerint a helység biráinak választására minden jobbágynak, s házas, és házatlan zsellérnek vox adatik. A fő RR ellenben a Királyi választ pártolák, s a KK és RR javallatát más későbre halasztott intézeteket idő előtt érdeklőnek, s a választásoknál megkivántatott csendességért, és jó rendért teljességgel nem kezeskedhetőnek állitják.* A KK és Rr azonban előbbeni végzésök mellett most is szembetünő szótöbbséggel megmaradtanak.
Vö.: Iratok. III. köt. 44, 183, 270.
A földes uri tövényhatóságról, s az urbéri perről alkotott VII-ik t. czikkelynek mindjárt bévezetése iránt azon nevezetes, és a törvény czikkely egész tartalmára nézve elhatározó súlyal biró különbség forog fenn a két tábla között, hogy a KK és RR csak azon perekre nézve hagyták meg birónak az uriszéket, mellyek egyik jobbágy által a másik ellen, vagy idegenek által a jobbágyok ellen indittatnak; a fő RR ellenben az uriszéket egész hatóságában, s igy a földesúr s jobbágy közti kapcsolatból származó perekben is (a kir. válasszal egyetértőleg) fenntartani kivánják, állitván: hogy ha némi hibák becsúsztak volna is az uriszék intézetébe, azok illető helyütt orvosolhatók.* – A sokszor vitatott kérdés a kerületi ülésben minden vitatás nélkül szavazatra tüzetett, e közben SZABÓ megjegyzé: hogy olly itélő szék, melly az igazság és erkölcs elvével merőben ellenkezik, nem képes orvoslást elfogadni, s a mi orvosolhatatlanúl rossz, azt gyökerestől ki kell pusztitani. Többen megemlitik szavazat közben, hogy kezdettől ellene valának az uriszéknek; azt tehát most sem pártolhatják; mire sor kerültével GR. LA MOTTE megjegyzé: hogy ő viszont kezdettől mellette volt, s így azoknak ellenére, akik nem dicsérik az uriszéket, neki dicsérnie kellene, de nem akarja a RR figyelmét fárasztani, azoknak ismétlésével, mellyeket már sokszor hallottak. – PALÓCZY nyomba azt felelé, hogy a dicséret ismétlésének gyalázás ismétlése lenne következése. – Azonban az uriszék mellett 2 megye s az Egyházi Rend, ellene 23 megye s a Hajdú kerület állott, és igy ez úttal már csak egyetlen egy szó többséggel maradt meg a KK és RR előbbeni végzése.
Vö.: Iratok. III. köt. 46. kk., 185.
Az uriszék iránti észrevételt a fő RR a következő 2-ik pontnál szintén ismételték, egyszersmind szükségesnek vélték, hogy a panaszkodó jobbágy minden esetre ügyészi pártfogás mellett követelje panaszait. – Ezt a KK és RR el most sem fogadták, maradván előbbi szerkezetjüknek azon rendeleténél, hogy csak azon esetre rendeltessék ügyészi pártfogás a jobbágynak, ha azzal élni akar, különben szabadon választhasson ügyvédet magának, s az ügyészi pártfogás beneficium képében álljon fel, nem pedig gát gyanánt a bizodalom választotta védelem ösvényén. Melly értelemnek támogatására K. HORVÁTH azt mondá, hogy a legnagyobb betegségben sinlődő embert sem lehet kénszeriteni egy bizonyos orvos iránti bizodalomra, bár ha azt egész Europa közvéleménye a leghiresebbnek kiáltsa is.
A 3-ik §. szabadságot ád a földesúrnak, hogy a currens praestatiókat maga hatalmával béhajthassa, ellenben azt is rendeli, hogy ha a földes úr via facti kivetné jobbágyát békeségesen használt valamelly urbéri haszon vételből; a szolgabiró rövid uton helyheztesse vissza a jobbágyot előbbi használatába. – Eddig mind a két tábla, mind Ő felsége is megegyeznek; de továbbmenve az Ország Rendei előbbi felirásukban azt kivánták hogy a szolgabiró végrehajtás előtt adja bé végzését megvizsgálás végett a törvényszéknek; fennmaradván a meg nem nyugvó félnek az urbéri út. – A királyi válasz ezt aként módositotta, hogy a sz[olga]biró reponálván a jobbágyot, csupán a Gyülésnek tegyen jelentést, s a meg nem elégedő félnek fennmaradjon vagy a recursus utja, vagy az urbéri út. – Midőn ezen tárgy előbbi alkalommal országos ülésben vitattatnék, sokan pártolák a királyi választ, okúl adván, hogy a szolgabirónak politicus eljárása nem helyesen kerül a törvényszék elébe. A másik fél ezt elösmeré, de úgy tartotta, hogy sokkal veszedelmesb lesz azon recursusokra utat nyitni, mellyek a politica repositiokban már is olly igazságos rögtönös itéletet gátlóknak tapasztaltattak. Erre azt felelték volt, hogy a recursus szabadságának betételét nem sürgetik, csak fogadtassék el, az hogy a sz[olga]biró a gyülésnek, s nem a törvényszéknek tegyen jelentést, mert hiszen a meg nem elégedő félnek elegendő biztositást nyujt az urbarialis ut fentartása. Ennek következésében tehát reá állott volt a Statusok táblája, hogy a recursus szónak kihagyásával a kir. válasz e pontra elfogadtassék; a fő RR azonban a recursus szónak betételét sürgetik, minthogy ő felségének legfőbb felvigyázási hatalmát, s mindenkinek a folyamodásra nézve természeti jusát kétség kivülinek tartják.* Nehogy azonban ezen szónak béigtatása alkalmat szolgáltasson arra, hogy a kormány a birói itéletet önkényesen semmivé tegye, a kerületi RR 25 megye voxával 18 ellen a fő RR javallatát el nem fogadták. Azonban más részről azt tapasztalván, hogy a sz[olga]birónak itélete csak mintegy tudomáskép fog a megye gyülésének bémutattatni, némellyek attól tartottak, hogy a sz[olga]biró valóságos basa lesz, szükségesnek itélvén tehát, hogy itélete valamelly felsőbb hatóság által megvisgáltassék, TARNÓCZY inditványba tette, hogy élvén a fő RR el nem fogadása által nyujtott alkalommal, lépjenek a RR visza előbeni végzésökre, s tegyék a törvényszéket feljebbvisgáló biróságnak. – Azonban ezen inditványnak ellene állott a fő RR által is elfogadott előbbi országos végzés szentsége, mellynek historiáját DEÁK úgy, amint fentebb leiratott, előterjesztvén, még azt tette hozzá: hogy nem is egészen szűkölködik e dolog a sz[olga]birónak önkényét távoztatható biztositás nélkül, minthogy a meg nem elégedő fél számára a rendes urbéri út fenntartatott, s ezen biztositás némi viszonosságot is foglal magában, mert a folyó jobbágyi tartozásokat ön hatalmával bészedő földesúr tette sem megy végrehajtás előtt felsőbb visgálat alá, s ez ellen is csak az urbarialis útnak fennhagyásával van a jobbágy biztositva. Ezek szerint tehát valamint az előbbi országos végzés, mellyben a törvényszék helyébe gyülés tétetett, nem a szónok akaratjával történt, úgy most, miután csak ugyan megtörtént, a visszalépésnek helyét nem látja. A mint hogy a KK és RR, ezen végzés mellett csakugyan meg is maradtak.
Iratok. III. köt. 47; 271. Az országos ülés emlitett vitáira l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 706. és Jegyzőkönyv 708. és Jegyzőkönyv, IX. köt. 282. kk.
A fő RRnek a 4-ik §. iránt tett észrevételök öszeköttetésben lévén azzal, amit az uriszék mondottak; a KK és RR e részbeni állapodásuk következésében a követeltséggel a fő Rendek javallatát szintén el nem fogadhaták.
Következett az 5-ik §-us, mellyet a KK és RR a kir. válasz felszólitása következésében a jobbágyi kapcsolatból eredő urbéri rendetlenkedések és kihágások megfenyitése eránt javallatba tettenek.*
Az országgyűlés törvényjavaslatában a VII. tc. 5. §-a az úrbéri vétségek során e személyes sértések megbüntetését a büntetőtörvénykönyvre utasította, azokban az úrbéri vétségekben pedig, amelyekről a többi úrbéri tc. nem rendelkezik, a jobbágyot az okozott kár kétszeres értékének megfizetésében marasztalta el. A királyi válasz ezt nem fogadta el, hanem arra utasította a rendeket, „ut negotio hoc in ulteriorem deliberationem sumpto, excessus urbariales et urbarialium praescriptorum transgressionis casus specifice denotent, eisdemque commensaturas poenalitates proponant, ad id simul reflexuri, ut mulctae pecuniariae, velut cum enervatione contribuentium conjunctae, quantum fieri potest evitentur et ubi vitari nequeunt, debito cum moderamine defigantur”. Iratok: III. köt. 47. – Az okt. 1-i kerületi ülés elfogadta a javaslatot és bizottságot küldtek ki a § fenti értelmű kidolgozására. Az elkészült javaslat pontjait okt. 8-ától négy napon át vitatta a kerületi ülés; velük egészült ki és vált rendkívül terjedelmessé a VII. tc. eredetileg rövid 5. §-a. A vitákat l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 569. kk., 583. kk., az új pontokat: Iratok. III. köt. 245. kk.
Ennek bévezető pontjára nézve nem találták a fő RR szükségesnek, hogy a fentebbi törvényczikkelyben már elhatározott esetek elszámlálása ismételtessék; – melly észrevételt a kerületi RR többsége elfogadta.
Az 1-ő pontban azt javallották volt a RR, hogy az uri munkát resten, vagy épen a földes úr kárával tevő jobbágy helytelen munkájának bé nem tudásán felül, ha nemtelen, egy nap árestommal, ha pedig nemes, dupla munkával fenyittessék, a földesúr hatalmával. – Erre nézve azt mondják a fő RR, hogy ezen urbariom a jobbágyi jusoknak és kötelességeknek lévén jegyzéke, a nemes, és nem nemes közti különbséget a bánásmódra s büntetésre nézve mentől ritkábban kelletik kitüntetni; ha tehát csakugyan czélerányosnak találtatnának a nemes jobbágyokra nézve különböző rendeletek, azok eránt utóbb egy új szakasz alkottassék, a jelen pontot pedig ami illeti, úgy vélekednek, hogy e részben nemes és nem nemes jobbágy sorsa hasonló lévén egymáshoz, a nemesre kétszerezett munkát róvni talán aránytalan lenne.
SOMSICS nem vélte czélirányosnak hogy a nemes jobbágyok iránt egy különös §. alkottassék, mivel különbözők lévén az urbéri kihágások esetei, sokkal czélirányosabb felőlök nyomban mindenütt emlitést tenni, mint a már egyszer elszámlált eseteket ujra hoszasan ismételni. Ezen értelemben a RR közakarattal megnyugodtak; ami pedig magát a büntetés aránytalánságát illeti, BORCSICZKY úgy látja, hogy a nemes jobbágyot is szeretnék a fő RR testi büntetésre itélni, de nem merik világosan kimondani, csak úgy járnak körülte, s azt akarnák, hogy a RR tegyék azt javallatba. Ezt SISKOVICS nem gondolta a fő RR izenetében feltalálhatónak, azonban Fekete és Török a Trencsényi követ véleményében osztoztanak. TÖRÖK különösen azt tapasztalja, hogy a fő RR nem hogy szeretnék az urbéri telkekre szorult szegény nemességet, sőt azt mindenkép elnyomni, s magok alá vetni törekszenek. Igy ők hozták javallatba, hogy ezen szegény nemesség adó alá vettessék;* igy akarják az V-ik t. czikkelyben elnyomni, hogy magokat meg ne válthassák.* Mindenben csak a magok hasznát legyezik a fő RR. De a szónok úgy vélekedik hogy az aránytalanság argumentumát meg kell fordítaniok a kerületi Rendeknek, s voxok által eldönteniök, valjon nem akarnák e a nemtelenek büntetését is arányosság tekintetéből inkább a nemesekéhez alkalmaztatni. – DEÁK rövid velős rajzolatát adja ezen törvény szakasz eredetének; – mint sürgette a szónok, s kik vele egy értelemben valának, hogy ne maga a földes úr, hanem törvényes biró itéljen az urbéri kihágások eseteiben, ezt azonban el nem érhetvén, mint sürgeték, hogy legalább ne legyen kegyetlenségre, vagy sanyargatásra vezethető büntetésre hatalma, hanem itélje dupla munkára. – Azonban ennek is ellene vettetett, hogy ezen büntetés az úrnak hasznával van öszeköttetve; s a viszaélésnek ingerét önmagában hordozza; s igy született meg a nemes és nem nemes jobbágy között különbségét tevő törvényszakasz.* Ha tehát egy részről úgy vélekednek a RR, hogy az aránytalanság s szükség feletti különböztetés nem jó, más részről pedig úgy hiszik, hogy a nemes jobbágynak földesuri hatalommal egy koránt sem criminalis természetű rest robot miatti arestomozását a nemesi privilegiumok nem engedik: a szónok nem a privilegiumra építi véleményét, hanem arra, hogy az arestomozást e részben rossz büntetésnek tartja s annakokáért javallatba teszi, hogy a nemtelen jobbágy se büntettessék arestommal, hanem úgy a nemtelen, mint a nemes egyirant dupla munka büntetésével lakoljon. Ezen inditványt már a 4-ik t. cz-ben történt állapodás következésében* úgy értették a RR, hogy csak az egyik nap számittatik büntetésnek, a másik pedig uri munka fejébe bészámittatik, – és miután SISKOVICS véleményének ellenére abban állapodtak meg a RR, hogy a tanácskozás jelen stadiumában helye van a módositásnak; DEÁK inditványa csakugyan voxolásra tétetett, s győzvén azoknak véleménye, kik nem vélték tanácsosnak a földesurnak hatalmat adni olly büntetésre, mellyet reexequálni nem lehet, a többség által csakugyan elfogadtatott, s a szerkeztetés ahhoz módosittatni határoztatott.
Az I. tc. 6. §-át kívánták a főrendek azzal kiegészíteni, hogy aki az úrbéri telek haszonélvezetét megveszi minden azzal egybekötött úri és közterheket viselni tartozik. Vö.: Iratok. I. köt. 324. A javaslatot követő vitákat l.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 215. kk., 277. kk., a § új szövegét: Iratok. I. köt. 584.
Azáltal ti, hogy az V. tc. 2. § ellenzésével a jobbágytelket művelő nemes számára is lehetetlenné kívánják tenni telke örökös megváltását.
A szóban forgó, viták ismertetést l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 583. kk.
A IV. tc. 5. §-a megengedte a földesúrnak, hogy a jobbágy „nyakasságából vagy restségéből” származó robot hátralékot a „jobbágy költségére kettőztetve tétethesse meg”. (Iratok. I. köt.: 526.) Ezt a végzést a király válasz megtárgyalása során az 1834. szept. 26-i kerületi ülés újból megerősítette. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 552.
PFANSMID voxolás közben úgy nyilatkozott, hogy amint kivánatosnak vélné, hogy a biró büntetésre fakadni soha kéntelen ne legyen; úgy miután csakugyan kéntelen: nem tartja tanácsosnak az emberiség, vagy inkább asszonyiság érzelmeinek szerfelett hódolva, a büntetés czélját szem elől el vesziteni; és mivel a büntetésnek mindég a miveltség fokához kellene alkalmaztatva lenni, a testi büntetést kivánná Szepes rendei nevében feltartatni. Ezen vélemény viszatetszéssel hangzott el, – de SZOMBATHELYInek véleménye sem lőn elfogadva, aki csak úgy tekinté a jobbágy robotját, mint egy bérbe fogadott napszámos munkáját, kit csak bérének elvesztésével a jobbágyét pedig azon napnak bénemszámitásával lehet büntetni.
A 2-ik pontban azt javallották a RR, hogy az urbéri rendeletet általhágó jobbágy, jelesen pedig aki magát földesura parancsolatjának vakmerően ellene szegezi, a szolgabiró által 1–3 napi árestommal büntettethetik, ha pedig méltatlansággal, vagy személyes sértéssel illeti a földesurat, törvényszéki megbirálás alá tartozand. A nemes jobbágy ellen ezen esetben csak a törvény utjának lehetvén helye. – Alább a kártételekről szólló 3-ik pont d) szakaszában az mondatván, hogy ha a földesúr teszen kárt jobbágyának, a sz[olga]biró sommás uton fog a jobbágynak kárpótolást eszközölni, még pedig ha tetemes hiba vagy ravaszság jött közbe, kétszeres karpótolással, 60 ftig csak birtokon kivül lévén helye a törvényszékre való feljebbvitelnek.
Ezen két pontot együvé foglalván a M[éltósá]gos fő RR azt mondják válaszizenetökben: hogy valóban elrémültek! a polgári sorsnak ekép javalt változtatásán, és teljességgel nem láthatják által azon okot, melly reá birhatná a törvényhozást, hogy midőn a személyes bántások miatt hosszas törvény utjára kéntelen a földesúr fakadni, ő viszont jobbágyának kisebb panaszára is a szolgabiró rögtönös itéletének legyen alája vetve! Egyébiránt szükségesnek tartják hogy az ezen pontban foglat méltatlanságok nyomban megbüntetessenek, e végett a földesuri hatóság jobban kiterjesztessék s a jobbágy körülmény szerintén azonnal őrizet alá is tétethessék. Mi pedig a nemes jobbágyokat illeti, minthogy itt csak az urbéri viszonyból eredett kihágások érintetnek, azokra nézve szintén ezen határozást vélnék megállhatónak.*
L.: Iratok, III. köt. 272.
DEÁK figyelmeztetésül előre bocsájtván hogy a d) pontban kártételről, a jelen 2-ik pontban pedig személyes bántásokrul van szó, és így a két pont együvé nem hasonlittathatik, csudálkozik rajta, hogy a fő RR elrémültenek. Nem hiszi azonban, hogy ama különbség elkerülte volna figyelmöket s igy kétségen kivül más oka van ama mondásuknak. Mert ha csakugyan egyenvonatot húzunk azon bántások között, mellyeket a jobbágy ura ellen, ez viszont jobbágya ellen elkövet, meglehet ugyan, hogy nincs a kettő közt reciprocitás, de bizonnyal a jobbágy kárára nincs. Ugyanis a realis sérelmekre, vagyis kártételekre nézve a földesúr rögtönös elégtételt szolgáltat magának, még pedig maga hatalmával, a jobbágy ellenben szolgabiróhoz kéntelen folyamodni. A személyes sértésekben pedig a földes úr ugyan már nem maga hatalmával, hanem magistratualis hatósággal kap elégtételt, de rögtön, sommás uton, a jobbágy ellenben hoszas perrel kéntelen földesura ellen a törvény rendes utjára fakadni. – Ezeknél fogva tehát a fő RR szörnyű elrémülésének épen nincs oka, s a szerkeztetés helyesen megállhat.
PFANSMIDT ellenben úgy hiszi, ezen javallatnak homlokára van ütve az engedetlenség bélyege, mert szolgabiró minden faluban nem lehet. Ő tehát egy különös szerkeztetést javal, melly azonban el nem fogadtatott.
BEZERÉDY úgy vélekedett, hogy meg kell a szerkeztetést tartani, ha csak ki nem akarjuk mondani, hogy az urbariomban két mértéke van az igazságnak; egyik, mellyel az úrnak, másik mellyel a jobbágynak méretik. Valóban oda megy a fő RR tendentiája, hogy a jobbágy erőszakoskodásai, illetlenségei, bántásai ellen a földesúr ten hatalmával képes legyen magát megóvni, a jobbágy ellenben hosszas perre utasittassék, mintha bizony a földesúr lenne jobbágyának ellenében szenvedő állapotban, mintha ama temérdek urbarialis excessusok a jobbágynak ura elleni erőszakoskodásaiból, s nem ennek hatalmas nyomásából erednének!! Miben áll tehát a polgári sorsnak ama változása, mellytől a fő RR elrémültetnek? Abban, hogy az önkény, a társaságos életnek eme halálos ellensége, némileg megszüntetnék! És ez az, mitől a fő RR el rémültenek!
TÖRÖK hasonló értelemben lévén úgy látja, hogy a fő RR itt ismét magok magokkal ellenkezésben vannak. Azt mondják, hogy itt csak az urbéri viszonyok körébe tartozó dolgokrul lehet szó, s mégis a közbátorság fenntartását emlegetik, mintha ez az úrbéri viszonyok körébe tartoznék. De e pontban már igen világosan kitünik, hogy mit akarnak, azt akarják t. i. hogy a nemes jobbágyokat is – ten hatalmukkal arestomra vethessék, még pedig a méltatlanság széles értelmű szavának ürügye alatt, mellyet némellyek tán még a kalap levételére is szeretnének kiterjeszteni.
CLAUZÁL: Igen sajnálja, hogy a fő RR oly törvényjavaslat felett rémültek el, melly az igazsággal olly igen megegyezik. És mit akarnak ezen elrémülésökkel? Azt akarják é, hogy a RRket depopularizálják? s az urbarialis excessusokra nézve nézeteiknek kedvező utasitásokat eszközöljenek? (Péchy feliratja magát.) Mert egyes emberekből állanak a corporatiók, egyes emberek között gyengék is akadhatnak; a gyenge emberek előtt pedig nagy motivum lehet, hogy egy ily méltósagos test, egy egész tábla elrémült! kivált ha nem combinálták, hogy mi felett rémült el, s igy könnyen utasitást adhatnak, hogy ne határozzanak olyat a KK és RR, a mitől a Méltóságos fő RR elrémülnek. Meg kell tehát az izenetben mondani, hogy ezen tábla soha sem tesz olyast, amitől okuk lenne elrémülniök.
SZLUCHA: Ugy hiszi, hogy a jurisdictiókat nem a fő RR elrémülése, hanem meggyőződésűk fogja az utasitások adásában vezérleni. Egyéb iránt kivánja, hogy a szóban forgó urbéri excessusok büntetésére nézve a földesuri hatóság (bár bizonyos korlátok között) helyreállitassék, mert személyes meggyalázatásom a jobbágynak évekre való bezáratásával sem lesz annyira megboszúlva, mintha megmutathatom, hogy nekem hatalmam van őt nyomban bézáratni.
PÉCHY megengedi ugyan, hogy lehet egyes ember oly gyenge, hogy nem fontolja meg valamelly dolognak okait, de egész törvényhatóságról ilyesmit fel nem tesz, fel nem tehet, s azt sem teheti fel, hogy lehetne törvény hatóság, mellyre olly influxust gyakorolnának a fő RR, hogy nem okokbul, hanem ily influxusbol meritenék utasitásaikat. Egyéb iránt a szóban forgó kérdést attól látja függőnek, hogy mi történik az uriszékkel?* Ő reménli, hogy ezen kérdés máskép fog eldőlni, addig tehát mindegy, akármi van a szerkeztetésben, kár felette időt veszteni.
Vö. előbb, az úriszékről szóló VII. tc. bevezetésének vitáival. (9. old.) Figyelemre méltó, hogy a törvényszékek rendezéséről szóló II. tc. vitái során is úgy döntöttek a rendek, hogy az úriszéket csak a jobbágyok egymás közötti és idegenek ellen indított pereiben hagyják meg elsőfokú bíróságnak. A vitákra l.: Országgyűlési Tudósítások. II. köt. 419. kk., III. köt. 42. kk., a főrendekhez átküldött törvényjavaslat szövegét l.: Iratok. II. köt. 334. kk.
SISKOVICS hasonlóan oda nyilatkozik, hogy moralis corporatiokrul, mellyek szabadságunknak őrjei, olyasmit feltenni nem lehet.
DEÁK: Ugy hiszi, Csongrád követe nem a jurisdictiókat vádolta, hanem szóllott egyes emberekről, kikre bizonyal hatással lehet, hogy egy ily diszes testület, mint a fő RR táblája rémülést kiált. Midőn egy nagy tekintetű ember elkiáltja magát: itt a kisértet, nem egy de száz gyáva akad, aki utána kiált kísértet! kisértet! s ha kérdeztetik, mutatná meg hol van? azt feleli: én ugyan nem látom, de ott kell neki lenni, mert ő mondja! No már a fő RR elkiáltották hogy itt a kisértet, annál fogva habár nem az izenetben is, mert ott az okokbul ki fog tetszeni, hogy nincs, de bizonnyal itt nyilvánosan kimondani szükség, hogy kár volt elremülniök. Egyéb iránt Fejér követét emlékezteti, hogy a földesurát más ember is megsértheti, nemcsak jobbágya, de azért maga sem akarja, hogy azt is nyomba bezárathassa tennen hatalmával, kivánja tehát azt a jobbágy ellen is, mert az indulat nem kevésbé megvesztegetett biró, mint a haszonkeresés.
CLAUZÁL: Ismételem, ugymond, hogy egyesekről szóllottam, de kik bár egyes emberek, az utasitások adásába befolyással vannak. Távol legyen tőlem, hogy én egész törvényhatóságokat vádolnék, mellyek egyikének maga is képét viselem; ily értelmet szavamnak csak oly ember tulajdonithat, ki a legártatlanabb dolgot is rosszra szokta magyarázni. (Péchy és Siskovics felállanak.) Van e a fő RRnek influxusok az utasitások készitésébe? erre nem feleltek, fájdalom elég szomorú feleletet ád e kérdésre a tapasztalás.* Egyébiránt másnak, kivált midőn személyesen senki meg nem támadtatik, fogadatlan procátora lenni soha sem szoktam, és bizonyossá teszek mindenkit, hogy bár szavaim nem képesek is értelmemet voltakép kifejezni, sérteni soha sem szándékom, sem akaratom.
Vö. előbb, a 8. old. 4. jegyzetével.
PÉCHY: Én jól figyelmeztem Követ Úrnak mind előbbeni, mind mostani szavaira. Egyébiránt Magyarország repraesentativ systemájánál fogva azt tartom, hogy itt senki sem lép fel mint ember, – hanem mint követ, – kövesse meg tehát magát Csongrád v[árme]gye követe, s engem úgy emlitsen mindég, mint követet. Én senkinek procátora gyanánt nem léptem fel, hanem hogy volt előadásában valami, ami sérelmesen magyaráztathatott volna a törvény hatóságokra, magának Zala követének előadásából is kitetszett, ki valamint mindég, ugy most is a legjobb oldalról igyekezett a dolgot felvenni. Egyéb iránt is ismételé Csongrád követe, hogy a fő RR béfolyással vannak az utasitásokba. – Ezen állitást ujra és ujra el nem fogadom.
CLAUZÁL ismétli hogy egyes tagokbul állnak a corporatiók, s hogy ezekre hatással lehet, midőn egy egész főtábla kisértetet kiált. Ami a fő RR influxusát illeti: erre elég adat, hogy ily izenetet irnak, hogy a tanácskozásokba (amint igen rendiben van) részt vesznek s a t. Én más adatokat is tudnék mondani, de abban velem Pest követe soha egyet nem akarná érteni, mert ha meg lenne is győződve, meg nem vallaná. Egyéb iránt leginkább rossz néven vette (s fel is szóllitott, követném meg) hogy embernek neveztem, ha ezt sértésnek veszi, nyilván kijelentem, hogy őt soha soha többé e nevezettel illetni nem fogom s mindég csak követnek tekintem.
SOMSICS: Én in essentia osztom Csongrád követének nézeteit. Egyéb iránt a szóllásnak, irásnak, véleménynek szabadságát annyira tisztelem, hogy miattam rémülhetnek a fő RR, s irhatnak akármit, csak azt praetendálom, nekünk is hasonló szabadságot engedjenek, s ezen szabadságnál fogva kinyilatkoztatom, hogy én valóban elrémültem azon széles terjedelem felett, mellyet a fő RR a földesúri hatalomnak adni szándékoznak. Hogy az úriszék némi hatalmat gyakoroljon, ez nem új dolog, ámbár vitatni nem akarom ez uttal, valjon törvényben van e, s mégis szükségesnek mondják a fő RR ennek hatóságát korlátolni, s visszaéléseit meggátolni; ők azonban nem az úriszéknek, hanem magának a vélt, vagy valódi sértés felett felindult földesúrnak akarnak hatalmat engedni, hogy hazánkfiait börtönre vethesse! – s ez már új dolog, és annál újabb, minthogy ezt ama korlátokkal sem lehetne körülvenni, mellyet még az úriszékre is szükségesnek itéltenek a fő RR.
SISKOVICS: Előadásomnak legfőbb védelme, mit a somogyi követ mondott, hogy kinek kinek teljes szabadságának kell lenni véleményeki jelentésére, hogy ezen szabadságból örlődjék ki a nemzet töbségének akaratja. Igy állhatott. Csongrád előadása is, de ő más alakot adott neki, s hogy rosszra magyarázgatni nem szokásom, mégis ki kell jelentenem, hogy előadásában más czélzatot látok most is, mint a megyék tanácskozásaiban való részvétellel gyakorlott influxust. Egyébiránt megjegyzem azt is, hogy aki itt egy törvényhatóságnak képét viseli, annak (hogy kötelességének voltakép megfeleljen) nem csak embernek, hanem többnek kell lenni, mint embernek.
Egyéb iránt a tárgy érdemére nézve voxolásra tétetvén, ha valjon megáll e a redactio vagy módosittatik? a határozatlan módositás elfogadásától mind a két fél tartott, s igy (ámbár némi czélirányos módositások valának javallatban) a szerkeztetés jóvá hagyatott.
Ezen §. többi pontjaira nézve leginkább oda ment ki a fő RR javallata, hogy az úriszéknek helyreállitása szükséges, amit a RR előbbi végzésüknél fogva el nem fogadtak. – A szolgák által tétetni szokott határbeli károk iránt pedig azt mondották a fő RR, hogy ez nem az úrbérbe való. – Azonban SOMSICS, s BEZERÉDY, feleletül adák, hogy azon viszony, mellyben a szolga a maga gazdájához áll, igen is nem ide való; de midőn a jobbágy szolgája az urnak, vagy az úr cselédje a jobbágynak kárt teszen, ezt SZABÓ előadása szerint, különösen a marhák általi károk tekintetében ide tartozónak annál kevésbé tagadhatni, mint hogy kiki tartozik marháját őriztetni, s ha rosszúl őrizteti, az okozott kárért (salvo ad servum regressu) felelni. – Ezen pontra nézve tehát szintén megmaradt a szerkeztetés.
Végre a VIII. t. cz. 21 voxal 19 ellen szintén megállott* s eként béfejeztetvén az urbáriom, – december 3-án felvétetett a Duna szabályozást tárgyazta főrendi válasz.* A RR egyszerű szavazat utján igen nagy többséggel előbbi felirásuk mellett e tárgyban is megmaradtanak.
A nagyfontosságú VIII. tc.-kel kapcsolatos szavazatarány változása már mutatja a kormány reformellenes aknamunkájának sikerességét: a tc. első kerületi tárgyalása során 1833. jún. 17-én, majd a szept. 21-i országos ülésben egyformán 28 megye, a szabad kerületek és a városok szavazatát nyerte el, 1834. okt. 3-án pedig 31 megye, valamint a kerületek és a városok szavaztak mellette. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 465., II. köt. 206., III. köt. 571. – A reformellenes szavazatok száma viszont nem emelkedett: a követek egyrésze hazament megyéjébe utasításokért, másrészük az utasítás beérkeztéig tartózkodott a szavazástól.
Borsod megye követe, Palóczy László indítványozta az 1834. okt. 3-i kerületi ülésben, hogy az országgyűlés vegye gondjaiba a Duna szabályozásának ügyét és a munkálatok állásáról kérjen tájékoztatást a kormánytól. A rendek javaslatát a főrendi tábla nov. 19-én vittata meg. A vitákra l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 580. kk., 729. kk.; a rendek javaslatát a főrendek elutasító válaszát l.: Iratok. III. köt. 275. kk.
