1835. március 11. Kerületi ülés. Tárgy: [I.] Arad megye követének inditványa egy aradi sérelem soronkivüli felterjesztésére. [II.…
1835. március 11.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Arad megye követének inditványa egy aradi sérelem soronkivüli felterjesztésére. [II.] Budaházy inditványára elhatározzák a rendek, hogy délután is tartanak kerületi üléseket a sérelmek tárgyalására. [III.] A törvénykezési IV. és V. tc.: Fiume és Buccari törvényszékei.
Kerületi ülés.
Tárgy: [I.] Arad megye követének inditványa egy aradi sérelem soronkivüli felterjesztésére. [II.] Budaházy inditványára elhatározzák a rendek, hogy délután is tartanak kerületi üléseket a sérelmek tárgyalására. [III.] A törvénykezési IV. és V. tc.: Fiume és Buccari törvényszékei.
Pozsony, martius 14., 1835.
[I.] Mártius 11-én kerületi ülés. Elnökség Ghiczy és Pfanschmid. – Napirenden volt Arad vármegyének a Bibics alapitvány tárgyabeli sérelme. Rövid foglalatja e következőkből áll:
Kir. tanácsos és aradi alispán Bibics Jakab özvegye Tomyán Margit 1774-ben tett, s Maria Theresia királyné jováhagyásával megerősitett végrendelésénél fogva nagyértékű javait a köznevelés előmozditására felajánlván, örök emlékű alapitmányt alkotott, olly formán: hogy Arad vármegyei Szent Anna mezővárosában egy köznevelőház (Convictus) állittassék, s abban a piarista szerzetbeliek oktatása alatt annyi nemes ifiak neveltessenek, mennyin az alapitvány kamatjaiból illendően kitartathatnak, a bejutni vágyó ifiak felvételének hatalmát Arad vármegye közönségére ruházván. Ezen intézet teljesedésbe ment; a 222.653 ft. 51 kr. ezüstpénzre terjedett alapitvány kamatiból a nevelőház 1778-ban felépittetett s abban kezdetben mindjárt évenként 38–40 ifiak élelemmel és ruházattal ellátva, legalsó oskoláktól kezdve a bölcselkedési tudományokig neveltettek.* Azonban Jósef császár 1784-ben ezen nevelőházból az ifiakat eloszlattatá,* az időközben 240 ezernél felül gyarapodott alapitmányi tőkepénzt behuzatta, s a Helytartótanácsnak kormánya alá bizatva, a közalapitmányos pénztárba (cassa politico-fundationalis)* tétetni, a kamatokat pedig stipendiumokra kiosztatni rendelte. Jósef császár halála után 1790-ben többi közt megigértetett, hogy minden kegyes alapitmányok eredeti rendeltetésükre fognak fordittatni és az ugynevezett crediti fundusba* átvett tőkepénzek után 5 p[ro]cento kamatok fognak fizettetni. Arad vármegye azonban visszakövetelt kincsének birtokához mai napig sem juthata. Elhuzódván a tárgy 1802-ig, ekkor már az alapitvány annyira megfogyott, hogy a Nagyváradon felállittatni rendelt köznevelőház összeállitására elegendő nem vala, s az Alapy fundationak is oda kellett fordittatni. Az ekép egybeolvasztott s mintegy 327 ezer ftra számittatott tőkepénzekből azonban a nagyváradi nevelőház, Arad vármegye többszöri ellenzése mellett is csakugyan felállitatott, de czéljának meg nem felelvén 1817-ben eloszlattatott, s az alapitványi jótékonyság ismét stipendiumokra fordittatott.
A Ratio Educationis által bevezetett iskolaszervezetben a négyéves elemi iskola a hároméves gramatikai iskola és a kétéves gimnázium (a két utóbbi együtt nagygimnázium) után következett a filozófiai tanfolyam, amely az akadémiai és egyetemi tanulmányokra való előkészítést szolgálta.
A nevelőintézet megszüntetése II. József nagy egyházi és nevelésügyi reformjainak keretében történt.
A közalapítványi pénztárt – Cassa politico-fundationalis – az 1793. júl. 4-i uralkodói rendelet hívta életre a Helytartótanács kebelében, hatálytalanítva ezzel II. Józsefnek azt az intézkedését, amellyel 1782-ben az összes alapítványi ügyeket a Kamara hatáskörébe utalta. Az egyetemi, tanulmányi és vallásalap birtokában levő tőkék és uradalmak, valamint számos kevésbé jelentős alapítvány kezelése tartozott a hatáskörébe.
A crediti fundus (Hitélfőpénztár, Kreditsfond) 1772-ben létesült, mint az állami hitelügyletek lebonyolító szerve. Az első olyan állami intézmény volt Magyarországon, amely magánosoktól is korlátozás nélkül elfogadott kölcsönöket 4%-os kamatra.
Arad vármegye többrendbéli felirásokat tett avégett, hogy a szentannai nevelőház visszaállittassék, a részesülő ifiak száma a kamatokhoz alkalmaztassék, s minthogy a crediti fundusba átvett tőkepénzek száztól csak 2 1/2 forintal kamatoznak, azok bővebb kamatot hajtó helyekre adassanak. E felirásoknak azonban sikere nem lőn, sőt 1825-ben olly értelmű udvari rendelés adatott válaszul, hogy Arad vármegye az idézett végrendelésnél fogva csupán felvétel jogával (jus praesentiae) bir, az alapitvány administratiója felőli gondoskodás pedig nincs reá bizva; s az arról való számvétel, valjon a kegyes alapitványok jövedelmei az alapitók szándéka szerint használtatik-e? a legfensőbb királyi felügyelés jogához tartozik. – Arad v[árme]gye tehát ezen sérelmét az 1825-ki országgyülésének bépanaszlotta, honnan az fel is terjesztetett, de királyi válasz reá nem érkezett.* Jelenleg pedig a dolog ugy áll, hogy ámbár a Helytartótanácsnak 1823-ban utólszor közlött intézvénye szerint a minden mostoha viszontagságok után eddig épségben megmaradott tőléknek rendes évi kamatjai csaknem tizenegyezer ftokra mennek, mégis abból rendesen csak 6–7–8 ifiak, a tiz számon felül pedig talán soha sem részesülnek a segéddij fizetésben. Kérdi tehát Arad vármegye, miért nem részesittetik annyi ifiu, mennyit a kamatok kigyőznek? Miért nem eszközöltetik az alapitóné szent akaratjának teljesülése? A segédpénzekre tett kiadásokon tul fennmaradott kamatok hová lettek? S a most felül maradók mi czélra fordittatnak?
Arad megye panaszát l. a megyék részleges sérelmei sorában a 2. szám alatt, az országgyűlés Irásaiban, 465. kk. Az alapítvány alapító levelét: Uo. 956. kk. – Az országgyűlés az 1775-ben létesített alapítványt egyúttal törvénybe is iktatta. (L. 1827. 24. tc.)
És ez volt azon sérelem, mellyet TÖRÖK a RR elébe feladván, a nemzeti nevelés csökkentésének fontos tekinteténél fogva külön felirás által orvosoltatni szorgalmazott. Előterjeszté, minő roppant veszteség eredett abból már ekkorig is, hogy midőn az alapítóné végrendelése szerint évenként 100 ifiunak kellene ezen fundatióból élelemmel és ruházattal ellátva neveltetnie, nem több mint 7 ifiu kap belőle esztendőnként segédpénzt. Megemlité különösen, minő érzékeny veszteség háramlott emiatt Arad vármegye közönségére; minthogy az érintett végrendelés értelmében, leginkább az alapitóné atyafiaira és Arad, Csanád, Csongrád és Békés megyékbeli szegény nemes ifiakra kellett volna e megbecsülhetlen jótékonyságnak hárulni; véteni mondá magát, ha csak fel is tehetné a RRkről, hogy ezen sérelem iránt részvétlenek lehetnének s 4 pontokban terjeszti elő megyéjének kivánságait:
1.) Hogy az alapitóné szándéka szerint annyi ifiu részeltessék e jótéteményben, mennyit az egyrészben a tőke gyarapitására fordittatni rendelt kamatok meggyőznek.
2.) Hogy a Helytartótanács a számadásokat ugy a múltra, mint jövendőre nézve is, a deductioval egyetemben Arad v[árme]gyével rendesen közölje.
3.) Hogy azon megye az alapitmánynak manipulatiójábol ki ne rekesztessék.
4.) Hogy a Kincstár – az ugynevezett crediti fundusban a tőkéket száztól 2 1/2 csekély kamat fizetés mellett hátra ne tartóztassa, minthogy ez maga már eddig 200 ezer ft. veszteséget jóval felülhalad.
Ezen kivánságok eszközlése végett kéri a RRket hogy a sérelmet most elhatározandó, s alkalmas időben felküldendő külön felirásra méltassák.
PRÓNAY a dolog velejére nézve pártolja Arad v[ármegye] inditványát, de formájára nézve észrevételei vannak. Előfordult ez már az országos sérelmek összeszedése végett kirendelt küldöttség előtt, ott valóságos gravamen gyanánt elfogadtatott s a többiek sorába a 4-ik pontba beigtattatott.* Hahogy azon országos küldöttség előterjesztésével Arad vármegye nem lenne megelégedve, az iránt felvétel alkalmakor előadhatja észrevételeit, mellyekhez képest a munka kiigazittathatik,* de hogy a sérelmek egész tömegéből egyetlen egy kiemeltessék, abban teljességgel meg nem egyezik, mert bármi fontos legyen is e sérelem, (amint azt olyannak el is ösmeri,) más megyéknek is vannak nem kevésbé fontos sérelmeik, s minnyájoknak hasonló jusok támadna, szint ilyen extraserialitást követelni, mi által az országgyülési tanácskozások napirendje egészen megzavartatnék. Ha hogy tehát tetszeni fog a RRnek az ország s megyék összes gravamenjeit felvenni, abban szivesen megegyezik s ott pártolni fogja Arad v[ármegye] kivánságát, de külön felirásnak helyét annyival inkább nem látja, minthogy a részletes gravameneknek felterjesztése a diaetáról egyáltaljában el nem maradhat, és igy magának Arad megyének sem lenne valódi nyeresége a hamarébbi felirásból, mert habár kedvező válasz érkeznék is reá, a sanctiónak szokott ideje előtt törvény erejére csakugyan nem emeltethetnék.
L. az országos küldöttség által előterjesztett másodosztályú sérelmek között Iratok. II. köt. 136. kk: – Az Arad vármegye által előterjesztett sérelemnek tulajdonképpen csak a második része vonatkozott a Bibits-alapítvánnyal kapcsolatos kívánságokra. Az első rész általában foglalkozott az alapítványokkal: „Nehogy a köz fundatiók jövedelmei a szerzők szándéka ellen használtassanak s rendetlen igazgatásuk, tőkepénzeik csökkenése miatt a tanulóknak mind a tanítóknak jeles számuk fogyaszttatván, a köztársaság ezen pallérozódás főbb eszközeitől megfosztasson, – kivánja a fundatiók mostani gondviselőségét s igazgatóságát valamint a multakra nézve számtételre szorittatni, ugy jövendőre a rendesebb igazgatásuk végett a Helytartótanácsnál egy külön, országgyülésnek is számoló hivatalt felállittatni.”
A sérelmeket összeállító országos küldöttség véleménye az volt, hogy a Helytartótanács számvevő hivatala ellátja az alapítványi tőkék felügyeletét, új hivatal felállitására tehát nincs szükség. A Bibits-alapítvánnyal kapcsolatos panaszra pedig megjegyezte, hogy az Arad megye 1825/27-es sérelmére érkezett királyi válasz szerint „azon fundatió minden tőkepénzeinek lajstroma még 1823-dik esztendőben a mondott megyével közöltetett légyen, továbbá minden azoknak béjövő kamatjai egészen a kegyes szerzőnének szándéka szerint fordittatnak, a fundatio állapotjáról s igazgatásáról minden esztendőben rendszerint a számadás megtétetvén”. S mivel a megye jelölhet is ifjakat az alapítvány élvezetére, a küldöttség feleslegesnek látta Arad megye kivánságait, de azt előterjeszthetőnek tartotta, hogy az alapítványt helyezzék vissza eredeti helyére, Arad megyébe. L.: Iratok. II. köt. 136. kk.
TÖRÖK igaznak vallja ugyan, hogy a sérelmi küldöttség megyéje panaszát felvette, de nem azon kiterjedésben, s nem azon szempontból, mint Arad v[árme]gye kivánná. Azt teszi fel azon országos küldöttség, hogy a deductio. a megyével rendesen közöltetni szokott, ami nem áll, azt is felteszi, mintha Arad v[árme]gye tüstént a szentannai nevelőház helyreállitását sürgetné, mire azonban most még Arad v[ármegye] nem terjeszkedett. Az országos küldöttség munkája tehát inkább kárára, mint sem hasznára van Arad v[árme]gyének.
BERNÁTH kötelességének ösmeri Arad v[ármegye] sérelmét pártolni, és mivel in merito meg akarja nyerni, in forma is pártolja. Nem akadályoztatja ezen értelmében az, hogy az inditvány a napirendet zavarja. A szónok előtt mindennél főbb tekintet a nemzeti nevelés. Ezt egyszer lehet csak embernek megadni az életben, egyszer elmulasztva örökre elveszett. És midőn ily szempontból az örök veszteséget említi, tulajdon azon tekintet válaszol amaz ellenvetésre is, hogy a gravaminalis küldöttség munkájával majd felvétethetik. Az országgyülése folytatásának ideje, s a rendszeres munkák bérekesztése részint bizontalan, részint messze távolba terjedő nézetek; s minthogy a sérelmek rendesen diaeta végével szoktak felterjeszttetni, ha ez által csak 10 esztendig késnék is Arad igazságos sérelmének orvoslása, a nemzeti nevelés ügyében már ezen 10 esztendő is pótolhatlan veszteség. És mivel a nemzeti nevelés ily fontos, ily eléggé nem méltatható tekintet, bátorkodik tárgy hasonlatnál fogva, a KK és RR figyelmét a Ludoviceum. ügyére vezérleni. Kiki tudja, mennyire szivén fekszik a nemzetnek, ennek valahai létesitése. Im a roppant költségbe került épület a Nádor éjjeli nappali gondoskodásának segedelmével fenáll, de mégsincs az intézetnek sikere.* Azt várjuk e, hogy diaeta végével a számadások előnkbe adassanak? a diaeta végével? mellyet némi bizonyossággal gyanitani is alig lehet? S ettől akarjuk e ismét ennyi áldozatok, ennyi évek vesztesége után nemzetünk ifiuságának a katonai tudományokban oktatását felfüggeszteni? Valamint tehát Arad követe a megyéjét közelebbről érdeklő nevelési tárgy ügyében inditványt tőn, ugy a szónok ezt pártolva egyszersmind az ország minden megyéjét egyaránt illető fontos tárgy dolgában kéri a RRket, tegyenek felszóllitást a Fenséges Nádorhoz, méltóztatnék Ő Herczegsége oly sikeres lépésekről gondoskodni, hogy a magyar ifiuság a katonai tárgyakbani nevelés nagy kincsében már valahára részesülhessen.*
A magyar katonatisztek képzését szolgáló katonai aladémia létesítését az 1808: 7. tc. rendelte el s egyben részletesen szabályozta szervezetét és tanmenetét is. Nevét Ferenc király feleségétől, Ludovikától kapta, legfőbb igazgatását az országgyűlés a nádorra bízta. Bár a nemzet áldozatkészségéből hatalmas pénzalap gyűlt össze a régóta óhajtott nemzeti intézmény. céljára, létrehozása elé az udvar katonai körei annyi akadályt gördítettek, hogy működését évtizedekig nem kezdhette meg s csak a szabadságharc alatt, 1849 január első napjaiban nyitotta meg kapuit rövid időre. (A felajánlásokat l. az idézett tc. mellett az 1812: 2. és 1827: 18. tc.-ben.)
A kérdés a 3. helyen szerepelt az elsőosztályú sérelmek sorába, nem kevesebb, mint 13 megye utasítása alapján. Vö.: Iratok. II. köt. 74. kk. – Tárgyalására márc. 31-én került sor. (L. később, 303. kk.)
Azonban FEKETE és SZÉLL, nyomban megyéiknek némelly egyes sérelmeiről tettek emlitést, mellyeket azon esetre, ha valamelly megye gravamenje kiemeltetnék, szintén külön felirás által pártoltatni sürgetnének. – Igy K. HORVÁTH is rablásnak nevezi ugyan azt, ha valakinek tulajdona egy erősb által hatalommal elvétetik, de midőn alapos jusaink sérelmével naponként látunk törvénytelenségeket gyakoroltatni, s ezeknek orvoslását mégis a gravaminalis küldöttség munkájának felvételére halasztjuk, abban meg nem egyezik, hogy egynek kiemelésével a többiekre homály vettessék.
De BEZERÉDY ugy vélekedik, hogy egy sérelemnek erős és elhatározott pártolásával a többiek is nyernek inkább, mint veszitenek s arról is meg van győződve, hogy Arad kivánságának teljesitésével magára a dicasterialis manipulatiora is, ha nem teljes siker, legalább előmozditás fog eszközöltetni. Egyéb iránt kéri a RRket, vegyék fontolóra, mit tesz azon ellenvetés: hogy ha egyik vagy másik megye nem eléggé szerencsés külön felirás általi pártolást nyerni valamelly sérelmében, más megye se nyerjen? Ez más szóval csak annyit tesz, hogy ha velünk jó nem történik, mással se történjék. Ő tehát az inditványt pártolja. – Igy BUDAHÁZY is. Vannak ugyan Biharnak is előleges orvoslást érdemlő sérelmei, de hogyha ezek miatt nem lenne is szerencsés külön felirást nyerhetni, mégis pirulná az önzésnek azon elvét kimondani, hogy ezen jótéteménybe más megye se részesittessék.
VAY pedig olly véleményben van, hogy illy fontos sérelem orvoslását puszta formalitásnak subordinálni alkotványos nemzetnek egyenes tulajdona nem lehet, őtet tehát a pártolástól az el nem mozdíthatja, hogy más megyék is szintén fontos sérelmeket fognak előterjeszteni, mert ő kötelességének tartja kijelenteni, hogy mindeniket, nevezetesen azokat is, mellyeket Ungh, Posony, és Vas követei előterjesztettek, egyiránt pártolja.
Az inditvány pártolására még CLAUZÁL azon oktul vezéreltetett, hogy az ujabb időkbeni alapitmányok ritkasága leginkább azon tapasztalásból ered, melly szerint a kormány az eddigieket nem őszintén manipulálja. – BORCSICZKY azt hitte, hogy nem pártolni az inditványt annyit tesz, mint a Helytartótanácsot törvénytelensége folytatására felhatalmazni. – DESŐFFY attól tartott, hogy míg a formalitás miatt ellenzük, a meritum elvész. – HERTELENDY MIKSA pedig ugy vélekedett hogy minden, ami hazánk javát előmozdithatja, mindég napirenden van.
Végre DEÁK Prónaynak ellenvetéseit felfogva kinyilatkoztatá: miképen őtet épen az ország sérelmei felvételének szokott formalitása ösztönzi az inditvány pártolására. Mert épen ezen formalitás czáfolja meg Nógrád követének azon állitását, hogy Arad v[ármegye] semmit sem nyerne a külön felirás által, minthogy a sanctio csakugyan diaeta végére marad, akkor pedig a többi gravamenek is fel lesznek terjesztve. Mert ugyanis mikor szoktak a particularis sérelmek felvétetni? Akkor, midőn az országgyülése bérekesztésére véghatárnap rendeltetik; ha felmegy is tehát a felirás, királyi válasz reá nyomban nehezen érkezhetik s igy ha kedvező lenne is, törvénybe nem igtattathatik, ha pedig nem lenne kedvező, az Ország Rendei ujabban, nem repraesentálhatnak. Nehogy tehát a nemzeti neveléssel összekötött eme fontos tárgyban önhibánk által halasztást okozzunk, a kért külön felirást szükségesnek itéli.
SZOMBATHELYI tehát kijelenté, hogy ő az inditványt mind utasitása, mind meggyőződése szerint igenis pártolja, de nem úgy, mint előlegesebbet a többinél, mert akkor egybehasonlitásokat kellene tenni, s ebből bajosan lehetne kilábolni. Hanem ha attól lehet tartani, hogy ha ezen sérelem ki nem emeltetik, a többivel együtt elmaradhat, az az kir. válasz reájok nem érkezik, minthogy többnyire a diaeta bérekesztésének határideje előtt szoktak felvétetni, vegyék fel a RR most egytől eggyig, és sürgessék a dolog érdeméhez képest egyiket ugy, mint a másikat.
Szavazatkor azonban a voxok igy állottak: Trencsin, Zala, Bars, Somogy, Győr, Zólyom, Tolna, Bács, Abauj, Ungh, Szathmár, Szabolcs, Szepes, Bihar, Csongrád, Csanád, Arad, Temes, Torontál, összesen 19 megyék az inditványt pártolák. Sáros, Gömör, Bereg, Torna, Ugocsa szavazatkor még jelen nem voltak és igy a többi 26 megyék s a Jászkun kerület voxával Arad vármegye sérelme a gravaminalis küldöttség munkája felvételének idejére utasittatott.
TÖRÖK azonban felfogván Prónaynak beszédje közben mondott ama szavait, hogy ha tetszeni fog a RRnek a gravaminalis küldöttség munkáját felvenni, abban szivesen megegyezik, ezen mondást inditványnak keresztelé, s mivel megyéje ez uton is czélhoz jut, annak pártolására nyilatkozott. – Előterjesztését Szucsics és HERTELENDY MIKSA pártolák s az inditvány felett voxolást sürgettenek. – PFANSMID mint elnök igyekezett a tárgyat elmellőztetni s kéré a RRket, ne szakitsák félbe a már tanácskozás alatt lévő munkálatot, (az itélőszékek elrendezését,) hanem tartsák fel határozatjokat e munka végzetére. – Később kikérte a RRk engedelmét, hogy a Nádornak folyó hónap 9-ikén születése, 19-én pedig neve napja lévén, üdvezlésöknek szokottan küldöttség általi kijelentésében lett megegyesülésöket a királyi személynökkel tudattathassa. – Ebben a RR megegyeztenek.* – Ez után
A tisztelgő küldöttség névsorát és jelentését l.: Jegyzőkönyv. X. köt. 254. kk.
MAJTHÉNYI felállván, minthogy e mai napot inditványokra látta szenteltetni, ámbár utasitása kezénél nincs, emlékezik mégis, hogy küldői neki is kötelességül tettek egy inditványt, melyet ezennel elő is terjeszt. Honth v[árme]gye Rendei, ugymond, egy más megye felszóllitása következésében, nem tudom honnan tapasztalván, hogy ha itt valamelly inditvány történik, az nem mind azon követek által pártoltatik, kiknek pártolásra utasitásuk van, kivánnának eszközt találtatni, hogy a teendő inditványt akinek utasitása van, okvetetlenül pártolni tartozzék. Küldőim nem akarták az e czélra vezető eszköz kitalálásában fejöket törni, nehogy ezáltal a KK és RR bölcsességét megsértsék, s igy én is, aki küldőimnek csak követjök vagyok, hasonló okból nem akarok e sublimis tárgyban javallatot tenni, hanem azt a Te[kinte]tes RR bölcsességére bizom, (nevetés,) gondolom egyébiránt hogy Thurócz v[árme]gye volt az, a ki megyémet e tárgyban felszóllitotta.
JUSTH: Azt nem tudom, utasitásában van e követ urnak engemet felszóllitani, de ugy gondolom, inkább alkalmasint az van utasitásában, hogy mikor én megyémnek e részbeli kivánságát előterjesztem, akkor engem pártoljon, nem pedig az, hogy maga tegyen inditványt; jobban tette volna tehát, ha bévárta volna inditványomat, akkor szivesen fogadtam volna pártolását; most azonban arra kérem, hogy valamint én nem avatkozom utasitásába, ugy ő se avatkozzék az enyimbe; fogom én tudni felszóllitása nélkül is, mi az én kötelességem,
MAJTHÉNYI: Amire jónak vélte érdemes követ ur engem tanitani, az ellen önmaga épen most vastagon vétkezett, midőn azt állitá, hogy nem az van utasitásomban hogy inditványt tegyek, hanem hogy bévárjam mig ő teszen, s akkor pártoljam. Már engedjen meg érdemes követ ur, habár elösmerném is, hogy minden egyebet jobban tud nálamnál, ezt az egyet, t. i. hogy mi van utasitásomban, csakugyan én tudom jobban, mert nem ő, hanem én olvastam utasitásomat.
[II.] Ezen intermezzo után az elnökség által akart menni a napirendre, t. i. az itélőszékek elrendezésének folytatására; de SZUCSICS ismét felveszi a gravaminalis küldöttség munkájának felvétele iránti inditványt,* s kéri a praesidiumot, engedjen a több követek által kijelentett kivánságnak s a kérdést szavazatra bocsájtsa. – Ami meg is történt. – Megkezdődvén a szavazat, Ungh és Borsod a gravamenek tüsténi felvételére, ellenben Abauj, Zemplén, Sáros, Szabolcs, Szepes, Heves és Beregh a rendszeres munkálat folytatására nyilatkoztanak. – Bihar vármegyére kerülvén a sor, BUDAHÁZY aként nyilatkozott, hogy küldőinek szivökön fekszik az ország sérelmeinek orvoslása, de szivökön fekszik a rendszeres munkák folytatása is, azért egyiket a másik miatt hátráltatni nem akarván, mind a két czél elérése tekintetéből azt javasolja: tartassanak délután is kerületi ülések, s délelőtt megszakitás nélkül folytattassanak az operatumok, délután pedig dolgozzanak a RR a sérelmek felterjesztésében. – Ezen közbevetett javallat az eredeti kérdést álló pontjából félre mozditotta s Csongrád, Csanád, Békés, Arad, Temes, Torontál, Krassó v[árme]gyék egymás után a bihari inditványt pártolák. Pozsony v[árme]gyének sorra kerülésével azonban FEKETE kinyilatkoztatá, hogy ő igen örömest reá áll a kerületi üléseknek délután is tartásokra, de ugy, hogy ekkor is nem a gravamenek, hanem a rendszeres munkálatok folytattassanak. Ezen nyilatkozás után a szavazat eredeti kérdését egészlen elmellőzve, Bihar és Posony követeinek javallati között oszlottak el a szavazatok. – PRÓNAY ez utóbbira szavazott. Arad v[árme]gye követe, ugymond, reám fogta, hogy én inditványt tettem a sérelmek felvételére;* amit én nemcsak nem tettem, sőt tiszteletben tartván a napirend iránti országos végzést, ezennel nem a bihari hanem a posonyi javallatra szavazok. Erre nézve DEÁK Biharral szavazva, a posonyi inditvány ellen magából a dolog oeconomiájából azon ellenvetést meritette, hogy egy jegyző reggel is, és délután is nem referálhatván, a rendszeres munkák délutáni folytatásából majd az következnék, hogy ugyanazon egy §-ust két jegyző kéntelenittetnék referálni. – Erre ANDRÁSSY feleletül adá, hogy több jegyzőknek választásával lehet a dolgon segiteni, s kell is két jegyzőnek a dunai kerületekből választtatniok, mert jelenleg bévett szokás ellenére, csupán és egyedül a tiszai megyék jegyzői (Palóczy és Desőffy) viszik a tollat. Egyébiránt megvallja attól tart, hogy reggel majd a rendszeres munkák tárgyában lesznek az ülések, délután pedig a rendetlenek.
L. előbb, 244. old.
Török és Prónay vitáját l. előbb, 250. old.
MAJTHÉNYI bajosnak vallja a délutáni ülések tartása felől tett inditványt nem pártolni, mert aki ezt ellenzené, nyilvános hitvallást tenne arról, hogy nem akar szorgalmatosan dolgozni. Ő tehát pártolja az inditványt, és pedig a biharit és nem a pozsonyit, csak azért is, hogy magyar közmondás szerint ne mindég egy szalmát rágjunk. Egyébiránt emlékezik, hogy a Septemviratus a honthi alispánnak itéletére egyszer azt mondotta: dispositione legis usa contrario enervata partem I[ncattum] absolvi,* a szónok is attól tart, hogy majd a nyári hónapokban, e mai rendeletünk ellenkező szokás, azaz nem jövetel által el ne enyésztessék.
Azért mentette fel az alperest, mivel a törvény rendelkezését az azzal ellentétes, szokáson alapuló gyakorlat hatálytalanította.
KOCSI HORVÁTH is jónak látná, hogy a délutáni ülésekben cathalogus olvastassék, nehogy Sysiphusként követ hengergessünk, s amit egy nap végeztünk, azt másnap a jelen nem voltak megváltoztassák. – E szerint oszolván a szavazatok, BEZERÉDY felszóllitja a posonyi követtel voxolókat, hogy miután a gravamenek fel nem vételére és a bihari inditványra szavazókhoz mérve nyilvánosan kisebb számban vannak, álljanak inkább a biharihoz, mert czéljuk csakugyan az, hogy délután is dolgozzunk, s ehhez közelébb áll valamit, (ha mást is, mint ők akarnának) mint semmit sem dolgozni, különben két pad közt majd földön maradunk. A szónok psychologiai tekintetben is igaznak vallja azt, hogy az emberi elme egy tárgynak örökös egyformaságú folytatásában kifárad. (Mert ANDRÁSSY a honthi követ példabeszédére azt válaszolá: hogy az egyforma eledel legegészségesebb.) Igy az angol parliament is kétszer tartván ülést, különböző tárgyakban dolgozik. A bihari inditványt tehát azért is pártolja, mivel az egy jobb s helyesbb irányt adand a magyar diaetának.
Ez inditvány mellett még leginkább azon tekintet állott, hogy a diaeta bérekesztésére tudtul adatni szokott terminus praeclusi előtt szokván a sérelmek felvétetni, az illy hirtelen munka gyakran igen felületes; igy ellenben illő gond és figyelem fordittathatik eme fontos tárgyra. Ezen nézetből indulva jegyzé meg BERNÁTH, hogy a napirend soha sem tünt még fel előtte olly rémletes alakban, mint ma. E temérdek napi rendek özönéből csak Bihar inditványa szerint lehet kimenekedni, s csak igy érhetjük el azon czélt, hogy a többi munkálatokkal egyetemben simul et semel sérelmeink is orvosolva legyenek.
A szavazat kimenetele az lőn, hogy 27 megye nyilatkozván Bihar követe inditványának pártolására, az világos többség szerintén elfogadtatott, s végzéssé is vált e következő hozzátételekkel:
1. A gravaminalis dolgozat combinatiojára egy két napi időre szükség lévén, minthogy a legközelebbi 3 napokra különben is a megholt királyért tartandó halottas isteni szolgálatok vannak a királyi főajtónállói hivatal által kihirdetve, ezen délutáni ülések a jövő hétfőn, martius 16-án kezdődnek.
2. Mint mindenkoron, ugy ezen ülésekre nézve is áll azon elv, hogy a jelenlévők számára való tekintet nélkül praesentes condudunt s a kirendelt órakor az ülések várakozás nélkül megkezdődnek, és pedig délelőtt 9, délután pedig 4 órakor.
3. FEKETE közfelkiáltással felszóllitatott a kerületi jegyzőtoll vitelére, ő azonban ezt el nem vállalta és igy a dunai megyék részéről két kerületi jegyzőknek scrutinium általi választása elhatároztatott. (Mint azóta hallatszik, némellyeknek választása Prónay és Széll, másoké ellenben Tarnóczy és Zarka követ urakban egyesül.)
[III. ] Ezeknek végzetével általmentek a RR az itélőszékek rendbeszedésének folytatására, – következett pedig a 4-ik t. cz.: Tengermellék kereskedési Fiume városa kerülete és szabad révpartja itélő székeiről.*
A rendek által elfogadott szövegét l.: Iratok, II. köt. 332. kk.
A bévezetés iránt, mellyben az mondatik hogy Fiume az igazság kiszolgáltatására nézve az országgal egyenlő karba tétetni kivántatik, a fő RRnek azon észrevételök fordult elő, hogy ez bátran kihagyattathatik, rész szerint mivel a következő szakaszokban foglalt rendelkezések csakugyan sokban különböznek az egyéb törvényhatóságok elrendezésétől, rész szerint pedig mivel a többi czikkelyekben hasonló bévezetés szükségesnek nem találtatott. – Ezen főrendi észrevétel felkiáltással elfogadtatott.*
A törvénycikket illető főrendi észrevételeket l.: Iratok. III. köt. 67. kk.
Az 1-ő §-ból kihagyatni vélik a fő RR azon szavakat, hogy a fiumei lakosok polgári perei saját szabályú rendeleteik (statutumaik) szerint (mennyiben ezek az ország törvényeivel meg nem ütköznek) fognak elintéztetni. Okaik 1.) hogy a statutumoknak az ország törvényébe nem ütközhetése ugy is közönséges szabály, 2.) hogy Fiume városának elrendeltetése annak idejében különben is országos értekezés alá jövend. – A fő RRnek ezen észrevételök is elfogadtatott.
A büntető igazság kiszolgáltatásáról rendelkező 2-ik §-ban szükségtelennek vélték a fő RR világos szavakkal megemlittetni, hogy ezen kerületben Maria Theresia országlása óta ideiglen divatozott büntető törvénykönyv eltörültetik – ezen soroknak javalt kihagyása azonban el nem fogadtatott.*
A főrendek azért találták fölöslegesnek ezt a mondatot, „mivel ezen országgyülésének egy feladása lévén amugy is egy új büntető törvénykönyv szerkeztetése, mihelyt ez törvény által bé fog hozódni, a Fiumei kerületben is egyformán kötelező ereje leend, addig pedig e szakasznak alább következendő tulajdon szavai szerént, csak a hazai törvények rendeletéhez képest lehet a büntető pereket elitélni”. L.: Iratok. III. köt. 67. A rendek azért ragaszkodtak az eredeti szöveghez, „mivel az emlitett büntető törvénykönyv használata a hazai törvényekkel nem lévén megegyeztethető, annak azonnali megszüntetését tartják szükségesnek”. L.: Uo. IV. köt. 93.
A 3-ik §-ra nézve nem ellenkeznek ugyan a fő RR, hogy a kapitányi törvényszék az ott lakó nemesek személyes pereiben is biráskodjék, mivel azonban a nemesi kiváltság ezen határozással megütközni látszatik, a maradéknak utasitása végett szükségesnek vélik azon fő nézeteket a szakasz elején megemlíteni, mellyek ezen kivételre birták az ország Rendeit. Bévezetesül tehát ezen szavakat javalják: Minthogy Fiume városa és kerülete, mind a szabad révpartok jeles tekintetére nézve, mind pedig azért, mivel az ország megyéitől elkülönözött testet képeznek, külön figyelmet érdemlenének; ugyan azért s a t. Ez elfogadtatott.
A 4-ik §-ban az mondatik, hogy a városi és kerületi itélőszéknél itélet hozáskor legalább öt tagok mulhatatlanul jelen legyenek. – Ezen legalább szót a fő RR kihagyatni, egyszersmind a szakasz végére ezeket ragasztatni javalják: Kik (t. i. a bírák) törvénytudók, vagy az általok már elébb viselt valamelly hivatalban törvénybeli járatosságoknak jeleit adták, s itélő tehetségök érettségével, erkölcseik jóságával, és polgártársaik bizodalmával birnak, s ezek közül, is mások feletti elsőbbséggel olyanok, kik a város kebelében birtokosok. – Ezen javallat is elfogadtatott.
Az 5-ik §-ban az mondatván, hogy a kapitányi széken itélendő hat patricius tanácsosok az ugynevezett kapitányi tanács által választassanak, erre nézve hozzátétetni kivánnák a fő RR, hogy a kijelelés (candidatio) a kormányzó kerületi kapitány (Gubernator qua Capitaneus Civilis) által történjék. – Ez azonban egyátaljában el nem fogadtatott.*
A rendek „a kapitányi szék közbiráinak a törvény 5-ik cikkelye által javallt, s egyedül az ugynevezett patricius tanácsokra szoritott választás módját sokkal célerányosbnak tartják, mintsem ha a választhatóknak kijelelése a kerületi kapitányi önkényre bizattatnék”. L.: Iratok. IV. köt. 93.
A 6-ik §-ust, mellyben nyilván kimondatik, hogy itt is az egész országra nézve megállapitott törvénykezési rendszer, törvényidők és taksák lesznek megtartandók, – a fő RR feleslegesnek vélték, de javallatuk szintén félre vettetett.*
Azzal az indoklással, hogy ezt az intézkedést „Fiume városa s kerületének az igazság kiszolgáltatására nézve az országgal egy karban tételi tekintete teszi kivánatossá, mi által el nem zárattatik azon intézkedés utja, hogy Fiume városának s kerületének külön helyzetére nézve kivételi határozatok maga helyén s idején alkottassanak” L.: Uo. IV. köt. 94.
Következett az V-ik t. cz. Tengermellék kereskedési Buccari városa, kerülete és szabad révpartja, nem különben a vinodolai kormányszéki kerület ítélőszékeiről.* – Mivel Vinodol kerülete a három vár környékből álló tengermellék kamarabéli kerületének csak egy részét teszi,-a nevezetet nem a résztől, hanem az egésztől vélik kölcsönöztetni a fő RR. – A mi elfogadtatott.*
A rendi törvényjavaslat szövegét l.: Iratok. II. köt. 334. kk., a főrendi észrevételeket: Uo. III. köt. 94. kk.
Kossuth itt tévesen közli a végzést s tévedését később, 232. sz. tudósítása végén helyre is igazítja. (289. l.) A rendek nem fogadták el a főrendek által javasolt „tengermellék kamarabeli kerület” elnevezést, mivel „azonkivül, hogy ezen kerület jövendő sorsa Dalmáciának országos biztosság alatti visszakapcsoltatása és a rendszeres munkákban előforduló Szeverin vármegye felállitása kérdésével vagyon kapcsolatban, nem vélik célerányosnak, hogy midőn valamelly tartomány lakosainak polgári állása elrendeltetéséről tétetik határozat, azon tartomány földes uradalma általjános nevezete alatt jeleltessék ki”. L.: Iratok. IV. köt. 94.
Továbbá javallották az 1-ő §-ra nézve, hogy az első biróság nem helybeli tanácsnak, hanem az ottani birák és igazgatók városi s kerületi itélőszékének neveztessék: – A RR azonban előbbi szerkeztetésöknél maradtak; minthogy Buccari nem birván elegendő alkalmatos tagokkal, előbbkelő polgáraik rendesen Fiuméban lakván, ezek szoktak patriciuskép ottan megjelenni.
Ezen §. második része iránt azt is kivánták a fő RR, hogy a nemteleneknek büntető pereik a Buccari kapitányi széktől a társországok törvényes táblájához, onnan pedig a Septemvirátushoz appelláltassanak. A fő RR t. i. a kerületi táblákat, s ezekkel a társországok törvényes tábláját is nemcsak megtartani, de még eggyel szaporitani, s ezeket büntető perekben felsőbb birósági hatósággal felruházni óhajtják. – A KK és RR ellenben a kerületi táblák eltörlésére hajolván,* e pontra nézve is megmaradtak a mellett, hogy a szóban forgó büntető perek a báni táblára, onnan pedig a Septemviratusra vitessenek.
Vö. a 276. old. 9. jegyzetével.
A 3-ik §-ban a KK és RR a tengermelléki kamarai kerületnek feljebbvitelét ugy rendelték el, hogy a polgári perek az úriszéktől a fiumei kormány itélőszékére s onnan a Királyi Curiára, a büntető perek pedig és a nemesek személyes ügyei a fiumei kormány itélőszékénél indittatva egyenesen a Királyi Curiára küldettessenek. – A fő RR ellenben a társországok követelt jogának nézetéből indulván, Horvátország legközelébi megyéjének törvényszékét a polgári perekben második birónak, a büntetőkben és nemesekéiben pedig elsőnek rendeltetni, onnan pedig a pereket előbb a báni, ugy a Hétszemélyi táblákhoz vitetni kivánják. – BUSÁN szokottan kikelt a társországok jusainak védelmére. A RR azonban ezen jusokat el nem ösmervén, előbbi végzésök melleit megmaradtak,* s a 4-ik §-ban az urbarialis perek felől tett rendelésöket is megtartani szükségesnek itélték.
Azzal érveltek a rendek, hogy Dalmácia visszacsatolása az 1790: 61. tc. és a visszacsatoló bizottság 1830-ban történt kiküldése következtében folyamatban van s a szóban forgó terület esetleg Dalmáciához, nem pedig Horvátországhoz fog tartozni. L.: Iratok. IV. köt. 94.
Martius 12-ik, 13-ik és 14-ik napjain reggel halottas isteni szolgálatok tartattak, – 13-ikán délután kerületi ülésben a condolentialis és hódoló felirást köziratra bocsájtás végett
PALÓCZY felolvasá, melly is 14-én szintén délután megrostáltatott. – Martius 15-én vasárnapi szünet.
*
Darvay és Becsky, a Szathmári uj követek megérkeztek.*
Kölcsey és Eötvös Mihály lemondásának és távozásának körülményeire 1. előbb Kossuth 220. sz. levelét, 184. kk.
