c) Némely pótlék jegyzetek a Balogh ügyében, a cortesia eránti legujabb vitatások
c)
Némely pótlék jegyzetek a Balogh ügyében, a cortesia eránti legujabb vitatások
Némely pótlék jegyzetek a Balogh ügyében, a cortesia eránti legujabb vitatások
Ezen cortesia kérdése harmadízben július 4-én volt mind a két táblánál vitatás alatt, – A KK és RRnél egyeztetés tekintetéből POSZAVECZ tette azon inditványt, mellőztessék el minden nevezet, s használtassék azon czim, melly némely megyéknél eddig is szokásban volt: t. i. Sacrae Caesareae et R. Apostolicae Majestati D[omi]no D[omi]no Clementissimo. – A függőben lévő kész repraesentatiók s ezek közt különösen az urbariom felküldése hátráltatásának megszüntetése kedvéért pártolák a Personalison kivül újon érkezett utasitásánál fogva KOCSI HORVÁTH, nemkülönben DUBRAVICZKY, ZMESKÁLL, KAJDACSY és SZLUHA, ellene szóllottak BŐTHY, PÉCHY JÁNOS, TARNÓCZY, ZARKA, MARCZIBÁNYI és BREZOVAY.
BŐTHY beszédjéből helyszűke miatt csak még eddig nem hallott két gyámokot jegyzek meg. Egyik az, hogy az Austriai Császárság a királyi czimzetben általában előrebocsájtatik, utánna kövekezik a tartományok egyes elszámolása, ott ismét megemlittetik Austria mint főherczegség; innen látszik, hogy a kormány a császári czimet nem magára Austriára kivánja érteni, hanem minden tartományainak összességére, s igy Magyarországra is, hazánk függetlenségének tetemes sérelmével; amiben ha saját tettünkkel megegyeznénk, diplomatice kimondanánk, hogy hazánk az ugynevezett Austriai Birodalomnak egészitő részévé változott. 2-or azt már hallotta hogy király volt ország nélkül t. i. Joannes sine terra,* de királyt név nélkül, ilyen anonymus Királyt, mint a minővé akarná tenni Felséges királyunkat Szerém v[árme]gye követe, még életében soha sem hallott.
Földnélküli János (1199–1216) angol király, a Magna Charta kibocsátója.
TARNÓCZY előadásából is csak azt jegyzem meg, hogy ő a szerémi inditványt szintén el nem fogadá. A magyarok királyának, ugymond, van neve, van czímzete, s ő teljesen meg van győződve, hogy Felséges Urunk azon nevet, melly neki mint magyar királynak Európában rangot és tekintetet ád, maga sem tagadja meg; a szónok legalább soha sem fog tőlle elállani, s megbántani gondolná Felséges Urunkat, ha neki név nélkül irni bátorkodnék. Nem is olly csekély dolog ez, mint aminőnek némellyek rajzolni szeretik; elválaszthatlan kapcsolatban van az hazánk független önállásával, mellyhez nemzetünk mindenkoron olly szívszakadva ragaszkodott. Vegyük bár Francziaország példáját. Első tekintettel csekélységnek látszik, ha valjon francziák királyának, vagy Francziaország királyának nevezze e magát az ottani uralkodó. De ki az Európa diplomatái között, aki nem tudná, hogy csak milliók holttestein lehetne a francziák királyát Francziaország királyává tenni?*
A szónok talán arra gondol, hogy a legitimitás jogán a júliusi forradalom által elűzött Bourbon XII. Károly a franciák királyának tekinthető, Franciaország királya azonban a forradalom nyomán trónra került orleansi Lajos Fülöp.
ZARKA pontról pontra megczáfolgatván a fő RR ellenvetéseit, beszédje második részében általmegy Szerém követe javaslatának taglalására. Szivéből óhajtja ő is, hogy az akadályozott felirások valahára felterjesztessenek, s az országos tanácskozásoknak szabad menetele eszközöltessék, de míg ez egyesülésre nézve minden reménytől el nem üttetik, a javallott középúthoz sem járulhat. Tettleg ösmernék el annak elfogadásával a RR, hogy V-ik Ferdinánd névvel nem élhetnek; s azt egyszer elösmervén, lehetne e változtatáshoz reménységök? Reménlhetnék e az V-ik Ferdinánd czimzet eránt tett felirásuk foganatját? azt köz itélet alá bocsájtja. Igaz ugyan, hogy a felirások boritékán használandó czimzetben az ország boldogsága nem helyheztetik, de ha függetlennek tartjuk s kivánjuk hazánkat, kötelességünkben áll azon függetlenséget a legkisebb tárgyakban is a legszigorúbban s leggyengédebb lélekisméretességgel feltartani. És valamint meg nem engedjük, hogy hazánk alkotványos tekintetben a Császárságnak örökös tartományaival összeolvasztassék, ugy ezen összeolvasztást a czimzetben sem engedhetjük, mert a diplomatia körében nincs olly csekélység, ami maga után következéseket ne vonna. Ha magunk sem élünk azzal, amit országunk függetlensége magával hoz, hogy kivánhatjuk, hogy önállásunkat a kormány vagy más nemzetek elösmerjék s tiszteletben tartsák? El nem mellőzheté ez alkalommal azon való fájdalmát kijelenteni, hogy a M[éltóságos] Fő RR ezen nemzeti ügyben, mellynek igazsága minden ember előtt világos, aki ötig olvasni tud, mindeddig meg nem egyezvén, a KKat és RRket azon sulyos alternativába szorítják, hogy vagy meggyőződésük s a nemzet nyilvánvaló érdeke ellen cselekedjenek, vagy pedig ezen hosszas országgyűlésének várva várt resultatumát felfüggeszteni, vagy épen feláldozni kénteleníttessenek. Vagy van e kérdéses czimzet alatt egy nagyobb érdek, vagy nincs. Ha nincs, ugy maga a történeti igazság s a nemzet képviselőinek aggodalma reábirhatná a fő Rket, hogy ahol ők ellenkező aggodalomtul nem háborgattatnak, engedjenek. Ha pedig magasabb érdek fekszik a dolognak alatta, akkor méltán megkivánhatjuk, hogy a fő RR mint ugyanazon egy hazának fiai, védjék a nemzet ügyét, s ne késztessék a RR-ket egy olly lépésre, melly Magyarország érdekét a Császárság érdekének feláldozná.
A szónok minden medius terminus elmellőzésével az izenet mellett marad. – Beszédjét helybehagyás szaggatta félbe, helybehagyás követé.
BREZOVAY hasonló értelemben szóllott. Ha nincs, ugymond, nemzeti érdek a kérdésben, ne keressünk tekergő ösvényeket, hanem engedjünk egyenesen, ha pedig van; járjunk törött uton, ne kapkodjunk mellékes fogásokhoz, mellyek egyes emberhez sem illenek. Nem lehet olly biró széles e világon, ki a fölirások hátráltatásának okát a RRre háríthatná. Visszapattan e nyil oda, ahonnan lövetett, t. i. a fő RRre. Mi hazánkra nagy fontosságot látunk e kérdésben, ők csekélységnek állitják. Kit illet tehát Isten és ember igazsága szerint az engedés?*
A júl. 4-i 320. országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. X. köt. 470. kk.
A fő RR azonban mint már megirtam, most sem hajolván a RR véleményére, valamelly elfogadható középút javaslatára szólliták fel a RRket.
