1835. április 3–14. Délutáni kerületek, s ezekben sérelmek és kivánatok, név szerint [I.] Sajtószabadság, – [II.] Magyar kamara f…
1835. április 3–14.
Délutáni kerületek, s ezekben sérelmek és kivánatok, név szerint [I.] Sajtószabadság, – [II.] Magyar kamara függetlensége. – [III.] Primatialis szék betöltése. – [IV.] Koronaőrzés diszesitése. – [V.] Testőrző sereg. (A gárdakapitány fizetésének nagyitása iránt tett inditvány elvettetik.) – [IV.] A magyar katonaság hazai szolgálatra használtassék. – [VII.] Capitulationalis Levelek. – [VIII.] Szabadságozás. – [IX.] Végelbocsájtás a katonaságtól. – [X]. Pesti Universitás függetlensége. Polytechnicum felállitása. – [XI.] A Theresianum Pestre tétele. – [XII.] B. Szepesy által fundált pécsi Academia. – [XIII.] Óhitü praeparandiák. Calendariom, és ünnepek egyesitése. – [XIV.] Indigenatus.
Délutáni kerületek, s ezekben sérelmek és kivánatok, név szerint [I.] Sajtószabadság, – [II.] Magyar kamara függetlensége. – [III.] Primatialis szék betöltése. – [IV.] Koronaőrzés diszesitése. – [V.] Testőrző sereg. (A gárdakapitány fizetésének nagyitása iránt tett inditvány elvettetik.) – [IV.] A magyar katonaság hazai szolgálatra használtassék. – [VII.] Capitulationalis Levelek. – [VIII.] Szabadságozás. – [IX.] Végelbocsájtás a katonaságtól. – [X]. Pesti Universitás függetlensége. Polytechnicum felállitása. – [XI.] A Theresianum Pestre tétele. – [XII.] B. Szepesy által fundált pécsi Academia. – [XIII.] Óhitü praeparandiák. Calendariom, és ünnepek egyesitése. – [XIV.] Indigenatus.
Pozsony, april 18-án, 1835.
[I.] April 15.-én állottak bé a husvéti szünnapok; addig hacsak országos ülés nem jött közbe, délutánonként folyvást kerületi ülések tartattak a sérelmek és kivánatok tárgyában. Amikről is midőn jelen levelemben tudósítást tennék, felfogom azoknak 235. számú levelemben megszakitott fonalát.* Emlitettem ott, miként IX-ik tárgy gyanánt a sajtószabadság ügyében kettős sérelem lőn feladva, egyik Abauj részéről általában a nyomtatás szabadságának önkényes korlátozása ellen, másik Krassó és Torontál részéről, hogy a megyék határozásai s körlevelei kinyomtatása gátoltatott. – Ezen utóbbit valamint a küldöttség, ugy a kerületi RR is igen érzékeny sérelem gyanánt elfogadták; az elsőt azonban a küldöttség a Rendszeres Munkálatok körébe utasittatni vélte.
L. előbb, 322. old.
BŐTHY: Magasztalólag emlitvén Gr. Dessefy Jósefnek e tárgybani ösméretes separatum votumát,* a tárgy érdemére nézve arra hivatkozik, s itt csak oda nyilatkoztatja véleményét, hogy a sajtó kérdésének a Rendszeres Munkákban előfordulta miatt az abauji sérelmet innen kihagyni nem lehet; mert világos törvényeink a sajtó szabadságát nem csak nem korlátolják, sőt példa van reá törvénykönyvünkben, hogy bizonyos vélt visszaélések miatt a kormány maga az ország Rendeihez folyamodott, ők azonban akkor sem tettek korlátozó intézetet. – Azon önkényes szoritás tehát, mellyet a kormány erőszakosan magához ragadott hatalommal gyakorol, a nemzeti jusnak sértése, s mint ilyen a Rendszeres Munkákban előkerülése miatt félre nem vethető; HERTELENDY MIKSA érdemileg is kész a sajtó tárgyát azonnal felvenni; de ha ez nem történnék is, annyit mindenesetre kijelentetni kiván: hogy az ország Rendei a sajtóra nézve gyakorlott kormányönkényt törvényesnek el nem ösmervén, a sajtó szabadságát nemzeti jusnak, a kormány szorongató önkényét pedig bitorlásnak nyilatkoztatják.
Dessewffy József gróf a Publico-Politicum Operatum átdolgozását végző országos bizottság tagjaként adott be különvéleményt a bizottság többsége által elfogadott javaslat ellen, s ebben élesen elítélte a gondolatszabadságot korlátozó állami beavatkozást, az előzetes cenzúrát. Véleménye – Votum circa propositum Articulum de censura librorum praeventiva – latin és magyar nyelven kézről kézre terjedt az országban s 1831-ben Lipcsében német nyelven nyomtatásban is megjelent. (Ueber Pressfreiheit und Bücherzensur im Allgemeinen und mit besonderer Beziehug auf Ungarn.) Kossuth később több izben is magasztalással nyilatkozik Dessewffy véleményéről, így a Kelet népére adott feleletében is hivatkozik gróf Dessewffy Józsefnek az országos rendszeres munkák között fájdalom! – csak különvélemény gyanánt rejtekben tündöklő halhatatlan munkájára, mellyért Trencsinnek nemes rendei az érdemes grófot hazánk köszönetére méltónak közvégzésileg nyilatkoztaták”. Vö.: Gróf Széchenyi István, A Kelet népe, Szerk. Ferenczi Zoltán. (Magyarország Ujabbkori Történetének Forrásai. J Bp. 1925, 516.
FRIM a Rendszeres Munkák körébe halasztásra szavaz, sérelemre, ugymond, világos törvénysértés kivántatik, nekünk pedig ekkorig világos törvényünk nincs, melly a sajtó szabadságát felállítaná; igaz ellenkező törvény sincs, de van ellenkező gyakorlat, azaz lex consueiudinaria. Sérelemről tehát szó nem lehetvén, a nagyérdekű tárgy annyival inkább rendszeres pertractatiót kiván, mert a sajtó szabadsága mindenesetre ujság lenne Magyarországban, s különben is hasonlit a nyelvhez, mellyről azt mondja a Szentírás, hogy tőle sok jó, de sok rossz is származhat.
BALOGH igy válaszol: Az alkotványos polgári lét alapelve, hogy minden jusok a nemzettől erednek. A fejedelemnek tehát nem lehet más jusa mint az, mellyet neki a nemzet általadott; a sajtó jusát pedig a magyar nemzet soha által nem adta, ergo consequentia in forma. Ami a nyelvvel lett hasonlitást illeti: a Szentirás igen jól mondja, hogy a nyelvtől sok rossz származhat, de azért, mivel származhat még senkinek sem jutott eszébe a nyelvet praeventive elvágni.
BORCSICZKY: Mutasson nekem Főtisztelendő Úr* egy positivus törvényt, melly megengedné, hogy magyarul szabad beszélni? Ilyen törvény nincs, de ki merné azért állitani, hogy az nem nemzeti jus? s hogy a kormány eltilthatná? Sok példát lehetne felhoznunk annak bizonságául, hogy ami természeti törvény szerint nemzeti jus, mindaddig az marad, mig positivus törvény által nem tilalmaztatik. Vagy talán a kormánynak önkényes törvénytelen gyakorlatát akarja Főtisztelendő Úr gyakorlati törvénynek (lex consuetudinaria) nevezni? De kinek jutott valaha eszébe állítani, hogy ha a 300 ezer bajonettel parancsoló kormány a nemzet ellenmondása mellett erőszakot gyakorol, ez törvényes szokássá válhatik? Hisz igy halomra döntheti szabadságinkat, egész alkotmányunkat, s majd szokást allegálhat ellenünk! Egyébiránt koránsem jutott senkinek eszébe a sajtó számára büntetlen licentiát követelni. Vannak nekünk törvényeink, mellyek a bűnt bár szóval, bár tettel elkövetett legyen, büntettetni rendelik, csupán a praeventiva censura az, aminek helyességét ugy, mint törvényességét elösmerni soha sem fogjuk. Vegyük fel a dolgot practice. Közönségesen az oskolák igazgatói szoktak lenni censorok. Ahol tehát a szürke barátok* birják az oskolát ott a guardian egyszersmind Censor is. No már lehet e gyalázatosabb, nevetségesebb dolgot képzelni mint azt, hogy Krassó vármegye egy felirást akar az országgal közölni, elküldi Temesvárra nyomtattatni, s ott a szürke barát guardian azt mondja: „nem szabad.” Hát oda jutottunk már szabadságinkkal, hogy egy simplex guardian fog a vármegyéknek törvényt szabni? Ő lesz azon dictator, aki megszabja, mi szabad és mi nem szabad? De hiszen nem vagyunk mi vakok, hogy ezen manipulatio czélját bé ne látnánk. A „Sollen wir Magyaren werden” munkát* bezzeg megengedék kinyomtatni, de a trencsényi derék evangelicus pap által készitett czáfolatot meg nem engedték.* Hogy áll hát a dolog? Csak ugy, hogy a nemzet gyalázatjára, a nemzetiség ártalmára szabad irni, de a nemzet javára dicsőségére nem szabad. Szóval azt akarják, hogy magyarok ne legyünk. Én ugy tartom hogy ha a sajtó dolgában jó és rossz is van: minden jó a szabadságban, minden rossz a censurában van, s a sérelmet most is és minden előfordulandó alkalommal pártolom.
Frimm egri kanonoknak válaszol Borcsiczky.
A ferencesek ún. konventuális ágának régi magyar neve.
A Sollen wir Magyaren werden? c. 1833-ban névtelenül megjelent füzettel kapcsolatos országgyűlési vitát .. az 1833. máj. 18-i országos ülés ismertetésénél. Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 390. kk.
A Könyvvizsgáló Hivatal iratanyagában (OL Helytartótanács, Rev. Librorum) nincs nyoma az említett munkának.
PALÓCZY: Az egri káptalan követének ellenszegülése felett éppen nem csudálkozik, mert ha a könyvnyomtatást fel nem találják, a Reformatio még talán ma sem léteznék. De már azon szerfelett csudálkozik, hogy a vallás tárgyában, nevezetesen a reversalisok iránt ugyancsak az egri káptalan székéről sokszor hallottuk amaz elvet védelmeztetni: quod lex non prohibet permittit,* de bezzeg ma nem a reversalisokrul, hanem a sajtószabadságról lévén szó, már más hangú beszédet kell hallanunk! – Előadja továbbá, miként Sonnenfelsnek a méregkészitésről mondott ösméretes sophismája vitte a kormányokat azon útra amellyen most járnak,* ámbár azon sophisma nemcsak az alkalmaztatásban, de még önmagában is nagyon alaptalan, mert magára a méregkészitésre nézve is, ha nyilván felfödöztetik, talál a chemia orvosló ellenszereket, de titokban, vagy épen részrehajló pártolás mellett undokmódra öldököl. A természeti világban is csak baglyok s denevérek futják a világosságot, a többi állatok örvendezve tisztelik és köszöntik azt. Igy van ez az értelem világában is, és nem kételkedik a szónok, hogy azon emblema, mellyet Kantnak ama nagy philosophusnak tiszteletére vert emlékpénzen láthatni, t. i. hogy baglyok vonta kocsin megy, fáklyát tartva kezében, ily körülirással: Lucifugas domuit volucres, et lumina sparsit, a sajtó szabadságára egészen alkalmazható. Bármi nagy tárgyakkal foglalatoskodjanak is tehát a RR ez országgyülésén, ehhez fogható nincs. Az absolutismus, aristocratismus, ultrademocratismus összevéve akár az Urbariomban, akár a Juridicumban, akármelly más ágában a közigazgatásnak annyi kárt nem tehet, mennyit a sajtó szabadsága megorvosolhat. Ösmerjük minnyájan, ama hires Burkénak, (kinek irásai többet ártottak a Franczia Revolutionak mint a szövetségesek fegyverei,* ösmeretes mondását: hogy t. i. ha lehetne olly ministerium, melly Angliának minden szabadságait, még a Parliamenteket is eldöntené, csak a sajtó szabadságát hagyja meg, s ennek segitségével képes lesz a despotismusnak ellentállani, s két esztendők alatt minden sebeket orvosolni. Illy fontos lévén a sajtó kérdése, a szónok kész azt excerptim is azonnal felvenni, mert a halasztás csak annyit tesz, hogy bajunkat érezzük, de nem orvosoljuk. Ha mindazáltal ezt a RR tenni nem akarnák, legalább annyit szükségesnek vél kijelentetni, hogy a sajtót minden esetre olly nemzeti jusnak tekintik az ország Rendei, mellyről rendelkezni szorosan csak a diaetára tartozik.
A protestáns vallási sérelmek hosszúra nyúló vitái során 1833. jún. 21-én éppen Palóczy szállt szembe a most felhozott elvvel, Kossuth előadásából azonban nem derül ki, hogy akkor az egri káptalan követe hangoztatta-e. Vö.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 494.
Sonnenfels Josef von (1732–1817), az államtudományok tanára a bécsi egyetemen, az abszolutista állam teoretikusa, hatása rendkívül nagy az osztrák államkormányzásra; Grundsätze der Polizey, Handlung und Finanz c. legismertebb, alapvető munkáját (1765–76.) Magyarországon is olvasták, 1807-ben latinra fordítva ki is adták. (Principia politiae commerci et rei aerariae.)
Burke, Edmund (1729–1797) angol író és államférfi; forradalomellenes állásfoglalásai közül különösen Reflexions on the revolution in France (London 1790) c. munkája vált széles körben ismeretessé.
BORCSICZKY ezen kifejezésben meg nem egyezik, mert ebből az következnék, hogy ha inditványba hozandó törvényünket a Felség nem sanctionálná, sajtó szabadsága nem lenne. Csak amellett marad tehát, hogy a Censurát kir. jusnak el nem ösmerjük s bitorlásnak valljuk, a sajtót pedig szabadnak, s ezen szabadságot nemzeti jusnak nyilatkoztatjuk.
Miután még B. PRÉNYI, BENCSIK és KOCSI HORVÁTH az abauji sérelmet pártolva szóllottak, az elfogadtatott s a nemzeti jusnak Hertelendy és Borcsiczky előadásaikban foglalt kifejezések szerinti reclamálása is végzésnek nyilatkoztatott.
[II.] X-ik tárgy: A magyar Kamara a bécsi császári Kamarától függetlenné tétessék, épületjein nemzeti szinek használtassanak. – Az Arad és Csanád vármegyei puszták,* mellyeknek utóbbi alkalommal történt haszonbérbe adásuk módja, nevezetesen a német kamarátóli függésből eredett késedelmes jóváhagyás és ismételt árverés egyesek kára mellett a magyar Kamara hitelét is megcsonkitotta; népesitessenek s e végett kisebb részekben királyi adománykép kiosztogattassanak.*
Arad megye területének nagyrésze – 700 000 holdból 545 000 – volt még a század elején kamarai birtok; ez később jelentősen csökkent, József nádor 168 000, báró Dietrich 200 000 holdat szerzett meg belőle. – Csanád megye területének is több, mint a fele volt kincstári birtok: Apátfalva, Battonya, Újcsanád, Palota, Sajkin voltak a népesebb kamarai helyek, de az óriási kiterjedésű puszták jórésze is kincstári birtok volt.
Szabolcs, Veszprém és Arad megye terjesztette elő a felsorolt sérelmeket, részletesebben l.: Iratok. II. köt. 90. kk. A bizottságnak is az volt a véleménye, hogy „noha már az előleges sérelmek sorában foglaltatik a magyar királyi kamara állapotja, mivel azonban olly uj inditó okok és uj kivánat, különösen a magyarországi szinekre nézve adatnak elő, mellyek az előadottaknál fogva valódi figyelmet érdemelnek, ezen nehézséget felterjeszthetőnek látja”.
Végzés: Közértelműleg elfogadtatik.
[III.] XI. A primatialis szék betöltése sürgettetik.*
Az esztergomi érseki szék 1831-ben Rudnay Sándor hercegprimás halálával üresedett meg; az új hercegprimás kinevezésére csak hét ével később, 1838-ban került sor Kopácsy József személyében.
Végzés: Elfogadtatik, de a sérelem támogatásául Esztergom v[árme]gye okul hozván fel, hogy az emeltetni kezdett székes fő szentegyház óriási munkájának végrehajtása kiváltkép a primás kinevezésétől remélhető,* ezen ok a szerkeztetésből kitörültetni rendeltetett, mert midőn kivánatinkban a törvényre támaszkodhatunk, illy gyenge okra szükség nem lehet. Ez alkalommal az emlitett épités dolgában több követek az egész dologról ócsárlólag szóllottak: Igy BALOGH nagyobb hálára méltónak hinné, ha az ebbe fektetett temérdek pénzen Esztergom és Párkány között hid épült volna Dunánkon. BORCSICZKY pedig épen nevetségesnek tartá a hegy tetejére olly templomot épiteni, mellybe az esztergomi püspöki megyének fél része befér, s egy egy kanonoknak 36 szobából álló palotákat rakni, ami inkább terhökre mint hasznukra van.
Az esztergomi monumentális székesegyház épitésének előmunkálatait már a primási székhely Nagyszombatból Esztergomba, 1820-ban történt visszahelyezése után megkezdték. Az alapkő letételére 1822. ápr. 22-én került a sor. Rudnay 1831-ben bekövetkezett halálával azonban az épitkezés elakadt és a zárókő elhelyezésére sok akadály után csak 1869-ben került sor.
[IV.] XII. Nógrád kivánja hogy a koronaőrzés tárgyában a nemzet diszéhez illőbb s czélirányosb rendelkezések tétessenek. (Az őrző katonák magyarok, szép termetű, érdemes és bátorságukról ösméretes férfiak legyenek, diszesebben ruháztassanak s a többi katonaságnál jobban fizetessenek.)*
A zárójelbe tett kivánságokat a bizottság tagjai fűzték hozzá helyeslő véleményükhöz.
BORCSICZKY azt veté ellen, hogy a jó erős férfiakra több szükség van a sor ezeredeknél ezen szolgálatot invalidusok is megbirják. Azonban Nógrád postulatuma egy kis nevetés után elfogadtatott.
[V.] XIII. A testőrző seregről. Panasz, hogy az Intézet eredeti czéljának meg nem felel.* – Csak olly ifiak vétessenek bé, kiket a megyék ajánlanak.* A testőrző seregek a Kir. Kincstár ellen 1807 óta hasztalan szorgalmazott követelései kielégittessenek.* Az alapitvány elszakitott részei visszakapcsoltassanak, – s az 1827-ben ajánlott 100 ezer ft. felől szám adassék.*
A magyar nemesi testőrséget 1760-ban alapitotta Mária Terézia; tagjai a vármegyék által kiválasztott nemesi ifjakból kerültek ki, számuk időnként az 500-at is megközelitette. Rendeltetése elsősorban az volt, hogy a birtokos nemesség aulikus kapcsolatait erősitse.
„Az ifjak sok költségbe kerülvén, de azoknak kimiveltetése is az Intézet eredeti céljának meg nem felelvén, Mosony és Vas vármegyék óhajtják, hogy az eránt a szükséges intézetek megtétessenek és jövendőre annak keblébe mások bé ne vétessenek, mint azok, kiket kétségen kivül helyheztetett nemességök és egyéb testi és lelki tulajdonságoknál fogva a megyék ajánlanak.” L.: Iratok. II. köt. 93.
A kérdésre l. az 1825/27-i országgyülés 21. sz. közönséges sérelmét – az országgyülés Irásai, 412. – főként azonban az 1827. júl. 7-én kelt felirást: L.: Uo. 1545. kk.
A szóban forgó összeget az 1825/27-i országgyülés a 36. törvénycikkellyel ajánlotta meg. Rendeltetése az volt, hogy kifizessék belőle az intézményt terhelő adósságokat, a maradékból pedig biztositsák a gárda pénzalapjának bővebb javadalmazását. Ugyanez a tc. szabályozta a gárdába történő felvétel módozatait és előirta a szabályoknak megfelelő pénzkezelést.
BORCSICZKY különösen a fundus rendintegratióját sürgeté. Ő meg nem foghatja, minő logica szerint tartozunk mi a Magyar Gárda fundusából az erdélyi bábák intézetét tartani. Lássa Erdélyország, hogy tartja a maga bábáit, a magyar gárdistáknak ahhoz semmi közük. – Továbbá sürgeté, rendeltessék el az ország béfolyásával azon ifiak nevelése, mert ámbár 120 számról hatvanra fogytak s igy elég pénz lenne neveltetésükre, még sem tanulnak egyebet bujaságnál, kártyázásnál és vesztegetésnél. – Ezekre TÖRÖK csak azt jegyzé meg, hogy Erdély is része lévén hazánknak, az ottani bábák intézetéből több haszon háramlik az emberiségre, mint ha a testőrsereg száma husszal harminczal neveltetnék. Igy a mezőhegyesi ménes intézete is a Gárda fundusából alkottatott,* nem szánnák é a RR azt megszüntetni?
A később világhirüvé vált mezőhegyesi állami ménest 1785-ben alapitotta II. József.
Az előterjesztésben foglalt pontok közértelműleg elfogadtattak. – TORONTÁLnak azon kivánsága, hogy a testőrzők bajuszt viseljenek, hangos kaczajjal fogadtatott. – Ezeken kivül DUBRAVICZKY még azon inditványt tette hogy a Gárda főkapitányának fizetése nyolczezerre emeltessék,* (most 4000. ft.,) a második kapitányé is 4000 ft., de van mellé 24 kenyér, 16 lóportiója, – a hadnagyé 3000 ft:, de 12 kenyér és 12 ló portiója lévén, szintén felmegy négyezerre. A főkapitány pedig legrosszabbul van fizetve, ámbár országzászlósi méltóságához illőleg kell Bécsben élnie. Ezelőtt gazdag dynasták viselték e hivatalt, kiknek a fizetésre szükségök nem vala. Most azonban olly jeles nemzetségű férfiu viseli, kire szép nevén kivül őseiről kincsek nem maradtak. Nem kételkedik a szónok, hogy a RR nem csak mindég hatalmas olygarcha dynastákat kivánnak a főhivatalokban látni; adjanak tehát módot, hogy szegényebbek is viselhessék.
Splényi Ignác báró volt ekkor a magyar nemesi testőrség kapitánya.
Ezen inditvány ellen leghevesebben kikelt PALÓCZY, kinyilatkoztatván, hogy a szegény adózó nép nyakára senkinek kedvéért uj terheket nem vállal. BORCSICZKY szintén nem hajlandó az ajándék adásra. A Gárda kapitánya egyszersmind Feld-Marschall-Lieutenant is, s mint ilyen kap 6000 ft. fizetést, s tizezer Cm pénzből elélhet, ha egyebe semmije sincs is. A szónok pedig kivánja hogy legyen, mert az olyan szegény excellentiák, kiknek subsistentiájok a hivataltól függ, ha egyszer kiesnek a kegyelemből, igen nyomorult figurát játszanak. Az ettől való félelem okozzá, hogy az ilyen emberekkel nagyon könnyedén parancsol a kormány, mert készek mindent elkövetni ami kivántatik, csakhogy hivataljokat megtarthassák.
A Pest vármegyei inditvány szótöbbséggel félrevettetett.
[VI.] XI. Az epekórság idejebeli sajnos tapasztalástól indittatva sürgetik Pozsony és Zemplén vármegyék, hogy a nemzet külső s belső bátorságára tartott magyar katonaság csak a haza szolgálatjára fordittassék.* Közértelemmel elfogadtatott.
A postulatum eredeti szövegéből világosabban látszik, hogy az érintett megyék a kolerajárvány idején, 1831 nyarán kitört nagyméretü parasztfelkelés leverésénél hiányolták a magyar katonaságot: azt panaszolja ugyanis a két megye, hogy „az epekórság dühösködései alatt a köz rendtartás leghathatósabb segéd eszköze, a magyar katonaság, mellyet a nemzet mind belső, mind külső bátorságára tart, nagyobb részint nem annyira a haza segedelmére, mint inkább a többi örökös austriai tartományok őrzésére őrvonatonként használtatott”. L.: Iratok. II. köt. 94.
[VII.] XV. Komárom vármegye sérelemkép adja elő, hogy ámbár az 1830-ban állitott ujonczokra nézve 10 esztendőre állapittatott meg a capitulatio átaljában, tapasztaltatik még is hogy a capitulationalis levelek a 10 esztendőt egyedül békesség idejére szoritják.* Kivánja tehát, hogy a capitulationalis levelek a törvény értelme szerint, még pedig magyar nyelven készittessenek. Ezt a küldöttség azon módositással fogadta el, hogy ezen levelek oly nyelven irattassanak, melly az érdeklett személy előtt leginkább ösméretes.
Az ujoncok kiállitásáról szóló 1830: 7. tc. 1. §-ának 1. pontja irta elő, hogy a rendes megajánlásban szereplő 28 000 ujoncot a 10 évi szolgálati idő leteltével haladéktalanul el kell bocsátani, mig a külön megajánlott további 20 000 újonc szolgálati idejét a háboru végéig állapitották meg.
Komárom vármegye ezen kivánságának ellene vettetett, hogy a kikötött capitulationalis idő meg nem tartása felől még sérelem elő nem fordult, minthogy a kiszabott 10 esztendőnek még fele sem tölt el. Ami pedig a capitulationalis leveleket illeti, ezeket az ország nagyobb részében magok az ujonczokat állitó törvényhatóságok adták ki, s a jelen volt katonatiszttel is aláiratták, aki ha törvény ellenére kivánt volna abba valamit béigtattatni, ezt a megyék annyival inkább nem engedték, mivel minden törvénytelen kivánság megakaszthatá az ujonczállitás folytatását; s ennélfogva a kezesség a megyék: kezében volt. Ha tehát Komárom vármegye vagy nem maga adta ki a capitulationalis leveleket, vagy abba a katonaság részéről törvénytelen záradékokat engedett bészúratni, kétség kivül a vármegye maga hibázott; s feladott sérelmét legkedvezőbb magyarázat mellett is csak akkor lehetne pártolni, ha ez vagy közönséges lenne az országban, vagy pedig orvoslást sürgetvén a kormánynál, azt nem nyert volna. Egyébiránt akármint légyen is a dolog s habár különös capitulationalis leveleket osztogatott volna is megyei befolyás nélkül a katonaság, ilyes irka firkálások a törvényt semmi esetre nem sérthetik. Világos az 1830-ki törvény, melly had vagy béke közti különböztetés nélkül 10 esztendőre szabja ki a capitulatio idejét, nekünk ezen törvényben van kezességünk, s annak fognak is sikert adni tudni a törvényhatóságok.
Végzés: Jelenleg azon sérelmekről lévén szó, mellyek egyes megyék feladására bár, de országos gravameneknek, és postulatumoknak vétetnek; Komárom v[árme]gye kivánsága közönséges sérelemnek a több megyékbeni ellenkező divatnál fogva el nem fogadtathatik, hanem csupán egyes katonai kicsapongásnak tekintődhetvén, azt a particularis sérelmek sorában, a kérdéses eset specificus előmutatásával Komárom v[ármegye] ujólag előterjesztheti.*
A nem országos jellegű, hanem csak egyes megyéket illető sérelmeket l. a sérelmek és kivánatok II. osztályában: Iratok. II. köt. 129. kk.
[VIII.] XVI. Torna v[árme]gye panaszkodik, hogy az adózók gazdálkodási állapotja miatt itthon szükségessé vált katonáknak hazabocsájtása a törvényhatóságok sürgetései után is mindenkép hátráltatik. Kivánja tehát a katonai kormányt az 1830: 7-ik t. cz. szoros teljesitésére utasittatni.* Ugocsa pedig azt sürgeti, hogy az itthon épen nem kivánt, ideiglenes szabadsággal haza eresztett katonák a polgári törvényhatóságnak ellenére járván s a társasági csendet veszélyeztetvén, miután az ezeredhez visszaküldettek, többé vagy el ne bocsájtassanak, vagy a polgári törvényhatóság alá vettessenek.
Vö. előbb, a 22. sz. jegyzettel.
Ezek, valamint a küldöttség, ugy a kerületi RR által is közértelműleg elfogadtattak. De ezeken felül Trencsin v[árme]gye még azt kivánta: hogy mivel utóbbi háboru óta a publicumnak nagy terheltetésére s az erkölcsiség és közbátorság veszedelmére igen nagy számmal bocsájtatnak haza szabadsággal a katonák, ezen kérdés törvény által rendeltessék el; addig pedig mig ezen systema tart, az elbocsájtott katonák számához aránylag, az adónak egy része engedtessék el. Az országos küldöttség ezen kivánságot sem az ország védelmével, sem az adó rendszerével, sem a katonaság s a nép javával összeegyeztethetőnek nem tartván; nem is pártolá.
BORCSICZKY: Én meg nem foghatom, minő igazságra alapitá az országos küldöttség ezen véleményt. Ha 64 ezer embernek tartására ád az ország adót, s ebből 34 ezer embert hazaeresztenek, minő igazsággal szedik az egész contributiót? Én ha kormány lennék, lélekisméretbe járó dolognak tartanám, azt amit a szegény adózó nép fizet, nem adni a katonának, hanem zsebre rakni.
KOCSI HORVÁTH ellenben a szabadságosak hazabocsájtása ellen nem akar panaszkodni, mert mentől kevesebb katonát tartunk, annál kevesbre megy a deperditánk* s az eddig többnyire kötéllel fogott szegény embereknek is jól esik a haza bocsájtatás.
A katonaságnak természetben kiszolgáltatott élelmet, takarmányt, szállást stb. a napi árnál jóval alacsonyabb értékben számitották be a hadiadóba; az igy keletkezett veszteséget nevezték deperditának.
NÉMETH Trencsin kivánságát két suppositumon véli alapulni: 1. Hogy az ország által felajánlott adó elég a katonaság kitartására, 2. hogy minden hijány nélkül bészedetik. Ő nem kiván ezen számvetésbe bocsájtkozni, mert könnyen költségpótlás kötelessége háramolhatnék az országra, mitől mindekkorig gondosan óvakódánk.
BORCSICZKY: A bé nem szedett contributionalis restantiákat gazdagon kipótolják a mellékes indirectus adóknak különféle nemei, mellyekkel bennünket vérig kinoznak. Igy a só ára 4 ftal emeltetett fel, ami már magában öt millió és 600 ezer ftot teszen. Egyébiránt én magamnak soha sem teszek illusiót, miszerint azt hinném, hogy a kormány nem kér tőllünk annyi adót, mennyi a magyar katonaság tartására szükséges. Nem vagyunk mi olly különösen kényeztetett kedvencz gyermekei a kormánynak, hogy a németet fizettetné helyettünk. 1811-ben 12 eves subsidiumot kért a kormány, de mielőtt megadnánk; bele akartunk a kártyába tekinteni, s ő, maga szerzett akkori súlyos körülményei közt is inkább készebb volt a subsidiumról egészen lemondani; mint azt megengedni,* mert nem szerette volna, hogy mathematicai bizonyossággal meglássuk, miként sokkal többet fizetünk, mint mennyit a monarchia szüksége szerint aránylag fizetnünk kellene. De ha úgy volna is, amint Pozsony követe mondja, capacitáljanak, adjanak számot sáfárságokrúl, s valamint én a német helyett fizetni nem akarok, úgy azt sem fogom kivánni, hogy a német fizessen helyettem.
A szónok emlékezete nem eléggé pontos. Az udvar által 1811-ben kért 12 millió forintnyi rendkivüli adó ellen a rendek valóban élesen tiltakoztak s az udvar az elszámolásokba való betekintést azzal utasította el, hogy azok államtitkokat képeznek. Végül azonban az udvar a sóár jelentékeny felemelésével és a rendek által felajánlott természetbeni – kenyérgabona és zab – subsidium elfogadásával megtalálta számítását.
Végzés: Az ablicentiatio (szabadságozás) annak idejében rendszeresen előfordúlandván,* a dolog mostani állásában Trencsin v[árme]gye kivánsága el nem fogadtatik.
A Contributionale-Commissariaticum Operatumban.
[IX.] XVII. Békés sürgeti, hogy a gazdaság folytatása s más adózói tekintetek miatt végképen elbocsájtatni kivánt katonák minden ruházati pénz (Montour Geld) fizetése, vagy más legény állítása nélkül nyerjék el szabadúlásokat. Ezen nehézség az 1830: 7. czikkelyen alapulván,* köz értelemmel elfogadtatik.
A megye kívánsága az 1830: 7. tc. 1. §-ának 2. pontján alapult, amely szerint ha a katonák valamelyikére otthon elkerülhetetlenül szükség van, azt pótlás igénylése nélkül el kell bocsátani.
[X.] XVIII. A Pesti Tudományos Egyetemnek (Universitásnak) a bécsitől függetlensége* eránt Arad v[árme]gye az 1925-ki felirást* megújittatni kivánja. Ugy azt is, hogy a hazában megüresülő tanitó székekre s orvosi helyekre vágyóknak összejövetelök (concursus) egyedül Pesten történjék, s a kérdések is csupán a Pesti Egyetem által tétessenek. Továbbá Trencsin v[árme]gye hálás szivvel tisztelvén Ő Felségének azon gondoskodását, melly szerint egy Tudományos Egyetemmel, 5 academiával* és számos gymnásiumokkal dicsekedhetünk s, a selmeczi bányász iskolával* is büszkélkedhetünk; a pesti Universitás és Nemzeti Museum mellé még egy Polytechnicum intézetet is kiván felállittatni, mellyben fiaink a szép mesterségekben, földmivelésben, kereskedésben, kézművészetben, és gyártásban magokat gyakorolhatván, a mathematicai és physicai tudományok minden részeiben, nevezetesen Mathesis, Geometria, Chemia, Architectum, Hydraulica, Rajz, Mechanica, és Fortificatio tárgyában oktatást vehessenek.
A sérelem lényege az volt, hogy a pesti egyetem az alapitó levelében kimondott függetlensége ellenére a bécsi egyetem tanulmány rendjét kénytelen követni, hogy a megürült tanári állásokra a bécsi egyetemen is pályázatot hirdetnek és a pályázati tételeket a bécsi egyetem jelöli ki, hogy a bécsi orvosi diplomák a pestivel szemben még Magyarországon is előnyben részesülnek, hogy az egyetem céljaira rendelt alapitványok bécsi intézmények fenntartására fordittatnak stb.
Az egyetemmel kapcsolatos panaszokat a rendek először a XIX. sz. általános sérelemben foglalták össze. (L. az országgyülés Irásaiban, 411.) Később azonban olyan fontosnak itélték a kérdést, hogy kiemelték a sérelmek közül és külön felirásban terjesztették fel a királyhoz. Az 1827. márc. 24-én kelt felirást l.: Uo. 1015. kk. – A felirásra a király máj. 17-én semmitmondó választ adott. L.:Uo. 1394.
Az országgyülés idején Magyarországon az 1740-ben létesült egri érseki joglíceum és az 1777. évi Ratio educationis értelmében felállított pozsonyi, győri, kassai és nagyváradi jogakadémiák nyujtottak az egyetemen kivül jogi szakképzettséget.
A Mária Terézia által 1763-ban alapított selmecbányai „bányászati főtanintézet” az első bányászati főiskola volt Európában:
Küldöttségi vélemény: Arad v[árme]gye kivánsága azon hozzáadással fogadtatik el, hogy miután a theologica osztály iránt azon rendelet divatozik, hogy amelly kispap valamelly rigorosumát a Bécsi Egyetemben tette le, a többi rigorosumot már többé Pesten nem adhatja:* ezen gyakorlat is eltörültessék. Trencsin v[árme]gye kivánsága pedig a Literarium Operatumra utasittatik.
„…mi is azon felül, hogy a Magyar Egyetem igazait korlátolja, egyszersmind felesleges és sokszor a szegényebbekre nézve majdan elviselhetetlen terhes költségeket okoz …” L.: Iratok. II. köt. 98.
Azonban a Polytechnicum intézet felállítása többek által sürgettetett, mások azonban ellenveték, hogy midőn ilyes intézetek hozatnak inditványba, a megkivántatott költségek felől is szükség eleve gondoskodni.
BORCSICZKY: Ugy látszik, ugymond, hogy az országos küldöttség planumba vette, Trencsinnek minden kivánatját elvetni. A Polytechnicum intézet felállitására is elegendő fundus lenne, hahogy a fundus studiorum* jószágai haszonbérbe adatnának. Mire Ő Felsége azt méltóztatott felelni, hogy ő ez iránt már 1814-ben parancsot adott, azt azonban a Helytartótanács mai napig sem teljesitette. Innen látom, hogy valóban a Consilium a bűnös s azt kell hinnem, hogy vannak, kiknek egyenes vagy mellékes hasznok van a kártékony házi administratio mellett, ezért nem hajtatik végre a királynak bölcs rendelete. A szkalkai uradalom* elvégre csakugyan haszonbérbe adatott, s mit tapasztalánk? Azt, hogy a Helytartótanács administratiója alatt soha sem hozott be többet négyezer ftnál, most 16 ezer ft. haszonbért hoz be: Kérem tehát a RRket, fogadják el megyém kivánatját; nem kell a fundus felől aggódnunk, csak szoritsuk a Consiliumot Ő Felsége 1814-ki parancsának teljesitésére, s lesz Polytechnicum oskolánk.
A jezsuita rend 1773-ban történt feloszlatása után Mária Terézia a rend vagyonának kezelését először a Helytartótanácsra bízta, majd 1780-ban a tanulmányi alapot (fundus studiorum) létesítette belőle. 1786-ban az eltörölt szerzetesrendek és kolostorok vagyonának jelentős része is beleolvadt.
Szkalkapuszta, Trencsén megyében, a tanulmányi alap birtoka.
KAJDICS (Baranya): Maga Trencsin követe elösmeri hogy a szkalkai uradalom arendába adatott, látjuk tehát, hogy a Helytartótanács nem mulasztja el Ő felsége parancsát teljesiteni ahol lehet; de nem mindenütt lehet, p. o. Baranyában nem lehet, mert ott a Fundus studiorum javai többnyire fixus jövedelmekből állanak. Ellenben már Tolnában p. o. a faiszi jószág szintén haszonbérbe adatott.
BEZERÉDY: Ez egy nyomorult kis falu, s nem is Tolnában van, hanem Pestben.* Ellenben hitelesen mondhatom, hogy megyémben roppant uradalmai vannak a Studiorum fundusnak, mellyek haszonbérbe nem adatnak, bármenynyire sürgesse is azt a közvélemény, közönséges botránkozásra ellenáll némellyeknek alávaló haszonkeresésök.
Fajsz, a korábbi Pest megye kalocsai járásában. Nem „nyomorult kis falu”, mert Fényes Elek szerint (Magyarország geographiai szótára, II. köt. 4.) 2908 lakosa van. A félreértés onnan származik, hogy a birtok a közalapítványi kincstár szekszárdi uradalmához tartozott.
KAJDACSY: Én nem védem a Helytartótanácsot, mert tudom, megtud minden tetteért felelni; hanem valamint Trencsin követe példát mondott hogy van uradalom, melly haszonbérbe adatott, úgy én példát hoztam fel, hogy van olyan is, melly nem adathatik.
TÖRÖK: Csudálkozom, hogy Baranya követe fixus jövedelműeknek állitja az oskolai fundusnak megyéjebeni uradalmait; Pécsvárad nem ilyes,* mégsincs haszonbérbe adva. Valóban botránkoztató manipulatio az, melly ezen jószágokkal s a pesti egyetem javaival* is űzetik. Ezeknek következésében
Az egykori pécsváradi apátság nagykiterjedésű birtokait Mária Terézia adományozta a nagyszombati, később pesti egyetemnek.
A rendek 1827. márc 24-i felirata – l. az országgyűlés Irásaiban, 1015. kk. megemlíti, hogy a kaposfői prépostság jövedelmeit a „Bécsi Praesbiterialis Intézet” fenntartására fordítják s hogy általában az egyetem alapítványi javaival botrányosan rosszul gazdálkodnak. Azt javasolták akkor a rendek, hogy „ezen jószágok a mostani gazdálkodás alól kivétetvén, kisebb tagokban is mennél hasznosabban haszonbérbe adattassanak”.
HERTELENDY MIKSA Trencsin kivánságát pártolván, az egész dolognak még azon sérelmi oldalát is ajánlja a RR gondoskodásába: hogy a Fundus Studiorum eredeti rendeltetésénél fogva köznevelési alapitvány lévén, arról a kormány kénye szerint nem rendelkezhetik, sőt számadással tartozik az országnak s hováforditása felől az ország Rendeit illeti a határozás hatalma.
Végzés: Trencsinnek a Polytechnicum intézet iránti kivánsága elfogadtatik, s az oskolai fundus értéke s manipulatiója felől számadás kivántatik.
[XI.] XIX. A magyar ifiak oktatására alapitott, s magyarországi javakkal és jövedelmekkel biró Theresianumnak* Pestre általtételét sürgeti Torontál vármegye. Elfogadtatik, oly hozzátétéllel, hogy a pesti Universitással öszekapcsoltassék.
Vö. előbb, a 303. old. 7. jegyzetével.
[XII.] XX. B. Szepesy Ignácz pécsi püspöknek azon hazafi tette, hogy Pécsen Academiát alapitott,* az 1807: 24-ik czikkelyhez hasonlón,* köz megelégedést magyarázó kifejezésekkel törvénybe igtattassék. Elfogadtatik.
Szepessy Ignác püspök mindjárt Pécsre történt kinevezése (1828) után lerakta az érseki joglíceum alapjait: felépíttette épületét, nyomdát létesített, nagy alapítványokkal biztositotta anyagi alapjait s ilyen előzmények után 1831-ben megnyílt a bölcseleti, 1833-ban pedig a jogi tanfolyam. Szepessy érdemeit az országgyűlés az 1836: 24. tc.-ben örökítette meg.
Az idézett törvénycikkben az országgyűlés köszönetet szavazott Széchenyi Ferenc grófnak azért, hogy könyvtárát, pénz-, címer- és térképgyűjteményét, valamint értékes kéziratait egy felállítandó nemzeti múzeum céljára a nemzetnek adományozta.
Hegedüs kivánja, hogy több hasonló esetek példájára törvénybe igtatás előtt az alapitmánylevél előmutattassék. Ez is elfogadtatott.
[XII.] XXI. Arad vármegye tapasztalván, hogy a görög nem egyesült hitű papok, a bünöknek magokra vállalása s elengedése czímje alatt a balgatag néptől fizetéseket zsarolnak: ezen vétkes kicsapongásra Ő Felségét figyelmeztetni,* a papok számát a községek erejéhez alkalmaztatólag leszállittatni, s azon ó hitűek számára több papi s tanitói nevendék intézeteket (praeparandiákat) állittatni kiván, s ezekre a carloviczi érsek gondviselése alatt lévő nemzeti pénztárt s a gazdag ó hitű klastromok jövedelmeit fordittatni javalja. Elfogadtatik.
A postulatum a visszaéléseket „a püspöki szék üresen állásából és a szükséges rendes felügyelés fogyatkozásából” is magyarázta s kérte az „aradi püspöki székbe egy alkalmatos tagnak hova hamarébb való kineveztetését”. L.: Iratok. II. köt. 101.
XXII. Az ó hitű kalendariomnak a Gregorianummal összeegyeztetése,* s abban idegen betűk helyébe magyar betűknek használlása, több megyék által sürgettetik.
A görög nem egyesült vallású népek az időszámításban nem vették át a XIII. Gergely pápa által 1582-ben bevezetett megreformált, ún. Gregorianus naptárt, hanem továbbra is a régi, Julius Caesar idejéből való időszámítást, a Julianus naptárt használták. A két időszámítás közötti eltolódás az országgyűlés idején már 12 nap volt.
XXIII. Zemplén v[árme]gye ugyanazon tekinteteknél fogva, mellyekből a már ez előtt munkálódott országos biztosság, az egyesült és nem egyesült óhitűeknek a r. catholicusok által nem innepelt napokra eső innepeit egyesittetni javallotta,* azt is eszközöltetni kivánja, hogy a többi innepek is átalján fogva vasárnapokra tétessenek. Minden vallásbeli felekezetekre általában kiterjesztve elfogadtatik.
Az Ecclesiasticum Operatumot kidolgozó országos bizottságról van szó.
[XIV.] XXIV. Hont az Indigenáknak kiadni szokott diplomákban az illető t. czikkelyeket világosan érdekeltetni kivánja. (Elfogadtatik.) Arad Br. Lopreszti Lajosnak a magyarosodás elleni intézetek eránt mutatott gunyolódásai által felébresztetve,* az Indigenatus elnyerésének feltételei közé számittatni sürgeti a magyarul tudást, s a nemzeti szokások kedvellését. (Elfogadtatik.) Borsod a 2000 arany taxát csupán a fizetés teljes lehetetlenségének esetében kivánja elengedtetni.* (Ez az ország Rendeinek minden egyes esetekbeni itéletétől függvén, el nem fogadtatik.)
A Lopresti-család ősét, Lopresti Rochus bárót az 1765: 47. tc. honfiúsította.
A honfiúsításokat tartalmazó törvénycikkekből az derül ki, hogy a beiktatási díjat az esetek jelentős részében elengedte az országgyűlés, de a többiek közül is sokan nem fizették meg. Az 1830: 17. tc. emiatt úgy intézkedett, hogy a jövőben a becikkelyezés csak a beiktatási díj megfizetését igazoló nyugta bemutatása után történhet meg.
(Jövő levelemre még néhány tárgy, s azok közt a franczia requisitiók érdekes kérdése marad.)
