a) Délutáni kerületek a sérelmek és kívánatok tárgyában, névszerint hogy (I.) a királyi adományok csak érdemeseknek osztogattassa…
a)
Délutáni kerületek a sérelmek és kívánatok tárgyában, névszerint hogy (I.) a királyi adományok csak érdemeseknek osztogattassanak, (II.) franczia requisitiók kárpótlása s a t.
Délutáni kerületek a sérelmek és kívánatok tárgyában, névszerint hogy (I.) a királyi adományok csak érdemeseknek osztogattassanak, (II.) franczia requisitiók kárpótlása s a t.
Pozsony, april 22-én, 1835.
Az országos sérelmek és kivánatok közül tudósitásom sorára következik:
[I.] A XXV. tárgy, melly arról szóll, hogy a királyi adományok érdemekért osztogattassanak. Ezt Vas, Sopron és Csanád vármegyék a fiscalisi javaknak naponként tapasztalt árverései által indíttatva azon hozzátétellel kivánják: hogy az 1741: 19. czikkelyel* ellenkező árverések egészen eltörültessenek. Ez az előleges sérelmek sorában is fel lévén már terjesztve,* itt is elfogadtatott, Árva v[árme]gyének azon kivánatával egyetemben, hogy az árvai uradalomnak Tököly hivtelenségéből a királyi Fiscusra szállott része* valamely érdemes hazafinak adományul adassék.
Az adomány- és címereslevelek kiadásáról szóló 1741: 19. tc. 2. §-ában a rendek úgy intézkedtek, hogy a gazdátlan javaknak az országban régebben szokatlan árverezése szűnjék meg.
A mondott helyen a rendek kijelentik, hogy az 1826-ban felterjesztett sérelemre nyert válasszal nem elégszenek meg, mert annak ellenére, hogy abban a király megigérte, hogy az adományozásoknál mindig tekintettel lesz az érdemre, a gyakorlat azt mutatja, hogy „az adomány alá tartozó jószágok a gyakorlott szokás szerént a legtöbbet ígérőknek adatván, magából ezen mód természetéből következik, hogy most is az ajánlott pénzmennyiségre fő, az érdemre pedig csekély, vagy semmi tekintet se fordíttatik”. Iratok. I. köt. 184. – A polgári törvénykönyv vitái során a királyi adományozással kapcsolatban sok bírálat érte ezt a rendszert és a rendek végzést is hoztak megakadályozására. L.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 191. kk., 223. kk.
Vö. a 308. old. 29. jegyzetével.
Trencsin v[árme]gye még azt is kivánta, hogy a pénz fizetésen kivül semmi más érdemet nem bizonyitható személyek által nyert kir. adományok törvény utján eltörültessenek; s az ilyes jószágokat (a béfektetett summa letételével) az országnak akár melly nemesse elvehesse; a Kir. Kamara pedig az adományokból bévett pénzeknek hová forditása felől számolni köteles legyen.
Ezen kivánatnak alapirányára nézve támogatásul szolgált ama tekintet, hogy a királyi adományozásnak már már közönségessé vált, s minden tartózkodás nélküli nyilvánossággal gyakorlott árverési rendszere nem csak világos törvénysértést foglal magában, hanem azon számos törvényeket,* mellyek a kir. adományt hon és királyi szék iránti érdemek jutalmául rendelék, egészen is kijátssza s foganatlaná teszi. Mivel tehát a törvényt, mig az el nem türöltetik, megtartani mindenkinek, de kivált az azoknak foganatba vételére rendelt végrehajtó hatalomnak szoros kötelességében állana, sok követek szükségesnek vélték oly biztositékot felállítani, melly a törvény teljesedése felől kezességet nyujthasson, s ezen biztositást a trencsényi javallatban gondolták feltalálni; amint hogy azt egyrészben csak jövendőre szoritva, másrészben az 1741: 19. czikkely ellen eddig is kiadott törvénytelen adományozásokra is kiterjesztve pártolák.
Vö. az Aranybulla 26. cikkelyével és az 1439: 16., 1492: 9., 1495: 2., 1630: 31. és 1741: 19. tc. rendelkezéseivel.
Ellenben más oldaltól a törvényhozási bölcs előrelátó gondoskodásnak nem kevésbé fontos tekintetei állottak. Igy BEZERÉDY emlékezteté a RRket azon elvekre, mellyeket a polgári törvényjavítás körében dolgozva sokan a Fiscus örökösödésének eltörlése, a juris és invalidatorius perek elenyésztetése, az ősiség elve balmagyarázatának káros volta s a birtok állandó biztosságának valahai létesitése tekintetében kifejtettenek.* Kérdé a RRket, megfér e a javító országgyülés feladásával reggelenként hazánk süllyedt állapotjának helyes javitásokkali felemeléséről tanakodni, s délután a régi szerencsétlen következésü rendszert ujabb erősségekkel örökiteni? És kérdé: nem elégeljük e még mindazon átkát a bizonytalanságnak, melly a magyarországi birtokot keserves súllyal nyomja? S nemcsak a népnek nem adunk e birtoki just* de még a nemesekét is ujabb ingadozásba taszitjuk? és minden nemesnek just adunk, hogy egy másik birtokost megtámadjon, s ha 5-ik 6-ik ükének érdemeit nem lesz képes bébizonyitani, birtokát elvegye? Ha ilyesmit akarunk, úgy kár birtok biztoságáról s minden más legszükségesb javitásokrul álmodnunk. Azt mondják ugyan, hogy el kell a donatio systemáját, s a Fiscus örökösödését törülni, meg kell az 1741: 19. törvényt semmisiteni; vagy ha nem, ha meghagyjuk, foganatot is kell neki szerezni. Igaz, sed pejor medicina morbo s ha hazánk javára kivánatos a donationale systemának, ha lehet ma, ha nem lehet holnap, vagy a mikor lehet eltörlése, a trencsényi javaslat e az ut, melly czélhoz vezet, avagy közelit? Ha sanctiora van a törvénynek szüksége, javaljanak olyast, melly a bünöst sujtja, s nem az ártatlant. Itt a kormány a bűnös, s mi által akarják őt Trencsin v[árme]gye Rendei büntetni? Azáltal, hogy a vevőnek, ki magát legjobb lélekkel érdemesnek hihette, birtokát századokon keresztül bizontalanná teszik, s just adnak akármelly (sokszor érdemetlenebb) nemesnek, hogy őt, fiát, unokáját lakából kikergesse. Ily sanctiót kivánhatunk e, melly a vétkes kormány bűneért jólelkű magános honpolgárt büntetné? Igaz, vannak és bő mértékben vannak a visszaélések, de ezek a donationale systemának természetes következményei, s nincs más mód, vagy el kell törülni a jóvá nem tétethető systemát, vagy ha képzelt jóvoltáért hozzá ragaszkodunk, tűrni következéseit.
L.: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 185. kk., 211. kk., 281. kk. stb.
A nemnemesek birtokképességének elbukására l. az 1834. jún. 4-i kerületi ülés vitáit: Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 209. kk.
LUKA hozzá tevé, hogy az lévén Trencsin Rendeinek czéljok, hogy a kir. adományos birtokok érdemes kézre kerüljenek: ki áll jót érette, valjon az, aki javallatuk elfogadása következésében az ily képzelt érdemetlent birtokábol kivetné, nem a legérdemetlenebb paniperda lesz e? Ezen ellenvetésékhez járul még, hogy az érdem képzete nagyon bizonytalan, s azt szabályos elvekhez kötni aligha lehet. BENCSIK kérdé, ki fogná kivonni azon demarcatio vonalát, melly a kir. adomány jutalmára méltó érdemet, a hazafiúi kötelesség teljesítésétől (ami magában ép azért mivel kötelesség, még nem érdem) elválasztaná? Végre PFANSMID köztetszést nyerve azt mondá, hogy ő kir. adományt érdem nélkül nem tud képzelni, mert ha semmi más érdeme sincs is az adományosnak, elegendő érdem az, hogy a jószágot a Fiscus kezéből kicsikarta, s magános hon polgári kezekre juttatá.
Ezen fontos tekintetek győztenek, s Trencsin javallatának első része annyival inkább el nem fogadtatott, mivel a polgári törvények sorában a kérdéses viszaélés elleni sanctiorul már javaslat tétetett,* második része pedig melly a számolásról szóll, a kormány s nemzet közti viszonyok legérdekesb, legkényesb, legnehezebb tárgyának egy igen particularis részecskéjét foglalván magában: igy mellékesen s felületesen eldönthetőnek nem itéltetett.
Vö. előbb, a 358. old. 5. jegyzetével.
XXVI. Sáros és Zemplén megyék azon katonatiszteket, kik az ország némelly felső részein népzendülés alkalmával ügyességök s fáradhatlan munkásságuk által* magokat megkülönbözteték, mint jutalomra érdemeseket Ő Felségének ajánlván, ezen ajánlásuknak országos felirás által kivánnak sikert eszközöltetni.* Igen hosszas de minden érdek nélküli vitatgatás után elfogadtatott.
„…magokat gondosságukkal célerányos intézetekkel, ügyességekkel, fáradhatatlan munkálódásukkal a nagyobb katonai erőnek megérkezéséig a zendülés özönének hathatós visszatartóztatásával megkülönböztették…” L.: Iratok. II. köt. 106.
A két megye már az országgyűlés megnyitása előtt is eredményesen szorgalmazta a szóban forgó tisztek kitüntetését mind az ezredtulajdonosoknál, mind az udvarnál. (A vonatkozó iratokat 1. Zemplén m. lt. Közgyűlési iratok 1837: 7365; 7832: 788. sz. Hadtört. Lt. Generalcommando, Praesidial-Pyotocoll 1837: 283. sz. – (Tilkovszky Loránt szíves közlése.)
XXVII. Torontál azt javalja, hogy amelly megyei tisztviselő cameralis tisztségbe lép, nyugpénz nyerés végett a vármegyei hivataloskodásban töltött ideje is számitásba vétessék.
Ezen kivánat ellen BALOGH erősen kikelt. Kérdé, valjon kormányhivatallá akarják e a megyei tisztviselőséget tenni? Függetlenségünk eltemetésére, nemzeti tisztviselőink megvesztegetésére egy ujabb eszközt akarnak e a kormány kezébe adni? A megyei tisztviselők a nemzetnek tisztjei és sokszor akkor szolgálnak leghivebben a hazának, midőn a kormány törvénytelen parancsainak végrehajtására kezeiket nem nyujtják vak eszközül. Ha más jutalom is kellene a hazafinak, mint a közbizodalom, mellyre őt honfitársai méltaták, jutalmazza meg őt a nemzet, s ne tolja azt a kormányra. A szónok átaljában is megvallja, hogy azon megyei tisztviselőrül, aki cameralis tisztségre vágy, nem sokat tart.
RUDICS szintén attól fél, hogy Torontál javallatával municipalis rendszerünk, alkotványunknak eme hiv, hatalmas őrje megfertéztetnék.
B. PRÉNYI még azon gyakorlati nehézséget is megemlité, hogy a personalis fundus a cameralis szolgálatban levők fizetésének levonásából alakul, s mi csak nem fogjuk akarni, hogy a megyei tisztviselők fizetésének egyrésze is a Camara pénztárába szivárogjon.
HERTELENDY MIKSA látván a köz ellenszegülést, igyekezett ugyan küldői kivánságát védeni, kinyilatkoztatá mégis, hogy nem igen fogja elestét gyászolni; legalább tehát kéré a RRket, érdemesitsék megyéje javallatát szavazásra. Ez még is történt, de Torontált minden voxok között csupán az egyetlen egy Krassó pártolá.
[II.] XXVIII. Tolna v[árme]gye tekintvén azon áldozatokra, mellyeket Magyarország az elmúlt franczia háborúkra nem annyira saját, mint az egész monarchia hasznáért tett, kivánja: hogy azon summák, mellyeket az austriai birodalom a bécsi békekötés következésében Francziaországtól kárpótlás gyanánt nyert, igazságos arány szerint Magyarországgal is közöltessenek; s e végett a kormány felfedezést tegyen, a törvényhatóságok kárai pedig kinyomoztassanak.
Küldöttségi vélemény: Ezen kivánat csak annyiban felterjeszthető, mennyiben az ellenség által némely törvényhatóságokban kicsikart sarczokat (requisitiokat), nem pedig más hadi kárpótlásokat illetheti. Ide tartozik Vas v[árme]gyének már 1825-ben is felterjesztett azon panasza, hogy 1809-ben az ellenségnek kétmillió és 600 egynehány ezer ftot tartozott sarczképen fizetni;* és Sopron, Posony, Mosony, Győr, Komárom, Veszprém, Zala vármegyéknek s Posony, Sopron, Győr, Kőszeg és Ruszt városoknak hasonló károsodásuk.* Kéressék tehát Ő Felsége, hogy az eféle kicsikarások kárpotlásául a párisi Liquidatoria Commissio által Magyarországra nézve megállapitott, s a franczia kormány által kifizetett summák az országgyülésével közöltessenek s a károsodottak kielégitessenek.
Vas megye ilyen tartalmú panasza az 1830-i országgyűlés panaszai között szerepel, 25. szám alatt. (Vö. az országgyűlés Irásaival, 567. old.)
A felsorolt megyék és városok ilyén tartalmú panasza nem szerepel az előző két országgyűlés sérelmei között.
BEZERÉDY sajnosan veszi, hogy megyéje tévén az előterjesztést, a küldöttség véleményében mégis Tolna v[árme]gye egészen elmellőztetik. Figyelmezteti a RRket, hogy a franczia háború által szenvedett károkra nézve két rendbéli kárpótlás forog fenn. Egyik azon summa, melly a győztes szövetségesek kormánya alatt lévő tartomanyoknak a franczia invasiókor sarczoláskép szenvedett kárait illeti; ezen károk a párisi Liquidatoria Commissio által, mellyen Austria részéről B. Podmanyiczky* volt jelen, köztudomás szerint tisztába hozattak; s többek között az Austriai kormány is megkapta illetőséget. Illő tehát, hogy ezen summáról a kormány számoljon s a károsodottakat kielégitse. És ez az, ahová Vas v[árme]gyének 2 1/2 milliónyi követelése tartozik, mellyet az ország mint nagyon igazságost már 1825-ben pártolt, és most is bizonyosan pártolni fog. De 2-or tudjuk azt is, hogy a 2-ik párisi békesség* következésében a szövetséges fejedelmek, a Liquidatoria Commissio kárpótlási számvételén kivül hadi költségeik viszapótlása fejébe 700 millió frankot kaptak a franczia kormánytól, s ebből Austria 175 milliót kapott. Ezen summáról semmi felfedezés nem történt, csak hallomásból tudjuk, hogy ez s amaz bankba tétetett. Már pedig miután Magyarország ezen hosszas háborúban olly temérdek áldozatokkal segitette a kormányt, nem lehet igazságosnak és méltányosnak nem mondani, ha megkivánjuk, hogy a kormány ama summának hová lett forditása felől a magyar dietának felfedezést tegyen, annyival inkább: mivel az austriai ház kormánya alatt olly különböző tartományok lévén, hogy azoknak materialis érdekök nemcsak nem közös, sőt gyakran ellenkező, egyátaljában lehetetlen, hogy ama kárpótlási summa oly materialis közhaszonra fordittatott volna, mellyből mindenik tartományra, s igy Magyarországra is, tett áldozatival arányban háramolhatnék a nyereség; már pedig valami nyereséget hazánk is igazságosan megkivánhat, miután az áldozatokban oly temérdekül részesült. És ez az, amit Tolna Rendei nem csak magános, hanem köz nemzeti érdek tekintetéből kivánnak; azt tehát a RR figyelmébe ajánlja.
Podmaniczky József báró (megh. 1823) aszódi birtokos, Liszt Ferenc gyermekkori pártfogója képviselte Ausztriát a bizottságban.
A Napóleon waterloo-i veresége és menekülése után XVIII. Lajossal 1815. nov. 20-án kötött béke.
BORCSICZKY valamint Vas v[árme]gyének sérelmét pártolja, ugy miután tagadni senki sem merné, hogy a kormány a tolnai követ által emlitett két rendbéli kártérités útján roppant summákat kapott, azokat azonban koránt sem arra, amire kellett volna, t. i. a nemzetek véres sebeinek orvoslására, hanem a franczia szabadság, s általában a constitutiók elnyomására, s e czélból némelly belgiumi várak épitésére* (ami már magában sem igen szép dolog) s más ilyesekre forditotta s azon felől Wellington herczegnek is notabilis fizetést rendelt;* a szónok azt is nagyon igazságosnak vallja, hogy a kormány számoljon, s a felvett summákból legelőbb azon megyék kapják meg kárpótlásukat mellyek a franczia invasiókor sarczolásokat szenvedtek; s ha valami felül marad abból, a káraikat bébizonyitandó többi megyék is részesitve legyenek.
A bécsi kongresszus után Franciaország 1818-ig még a szövetségesek megszállása alatt maradt Metternich politikája pedig arra irányult, hogy egyrészt szorosabbra fűzze a reakciós hatalmaknak a haladás elleni szövetségét (aacheni, troppaui, laibachi és veronai kongresszusok), másrészt fegyveres beavatkozással nyomja el az Európa különböző pontjain fellángoló szabadságmozgalmakat.
Wellington herceg (1769–1852) előbb a spanyol félszigeten harcolt győzelmesen a franciák ellen, majd a waterloo-i győzelemmel tette híressé nevét. Győzelmeiért számos cím és kitüntetés mellett 400 000 font nemzeti ajándékot is kapott az angol parlamenttől.
SZÉLL azonban Tolna v[árme]gyének kivánatát s a párisi béke következésében kapott kárpótlási summák iránti számadás követelését azon oknál fogva nem kivánja megyéje fájdalmas sérelmével öszekeverni, mivel illy sok akadályokkal járó nagy kivánat által a Vas v[árme]gyétől kicsikart két millió 600 egynehány ezer sarczpénznek visszatéritése ujabb és ujabb nehézséget szenvedne.
NÉMETH Pozsony v[ármegyének hasonló helyzeténél fogva hasonlón vélekedik. Azt igen is elösmeri, hogy Trencsin követe hiv marad elveihez, mert ő keves napokkal ezelőtt még a szabadságos katonák zsoldrészét is le kivánta vonni az adóbul;* de a szólló követ valamint akkor nem volt, úgy most sem barátja, az ily computusoknak, mert majd az következnék belőle, hogy a kormány kivánna tőlünk kárpótlást, ha meg tudná bizonyitani, hogy a háború folytatása többe került azon 175 milliónál, mellyet a franczia kormány visszafizetett. Egészen más tekintetbe jönnek a sarczolási károk; ezek a párisi Commissio által a károsodottak részére liquidáltattak, meg is fizettettek, illő, hogy már valahára megkapják azok, kik a károkat szenvedték. Ezzel tehát nem akarja a hadköltség pótlási kivánatot öszezavarni. Tolnának ha tetszik, tegyen külön előterjesztést. – ROSKOVÁNYI hasonló értelemben lévén, különösen megemliti, hogy a kivánt számvetésekből majd a devalvatió bészámitásának is következni kellene, mert ez is a háború következése volt. KOCSI HORVÁTH pedig attól tart, hogy ezen kölcsönös számvetések majd a status adósságokbani részesitést is magok után vonhatnák, a mitől Magyarország Rendei méltán és mindég idegenkednek. – TORKOS a tolnai kivánatban nem annyira materialis hasznot, mint egy bizonyos principiumot lát rejtezni; s ő emlékezteti a RRket, hogy az 1811-ki országgyülése, miután hasonló természetű számvetés végett országos biztosságot is nevezett, készebb volt minden törvény nélkül széltoszlani, mint a Monarchia köz költségeinek arány szerinti részesitése kötelességét csak távolrul is elösmerni.*
Vö. előbb, a XVIII. sz. sérelem vitájával 360. kk.
A bizottságot a rendek az országgyűlés elején küldték ki, hogy az udvar képviselőivel tárgyaljon az új, devalvált papírpénz ércalapjának megteremtéséről és a hadi adó felemeléséről.
ANDRÁSSY ily formán nyilatkozott: Ha mi a hadkárpótlási summákból arány szerint részesülni kivánunk, a had terheinek viselésében is arány szerint részesülnünk kelletik. E végre combinatio s kiegyenlitő számvetés kivántatik, mire viszont ministeri felelősség és budget szükséges. Nem akar ugyan a szónok ama szövevényes Juris publici kérdés feszegetésébe bocsájtkozni, mennyire van, vagy mennyire nincs alkotványánál fogva jusa Magyarországnak ezekét megkivánni? de annyi minden esetre áll, hogy de facto se felelős ministeriumunk nincs, sem a budget előnkbe nem terjesztetik. Pedig a tolnai inditványnak ezek mellőzhetlen előzményei. Már ha azon követek, kik ezt mind a kettőt tettleg is létesitve látni óhajtják, valaha szerencsések lehetnének is óhajtásuk sikerét elérni, meg van győződve, hogy örömest lemondanának a múlt idők számvételéről, csak jövendőre nyerhetnék meg azt; de ha mégis cím és kitüntetés mellett 400 000 font nemzeti ajándékot is kapott az angol parlamenttől csakugyan a múltra is kiterjeszkednének, valóban legszerencsétlenebb választás lenne a franczia háború idejét állitani fel számoltatás epochájának, minthogy az olly kimagyarázhatlanul temérdek áldozatokba került. A szónok ezen kérdést, melly most előfordult, minden kigondolhatók között a legfontosabbnak tartja, mert szövevényeiben a nemzet és kormány közötti viszonyoknak egy lényeges alapelve rejtezik, azért kéri a RRket, hogy azt kimeritő tanácskozásra méltassék.
BEZERÉDY: Nagyon csudálkozik, hogy Vas és Posony követei attól félnek: kárpótlási követelésök szenvedni fog, hahogy a kárpótlás fundusa 175 millió forinttal szaporodik. Ha egyébiránt a két rendbeli kivánság elválasztásában némi gyámolra gondolnak találni, ezt a szónok nem ellenzi, ő nem oka, hogy a küldöttség azt öszekapcsolta.* De ha elösmerik a RR, hogy a párisi békekötés által nyert kárpótlási summáknak a nemzetek javára kell fordittatni, ha mélyen érzik, hogy Magyarország temérdek áldozatjain felül csak a devalvatio által is mily iszonyatos veszteséget szenvedett, Tolna kivánságát el nem vethetik. Azt mondja Esztergom követe: rossz időszakot választánk; meglehet, de nyujtson jobbat s a szónok örömmel fogja pártolni; addig a kevésbé kedvező vagy kicsinnek itélt alkalmat sem veti meg. Vagy attól tart talán, hogy a status költségeinek örvényébe jutunk, s e miatt Isten tudja minő károkat szenvedünk? De lehet e ember a magyar törvényhozásban, aki képes lenne magának illusiót csinálni, hogy mi in praxi a status költségek fedezésébe superabundantissime részt nem veszünk? S a devalvatio, a Coloniale Systema és minden, amire szemünket vetjük, nem képes ezen illusio álom káprázatát elenyésztetni? Financzialis tekintetben higyjük el, valóban már rosszabb állapotba nem jöhetünk, mint aminőben vagyunk, több bajunk már nem történhetik, mint amennyit szenvedünk. Igyekezzünk tehát mit azt visza kapni. Az éhezőnek egy falat kenyér is jólesik, ha gazdag ebédre szert nem tehet.
Ti., hogy a sérelmi küldöttség az egyes törvényhatóságok tényleges kártérítési igényeit hozzákapcsolta Tolna megyének ahhoz a kívánságához, hogy a kormány számoljon el a franciáktól kártérítés és hadisarc fejében kapott hatalmas összegekkel.
LUKA sem tart káros következésektől, s a dolgot csak azon egyszerű szempontból veszi fel, hogy a kormány liquidálta költségeit, és liquidálta a mi kárainkat is; adja tehát ide, ami minket illett ezekből. SZIRMAY még a számolást is kész elengedni, csak jó lélekösmérettel fizesse ki a kormány azt, amit számunka liquidált s felvett.
RUDICS azokat, akik kételkednek valjon aránylag részesül e Magyarország a status költségei viselésében, hosszas mutogatások helyett a szomszéd Wölfsthálba utasítja, ott szemmel látó tanui lehetnek azon szörnyű zsarolásoknak, mellyeket rajtunk véghez viszen az atyai kormány.* Igenis fiai vagyunk mi a kormánynak, de mostohák. Édes fiai voltunk, mig vérzenünk kellett érette, de mostohákká változunk, mihelyt kárpótlási osztályról van szó. Sebeink a mi tulajdonink, de a haszon az övé. Pártolja Tolna kivánatát.
Wolfsthal; dunamenti osztrák falu közel a magyar határhoz.
BALOGH ép ezen tagadhatlan igazságoknál fogva hiszi, hogy most egy kissé jókor osztozunk ezekkel a milliókkal; s ha egyeségről lenne szó, Vas v[árme]gye is örömest oda adná olcsóbban a maga harmadfél milliónyi igazságos követelését. A kölcsönös számvetést ami illeti: itt bajos dolog valamitől tartani, mert a nemzetnek igen jó exactora van, s megvisgálván a visgálandókat bizonyosnak mondhatjuk, hogy a kölcsönös számvetés nem fogna kárunkra kiütni. Igaz ugyan, hogy budgénk nincs, de ez nem hátráltathatja Tolna kivánatjának elfogadását, mert ha budgénk lenne, nem igen kéregetnénk, nem esedezgetnénk a kormány előtt, hanem levonnánk kárpótlásunkat az ajánlandó adóbul, s ő látná, ha merész volna e megtagadásra fakadni. Egyébiránt amelly kormány a nemzet kárainak viszatéritésén nem iparkodik, a nyilvánságos jelét adja, hogy nem alatvalóit boldogítani, hanem saját zsebjét tölteni törekszik, ily kormány pedig nem állhat úgy fenn, hogy bizodalma legyen iránta a nemzetnek; a szónok fel akarja ezen bizodalmat tartani, s azért Tolna kivánatát pártolja.
BORCSICZKY értesiti Esztergom követét, miképen Trencsin vármegye Rendei azt tartják, hogy mind a ministerek felelősségére, mind pedig a budget megkivánására alkotmányos jussal bir nemzetünk. De ő ezekre most nem ereszkedik, csak hasonlitáskép kérdi Esztergom követét, mit mondana reá, ha neki valaki százezer ft. kárt tenne, s ezen kárt le is fizetné, de nem az ő, hanem a szólló követ kezéhez, ez pedig a lefizetett kárpótlást magának megtartaná, s a károsodottnak semmit sem adna? Azok a beszédek, hogy számvetés szerint talán még mi tartoznánk pótlékkal a kormánynak, csupa merő illusión épülnek. A szónok valóban nagyon kiváncsi lenne azon embert látni, aki képes volna bébizonyitani, hogy a dynastiák privát vagyonokbul csak egy fillért is fordítottak a háborúkra. Igaz ugyan, hogy a mi kormányunk mintegy 1200 millió adósságba verte magát, de miként fizette ki? Meg nem elégedett azzal, hogy kincstárának szorúlt állapotját panaszolva áldozat után áldozatra késztetett, hanem még minden 100 ft. adósságát először húszra, utóbb ezt ismét nyolczra szállitotta le,* s ekép száz forint adósságból nyolczat megfizet, kilenczvenkettőt pedig megtart magának, igy könnyü adósságot csinálni; a kormány pedig még itt sem állott meg, hanem annyira vetemedik, hogy a kárpótláskép kapott 175 millió frankot sem szégyenli megtartani s a károsodottaknak semmit sem adni.
Az 1811-i, majd az 1816-i devalváció útján.
BŐTHY: Valóban igen különös procedurának látja, hogy Tolna v[árme]gye teszi az előterjesztést, a küldöttség belehozza Pozsony s Vas v[ármegyét s végre Tolnát egészen kiküszöböli, s ezen oknál fogva a vasi s pozsonyi követek Tolna v[árme)gyét nem pártolják. Hát valjon azért, mivel Biharnak még a török háború idejéből követelése van a kormány ellen, ily szükkeblű legyen e, hogy más megyének a franczia háborúból eredett sebeit orvosló pártfogásra méltónak ne tartsa? Ami egyébiránt az előadott ellenvetéseket illeti: a részben ugyan nyugodtak lehetünk, hogy ha számvetésre mennénk is, mi bizonynyal active állanánk. Az európai évkönyvek egy gyalázatos példáját mutatják a háború viselésének, azt tudni illik, midőn Anglia alkura lépett a német fejedelmekkel s ezek pénzért embereket adtak Angliának a keletkező americai szabadság elnyomására.* Ha ezen gyalázatos embervásárlás divatozott volna is a franczia háború idejében, mi még akkor is active állanánk; mi adtunk minden tőkét, a kormány semmit. Tudják a RR, miképen a szegény magyar kereskedésnek egyik főbb ága a rongy, ebből papiros készül, a kormány papirosbul pénzt csinált; még hát e nyomorult czudar materiálét is mi adtuk a kormánynak s ő azt úgy használta, hogy bé nem váltott bankói miatt sok hazánkfiai koldusokká lettenek.* A status adósságok tekintete e tárgyban felakadást nem okoz. Tapasztaltuk már 1811-ben, hogy theoreticus ábrándozásunkát, melly szerint azt véljük, nincs részünk az adósságokban, bántatlan hagyják, hanem practice nekiállnak zsebjeinknek, s abból annyit markolnak, amennyit tetszik; és ha kormányunk azon utat követi mellyen elindult, nemsokára ismét ilyesmit tapasztalhatunk. Már mi lesz, vagy mi lehet ennek következése? az most a szőnyegre nem tartozik, de annyi csakugyan igaz, hogy ez valamint már egyszer megtörtént úgy kárpótlás mellett, vagy kárpótlás nélkül ismét megtörténhetik, mihelyt a kormány szükségesnek látja kezét a zsebünkbe nyujtani. Aztán kik a status adósságot emlegetik, olvassák meg az Österreichs Staatsanleihen czimű könyvet és látni fogják hogy az austriai kormány adósságai legtöbbnyire már a franczia háború után, a constituciók elnyomására intézett törekvések fedezésére tétettek. A francia háború számvetését illetőleg pedig egész biztossággal el merné a szónok a bilanxot vállalni. Ennek tehát a fennforgó kérdéssel semmi összeköttetése nincs. Itt csak az a kérdés, hogy miután Magyarország a temérdek adón és subsidiumokon felül 1792-tól 1815-ig katonaállitás, Werbung, Velitesek,* határőrző seregek, insurrectiók által közel egy millió embert adott a háborúra; miután a 8 ezer főre is emelt magyar ezredek a békességet kivivták, s ennek következésében a kormány 175 millió kárpótlást kapott, nekünk koppanjon e fogunk, s üresen menjünk e a Stand Quartélyra? Ha ez igy lesz, akkor mi judási háláért küzdöttünk s Tolna vármegyének kivánata valóban olly törvényes és igazságos, hogy azt nemzettől, melly csak árnyékával is bir a constitutionak, megtagadni nem lehet.
Az 1774–1781 közötti amerikai függetlenségi háborúban az angolok által harcba vetett seregek jelentékeny része a német fejedelmektől pénzen vásárolt s hazájukból erőszakkal elhurcolt katonákból állott.
Vö. a korábban tárgyalt VI. sz. sérelemmel, 313. kk.
A napóleoni háborúk utolsó szakaszában (1813–15) a gyakorlatilag csődöt mondott nemesi felkelés pótlására létesült alakulatok a huszárságnál. Önként jelentkezőkből s a birtokosok által állított jobbágyokból minden huszárezred mellett 1–2 velites-osztályt (Veliten-Division) létesítettek s ezáltal az egyes huszárezredek 10–12 századból álltak a szokásos 8 század helyett.
Ezeknek következésében Tolna v[árme]gyének kivánata a (szintén elfogadott) Vas, Posony s a t. megyék sérelmétől külön pontba választva, szavazat útján, nagy szótöbbséggel elfogadtatott.
A következett tárgyak, u. m. XXIX. a bor kivitelének minden mázsánál 27 xról a 2 ftra emelt taxáltatása,* XXX. a harmincz adónak országgyülésen kivül történt felemeltetése* eránti sérelmek, valamint a magyar dohányt tárgyazta XXXII-ik számu sérelem* is, közértelemmel elfogadtattak: Borsod v[árme]gyének a XXXI. szám alatt lévő azon kivánata, hogy a Tudós Társaság munkálódásinak folyamatjáról az országgyülésének időszakonként tudósitást tegyen,* – nem különben a Duna regulatiójának az ország közfundusa költségén, Országos Bizottság felügyelése alatt leendő munkába vételét tárgyazta XXXIII-ik pont* szintén elfogadtatott. – Az önkéntes sequestrumokrol szólló XXXIV. pont* pedig oda módositatott, hogy ezeknek a jólelkű hitelezők kárával divatba jött, s a törvény utjának, s igazságos követeléseknek megakasztására fordítani szokott erejök, mint valóságos törvénysértés nem annyira eltörültessék, mint törvénytelenségnek nyilatkoztatatván elenyésztessék, – Beregh v[árme]gyének a XXXV. szám alatt foglalt azon kivánata, hogy a királyi Curia országgyülés alatt a polgári perekben is itéljen: minthogy ez iránt a Rendszeres Munkák körében már különös törvényczikkely hozatott javallatba,* postulatumkép resolutio alá terjeszteni tanácsosnak nem itéltetvén innen kihagyatott. Végre a XXXVI-ik kivánat, t. i. hogy az országból akármelly időben kivitt irományok visszaadassanak s az illető nemzetségek haszonvétele végett hiteles helyekre letétetvén, lajstromuk az ország törvényhatóságival közöltessék, nem különben hogy a zirczi apátságot illető azon irományoknak visszaszerzése eszközöltessék, mellyek a heinrichaui cistercita apátság eltörlésének alkalmával 1810-ben a porosz kormány által elfoglaltattak, szintén elfogadtatott.*
Zemplén megye terjesztette elő, hogy „épen akkor, mikor az 1827: 31. tc értelmében a hegyaljai nemesebb boroknak a külfödre is lehető kivitele könnyitésének tekintetéből az országos biztosság összveülne, az országlástól is erre nézve várt kedvezések helyett 1829-ki october 21-ik napjától a többi örökös tartományokban béhozott új emésztésbéli adózások béhozatala miatt eltöröltetett más adózásoknak kiegyenlitése tekintetéből, a kiviteltől elhatározott fizetések annyira emelődtek légyen, hogy egy mázsától eddig 27 xrban fennállott fizetés 2 ftra állapitódván meg, ezáltal itt is a hazai lakosokra nézve mintegy új adózásnak neme hozattatott be”. L.: Iratok. II. köt. 109. kk.
Somogy megye emelte a panaszt amiatt, hogy „a kir. Helytartótanács által 1830-ik esztendőben kihirdetett változtatása a pamuk, len, selyem és gyapjuból készült s egyéb portékáknál járandó harmincad fizetésnek sérelmes azon okból, mivel a harmincad bérnek megállapitása az országgyülésre tartozik”. L.: Iratok. II. köt. 110.
Baranya megye panasza: „A magyar dohánnyal való mostani eljárás és annak a kir. Kincstár részére árverés utján a kevesebb bért alkudó által szokott megszerzése mellett, egy harmadiknak minden ok nélkül való gazdagittatásával az ezen plantát sanyaru fáradsággal termelő adózó nép terheltetvén, Baranya vármegye mind a nemzeti iparkodás s gyarapodás, ugy az adózó nép felsegélése, mind pedig a szokott visszaélések elháritása tekéntetéből legigasságosabbnak véli, hogy a kir. Kincstár ezen öszve vétele módjától elállván, jövendőre a dohányt egyenesen a termesztőtől vásárolná.” L.: Iratok. II. köt. 111.
Borsod megye azért kivánta ezt, „hogy ezen csak most kifejleni kezdő nemzeti intézet, mellytől a nemzet olly sok jót és szépet vár és kiván az ország Rendjei atyáskodó ápolgatását időrül időre megérdemelve még bővebben is érezhesse”. L.: Iratok. II. köt. 110.
Ebben a pontban egyrészt Pozsony megye kívánta az 1832-i Duna-szabályozás rossz tapasztalatai alapján, hogy a jövőben ne királyi, hanem országgyűlési bizottságok irányítsák a munkálatokat és az érdekelt megyékkel működjenek együtt, másrészt Pest, Esztergom, Győr és más érdekelt megyék sürgették az előző országgyűlésen ebben a tárgyban felterjesztett kérelem elintézését. L.: Iratok. II. köt. 112. kk.
Bihar megye terjesztette fel és azt kérte benne, hogy az e tárgyban már az előző országgyűlésen felterjesztett sérelem végre orvosoltassék. A kérelmet a küldöttség is úgy véleményezte, hogy bár a Rendszeres Munkálatokban is előfordul, sürgőssége miatt mégis külön fel kell terjeszteni. L.: Iratok. II. köt. 11. kk.
A vele kapcsolatos indítványt és vitáját l. előbb, 205. kk., 341.
Ezzel a kérdéssel kapcsolatban már az 1825/27-i országgyűlés is külön felirást intézett a királyhoz 1827. márc. 24-én amelyben azt kérték, „hogy nemcsak a kir. Kamara kezein lévő, hazafiakat illető, de még azon leveleket is, mellyek a Bayrait s Onelsbachi herceg által felséges II. József császárnak ajándékoztattak és a bécsi Titkos Levéltárban találtatnak, mellyek továbbá hajdan a török által elraboltattak, sőt amelylyek még IV. Béla király idejében a Ragusaiakhoz kivitettek, vagy az erdélyi levéltárakba kerültek megszereztetni és azokak visszaszolgáltatását kegyelmesen megrendelni méltóztassék”. A király 1827. máj. 17-én ígéretet tett a kívánság teljesítésére. Vö. a küldöttség véleményével: Iratok. II. köt. 118.
És eddig terjedett Husvét előtt a sérelmek és kivánatok feletti tanácskozás.
