c) Szepessy pécsi püspök febr. 5-i beszédének utólagos ismertetése.

Teljes szövegű keresés

c)
Szepessy pécsi püspök febr. 5-i beszédének utólagos ismertetése.
Most már előbbi levelem igérete szerint* igyekszem pécsi püspök b. SZEPESSYnek február 5-én alsó Tótország nevezete tárgyában mondott hoszú beszédje adatjait lehetőleg rövid velős kivonatba összeszerkeztetni:
L. előbb 181. old.
Négy időszakra kell, úgy mond, hazánk historiáját a fennforgó kérdésre nézve osztani. Első időszak Kálmán királytól Szilágyi Mihály idejéig, 2-ik Corvinus Mátyástól a mohácsi gyásznapig, 3-ik ezen időtül 1687-ig, a 4-ik végre 1715-től a mai napig terjed. – Az első epochát illetőleg történetirati buvárkodással kifejti, miképen ingadoztak első királyaink idejében a Dráva mellyéki tartományokra nézve a magyarok jussai mindaddig, mig László király alatt erősebb lábra nem tétettek. Több rendbéli adatokat idéz a Salertina Historiából* s más régi munkákból annak bizonságaúl, hogy már Sz. László idejében a Dráva tett határt Magyar- s a társországok közt. Megemliti, hogy historiánkban egész Tótország bánjának nevezetje, alatt legelső jelenik még Stephanus filius Miskae Bonus totius Sclavoniae, et Comes Segniae ae de Sümegh. Ez előtt királyaink fiai szokták volt gyakor izben herczegi czim alatt azon tartományokat kormányozni, s csupán első Lajos idejétől láthatjuk egész Sclavonia és Croatia bánjait a Decretumok befejezésében megnevezve. Azonban valamint Sclavonia, Croatia és Dalmatia nem mindég egy bánság alatt neveztetnek, úgy azon országok határaiban is több és különbféle bánságok voltak, s azok különbféle képen változtak is, anélkül hogy emiatt Sclavoniától elszakadva lenni mondathatnának. Igy 1-ő Lajos Decretumában Dalmatiáról nincs emlékezet, István neveztetik egész Sclavonia és Croatia bánjának, mellette pedig Domokos Machowi, és Miklós Zewrini bánók is emlitetnek.* Már 1-ő Mária decretumában a Zewerényi bánságról nincs emlékezet, ellenben Croatia Sclavoniától egészen elszakitva s Dalmátországgal összekapcsolva emlittetik. Lindway István slavoniai, Themplinus de Sancto Georgio croatiai, és dalmátiai bánoknak neveztetvén, s mellettök mégis Stephanus filius Philpes mint Machovi bán is megjelen, még pedig a croatiai és dalmátiai bán előtt nevezve.* Már ismét Sigmond idejében a három társország bánsága egyesítve szemléltetik, s Paulus de Petth Dalmatia Croatia és egész Sclavonia bánjának neveztetik, mellette azonban nemcsak Maróth János Machovi bán megemlitetik, de még arról is emlitést láthatni, hogy Honoz Banatus Zewriniensis vacaverit.* Ezekből meg lehet győződni, miképen nem csak a bánsági méltóság kiterjedése igen gyakran változott, hanem báni hatóság alatt lévő társországok belsejében is külön bánságok támadtak és enyésztek, mellyek idő s körülmény szerinti katonai parancsnokságoknál egyebek nem voltak s a társországok integritásának kétségen kivül legkevésbé sem ártottak. Ilyen lehetett későbben a szerémi (syrmiumi) bánság is, mellynek Mátyás király idejében Sclavoniától külön szemlélhető megnevezése* szintén nem mutathatja azt, hogy Szerém alsó Tótországhoz nem tartoznék. Ami pedig magát azon kérdést illeti, hogy hol fekszik Sclavonia? meddig terjed, s melly megyék tartoznak hozzája? erre is biztos világosságot deritenek törvényeink évkönyvei. – Ugyanis a marturina névvel nevezett adót az Aranybullának 27-ik fejezete hozta be, ezen szavakkal: Marturinae juxta consvetudinem a Colomanno Rege constitutam solvantur. Mi légyen pedig a marturina? ezt megmagyarázza Albert királynak 7-ik t.czikkelye, midőn a magyar birodalomnak különböző részeiben divatozott különböző adókat eként számlálja el: Lucrum Camerae in Regno Hungariae, quinquagesimam in Partibus Transylvaniensibus, ac Mardurinas in Regno Sclavoniae exigi consvetas, exigi faciemus.* Ha igaz tehát hogy a marturina adó Sclavoniában fizettettek, annak is igaznak kell lenni, hogy ahol az adónak ezen neme divatozott, azon részek Sclavoniához tartoznak. És igy kérdés különösen, kik fizették a mardurinákat? Megfelel reá 1-ő Lajos királynak 1351-ki 12-ik czikkelye, midőn ezeket mondja: Lucrum Camerae nostrae nobiles inter fluvios Dráva, Száva ac de Posega et Valkó cum aliis viris nobilibus regni nostri ananimiter solvere teneantur. Nec ratione collectae marturinarum Bansul Mora* pocatarum, a modo in posterum molestentur. – Ezekből világos, hogy a magyaroszági, és Dráva-Száva közti nemesek Kálmán király idejétől Nagy Lajosig különbözőleg adóztanak, – amazok lucrum camerae, ezek marturina fizetéssel tartozván; – világos továbbá hogy a marturinák csak Sclavoniábán fizettettek, s mivel nobiles inter fluvios Dráva Száva, ac de Posega et Valkó tartoztak ezen adót fizetni, az is tagadhatlanúl bizonyos, hogy a most nevezett részek, következőleg Posega, Verőcze, Szerém megyék Valkóval egyetemben Sclavoniához tartoznak. Hasonló bizonyitványúl emlit két régi diplomát. Az első által Colomannus Dux Ruthenorum seu Russiae Rubrae, et totius Sclavoniae úgy mint Sclavonia herczege a valkói lakosoknak bizonyos kiváltságokat ád.* A második által Béla hasonlóképen úgy mint Sclavonia herczege hospitibus de Sancto Ambrosio a verőczeiekhez hasonló szabadságokat enged, s ezen szabadságok között első, hogy a verőczei főispánynak (Comitis de Verőcze) hatósága alá ne tartozzanak.* Már pedig hogy ha Valko és Verőcze Sclavoniában feküdtek, képtelenség nélkül tagadni nem lehet, hogy természeti fekvésöknél fogva Posegának és Verőczének is oda kell tartozni.
Tamás spalatói főesperesnek a XIII. század közepén írt munkája: Historia Salonitarum pontificum atque Spalatensium. Kiadva Schwandtner, J. G., Scriptores rerum Hungaricarum … III. köt. 1748.
I. Lajos 1351-i decretumának megerősítő záradékában, az országos méltóságok felsorolásánál.
Mária királyné 1384-i decretumának megerősítő záradékában.
L. mindezt Zsigmond 1405-i első dekrétumának megerősítő záradékában.
Vö. a 193. old. 32. jegyzetével.
Az 1439-i decretum 7. §-ában tesz Albert ígéretet arra, hogy a felsorolt jövedelmeket „more alias ab antiquo consueto” fogja beszedetni.
Marturina – Bansul mora (Ilyriai nyelven) Mosóczy szerint = vectigal maritimum. (Kossuth jegyzete).
Az idézett 1231-i oklevél eredetije az Országos Levéltárban van, Dl. 536. sz. alatt. Kiadva l. Fejér, Codex Diplomaticusában, III/2, köt. 237. kk. (A szövegben Kálmán címe: Reg et dux totius Sclavoniae.)
Az 1269-ből való oklevél eredetije az Erdélyi Múzeum levéltárában van. Kiadva l. Fejér Codex Diplomaticus, IV/3. köt. 530. kk.
A 2-ik epocha Mátyás király idejétől a mohácsi gyásznapig terjed. Itt jelenik meg évkönyveinkben legelőször a szerémi bánság nevezete 1464-ben.* Ez azonban valamint Mátyás alatt született, úgy kevéssel utána el is enyészett, mert 1495 óta sem Ulászlónak számos törvényeiben, sem a későbbi oklevelekben többé nyomára nem akadunk; s különben is ezen szerémi bánság az első epochára nézve mondottak szerint nem volt egyéb katonai praefecturánál. Ellenben a három társországok bánságai mindég egyesülten láthatók, 1495-ben Corvinus János, 1498-ban Kanisai György, 1500-ban és 1504-ben ismét János liptói herczeg, 1514 Beriszló Péter egyszersmind veszprémi püspök viselvén a 3 társ országok bánsági méltóságait.* Ezen időszakban legnagyobb figyelmet érdemel az 1471: 6. t. czikkely, mellyben Croatia, Dalmatia és Sclavonia Partes inferiores névvel neveztetnek,* s innen magyarázható, hogy ámbár későbben némelly törvényekben Posega, Verőcze és Szerém megyék Sclavoniának világos megemlitése nélkül az ország alsó részeihez számittatnak, ezen nevezet a társországok jusainak épen nem sérelmes. A KK és RR több ez időbeli törvényeket hoznak ugyan fel állitásuknak bizonyitására, de azoknak egyikében sem mondatik világosan, hogy a kérdéses 3 megyék Magyarországhoz tartoznak. Ilyen az 1478: 7-ik t. cz. Ebben ugyan Posega, Walkó, és Szerém megyék több magyarországi megyékkel egysorban neveztetnek. De egy az, hogy még itt is, minden közbezavarás nélkül egymás után tétetik ama 3 megye, mintegy annak bizonságaúl, hogy egy territoriumhoz tartoznak, más az, hogy ezen törvény a megyékben tartani szokott közgyüléseknek, vagyis közönséges biróságoknak tartásától oldozza fel országunk akkori szegénysége miatt a nemességet, az emlitett, s még némelly más megyékben azonban ama biróságoknak gyakori rablás és fosztás közbejötte miatt tartását parancsolja; és minthogy csupán vármegyei biróságról rendelkezik, s az ezek tartásának okáúl adott rablások nem egész Sclavoniában gyakoroltattak, nem is lehetett alsó Tótországot egészen emliteni, hanem csak ezen 3 megyéket kellett megnevezni. 2-ik hasonló törvény az 1498: 16. czikkely, itt is több magyar megyékkel egyetemben neveztetnek ugyan Posega, Walkó és Szerém megyék, de hasonlókép egymást nyomban követve s a Comitatus partium inferiorum nevezetnek előre bocsájtásával; melly alatt hogy Sclavonia is értetett, a fentebb felhivott 1471: 6. törvényből világosnak lenni állitja. De különben is, hogy ha a magyar megyékkel egysorban történt emlitésök miatt ama 3 megyéket Magyarországhoz tartozónak kellene itélnünk; úgy a zágrábi püspökséget, az auraniai perjelséget, és omites de Frangepanibus et de Corbavia is Magyarországhoz tartozóknak ellene mondanunk, mert ugyan csak az 1498-ki 20. és 22-ik t.czikkelyekben, magyar banderialisták közé keverve emlittetnek.* 3-ik törvényczikkely az 1492: 8-ik s az ezzel szórul szóra megegyező 1490-ki diploma 12-ik §-usa,* mellyekben azonban territorium kérdése fenn nem forog, hanem egyedül az mondatik, hogy a syrmiumi, nándorfejérvári és jaiczai bánságokra, valamint három társországokéra is érdemes magyarokat tartozzék a fejedelem kievezni. Igaz ugyan, hogy itt a szerémi bánság külön neveztetik, de ez semmit sem mutat Sclavonia ellen, különben azt kellene mondanunk, hogy a székelyföld sem tartozik Erdélyhez, mert ugyanezen czikkelyben az erdélyi vajdaság és székely grófság külön neveztetnek.
„Honore banatus Syrmiensis vacante.” (Mátyás 1464-i decretumának megerősítő záradékában.)
Vö. az emlitett években kiadott decretumok megerősítő záradékaiban felsorolt országos méltóságokkal.
A szónok félreérti a törvény szövegét: abban „…castra finitima in partibus scilicet superioribus et inferioribus, sive in regnis Sclavoniae, Dalinatiae, Croatiae…” szerepel, tehát Szlavónia nem azonos a partes inferiores-szel.
Az 1498: 20. tc. az érsekek, püspökök, apátok prépostok és káptalanok által állítandó bandériumokat sorolja fel, az 1498: 22. tc. pedig azokat a bárókat, akik a sorolt egyháznagyokkal együtt „secundum numerum iobagionum suorum” kötelesek hadba vonulni.
Vö. a 173. old. 21. jegyzetével.
(Folytatása következni fog.)

 

 

Arcanum Újságok
Arcanum Újságok

Kíváncsi, mit írtak az újságok erről a temáról az elmúlt 250 évben?

Megnézem

Arcanum logo

Az Arcanum Adatbázis Kiadó Magyarország vezető tartalomszolgáltatója, 1989. január elsején kezdte meg működését. A cég kulturális tartalmak nagy tömegű digitalizálásával, adatbázisokba rendezésével és publikálásával foglalkozik.

Rólunk Kapcsolat Sajtószoba

Languages