a) 1835. február 16, 17. Kerületi ülések. Tárgy: A városi biróságról szóló III. tc.-hez javasolt főrendi módositások. Somssich és…
a)
1835. február 16, 17.
Kerületi ülések.
Tárgy: A városi biróságról szóló III. tc.-hez javasolt főrendi módositások. Somssich és Hertelendy inditványa a városi biróság választásával kapcsolatban.
1835. február 16, 17.
Kerületi ülések.
Tárgy: A városi biróságról szóló III. tc.-hez javasolt főrendi módositások. Somssich és Hertelendy inditványa a városi biróság választásával kapcsolatban.
Pozsony, Februar 21.,1835.
A KK és RR február 18-ától Bernáth és Prónay elnökségük alatt folyvást tartott kerületi üléseikben az Itélőszékek elrendezésében költ főrendi izenettel, nevezetesen a királyi városok itélőszékével foglalatoskodtanak, melly kérdés február 16-án került legelsőben, közbe közbe utóbbi tudósitásaim szerint megszaggatott tanácskozás alá.
Kezdetben mindjárt BUDAHÁZY, Biharnak új követe* teljes örvendezését jelenté, hogy midőn első alkalommal lép fel küldői akaratját kimondani, az lelkének meggyőződésével egészen megegyezik. Minő hatása legyen a meggyökeredzett régi szokásoknak törvényhozásunkra? ennek bizonságául jelen országgyülésünk szomoru példájára hivatkozik, mellyben a csaknem közönségesen elösmert javitások szüksége, s a javitandók tömérdeksége között is olly lassan, olly akadozva, olly kevés sikerrel haladunk. Ennek legfőbb okát tenmagunkban s megszokott erkölcsinkben találja, s különösen abban, hogy kiknek összevetett válakkal kellene honunk közboldogságának megépitésén munkálódniok, azoknak érdekeik egymástól elszakitvák, s ennek következésében mi magunk halmozunk akadályokat azon sikernek elébe, mellyet csupán közös érdek szülte közremunkálattal reménhetnének eszközölhetni. Tudatja tehát a RRkel, miképen Bihar vármegye Rendei gyökeres javitások szükségét érezik, s azokat anélkül, hogy alkotványunk alapjai felforgattatnának, institutióinknak a mivelt század szükségeihez alkalmaztatásával eszközölhetőknek itélik. És ezen lélektől vezéreltetve, különösen ami a kir. városokat illeti, miután ezek javának s előmenetelének hazánk köz virágzásával szoros kapcsolatát megmutatá, küldőinek szándékát oda jelenti ki, hogy a nemeseknek városi biróság alá nem tartozása felől szólló régi törvényeink egészen megváltoztassanak. Amit a tanácskozás alá kerülendő minden §-nál részletesen fog elő terjeszteni.
Bihar megyét az országgyűlés kezdetén Tisza Lajos első alispán és Beőthy Ödön képviselte. Tisza helyett 1833 augusztusában Ravazdy István táblabíró lett a követ, majd őt 1834. dec. 23-án Budaházy Antal tiszti főügyész váltotta fel.
Felolvastatott tehát az 1-ső §. Itt a KK és RR, miután a királyi s bányavárosok biróságának teljes számához megkivántatott tagok számáról rendelkeztenek, utánna teszik, hogy a sommás perek elhatározására amennyire lehet öt, különben pedig legalább három személyekből fog a biróság állani. – A fő RR pedig azért nem vélik itt a sommás perekről rendelkezni szükségesnek, minthogy a KK és RR a szóbeli perek felől egy különös törvényczikkelyt szerkeztettenek.* Mivel azonban a szóbeli és sommás perek között tetemes különbség van, mert minden szóbeli per egyszersmind sommás is, de nem minden sommás szóbeli is, a KK és RR ezen §. iránt előbbi szerkeztetésöknél megmaradtanak.
A szóbeli sommás perekről szóló XIV. tc. utólag került be a törvényszékek elrendezését tartalmazó törvényjavaslatok sorába. 1834. márc. 13-ától több napon át tartó vitáit l.: Országgyűlési Tudósitások. II. köt. 728. kk., magát a tc.-ket Iratok. II. köt. 349. kk.
Ezután, mielőtt a 2-ik §. felolvastatnék, SOMSICS megújitá azon inditványát, mellynek e tárgy első alkalomkori vitatásakor történt megbukása a kir. városok birói hatóságának megszoritására igen sokak által okul használtatott, s oly temérdek szemrehányásokra, s kellemetlenségekre alkalmat szolgáltatott. (Lásd 135., 136. és 137. számú leveleimet.) Inditványa t. i. abban állott, hogy a királyi városok itélőszéke biráinak választásában minden polgár részt vegyen.*
Vö. előbb, a 214. old. 22. jegyzetével.
KOCSI HORVÁTH azon meggyőződéssel pártolja az inditványt, hogy enélkül a kir. városok iránti rendelkezéseink jótékonyak nem lesznek, egyszersmind Bihar követének felelve, elháritja magáról azon vádat, mintha tennen magunk tennénk a sikeres haladásnak akadályokat, és semmi bajt sem is lát a lassúbb haladásban, mert igy véli a kitüzött czélt elérhetőnek anélkül, hogy alkotmányunk veszélyesen megrázkódtatnék.
Ellene vettetett a somogyi inditványnak, hogy a választási rendszernek elrendezése nem a napirenden levő munkálat körébe tartozik, per excerpta pedig dolgozni nem lehet.
FEKETE azonban szivéből pártolván az inditványt; ez elvnek kimondását olly kevéssé tartja excerptanak, amily kevéssé volt az, midőn a IV-ik t. czikkelyben kimondatik, hogy a megyei törvényszékek birái kik által választassanak, a 2-ik t. czikkelyben s az urbéri 7-ik czikkelyben pedig, hogy az uriszék tagjai ki által neveztessenek, s amily kevéssé volt excerpta az urbérben kijelenteni, hogy a helységek előljáróinak választásában minden lakos részt vehessen.* Annyival szükségesb pedig a városokbani lakosok választási jogának elvét kimondanunk, mivel különben épen akkor, midőn a biró választásába való béfolyást legalaposabb alkotványi jusnak lenni nyilatkoztatjuk, s azt egy bizonyos mértékben a nemtelenekre is kiterjeszteni – óhajtottuk, a királyi városokban lakó nemesek (ha városi hatóság alá vettetnének, amint a fő RR kivánják) ezen alapos jusból ki zárvák lennének. Mivel tehát különben is az inditvány nem terjed annak itteni elhatározására, hogy miként történjék a választás? hanem csak oda, hogy kik birjanak választásbani részvét jusával, elhatározottan kijelenti, hogy ő ezen elvnek törvénybe igtatása nélkül a fő RR javallatából egyet sem fogad el.
Az úrbéri VI. tc. 1. §-ában.
PRÓNAY mint elnök kéri a RRket, vegyék figyelembe, hogy kevés reménység lehet azon inditványnak elfogadásához, melly a királyi városoknak politicai coordinatiójával való összeköttetése miatt már egyszer országos ülésben elesett.
NAGY PÁL a viszalépést egy kissé mégis csak messze vezetőnek hiszi, hogyha önmagunk ellen regrediálunk, s amit országos ülésben eldöntöttunk, itt ujra felvesszük. Igy a circulus valóságos circulus vitiosussá változik. De a dolog érdemére nézve is az a megjegyzése van, miképen ha elhatároznók is azt, hogy a választásban minden polgár részt vegyen, még azon kérdést is el kellene határoznunk, hogy ki a polgár? De el kellene határozni magát a választás modalitását is, mert amint ellensége a mostani absurditásnak, melly szerint a magistratust a választott polgárság, ezt viszont a magistratus regenerálja, ugy hasonlókép arra, hogy p. o. Sopron városában minden Hauer (kapás) személyesen becsődüljön a választásra s gyilkosságok történjenek, soha rá nem áll, hanem centuriákként kivánná a választást elrendeltetni. Ezekből látszik, hogy a principium gyakorlatba nem mehet, mielőtt a modalitás elrendeltetnék; ez pedig ide nem való, ha csak nem akarják a KK és RR a választásnak egész szövevényes kérdését a Publico-politicumból kivenni, s ide általtenni. Ezekhez MARCZIBÁNYI hozzáadá, hogy városokban a biró s tanácsbeliek egyszersmind politicai tisztviselők, nemcsak itélő birák. A hivatali hatóság ily elválaszthatlan szoros kapcsolatában tehát bajos egy szóval az egészt eldönteni, s a birói szemponttal a politicai rendszabást is megelőzve elhatározni. SZÉLL pedig még csak garantiát sem talál a somogyi inditványban, mert mit ér a polgároknak adott választási jog, hahogy viszont a polgárositás a magistratustól függ? – SOMSICS azonban példákat idéz az urbariomból annak megmutatására, hogy már fogadtak el a KK és RR olly elveket, mellyeknek kifejtése máshová tartozik.* Az előbbi országos végzést az inditvány elfogadásában akadálynak nem gondolja, mert tractatusban lévén a fő RRkel, s ezen inditványtól függhetvén sok követek véleménye szerint a másik tábla véleményéveli egyesülésünk; a kérdésnek tractatusunk uj stadiumában ujabbi felvételét nagyon fontos okok javasolják. Egyébiránt mivel inditványát a trencsényi követ tökélletlennek nevezé,* válaszul adja, hogy semmiség a tökéletlenségnek legmagosb foka. – ANDRÁSSY azonban tudna oly intézményeket nevezni, mellyek mivel rosszak, a semminél tökélletlenebbek. – E szerint vitattatván az inditvány, HERTELENDY MIKSA azt azért nem fogadá el, mivel szűk, s csak a polgárokra terjed, s igy a posonyi követ aggodalmát sem enyészteti el.* Mert meglehet, hogy a városban lakó nemes nem polgár, s ekkor a választásban részt nem venne, kivánná tehát az inditványt aként kiterjeszteni, hogy mindazok, kik városi birtokot birnak, vagy folyvást a városban laknak, választási joggal birjanak.
Pl. az articulo T determinanda esete az I. tc. 6. §-ával kapcsolatban, amikor kimondták a jobbágytelek megvásárlójára a telekhez kapcsolódó közterhek viselésének kötelezettségét, magukat a közterheket azonban csak később, az adó-biztosi munkálatban fogják megállapítani.
L. előbb, Marczibányi felszólalását.
Az utalás Fekete felszólalására vonatkozik.
Voxolásra azonban Somogy követének inditványa lőn kitüzve, s ekkor némellyek azért szavaztak ellene, mert azt a torontálihoz képest nagyon megszoritónak találták; mire BEZERÉDY megjegyzé, hogy a somogyi inditvány nem áll ellentétben a torontálival, hanem az electa communitás rendszerével.* – kéri tehát a RRket, ezen ok ne álljon ellent az elfogadásnak, mert a somogyi elv nem zárja el a kiszélesitést,* ellenben megoszolván, két pad közt a földön maradunk.
Ti. azzal a rendszerrel, amelynek értelmében a városokban a politikai jogokat – így a magistratus választását is – a szűkkörű, jómódúakból álló választott polgárság (electa communitas) gyakorolja, a választott polgárság sorainak kiegészítése pedig a magistratus joga.
Ti. a politikai jogokkal, választójoggal rendelkezők rétegének kiszélesítését.
Mielőtt azonban szavazathoz fognának a RR, PÓSFAY Posony városi követ eként nyilatkozott: Somogy követének inditványát előbbi alkalommal az országos ülésben magok a n[eme]s vármegyék döntötték el s mégis örökös szemrehányások tétettek a kir. városoknak, mintha miattunk nem nyert volna győzedelmet. Hogy tehát ezen vádat reánk háritani ne lehessen, s a városi biróság helyes elrendezésének ezen gátja megszünjék, kivánom, vegyék a kérdést ujólag tanácskozás alá, s mondák ki itt, és most a szabad választás principiumát. – HASKE,* ki előbbi alkalommal is az inditvány mellett nyilatkozott, most is hasonló értelemben szól vala. – Azonban szavazatkor csupán Posony, Zala, Bars, Somogy, Tolna, Ung, Szathmár, Borsod, Torna, Bihar, Békes, Csanád és Temes, összesen 13 megyék s a Jászkun, Hajdu kerületek szavaztak az inditvány elfogadására, az tehát igen nagy szótöbbséggel elesett. (Ápril 10-én 1834. csak egyetlen egy voxal,* most pedig 3 megye jelen nem lévén, 21 voxal maradt kiseb számban.)
Kassa város követe.
Az ápr. 11-i szavazás eredményét l.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 53.
Ezútán országos ülésre mentek a RR, mellyről bő jelentést tettem előbi levelemben.
Február 17-én előbb az urbéri felirás stylusa iránt tett főrendi észrevételek* voltak napirenden, s ezek között különösen azt kivánván a fő RR, hogy ahol Sclavonia nevezetének a sokszor emlitett 3 megye egyes megnevezésével leendő felcsereléséről szóllanak, ne mondanák általánosan a hozandó törvényekben, hanem csak a hozandó urbéri törvényekben, mivel itt csak ezekről van szó. BERNÁTH ezen változtatást ellenzé, mert a most legyőzött vitatásoknak az adó-biztosi munkában* isméti felelevenitésére utat nyitni nem akar. DESSEWFFY pártolá, annyival inkább, mivel 8-ik izenetökben* azt jelentették ki a KK és RR, hogy mindenkor és minden esetben törvényeken alapult értelmekhöz fognak ragaszkodni, ezen kijelentéssel tehát mostan ellenkezésbe nem jöhetnek. De Bernáthnak javallata többek által elleneztetvén, voxolásra tüzetett, itt azonban a fő RR észrevételének félrevetése mellett igen nagy szótöbbséggel elfogadtatott. TARNÓCZY megyéje részéről előre kijelentvén, hogy ő csak egy hazát ösmér, a magyart, s ebben egy nemzetet, a magyart. Annakokáért annak idejében majdan Horvátország nevezetét is Zágráb, Varasd és Körös megyékre kivánandja általcseréltetni. (Nevetés.)
Vö. előbb, a 205. old. 2. jegyzetével.
A Contributionale-Commissariaticum Operatum a harmadik volt az országgyűlés elé kerülő munkálatok sorában.
L.: Iratok. III. köt. 408.
Ezután ismét visszamentek a KK és RR a városi itélőszékek elrendezésére, s itt BEZERÉDY azt vitatá, hogy ámbár mult napon a somogyi inditvány elvettetett, az még a sokkal szélesb torontali inditványnak is elvetését magában annyival inkább nem foglalja, mert sokan azért szavaztak a somogyinak ellene, mivel az csupán a polgárokra lévén szoritva, szűknek itéltetett. Kivánja tehát Torontál követének tegnapi inditványát szavazatra tüzetni. – B. PRÉNYI megjegyzé, hogy ha már eldöntött tárgyakban is jónak vélik a RR ismét, és ismét uj inditványokkal fellépni – neki is lenne egy inditványa, az t. i. hogy ha valaki oly inditványt tesz, amelly többséget nem nyer, azon napnak költségeit az inditványt tévő fizesse meg. (Hangos kaczaj.) – Azonban Bezerédynek nézete pártfogásra talált, s Hertelendy Miksa inditványának előterjesztésére felszóllittatott, ki is azt e következőleg adta elő: A városi itélőszékek birái mindazoknak, kik városi fekvő vagyont birnak, vagy állandóan a városban laknak, szabad szavazatjaik által fognak Art[icu]lo T. meghatározott mód szerint választtatni. – Azonban ily alakban is csak 17 megyék s a kerületek voxát volt az inditvány szerencsés elnyerhetni. – A szavazás közben tett nyilatkozások között TARNÓCZY illy értelemben szóllott: Mi a kormánytól s a főrendektől kevés segedelmet várhatunk. A mit táblánknak hatása s tekintete egyedül a nemzeti sympathiától függ; ez a mi állásunknak valóságos istápja, s ha ezt elveszitjük, nádszál módra fogunk ingadozni erőtlenségünkben. Én ezen sympathiát, s vele a Statusok táblájának tekintetét az egész hazára kivánom kiterjeszteni, s bátran kérdek mindenkit, mivé leszünk, hahogy állásunkat felcserélve megengedjük, hogy a fő RR táblája akármi tárgyban bár, liberalisabbnak látszassék nállunknál? Már pedig a kir. városok itélőszékeinek elrendezésében csakugyan liberalisabb. Mi czélból? vitatni nem akarom de liberalisabb. Ha tehát megfontolom, hogy a fő RR táblája e tárgyban ön s a kormány segedelmén kivül még a nemzeti sympathiára is számolhat, anélkül hogy jósló lenni akarnék, bizton merem mondani: amit a városi biróságról javallanak, az törvénybe megy. A kir. városokban lakó nemesek tehát sok tekintetben alája lesznek vetve a városi biróságnak.* De ha Torontál követének inditványa el nem fogadtatik, minő biróságnak? Olyannak, melly magát tulajdon erejével regenerálja, mellynek választásában a biróság alatt lévők nagy közönsége részt nem veszen, amelly tehát az eljárása iránti közbizodalom garantiája nélkül szükölködik. Ellenben ha elfogadjuk az inditványt, oly biróságnak vetjük alája magunkat, melly bizodalmat érdemel. Én tehát a nemzeti sympathiát állásunk erősségére fenntartani, e táblának eddigi küzdéseinkben híven őrzött tekintetét Európa előtt ezen kérdésben is megigazolni, s magamnak sem derogálni kivánván, az inditvány elfogadására szavazok. – Mire ANDRÁSSY válaszolván: A magyarok Istene mentsen meg, ugymond, attól, hogy a két tábla egymással a liberalitásban vetélkedjék. Magános emberek vetélkedhetnek a nagylelkűségben, de a törvényhozásban más vezérelveknek kell uralkodni.
L. később a 2. §-hoz fűzött főrendi megjegyzések tárgyalásánál.
Az inditvány 27 voxal 17 megye s a Kerületek ellen félrevettetett.
