b) 1834. december 18. Kerületi ülés. Tárgy: [I.] Vita az uriszék tárgyalásainak nyilvánosságáról. [II.] Az uriszékről szóló továb…
b)
1834. december 18.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Vita az uriszék tárgyalásainak nyilvánosságáról. [II.] Az uriszékről szóló további pontok összhangba hozása a fenti végzésekkel.
1834. december 18.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Vita az uriszék tárgyalásainak nyilvánosságáról. [II.] Az uriszékről szóló további pontok összhangba hozása a fenti végzésekkel.
[I.] Másnap (December 28-án) látván FEKETE az ő inditványa ellen a liberalis oldalról is emelkedett aggodalmakat, ünnepélyesen kijelenté, hogy távolrul sem volt szándékában a biróságoknáli nyilvánosság behozatalának ártani, mert ezt behozva látni szivéből óhajtja s utasitása is van reá, – de megkülönbözteti a függetlenül álló tanúkat azoktul, kik egyik vagy másik résztől természetes függésben állnak, mint a minőben áll minden jobbágy tulajdon földesura eránt, s csak ezeknek vallomását kivánja inditványa által a földesúr vagy tisztje jelenlétének béfolyása ellen biztositani s függetleniteni.
DEÁK: Ha valahol, bizonnyal a per instructiójánál, a tanuk vallomásának kivételénél van a nyilvánosságnak ellenőrségére szükség. Mert az itélet ha bár titokban hozatnék is, felsőbb vizsgálat alá kerül, s ebben találjuk az alsóbb biró hibája vagy részrehajlása elleni biztositásunkat; de azon hibák s egyoldaluságok, mellyek a per instructiójába bécsúsznak, soha többé nemi orvosolhatók, pedig ettől füg a pernek kimenetele, ennek ellenőrzésére szükség tehát kiváltkép a nyilvánosságnak hatalmas garantiája, különben élvén a tollrafogásnak ezer módot nyujtó alkalmával, az interessált biró olly tanuságot adhat a tanu szájába, amitől ez nagyon távol volt, s e hijányt többé sem az authenticatiónak közretétele, sem más akármelly mód ki nem pótolhatja. De attól tartanak, hogy az úriszék különös typusu itélő biróság lévén, földesura jelenlétében nem fog a tanu igazat vallani; azonban méltán kérdezhetjük psychologiai szempontokbul is valjon azon tanu felől, ki a felek jelenléttében nem mer igazat mondani, lehet e biztosan épitve hinnünk, hogy hát mögett igazat fog vallani? kivált miután azt igen jól tudja, hogy bár zárt ajtók megett tegye is vallomását, az nyomban papirosra tétetik, s ez az ellenféllel is közöltetik, annál fogva, habár más utakat nem emlitünk is, vallomása olly bizonyosan eljut földesurának tudomására, mintha személyesen halgatta volna azt. – Mondják továbbá: az úriszék nem független biróság, reá tehát a más itélő székek intézetei sem alkalmazhatók; de ebből ép ellenkező következik, mert mentől inkább nem független, mentől inkább hibás intézetű az uriszék, annál inkább szüksége van a nyilvánosságnak semmi más által ki nem pótolható ellenőrségére. Mondhatnák ugyan, hogy a nyilvánosság jó vagy rossz volta iránt még a felvilágosodottabb nemzetek sincsenek egyenlő véleményben. Vehetnének példát az austriai, vagy porosz Codexből, mellyek a nyilvánosságot kitiltották. De mondhatunk ellenkező példákat is, elmellőzvén a régi Rómát, nem említvén a H[essen–] darmstadti s más több törvénykezési rendszert, csak azon egyre jó lesz emlékeznünk, hogy Francziaországban a revolutio előtt a feleknek nem volt szabad a tanúk kihallgatásánál jelen lenni. A revolutio alatt megengedtetett, s teljes nyilvánosság lőn behozva. És azt gondoljuk e hogy Napoleon, aki (mint minden despota) nem volt barátja a publicitásnak, s azt a senatusbol, s magábol a törvényhozásból is számkivetette, az itélőszékeknéli nyilvánosságot eltöröltette talán? korántsem, sőt világosan meghagyta, és mai napig is megmaradt. – A szónoknak véleménye in genere az: hogy a tanuk authenticatiojának hallásától a feleket az úriszéknél eltiltani annyit tesz, mint a publicitásnak behozatalát a felek kinevezésétől nem függő, s igy ellenőrségekre kevésbé szorult más itélőszékekre nézve is már előre félrevetni. Ő tehát a publicitásnak sokoldalú vitatásokat kivánó tárgyat igy melleslegesen elütni nem akarván, az inditványt el nem fogadja.
NAGY PÁL mind ezeket igen fontosaknak vallja, de emlékezteti az előtte szóllót, miképen maga is megvallotta, hogy a nyilvánosság eránt még más felvilágosodott nemzeteknél sem egyenlők a vélemények, és kéri, fontolja meg, hogy illy correlatio, minő nálunk úr és jobbágy közt fennáll, Európában már sehol sem divatozik. A kérdés csak oda megy, mi történik gyakrabban, az e, hogy a biró máskép irja fel a vallomást, mint ahogy tétetett? vagy pedig hogy a jobbágy tanú nem mer földesura jelenléttében szabadon vallani? Mind a kettő rossz, s hogy az első meg szokott történni, azt a szónok maga is tapasztalta, ugy véli mindazonáltal, hogy az utolsó eset gyakrabban előfordul. A két rossz közül tehát a kisebbet választva Posony inditványát annál inkább pártolja, mert nem gondolja, hogy a nyilvánosságnak kérdése bévágatnék általa. PFANSMID hasonlóan vélekedik, s bármit hidjünk is a nyilvánosság felől, annyit minden esetre tagadhatatlannak állít, hogy a földesúrnak egy bizonyos suprematiája van a jobbágy felett, melly ennek moralis szabadságát függetlenségben nem hagyja, s ez az, amit ő Posony követe inditványának elfogadásával minden függéstől mentté tenni kivánna.
SOMCSICS: A nyilvánosság kérdését oly fontosnak tartja, hogy habár Licurgusi bölcsességgel lesznek is a KK és RR fejenként megáldva, s ugy fogják alkotni törvényeiket, mégsem fogják azok a honpolgárok személyét s vagyonát birói önkény ellen elegendőleg biztosithatni, hogyha itélőszékeinkből a nyilvánosság továbbá is kitiltatik. Igaz ugyan, amit Sopron követe mondott, hogy t. i. a polgári intézkedésekben előhaladt nemzeteknél sincs még e kérdés egészen tisztában; de jól meg kell jegyeznünk, hogy csak azon nemzetekről igaz ez, mellyeknek nincs a végreható hatalom korlátozásába béfolyásuk, és mellyeknél a kormány nevezvén ki minden birákat, azokat ön czéljaiknak eszközei gyanánt tekinti, s a maga nevezettjeit nem örömest akarná ama megkérlelhetetlen birónak, a közönség közvéleményének ellenőrsége alá bocsájtani. A szónok irtódznék nemzetünket is ezeknek sorába taszítani, s azért a posonyi inditványt, mint a nyilvánosság béhozatalával merőben ellenkezőt, soha nem pártolja.
BEZERÉDY: Szükségesnek véli, hogy a törvényhozó minden lépéseiben az emberi lélek ösméretére (psichologiára) gondosan ügyeljen; mert a jó törvényeknek egyik legszebb feladása az erkölcsiség érzelmét terjeszteni a statusban. Már pedig psychologiai igazság, hogy valakit rossznak supponálni első lépés arra, hogy őt valósággal rosszá tegyük. Ugyan czélirányos tehát törvény által a magyarországi egész jobbágyságról feltenni: hogy ura jelenléttében nem mondhat igazat? De hiszen amint jelenleg állunk, addig mig javítva haladnánk, a zárt ajtók systemánkban vannak. Már tehát miután az úr s tisztjei az úriszéken nem biráskodhatnak, a posonyi inditvány nélkül is természetes következés, hogy addig, mig az itélőszékek nyilvánosságát törvény által fel nem állitjuk, az ur s tisztjei az úriszéken jelen nem lehetnek. Mit tesz tehát e helyzetben a posonyi javallat? Nem mást, mint azt, hogy a földesurat még erre nézve is olly különös privilegiált teremtésnek tartjuk, hogy neki rendszerünk ellenére, és csak egyedül neki szabad az itélőszéknél jelen lenni. Amit a szónok egyátaljában el nem ösmér. Mind azért tehát, hogy a posonyi inditvány szükségtelen, mert de facto fenn kell állania, mind azért, mivel 8 millió polgártársainkról nem akarja törvény által kimondani, hogy részrehajlás nélküli tanuknak qualificálva nincsenek, mind azért, mivel a függés nem elegendő ok, mivel ez, s a bosszútól való félelem az életnek más viszonyaiban is fennállhat, a posonyi inditványt elmellőztetni kéri. – Aminthogy 26 megye s a kerületek voxával 20 megye s az Egyházi rend ellen csakugyan el sem fogadtatott.
Voxolás közben TÖRÖK csudálkozását jelenté, hogy ép azok, kik 3 nap előtt élénken sürgették: hogy a földesúr birókép lehessen jelen az úriszéken,* most viszont azt akarják, hogy még csak hallgatóképen se lehessen jelen. Mire viszont PÉCHY s mások a csudálkozáson csudálkoztanak. Honnan ismét csudálkozások és visszacsudálkozások következtenek.
L. előbb, 58. kk.
[II] Ezután azon kérdés került voxolásra, hány tagból szükség az úriszéknek állani? mire voxok többségével 5 tag határoztatott (elnök, két meghivott, s a sz[olga]biró és esküdt) olly világos meghatározással, hogy ezen öt itélőknek jelenlétte mindenkor okvetetlen szükséges, s a kijelelt számot bármi tekintetből is szaporítani vagy kevesiteni soha sem szabad.
Ezekben foglaltatván az urbarialis viszonyokban itélendő úriszéknek coordinatiója, szükségesnek látták a KK és RR az úrbéri VII-ik t[örvény] czikkelynek (mellynek ezen coordinatio bévezető pontját fogja tenni) többi pontjait is rendről rendre felvenni,* s az úriszék iránti változott végzéshez alkalmaztatni, melly részben kevés érdekest nyujthatván a vitatások rendje, csupán az állapodásokat kivánom érthetőleg közleni.
Az egész VII. tc.-nek azt a szövegét, amely az októberi kerületi vitákban alakult ki, l.: Iratok. III. köt. 246. kk.
Az I-ő §., melly az urbéri panasznak mindenek előtt megpróbálandó barátságos elintézése felől rendelkezik, változás nélkül megmaradott.
A 2-ik §. olly értelemben módositatott, hogy nem sikerülvén a sz[olga]biró közbenjárásával próbált egyeztetés, a megye záros határnapot fog a földesúrnak úriszék tartására rendelni, s ott (ha a jobbágyok azzal élni akarnak) ügyészi pártfogás mellett, a fennforgó egyenetlenség minden halasztást okozó kifogások elzárásával el fog itéltetni, s minden esetre birtokon belől a megye törvényszékén megvizsgáltatni. Ha pedig a földesúr ezen határnapon úriszéket nem tartana, annak költségére urbarialis szék fog nyomban a megye által rendeltetni, s ennek tagjai is kineveztetni. A szegényebb földesurakra nézve pedig, kik az úriszék-tartás költségeit nem viselhetik, a megye elitélésére bizatik meghatározni, ha van e helye a kivánt felmentésnek, vagy nem? s ha igen, olly tagok fognak a megye közgyüléséből neveztetni, kik úriszék gyanánt, minden napidij s költség nélkül az első folyamodási biráskodásban haladék nélkül eljárjanak.*
Az alapvető különbség az idézett korábbi szöveghez képest az, hogy a rendek korábbi javaslata a békéltetés kudarca esetére a jobbágy úrbéri panaszának elitélését a megyei törvényszékre bizta.
A 3-ik §., melly a folyó jobbágyi tartozások béhajtásáról, s az urbéri tartozmányaiból kiütött jobbágy visszahelyeztetéséről szól, mindenekben az előbbi szerkeztetés szerint jóváhagyatott.
A 4-ik §-ban csupán annyi változás történt: hogy a kiváltságtól vagy az urbértől különböző jus cziméből eredő, vagy pedig az urbéri kötések megerőtlenitése végett inditandó perek továbbá is a törvény rendes utjára tartozandóknak határoztatván, azon perekre nézve, mellyeknek tárgyául urbérből származó kérdések, vagy ezek következésében kötött szerződések szolgálnak, első folyamodású itélőszékül már nem a megye törvényszéke, hanem az úriszék rendeltetett.
Az urbéri kihágások és rendetlenségek megfenyítéséről szólló 5-ik §-ban* (lásd 201-ik levelemet) e következendő változtatások történtek.
Ez volt az a hosszú §, amelyet a királyi resolutio kívánságára utólag külön bizottság dolgozott ki és iktatott be a VII. tc.-be. Okt. 1-i és 8–11-i vitáit l.: Országgyűlési Tudósitások. III. köt. 569. kk., 583. kk.
Az 1-ő pont megmaradt amint volt, t. i. hogy a földesúri munkát restül vagy károsan teljesitő jobbágy – nemes ugy mint nem nemes – a földesúr által kettőztetett munka tételére szorittathatik.
A 2-ik pontban a sz[olga]biró volt azon hatalommal felruházva, hogy az úri parancsolatnak vakmerőn ellenszegülő, vagy bármelly urbéri rendeletet áthágó jobbágyot egy naptól 3 napig terjedhető árestommal büntethesse; ezen büntető hatalom most az úriszékre lőn általruházva, de a méltatlanság vagy személlyes megbántás vétségének büntetése továbbá is törvényszéki megbirálásra hagyatott, mert az úriszéknek 3 napi arestomot haladva büntető hatalmat adni a KK és RR nem szándékoznak.
A kártételekről szólló 3-ik pont a) fejezete, melly a jobbágyok által tetemes ravaszság, és hiba nélkül tett határbeli károknak részrehajlás nélkül való helységi előljárók felbecslése után 30 ft-ig birtokon kívül, azon felül pedig birtokon belől megengedett feljebvitel mellett földesúri hatalommal (de a helybeli előljárók jelenlétében) eszközlendő megtérítése felől rendelkezik, változtatás nélkül megmaradt.
A b) pontban ellenben a tetemes hibából vagy ravaszságból tett, nemkülönben a kilenczed eltitkolásából, vagy bármelly urbéri rendelet álthágásából eredő kár megvétele, melly előbb szolgabiró hatóságára vala bizva, most a földesúrra biutatott az a) pontban foglalt mód szerint, még pedig 60 ft-ig csak a törvényszékre birtokon kivül, azon felül pedig szintén csak a törvényszékre, de birtokon belől engedett feljebbvitel mellett. De már a ravaszságnak, vagy tetemesb hibának egytől három napiglani arestommal büntetésére magának a földesúrnak nem lészen hatalma, hanem ez az úriszék hatóságára tartozand.
A c) pontban, melly a makkoltatás vagy gubacsszedés általi kártételekről rendelkezik, egyéb változás nem történt annál, hogy a biráskodó hatóság, a sz[olga]biró helyett szintén az úriszékre bizatott.
A d) pontban azon károkra nézve, mellyeket a földesúr tesz maga jobbágyainak, a voxok három felé oszlottak, – némellyek az úriszéket (melly azonban ilyes, nem urbéri viszonyból eredő kártételekre nézve a földesúrnak birája eddig sem vala), mások a törvényszéket akarták volna birónak rendelni, mások ellenben a szolgabirót (ugy a mint az eddigi szerkeztetésben határozva volt) meghagyni kivánták, – s ezekkel egyesülvén a törvényszékre voxolók, mint akik legkisebb számot tettenek, csakugyan a szolgabiró lőn meghagyva.
A §-nak következett e), f), g), nem különben 4-ik s 5-ik pontjaiban semmi változtatás nem történt.*
Az e) pont a nemesi kiváltsággal bíró úrbéres által akár a földesúrnak, akár jobbágynak okozott kár esetében a sommás úton való bebörtönzést mellőzte s az elintézést a szolgabíróra bízta; az f) pont a földesurak cselédjei által okozott károk elbirálásáról szólt, a g) pont pedig a kártérítést nem teljesítő vádlottat – nemest és jobbágyot egyaránt – a megyei törvényszék ítélete alá vetette. A 4. pont a „megátalkodott makacskodással vagy rosszasággal összekötött kihágások, rendetlenkedések és kártételek” ismétlődő előfordulása esetében a földesúr számára lehetővé tette a jobbágynak a telkéről való elmozdítását, hasonló természetű földesúri kihágások, vagy a büntető hatalmával visszaélő földesúr esetében pedig 50–200 forint büntetés kiszabását írt elő, amelynek fele a károsultat, fele a megyei házipénztárt illette. Az 5. pont arról szólt, hogy a felsorolt esetekről az ítéletlevelet a bíró a felek kívánságára ingyen tartozik kiadni. L.: Iratok, III. köt. 253. kk.
A regulationalis per rendjéről szólló 7-ik §. szintén azon elvhez mérve módosíttatott, hogy első folyamodási birájának az úriszék (nem pedig mint elébb volt, a megye törvényszéke) van kirendelve.*
Az így módosított VII. tc. teljes szövege az: Iratok III. köt. 293. kk. olvasható a főrendekhez intézett izenettel együtt.
*
E szerint minden eddigi történteket közölvén, a karácsonyi két-három napi szünet miatt a jövő postával nincs mit közlenem.
*
Igazitás:
188-ik szám levelemben a 8-i lapon, Honth vármegye megújítván a Beregh vármegye anticonstitutionalis felirása elleni panaszt, – némelly példányokban az iró hibája miatt Beregh helyett Borsod tétetett, amit kiigazitatni kérek.*
Az idézett helyet l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 612., az ott Kossuth s. k. fogalmazványa alapján közölt szövegben az említett hiba természetesen nem fordul elő.
