b) 1834. december 10. Országos ülés. Tárgy: Az urbéri törvényjavaslatnak az örökváltságról szóló pontja elbukik
b)
1834. december 10.
Országos ülés.
Tárgy: Az urbéri törvényjavaslatnak az örökváltságról szóló pontja elbukik
1834. december 10.
Országos ülés.
Tárgy: Az urbéri törvényjavaslatnak az örökváltságról szóló pontja elbukik
Miután December 9-én a KK és RR 267-ik országos ülésében az urbéri III-ik törvényczikkely hátra volt része, s nevezetesen a boltnyitás jusa,* nem különben az egész IV-ik t.cz. mindenekben a kerületi szerkeztetés jóváhagyásával bérekesztetett,* s DEÁKnak a hegyvám elintézése, s a szőllők kibecsültetésének tárgyában tett inditványa,* azon közértelmű nyilatkozás mellett, hogy a szőllők tárgya nem az urbéri törvények körébe, s igy nem is politicus, nem ubarialis utra, és nem a Helytartó Tanácsnak felsőbb biróskodása alá tartozik, elmellőztetett: December 10-én napirenden következett az urbéri 5-ik t.cz., mellynek első §-ában a via juris egy két ellennyilatkozás után felkiáltással megmaradt,* 2-ik §-ában pedig az örökös kiváltsági kötések tárgya reggeli 10 órától esteli 4 1/2 óráig tartó vitatásokra nyujtott alkalmat. – Az ülés szint olly tömött, szint olly érdekes, s közel olly hosszú volt, mint az, melly e tárgyban épen egy hólnap előtt (November 10-én) tartatott,* de kimenetele különböző, mert e mái nap azzal végződött, hogy az örökös kötések emlitése, a Kir. Resolutio javaslata szerint ezen urbéri törvényből kitörültetik! Mindazáltal felirásba megyen, hogy a KK és RR a Törvényi Munkálatban fognak eránta rendelkezni.
A kérdés körüli megelőző vitákat l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt 541. kk. 658. kk., 739. A dec. 9-i országos ülésben különösen a városi követek támadták azt az elvet, hogy a boltnyitás joga a földesúri regálék közé tartozik. Vö.: Jegyzőkönyv, IX. köt. 395. kk.
A IV. tc. kerületi vitáinak ismertetését l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 739. kk.
Deák utasítása értelmében azt kérte, hogy a törvényhozás az úrbéri munkálat keretében alkosson világos törvényt a „szőlőbeli adózásokról” is. Javaslatának támogatására számos példával ismertette az érvényben levő homályos és zavaros gyakorlatot, amely a birtokosoknak sok esetben lehetővé tette, hogy kibecsültetés útján bármikor megfosszák a parasztot verejtékes munkával létesített szőlőjéről. L.: Jegyzőkönyv. IX. köt. 408. kk.
A rendek törvényjavaslata a régi úrbéri kötéseknek a feltételek elmúltával történhető felbontását „törvény útján (via iuris)” kívánta megengedni, a királyi válasz viszont „urbéri uton (via urbariali)”. Vö. a szept. 27-i kerületi ülés vitáival: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 577. kk.
Részletes ismeretését 1. Kossuth tudósításainak 195–198. számaiban: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 673. kk.
A vitatások sommája imigy következik:
A PERSONALIS csupán a fenálló törvények s földesuri jusok körére szorítván észrevételeit, megemliti, hogy a IV-ik t. cz. bévezetésében a jobbágytelek földesuri tulajdonnak praesalváltatott,* a szóban forgó törvényszakasz tehát a földesuri jusokkal össze nem egyeztethető. Minden törvényhozásnál fő tekintetnek véli azon gondoskodást: hogy egymással összeütköző törvények ne alkottassanak. Már pedig ezen szakaszt ősiségi törvényeinkkel homlokegyenest ellenkezőnek, a Korona örökösödését kijátszónak, a collateralis successio épsége mellett fel nem állhatónak, s igy mind azon törvényekkel, mellyek ezen ősiséget s örökösödést tárgyazzák, s mellyeknek további divatoztatását magok a RR is kijelentették,* megütközőnek itéli; és meg van győződve, hogy az országban minden nemesi birtokot bizontalanságnak s nyughatatlanságnak tenne ki, minthogy hazánkban a birtoknak legnagyobb része olly tractatusokon s osztályokon épül, mellyeknek az ősiség elvében fekszik valóságos alapjok. Ellenveti azt is, hogy ezen törvényjavallat capacitással ruházná fel a nemteleneket, a nemeseket pedig azon keresettől, mellyet eddig ex incapacitate folytathattak, megfosztaná.* Végre pedig figyelmezteti a RRket, miképen egyik alap igazság a törvénytudományban, hogy egy harmadiknak jusát semmiféle szerződések által elölni nem lehet, s hogy ezen törvény elv széles e világon, mindenüt eként divatozik. Már pedig a kérdéses §. hatalmat ád a földes úrnak, hogy örökösen állandoúl adja el azon jobbágytelkeket, mellyeknek gyökeres jussa tán nem is őtet illeti, s eladja úgy, hogy a valóságos tulajdonosnak még invalidatoria keresete sem marad. Mind ezeknél fogva felszóllitja a RRket hogy a szóban forgó törvény szakasznak ezen részétől a kir. resolutio értelmében álljanak el.
A IV. tc. sokat vitatott bevezető mondata azzal indokolja a jobbágyi szolgáltatások követelésének jogosságát, hogy „a föld tulajdona az uraságot illeti s minden föld, mellyet a jobbágy mivel, földesuri engedményből származik”. L.: Iratok. I. köt. 518.
Mindezek a problémák felmerültek már a polgári törvénykönyv tervezetének kerületi tárgyalásai során is. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 177. kk., 364. kk.
A polgári törvénykönyv kerületi tárgyalása során jún. 4-én Szentiványi Anzelm nógrádi követ javasolta, hogy a nemteleneknek is adják meg a birtokbírhatási jogot. A javaslat a haladó követek lelkes támogatása ellenére is elbukott, mert a követi utasítások nagyrésze már eleve ellene foglalt állását. A vitákat l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 209. kk.
BENE (kinek követtársa Klauzál 9-ber 10-én a KK és RR végzése mellett szavazott) kijelenti, hogy küldőitül legközelébb nyert világositó utasitása következésében a kerületi szerkeztetés ellen szavaz, az urbéri kötések alól kivett curiale és regale jusok mellé, még az allodialékat is hozzá tétetni kivánván, a kir. resolutiot elfogadja, s az örökös kiváltsági kötéseknek a szerkeztetésből kihagyását akarja. És mintahogy ama véleményi és szavazati különbözésnek, melly megyéje részéről e tárgyra nézve itten kimondatott, szükségeskép fel kell a RR figyelmét gerjeszteni, kötelességének ösmeri eredeti utasitását felolvasni, hogy lássák a RR, változott e e tárgyban küldőinek véleménye, s hogy ebből, mint erdeti kútfőből merithessék Csongrád vármegye követei különböző szavazatinak okát. (Ámbár hangosan hallatszott, hogy ezen dolog, melly egyedül a két követ magános viszonait tárgyazza, nem ide való, a szólló mindazáltal felolvassa előbbi utasitását, melynek betü szerinti értelméből már akkoron azt hitte, hogy küldői a K[irályi] Resolutiót fogadták el, követ társa azonban utasitása pontjainak egybe vetéséből ellenkezőn vélekedett s megyéje voxát a szerint is jelentette ki.* – Ez ellen, úgymond, ő semmit sem szóllott, azonban küldői November 19-én tartott gyülésökből követ társának még October hónapban tett jelentésére olly felvilágositó utasitást adtak, melly egyenesen a Kir. Resolutiót fogadja el, azt tehát szintén felolvassa, s eként akarja bébizonyitani, hogy Klauzál már előbbi alkalommal is megyéje véleményével ellenkezően szavazott. – Mire Klauzál szintén felállott, szóllandó, ha sor kerül reá.)
Mindez még a szept. 27-i kerületi ülésben történt. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 558. kk.
FRIM kanonok mind azért, mivel már Verbőczy rendeli, hogy az apa a fiának s ez viszont amannak szerez* és ezen ősiségi rendeletet kijátszani nem akarja, mind azért, mivel a RR magok elösmerik, hogy a jobbágytelek tulajdonának a födlesúrnál kell maradnia,* mind pedig azért is, mivel a RR szintén magok háladotosságukat jelentették ki őfelségének azon atyai szándéka iránt, hogy csak salva avitae constitutionis compage történjenek minden intézetek: * a királyi resolutiót belső meggyőződése szerint is annyival inkább pártolja, mivel a kerületi szerkeztetés szerint csupán az uriszék tartásának terhe, a jobbágy árvákra való gondviselés, s más hasonló terhek maradnának meg a földesúr számára olly jobbágyok iránt, kik nekie semmit sem szolgálnának.
„Quoniam pater filio, et e contra filius patri, quidquid rerum et bonorum poteri acquirere, jure naturali tenetur.” Hármaskönyv. I. 53. § 10.
Vö. a IV. tc. előbb, a 8. jegyzetben idézett bevezetésével.
A király az országgyűlés munkálkodási körét kitűző 1832. dec. 20-i propozíciókban hangoztatta ezt. L.: Iratok, I. köt. 4., a rendek 1833. márc. 31-i feliratukban mondtak érte köszönetet. L.: Uo. 122.
RÉPÁS küldőinek ujabbi utasitása következésében szintén a kir. resolutio elfogadására s a kérdéses szakasz kihagyására szavaz.
PRÓNAY (ki kevés napok előtt érkezett meg több héti távolléte után hazulról): Az előlülő Personalis ellenvetéseit már más izben ékesen s nyomósan megczáfolva tudván, s a kir. resolutio, s a fő RR amaz ellenvetésére: hogy e tárgy nem ide való, az izenet javallata szintén meg felelvén, ezeknek ismétlésébe nem ereszkedik, de minthogy a fő RR azon aggodalmukat nyilatkoztatják, hogy ha ezen törvényjavallathoz ragaszkodunk, e miatt az országgyülésének legszebb feladása már első lépcsőjében felakad, kötelességének ösméri némely észrevételeket tenni. – Magyarország jelen állásában nem lehet szebb, nem lehet szentebb feladás annál, hogy a magyar paraszt állapotja biztosittassék. Mi is lehetne szebb feladás, mint azon legszámosabb s leghasznosabb néposztály sorsán segiteni, mellyet törvényeink folyton folyvást misera contribuens plebs neveznek, s bár annak nevezik, mégis nyomorúságuk enyhitésével egy pár század óta alig fogalatoskodott a törvényhozás; elannyira, hogy a Kormány végtére tulajdont s törvényt sértő egyoldalú önkényes rendelettel volt kéntelen segítségről gondoskodni.* A KK és RR-nek jutott ama becses szerencse, hogy e szép, e szent feladást teljesíthetik, de csak félszegen felelnének meg hivatásuknak, ha csupán materialis engedélyek által akarnának a szükségen segiteni. Érzékenyen sértik ezek a földesuri tulajdont, a nélkül hogy a népre maradandó boldogságot áraszthatnának. Polgári társaságban mindenki vagyonának szentnek és sérthetetlennek kell lenni: s azt bár nemesé, bár nemtelené legyen, oltalmazni a statusnak egyiránt kötelességében áll: ellenben a tulajdont sérteni hatalma lehet ugyan a Statusnak, de jusát (úgymond a szónok) tagadom. És azért ezen materialis engedélyeknek buzgó pártolója soha nem voltam, de annál forróban pártolom azt: nyissunk utat nemtelen polgártársainknak, hogy magoknak fekvő tulajdont szerezhessenek, s hogy ennek ugy az ő magános boldogságukra s megelégedésökre, mint a nemzeti iparnak, nemzeti polgári közerőnek kifejlődésére legnagyobb hatása lesz, senki sem fogja tagadni, ki az emberi sziv legbelsőbb ösztönivel ösméretes. De vannak sokan, kik azt mondják hogy ezen engedély káros alkotványunknak, és pedig káros azért, mert benne democratiai elvek rejteznek. Én ellenben azt tartom, hogy magának az Aristocratiának érdekében ennél conservativabb törvényt alkotni alig lehet. Aki csak magát erőnek erejével mystificálni nem akarja, el kell ösmérnie, hogy az Aristocratia egész Europában, magát Russiát sem véve ki, culminativus pontján túl van már, ne tegyünk tehát magunknak illusiókat, s ne higyjük, hogy az aristocratia ten hatalmát szélesiteni, vagy azt, mellyel a régi századokban birt vala, viszaszerezni képes legyen. Csak ennek tettleges elösmérése mentheti meg végenyészetétől az aristocratiát, csak ezen elösmerés képes engesztelőn lecsillapitni ama boszús nyugtalanság magvait, melly a népek keblében nevekedve tenyész, s mellynek elnyomására physicai erő nem csak haszontalan, sőt minthogy annak állandó fenntartása újjabb s meg ujabb adót kiván, ez pedig financziai zavarokat, s ez ismét új nyomást okoz: a segéd mód maga, mellyel ama nyugtalanság érzetét elnyomhatni gondolják; annak még inkább nevekedését eszközli. Csak moralis hatással lehet tehát annak ellenére sikeresen munkálódni, olly moralis hatással, melly a nép külön osztályainak érdekeit egymásba foglalva összekapcsolja; csak ez tarthatja fenn az Aristocratiát, melly régi büszke hatalmának polczára emelkedhetésével magát hasztalan kecsegteti, sőt midőn az érdekek öszekapcsolásának ellene szegül, csak enyészetét sietteti. Adjuk meg tehát az embertől természet törvénye szerint meg sem tagadható ama moralis engedélyt, mellyet törvényeink úgy sem tiltanak, melly a népnek érdekét a miénkkel egybe kapcsolandja, és eszközlendi, hogy tisztelje törvényeinket. Másutt külső hatalom, vagy belső erőszak vivta ki a népnek moralis jusait. A magyar nemesség sorsa sokkal kedvezőbb, ne vessük meg a még szelid alakban mutatkozó alkalom kedvezését, nehogy magunk, nehogy maradékink az elmullasztást keservesen megbánják. Hatalmunkban áll most (talán nem mindég fog abban állani) megadni a népnek azon igazságos, azon jótékony just, hogy magának ingatlan tulajdont szerezhessen, s emez engedélyben sok különböző érdek egyesül, a népet boldogithatjuk, magunkat biztosithatjuk, s a nemzeti erőt nevelhetjük a nélkül, hogy a monarchiának ártanánk; mert nem lehet az ártalmas a monarchiára, a mi felséges urunknak többi birodalmaiban teljes mértékben divatoz* és ép ezért nem is kételkedem, hogy ha egyesült akaratot tapasztaland eránta, azt hű magyar jobbágyitol sem fogja megtagadni. Egyesüljünk tehát, és szóllitsuk fel a fő RR-ket, hogy javallatunkat, mellyet én állandóan pártolok, hozzájárulásokkal előmozditani ne vonakodjanak.
A célzás az 1767-i Mária Terézia-féle úrbéri rendeletre vonatkozik.
A birtokszerzés és eladás jogát a parasztok részére II. József rendeletei vezették be a Habsburg-tartományokban. 1781 november elsején Csehország, Morvaország és Szilézia, 1782. júl. 12-én pedig az osztrák örökös tartományok parasztjai kapták meg ezt a jogot, egyidejűleg a szabad költözés bevezetésével.
MARCZIBÁNYI: Előre bocsájtom; miképen részemről teljességgel nem ide valónak tartom azt, hogy akármelly követ a maga tettének okai felől előttünk számoljon. És igy Csongrád követének előterjesztését is egyátaljában ide nem tartozónak itélem, számadással ő csak küldőinek köteles; és ha úgy hiszi, hogy arról, amit tett és nem tett, küldőinek meg fog felelhetni, viszont én is meg vagyok győződve, hogy követtársa szintén mindenkoron képes lesz a maga tetteiről számot adni azoknak, kiknek számadással egyedül tartozik. – Egyebiránt a mi a tárgyat illeti (helybehagyás), a mi már magát a tárgyat illeti: már magában a kerületileg ujólag jóváhagyott országos szerkeztetésben is két elv foglaltatik, melly az 1-ő rész 9-ik czimje által biztositott egyik cardinalis nemesi jussal, a tulajdonnali szabad élhetéssel merőben ellenkezik. Ezen két elv: hogy a curialis regalis jusok, az urbéri örökös kötések tárgyai nem lehetnek s hogy a földesúri törvényhatóságnak nolle velle fel kell maradni. Mit mond e részben a törvényerejű százados szokás? hol vették magokat a kir. városok, szabados községek, s egyes szabad polgárok? nemde mindezek még a földesúri törvényhatóságtól is megváltották magokat? s mi, kik azért jöttünk össze, hogy az idő kivánatihoz alkalmazzuk a polgárok jusait, törvényt akarunk alkotni, melly azt mondja: Te úr! akarod vagy nem akarod, örökre úrnak kell maradnod! Te jobbágy, örökös jobbágyságra kárhoztattatol! De im a kormány, cardinalis jusaink emez új megszoritásával sem elégszik meg, a kormány tovább megy, s még a jobbagyi adózások iránt örökös kötéseket is meg akarja tiltani. És miért akarja megtiltani? vagy azért mert fél, hogy a megszaporodandó szabad községeket képviseleti jusokkal kelletik felruházni, vagy azért, mivel attól tart, hogy a nemesi birtok nagyobb része nemtelenek kezére kerül. – De valjon oka van e most attól félni a Thronusnak, a mi 8 századok leforgása alatt reá nézve károsnak nem mutatkozott? Mi kára lett a királyi városok miatt? nemzeti szorgalmunk kifejlődésére hasznosan hatottak ezek, s még azzal is, hogy repraesentativus jusokkal ruháztattak fel, kivált ha önállásuk jobban biztosittatik, s követválasztási rendszerök jól elrendeltetik, a Király és Haza egyaránt nem vesziteni, hanem nyerni fog. De hiszem! itt olly néposztály létesitése, melly repraesentativus jusokra számot tarthatna, szóban sem forog. A földesúri törvényhatóság nyilván fenntartatik, s ennek fenntartása mellett a szegény földmivelő, bár ha robotba szántani nem hajtatik is, még szabad, és pedig képviseleti jusokra számot tartható szabad emberré nem válik. Vagy talán attól tart tehát, hogy a nemesi birtok nagy része nemtelen kezekre kerül? Ettől, ha úgy lenne is, a kormánynak legkevésbé van oka tartani, de különben is a capacitás itt szóban sem forog, sőtt még az urbarialitással mintegy ösze olvadott csekély Curiale Regale jussok is nyilván kivétetnek. És egyébiránt csak magánál az urbéri legelő tárgyánál is annyi nemesi birtokot kivánt a kormány jobbágykézre juttatni, hogy annyit ezen V-ik t.czikkellyel egy századig sem lenne képes szerezni.* Vagy talán attól tart a kormány, hogy nemtelen polgár társaink vagyonosokká lehetnek? Szörnyű tévedés, ha ettől tart. Csak a vagyonos polgár, kinek érdekében fekszik a Thronus és fenálló polgári szerkezet fenntartása, csak a vagyonos polgár, kinek boldogságot nyujt az alkotmány, képes a hazát szives erővel védeni, ellenben ki csak üldözést, csak megvetést tapasztal az alkotmánytól, az nem igen kész érette vérét ontani. Ugy de azt mondja az előlülő Personalis: ellentáll javallatunknak az ősiség? Én nem gondolnám. Világosan benn foglaltatik a szerkeztetésben, hogy a kötés szabadsága csak azokra terjed, a kik kötés hatalmával polgári tekintetben is fel vannak ruházva. De ha is, valjon e nyomorúlt aviticitásnak fogjuk e minduntalan s mind azon jótékony törvényeket feláldozni, mellyekkel hazánkat boldogithatnánk? Ugy vége nemzetünk felemelkedésének, vége nemzeti hitelünknek, ugy sajnálkoznunk kellene boldogtalan nemzetünk felett, mert megérdemlené, hogy a szabad nemzetek sorából (ha még valósággal oda számitható) kitörültessék. Én ugyan megvallom, hogy a javallott törvényt azon szűk korlátok között, mellyek közzé szorittatott, gyakran kivihetőnek is alig tartom, kivihetőnek t. i. ama korlátokat. Mert szeretném tudni, hogy ha én curialis regalis jussaimat jobbágyaimnak oda akarom adni, s ha földesúri törvényhatóságomat egyátaljában gyakorolni nem kivánom, ki fog engem mindezekre erő hatalommal kénszeriteni, ki fog lánczon hurczolva bár oda vinni, hogy használjam azt, amit használni nem akarok, hogy itéljek, midőn biró lenni nem szándékozom. Azonban két rossz közül mégis a kisebbet választom, s ha többet el nem érhetek, a szerkeztetés mellett legalább álhatatosan megmaradok.
Vö. előbb, a 19. old. 8. jegyzetével.
MARICS, SZÉLL, PÉCHY utasításaikra, s a már sokszor kimerített vitatásokra hivtkozva, a kir. resolutiora szavaznak, s a kérdéses szakaszt a szerkeztetésből kihagyatni kívánják.
BŐTHY: Azon hosszú idő lefolyta alatt, mita ezen közérdekű törvényjavallat tanácskozás alá került, melly által a Te[kinte]tes RR ingatlan tulajdon szerezhetési just kivántak eszközölni az adozó nép hasznos, és különös figyelmet érdemlő osztályának, annak alkotásában cselekvő részt venni szerencsés nem leheték, mert utasításom ellenkező vala, s ennek ellenében lelkem sugallását nem követhetém. Most azonban ujabb utasitásom által aránysulyba jövén az ellenkezés, örömmel teljesítem azt, örömmel szóllok azon sokaság mellett, mellyen alapúl hazánk jóléte, boldogsága, s úgy a nemzet, mint a fejedelem bátorsága, s nyugalma. Örömmel szóllok azon nép mellett, melly a sarlót, és ekét, az emberi elme legszebb két találmányait használja békes határain, s pusztitó fegyverrel csak belső csendesség fenntartására s külső ellenség visszaverésére kénszerítve váltja fel. Örömmel szóllok azon nép mellett, melly az első apánkra mondott amaz átok alatt véres verejtékkel keressed a te mindennapi kenyeredet, hazánkban mai napiglan is azon hozzáadással nyög: de azt sem saját földeden.
Én úgy tartom, minden új törvény alkotásában a törvényhozónak, mielőtt annak létesítését életbe hozná, szoros kötelessége eleve gondosan megfontolni: ha hasznos, ha káros e? Hogy a jelen törvény a milliók tiszteletreméltó osztályának nem káros, sokkal szembeötlőbb, sokkal inkább meg van már több ízben mutatva, semmint hogy erről többet kellene szóllanom. Lássuk tehát, ha káros e ama nép osztálynak, mellyet egyedül ösmérnek törvényeink, t. i. az aristocratiának. Kiki köteles azon szempontból indulni, melly küldőit leginkább meggyőzte volt. Nem voxommal ugyan, de mégis csakugyan meghozták a T[ekintetes] RR ama törvényt, melly jobbágytelket vásárlandó szegény nemes társainkat adó alá veti. Itt az idő, itt a hely, s alkalom rajtok segiteni. Ha meg nem menthetjük is őket a közadónak súlyos terheitől, mentsük meg leg aláb az uradalmi hajdu durva kormányától, és ama vajmi sokszor alacsony nemü szennyes uri munkáktól, mellyeknek kelletlen teljesítésére ösztönöztetik. Sőtt ugy hiszem, a földesurak naponként szaporodó szegényebb részét is ép ezen törvény által óvhatjuk meg, hogy nyomorúságba süllyedő helyzetében jobbágyá válni ne kénszerítessék. Mert ha csekély számú jobbágyait felszabadíthatja, azon summával, mellyet az eladásból nyer, javítani lesz képes megmentett majorsági birtokát, mellytől különben szintén megválni kéntelenitetnék, mert a nemes, ki eddigelé birtokának egyedüli vevője lehet, egyiket a másik nélkül meg nem veszi.
Ezen statuson kívül mást hazánk alkotmánya nem ösmér. De van még egy, melly idegen növény gyanánt magasra keletkezett az aristocratia közepén. Van igen is egy, az oligarchia. Ennek ártalmas lehet talán, mint a T[ekintetes] RR e törvényczikkelyben javallanak, de valjon a forgószelet, melly tisztítva, s termékenyitve futja Európát keresztül, perbe kelle e idéznünk azért: hogy nehány megtágult zsendelyt a háztetőrül leszórt, s néhány érett almát fájáról levert vala? hiszen maga a Nap, melly mérséklett éghajlatunk alatt éltet és táplál, az Aequator alatt öldökölve perzsel!
De azt szolták mondani: e törvényben democratiai tendentia rejtezik! Minden jól elrendelt statusban fő alapelv a birhatási jus, s ha minden statusban az: kétségkívül a democratiában is az. De hogy e csekélységben öszepontosúl a különben vajmi széltágazó kormányrendszerek eránya, a szóban forgó javallat minden democratiai tendentiátol még nagyon is messze van. Talán biró előtti egyenlőséget, hivatalviselési jogot, választási, s választhatási just, s más hasonló érdekű társasági elveket, mint a democraticus kormányrendszer meg meg annyi lényeges részeit vitatjuk e? Koránt sem! hagyjuk ezeket amaz új, s boldog világrésznek, mellynek dicső emlékezetű alkotói siri nyugalmokban is felháborodnának, ha hallanák, hogy még a birtok birhatás is democratiának keresztelteik, kik bizonnyal készebbek lettek volna talán alkotó kezeik szép munkájáról lemondani, mintsem azt csak ily elvekre alapítani, mellyeket mi democraticus tendentiával vádolunk!* – De lássuk, valjon olly időket élünk e, hogy ami e törvényben foglaltatik, azt a kormány józanon megtagadhatná? Tekintsünk vissza T[ekintetes] RR ama zivatarokra, mellyek a nemrég múlt időkben egész Európát megrázkódtaták;* és látni fogjuk mennyit áldozott hazánkban ama tiszteletre méltó néposztály, melly ingatlan tulajdont nem birhat, mennyit áldozott azért, hogy mások minden tulajdon birtokával kényelmesen élhessenek. És tekintsünk vissza jelen századunknak fergeteges elsőbb éveire, mellyben Európa koronás fői, a Nyugotnak hatalmas despotája ellen (mint mondák, a nemzetek szabadsága védelmére) összeesküdtenek. Láttam én T[ekintetes] RR! láttam azon ingatlan sajátot nem birható nép tömegéből kiállott ezereket Culm téreitől a Seina partjáig küzdeni! Láttam amaz elhatározó komoly peczenetben, midőn az ezernyi csőbül halált szóró ellenség sűrű csapatait merészen megtámadták! Láttam mint állottak a rettenetes vészek s ezer halálok közepén, azon egy jelszótul lelkesítve: Hazáért! s Királyért! Vajmi könnyű volt fényüzés közepette, kényelmes pamlagokra terülten, az ujságlevelek hideg betűiből képzelni aznak hősi tetteit, kiknek köszönheték, hogy kényelmöket bátorságban üzheték! Én Te[kintetes] RR láttam, én magam láttam azokat! S végtére midőn a vérrel ázott mezőkön haladó tömeg diadalmas lobogóját Páris kőfalára tüzte fel, mit gondolnak a Te[kinte]tes RR, minő jutalmat vett tetteiért? Egy kis ércz kereszt, lett minden jutalom, egy kis ércz kereszt, ama sok álgyúkból öntve, mellyet vérével nyert vala s mellyre talán gúny gyanánt iraték: Grati princips el patria.* – Ime 20 esztendők leforgása után, a nemzet talán érezve tartozása súlyát, egy törvényjavallatot terjeszt a kormány elébe, ingatlan tulajdon szerezhetés jusával vágyván a hon közjava tekintetéből is felruházni azokat, kik oly dicső elszántsággal védették az ő tulajdonát, s a kormány most, midőn szép s könnyű alkalom nyilik előtte adott szavát beváltani, a háladatosság igéretét teljesiteni, miként teljesité azt? javallatunkat a nem ide tartozás ürügye alatt ridegen félre veté, s bennünket még csak arra sem méltatott, hogy félre vetését okokkal támogatná! – T[ekintetes] RR, minden időnek van a maga illetősége, minden kornak tennen feladása, s én állítom, hogy ezen törvényczikkely alkotása nem is a jelen századnak, hanem e jelen tizednek feladásai közé tartozik. Sajnálom hogy a kormány olly kevéssé igyekezett kapni a szép alkalmon, melly önként ajánlkozott, hogy elfogadja, s itt fogadja el ezen törvényt, melly hazánk minden lakosit annyira, s olly egyaránt boldogítaná. Sajnálom, s megfogni nem tudom, érzéktelenség, vagy politicai tudatlanság okozta-e, hogy el nem fogadá, min annyival inkább álmélkodnom kelletik, mivel azon engedély, mellyet reá igen is érdemes népünknek adni szándékozánk, minden örökös tartományaiban különbség nélkül már régen divatoz.* Valjon nem elég e, hogy nemzetünk eránt minden más alkalommal mostohasággal viseltetik; mostohaságát, csak hogy követeltségben maradjon, még itt is gyakorolnia kelletett? Valóban sajnálni kéntelen a néptömeg, hogy olly hazában kell élnie, hol a nemesség alkotmánnyal bir, ha ezen nemesség balúl értett érdeke vettetik boldogságának győzhetlen akadályaúl! De vannak T[ekintetes] RR a gyakorlati életben olly esetek, midőn nem a törvényhozó hozza a törvényeket, s azokat csak a törvénykönyv néma betüi közé igtatja; mert rég, mi előtt meghozatnék, a nép, s az érett értelemnek közvéleménye reá ütötte hatalmas sanctióját, mellynél hatalmasbat ez életben nem ösmerek! Ilyen volt a vallásbeli szabadság, ilyen a tortura megszüntetése, ilyen Angliában a rabszolgaság eltörlése,* s a Catholica emancipatio,* mellyeket, még mielőtt törvénykönyvbe igtattatnának, a nép már sanctionált. Ilyenek tartom én a jelen törvényczikkelyt is, és meglehet hogy én azokkal együtt, kik alkotásában cselekvő részt vettenek, most kisebb számban maradok: de bármi csekély számra olvadjunk is, tudom, 9 millió ember kérlelhetlen itélete áll hátunk mögett, 9 millió ember itélete, kiknek örömkönnyei, vagy fájdalmas sóhajtásai fogják tettünket követni. – Én a szerkeztetésre szavazok.*
A célzás az Amerikai Egyesült Államokra vonatkozik.
A napóleoni háborúk időszakára utal a szónok.
A Napóleon fölött aratott győzelem emlékére kiadott emlékkereszt felirata volt ez.
Vö. az előbbi, 16. sz. jegyzettel.
Vö. a II. kötet 125. old. 3. jegyzetével.
Vö. az I. kötet 403. old. 2. jegyzetével.
A dec 9-i és 10-i 267 és 268. országos ülés vitáit l.: Jegyzőkönyv. IX. köt. 395. kk. – Beőthy itt közölt beszéde szószerint megegyezik a Jegyzőkönyvben közölt szöveggel. Kossuth szerkesztői módszere egyre fejlődött s a nevesebb szónokoktól – amennyiben beszédüket előre megfogalmazták – igyekezett felszólalásuk szövegét írásban megszerezni.
Utánna JUSTH, BREZOVAY, SZILASSY, OCSKAY, FRIBEISZ, ZMESKÁLL, VÁRADY a resolutiora, JESZENSZKY a szerkeztetésre szavaztak. (A vitatások folytatása, s különösen Nagy Pálnak az oligarchákra menyköveket szóró villám beszédje következni fog.)
