a) A cortesia eránti 4-ik s a szóllás szabadsága sérelmeit tárgyazta 2-ik izenetek, a KK és RR által tanácskozásba vétettek anélk…
a)
A cortesia eránti 4-ik s a szóllás szabadsága sérelmeit tárgyazta 2-ik izenetek, a KK és RR által tanácskozásba vétettek anélkül, hogy a két tábla között csak közelités is történnék.
A cortesia eránti 4-ik s a szóllás szabadsága sérelmeit tárgyazta 2-ik izenetek, a KK és RR által tanácskozásba vétettek anélkül, hogy a két tábla között csak közelités is történnék.
Pozsony, julius 17. 1835.
Utóbbi levelem végén említém, hogy a közlött vitatások után hozott végzések következésében a felirási boritékok czimzetét tárgyazta 4-ik s a szóllásszabadságon ejtett két sérelem iránti 2-ik izenetek a KK és RRnek Piller és Poszavecz elnökségök alatt tartott kerületi ülésében* megrostáltattak. – Ez alkalommal, midőn a fő RR azon állitására, hogy a kir. Fiscusnak szintén csak olly perkezdési joga van, mint más akár kinek, válaszul szolgáló pont olvastatnék, NAGY PÁL most azt is vitatá, miképen teljes lehetetlen akadályozni, hogy valaki, s igy a kir. Fiscus is, pert, habár alaptalant is, ne kezdjen, miután nállunk a vádlevél benyujthatása felől itélő külön biróság nincs, s igy e részben is csak a rendes biró itételét keletik bévárni, melly állitását a magános értékbeli perek köréből vett példákkal bizonyitgatá.
Júl. 14-én.
DEÁK azonban a magános értékbeli perektől vont okoskodást a büntető perekre alkalmazhatónak nem itélte. Amazokra nézve a kir. Fiscus a haza polgáraival ugyanazon egy törvények alatt áll, ezek szerint pedig valamint tetszése szerint kinek kinek pert kezdeni szabad, ugy arról is gondoskodtak törvényeink, hogy a hazának polgárai haszontalan keresetekkel ne háborítgattassanak, s az alaptalan perlekedést hol költségek megtéritésével, hol reconventio, hol indebita, hol calumnia sulyával büntetik.* De egészen máskép áll a dolog a büntető perekre nézve. Ki merné álltani, hogy a megye fiscusa akárkit tetszése szerint criminalis perbe ad personaliter comparendum et juri standum idézhet? s hogy az idézett fél a bírói feloldozás reményével legyen magát vigasztalni kéntelen? Ez szomorú dolog lenne, s valamint semmi jól elrendelt statusban, úgy Magyarországban sem történhetik. Nálunk nevezetesen criminalis pert a vármegyének különös határozata nélkül kezdeni nem lehet, ezen határozatot pedig magistratualis investigatio előzi meg, melly gyakran a terhelt fél kihallgatásával, legalább nyilatkozásának (ha azt bé akarja nyujtani) elfogadásával, s minden esetre bizonyos törvényszerű indiciumok előzményével van összeköttetve. Ez a legcsekélyebb criminalis esetre is így áll, pedig senki sem fogja tagadni, hogy a hűtelenségi és felségsértési perek a büntető törvénykönyvnek legsúlyosabb részei, hogy lehessen tehát állítani, hogy ezekkel a Fiscus tetszése szerint akárkit törvénytelenül háborgathasson, csak azért, mert ha ártatlan a vádlott fél, majd feloldoztatik. E szerint személyeink bátorsága s nyugodalma nagyon szomorú lábon állana. Igaz ugyan, hogy ezen pereknél a megyei határozás előzményének helye nem lehet, minthogy nem a megyei bíróságok körébe tartoznak, de vannak az ok nélküli hurczoltatásnak törvényeinkben más korlátjai: t. i. ezen pereket a kir. Fiscus csak a kormánynak különös rendelete mellett indíthatja, a kormány pedig szorosan a törvényekhez tartozván magát alkalmaztatni, ezeknek értelmén s rendeletén kivül, olly esetben, melly ha egészen a feladás szerint áll is, hűtelenségi per tárgya nem lehet, perkezdést nem is parancsolhat, különben sérelmet követ el, melly viszont a törvényhozó test orvoslása alá tartozik. – NAGY PÁL azt vitatá, miképen mind ezek mellett is lehetetlen megakadályozni, hogy alaptalan büntető perek ne kezdessenek. Mert elegendő példa van rá, hogy bárminő vigyázattal legyenek is a criminalis actió elrendelésében a vármegyék, mégis megtörténik, hogy a vádlott fél a perben feloldoztatik. – DEÁK azonban innen korántsem következtetheté, hogy a Fiscusnak önkénye szerint szabad legyen büntető pert is úgy, mint értékbelit kezdeni. Feloldoztathatik ugyan a criminalis perbe fogott fél, ha bébizonyitja hogy nem bűnös, azaz hogy a követelt bűn reá nem világosodott. De itt a dolog egészen más, mert itt a RR többsége azt mondja, hogy álljon bár szórul szóra a királyi Fiscus által praetendált factum, hűtelenségi pert kezdeni mégsem volt szabad, mondja pedig ezt a többség nem azért, mintha B. Wesselényi szavainak taglalásába bocsájtkoznék, s különösen a mondott szavakat vétkeseknek tartaná vagy nem tartaná, hanem azon általános törvényszabálynál fogva, hogy közgyűlésbeni beszédért hűtelenségi pert kezdeni törvénysértés, és igy sérelem. – ANDRÁSSY eként okoskodott: Magános keresetet indíthat magános személy, büntetőt az, kit a törvény e végre kirendelt, mind a kettő a törvényszabta határok között. Hogy criminalis per kezdésre tiszti vizsgálat s megyei határozat kivántatik, ez igaz, de hogy hűtelenségi perre is hasonlók kivántatnának, azt törvényből legalább senki sem fogja bébizonyitani. – Erre azonban csak az válaszoltaték, hogy azt senki sem is állitotta. – BENCSIK azt mondá, miképen kiki elösmeri, hogy felségsértést szóval lehet a gyülésekben elkövetni, ez pedig több a hűtelenségnél, következőleg ha nagyobbat lehet, kisebbet is. – Ezen okoskodásra csupán hangos visszatetszés válaszolt.
Reconventio: az alperes által a per folyamán a felperes ellen ugyanazon bíróság előtt indított viszonkereset. – Indebita indebita actio: méltatlan, megalapozatlan kereset. – Calumnia: hamis vád, fondorkodás, rágalom.
BORCSICZKY még megjegyzé, hogy a megye gyűlése sem rendelhet törvény ellen criminalis actiót. P. o. ha valakit becsületében megsértek, azt tartván egy közönséges szabály: vita et honos pari passu ambulat, nem mondhatja a v[árme]gye, hogy becsületét sértve annyit tevék, mintha életét vettem volna el, következőleg idézzenek perbe ad poenam homicidii. Ez bizonynyal törvénytelen actio lenne, de folyamodhatnék a Cancellariához, s az ezen actiót kétségkivül megsemmisitené. De ha maga a kormány tesz hasonló törvénytelenséget, mint amiről B. Wesselényivel tett, ellene a Cancellariához csak nem folyamodhatik az ország, hanem szokott úton kell a sérelmet orvosolnia. Mert kötelességünkben áll felügyelni, hogy a végrehajtó s bírói hatalom csak in sensu legis gyakoroltassék. – Aztán a jelenvaló esetre azt állítja a szónok, hogy B. Wesselényit a biró már fel sem oldozhatná mert Bars v[árme]gye követét szintén hűtelenségi perbe vonatta a kormány, csak azért, mivel nem kárhoztatá a Wesselényi beszédjét, következőleg a királyi Táblát is hasonló perbe kellene vonatni, ha nem kárhoztatná. Ez olly világos, mint hogy kétszer kettő négy. Erre némi nevetés támadván, BŐTHY kijelenté, hogy nevessenek bár; de a dolog csakugyan így áll, s ő állítani meri, hagy megyéje, melly e tárgyban inditványt tett,* s a KK és RR többsége, melly a kormány tettét törvénysértésnek nyilatkoztatva kárhoztatá, szintén csak azt mondotta, amit Bars v[árme]gye követje mondott. S ha ő notorius, az ország képviselő táblája is az. De ha már ily elvek fognak hazánkban a hon polgárai felett divatozni, úgy a szónok az ő polgári existentiáját le fogja tenni azon hűséges kezekbe, mellyek igy őrzik meg a személyes biztossággal kecsegtető törvények oltalmát. – Megjegyzem még, hogy a szólló követ úr megyéinknek azon hatalmát, miszerint criminalis actiót csak közgyülés határozhat, a más szabad nemzeteknél divatozó, s a személyek bátorsága tekintetében oly méltán magasztalt nagy esküdtszék (Grand Jury) intézetéhez hasonlitotta.*
Wesselényi ügyében a jún. 16-i kerületi ülésben Beőthy javasolt Bihar megye nevében feliratot. (L.: 498. kk.)
Az angol bűnvádi eljárás során a vád alá helyezést is esküdtek döntötték el. Az ún. Grand jury, amelynek az illetékességi körébe a vádlevél alaposságának elbírálása tartozott, 12–23 tagból állott és szótöbbséggel hozta határozatait. Negatív döntése esetén a további bűnvádi eljárás megszűnt.
Ezek valának az izenetek rostálgatásánál közbejött közönségesb érdekű vitatások.
Országos ülés a RRnél július 15-én. Napirenden voltak a tegnap kerületileg megállapított izenetek, név szerint: 1.) A felirások boritéki czimje iránti IV-ik. E részben a PERSONALISon kivül, bár melly alkalmas középutra hajlandóknak ezúttal is csak (4 megye követei nyilatkoztanak, s az Egyházi Rend, s Kassa, és Esztergom városok követei, kiknek ellenében KRICSKE oda szavazott, hogy ha csakugyan 1-ső s 5-ik Ferdinánd közt kell választania, V-ik Ferdinánd mellett marad. – E tárgy felől tehát semmi új érdekes vitatást nem közölhetvén, csupán azt jegyzem meg, hogy újon érkezett utasitásiknál fogva KLAUZÁL középutra, ACZÉL pedig az V-ik Ferdinándi czimre kéntelenitettek szavazni.
Ez tehát az igen nagy töbségű maradjon erejével megállván, következett a szóllás szabadságán B. Wesselényi személyében ejtett sérelmet tárgyazta 2-ik izenet.
A PERSONALIS röviden ismételvén már más izben is előadott általános ellenvetéseit, ANDRÁSSY volt első, aki csupán feledékenységben vélte feltalálhatni bokrosodó bajaink közüli kimenekedhetésünket, s azért a nádori közbenjárást kivánta annak eszközlésére, hogy a fennforgó esetek a kormány által is sűrű fátyolba boritva feledékenységbe meritessenek. – Pártolák a közbenjárást ACZÉL, MARKOVICS (Posega), PFANSMID, KAJDACSY, ZMESKÁLL, RUTTKAY, SZLUHA, B. PRÉNYI, GR. LA MOTTE, RAGÁLYI, s NAGY PÁL is oda látszott hajolni, nemkülönben FRIM, KRICSKE, VÁGHY, HASKE és STEIDACHER. – Ezek között MARKOVICS csupán gratia kérést emlegetve, ZMESKÁLL s mások a principim feláldozását kivánva.
RAGÁLYI pedig némi zugás után csendességet nyervén ezeket mondá: Már most kimondom azt is, amit eddig még nem mondottam, miképen t. i. soha el nem fogom ösmérni, hogy a kormánynak jusa s hatalma, sőt kötelessége ne volna azt, amit a törvény súlya alá tartozónak tart, elitélés vége törvényes bíró elébe terjeszttetni. És azt hiszem, hogy amelly nemzet ott is sérelmet lát, ahol nincs, kényszeríti a kormányt, hogy vele a törvény szigorúságát egész mértékben éresztesse.
KOCSI HORVÁTH újon érkezett utasitásának előterjesztésével a felirást többé nem pártolhatván, a közbenjárást pedig most már, midőn az csak a principiumok elejtésével történhetnék, könnyen veszedelmet szülhetőnek itélvén, inkább a biró itéletétől vár, mintsem ezen utat kövesse.
A felirás mellett többen szóllottak, nem akarván azonban ismétléseket rakásra halmozni, csupán azoknak beszédjeiről teszek rövid jelentést, kik e tárgyban másszor még nem, most pedig hosszasabban szóllottak. Nevezetesen Kubinyi,* Lónyay és a kerületben tollat vivő, s igy ott nem igen szólható Palóczy.
Kubinyi Ferenc ekkor foglalta el az eltávozott Prónay János helyett Nógrád megye második követének székét.
KUBINYI fájdalmas érzését tolmácsolá, mellyet a felett érez, hogy egy jeles hazánkfián, Wesselényi Miklóson kivül a követi karnak a salvus conductus alatt lévő egyik tagja is hűtelenségi perbe vonatott, s ezáltal az alkotmányunkkal s hazánkkal egykorú szabad szóllás megtámadtatott. Kifejté továbbá, hogy a nemzetek s kormányok közötti bizodalomra, melly nélkül javuk nem eszközölhető, mennyire megkivántatik a nemzeti nyiltszívűség, mert csak ennek útján ösmerkedhetik meg a nemzet szükségeivel, kivánatival s érdekeivel a kormány, s csak így hozhatja ezekkel öszehangzásba intézkedéseit. Még pedig ha megye s ország gyülésén, nyílt szivvel véleményünket előadnunk nem szabad, úgy megszűnik a törvény, meg a törvényhozás, és meg kell szünni a magyar nemzet characterében fekvő nyíltszivűségnek. Taglalgatva keresé a szónok okát és czáfolatát a kérdés alatt lévő sérelmes lépéseknek. S itt szemébe ötlik az, hogy olly beszédéért idéztetett hűtelenségi perbe B. Wesselényi, mellyet a polgári jussokbul kitagadott nép ügyében, a fájdalom megbukott V-ik urbéri cz[ikkely] 2-ik §-ussa eránt tartott. Jól tudja a szónok, miként két ellenséges elem harczol Európában egymással, t. i. a despotismus a liberalismussal, és látja, miként ezt amaz elnyeléssel fenyegeti. Még magát a despotismust is tűrhetőbnek véli, ha egytől, mint ha többektől származik. Egyes despota néha lelkiösméretének sugallásától megdöbbentve, néha a közvéleménynek kénytelen is engedve, akaratja ellen is jót tehet; de a többek despotismusa örökké csak saját hasznát teszi, s annak gyarapítására nincs eszköz, mellyet használni irtódznék. Ezen despotismust többnyire az olygarchiatól származottnak látja, melly most nyilván, majd mellesleges útakon szokott törekedni czélja felé. Igy látja azt hazánk historiájában is, s most is látjuk, hogy kik legyenek! Azonban ha a kérdéses sérelem is a despotismusnak a liberalismus ellen intézett törekvése, ha onnan ered, mivel a nép ügye pártoltaték, úgy a ministerium czélzatát meg nem foghatja, mert hiszen az V-ik s VIII-ik urbéri t. czikkelyt nemcsak Wesselényi, nemcsak Balogh pártolák! Hiszen a hazának igen nagy része pártolá, hiszen igen sokan vagyunk, ugymond, kik az Európába nem illő penészes olygarchiát kiküszöbölni, s a népnek tiszteletreméltó osztályát nemzeti polgári létre emelni kivánjuk!* Vagy talán áldozatokat tűzött ki magának a terrorismus principiuma? Vagy kénszeríteni akar, hogy nemzetünk javának előmozditásával felhagyva, hazánktól örök búcsút véve, kivándoroljunk? Ezen czélját elérni nem fogja, ha csakugyan ezt czélzaná, mert minket ideköt a hazaszeretetnek, a polgári kötelességnek érzete s tűrni, szenvedni fogunk, de kötelességünkben el nem csüggedünk. Akárkik légyenek is ellenségeink (mert a kormányról azt feltenni nem akarja), bizik a szónok az Istenben, hogy a terrorismusnak principiuma, mellyből eme sérelmek eredhettek, nem fogja megcsonkítani fejedelmünk eránt bizodalmunkat, de azt is reménli, hogy a nyíltszivűséget sem fogja megtagadni nemzetünk, s ennek segitségével a veszélyeztetett közbizodalom a nemzet s királyi szék között mindkettőnek javára, dicsőségére dönthetlenül fel fog állani. Ha kedve telik a kormánynak büntetésekben, ott vannak a körmöczi hűtelen sáfárok, ott vannak a népnek verejtékét pazarló, s hatóságukkal visszaélő cameralis tisztek, s fájdalommal legyen mondva megyei tisztviselők is, ott mutasson terrorismust, ezekkel éreztesse keménysége súlyát, de ne támadja meg polgári létünknek életerét, legszebb, legérzékenyebb jussainkat!! – Ilyes értelmüek valának Nógrád uj követének ezennel töredékekben közlött észrevételei, mellyekkel a kerületi izenet s felirás támogatására adott szavazatját kiséré.
„Tekintetbe vegye a ministerium, hogy a Rendszeres Munkák feletti kinyilt szivű nyilatkoztatásunk előterjesztésére dicsőült fejedelmünk által szóllittattunk fel, mellynek következésében kiki, akinek tetszett, véleményét eléadhatta; e szerint irta gróf Széchenyi István igen érdemes polgártársunk Stadium cimzetű munkáját, irtak többen is, a vármegyék is vélekedtek. A ministerium talán csak nem tulajdonitandja vétkül a megboldogult fejedelemnek, hogy mindezek tőle származnak, mivel ő szolgáltatott alkalmat a gondolkodásra?” L.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 81.
Többek után SZIRMAY kinyilatkoztatván, miképen ő bizodalommal viseltetik a Nádor iránt, de méginkább a törvény iránt, azon esetre, hahogy a többség most vagy későbben csakugyan elállana a felirástól s közbenjárást választana, kéri a RRket, ne tegyenek magoknak illusiót, hogy constitutiónk van, hahogy annak fenntartása csak kegyelem utján eszközölhető. Melegen óhajtja ő, hogy Wesselényinek egész hazánk s a szónok által is különösen tisztelt személye mi hamarébb felmenttessék, de bármennyire óhajtja is, kegyelem utján elérni nem kivánja, mert ez által a szóllás szabadságának elve meg nem oltalmaztatnék; következőleg felirásra szavaz. – Erre KAJDACSY válaszolt, hogy ő a zemplényi követ kijelentésében meg nem egyezik, mert a nádori közbejárást kegyelem útjának nem tartja, s véleménye támogatására a nádori közbejárásnak törvényből meritett definitióját adá:* – Mire
Vö. előbb, a 315. old. 11. jegyzetével.
LÓNYAY kötelességének ösmerte felelni, s eként szóllott: Hogy Baranya vármegye követe a zemplényi követ kijelentésében meg nem egyezik, azon épen nem csudálkozom. Mi ellenkező útakon indultunk el, s így össze soha sem jöhetünk. Mi e tárgyban is a szokott rendes constitutionalis uton indultunk, s arról el sem is térünk. A nádori közbenjárást tehát már csak Baranya követének definitiója következésében se fogadhatom el, mellyet a törvényből meritett, mert annak e tárgyban a szerint még teljességgel nincs helye. Egyébiránt a mind politicus, mind törvényes szempontból többször megvitatott tárgyhoz alig van ugyan mit hozzáadni, de mivel napról napra újabb erővel látom az ügyet megtámadtatni, kötelességemnek érzem pártolására észrevételeimet röviden előterjeszteni.
A szabad szóllás minden embernek természeti jusai közé tartozik. De jussa ez a politicai, és constitutionalis jusokkal biró polgárnak is, de sőt kötelessége is, mert hol a törvények a kormány által elmagyaráztatnak vagy önkényesen egészen félre vettetnek, ott a hazafi érzésűnek hallgatni nem szabad. S ha törvény javitásról s hozásról van a szó, szabad e annak hallgatni, ki szivén viseli nemzete kifejlődését, hazája előmenetét s virágzatát? Nem Te[kinte]tes RR! akkor szóllanunk, és szabadon kell szóllanunk. Illy esetben vagyunk most is, ily esetben volt a törvényhozó test az elmúlt harmadfél évek alatt, hasonlóban megyéink, hol küldőink által az úrbéri tárgyak vitattattak. Ott a földesúr s jobbágy közötti viszonyok, jussok és kötelességek, a kormánynak mind a kettő közötti állása olly kényes alakban tüntek elő, hogy azokhoz részvétlen hidegséggel szóllanunk lehetetlen volt, de igy szóllanunk nem is volt szabad, különben mindenik rész igazai s kötelességei fejtetlen, s a régi zavarban maradnak, s az igazság előttünk most is leplezve áll. Hogy ezek így ne maradjanak, a kormány maga is kivánta, – s most midőn ezen lepel lerántásában némelly nagy lelkű hazafiak, az emberiség melegebb barátai, hazafiui tüzöktől meleg munkálódásra ösztönöztettek, vagyonunk, s fejök elvesztésével lakoljanak? Miért fél már most a kormány, ezen lepel lerántásától? Miért retteg az igazságok meztelenségétől? Hiszen azt szokta mondani Justitia regnorum fundamentum!!* – De valjon lehetséges e szollás szabadsága nélkül tanácskozást, annyival inkább törvényhozást képzelni? Képzeljünk csak magunknak egy törvényhozó testet, melly csupán a kormány, vagy egy különös osztály embereiből áll, s minő törvények fognák ott hozatni? Bizonnyal nem a nép javára, nem az egész nemzet érdekében. A dolgok ugyan igen könnyen és sebesen fognak menni, mintha gőz által hajtatnának, de a nép, a nemzet feje fog bele füstölni. – Legyen bár valaki kormány vagy aristocratia embere, oltalmazza mindenkor csupán annak ügyét s jussait, én nem bánom, de legyenek ezek igazságosak, s engedjenek egy pár szót a nép ügyében is, engedjék meg, hogy ezt is védelmezhesse valaki. (Hangos éljen!) Mert jaj nekünk, úgy még nagyon messze vagyunk kifejlődésünktől, ha ennek még ezután sem lesznek partfogói, ennek ügyét még ezután sem lesz szabad védelmezni, vagy ha ama barátjai az emberiségnek, kik ezt tenni akarják, vagyonuk s fejök elvesztésével fognak elrettentetni! – A kormány pedig most épen ezt látszatik eszközölni akarni, ezt mutatja kérdésben lévő tette, ezt a tenni czélba vett lépések. De ez mind nem fér össze az igazság szeretetével, ellenkezésben van azon dicséretes czélzattal, mellyre az országgyülése összehivatott, ez egészen lerontja azon népszerűségét, mellyet az urbariomnak első helyen óhajtott felvételével mutatott. Világos ezeknél fogva, hogy ebben is nem önkéntesen cselekszik, hanem azon szomszéd olygarchia sugallására hallgat, melly nemzetünk előmenetelét, hazánk szabadságait mindég irígy s ellenséges szemekkel nézte. És nem kétlem azon honi oligarchia sugallására is, melly minden csekély előrelépésben vagy haladásban a revolutio s anarchia rémképét képzeli, s csak abban találja nagyságát, ha a nép mentől alacsonyabb állapotban sinlődik, hogy így annál kitetszőbben tündökölhessék. Bizonyítja ezt a jelen országgyülése egész folyamatja is. – Legyen a kormány minden néposztályokon, s azoknak természetes surlódásain felülemelve, kormányozzon a többség, s igy a nemzet érdekében; igy áldva lesz a nép előtt neve, s helyreáll a bizodalom, melly csak egyesítve emelheti fel nagyra a hazát.* – Ha már a kormány a kérdésben lévő esetekben sem tudta magát felülemelni az említett természetes surlódásokon, mit lehet reménylenünk, mit kell várnunk azon tárgyakban, mellyek tisztán a kormány s nemzet közti viszonyokat illetik? Ha sérelmünket nem orvosolja s aggodalmunkat el nem oszlatja, ugy menjünk inkább haza s hagyjunk fel a tárgyakkal, mellyek előttünk vannak, mert szóllás szabadsága nélkül a nemzet kárára dőlnének el bizonyosan. Maradjunk meg tehát állhatatosan kivánságunk mellett, s maradjunk izenetünk mellett, melly elveinket és nézeteinket egészen kimeríti. Én részemről arra szavazok, s tőlle küldőim világos parancsolatja nélkül soha el sem is állok.*
Ferenc király jelmondata a bécsi Burg Peter Nobile által épitett külső kapuján.
Lónyay beszédének erre a részére az elnöklő személynök megjegyezte, hogy „Zemplén vármegye követének előadását ugy veszi, hogy azáltal a Verbőczy hármas törvénykönyvében meghatározott népet, abban az értelemben mint ott vagyon, és amelly részese a törvényhozásnak, értette és eképpen Ő Felsége ezen országgyülésen eleget tett mindannak, amit a törvény megkiván, mert mindazokat összehivta, akik törvényeink szerint részt szoktak venni a törvényhozásban”. L.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 94.
Lónyay beszédének Kossuth által közölt szövege csaknem szószerint megegyezik a Jegyzőkönyvben közölt szöveggel. (L.: XI. köt. 92. kk.)
PALÓCZY: A kerületi izenet igazságait elég erőseknek vélvén saját erejökkel kivivni megmaradásukat, némelly ellenvetésekre kiván csupán felelni. – Azt vetik ellen, ugymond, hogy sok izenetet váltunk a fő RRkel s mégsem lesz a dologból semmi.* De az előleges sérelmek tárgyában is váltottunk 13 izenetet,* s készek lettünk volna még 113-at is váltani, mintsem hogy igaz ügyünkről lemondjunk, s kétségkivül soha sem fog a RR táblája annyira elfelejtkezni jussairól s kötelességeiről, hogy mielőtt valamihez fogna, előbb a fő RRket tudakozná meg, ha reá állanak e, s ha tagadó választ kap, inditványáról lemondjon! – Volt olly követ is, ki azért szavazott a felirás ellen, mivel, úgymond, a szóllásnak korlátlan szabadságát nem pártolhatja.* De hiszen korlátlan szóllásszabadságot eddig még senki sem emlegetett, s legkevésbé oltalmaz maga az izenet. Soha se mondották a RR, hogy a fejedelem szent személyét szóval megsérteni nem lehet,* hanem csak azt állitották hogy felségsértést (mellyről különben is vannak meghatározó törvényeink), maga a kir. Fiscus sem praetendál; a hűtelenség esetei világos törvényel vannak elhatározva; a gyüléseken, vagy diaetán mondott beszédekbeni tiltott szavak pedig azon esetek közé tartoznak, sőt ezekre az 1723: 7. s 57. czikkelyek* más büntetést szabván, míg ezen törvények az összes törvényhozás által el nem törültetnek vagy nem módosittatnak, rajtok túlmenni nem lehet. S az izenetnek ezen okoskodására soha senki sem fog felelni. Igy semmi erejű azon ellenvetés is, mintha az eddigi törvények hijánosak, s a jelen korhoz nem alkalmazhatók lennének. Mert törvényhijányon nem megtörés, nem külön magyarázgatás által kell segíteni, különben a példa ereje a törvényhozás hatalmában osztozó nemzetre is állana, s a ki nem elégitő, vagy hibás törvényeket mi is tettlegesen megmásíthatnánk. Vannak pedig a nemzetre nézve is igen sok többé nem alkalmazható törvényes erőre emelt katonai regulamentumok, mellynek következésében a nép az idei szűk termés miatt milliónyi deperditákat veszit,* – és az 1825-ki diéta által immoralisnak nevezett 1790: 20-ik czikkelyt a só tárgyában, mellynek ösméretes záradéka* bizonyosan nem a királyi kincstárnak (különben is soha meg nem szünő) szükségét, hanem a diaeta tartásának lehetetlenségét érti. Mit mondana a kormány, ha mi nem várva amannak eltörlését, ennek értelme felett a fejedelemmel egyesülésünket, a katonai élelmezést piaczi árra emelnénk, s a só árát magunk erejével leszállitanánk? Azután nem is oly csekélységnek veszi a szónok a tilalmas szavakra az 1723: 7. és 57. czikkelyekben kiszabott büntetést, mert annak súlya nem annyira a vagyonos ember által csekélységbe vett 100–200 ft-ban, hanem azon moralis büntetésben helyheztetik, hogy a törvényesen bűnösnek talált személy, mint az immoderatiónak eleven paradigmája „monstratur digitis praetereuntium” s emlékezetét szeny fedi. – Miért is állanának el a RR a felirástól? Nincs a Fejedelmeknek hívebb tanácsádójok, mint a nemzetek, nincs boldogságuknak nagyobb mételye, mint a hizelkedés, s a dolog valódi fekvésének eltakarása. – Innen van, hogy a nagy fejedelmek alattvalóik sérelmeinek kitanulása végett rendkivüli módokhoz is nyultanak. A Szilágyi Mihály világosvári fogságának s Vitéz János primás történetének bizonsága szerint uralkodási maximáiban piszkálni nem egy könnyen hagyó Corvinus Mátyás álruhákban vegyült a nép közé, hogy panaszait tulajdon szájából hallhassa. Kemény igazságának több példáit jegyzette fel Galeottus Martius,* s igazságszeretetét a nép még ma is magasztalva emlegeti – Nagy Fridrik a berlini utczákon olvashatlan magasságra aggatott s ő ellene intézett gúnyirást lejjebb ragasztatá, s az lett belőle, hogy utálattal köpte le a gyalázatos gúnyirás nevetlen iróját a közvélemény. – A világ egén feltünt nagy meteor – Napoleon – midőn Páris bevételekor az előbb szolgalelkű Senatus által szemére hányt bűnök lajstromát olvasná, azt mondotta, hogy míg hatalma fényében ült a thronuson, ha csak tizedrészét lobbantotta volna is szemére ezen igazságoknak a hizelkedett szenatus, a doni s volgai puszták vad fiai, az elyseiumi mezőn, s a boulognei erdőkben nem táboroznának.
Fejér megye követe, Szluha Imre mondta ezt felszólalásában.
Az előleges sérelmekre választ sürgető feliratuk ügyében 1833. nov. 21. és 1834. máj. 27. között összesen 13 izenetváltás fordult elő a rendek és a főrendek között. A részleteket l. folyamatosan az Országgyűlési Tudósítások II. és III. kötetében.
Arad megye követe, Aczél hangoztatta ezt.
„…s azon vakmerőt, ki a megyék gyülésein, vagy a diaetán a fejedelem személyét sértegetni, a thronus felforgatást és országháboritást prédikálni merészelne, kérdés sincs róla, hogy minden hosszas ceremónia nélkül tüstént tömlöcbe vinni, s onnét a siralomházba kitenni kelletik”. Jegyzőkönyv. XI. köt. 94. kk.
Vö. előbb, az 572. old. 11. és az 502. old. 19. jegyzetével.
„…p. o. mennyire nem a mai időkhöz való már az s melly nagy romlást okoz, hogy az adózó népnek, bár hány forinton vegyen is ő egy köböl gabonát, az néki csak két forintba tudatván bé, amiatt sok százezer az idei szük termés miatt pedig néhány milliom katonai deperdita lesz, – mi lenne abból, ha a nemzet azt rendelné magától, hogy addig is, mig ujabb törvény lesz, piaci áron tudassanak bé a katonaság számára a termesztmények?” L.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 95.
Az idézett tc.-ben a király arra tesz ígéretet, hogy a sóár meghatározása a jövőben a rendekkel folytatott tanácskozás alapján történik s ha csak rendkívül sürgős körülmények nem kívánják, a sóárat országgyűlésen kívül nem emelik fel.
Galeotto Marzio (1427–1497) olasz humanista, Janus Pannonius barátja, átmenetileg Mátyás király udvarában is tartózkodott; munkái közül a Mátyás jeles, bölcs és elmés mondásairól és tetteiről (De egregie, sapienter et iocose dictis ac factis Mathiae regis) írt könyvecskéje a legismertebb.
Az itt ujabban olly igen ajánlgatott nádori közbejárást ami illeti, a szónok tiszteli ennek becsét s méltóságát, s még bizonyos sikere felől sem kiván kételkedni; mindazáltal a szabad alkotmányú nemzet méltóságával, sőt kötelességével sem tudja megegyeztetni, hogy a kormány sérelmes tettéből eredett fájdalmát, s annak okait ne maga terjessze fel, hanem saját moralis erejének meg sem próbálásával, egyszerre a legutolsó eszközhez folyamodjék, s igy ha vigasztalást nyer is, azt legyen tettleg megösmerni kéntelen, hogy bajai enyhítését nem annyira constitutiója s törvényei szentségének, mint nagy, de halandó Nádora személyességének köszönheti. Holott a nemzeti jussok oltalmi eszközinek halhatatlanoknak lenni kelletvén, hazánkban a szólló csak három polgári-kép halhatatlan lényt ösmer: a királyt, a nemzetet és a törvényeket. – De továbbá a szónok mint hű alattvaló s nemzeti képviselő fejedelméről csak jót, nagyot és felségest tehetvén fel, úgy hiszi, hogy kevés hónapok előtt thronusra ült fejedelmünk is méltán kedvetlenül venné, ha mindjárt az első baj esetében mintegy bizodalmatlanul visszarettenve, orvoslandó panaszunkat nem magunk mutatnánk bé. Holott a törvények megtartását kérni a nemzet részéről sem vétek, sem hiba; teljesíteni pedig a fejedelem részéről nem kegyelem, nem áldozat, hanem kötelesség; melly ha áldozatnak tekintetnék is, gazdag kamatot szokott hajtani, mert a törvényei megtartásában gyönyörködő nemzet szükség idején testhalmainak áldozatával sánczolja körül fejedelme thronusát; s valóban igazat mondott minapában egy fiatal fejedelem asszony (Victorina, Albion thrónjának praesumptiv örökösse*), hogy „egy szabad nemzeten uralkodni, s azt ön törvénye szerint kormányozni, a fejedelmek legfensőb hurra huzott dicsőségszomjának is legmagasb tetőpontja”. – Továbbá azért sem járulhat a közbenjáráshoz, mert elállván a szóllás szabadságára nézve izenetbe foglalt elveinktől, bukik nemcsak a felirás, hanem a közbenjárás is. Ott van ennek 6: 1485. szerint* helye, ahol törvény sérelme miatt fejedelem s nemzet közt egyenetlenség támad, s annak orvoslására a rendes törvényes út hasztalan probáltatott. De arra nincs törvény s nincs eset, hogy gratia kérés végett küldje ki a nemzet fejedelméhez nádorát, s nem sérelem orvoslására. Compromittáltatnék ezáltal a nemzet méltósága is, mert gratiát adni vagy nem adni a fejedelem jó tetszésétől függ, s ha lemondanánk előre felirási elveinkről, gratia kéréssel a nemzet jusait, nem nyeréssel pedig tekintetét is feláldoznánk. A közbenjárás sürgetésében tehát circulus vitiosus helyheztetik, mert ha szükséges az, csak azért szükséges, mivel a törvényeken sarkalló nemzeti jusok sérelmet szenvedtek; már pedig a felirásnak czélja is egyedül ebből áll. Végtére ami a rögtön segitő eszköz szükségét* illeti: a csatamezőn a kétségbeesésnek rögtönös eszközei fényes következéseket szűlhetnek, de a diplomatica ösvényén jól megfontolva kell járni, különben olly intézkedés történhetik, mellybe még unokáink feje is megjajdulhat. – Ezeknél fogva tehát mind meggyőződése szerint, mind azért is, mivel Borsodnak sok ezer nemesseitől azon parancsot vette, hogy a szóllás szabadságát kitelhető lelkesedéssel védeni soha meg ne szűnjék, most és örökre a kerületi izenet mellett marad.
Viktória angol királynő (1819–1901), Edward kenti herceg leánya; nagybátyjának, IV. Vilmosnak a halála után 1837-ben foglalta el Nagy-Britannia és Írország trónját.
Vö. a 315. old. 11. jegyzetével.
Ezt Pfannschmidt szepesi követ hangoztatta felszólalásában.
Melly mindössze 13 megye által ostromoltatván, meg is maradott, s a fennforgó analogiánál fogva ostromlásba sem vett másik hasonló tárgyú izenettel egyetemben
Július 16-án a fő RRhez átküldetett,* s általok nyomban pertractatióba is vétetett. – Ámbár helyszűke miatt ennek részleteit jövő levelemre tartom fel,* s itt csak annyit jegyzek meg, hogy a fő RR mind a három izenet iránt előbbi véleményöknél maradtak, sietek még is a Nádor bérekesztő észrevételét közölni.
Az ezen a napon megvitatott és a főrendekhez átküldött három izenet szövegét l.: Iratok. IV. köt. 348. kk.
A főrendek ülésének ismertetésére Kossuth következő levelében nem került sor.
A FŐHERCZEG NÁDOR ugyanis a szóllás szabadsága ügyében a tábla végzését kimondván, el nem mellőzhetem, ugymond, hogy némi megjegyzést ne tegyek azon elvre, melly szerint bizonyos idő óta a fejedelem és kormány között különbség kezd tétetni. Már Verbőczy megmondja, quod regimen et imperium sit apud solum principem,* s eldődeink is, akik mindenkaron dicsőségöknek tartották, hogy egyedül a fejedelemtől függenek, gondosan óvakodtanak olyasmit felállítani, amiből az következnék, hogy a fejedelmen kivül más béfolyás is van a kormányzásba. És bölcsen is cselekedtenek, mert nagyon kételkedem, hogy az a surrogatum, melly ezen elvnek helyébe állíttatik, s a divatba hozni kezdett különböztetés hazánk javát előmozdíthatná. Én tehát institutiónk szelleménél fogva in pertractationibus publicis semper de Principe esse loquendum, non de regimine, et istam differentiam non esse facien dam censeo.”
Vö. előbb, az 571. old. 9. jegyzetével.
És ez a válaszizenetbe is betétetett, s annak július 11-én történt megrostálásakor szó nélkül benn is hagyatott.* – Ez nap elegy ülés is tartaték, mellyben a Főherczeg Nádor béadta magyar nyelven készült hivatalos tudósitását a Ludovicearól, s az Országos öszeirás munkálatának mibenlétéről.*
A három tárgyban készült újabb főrendi válaszizeneteket l.: Iratok. IV. köt. 352. kk.
A jelentéseket l.: Iratok. IV. köt. 355. kk., 368. kk.
