a) 1835. február 19, 20. Kerületi ülések. Tárgy: A törvénykezési III. tc. 2. §-a: ki tekinthető honoratiornak?
a)
1835. február 19, 20.
Kerületi ülések.
Tárgy: A törvénykezési III. tc. 2. §-a: ki tekinthető honoratiornak?
1835. február 19, 20.
Kerületi ülések.
Tárgy: A törvénykezési III. tc. 2. §-a: ki tekinthető honoratiornak?
Pozsony, február 25. 1835.
A honoratiorok meghatározásának ügye felől február 19. és 20. napjairól előbbi levelemben sommás jelentésemet megtevén, a vitatások részleteiből kevés érdekest irhatok. – Legelőbb NOSZLOPY olly értelemben nyilatkozott, hogy mivel azon kérdésnek meghatározása: kik tartozzanak a honoratiorok osztályába? az adófizetés kérdésével szorosan egybe van kapcsolva, itt az itélőszékek elrendezésének sorában annál kevésbé tanácsos abba béereszkedni, mivel különben is előre látható, hogy az irántoki végzés országos ülésben alkalmasint megváltozand s a kir. városokban lakó nemesek a városi biró hatóságnak minden különbség nélkül alája fognak vettetni; a részletes meghatározás tehát csak hasztalan idővesztést okozná. Annálfogva elegendőnek véli a szerkeztetésben azon általános kifejezést, hogy a kir. városokban lakó nemtelenek (kivévén a honoratiorokat) városi hatóság alá tartoznak.
HERTELENDY MIKSA pedig ugy vélekedett, hogy a múlt napi határozás után szoros követeltséggé vált a honoratiorok részletes megnevezése; mivel azonban a kérdés igen csekély szótöbbséggel dőlt el s a főrendeknek hihetőleg a kormány támogatására is számolható véleménye is ellenkezik, maga is sejdithetőnek hiszi, hogy a kerületi végzés megváltozand. Ugy kivánná tehát a részletes meghatározást intéztetni, hogy ha majd a honoratiorok csakugyan városi biróság alá kerülnek, csak azok legyenek e név alá foglalva, kiket valósággal oda vettetni kivánunk. Ezen értelemben teszi tehát múlt levelemben közlött javallatát, melly azon polgártársainkat, kiket törvényeinkben a nemesek mellett et quos lex sub hac nomenclatione complectitur kifejezés alatt értetni gondol, az ugynevezett honoratioroktul megkülönbözteti, s ezeknél valamennyire fentebbi osztályba helyhezteti.
PÁZMÁNDY szintén részletes meghatározásra szavazván, a szóban forgó kérdésben hozott kerületi végzést azon alapon véli sarkallani, hogy akiket értelmi kifejlésöknél fogva bizonyos megkülönböztetésre méltóknak itélünk, azok ne legyenek azon kormánytóli függésből eredett önkénynek alája vetve, melly alatt a kir. városok hibás szerkezete miatt a polgárokat szenvedni véljük. A torontáli követ inditványában elszámlált személyeket tehát a honoratiorok osztályába igtattatni megegyezik, de még hozájok adatni kivánná a könyvnyomtatókat és könyvkereskedőket, külföldről bejött tudósokat és nagykereskedőket.
GR. LA MOTTE ellenben ugy vélekedik, hogy ha minden alap nélkül béereszkedünk azoknak elszámlálgatásába, kiket individualis vélemény szerintén honoratioroknak lenni gondolunk, alkalmasint minden követ más és más lajstromot fog készithetni anélkül, hogy bármelly részletes légyen is az, az irántoki végzés valódi értelmét kimerithetné. Igy p. o. a honoratiorok városi hatóság alól kivétetvén, hahogy az orvosokat honoratioroknak lenni határozzuk, igen természetes ugyan, hogy a vármegyei orvosok a megye törvényhatósága alatt fognak állani, de hogy a városi orvosok is kivétessenek a városi hatóság alól, erre ugyan nincs elegendő ok. Különben is ha mindazokat kivesszük a kir. városok birósága alól, kiket Komárom követe a tudósoknak, kereskedőknek széles nevezetével élve kivétetni kiván, végtére majd senki sem marad városi biróság alatt. A szólló követ tehát egyedül a törvényt fogadja vezérnek, s kiket ez kivett, továbbá is kivétetni kivánja, ellenben okát nem látja, miért szorítassék a városi hatóság most szükebbre, mint eddigi törvényeink által szorittatott. Már pedig a törvény csupán és egyedül a nemesek szolgáit vette ki. Ez tehát az alap, s ebből magában következik, hogy ha ki vannak véve a nemesek szolgái, kivétetve kell lenni a megyék, a Status, az isteni tisztelet s a király szolgáinak. Több kivételt sem ösmér, sem kiván; ezeket azonban megneveztetni ohajtja, különben az lenne belőle, hogy ha majd megváltozik a kerületi végzés, ezek is városi biróság alá kerülnének.
Ezen vélemények ellenében s a veszprémi inditvány* következésében OCSKAY javallatot tőn, hogy itt csak ezen kifejezés használtassék: exceptis honoratioribus Art[icu]lo T. determinandis. – Melly javallatot NAGY PÁL is elfogadott, a kérdés meghatározására törvényeinkben sem találván alapos vezérelvre, minthogy azokban alig van máskoron emlités a honoratiorok felől, mint amikor subsidium vettetett reájok; ilyenkor pedig csak az volt a nézet, hogy a teherviselésben részesülésbe mentől többen béfoglaltassanak. – PALÓCZY szintén ily értelemben szavazott. Az országos összeírás tárgyában közbejött országos határozatokbul s a rendszeres honoratiorok sorozatja iránti végzésekből megmutogatván: hogy a honoratiorok a ő polgári állapotjának eldöntése a regnic[olaris] conscriptio* felvételekor előfordulandván, ez pedig az adó biztosi munkával már a kir. terjesztvényekben is összekapcsoltatván* ezen kérdés valamint az itélőszékek elrendezésének sorába nem tartozik, ugy a jelen országgyüléséről semmi esetre el nem maradhat. ACZÉL a honoratiorok részletes megnevezését hasonlóképen az adó-biztosi, és közpolgári rendszeres intézkedések elébe vágónak itélven, annyival inkább a nyitrai inditványra* szavazott, mivel ha p. o. a komáromi követ által javallott részletes megnevezés* fogadtatnék el, majd az következnék belőle, hogy bárminő polgári helyzetben lenne is valaki, mihelyt műkedvellésből egy kis ásványgyüjteményt szerezne, vagy pedig a frauenbergi kertész társaságnak levelező tagja lenne, magát azonnal honoratiornak s városi hatóság alá nem tartozónak állitaná.
Noszlopy javaslata.
Az ország adózó lakosságának összeírását az 1827: 7. tc. rendelte el. A munka nagyrészét még 1828-ban elvégezték, az anyag kiegészítése és a bizottság által való feldolgozása azóta is folyt. A bizottság júliusban beterjesztett jelentése szerint – l.: Iratok. IV. köt. 368. kk. – „az országos összeírás tárgya oda jutott, hogy tökélletes befejezésének már igen kevés hijja vagyon”. Az összeírás óriási fontosságú iratanyaga az Országos Levéltárban, az Archivum Regnicolare nádori iratgyűjteményében van.
A királyi propositiókban harmadiknak kivánta a király, „…ut contributionale commissariaticum una cum operato Regnicolaris Deputationis Articulo 7: 1827. de regni conscriptione pro adjustatione portarum deservitura condito exmissae …” vétessék fel. L.: Iratok. I. köt. 5.
Ocskay indítványára.
Vö. Pázmándy javaslatával.
Szavazatkor azonban 29 voxal 17 ellen a honoratioroknak részletes megnevezése határoztatott. – Ezután az előbbi levelemben közlött inditványok ledictáltatván, a dolognak érdeme került vitatás alá, s itt B. PRÉNYI a torontali javallat elvében szólván, leginkább amellett harczolt, hogy a honoratiorok választassanak külön azoktul, kiket törvényeink a nemességgel egy karba állitanak. – Mire azonban NAGY PÁL kérdé: valjon nem elégelik e a hon polgárainak eddigi külön karzatokra lett széltdarabolását? S a nemesség és honoratiorok között ismét egy, talán honoratissimusnak nevezendő néposztályt akarnak e teremteni? Miért vette ki a törvény városi hatóság alól azokat, kiket a nemesi nevezethez csatolt? Kétség kivül azért, mivel őket honoratioroknak tartotta; és miért akarnak a RR mostan némelly másokat is hozzájok csatolni? Azért, mert ezeket is honoratioroknak tartják; a kétfelé választani czélzott osztályok között tehát különbséget tenni nem lehet. Azok ellenben, kik a Hertelendy s B. Prényi véleményét pártolák, azon nézetből indultanak, hogy a részletes megnevezésben most ujólag a honoratiorokhoz csatolandó személyek iránt a végzés hihetőleg megváltozik; szükségesnek vélték tehát a különböztetést, mert attól tartottanak, hogy különben majd amazok is el fognak a megyei hatóság alól vonatni, kik ekkorig a nemesekkel egy tekintetbe jövén egyenlő hatóság alatt állottak. – És ámbár többen ugy vélekedtenek, hogy a kérdésnek minden oldalról a maga helyén történendő meghányása után mások fognak a honoratiorok osztályába birói hatóság tekintetéből, és ismét mások adózási tekintetből tartozni, mások mindazáltal az adónak és birói hatóságnak szempontjait egymásból folyónak itélvén, egyik részen attól tartottak hogy a honoratiorok osztályának kiterjesztéséből az adózó népnek, a másik részen állók pedig, hogy megszoritásból a nemesi terheket viselőknek rövidsége fog következni. – Ez alkalommal BUDAHÁZY (aki a torontáli különböztetés ellen szavazott) a honoratiorokról definitiót adott: Sunt personae ignobiles, nobilitari immunitate gaudentes. JESZENSZKY pedig imigy definiálá: Sunt personae distinctioris characteris, quos lex jam antiquitus in consortium onerum nobilitarium vocavit.
Szavazat alkalmakor Torontál követének a véleménye kisebb számban maradt, és mind azok között, kik honoratiori voltuknál fogva a királyi városok birói hatósága alól kivétettek, semmi különbség sem tétetni rendeltetett.
Ezen szavazat alatt SZABÓ s utánna többen oly értelemben nyilatkoztanak: hogy miután mindazoknak, kik a városi hatóság alól kivétetnek, részletes megnevezése elhatároztatott, s ezen qualificatio egy majdan maga helyén alkotandó törvényczikkelyre nem utasittatott, most már annyival inkább szükségtelen a szerkeztetésben honoratior nevezettel élni, mivel annak értelme felett a RR egyesülni nem képesek az különben is nagyon határozatlan, s valamint moralis értelemben a törvényhozás elhatározása alá nem tartozik, ugy polgári s törvényes értelemben az adó s nemesi terhek kérdésének tekintetétől függ. – Ezen inditványt az elnökség szavazatra kivánta kitűzni, a RR mindazáltal hangos felkiáltással oda nyilatkozván, hogy a honoratiorok kivételének megemlitése már mult napon a barsi inditvány következésében végzésbe ment,* s igy az újabbi szavazatnak tárgya sem lehet, a voxolás ezuttal abban maradt, s az elnökség ezen inditvány el nem fogadását végzésnek jelenté; amit azon oknál fogva jegyzek meg, mivel ezen végzés későbben ugyanaz nap szótöbbséggel merőben megváltoztattatott.
Balogh indítványát l. előbb, 221. old.
Ezután általmentek a RR egyenkénti meghatározásába annak, hogy kik légyenek azok, kik a városi biróság hatósága alól ki fognak vétetni? S itt legelsőben került szavazatra NAGY PÁLnak ama javallata, hogy az országunkban mulató külföldi nemesek is ezeknek sorába igtattassanak. Inditványának támogatásául azt hozta fel, hogy ezek iránt megkülönböztetett tekintettel kell lennünk, ha kivánjuk, hogy külföldön a mi nemeseink iránt tekintettel legyenek. Igy Austriában a magyar nemesség a forum nobilium hatósága alatt áll, hasonlót javasol tehát nállunk is a reciprocitás tekintete. – Indítvány a azonban el nem fogadtatott, a következendő okoknál fogva: 1. Mert a viszonosság tekintete csak azon országokra nézve állhatna, mellyekkel e tárgyban diplomaticus alkukötés létezhet, az inditvány pedig általában minden külföldi nemesekre tétetett. 2. Ha külföldi nemes telepedik meg országunkban, s bir azon tulajdonságokkal, mellyeket törvényeink a honoratiorokban megkivánnak, kétségkivül ezeknek sorába fog tartozni. Az ezzel járó megkülönböztetést tehát annál kevésbé lehet a nemességhez kötni, mivel vannak tartományok, hol a nemesség vagy épen nincs, vagy polgári különös megkülönböztetésekre otthon sem számolhat; s azt csak nem mondhatnók, hogy ezen tartományokban nincs is olyan ember, aki ha honunkba jő, a honoratiorok osztályába tartozhatnék. 3. Külföldön mi sem tartjuk meg nemesi kiváltságainkat, mert bizonnyal még fejadót is köteleztetünk fizetni. 4. Az inditvány elfogadása sem a jó renddel, sem az igazságszolgáltatásnak kivánatival össze nem férkőztethető legitimatorius hosszas visgálgatásokra* nyujthatna alkalmat. 5. A helybeli hatóság minden helyes szerkezetű polgári társaságban a jó rendnek első feltétele lévén, annak alája vettetve lenni senkinek kisebbségére nem szolgál. – Ezen okoknak következésében egyetlen egy megyei szó, s a kerületek szavazata többségével, Nagy Pálnak inditványa félrevettetett.
Arra ti., hogy a külföldi nemes hosszas eljárással lenne kénytelen nemesi voltát igazolni.
A mult levelemben előadott többi qualificatiók meghatározásánál BALOGH ily nézetből indult: Mig közöttünk s a kir. városok között eme boldogtalan surlódások meg nem szünnek s a két status irigy vetélkedés nélkül egy közös érdekben nem egyesül, hazánk a szabadságnak azon fokára fel nem emelkedhetik, mellyen egy constitutionalis országnak állani kell. Az volt tehát, s az is lesz mindenkori czélzata, hogy közöttünk egyesülés eszközöltessék s ezen szempontból indulva, ha már csakugyan kivételeknek lenni kell, azokat mentől szűkebb körbe szoritni kivánja. – JESZENSZKY ellenben ugy vélekedett, hogy a honoratioroknak városi biróság alól kivétele már szótöbbséggel ellévén határozva, most már többé nincs arról szó, kik tartoznak és kik nem tartoznak a királyi városok birói hatósága alá? hanem csupán arról, hogy kik azok, kiket a honoratioroknak tisztelő nevezetére méltóknak itélünk? – SOMSICS mindenkoron azoknak sorában állván, kik a kir. városok hatóságának megszorításán dolgoztak, véleményének okául adja, hogy a királyi városokban divatozó önkény a személyes biztosságot is kétségessé teszi, mellyet viszont a megyei biróskodás bévett törvényes sora rendje megóv. Királyi városokban, amint most áll a dolog, egy tanácsbeli röviden előidézteti a polgárt és bezáratja; ő ezen procedurának nem akarja a honoratiorokat alája vetni, kik a megyékben annak rendje szerint perbe idéztetnek s meghallgattatnak. A városok hibás szerkezetének javitása mindég az Isten tudja szőnyegre mikor kerülendő Publico-Politicum idejére* halaszttatik; ő tehát addig mentől többeket kiván birói hatóságuk alól kivenni. – Erre feleletül adatott, hogy azon rövid útú bezáratás ha megtörténik is, nem a birói hatóság, hanem politikai eljárás körébe tartozik, mellyről jelenleg szó nincs, s a kettőt voltakép meg kell egymástól különböztetni; és a biróság eljárása világos törvényekhez lévén szabva, s feljebbvitel utján a nemesi főtörvényszék, közös hatósága alatt álván, önkényről e részben olly kevéssé lehet panaszkodni, hogy akiknek szabad választásuk lenne követeléseik megitélésére birót választani, azoknak többsége alkalmasint elsőbbséget adna a királyi városi biróságnak még jelen állapotjában is; pedig hibáit orvosolni, s az igazságszolgáltatást minden önkény ellen biztositani a KK és Rendeknek nem csak hatalmukban, de hivatásukban is áll. – TARNÓCZY pedig különösen azt felelé, hogy a formalitások nélküli rövid béidéztetés megtörténhetett ugyan kir. városban, de az csakugyan meg nem történt, hogy a kir. városi biróság vagy egy honoratiort megcsapatott volna; amire azonban a megyékből tudnánk példát mondani. – De SZABÓ azt válaszolá, hogy mindakettő visszaélés, argumentumul tehát egyik sem szolgálhat,
Az ötödik helyen került volna rá a sor az országgyűlés munkarendjében.
Az egyes szavazatok következményeit már előbbi levelemben meg irván,* ismételéssel unalmat szerezni nem akarok. Csak azt jegyzem meg, hogy végigmenvén a RR minden specificus kérdéseken, végtére voxok töbségével az előbbi végzés ellenére csakugyan azt határozták, hogy miután részletesen megneveztettek mindazok, kik a városi hatóság alól ki vétetnek, a honoratior kifejezéssel élni szükségtelen.
L. előbb, 222. kk.
