a)-b) Az urbéri 2-ik válasz iránti második izenetet a KK és RR országos ülésben jóváhagyják, s a fő Rhez áltküldik, kik szokott ó…
a)-b)
Az urbéri 2-ik válasz iránti második izenetet a KK és RR országos ülésben jóváhagyják, s a fő Rhez áltküldik, kik szokott óvásaik mellett a felterjesztést tovább nem akadályozzák.
Az urbéri 2-ik válasz iránti második izenetet a KK és RR országos ülésben jóváhagyják, s a fő Rhez áltküldik, kik szokott óvásaik mellett a felterjesztést tovább nem akadályozzák.
Pozsony, junius 6-án, 1835.
Miután június 4-én a szőnyegen forgó tárgyakbani szerkesztések hitelesitése bérekesztetett, s még egy pár később béadott sérelmek megvizsgáltattak, – június 5-én mind a két táblánál országos ülés tartaték, ily renddel:
Országos ülés a RRknél.
Jeszenszky és Török, mint idő szerintén kerületi elnökök, a legközelébbi napok állapodásait bémutatják e következő sorral: 1.) Az úrbéri kir. válasz következésében költ főrendi első viszon izenetre készített második izenetet, 2.) az előleges sérelmek, 3.) Erdély, 4.) az V-ik Ferdinándi nevezet tárgyában szerkesztetett szintén második izeneteket, 5.) az ügyvédi censura tilalmának megszüntetése iránti elsőt a felirás javallatával, végre 6.) azon izenetet, mellyben a tébolyodottak ápolására felállittatni czélzott intézet felőli javalat kidolgozására országos választmány neveztetni kivántatik.
Felvétetett I-ör az Úrbér.
Sclavonia nevezeténék megtartására most is csak 15 megye, az Egyházi Rend s kir. városok szavazván, a RRnek e részbeni állapodásuk változtatást most sem szenvedett.
A bolt jusnak kérdése ez alkalommal is némi nem érdektelen vitatásokra szolgáltatott alkalmat.
A PERSONALIS tudniillik megújitván ama sokszor hallott, de a RR által való gyanánt soha el nem fogadott ellenvetést, hogy a boltnyitásnak korlátlan szabadsága magának a kereskedésnek is árt, most különösen az előbbi levelemben emlitett* kerületi módositásra nézve megjegyzé, miképen nem elegendő azon korlát, hogy a vidéki embertől megtagadható a boltbérlés engedelme, ha hogy az a közönségnek terhes kicsapongásokrul lenne ösméretes, mert a kereskedés üzésére nemcsak erkölcsi szeplőtelenség, hanem érték s tudomány is kivántatik. – Erre
L. előbb, a 468. old.
DEÁK ily értelemben válaszolt: A KK és RR végzését semmiből sem lehet kevesb erővel ostromlani, mint kereskedés tekintetéből. A Personalis egyetértőleg a fő RRkel, vagyont és tudományt kiván feltételül a kereskedés űzésében. Lehet e ezen feltételeknek helyt adni? arról majd a Commerciáléban tanácskozhatunk, de a szónok előre is ki meri azt az elvet mondani, hogy amelly törvényhozás a kereskedés virágoztatásáról akarván gondoskodni, a polgárok értékét fillérekre számítgatja, s a tudományt bizonyos értelem mérő (scala) fokai szerint méregeti, szóval a kereskedésbe igen sok törvényekkel beavatkozik, az ily törvényhozás épen azt dönti, amit építeni akar, t. i. a kereskedést. A gyakorlati életnek tettleges tapasztalása bizonyitja, miképen nem annyira materialis érték, mint hitel a kereskedés élénk folyamának legerősb rugója; de hitelt, magános hitelt törvény által parancsolni nem lehet, mert az személyhez kötve, leginkább személyességen alapul, s a felvállalt kötelezések teljesitésében bizonyitott szilárd pontosság tapasztalásán erősödik; annyival inkáb, mivel a kereskedésbe fektetett vagyon nem fekvő értékben áll, s a remélt nyereség józan felszámitása nem olly kézzel fogható jószág, melly összeirható vagyonként a közhatóság által örökös evidentiában tarttathatnék. Akárminő lett légyen pedig hazánk különféle vidékein a bolt nyitás szabadsága felőli gyakorlat, annyi mindenesetre általánosan igaz, hogy amelly jobbágy kereskedésre marhát, bort, gabonát akart vásárlani, ezt tennie ekkorig is szabad volt* anélkül, hogy földesúrának tartozott volna először értékéről számolni. Ha tehát a privilegiumoknak, monopoliumoknak s azokból forrásozó szorongatásoknak eddigi divatja mellett sem jutott eszébe senkinek a marhával s termesztményekkel kereskedni akaró jobbágytól előlegesen értéki garantiát kivánni, ne jusson az eszébe a boltnyitásnáli kis kereskedésnél, hol a bennforgó érték csekélyebb volta szerint a veszteség félelme is csekélyebb. Ami pedig a tudományt illeti: az ügyetlenség sehol sem bünteti meg önnön magát annyira, mint ép a kereskedésben; az ügyetlen tisztviselő a közönségnek, az ügyetlen biró az igazságnak ostora, de az ügyetlen kereskedő csak saját magának. Azonban ha megmondanák a fő RR, és megmondaná az Előlülő, mellyek légyenek azon tudományi tulajdonok, mik a kereskedésre megkivántatnak, és birót rendelnének annak megitélésére, olyat aki ért a dologhoz, a szónok ugyan soha sem egyeznék meg vélök az elvre nézve, de legalább nem tagadná hogy véleményöket némi systemába foglalják. Miként áll azonban a dolog? Keresve keresik a fő RR az alkalmat mentől gyakrabban kimondani, hogy a boltnyitás földesúri jus, mellyel ő az 1-rő rész 9-ik czimje szerint ceu justis suis (a mint mondják) juribus libere uti frui potest.* Midőn tehát arról van a szó, hogy a földesúr a maga boltját bérbe adja, a bérlőtül sem tudományt sem értéket nem kivánnak a fő RR. Aki a földesúr boltját kiveszi, az lehet koldus, lehet értéktelen, ostoba, ügyetlen, sőt csalárd rosszlelkű is lehet, ez mind nem veszedelmes, csak az árendát fizesse. Mikor azonban arról van szó, hogy a szegény jobbágy űzzön egy kis kereskedést, vagy hogy boltját subarendálja, már ide érték, már tudomány, már Isten tudja minő feltételek kivántatnak, és kivántatik, hogy mindezeket a földesúr itélje meg, s aszerint adja vagy tagadja a nemzeti szorgalom lenyomására önkényleg forgatható engedelmét, mert hiszen a földesúrnak már természet szerint a kereskedési tudományt jól kell érteni. (Köztetszés.) Hagyjunk fel az egyoldalúság anomaliáival s higyük el, nem szükség törvénnyel tilalmazni, hogy akinek se pénze, se ügyessége, az ne kereskedjék. – A szónok tehát kivánna a kerületi ülésben most hozzátett politialis tekintetű megszoritást is eltörülni, mert azt a büntetési törvényhozás philosophiájával ellenkezni véli, egyebiránt a kerületi szerkesztésre szavaz.
„…Hány vidéke van Sopron vármegyének, ahol a pénzesebb jobbágyok leginkább a marhakereskedésnek köszönhetik vagyonosabb létöket, ugy Zala megye vidékeiből is a jobbágyok boraikkal eljárnak az alföldre…” L.: Jegyzőkönyv. X. köt. 416.
Hármaskönyv, I. 9.
SZLUHA és LA MOTTE a szerkesztést ostromolván, azon tekintetből is indultak, hogy a KK és RR gyakran kijelenték ez országgyülésen ama szándékjokat, mihez képest a jobbágy sorsát rosszítani semmiben sem akarják. Most azonban azt állitják izenetjökben, hogy a boltnyitás ezideig törvény által nem volt a földes uri jusok közé számitva. – A szólló követek ezt el nem ösmérik, de ha csakugyan áll az, s most mégis földesúri jusnak mondatik,* ezáltal a jobbágyok sorsa kétségkivül rosszíttatik, s igy a törvényhozást a fentebb említett általános elvvel tettleges ellenkezesbe hozván, az országgyűlésére némi homály borittatik.
Ez az ellentmondás a rendek második izenetének megállapítása és a III. tc. 7. §-ának ezzel egyidejűleg készített új szövege között valóban fennáll: az előbbi helyen. – Iratok, IV. köt. 213. – azt mondják a rendek, hogy a „földesurnak a kereskedésre mélyen ható boltbeli jusa … eddig sem törvény, sem a közönséges gyakorlat által földesuri jussok közé nem számittatott,” az utóbbiban viszont kimondják, hogy „a bolt és az ettől kivántató haszonbér megvehetés jussa a földesur igazai közé tartozik”. L.: Uo. 215.
Erre RAGÁLYI előrebocsájtván, hogy az általános intézetek jótékonyságát egyes particularitásokbul különváltan megbirálni nem lehet, de különben is az lévén a szerkesztésben, hogy ahol a most megállapitottnal kisebb, vagy épen semmi taxák nem divatoztak, ott a kedvező szokás továbbá is megmarad, az eddig önkényleg terhelt jobbágyok pedig ezentúl törvényszabta világos rendeléssel védelmeztetnek: igen világosnak hiszi, hogy a jobbágyság sorsa, nem rosszabbodik, hanem javul a RR intézetével; de különben is nagyon csudálkozik, miként jöhet ezen ellenvetés azoktul, kik a megállapitott taxákat sokkal nagyobbakra emelni mindég kivánták, s még most is kivánják? A szónok világosan kinyilatkoztatja, miképen ő igen szivesen reá áll hogy a taxáltatás egészen eltörültessék és a bolt nyitás mint közönséges nemzeti jus tökéletesen szabadnak nyilatkoztassék. – Ami azt illeti, jók s tanácsosak e kereskedésnél a korlátozások? – bárminők legyenek is e részben a theoriák, a szónok azt tartja, hogy mindennél, ami az emberi értelem s tökéletesség előmeneteléből fejlődik ki, a kifejlődésnek nincs jobb, nincs édes anyaibb dajkája, mint a törvényes szabadság; s ha a szónok oly szerencsés lehetne, hogy a Kereskedési Munkálat felvételében részt vehetne, soha semmi korlátozásra reá nem állana, s még az itt felállitottaknak megszűntetését is sürgetné, mert e részben, még a franczia kereskedőknek Richelieuhoz intézett amaz ösméretes mondásával Laissez nous faire sem ért egyet, meg lévén győződve, hogy a kereskedés gyakorlatának korlátlanságát még őreájok sem, hanem egyedül a nemzeti törvényes szabadság dajkállására kell bizni. Végre pedig minden balmagyarázatok elkerülése tekintetéből kinyilatkoztatja, miképen a szerkesztésbe most legújabban a boltbérlésre vágyó vidékiek iránt tett korlátozást egyedül abban az értelemben vették a KK és RR, hogy a boltbérlés megtagadására csupán azon ok hatalmazza fel a földesurat, melly miatt az incolatust is megtagadhatja, – t. i. a közönségre nézve veszedelmes kicsapongások vétsége. (Helybenhagyás.)
GR. LA MOTTE válaszul adá, hogy ő nem örömest hallja ezen tábla tagjait felekezetekre osztatni; egyébiránt bármi lett légyen is a szónoknak személyes véleménye, a többség csakugyan vezérelvének fogadta el, hogy a jobbágyság sorsa semmiben se rosszíttassék; ennek következésében minden ami ellenkezőleg történik, sérti e táblának tekintetét, melly a szónokot bárha véleményével kisebb számban marad is, mindenkoron szintolly elevenen érdekli, mint mást akárkit. Egyébiránt ámbár taxa fizetési tekintetben nem rosszabbodik is a jobbágyság sorsa, annyi minden esetre igaz, hogy azon bolt jus, melly a kerületi izenet szerint ekkorig törvény által földesúri jusok közé nem számitatott, most nyilván azzá nyilatkoztatik; rosszabbodik tehát a jobbágyok állapotja, mert just veszitettek, ami a pénzbelinél sokkal érzékenyebb veszteség.
A szerkesztés ellen, különböző árnyékolatokkal, s igy magok közt is nagyon különbözve, mindössze csupán 16 megye szavazott; az tehát nagy szótöbbséggel egészen helybehagyaték.
El nem mulaszthatom ezúttal, hogy Bezerédynek előbbi alkalommal e tárgyban mondott, de más újabb s kevésbé unt tárgyak összetorlása miatt akkoron nem közölhetett beszédéből legalább azokról ne tegyek emlitést, miket a zsidó nép védelmére mondott volt.* Azok ugyanis, kik a boltnyitás engedelmének hatalmát a földesurak kezeibe kivánták letenni, a taxa fizetés mellett akadályozhatlanúl szabad kereskedésből azon veszedelmet is jósolák, hogy a zsidó nép el fogja a helységeket önteni, melly alkalommal ezen elnyomatott embertársainkat a népesség elszegényitésére törekvő ármánykodások, erkölcstelenség s csalárdság vádjával illeték.
Kétségtelenül az országos ülést megelőző kerületi ülésben hangzott el Bezerédy beszéde.
BEZERÉDY szóllott először általában a szabad kereskedés mellett, többi közt megemlítvén, hogy ha minden igazságuk lenne is, kik csak a régi szokáshoz ragaszkodnak, midőn hazánk jólétéről van a szó, a kereskedésre nézve legalább kivételt kell engedniök, ha csak nem annyira a köz véleménnyel, mint a köznevetséggel küzdeni nem akarnak. Mert akinek a kereskedés s a nemzeti jólétnek ebből eredendő minden nyereségei szivén feküsznek, annak meggyőzésére ugyan nem igen kecsegtető ok gyanánt állittatik fel a régi szokás. Közönséges a panasz kereskedőink, lakosaink aljasságukrul s mégis azon systemához ragaszkodunk, melly kifejté a dicső állapotot, mit méltó panasszal festenek. Különösen nehezen esik pedig a szónoknak, midőn a szegény zsidóság megvetett állapotját olly mód hallja érintetni, melly alkalmatos azt még inkább süllyeszteni, hogysem emelni. Igen kemény az itélet, melly ezen néposztály felett mondatik, és ha némelly hasonlitásokat fogunk tenni, ha felvesszük, hogy ő kőztök is mint máshol szinte jó és rossz személyességek találtatnak, és főkép ha nemcsak a mi czéljaink tekintetéből itéljük ama szerencsétlen néposztályt, az itélet szigorúsága bizonnyal enyhülni fog. Különben is: bajos azon népet megtámadni, midőn az magát nem védelmezheti, s a törvényhozásnak inkább volna jó emelésén igyekezni a zsidóság állapotjának, mellyben közöttünk századok óta sinlődik, mint szomorú helyzetét, mellynek oka főkép polgári intézetinkben, s ezen népre nézve menthetetlenül igazságtalan rendszerünkben fekszik, ellene még keserű szemrehányással párositott argumentumul forditani, mert a szemrehányás nyila erősen visszapattan azokra, mik e helyzetet okozzák.
A bolt jus kérdése után következett a VI-ik t. cz. 1-ő §-a, melly által a KK és RR minden lakosnak egyenlő választási just kivánnak engedni a helységek előljárói választásában.
Részint a királyi válasz mellett, melly az eddigi gyakorlatot oltalmazza, részint csak a házatlan zsellérek szavazati jusának kirekesztésére, most is csak 14 megye szavazott.
PALÓCZY a szerkeztetést védelmezve megmutogatá, hogy a törvényes polgári szabadságnál főkép a személyt, s nem a holt birtokot kell alapnak felvenni, mert személyekből áll a társaság, ezeknek boldogsága teszi a társaság czélját, az tehát a fő, s minden egyéb csak eszköz, melly e végre szolgálhat. Megjegyzé azt is, miképen a subinquilinusokat emlitve nagyon hibázunk, ha magunknak csak a falu végén tengő ronda, vagyontalan s embertelen népcsoportot képzelünk, mert ezen osztályba tartoznak kivált a népesebb mezővárosokban sok értelmes nemes emberek, orvosok, katonatisztek, gyógyszerárusok, kereskedők, tanitók s a t., kikben gyakran százannyi értelmiség lakozik, mint a ház tulajdonossának agyában. Megmutatá tettleges példákban végre azt is, mennyire szükséges légyen a vagyonos jobbágyok által ilyes választásoknál firol fira gyakorlani szokott aristocraticus nepotismus hatását egy hozzájok nem kapcsolt elementum közbevetésével mérsékleni; mert még politialis tekintetben is igaznak vallá, hogy a választásokbani kicsapongások töbnyire a sógorság, komaság öszveszövetkezésének következményei.
Ezeknek ellenére RAGÁLYI azon különös állitással lépett fel, hogy a nép szinének a választásokbani tetleges részvételből kizárására sikeresb módot alig gondolhatni, mint öszegyüjteni különbség nélkül a népcsoportot, s ezáltal az értelmesebb jelenlévőknek személyes bátorságát is veszélyeztetni. Igaznak vallja ugyan, hogy a törvényes szabadságnak főkép személyekhez kell köttetni; de annak annyira terjedését, hogy mások érdekébe vághasson, soha sem kivánja megengedni, valamint a szabadságban is általánosan csak azokat óhajtaná részesíteni, kik a hazához, mellyben élnek, materialis érdekekkel vannak csatolva.
PALÓCZY némi practicus czáfolgatások között azt is megjegyzé, hogy ő a megyékbeni restauratiókon a szegény nemesség között sok aranyos ruhát látott életében fényleni,* s épen nem tapasztalá, hogy a szegény nemesek constitutionalis jelenléte a hatalmasokat az igen is tettleges részvételtől elijesztené. – Mire RAGÁLYI ismételé, hogy ha a szabadság olyasokkal közöltetik, kik azzal élni nem képesek, ez nem szabadság, hanem annak kicsufolása. De mivel az értelmiségnek s a szabadsággal élni tudásnak a vak sors nyujthatta vagyonosság nem csalhatlan criteriuma, ezen mondásra a visszatetszés hangos zúgásban nyilatkozott.
„…sokszor látta és fogja is még látni a Szólló, hogy a restauratiókon s követválasztásokon sok száz szakadozott szürü s ruháju szegény nemesek jelennek meg, és mégis aranytól és ezüsttől csillogó gálaruhákba öltözött urak nemcsak nem szégyenlették közikbe vegyülni, hanem barátságukat és pártfogásukat keresve keresték is”. L.: Jegyzőkönyv. X. köt. 426.
Egyébiránt valamint e tárgyra, ugy a VII-ik t. czikknek még egyesülést nem nyert nehány pontjaira nézve is, a kerületi szerkesztés midenekben jóváhagyaték,* s a fő RRhez átküldetett.*
A rendek második úrbéri izenetét a boltnyitásról szóló III. tc. 7. § új szövegével l.: Iratok. IV. köt. 22. kk:
A jún. 5-i 313. országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. 412. kk.
Országos ülés a fő RRnél ugyanaz nap, június 5-én.
A Statusok táblájának most emlitett izenetét a fő RR nyomban tanácskozás alá vették. – Sclavoniára nézve
JORDÁNSZKY (czimzetes püspök) a fő RRknek már a királyi válasz által is jóváhagyott előbbi véleményéhez most is ragaszkodott, mert a nevezetnek kiküszöbölésével, magát Sclavoniának létezését is kétségbe vonatni, s a királyi czimzet egy részét t. i. Tótország királyságét veszedelmeztetni vélte, kötelességének tartá pedig a fő RRket állhatatos megmaradásra annál inkább felszóllitani, mivel ő – az egyháznak érdemetlen szolgája, azon tartományok egyik püspökségének czimzetét viseli.*
Jordánszky tinnini címzetes püspök volt; a püspökség a XI. század közepétől a török hódításig állt fenn a régi Horvátország fővárosában, Unin-ben (Tinnin), püspökét a magyar király nevezte ki.
B. BEDEKOVICS kőrösi főispán tisztelettel fogadja ugyan a RRnek azon nyilatkozását, hogy ők e nevezet kihagyásával a kérdés diplomaticai velejét megelőzni, s a társországok jusait veszélyeztetni nem akarják, de kérdi, valjon a dolog eddigi folyamatjával is nem szenvedtek e, a társországok tetemes sérelmet? Ime az, hogy Posega, Verőcze és Szerém vármegyék alsó Tótországot képezik, még eddig kétségbe soha sem vétetett, s a magyar törvényhozás nem itélte mind akkorig a kérdést olly kétségesnek, hogy annak eldöntésére diplomaticai feszegetést szükségesnek tartott, vagy számára a Publico-Politicus Munkálat körébe helyet jelelt volna ki. De most már magok a fő RR is gyakor izben kijelentették, hogy a kérdés diplomatiai oldala rendszeresen lészen felveendő és elintézendő.* Ez által tehát az eddig soha kérdésbe nem volt dolog controversiának van kijelentve a társországok nagy sérelmével, ami maga megnyugtathatná a RRnek minden aggodalmát, mert Magyarországnak territorialis jusa még csak ennyire sem volt soha fenntartva. Egyébiránt elösmeri, hogy az urbéri tárgyat csupán e kérdés miatt egyesülés reménye nélkül tartóztatni nagyon bajos dolog; mindazáltal oly fontosnak nézi azt a társországok jussaira nézve, hogy előbbi véleményétől engedékenyen elállani, lelki ösmérete nem engedheti.
Előző izenetükben kijelentették a főrendek hogy „éppen nem szándékjok, hogy a fennforgó kérdés ezuttal bármilly részre elhatároztasson, hanem egyedül hogy e tárgy mint érdekesebb maga helyére, hol célerányosan egész kiterjedésében felvétethetik, halasztatván, addig minden elébbi, sőt e jelen országgyűlésen is már gyakorlott szokás fenntarttasson”. L.: Iratok. IV. köt. 208.
GR. PÁLFFY, a tárnok: Annyit minden esetre igaznak vél, hogy a társországok többi részeivel egyetemben ezen 3 megye is különös municipalitásoknak (!) gyakorlatában van, s közigazgatása is a magyarországitól sokban különbözik; szüntessék meg most a sclavoniai nevezet, s ama municipalitások minden alap nélkül fognak állani. Nem is nyujthat e részben semmi megnyugtatást a RRnek azon nyilatkozása, hogy a társországok jusait sérteni nem szándékoznak; mert – ha szabad, ugymond, példával élni – az én nemzetségem Isten kegyelméből s Ő apostoli királyi Felsége kegyességéből Pozsony v[árme]gye örökös főispánságát birja. Nem tudom ugyan, mi fog annak idejében az örökös főispányok felől rendeltetni, annyi mindazáltal bizonyos, hogy ha eszökbe jutna a Te[kinte]tes RRnek igy incidentaliter azt mondani: Pálfyak többé örökös főispányok lenni megszűnnek, de mi jussaikat sérteni nem akarjuk, ezen óvásban nem nagy megnyugtatásra találnánk. – Egyébiránt a thesist egészen elmellőzve egyedül ahhoz ragaszkodik, hogy ami egyszer felirásba ment s a Felség által is jóváhagyaték, az többé változtatás alá nem jöhet. A RR ugyan argumentumul veszik a Banátussali hasonlatosságot, ő mindazáltal a követelt hasonlatot annyira alaptalan állitásnak nyilatkoztatja, hogy erősen hiszi, egyetlen egy tag sincs a RR táblájánál, aki arról lelkében meg lenne győződve. – Ő tehát előbbi voxától teljességgel el nem áll.
GR. KEGLEVICS barsi főispán, BELÁNSZKY püspök és KUKULYEVICS horvát országi követ, – és igy öszesen hatan hasonlót nyilatkoztattak.
Ellenben B. PERÉNYI ugocsai főispány magános véleménye szerint ugyan a kérdéses 3 megyének Tótországhoz tartozását oly kétségtelennek nem tartja, mint aminőnek állittatik, de miután törvényeinkben ugy az egyik, mint a másik nevezetnek nyomai lennének, azt minden veszély nélkül akár bennmaradhatónak, akár kihagyhatónak itélné. Miután azonban a Felség hozzájárultával megerősitett országos végzés mellett Ő Felsége most újabban is megmaradott, nem gondolja, hogy a fő RR többé elállhatnának véleményöktül, hanem a már egyszer követett utat kellene most is követniök, t. i. okaik ismétlése s meg nem egyezésöknek kijelentése mellett declarálniok, hogy bizván Ő Felségének igazságszeretetébé, az úrbéri tárgynak olly annyira kivánatos isméti felterjesztését tovább hátrálni nem akarják.
ORSZÁG BIRÁJA Amit igazságosnak s illendőnek mind ekkorig nem tartott, most sem tarthatja, s a társországok jusait sértés nélkül hagyottaknak sem hiheti, miután az eddig kétségbe nem volt dolog controversiává tétetett. De miután a RR okoknak engedni nem akarnak és csakugyan kivánatos lenne, hogy az úrbér fölterjeszttetvén, az ország hosszas együtlétünknek már valamely sikerét láthassa, nincs egyéb mód hátra, mint az, hogy meg nem egyezésünk kijelentése s ünnepélyes óvás mellett a fölterjesztést tovább ne gátoljuk. A szónok teljesen bizik Ő Felsége kegyelmességébe s azért nyilván mondani meri, hogy Urunk Királyunk a RRnek ezen kivánatához nem járulhat s nem is fog hozzá járulni (?!)
Eszerint hatan az előbbi vélemény mellett, ketten az óvás melletti fölterjesztésre szavazván.
A FŐHERCEG NÁDOR a vitatásokat imigy fejezte bé: Fontosak az okok, mellyeket a fő RR előbbi véleményünk újabbi kinyilatkoztatására felhoztak, de nincsenek fontosság nélkül azok is, miket az Országbirája előterjesztett, t. i. hogy az úrbéri tanácskozások valahai bérekesztése nagyon kivánatos. Már előbbi alkalommal méltó bizodalmat helyhezvén Ő Felségének igazságszeretetébe, mellyel mindenkinek jusait fenn szokta tartani, ünnepélyes óvásunk nyilatkozása mellett a felterjesztésre reá állottunk; ha tetszenék a fő RRnek, most is válaszul adhatnánk, hogy véleményünkhöz szorosan ragaszkodunk, de ha csakugyan nem akarnak a RR elállani, a felterjesztést óvás mellett ellenzeni nem fogjuk.
Erre senki sem szóllott, s végzésnek vétetvén, az Itélőmester mély csend közepette általment a következő pontnak* olvasására. – Ismét sokáig egy szó sem emelkedett, – végre
A boltnyitás jogával kapcsolatos III. tc. 7. §-ra.
B. PONGRÁCZ felállván kinyilatkoztatja, hogy a RR mostani módosítása sokkal rosszabb, mint az előbbi javalat. Minden keserűség, melly a legfeketébb bizodalmatlanságból csak eredhet, halomra gördittetik. Az engedelmet megtagadó földesúr ellen rövid útú viszahelyhezést, brachiumot, s 200 ft. büntetést rendelnek,* a mellyeknél keserübb rendszabási tömeget már gondolni sem lehet.. Egyrészről mindég a földesúri önkényt emlegetik s korlátolgatják, másrészről a szolgabírák, alispányok önkényét óriási nagyságra emelik. Ő ezen javallatot soha el nem fogadja.
A § szerint ha a földesúr az említett kizáró okon kívül valakitől megtagadja a boltnyitás vagy haszonbérbe vétel jogát, az alispán akár karhatalommal is köteles az érdekelt felet a bolt használatába behelyezni s a károkat a földesúrral megtéríttetni, mindezeken felül pedig a jogtalanul akadályozó földesúr 200 forint birságot fizet, felerészben a házipénztárnak, felerészben az akadályozott félnek. L.: Iratok. IV. köt. 216.
BELÁNSZKY püspök és B. ÖTVÖS főpohárnok hasonlót nyilatkoztatnak. – B. PRÉNYI még a közeledés reménységét nem látja egészen elvágva, ÜRMÉNYI gubernatorral egyetemben bizonyos módosításokat javal. – Mellyekre azonban SZEGEDY főispán megjegyzi, hogy a fő RR javaslatinak elfogadására a Statusok nem nagy hajlandóságot szoktak mutatni. Resolutiobul eredett az egész vita, s resolutio fogja azt eldönteni. Ne hátráltassék a felterjesztés. GR. PÁLFFY a tárnok kettőt ismér törvényhozói helyzetében kötelességének: véleményét nyiltan kimondani, s a többség végzését tisztelni. Ezek szerint megvallja, hogy a KK és RR véleményét magáénak soha el nem fogadja, de miután Sclavonia iránt, hol a társországok jusai s az országgyülési rend forog kérdésben, azt végezték a fő RR, hogy az időnyerésnek minden tekintetet fel kelletik áldozni, a szónoknak gondolkozásával ellenkeznék a bolt jusra nézve, hol egyedül magános földesúri érdek van szóban, ellenkezőt vallani; s azért előre is kinyilatkoztatja, hogy ő minden hátra lévő kérdésnél szokott óvás mellett többé nem kivánja hátráltatni a felterjesztést. – És miután még GR. ZICHY főlovászmester előre bocsájtván, hogy ő készebb a boltra nézve minden földesúri jusáról örökre lemondani, mint magát a 200 ft. büntetés statarialis megvételének kitenni, a felterjesztés nem akadályozására nézve hasonlót nyilatkoztatna, a FŐHERCEG NÁDOR többség szerinti végzésnek jelenté, hogy a felterjesztés ugy ezen tárgyban, mint az előbbiben óvás mellett nem gátoltatik. – Ekkor B. PONGRÁCZ arra kérte a fő RRket, hogy ha már csakugyan nem kivánnak többé ellenkezni, inkább az eredeti javaslat* menjen felirásba, mint ezen uj módositás, mert ez az előbbeninél is veszedelmesebb. A NÁDOR feleletül adá, hogy érdemileg igazsága van, mert a javalatba hozott statarialis biróskodásban egy csep arány s méltányosság sincs, az észrevételt tehát elő lehet terjeszteni, hogyha mindazáltal a RR nem akarnának elállani, emiatt a felterjesztést akadályozni nem kelletik.
A vita tárgyát képező § előző formáját – a boltnyitás megtiltásának esete és az akadályozás büntetése nélkül – l.: Iratok. III. köt. 501. kk.
Hasonló végzéssel mentek tehát keresztül a többi következett pontok is, – mellyekre nézve csupán a VII-ik t. cz. 5-ik §-nak azon részét illetőleg, mellyben a RR nem akarják megengedni, hogy a jobbágyainak kárt tevő földesúr felett az úriszék, ön magános ügyében biráskodjék, – megjegyzem a TÁRNOKnak azon mondását, hogy miután a K és RR 8 millió embernek sorsát az úriszék hatóságára bizták, igen csudálatosnak látszik mostani nyilatkozásuk, melly oda mutat, hogy az úriszékek iránt nincs bizodalmuk. Ami ha valósággal igy van, lehetetlen megfogni, miként egyezhettek meg abban, hogy 8 millió ember sorsa felett ezen bizodalmat nem érdemlő biróság itéljen? Ő maga részéről bátran meri mondani hogy sokkal több bizodalmat helyheztetett az úriszékbe, mint a megyei törvényszékekbe, látván hogy a tisztviselők factiók, vesztegetés, és gyalázatos vox vásárlás utján szoktak választatni. – Erre a NÁDOR maga is elösmeré, hogy nem egészen jól hangzik, midőn a RR minden intézetet megtettek, mellyet a viszaélések elháritására s az úriszékek eránti bizodalom felébresztésére jónak és szükségesnek itéltek, most mégis tulajdon művök iránt bizodalmatlanságot mutatnak.
Egyébiránt e pontra nézve is az lett a végzés a mi az elébbiekre.
