a) A két tábla egy napon hét izenetet és válaszizenetet vált a névnapi köszöntő felirás alkalmával a királyi czimzet felett, s ne…
a)
A két tábla egy napon hét izenetet és válaszizenetet vált a névnapi köszöntő felirás alkalmával a királyi czimzet felett, s nem egyesülhetvén, a felirás elmarad.
A két tábla egy napon hét izenetet és válaszizenetet vált a névnapi köszöntő felirás alkalmával a királyi czimzet felett, s nem egyesülhetvén, a felirás elmarad.
Pozsony, junius 3-án, 1835.
A NÁDOR ily értelemben nyilatkozott: E jelen országgyülés munkálódásira visszatekintve tapasztaljuk, miképen a KK és RR azon czélra intézék szorgos gondosságukat, hogy minden önkény korlátok közé szorittassék. Igy az urbariomban is oda irányzák törekvésüket, hogy az úr s jobbágy közötti viszonyokból úgy a földesúr, mint a törvényhatóság önkénye és a tetleges út (via facti) számkivetve legyenek. Miután pedig a népek és nemzetek miveltsége előrehaladáson épülne, s minden, amit látunk és hallunk, tökélesedés irányát mutatná, méltán várhatánk: hogy a KK és RR azon úttól, mellyen az önkény eltávoztatására megindultanak, le vagy félrelépni nem fognak. Meg kell azonban a KK és RR jó engedelmökkel vallanom, hogy mostani lépésökben nem előre, hanem hátralépést, nem tökéletesedést, hanem tökéletlenedést szemlélek. Nem első felirás ez, melly Ő Felségének kormányra léptétől felküldetik s ekkorig minden fölirásnál 1-ső Ferdinánd czimzet használtatott.* A KK és RR magok elösmerék, hogy a több részeknek egyesülését kivánó törvényhozásban egyik fél tettlegesen s egyoldalúlag semmi változtatást nem tehet, s azért a czimzet iránt fölirást hoztanak javallatba, melly a két tábla között épen tractatusban van, hogy lehet tehát ön tettleges elösmérésök ellenére most a meginditott tanácskozás elmellőzésével via facti változtatást kivánniok? Ha itt volnának a Te[kinte]tes KK és RR, megkérdeném őket, valjon ha a királyi válaszokban gyakorlott ama megszóllitásból: Domini SS et OO ezen szó Domini kihagyatnék; nem tennének e méltó észrevételt, hogy a kormányszék, hogy az udvar mikép tehetett ily, tettleges változtatást? Tennének minden bizonnyal, és méltán tennének. Áll tehát a hasonlatosság ereje másik oldalra is, s amit magok jóvá nem hagynának, ahhoz hasonlót magoknak tenniök nem lehet. Mind azért tehát, mivel a „via facti” mindenekben távoztatandó lenne, mind azért, mivel a KK és RR magok is tractatus utján indultanak, de végre azon oknál fogva is, hogy az eddigi felirások 1-ő Ferdinánd czim alatt készültenek, egészen egyetértek azokkal, kik a szokást megtartandónak, s a változtatást el nem fogadandónak itélik.
Vö. előbb, a 459. old. 19. jegyzetével.
Közvéleményök lévén ez a fő RRnek, a kinevezett küldöttség* SCITOVSZKY püspök szónoklatával ezt a KKnek és RRnek nyomban válaszul vivé, s előszámlálván a fent érintett okokat, a fő RR nevében illő tisztelettel s atyafiságos és barátságos bizodalommal szóllitá fel a RRket, méltóztatnának addig, mig a megindított alkudozásnak vége lesz, az eddigi szokást megtartani, nehogy olyasmi történjék, mi a magyar nemzet őszinteségével meg nem egyeznék.
A küldöttség névsorát l.: Jegyzőkönyv. X. köt. 403.
Eltávozván a küldöttség, a PERSONALIS újra felszóllitá a RRket, hogy szemök előtt tartván az őszinte hódolatnak czélját, mellyre e mai nap kitüzeték, szokatlan kivánságuktól elálljanak. – FRIEBEISZ és SZÜCS az elnök egyesítő javallatának elfogadására nyilatkoztanak. Hasonlókép TORKOS is. Ő az előreláthatólag eredendő vetélkedéseket a tisztelkedéssel ellenkezni véli, s a czimzetet tárgyazta fölirás eránt a tractatust háboritás nélkül folytatni kivánván, a Personalis javallatát annyival is inkább elfogadja, mivel maga Ő Felsége, a koronázási diplomát 1830-ban csupán Ferdinánd névvel minden szám nélkül irta alá.*
Ferdinánd koronázási esküjét és 1830. szept. 25-én kelt hitlevelét l. az országgyűlés Irásai közt, 45. kk.
BORCSICZKY azonban előbbi véleményénél állhatatosan megmarad. Mi, ugymond, azon felirásban, mellyet a czimzet eránt inditványba hozánk, nem rimánkodunk engedelemért, hogy Ő Felségét, a magyarok királyát megillető névvel neveznünk szabad legyen, mert erre engedelmet senkitől sem kérünk, hanem azt kértük, hogy ő is aként nevezze magát, mint nemzetünk függetlensége, disze, méltósága kivánja. A törvényhozás hatalma egyenlően osztva van nemzet, és király között; ő nem kért mitőlünk engedelmet, midőn magát 1-ő Ferdinándnak nevezte; nekünk se imponáljon tehát, s annyival kevésbé imponáljon, mivel kivánságunk a valóságos factummal megegyezik, s azt megtagadnunk nem lehet. Nem is hiszem, hogy kivánságunk a tisztelkedéssel ellenkezhetnék, mert nemzeti büszkeséggel legyen mondva, Ő Felsége korántsem szégyenelheti, hogy a magyaroknak királya. De hidjen bár más a tisztelkedésről amit hinnie tetszik, én nem vagyok felhatalmazva, hogy az ország függetlenségét tisztelkedésnek feláldozzam!
POGÁNY sajnálkozásra méltónak itélte hazánkat, ha függetlenségét egy puszta nevezet sérthetné. Ha ily gyenge lábon áll nemzeti függetlenségünk, ugy annak már az 1790: 10 cz[ikkely] sem ád többé oltalmat.* A szónok pedig ebben teljes erősséget talál. És ha van nevezet, melly függetlenségünk tekintetében aggodalmat gerjeszthet, nem a név melletti szám, hanem maga az Austriai Császárság lehetne az; szóllottak is erről 1807-ben az ország Rendei, de a többség akkor is ugy vélekedett hogy az 1790-ki törvény elegendőleg biztosítja függetlenségünket. A szónok tehát elfogadván a Personalis javallatát, egyszersmind kijelenti, hogy sajnállaná, ha elmaradna ezen tisztelkedő felirás, de még inkább kellene sajnálkoznia, ha az előleges sérelmek iránt, s Erdély nyomott ügyében előttünk álló felirásoknak a puszta czimzet feletti vetélkedés miatt hátrálást szenvedniök kellene.
Vö. a 48. old. 17. jegyzetével.
TÖRÖK a RR végzése melletti tántoríthatlan megállását nyilatkoztatá. – CSEPCSÁNYI nem sok erőt helyheztetne a boriték czimjébe, ha a fő RR küldöttségének szónokát az eddigi gyakorlatra nem hallotta volna erősség gyanánt hivatkozni. Ezen hivatkozás aggodalomra gerjeszté, s most már a RR végzésétől teljességgel el nem áll. – BENE pedig ép azon okbul, hogy ha eddig nem látták a KK és RR sérelmesnek a felvett czimzetet, most is megnyugodhatnak, a Personalis véleményének elfogadására nyilatkozik. – Mire BORCSICZKY feleletül adá, hogy ha igy gondolkozik Csongrádnak követe, s azt hiszi, hogy egy pár hónapi bécsuszott gyakorlattal hazánk jussainak praescribálni lehet, ugy mihamar végére jár constitutionknak, mert alig van része alkotványos szabadságinknak, amelly egyszer vagy másszor gyakorlatban ne szenvedett volna sérelmet. A Beregi követnek azon előadására pedig, melly szerint ő függetlenségünk biztositását az 1790-ki törvényben leli; a szónok feleletül adja: miképen igaz ugyan, hogy törvény szerint úgy kellene lenni, de hogy gyakorlatban függetlenek lennénk, azt fájdalommal kéntelen kereken tagadni, különben ha valódilag függetlenek volnánk s a minister oly kereskedési egyességre lépne, hogy a magyar hatszor annyit kéntelenittessék. a kivitelért fizetni, mint az austriai német a béhozatalért, ugyan nem záratnánk e be ezen ministert a bolondok házába? A szónok hazánk függetlenségét nem a fejér papirosra irott fekete betűkben, hanem a törvény gyakorlatában keresi, s a RR végzésétől soha el nem áll.
Ellenben MARICS, RÉPÁS, GR. DRASKOVICS, RUTTKAY, MARKOVICS (Posega), POSZAVECZ, BENYICZKY, DUBRAVICZKY, VÁRADY ZMESKÁLL, SZILASSY, PLATHY és MAJTHÉNYI a Personalis javaslatához állottak, az utolsó nevezetesen azon kinyilatkoztatással, hogy ő szavazatját mindenkoron függés nélkül tudta fenntartani, de függés nélkül a taps ellen is. – Verőcze v[árme]gyének követjei egymás szavazatát elenyészteték, SZALOPEK a Personalis mellett, HEGEDŰS ellenben a RR végzésének megtartására szavazván. – Az Egyházi Rend részéről TRISZTYENSZKY kanonok, – a kir. városok közül NAGY BENCZE és KRICSKE a Personalis módositására szavaztak. Ennek el nem fogadása esetére, a most emlitett lőcsei követ azt javalván, hogy a boritékra semmi név sem irassék, hanem csak ezen czimzet használtassék: Sacrae Ma[iesta]ti D[omi]no D[omi]no clementissimo. BUJANOVICS ellenben igy nyilatkozott: Miután az igazság úgy, valamint a nemzeti szabadság elévesedés alá nem eshetik, a RR izenetére szavazok, de minden kiegyenlitésre késznek nyilatkozom.
B. PRÉNYI magára a tárgyra nézve kijelenté hogy nem szavaz; mindazáltal a trencséni követ előadásira kötelesnek érzé magát megjegyezni, miképen már kétszer éltünk felirásink czimzetében 1-ő Ferdinánd nevezettel; ha ezen két eset nem sérti függetlenségünket, a harmadik sem fogja sérteni. Egyébiránt, bárha 15-iknek nevezne is magát Ő Felsége, mig a tettlegi dolgok úgy fognak állani, mint ahogy Trencsin követe emlité, valódilag függetlenek nem lennénk.
Erre BORCSICZKY merőben tagadja, hogy előtte az eddigi felirások boritékának czimzete felolvastatott, s ő abban megegyezett volna, hogy a király 1-ő Ferdinándnak neveztessék. Kéntelen tehát ünnepélyes ellenmondással élni azon czélzat ellen, miszerint a nemzeti függetlenség sérelmére olyas factumot kivánnak némellyek erősség gyanánt használni, mit a követeknek egyike sem látott volt. – KAJDACSY feleletül adá, hogy a fölirások lepecsételése elegy ülésben teljes nyilvánossággal történt, s akinek tetszett, a boriték czimzetét is megtekintheté.
Ezek után az erősen hangzó maradjonnál fogva, kénszeritteték a PERSONALIS végzésnek jelenteni, hogy a RR előbbi határozásúk mellett maradnak. Ezt a már egyszer e tárgyban eljárt küldöttség a Fő RRnek NEHIBA kanonok szónoklatával másodizben tudtul adá.
A Statusok küldöttségének eltávoztával a fő RR inhaeremus kiáltást hangoztattak,
a NÁDOR pedig igy szóllott: Első alkalommal oly közönyösnek tapasztalnám a fő RR értelmét, miszerint nem hihetem, hogy most már másként vélekednének. És valóban ha alkotmányunkból önként fejledező minden tekintetekre forditjuk ügyelletünket, meg kell vallanunk, hogy ily országban, melly nagy és jeles szabadságokkal dicsekedhetik, az alakzat (forma) nem kis fontosságu dolog. Hol a kiváltságolt osztályok különös jusokkal élnek, s a nyilvánossággal öszekötött szóllás szabadsága ily mértékben divatozik mint minálunk: sok oldala van a gyakorlati szabadságnak, melly a külső alakban leli sokrészbeni biztositását. Itt tehát a formától egyoldalúlag eltávozni veszedelmes következésű dolog, kivált mai üdőben, midőn sok mély érdekű dolgok gyakran puszta formalitásban nézettetnek. Gondolom tehát, hogy a fő RR előbbi állapodásuktól el nem állhatnak, s megbizom a. már kinevezett küldöttséget, szóllitsa fel újólag atyafiságos bizodalommal a RRket, hogy az országgyülési rend megtartására visszalépni ne terheltessenek.
Ez megtörtént. – A PERSONALIs ismételve kérte a RRket, fogadják el az ország jussait épen nem sértve egyesitő módositását. – Felszóllitására kettőztetett erővel harsogott a maradjon hatalmas szava. – Az ELNÖK figyelmezteté a Rket, hogy igy hát a felirás elmarad.
RAGÁLYI: A helyzet, mellybe jövénk, nagyon különös, és kivántam volna, hogy most legalább belé ne jöjjünk, mert én ugyan hazám függetlenségét fejedelmem nevétől nem fogom soha mérsékleni, hanem tetteitől. Azonban midőn tapasztalom, hogy egy nemzet függetlenségéhez gyengéded őrizkedéssel ragaszkodva, ezt egy tagadhatlan historiai igazsággal akarja kimondani, s tőle még ez is megtagadtatik: aggodalmam nőttön nevekedve ébredez, s annak, és a szóban forgó tettleges igazságnak kijelentésétől el nem állhatok.
PERSONALIS: Ha nem akarnak a Te[kinte]tes RR elállani, menjen át harmadszor is a küldöttség, s vigye hirül a fő RRnek, hogy a KK és RR ily helyzetében a dolognak repraesentálni nem kivánnak.
DEÁK: Ezt senki sem mondotta, s itt a repraesentatiótul senki el nem áll. Igenis, mi kivánunk, s amint közlénk a főrendekkel, úgy kivánunk repraesentálni. A fő RR ha nem akarnak, lássák; de mi a felirástól nem állunk el. – PERSONALIS annyiben módositja elébbi mondását, hogy a czimzet változtatása nélkül nem akarnak a RR repraesentálni. (Felkiáltások: Nem ugy van! nem ugy van!)
PILLER: Nehogy azon követek, kik eddig hallgatásukkal ragaszkodtanak a kerületi állapodáshoz, a felirást ellenzeni látszassanak, kinyilatkoztatom, hogy én repraasentálni akarok; de teljes mértékben osztván Trencsin követének nézeteit, aként akarok, amint kerületileg megállapodánk.
A PERSONALIS tehát felszóllitja a küldöttséget, adja tudtokra harmadizben a fő Rknek, hogy a KK és RR előbbi nyilatkozásuktól el nem állhatnak. A küldöttség eljárván tisztében – a NÁDOR kérdé a fő Rket, mi légyen értelmök?
ORSZÁGBIRÓ: Nyomosak valának az okok, mellyeket első alkalommal a tárnokmester előadott; bölcsességgel teljesek, sőt atyaiak valának azon intések, mellyeket Cs. kir. Fő h[erceg]séged azon helyhez, mellyet a magyar nemzet szerencséjére elfoglalni kegyeskedik, méltólag előterjesztett; s én kérdem a fő RRket, lehet e csak egy is közöttünk, aki ön méltóságának csonkulása nélkül véleményünktől ingadozólag elállhatna? (Felkiáltás: Nem! nem! Semmi esetre sem állunk el!!)
TÁRNOK: Izenik nekünk a Te[kin]tetes RR, hogy ők repraesentálni kivánnak. Mi a Királyi Felség eránti hűségben; s hódolatban hátrább nem állunk s ezt mai napon is tettleg bebizonyitottuk. Adjuk tehát tudtokra a RRknek, hogy mi a felirásban teljes lélekkel megegyezünk, de egy el nem fogadható feltételt kötvén hozzá a Te[kinte]tes RR, mi tudjuk, hogy ezen napnak története a maradék számára feljegyeztetik évkönyveinkbe, s nyugodt kebellel hagyjuk fel a dolgot a jövendőség birálatára. Itéljen a historia, ki volt oka, hogy a nemzet hódolatát tolmácsoló fölirás fel nem terjeszteték.
NÁDOR: Nem kell reménységünkben megfogyatkoznunk, hogy a KK és RR látván ezen táblának a feliráshozi ragaszkodását, el fognak a közbe görditett akadálytól állani. Menjen tehát hozzájok mégegyszer a küldöttség; s annak szónoka szóllitsa fel különösen nevemben is a Te[kinte]tes RRket, hogy figyelembe vévén a czélt, melly szőnyegen forog, engedjenek az ország első tisztviselője szives tanácsolatinak, s ne késedelmeztessék a representatio felküldését.
Ez megtörténvén,* a PERSONALIS emlékezteté a Rket azon magas helyzetű férfiunak tekintetére, ki annyi évek óta szerencsés vala tanácskozásink hajóját minden szirtek közül hazánk javának biztos révpartjára vezérleni; engedjenek hathatós közbejárásának, s legalább a módositást fogadják el.
A küldöttség szónoka a nádor nevében a válaszhoz azt is hozzátette, „méltóztassanak a Karok és Rendek bölcsességgel megbirálni, ha vajjon elnöki helyezetével illy tisztelkedő tárgyban főképen felhagyni, minden tekintetben öszveegyeztethető-e?” L.: Jegyzőkönyv. X. köt. 408.
KOCSI HORVÁTH: Vannak, ugymond, helyzetek, midőn a követnek tanácsosb egy ideig véleményével hallgatni. Ugy véli mindazáltal, eljött az idő, hogy tovább halgatnia nem lehet. Ő szerfelett csudálkozik, midőn tapasztalja hogy a M[éltósá]gos fő RR egy valóságos historiai igazságnak kimondását ennyire ellenzik. Látván azonban, hová vezet az ellenkezés, nehogy rosszakaroinknak a nemzet megszóllására okot szolgáltassunk, azon óvással, hogy e jelen esetből semminemű következés ne vonassék, a Personalis javaslatát elfogadja.
MIHÁLKOVICS (jászkunsági követ), nemkülönben VÁGHY és SZÁNTHÓ a Nádor közbevetésének engednek.
PALÓCZY: Reménlvén hogy kijelentendő véleménye Borsodnak lelkes Rendeinél hazafiui viszhangra találand, eddigi hallgatással támogatott értelmét szavakba foglalja: Hivatkoznak, ugymond, a fő RR az eddigi gyakorlatra. A szónok két diaetán szerencsés Borsodnak képét viselni, s a RR megbecsülhetlen kegyességéből kerületi jegyzői tisztet is viszen, de nyilván kijelenti, hogy ő soha még egy felirásnak cortesiáját* sem látta. Minek hozzák hát ezt a fő RR ellenünk argumentumul? Ezen egyoldalú gyakorlat, a nemzet jussai ellen semmit sem nyom, s a reá hivatkozásnak legfeljebb csupán az lehet egyedüli következése, hogy ezentúl a pecsételést szorosabban meg fogjuk vizsgálni. Nekünk a Felség nem adta tudtunkra, hogy 1-ső Ferdinándnak kiván neveztetni; mi tehát semmit tetleges változtatást nem teszünk, midőn azon névvel szóllitjuk, melly a historiával megegyezik, mellyet koronázásakor maga Ő Felsége felvett, s amaz örvendetes történet emlékpénzeire tett fölülirással megörökített. Mi tehát teljességgel nem hibázhatunk, de ha hibáznánk is, ahhoz csak magának a Felségnek van szóllója, és másnak senkinek. – Egyébiránt amint kivánta volna hogy a czimzet iránti inditvány inkább az urbérnek újólagi felküldésekor történt volna, mert urbariom nélkül ugyan haza nem menünk, s annak felküldését nem merték volna a fő RR akadályozni, ugy azon kedvetlen és sajnos esetre, ha a felirás csakugyan elmaradna a nemzet színe előtt kinyilatkoztatja, hogy az elmaradás sulya a RRket nem érheti, mert ők a nemzet függetlenségét védették, – hanem illeti a fő Rket s ők fognak azért nemzetünknek felelettel tartozni.
Borítékját.
BŐTHY: Újabban meggyőződöm, mennyire szükséges, hogy a tollat legkisebb esetben is kezünkből soha ki ne adjuk. Im egy-két felirás történt, mi bizodalmunk nyugalmában nem néztük a czimzetet, s már fegyvernek használják ellenünk. De észrevévén a hibát, a józan logicának ép értelmére szóllítok fel akárkit is: az következik e, hogy a hibában továbbá is megmaradjunk, s nem az, hogy orvosolni siessünk? De azt mondják: „Csekélység a nevezet, s nem árthat függetlenségünknek”. Igen, ösmerjük mi ezen éneket, igy vesztettük el mindenünket lassanként. Im, a csekély Austria diplomatice már elnyelte szép országunkat; ugy áll az minden külföldi iró, minden diplomaticus, sőt az egész világ előtt, mint az Austriai Birodalom tartománya. Sok ezeredink keresztülvitték Európán fegyvereiket; hallottunk valaha magyar katonaságot emlittetni? Sohasem, Austria, és mindég csak Austria!! Látjuk országunk függetlensége jelét, a nemzeti színt diszleni? Igen, feketét és sárgát, – de a magyar háromszínt sehol sem,* vagy talán czimerünk illő fényben áll Európa előtt? Nem is ösmértetik, a kétfejű sas rég elnyelé.* – Igy jött csekélység csekélység után; diplomaticai létünk megszünt a független nemzetek sorában, s ma-holnap nevünket is elnyeli a csekély kis Austria. – De azt mondják: „Ez mind semmit sem árt, mi függetlenek vagyunk, mert ott a törvény a Corpus Jurisban.” Oh! az a jó könyv, nagyon béketűrő, az ugyan mindent elszenved; de nekem nem a törvény néma betüiben kell nemzetemnek függetlensége, hanem a gyakorlati életben; azon nemzet pedig, melly czimjét, önállását, nevét, szinét elvesztette, amelly nemzet saját királyát sem meri saját nevével nevezni, az bármi legyen is irva törvénykönyvében, függetlennek magát csak álmában hiheti. Egyébiránt mindenek között a Personalis javaslata az, mellyre legkevésbé hajolhatok; legyen igy, legyen amugy, én tisztában lenni kivánok, s inkább el tudnám az elhatározott csatavesztést szenvedni, mint illy alattomos utat követve, hajlongó kitérésekben menedéket keresni.
Vö. a magyar kamara függetlenségéről szóló 10. országos sérelem vitájával, 350. old.
Az 1804. aug. 11-i – az osztrák császári címet létesítő – pátens az osztrák császári középcímert úgy állapította meg, hogy a Habsburg kétfejű sas tollazatán helyezkedett el a 11 Habsburg ország és tartomány külön címere, köztük jobboldalon az elsőként Magyarország címere.
És ezek után negyedszer ment által a küldöttség, kijelentvén a fő RRnek, hogy a KK és RR hazánk függetlenségének tekintetéből kivánatjoktul el nem állhatnak.
Erre az ORSZÁGBIRÁJA hivatkozik a történetek sorára, mellyek kétségkivül függetlenségünk sérelme nélkül történtek, s a RR kéntelenek átlátni, hogy ami századok lefolytában nem sértette önállásunkat, most rögtön egyszerre sérelmessé nem válhat.
PÁLFFY, a tárnok csak azt kivánja kijelenteni: miképen ha már ily állapotban, midőn százados gyakorlatnak tettleges megváltoztatása forog kérdésben, annyira jöttünk, hogy a Nádornak, s olly Nádornak, aminőt Ő Cs. Kir. Főherczegsége magas helyzetű személyében közel 40 évek óta hálás érzelemmel tisztelünk, közbenjárása a Te[kinte]tes RR előtt semmit sem nyom, ugy valóban sajnálkoznia kell hazánk felett!
NÁDOR: El nem titkolhatom, hogy ámbátor a KK és RR mostani izenetök szerint a dolognak nagyobb érdekű fontosságot kivánnak tulajdonitani, mivel azonban semmiről egyébről szó sincs, mint arról: valjon a három hónap óta háromszor ismételt boritéki czimzet most is megtartassék, ha mondom, ily csekély tekintetű dologban, s midőn egyszersmind, az uralkodó Felség eránti hódolat érzelmeinek, a Te[kinte]tes RR saját inditványok szerint leendő kifejezése forog kérdésben; az ország legfensőbb tisztviselőjének bizodalmas felszóllitása semmit sem használ, ezt sajnosan vagyok kéntelen érezni. Midőn azonban semmi újat nem kivánunk, hanem csak azt sürgetjük, hogy via facti ujitás ne történjék, nincs egyéb hátra, mint hogy véleményünk mellett megmaradjunk. Menjen tehát a küldöttség, s jelentse ki a RRnek, hogy ha felirásuktól, mellyet magok hoztak inditványba, csakugyan elállanak s azt foganatba menni nem engedik, nincs egyéb hátra; hanem hogy az ülés széltoszoljék; mi az egész ügyet nyugodt kebellel terjesztjük az országnak, s a maradék itéletének alája.
SCITOVSZKY püspök a küldöttség kiséretében átmenvén a RRhez, a Főherczeg Nádor fájdalmát tolmácsolá, s őszinte nyilatkozást kivánt, akarnak e tettleges erővel uj szokást béhozni, vagy a réginél maradva, saját inditványuknak felterjesztését megengedni? – Ezzel eltávozott.
SZIRMAY kinyilatkoztatá, hogyha ekkorig nem lett volna is elegendő oka, a RR határozása mellett tántorithatlanul megállani, látván hogy a fő RR ennyire ellenkeznek, amit ha oly csekélység a dolog, aminőnek kiáltják, tenniök képtelenség, már csak ezen ellenzésnél fogva is többé semmi esetre el nem áll.
Közönséges lévén ezen értelem, azzal a RR küldöttsége ötödször is átment a fő RRhez. – Itt a TÁRNOK kinyilatkoztatá, hogy az akaratnak az argumentumok nem engedhetnek. Amaz a RRnél van, ezek a fő RR mellett harczolnak. Felirás a két tábla egyesülése nélkül nem lehet. A fő RR érzik a fájdalmat, melly a fölirásnak elmaradásából ered, de tudván, hogy Ő Felségének tudtára jönnek a mai napnak történetei, biztosan reménli, hogy ezen táblának hódoló jókivánatát (pia hujus tabulae vota) ollybá méltóztatik venni, mint ha felterjesztetnék.
A NÁDOR tehát megbizá a küdöttséget, értesitse a RRket, hogy ha csakugyan el nem állanak, minthogy felirás a Táblák egyesülése nélkül nem történhetik, a repraesentationak el kell maradni:, de hogy azon hódolati készség, mellyet mind a két tábla a dolog érdemére nézve nyilatkoztatott, Ő Felségének tudomására jövendvén, olly kedves lészen előtte, mintha felirás által lett volna kijelentve.
Ezen izenetet SCITOVSZKY püspök meg vivé a RRnek.
RAGÁLYI tagadja, hogy itt egyesülésnek avagy tárgya is legyen. Azt széles e világon senki sem tagadhatja, hogy Ő Felsége mint magyar király V-ik Ferdinánd, ezt tehát sem tanácskozás, sem alkudozás, sem egyesülés tárgya nem lehet.
Ismét maradjon! harsogott, s a küldöttség NEHIBA kanonok által értesité a fő RRket hogy a KK és RR teljességgel el nem állanak.
A NÁDOR többé tanácskozásra sem bocsájtá a dolgot, hanem a fő RRk köz értelméből nyomban válaszul adá a Statusok küldöttségének, miképen fájlalják a fő RR, hogy a puszta formalitás ügyéből, a KK és RR ily fontos dolgot képeznek, s az ország jussait némileg veszélyeztetve hiszik. Ezekről szó sincs, hanem csupán via facti forog kérdésben, mellyre a fő RR reá nem állhatnak, s a Főherczeg Nádor is mint országgyülési elnök viszatetszését nyilatkoztatja (resensum declaro). Ezelőtt sem viseltettek az ország Rendei kisebb gondoskodással a nemzeti függetlenség iránt mint most, s ami ennek ártalmára mind ekkorig nem vala, most sem lehet. A fő RR tehát el nem fogadhatván a RR kivánatát, minthogy eként az országgyülési rend felbontatnék; Nádor Ő Főherczegsége felszóllitja a RRket, adják másolhatlan végső nyilatkozásukat, hogy az ülést el lehessen oszlatni.
Ezen felszóllitást NEHIBA tudtára adá a RRknek (a resensusról azonban nem tőn emlitést). – Ekkor még POSZAVECZ kinyilatkoztatá, hogy ő oka nem lesz, ha a RR ellenkezéséből valami talál történni, – B. PRÉNYI ellenben előbb feltartott voxát elhatározottan a megmaradásra nyilatkoztatá, – s a küldöttség hetedszer és utólszor elküldetett a fő RRhez, kijelentendő, hogy a RR semmi esetre el nem állanak.
Mire az ülés mindkét helyütt, délután 4 órakor eloszlott.
Május 31-én vasárnapi szünet.
