a) 1835. január 2. Kerületi ülés. Tárgy: Deák inditványozza, hogy a jobbágy személyes biztonságának elvét a kir. resolutiora táma…
a)
1835. január 2.
Kerületi ülés.
Tárgy: Deák inditványozza, hogy a jobbágy személyes biztonságának elvét a kir. resolutiora támaszkodva iktassák utólag a VII. tc. 5. §-ába.
1835. január 2.
Kerületi ülés.
Tárgy: Deák inditványozza, hogy a jobbágy személyes biztonságának elvét a kir. resolutiora támaszkodva iktassák utólag a VII. tc. 5. §-ába.
Pozsony, Januar 7-én, 1835.
Lapjaim szokott körét haladólag is bő tudósitást tevén a 30-ik decemberi országos ülésről, mellyben az urbéri VIII-ik t. cz. elesett, meg kell még jegyeznem, hogy miután a resolutiónak elfogadása többség szerént végzésnek kijelentetett, DEÁK felállott, s a dolog felől kerületi tanácskozást kivánt, mert a resolutiónak tartalma sokkal fontosabb, mint sem hogy a VIII-ik art[icu]lusnak elvetése csak igy pusztán és szárazon kimondathatnék; s az is fontos dolog, hogy mi fog a felírásba tétetni? s mit fognak talán különben is a RR szükségesnek itélni. – Ezen kivánságnak JUSTH ellene szegült, de az erősen hangzó Circulus felkiáltás által legyőzetvén, a kerületi tanácskozás csakugyan elhatároztatott, miután a PERSONALIS ismételve országos végzésnek jelenti, hogy ezen VIII-ik t. cz. eránt a resolutió el van fogadva.
December 31-én tehát a szokott újesztendei tisztelkedések jövén közbe – a KK és RR egyszersmind Duna szabályozás iránti második izenetjöket (országos ülésökben szórul szóra jóváhagyva) a Fő RRhez általküldvén,* – az Újeszténdő napi szünet multával, január 2-án 1835 Hegedüs és Aczél elnökségök alatt kerületi ülés tartott, mellyben e következő inditvánnyal lépett föl:
A kérdés előzményeire 1. Országgyűlési Tudósítások, III. köt. 729. kk., a rendek második izenetét a szóban forgó tárgyban l.: Iratok. III. köt. 292. kk.
DEÁK: Az ország Rendei azt terjesztették fel az urbért tárgyazta repraesentatiójokban, hogy a jobbágyok személyének s vagyonának minden nemü önkény elleni biztositása végett alkotják a VIII-ik t. czikkelyt,* erre épült a kir. válasz is, melly az önkény elleni biztositásra nézve felirásunk érdemével megegyez, midőn ezeket mondja: Suam Majestatem cupere: ut quisque subditorum suorum, atque ideo numerosa etiam rusticorum classis in concreto, sicut et singillative non solum in sua erga Dominos terrestres correlatione, sed quavis alia quoque ex parte contra omne arbitrium tuta, in rebus et persona debita perfruatur securitate.* – Ennyiben tehát az ország Rendeinek felirása és a királyi válasz egymással megegyeznek; tudjuk pedig, hogy amiben ezek megegyeznek, abbol kell a törvénynek készülni.* – Ezen kir. válasz felszóllítására kihagyták ugyan a RR a VIII-ik t. czikkelyt, de szintén annak felszóllitására szükségesnek látták az urbéri viszonyokat tárgyazta kicsapongások megzabolázására külön specialis provisiót tenni, s e végett alkották a VII-ik t. czikkely 5-ik §-át.* Már tagadni nem lehet, hogy ha akkoron, midőn ezen 5-ik §. alkottaték, a VIII-ik t. cz. már nem létezett volna, a KK és RR kétségen kivül ezen 5-ik §-ba igtatták volna a kir. resolutiónak tennen felirásukkal megegyező emlitett principiumát, s ezt csak azért nem tették, mert a VIII-ik art[icu]lusban volt az kimondva, ott volt törvénybe igtatva; ez azonban most elesett, azt pedig, amiben az országos felirás és kir. válasz egymással megegyeznek, hallgatással elmellőzni nem lehet, mert ez a törvénynek anyaga; annyival inkább szükség tehát a kir. válasznak ama principiumát elfogadni s az 5-ik §-ban kitenni, mivel már a stylaris concertatio is megszünt, s Ő felsége az ország Rendeinek kivánsága szerint, a törvény szavaira nézve is kiereszkedik kir. válaszában.*
„A jobbágyoknak urbéri állapotja a feljebbiek által teljesen el lévén határozva, hogy azoknak sorsa egyéb polgári viszonyaikra nézve is biztosítva legyen”… (A VIII. tc bevezető szavai: Iratok. I. köt. 545. kk.)
Vö.: Iratok. III. köt. 49.
A rendi országgyűlés gyakorlata szerint korábban a törvények végleges szövegét az országgyülés végén a kancellária országgyűlési bizottsága és az országgyűlés küldöttsége közös vitaülésben – az ún. concertatio-ban – állapította meg azokból az elemekből, amelyekben a feliratok és válaszok során az országgyűlés és a király között megegyezés jött létre.
Vö. a dec 12–20-a közötti kerületi ülések és a dec. 29-i országos ülés vitáival és a viták eredményeként kialakult új szöveggel; Iratok. III. köt. 293. kk.
Az 1834. aug. 28-i királyi válasznak arra a gyakorlatára céloz Deák, hogy a korábbi országgyűlési szokással szemben (1. előbb a 4. jegyzetet) a rendi törvényjavaslatok szövegében pontosan megjelöli a kihagyandó szavakat, vagy mondatokat és véglegesnek szánt szövegezésben megadja a beiktatandó új részeket is.
A magyar törvényekben szebb, dicsőségesebb elv még kifejezve nincs, mint mellyet ezen kir. válaszban olvasunk; ne mulasszuk el azt a 7-ik cz[ikkely] 5-ik §-ába bétenni; amit el sem mulaszthatunk, mert miben a törvényhozó hatalom két része megegyez, az az ország tulajdonává vált, mellytől hazánkat megfosztani nem lehet. A 7-ik t. cz. 5-ik §-ának bevezetését tehát e következő szavakra kivánom által változtatni: „Ut subditi in concreto sicut et singillative quavis ex parte, adeoque in sua quoque erga Dominos terrestres correlatione, contra omne arbitrium tuti, in rebus personisque debita perfruantur securitate statutum est: 1-o – s a t., a felirásba pedig kifejeztetni javallom, hogy valamint ezen általános elvnek specificus alkalmaztatását az urbéri viszonyokra nézve itt megtettük, úgy a jobbágyok egyéb polgári viszonyaira illető helyütt szintén megtesszük.
Ezen inditvány háromféle tekintetből elleneztetett. HERTELENDY MIKSA nem látná épen feleslegesnek ezen javallatot, hahogy a VII-ik t. cz. 5-ik §-sa már országos tanácskozáson is által nem ment s a fő RRhez is meg nem küldetett volna, – de miután ez igy van, csak azon esetben lehetne ismét azon 5-ik §-hoz szóllaniok a RRnek, hahogy az a főRR által el nem fogadtatván ide visszakerülne. Egyébiránt a 8-ik art[icu]lus kimaradása országos végzéssé vált szükség tehát ennek nyomán maradni; s igy a jelen kerületi tanácskozásnak más köre nem is lehet, mint az, hogy mi tétessék a felirásba? – mellyre nézve a szónok épen nem ellenkezik, tegyék a RR bátorságba magokat az iránt, hogy a jobbágyoknak egyéb polgári viszonyaikra nézve is minden önkény elleni biztositásokrul még e jelen országgyülésen rendelkezni fognak; de hogy a 7-ik t. cz. most, midőn már a fő RRhez által küldetett, itt megváltoztattassék, ebben meg nem egyezik.
E volt az első ellenvetés, mellynek czáfolására DEÁK megjegyzi, hogy az csak akkor állhatna, hahogy a dolog fekvése időközben egészen meg nem változott volna. De a VII-ik t. cz. azon suppositumban küldetett által a főRRhez, hogy a VIII-ik t. cz. megáll, mellyben az országos felirásnak Ő felsége által is elfogadott elve kifejeztetik, s igy annak a 7-ik cz[ikkely] 5-ik §-ban kifejezésére szükség nem vala, de miután a VIII-ik t. cz. elesett, a dolog fekvése egészen megváltozott, s visza kell menni az 5-ik §-ra, hogy a kir. válaszban elfogadott elv, melly már az ország kincsévé vált, el ne szalajtassék. – BORCSICZKY szintén tagadá Torontál követe ellenvetéssének helyes voltát; különben, hahogy az állana, a szónok örökké ellenzené, hogy egy operatumnak teljes bérekesztése előtt, egyes törvényczikkelyek a főRRhez által küldessenek, amint jelenleg időnyerés tekintetéből által szoktak küldetni.
A második ellenvetést ACZÉL tevé elnökileg, állitván hogy a Personalis ismételve azt jelenté ki végzésnek, hogy a resolutió el van fogadva, s a VIII-ik art[icu]lusban foglalt elv pertractatiója a maga hellyére halasztva. A zalai inditványban pedig ezen elhalasztott pertractatiót gondolá észrevenni s azért tagadta, hogy az országos végzés ellenére a felett csak tanácskozni is lehetne. Erre némelly felkiáltások hallatszottak oly értelemben, hogy a Personális nem azon kifejezéssel élt a végzés kijelentésében, mellyet a kerületi elnök emlitett. – DEÁK pedig ezeket felelé: minő szavakkal élt a Personalis, minőkkel nem élt, azzal én nem törődöm, mert minket a Personális szavai oly kevéssé köteleznek, mint akár melly egyes követ kijelentése. Itt csak a többség végez, csak a többség kötelez, a többség pedig azt végezte, hogy a kir. resolutio el van fogadva; inditványom tehát nemcsak nem ellenkezik a végzéssel, sőt el nem fogadása ellenkeznék, miután egyebet nem kivánok, mint azt, hogy ami a kir. resolutióban tennen értelmünkkel megegyzőleg benfoglaltatik, épen azért igtattassék törvénybe, mivel a többség által a kir. válasz elfogadtatott. – ANDRÁSSY különbséget tesz a Personalis kijelentéseinek kötelező erejére nézve, amint azok vitatás közben ön vélemény gyanánt, vagy vitatás után a többség akaratjának kijelentése gyanánt tétetnek; amazokat maga is olly kevéssé ösmeri el kötelezőknek, mint akármellyik egyes követ kijelentését, de emezeket a többség akaratjánál fogva kötelezőknek vallja, nem akarván ezen nyilatkozásával a RR ellenőrzési hatalmát tagadni. BALOGH azonban kötelességének tartá ezen elveknek ellenmondani, 1-ör azért, mert a Personalisnak sem vitatás közben, sem vitatás után nincs a követek szavával hasonlatosságba jöhető szava, minthogy a követ szava voks, a Personalisé pedig soha sem az, 2-or mert a töbség akaratját kijelenteni a Personalisnak nem jusa, hanem kötelessége, mellyet lélekösméretesen kéntelen teljesiteni, mert a RR ellenőrségének alája van vetve, s azért már azt is hibának tartja, hogy a Personalisok a magok véleményét előre ki szokták jelenteni, mert ez nem egyéb mint informatio, a Personalisnak hallgatnia kellene, a kérdéseket egyszerűzni s a követek voxait öszeszámitani.
Egyébiránt ezen második ellenvetéshez ragaszkodva PÉCHY, ANDRÁSSY, JUSTH és SZLUCHA hasonlókép úgy nyilatkoztanak, hogy az inditvány ellenkezik az országos végzéssel, mert nem egyebet czéloz annál, hogy a többség által elvetett 8-ik t. cz. a 7-ik t. czikkelybe bé csúsztassék. Magát azon elvet, hogy a jobbágyok minden önkény ellen biztositva legyenek, a szóló követek is szentnek tartják, szükségesnek vélik azonban, hogy annak kimondása a közbátorságot biztositó intézetekkel összeköttessék, mert enélkül veszedelmes balmagyarázatokra vezethet. Ha tehát ezen tekintetnél fogva magát a 8-ik czikkelyt is ellenzették, még kevésbé fogadhatják el Zala inditványat, mert az magánál a 8-ik czikkelynél is veszedelmesebb, minthogy még csak a jövendő kivételeket biztositó exceptis casibus lege definitis záradék által sem enyhittetik.* – PFANSCHMID pedig úgy vélekedett, hogy a javallott bévezető sorok nem igen illenék össze magával az 5-ik §. tartalmával, mert ha elfogadtatnék, igy állana a szerkeztetés: hogy a jobbágyok minden önkény ellen biztositva legyenek, a földesúr tennen hatalmával dupla munkára, az uri szék által pedig 3 napi arestomra itéltethetnek,* ami magában nem igen nagy személyes biztositás. De magára a jobbágyokra nézve is károsnak tartaná ezen javallatot, mert attól lehet félni, hogy ha majd illető helyütt a lakosok minden osztályának önkény elleni biztositásáról akarnak a RR gondoskodni, az fog a jobbágyokra nézve ellenvettetni, hogy ezen 5-ik §-ban már minden aggodalom el van oszlatva; jobbnak tartaná tehát az 1-ő t. cz. 6-ik §-nak hasonlatára* a tárgynak minden esetre még ez országgyülésén felvételét biztositani.
Mint ahogy az a rendi törvényjavaslat VIII. tc.-ének 1. §-ában történt.
A szóban forgó 5. § korábban elfogadott bevezető szövegét l.: Iratok. III. köt 304., a Deák által javasolt kiegészités utáni formáját: Uo. 531. kk.
Amelyben ti. a rendek a Jobbágytelek közterheinek részletes meghatározását egy később hozandó törvénycikkben kívánják elvégezni. (Vö. előbb, az 55. old. 11. jegyzetével.)
Ezen 2-ik ellenvetés megczáfolására a fentebb mondottakon kivül még BEZERÉDY, SOMSICH, DEÁK és PÁZMÁNDY feleletül adák, hogy a zalai inditvány nemcsak nem ellenkezik a kir. resolutióval, sőt abból egyenesen következik. Nem is illenék a RRhez, hogy midőn 2 évekig küzdöttek a VIII-ik art[icu]lus létrehozásáért, most már azt sem akarják kimondani, mit önként nyújt a moralis engedélyekben épen nem bőkezű resolutió, meg sem is foghatnák, minő lélekkel lehetne ezen csekély maradvány kimondásától vonakodni. Kérik a RRket, ne súlyositsák azon terhet, melly a VIII-ik art[icu]lus elestével már elég súlyosan fekszik vállaikon. Korántsem lehet azt állitani, hogy a Zalai inditvány annyi lenne, mint a 8-ik art[icu]lus, a kettőnek egybevetése ezen hasonlitást nagyon is megczáfolja, s elég e részben emliteni, hogy amott az általános elvnek minden viszonyokra nézve specificus alkalmaztatása volt létrehozva; itt pedig ezen alkalmaztatás csak az urbéri viszonyokra szorittatik, s egyéb kiterjedésére nézve Isten tudja mikorra halasztatik. Azonban magát a resolutió által is elfogadott principiumot két kézzel nem ragadni a legnagyobb hiba lenne, s ellenkeznék is törvényhozási rendszerünknek minden eddigi gyakorlatával, mert arra ugyan példát senki sem fog mutathatni, hogy ha az országos felirás valamelly kedvező principiumát a kir. válasz elfogadta, az elhallgattatott, s törvénybe ne igtattatott volna. De hiszen oda jutottunk már, hogy legyenek bármi jók, bármi üdvösségessek javallatink, mindennek a systemát vetik ellene, adja Isten, hogy e jóslatot a tapasztalás megczáfolja, de ha így mennek a dolgok, egy örökkévalóság sem lesz elegendő reá, hogy az operatumok elvégeztessenek. Azonban e jelen esetben még a systema sem áll ellent, sőtt ez maga is a zalai javallát elfogadását támogatja, mert ha egyszer itt a principium törvénybe lesz igtatva, sokkal kevesebb idővesztéssel fog minden előfordúló alkalommal a részletes alkalmaztatás megtörténhetni, mintha két esztendei küzdés után még a Felség által elfogadott általános elv is elhalgattatnék s más alkalommal ismét magáért az elvért is küzdeni kellene. De hiszen az egész pertractatióbul világos, hogy kik az elhalasztást sürgetik, azok kétség kivül nem elhalasztást, de elvetést kivánnak, mert különben lehetetlen megfogni, hogy mi okra nézve ellenezhetnék ezen józan elv kimondását, melly nélkül polgári társaság nem is létezhet, s melly minden törvényhozásnak egyik legfőbb alapja.
Megjegyzésre méltó még PATAYnak azon nyilatkozása, hogy ő a zalai inditványt a resolutióval egészen megegyezőnek találja ugyan, s úgy hiszi, hogy akik a resolutiót, t. i. csak az elhalasztást pártolák, ezen inditványt bizton elfogadhatják. Ő azonban fájdalommal kéntelen ellene szavazni, mert Abauj rendei Thurócz vármegye felszóllitása következésében magát a principiumot is tagadják, s annak ellenzését kötelességevé tették. (Nevetés.)
Végre a 3-ik ellenvetést SZÉLL tette oly értelemben, hogy mivel itt csak az urbéri viszonyokról van szó, a zalai inditványt is csak arra kell szorítani, s ezen szavakat: quavis in parte, a javalt szerkeztetésből kihagyni.* – Ennek azonban czáfolására az mondatott, hogy Vas v[árme]gye követje a legjobb, legnevezetesb részt akarná kihagyni, módositása tehát el nem fogadható, mert kevesebbet nyújt, mint mennyi a kir. resolutióban foglaltatik.
Vö. előbb, a Deák által javasolt módosított szöveggel, 95. old.
Végre voxolásra tüzetvén Deák inditványa, 25 voxal 22 ellen elfogadtatott. 2 megye jelen nem volt, Arad követei egymást elidálták, Aczél ellene, Török mellette szavazván.
Egyszersmind a felirásba tétetni határozák a kerületi RR, hogy ezer most elfogadott általános elvet a törvényhozó hatalom egyesült megállapodásának tekintik, attól tehát el sem is állhatnak; specificus alkalmaz tatásáról valamint itt az urbéri viszonyokra nézve gondoskodtak, úgy egyéb tekintetekben illető helyütt szintén gondoskodni fognak.
Január 3-án ezen végzés szerkeztetése megrostáltatott, s Januar 5-én országos ülésben 21 megye ellenszegülése mellett jóváhagyatva a Fő RRhez által küldetett.* – Januar 4-én vasárnapi, 6-án pedig vizkereszti szünet lévén.
Az elfogadott javaslat értelmében a főrendekhez intézett izenetet és a királyhoz intézendő felirat szövegének megváltoztatását tartalmazó javaslatot l.: Iratok. III. köt 323. kk.
