a) A szóllásszabadság iránti másodizbeni kerületi vitatások részletei. E részben mind a két izenet s a cortesiát illető 4-ik izen…
a)
A szóllásszabadság iránti másodizbeni kerületi vitatások részletei. E részben mind a két izenet s a cortesiát illető 4-ik izenet is országos ülésben a RR által helybenhagyatik.
A szóllásszabadság iránti másodizbeni kerületi vitatások részletei. E részben mind a két izenet s a cortesiát illető 4-ik izenet is országos ülésben a RR által helybenhagyatik.
Pozsony, július 15. 1835.
Folytatása a 9-ik júliusi kerületi ülés vitatásainak, a szabad szóllás sérelme iránt adott fő Rendi válasz felett (Wesselényi ügyében).*
A vitákról szóló előző közleményt l. előbb 550. kk.
NAGY PÁL: A fölirásban felállitott elv elmellőzése vagy tagadása egyik túlság; annak ily kiterjedésbeni felállitása másik. Ez, valamint az ellentételben álló két gönczöl (Polus) soha össze nem jöhet. Van azonban az egyeztetésnek egy középútja, t. i. módosítsuk az elvet. Nem ritka tapasztalás törvényhozásunkban, hogy valahányszor valamelly jus publicumi kérdés szóvitába jő, az többnyire kárunkra szokott eldőlni. Ezért szokta Torna követe azt az elvet, hogy gyűlésbeni beszédért hűtelenségi büntetésnek helye soha sem lehet, kimondhatatlan elvnek mondani.* Én kimondhatatlannak nem nevezem, de nevezem ki nem mondandónak. Lám a fő RR már törvényesnek mondják a kormány tettét, mellyet mi törvénytelennek kiáltunk. Mit fog a törvényhozó hatalom másik része mondani? Azt aki magát mystificálni nem akarja, könnyen átláthatja; s igy ha felmenne is azon igen általános elvvel fölirásunk (amit reménleni bajos), a dolog vége csak oda ütne ki, hogy kárunkra magyaráztatnék. De hogy is áll az az elv, ha ily határtalan kiterjedésben felállíttatik? Szerettem volna, ha egy nagy hazafi a fő RRnél bővebben kimagyarázta volna fejtegetni kezdett nézeteit, mert én ugyan a két extremumnál nagyobb bajt nem ösmerek.* Egyrészt ha minden kormány elleni szóért hűtelenségi perbe vonatunk, valóságos ásiai despotismus uralkodand. Másrészt ha mindent, revolutiót s lázzadást is büntetlen szabad praedicálni, anarchia következik, mert egy ügyes szónoknak szava kétségkivül veszedelmesebb lehet, mint ha 25 ember kardot ránt. Ezek csak nevetséget gerjesztenek, amaz egész tartományt lángra gyujt. Nem is áll ellent, hogy itt csak gyűlési szózatról van szó, s hogy gyűlési vagy diaetai test elegendő moralis erővel bir a csábitó szónak ellentállani. A tisztválasztások is törvényes gyülések s látjuk, miket visz véghez azokban az indulatra gyujtott sokaság; – a franczia Convent is nemzeti gyűlés volt, s királyt, királynét itélt halálra. – Én tehát újabban is azt mondom: míg extremitáshoz ragaszkodunk, semmire se megyünk, módosítsuk az elvet, s akár felirást, akár közbejárást választunk, czélt érhetünk.
Ragályi Tamás e tárgybani korábbi felszólalásait l. előbb, 527., 537. és 566. old.
Arra a beszédre vonatkozik a célzás, amelyet Széchenyi tartott erről a kérdésről a főrendi táblán. (L.. előbb, 553. kk.)
NÉMETH: A szóllás szabadságára nézve eddig törvényesen fennállott elv módosításának helye lehet, ha majd a büntető törvények javításának körében* arról fogunk szóllani, ha megváltoztatjuk e az eddigi törvényt? s mennyire változtatjuk meg? Most csak az forog szóban, hogy a kormány a törvényt megsértette, már pedig az az elv, hogy a törvénytörés sérelem, módositást csak ugyan nem szenvedhet.
A büntetőjogi tervezet (Codex de delictis eorumque poenis) a jogügyi Munkálat negyedik részét képezte.
BORCSICZKY Sopron követének azon állitását, hogy szóval is lehet hűtelenségi bünt elkövetni, nemcsak egyáltajában tagadja, sőt nagyon csudálkozik, hogy követ úr a kormány részére még tágabb definitiot ád ezen véteknek, mint az országos küldöttség, melly a Főherczeg Nádor elnöksége alatt és sok főrend béfolyásával úgy vélekedett, hogy erectio contra Statum Publicum, csak cum hostilitate et vi armata történhetik.* Felségsértést szóval is el lehet követni, ezt a szónok is elösmeri, de hűtelenséget nem; igy magyarázta ezt az országos küldöttség is, s ez olly világos; mint a 2 × 2 = 4. – A szónok csak azt látja, hogy a kormány, valamint az urbéri legelő tárgyában önkényes hatalmat kivánt maga számára törvényesiteni,* úgy e jelen esetben is a büntető hatalmat akarja önkényesíteni. Azt, hogy egy két szóért fejét akarná valakinek vétetni, kábultság nélkül alig lehet feltenni, de a széksértési 24 s 200 ftot is kevesli; azt mondja tehát, vonjátok hűtelenségi perbe, 25 ft. s fejvesztés között még sok lépcsője lehet a büntetésnek, majd azt választjuk, ami tetszik, elküldjük két esztendőre Mantuába, s kezünkbe lesz a büntetés kiszabásának önkényes hatalma. Ha ezt jónak véli valaki, ám lássa, de úgy kár büntető törvénykönyvről gondolkoznunk, mondjuk azt, hogy 1 fttól fejvételig itéljen a kir. Tábla amint tetszik, s menjünk haza, zárjuk be az ország háza ajtaját. – Példába hozta Sopron követe a tisztválasztási kicsapongásokat. Nincs most helyén annak vitatásába ereszkedni, mik legyenek ezeknek nemző okai, de válasz gyanánt kérdi követ urat, mit mondana reá, ha a kormány ürügyül vévén a kicsapongásokat, eltörlené a választást, s maga nevezné a megyék tisztviselőit?
Vö. az 565. old. 14. jegyzetével.
Azáltal, hogy az egy-egy jobbágytelekhez kimérendő legelő mennyiségének meghatározását – a rendek által kijelölt 4–22 holdas alsó és felső határ között – az úrbéri bíróságokra kívánta bizatni. Vö. az ápr. 9-i kir. válasz erre vonatkozó pontjával: Iratok. IV. köt. 24. és a 367. old. 34. jegyzetével.
DEÁK ugy vélekedik, hogy midőn Sopron követe a fölirás élvét módositani akarja, ez az ő saját előadása szerint is lehetetlen. Mi azt mondjuk fölirásunkban: a kormány tette sérelem, mert fennálló törvényeink szerint a kérdéses esetben hűtelenségi pert kezdeni nem szabad; Sopron követe ellenben azt mondja: alkossunk jobb törvényt. Ez a két dolog se összeköttetésben nincs, se egymást nem módosíthatja. Mi soha se mondottuk, hogy a fennálló törvényeket világ végéig meg akarjuk hagyni mostani valóságukban; lássa a törvényhozás, mit csinál, mi csak az élő törvényben a végrehajtó hatalom által okozott sérelmet akarjuk orvosolni, s ezen thesissel bizonyára Sopron követének okoskodása legkisebb összefüggésben sincs.
SOMSICS az 1485: 6. czikkelyben világosan elszámlálva látván a nádori közbenjárás eseteit,* a jelenvalót azoknak körébe nem számíthatja. Elhiszi, hogy a kérdésben forgó tisztelt két személyre ezen úton kedvezőbb kimenetel eszközöltethetnék, de midőn a nemzet jusáról van szó, a személyes érdek másodrangú tekintet. Igaz ugyan, hogy vitatásba került az elv s a fő RR hosszas izenettel feleltek, de egy szó sincs izenetjökben, mellyet megczáfolni ne tudnánk; s van Isten és van világ, itéljen az igazság felett. A szónok inkább nyitva kivánja a nemzet sebét tartani, mint a személyek tekintetéből ugy behártyásítani, hogy mérge lassan dúljon a hártya alatt, s fenéje a csontig rágódzzék. Megmondottuk mi a követtársunk ügyét tárgyazta másik izenetünkben, hogy jövendőre készek vagyunk uj törvényt alkotni,* teljesítve van amit kiván Sopron követe, de a fő RR azt fel sem fogták s ekép jelét adták, miképen egyedüli czélzatuk, hogy a fennálló törvénynek nem akarnak hódolni, s törvény helyébe önkényt vágynak állítani.
Vö. a 315. old. 27. jegyzetével.
A Balogh János ügyében kelt izenetet l.: Iratok. IV. köt. 340.
TARNÓCZY csudálkozik, hogy csak egy tag is akad, aki az elv elejtésével kiván akár közbenjárást eszközölni, akár fölirni. Hiszen ha béavatkozásunk azon alaptól megfosztatik, hogy a szóllás szabadsága sértve van, akkor többé szóllónk a dologhoz nem lehet.
Valamint ezen kijelentések szavazás közben történtek, úgy a többi szavazók is rövidebb, hosszabb előadással kisérék szavazatjaikat. – Igy MADOCSÁNYI azt az elvet fejtegeté, melly szerint a szóllás szabadságának alkotványunk valódi szellemében szélesb határokkal kell birnia közgyűlésekben, mint magános gyülekezetekben. Mert magános életünk körében tisztelettel kelletik kormány és törvény eránt viseltetnünk, közgyűlésben azonban a törvényhozásbani részvétét közvetlen gyakorolni legfőbb constitutionalis jusunk tulajdona. Aki tehát mint törvényhozó szabadon kimondja, hogy a kormány valamelly javaslatát ez vagy amaz szándékból eredettnek, s ilyen vagy amollyan következésűnek s annál fogva károsnak tartja, s mint törvényhozó ellenkező szempontokból indulni a hazára jobbnak s hasznosbnak véli, s ez által a nemzet javát meggyőződése szerint előmozditani törekszik: az hűtelenségi vád alá teljességgel nem eshetik, ha csak a törvényhozásra múlhatatlanul megkivántatott szabad és sok oldalú nyomozás helyébe szolgai engedelmességet állítani nem akarunk. – Továbbá minthogy Nagy Pál és mások az 1723: 9. czikkelyben foglalt erectio iránt többízben felhozták, miképen szóval is lehet lázzitani: – erre a szónok azt jegyzé meg, hogy ha lázzadás követi a beszédet, akkor a beszéd már tetté változik, s mint ilyen, az idézett törvény súlya alá esik anélkül, hogy azon törvény a szó szabadsága ellen is fordíttathatnék. – Ismételt zajongást gerjesztett FRIEBESZnak ezen előadásra adott válasza; aki hasonlítást tett a szóllás és lövés között. Lőni, ugymond, szintúgy szabad mint szóllani, de mindamellett is, ha valaki puskáját előljárójának vagy embertársának szegezi, bár ha meg nem sebesíti is, mégis büntettetik.
BERNÁTH a kérdéses ügyet eleitől fogva buzgón pártolván, most is előterjeszté, miképen a küldők, megbizottjaiknak kezeikbe tévén a nemzeti jusok oltalmának szentséges depositumát, ezen állásnak védelmére támaszkodva otthon nyugodt kebellel gyakorolták alkotványos jussaikat. Nem is késedelmeztek a RR szép hivattatásuknak megfelelni, s elejökbe adatván a megbizó nemzet jusain ejtett sérelem, annak orvoslásán munkálódni siettenek. De alig tevék az első lépéseket, midőn a megbizott védek sorába is hasonló csapás ütött, s már ők sem biztosak többé a kezeik hűségére bizott nemzeti depositum oltalmában. – Meg ütközik a szónok elején mindjárt a főrendek izenetének azon méltatlan vád felett, mintha a KK és RR a törvényes szabadságon kivül más valamelly szabadságot értettek volna, és valódi sértésnek veszi, hogy ilyesmit csak kétségeskedőleg is említhettek a Rendekről. Egyébiránt azon izenet czáfolgatását későbbre hagyván, most csak azt jelenti ki, miképen ő 1.) a törvényhozás hatalmát nemzet és fejedelem közt egyenlő részben felosztottnak vallván, küldőinek a törvényhozásba szabad szóllásali befolyhatását oly tisztán és sértetlenül fel akarja tartani, mint aminő szent a Felségnek azon viszonyos hatalma, hogy propositiókat tehet. 2.) Fel akarja tartani a képviselőknek azon szabadságát, hogy a salvus conductus oltalmának alatta küldőik nevében szabadon szólhassanak; s a veszélyeztetni vélt nemzeti jussokat férfiasan védelmezhessék. – Ezt pedig felirással kivánja eszközölni, és pedig tagadja, hogy ezen törvényes út kevésbé lenne szelíd, mint a közbenjárás. Mert nemzetünk számítást haladva többször él felirással, mint közbenjárással; pedig senki sem meri talán azzal vádolni a Nemzetet, hogy az közönségesen a durváb eszközt szokta használni.
PFANSMID a felírás pártolói részéről is elösmérve látván, hogy közbenjárás útján a kérdéses pereknek elenyésztetéséhez nagyobb lehet a reménység, kérdi: valjon mi jobb, papiroson dicsekedni a principiummal s a pert el nem enyésztetve látni, vagy a per megszűnésének örvendeni s a principiumot józan korlátok közt elösmerve szemlélni? Másnak látná a dolgot, ha reménlhetné, hogy a fő RR s Ő Felsége is el fogják a RR határtalan elvét fogadni; de ehhez reménysége nem lehetvén, nem is hiszi, hogy egy olyan elv, mellyet csupán ez a tábla állít fel s a legislationak többi részei el nem ösmerik, a szóllás szabadságát védhetné; és minden illusiók közt legnagyobb csalódásnak itéli azt, miszerint a nemzeti jus nem oly törvénnyel, melly kivihető, hanem puszta theoriai elvvel oltalmaztatik, és világosnak mondatik azon törvény, melyről a fő RR táblája, a kormány, sőt ezen táblának nagy része is ellenkező véleményben van. Ő mindenek előtt a pereket kivánja elenyésztetve látni, s valamint meg van győződve hogy e nélkül a nemzet magára a principiumra soha sem támaszkodhatik úgy azt is hiszi, hogy az actiók megszűntetése fogná legerősben azt az elvet védeni, hogy szóért hűtelenségi pernek helye nem lehet.
Összefüggés miatt itt jegyzem meg azt is, miképen később a főrendi izenet részletes czáfolgatásáról lévén szó, midőn többek által emlittetnék, hogy a fő RR egész izenetjökben Ő Felségének személyéről s a királyi méltóságról szóllanak, s ekép a constitutionalis rendszer ellenére a Felség személyét a kormánnyal összezavarják, – PFANSMID azt felelé, hogy miután Verbőczy szerint is „omne imperium et regimen in unicum Regem legitime coronatum translatum est”,* a szónok Ő Felsége kormányán kivül más kormányt nem ösmér, és azért nem is csudálkoznék, ha ő felsége a kormány ellen mondottakat magára venné. Azt tudja, hogy törvényeink hűtelen tanácsosokrul szóllanak, de a kormányt Ő Felségétől el nem lehet választani. – Erre többen feleltek. MARCZIBÁNYI azt válaszolá, hogy ha figyelmetesen megolvasta volna Szepes követe törvényeinket, többekre talált volna, mellyek a kormányt a Felségtől megkülönböztetik. – BERNÁTH hivatkozott a constitutionalis rendszer azon alapelvére, melly a királyok sértetlenségét azáltal biztosítja, hogy tulajdon tetteikért is a király cselédjeit teszi felelőseké, mint ez már több izben, s leginkáb a thronus érdekében megmondatott.
Tripartitum, II. rész 4. cím, 2. §: „… tam condendae legis, quam cuiuslibet possessionariae collationis, atque omnis iudiciariae potestatis facultas in … principem ac regem nostrum legitime constitutum, simul cum imperio et regimine translata est.”
Egyébiránt Pfansmidnak előadására többen válaszolgattak. – BŐTHY megjegyzé, miképen Szepes követe festői tulajdonánál fogva azon szép idaeában létez, hogy ha közbenjárás utját választanók, a perek megszűntetése nem kegyelemkép következnék. A szónok ugyan nem tudja, minő resolutio jövend, Szepes követe jobban tudhatja, minthogy minap egy párt már stylusba foglalva jóslólag elmondott,* annyi mindazáltal igaz: hogy habár a személyek nyomban feloldoztatnának is a per alól az elv megmentése nélkül, jövendőre biztosítás nem szereztetnék; ellenben bármit mondjanak is a fő RR, csak e tábla maradjon állhatatos, s a principium megóvása nem olly csekély dolog. Változhat idő s körülmény, de a nemzetek jussai örökök. – Egyébiránt amint meg van győződve, hogy ha ezen kormánycsapás diaetán kivül történik, egy ember sem akad, aki azt sérelemnek nem tartaná: úgy miután tapasztalja, hogy a nemzet megbizott védelmezői hasonló csapást szenvednek, s a fő RR táblája sérelemnek még ezt sem veszi, sőt a többség már ezen táblánál is ingadoz, midőn azt látja, hogy tulajdon azon egy hazának fiai közül, kik egyenlő törvény oltalma alatt állanak, egyik rész a kormány kérdéses tettét olly sérelemnek tartja, mellynél magyobb halomra nőtt sérelmeink tömegében sem találtatik, a másik rész pedig ugyanazon tettet törvényesnek nyilatkoztatja: midőn végre tapasztalnia kelletik, hogy ami az ország 1/52 részének, gátolhatlan hatalmában van, t. i. felirást tenni Ő Felségéhez, az az egyesült nemzettől megtagadtatik, nem csak kétségbe kell esnie alkotmányunk felett, sőtt azt is meg kell vallania, hogy bármit tegyen is vele a kormány, ő akárhová fog inkább orvoslásért folyamodni, mint az országgyüléséhez; mert üldöztetést szenvedve, megvan legalább azon nyugtató érzelme, hogy sérelmet szenved, de ha ide folyamodik, ez is veszélyben forog, s végtére még az mondatik, hogy amit szenvedett, az még csak nem is sérelem.
Vö. Pfannschmidt előző felszólalásával, 571. old.
SOMSICS hasonlókép Szepes követének felelve bizonyossá tevé, hogy ha olly resolutio találna érkezni, melly a törvények világos értelmét tagadná, meg fogjuk tudni mutatni, mik voltak azon áldozatok, mellyekért a 7. 9. 10. 11. 12. s 57. 1723. czikkelyek pótlék gyanánt alkottattak.* Meg fogjuk mutatni, mit vesztett a nemzet 1687-ben,* mikre állott 1723-ban az 1-ső s 2-ik czikkelyekben* s hogy ezen áldozatokért méltán kivánhatott biztosítást önállásának s képviseleti jussainak. Csudálkozik egyébiránt, hogy a fő RR most a felirást ennyire ellenzik, bezzeg midőn a hűtelen tanácsosokrol volt szó, azt mondották, nem lehet a felelősséget felállítani, mert ha ehhez ragaszkodunk, úgy le kelletik a repraesentatio jusáról, s az 1790: 14. czikkelyről mondanunk.* Engedjék tehát a fő RR, hogy hátráltatás nélkül élhessünk azon jussal, mellyhez akkoron olly magasztalásokkal ragaszkodtanak.
Az 1723: 7. tc. az országgyűlés megtartását és rendjét szabályozza; az 1723: 9. tc. a hűtlenség eseteit sorolja fel, az 1723: 10. tc. a nagyobb hatalmaskodás eseteiről szól, a 11. tc.-ben a halálbüntetéssel sujtandó hűtlenségi esetek vannak, a 12. tc.-ben pedig a korábban hűtlenségnek számító, enyhébb elbírálás alá tartozó esetek; az 1723: 57. tc.-re l. az 502. old. 19. jegyzetét.
Azáltal ti., hogy lemondott a szabad királyválasztásról a Habsburg-ház férfiága javára (1687: 2. tc.) és lemondott az Aranybulla 31. cikkelyében biztosított ellenállási jogról (1687: 4. tc.).
A pragmatica sanctiot törvénybe iktató cikkelyek.
A Somssich indítványára alkotott törvényjavaslatot – l.: Iratok. III. köt, 4. kk. – a főrendek 1834. szept. 9-i ülésükben utasították el. Vö. Országgyűlési Tudósítások. III. köt. 168. kk., 502. kk. és e kötet 337. old.
A szavazatok eként állottak: Jelen nem volt Nógrád. – Nem szavaztak: Veszprém, KOCSI HORVÁTH úgy nyilatkozván, hogy legújabb utasításnál fogva fölirásra nem szavazhat a közbenjárásban pedig csakugyan némi kegyelmet, s abból a nemzet jussára kárt következhetőnek lát, következőleg nem szavaz. – Továbbá nem szavazott: Bács és követeinek ellenkező véleménye miatt Beregh sem.* Végre Abaúj részéről Bárczay Mihály jelen nem léttében PÉCHY JÁNOS oda nyilatkozott, hogy utasitása vártában szavazatját felfüggeszti. – A többi 45 megye közzül felirásra szavaztak: Pozsony, Trencsin, Vas, Zala, Komárom, Liptó, Somogy, Bars, Honth, Zólyom, Tolna, Pest, Zemplén, Sáros, Ungh, Szathmár, Szabolcs, Borsod, Heves, Bihar, Csongrád, Békés, Temes és Torontál v[árme]gyék és a Hajdu kerület. – A többi 21 megye (Horvátországot is beleszámítva), s ezek között újabb utasitásánál fogva Csanád is: az Egyházi Rend s a Jászkun kerület közbenjárásra voxoltak. – Ezek szerint többség végzésének a felirás megmaradása nyilatkoztatott.
A beregi követek egymással ellentétes állásfoglalását l. előbb, 547. old.
Ekkor DEÁK a fő RR izénetét pontról pontra felvévén, előterjeszté, miket kivánna a hevesi követ által mondottakon kivül a fő RRnek felelni. Mondják ugyanis 1.) a fő RR, hogy a szóllás szabadságát az alkotványos nemzet szabadsága legbiztosb támaszának ők is elösmérendik, mihelyt e magyarázat a törvényes szabadság kifejezését magában foglalandja. Erre feleletül lehet adni, miképen a KK és RR elébbi izenetének* homlok irása s abban a törvényekre történt hivatkozás bőven mutatja, hogy a törvényesen kivül más valami szabadságot nem érthettek, de a fő RR által is nemzeti fő kincsnek elösmért szabad szóllásnak törvénytúli korlátolását fájdalmas sérelemnek tekintik. – 2.) Mondják, hogy a természeti korlátlan szabadságot a társas élet több oldalokról fékezi. – Ezt a KK és RR legkisebbé sem veszik kérdésbe, sőt magok kijelelték azon törvényeket, mellyek által a szóllás szabadságának különben közös természeti jussa korlátolva van. De ép ezeknek következésében azt is kell vallaniok, hogy társaságos életben a végrehajtó hatalom csupán a törvény által tulajdonított hatóságot gyakorolhatván, túl a törvényeken szorító korlátokat nem vonhat, s ha teszi, megsérti azon törvényeket, mellyeknek végrehajtása reá bizatott. – És épen ez a felelet illik 3.) azon törvényekre is, mellyeket a fő RR bizonyitásul idéznek arra, hogy a szó szabadsága nállunk is korlátoltatik. Mert hogy nem korlátoltatnék, azt a RR soha sem állitották, hanem csak a törvényes korlátokon túl terjesztett önkényes szorítás felett panaszkodnak. Ami pedig különösen a 2-ik rész 72-ik czimjére,* annak megmutatására tett hivatkozást illeti, hogy birsági büntetés miatt a fő ügy el nem enyészik: ezen hivatkozást a szónok egyenesen hibásnak tartja. Mi van azon törvényben? Az hogy aki saját perében emenda lingvae* vétségbe esik, perét folytathatja. Innen a fő RR azt a következtetést vonják, hogy aki széksértésben lemarasztaltatik, az – saját peréről itt szó nem lehetvén, mert ő pert nem folytat – a királyi Fiscus által hűtelenségi perbe vonatathatik. A szónok nem tehet rólla, de ezen syllogismusban ismét nem lát logicát. – 4.) Hivatkoznak Debreczenyi Györgynek az 1588: 48. czikkelyben foglalt esetére.* Meg kell itt jegyezni, hogy a salvus conduetus megsértése azon időben az 1-ső rész 14-ik czimje* szerint még hűtelenségi büntetés alá tartozott; Debreczenyi György tehát notoriusnak declaráltatott nem a kormány, hanem a diaeta által, s nem szóllás vétkéért, hanem mivel a diaetalis szabad oltalmat (salvus coriductust) megbántotta. Úgy de Verbőczynek idézett törvényét az 1723: 7, 9, 10, 11. és 12. czikkelyek* e részben megváltoztaták, s a salvus conductus vétségét a hűtelenség esetei közül kivették. Debreczenyi György példájára tehát többé hivatkozni nem lehet. 5.) Ami legfőbb, a fő RR egész izenetjökben mindég a fejedelem személyét s méltóságát emlegetik. A KK és RR azonban erről egy szóval sem tettek emlitést, nem felségsértésről, hanem nota eseteiről szóllottak, és szóllottak köztanácskozások közben a kormány felől történő emlitésekről; már pedig mind ezen tábla, mind a másik tábla is hosszas gyakorlattal több példáját adta annak, hogy alkotványos országban a kormánynak emlitése a fejedelem személyétől egészen különbözik, de természet szerint is különböznie kelletik, különben sérelmeinket elő sem adhatnánk. 6.) Mondják a fő RR, hogy széksértés mellett a sértett félnek magános keresete fennmarad. De a RR erről hasonlókép nem szóllottak, hanem csak azt állitották, hogy egy vétségért két publica actiónak helye nem lehet; már pedig hogy a hűtelenségi kereset nem magányos kereset, azt csak senki sem fogja tagadni.
A rendek előző izenetét e tárgyban l.: Iratok. IV. köt. 240. kk. és e kötet 531. kk.
L. előbb az 503. old. 23. jegyzetét.
Emenda linguae, emenda capitis, nyelvváltság, főváltság: a bíráság megsértése miatt a helyszínen kiszabott büntetés.
L. előbb, az 551. old. 4. jegyzetét.
Vö. az 507. old. 12. jegyzetével.
L. az 572. old. 11. jegyzetét.
Ezen előterjesztésben megegyezve SOMSICS még arra a pontra, mellyben említik a fő RR, hogy a vádlevél még nem itélet, s igy sérelmes sem lehet, válaszul adatni véli, hogy e tárgyban nagy az egyformaság, s valamint a szóllás szabadságára nézve maga a vádlevél is roppant sérelem, úgy a vádlott személyre is nagyon súlyos, mert nemcsak költségi s fáradsági áldozatokba kerül, hanem független emberre az ajtókon koczogtatás kötelessége is nagyon keserves állapot.
Végre még BERNÁTH is megjegyzett némellyeket, t. i. elösmeri ugyan, hogy a királyi Fiscusnak magános ügyeire nézve szintolly perkezdési jussa van mint más akárkinek, de máskép áll a dolog a büntető perek iránt. Hűtelenségi pert maga hatalmával nem kezdhet, hanem csak felső parancsnál fogva. Ez tehát kormány tettét foglalja magában, melly ha törvénytelen, bizonyosan sérelem is. – Szent István 2-ik könyvének a fő RR által felhivott 53-ik fejezetét* ami illeti, ez is helytelen hivatkozás. Azok ellen rendel az büntetést, kik álnok beszéddel a fejedelem személyét sértik. Már pedig a kormány emlitését a fejedelem személyével identificálni, ekkorig a szepesi követen kivül eszébe még senkinek sem jutott,* az említett törvénynek tehát, mellyre az 1723: 9. már nem is hivatkozik, még alkotása idejében is más volt értelme, mintsem hogy a jelen esetre. csak távolrul is alkalmazni lehetne. – Végre meg nem foghatja, hogy kerül ide Debreczenyi György dolga? Az diaetán történt, itt gyűlésbeni beszédről van szó. Inkább várta volna ezen példázgatást a szónok a barsi követtárs ügyében, s ha ott Debreczenyiről fognak a fő RR beszélni, majd ő is fog nekiek a csanádi püspökről szóllani.
Vö. az 551. old. 3. jegyzetével.
Vö. Pfannschmidt korábbi felszólalásával, 571. old.
Ezen előadások szerint rendeltetett a válasz készittetni.*
Az ilyen értelemben készült második izenetet l.: Iratok. IV. köt. 349. kk.
Július 10-én kerület. – Elnökség: Szalopek, Szirmay. Következett a szóllás szabadságán ejtett ujabb sérelem tárgyában költ főrendi rövid, s egészen az első iránt adott feleletre hivatkozó izenet. (A Balogh ellen rendelt hűtelenségi per ügyében.*)
Az izenetet l.: Iratok. IV. köt. 346.
PFANSCHMID nem tagadja ugyan, hogy van az elvre nézve a két eset között némi hasonlatosság, azonban még sem ért egyet a fő RRkel, kik azt egészen identificálni kivánják. 1-ső különbség az, hogy itt követ szóllott megbízói nevében, aki számadással egyedül küldőinek tartozik. Erősitő például hozza itt fel azon 1827-ki esetet, midőn a nográdi követ kijelentette hogy küldői a jobbágytelken lakó nemesek iránti törvénynek, ha meghozatnék is, engedelmeskedni nem fognak, s az ország Rendei vétkesnek nyilatkoztaták Nógrád vármegyét, de nem a követ előadását.* – 2-ik különbség, hogy ezen esetben szóllott az országnak egyik képviselője, aki salvus conductus alatt áll; melly körülményre nézve a fő RR nem is feleltek. – 3.) A B. Wesselényi beszédjének se mivoltát, s körülményeit itt senki nem említette, s az diplomatice előttünk tudva sincs, ellenben a barsi követ beszédje közöttünk történt s így annak tökéletes ösméretében lévén, egész bizonyossággal állithatjuk, hogy hűtelenségi vád alá nem tartozhatik. – Végre megjegyzést érdemel az is, hogy a KK és RR e tárgynál útmutatást adtak a törvény hijányának jövendőre nézve pótlására,* s a fő RR ezt is hallgatással mellőzik. – A szónok, tehát ezen második esetben olly roppant sérelmet lát, ami rögtönös orvoslást kiván, eszközül tehát a közbenjárást mint legbizonyosabbat választja. Ő legalább meg akarja keblét azon keserű érzés fullánkjától menteni, hogy a sérelemnek gyors elenyésztetését s barátjának, követtársának felmentését, aki lelkének tisztaságában csak szavainak nem parancsolhatott, egy képzelt. theoriai principiumnak feláldoztuk.
Az országgyűlés 1826. aug. 11-i feliratában járult hozzá, hogy a jobbágytelken lakó nemesek telkeit is adó alá vessék. A feliratot l. az országgyűlés Irásaiban, 661. kk. Nógrád megye aug. 21-i közgyűlése tiltakozott a határozat ellen, kijelentette, hogy a hozandó törvénynek nem fog engedelmeskedni és utasította követeit, hogy ezt jelentsék be az országgyűlésen is. A király dorgálásban részesítette a megyét, az országgyűlést pedig felszólította, hogy az ilyen zavaró kísérlettel szemben védje meg a törvényhozás tekintélyét. A kir. leiratot és a Nógrád megyének küldött dorgálás szövegét l.: Uo. 682. kk. – A fejlemények után a nógrádi követek megyéjük nevében kimagyarázó nyilatkozatot tettek, mire a rendek szept. 23-i feliratukban kérték a királyt, hogy tekintsen el a tervbevett vizsgáló bizottság kiküldésétől. L.: Uo. 713. kk.
A rendek előző izenetét e tárgyban l.: Iratok. IV. köt. 340. kk.
SZABÓ a két eset közötti különbség iránt egyetért ugyan Szepes követével, de miután a közbenjárás tegnap el nem fogadtatott, ezen nagyobb sérelemnél a felirástól eltérni egyátaljában képtelenségnek itéli. Barsnak érdemes követe nem tett egyebet, mint csupán itéletét s véleményét mondotta ki egy harmadik tette felől, mellyet a kormány maga véleménye szerint helybe nem hagyhatónak, sőt hűtelenségi vád alá tartozónak itél. Már pedig ha más tettéről véleményünket kimondani annyit tenne, mint azon tettben osztozni, hová vezetne bennünket ezen veszedelmes elv? Hiszen e szerint a kormány nemcsak minden ártatlant hűtelenségi vád alá vethetne, hanem a vádoltnak semmiféle esetben sem lehetne feloldoztatnia, mert a birák, kik absolutiora szavaznának, a kormány kárhoztatta tettnek szintén részesei lennének, s már előre el kellene ellenök a notae pert inditani. – A szónok tehát felirásra szavazott, s előterjesztése közönséges helybehagyásra talált.
BORCSICZKY hasonló értelemben szavazva azon elvből indult: hogy ha a kormány az országgyülésének egyik tagját maga hatalmával hűtelenség vád alá vetheti, úgy ezen táblának disciplinaris hatósága megszünik, s ezzel önállása is elenyészik. A törvényhozás hatalma két egyenlő részre van osztva, ha az egyik rész ily erőhatalmat arrogál magának a másik felett, úgy az következik, hogy a kormány tagjait s tanácsosait mi is, minden előleges egyesülés, avagy csak értekezés nélkül is hasonló perbe vonattathatjuk.
BŐTHY a kormány törvénytelen tettéből hasonló törvénytelenségre példát vonni nem akar. S különben is bár a törvényhozás hatalma egyenlőn van felosztva, nem véli-a végrehajtás iránt is egyenlőknek a kormány s nemzet kötelességeit. A kormány tartozik a törvényeket teljesíteni és teljesittetni, mi pedig felügyelni tartozunk, hogy a végrehajtó hatalom túl ne lépjen a törvényszabta korlátokon; s ha túllépve törvényt sért, orvoslást eszközölni kötelességünk. Szepesnek különböztetéseit a szónok is elfogadja, de megvallja, nem azon következtetést várta, hogy felebaráti szeretetből induló közbenjárással végezze beszédjét. Hiszen a győri követnek* elvei oly tagadhatlanok, hogy nem constitutionalis statust, hanem despotiát sem tud képzelni, ahol más tettéről véleményünket kimondani annyit tenne, mint a tettben osztozni. A kormány azonban eme képzelhetlen elvet is gyakorlati illesztésbe veszi. Bars v[árme]gyébe mihamar a kérdéses történet után rescriptumot küldött, s abban többek közt azt mondja, „miképen nem kételkedik, hogy egy tagja sem lesz Bars v[árme]gyének, aki követjének beszédjét ne kárhoztatná”, kijelenti tehát, mit rendelt iránta, s erről pro congrua vestri directione, ugymond, tudósitja a vármegyét.* Mit jelentsen ez? nem nagy exegesis kell hozzá. De ha ez igy áll, ha már más tettéről véleményünket is vétek kimondani, úgy existentiánk olly kevéssé van biztosítva, sőt a társaságos élet czéljai elannyira elenyésztetvék, hogy nemcsak házi magányunk rejtekébe, hanem a társaságon kivüli lét vadonjaiba kell inkább visszavonulnunk, mintsem ily törvénykivüli állásba létezzünk.
Az utalás Szabó előző beszédére vonatkozik.
A Balogh János ellen jún. 22-én indított eljárás iratait l. folyamatosan OL. Kanc. eln. 1835/1373., 1396., 1401., 1402. stb. számok alatt.
LUKA hasonlókép különbséget látott a két eset között, annyiban t. i. hogy a Wesselényi esetje nagy sérelem, a Baloghé pedig még a nagynál is nagyobb. – BERNÁTH rövid szavakban imigy rajzolá az esetek közti különbséget: Amott megsértettek a nemzet reservált jussai, itt pedig azon törvények, mellyek a törvényhozó test tagjainak biztositására valának alkotva.
Ezekután a felirás nem is elleneztetvén, annak megmaradása szavazat nélkül végzésnek nyilatkoztaték, s az izenet Győr követe előadásához illesztetni rendelteték.*
A rendek ilyen értelemben készült második izenetét l.: Iratok. IV. köt. 332.
