a) A kerületi RR a felirási czimzet iránt ötödizben, a szóllásszabadsága két rendbeli sérelmei eránt pedig harmadizben előbbi vég…
a)
A kerületi RR a felirási czimzet iránt ötödizben, a szóllásszabadsága két rendbeli sérelmei eránt pedig harmadizben előbbi végzésöknél megmaradnak. Vitatás a kormánynak a fejedelem személyétől különböző képzete felett.
A kerületi RR a felirási czimzet iránt ötödizben, a szóllásszabadsága két rendbeli sérelmei eránt pedig harmadizben előbbi végzésöknél megmaradnak. Vitatás a kormánynak a fejedelem személyétől különböző képzete felett.
Pozsony, julius 22, 1835.
Július 20-án kerületi ülés. – Elnökség: Németh s Petrovay. – Napirenden volt a fő RRktől legközelébb kapott három rendbeli viszonizenetek feletti tanácskozás. – És pedig l. 4-ik válasz a felirások czíme iránt. – Eme sokszor kimeritett kérdést a KK és RR most is egyszerű szavazattal döntötték el, s 5 megye jelen nem lévén 2 pedig nem szavazván, 30 megye s a Hajdú kerület szavával 13 megye a Jász-Kun Kerület s Egyházi Rend ellen, előbbi határozásuknál állhatatosan megmaradván, a feleletet RUDICS, SZÉLL és B. PRÉNYI előadásaik szerint szerkeztetni rendelték.*
A rendek e tárgyban kelt ötödik izenetét l.: Iratok. IV. köt. 270. kk.
II.-ik tárgy volt a szóllás szabadságára nézve sérelmül felhozott első tárgyban (Wesselényi ügyében) költ főrendi 2-ik izenet.
Szükség itt emlékezetbe hoznom, a Főherczeg Nádornak előbbi levelem végén közlött beszédjét, mellynek következésében a fő RR ezeket irják jelen 2-ik izenetjökben: „Miután a KK és RR folyvást azt emlitik, hogy a kormány a törvényen túl nem léphet, s hogy sem a végrehajtó hatalom, sem az itélőszékek nem tehetnek a törvényekről határozást” ezekre nézve a M[éltósá]gos fő RR nem tagadják, hogy a végrehajtó hatalomnak szintúgy, mint az itélőszekeknek törvény által szabott határaik legyenek, de ha ezen igazsággal összeforrasztatnak olyan elvek, millyeket a Te[kinte]tes RR okoskodásiból lehet meriteni, hogy t. i. „a végrehajtó hatalom egy ugyan a fejedelemmel, de ez ismét nem egy a kormánnyal, és hogy így a fejedelem megsértését tárgyazó törvények nem illetik egyformán a kormányt is”, úgy valóban kéntelenek a M[éltóságos] fő RR legalább általánosan kinyilatkoztatni, hogy ők eleiknek bölcsességét a III-as könyv 1-ő része 3-ik czimje 6-ik szakaszában, és 9-ik czimje 4-ik szakaszában, ugy szinte a II-ik rész 3-ik czimje 2-ik szakaszában tisztelni meg nem szűnnek,* s idegen természetű kormányt nem ösmervén el, valamint egyfelől a kormány képzetét a fejedelem személyétől el nem választhatják, úgy másfelől azt hiszik, hogy a király feje lévén az igazság kiszolgáltatásának, nemcsak tökéletes jusa, de törvényes kötelessége szerint is eszközölheti mindazon áthágásoknak a rendes úton véghez viendő megboszszulását, mellyek főbb bélátásához képest a közcsend vagy bátorság megcsorbitására látszanak erányozni.” – És alább ismét ezen kifejezések használtatnak: „A fejedelem, vagy úgynevezett kormány”, „a fejedelmet vagy kormányt szóval is meg lehet sérteni.”*
Az első idézett helyre l. az 565. old. 16. jegyzetét; az I. rész 9. cím 4. §-a a nemeseknek azt a sarkalatos jogát biztosítja, hogy csak a törvényesen megkoronázott fejedelem hatalma alatt állanak s személyüket és vagyonukat a törvény útján kívül, kihallgatás nélkül nem lehet háborítani; a II. rész 3. cím 2. §-a lényegében az I. rész 3. cím 6. §-ában foglaltakat ismétli meg.
Vö. a főrendi izenet szövegével: Iratok. IV. köt. 354. kk.
A KK és RR e tárgynál is mindenek előtt a dolog érdemét egyszerű szavazattal kivánták eldönteni. – A felirásra sérelemkép 27 megye s a Hajdú Kerület szavazott. T. i. azon 24 megyék, mellyek előbb is így szavazván, már előbi levelemben megneveztettek,* s hozzájok jött most Nógrád, melly előbbi alkalommal jelen nem volt, s Abaúj és Bács, mellyek akkoron nem szavaztanak. – Most Fejér nem volt jelen, Beregh pedig, Marmaros, Veszprém és Verőcze nem szavaztak. – És így 18 megye, az Egyházi Rend s Jászkun Kerület voxoltak a dolognak nem felirás által, hanem más úton leendő felterjesztésére, de ezek között is Csanád, Sopron és Győr sérelemkép. – E szerint tehát a többség most is a sérelmi alakú felirás mellett maradott. – Egyébiránt már szavazat közben mind a két részre szavazók közül többen kijelentették, hogy vannak a fő RR izenetének olly részei, mellyeket – akárhová dőljön is a többség végzete – felelet nélkül hagyni semmi esetre sem lehet. Értvén a kormány s fejedelem egysége felől a fő RR által izenetjök fentebb közlött soraiban kijelentett principiumot. – És ez volt az egész napi vitatás kerekének legfőbb tengelye.
Felsorolásukat l. előbb, 573. old.
Legelső KUBINYI lépett fel azon szemrehányással, hogy bármennyire állitsák is a fő RR, hogy idegen természetű kormányt nem ösmernek, miután azonban a fejedelem személyét a kormánnyal elválaszthatlanul identificálják, magok esnek a kárhoztatott hibába, mert olly kormányt akarnak felállítani, melly a repraesentativ alkotmányos rendszer természetével merőben ellenkezik. A szónok hiedelme szerint a repraesentativ alkotmány idaeájában ki nem rekeszthetőkép benne van, hogy a kormány nevezet alatt a fejedelem személye nem értetik. Ezt tanítja a status tudomány theoriája, ezt a constitutionalis nemzetek gyakorlata. Hivatkozik Anglia példájára, hol a kormány a nemzetnek szoros ellenőrsége alatt áll, s felelősséggel is tartozik, a fejedelem személye pedig elannyira szent és sérthetetlen, hogy azt a Parliament vitatásaiban nevezni sem szabad. – De hazánkra tér a szóllásban és hivatkozik ama törvényekre, mellyekkel őseink a hűtelen királyi tanácsosok büntetéséről gondoskodtanak,* megemliti, hogy a tanácsosokat idő jártával kormányszékek (dicasteriumok) váltották fel, s kormánynak ezek összességét nevezi, alkotványi sarkalatos jusunknak vallván, hogy ennek törvénytelen parancsai ellen, habár a fejedelem aláirása alatt költek volna is, a nemzet nemcsak felirással élhet, hanem azokat egyszerűn félre is teheti. Hivatkozik a devalvatio történetire,* hivatkozik az 1825-ki országgyülésre, melly az 1823-ki törvénytelenségeket nem a Felségnek, hanem a kormánytanácsosok fondorkodásainak tulajdonította,* s ezeknek büntetését sürgeté. – Meg is van a szónok győződve, miképen a fő RR által felállitott hallatlan elv törvényesitése szabadságunk őrjét, a megyei municipalitást, képviseleti rendszerünket, a repaesentatio hatalmát, s a kormánynak ezek által garantirozott moralis felelősségét egy csapással semmivé tenné. – Midőn tehát a KK és RRknek meg nem egyezése elhatározottan kijelentetnék, egyszersmind figyelmeztetni kivánná a főRRket, mennyire veszélyes legyen principiumjok, s hogy voltak más országokban esetek, midőn épen ezen elv következésében nemcsak a kormány, hanem magok a fejedelmek is nemzeti törvényszék elébe állítattak.*
Az 1507: 7. tc. intézkedett úgy, hogy azt a tanácsost, aki a királynak törvényellenes és kártékony tanácsot ad az országgyűlés bünteti meg. – Vö. a folyó országyűlésen e tárgyban előterjesztett törvényjavaslat vitáival; Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 693., III. köt. 144., 168. kk., 502. kk. és e kötet 311. old.
Vö. a 38. old. 19. jegyzetével.
Az országgyűlés első sérelmi feliratában történt ez, amelyet a főrendekkel történt több izenetváltás után 1825. okt. 22-én terjesztettek fel. L.: az országgyűlés Irásaiban, 56.
I. Károly angol, és XVI. Lajos francia király ilyen esete lehetett a legismertebb a rendek előtt; az előbbit 1649-ben az angol, utóbbit 1793-ban a francia forradalom törvényszéke itélte halálra.
B. PRÉNYI szintén meg van ugyan győződve, hogy a fő RR állítására felelni kell, nem tartja mindazáltal tanácsosnak, hogy mély vitatásokba, vagy más idegen alkotmányú országok példáiba bocsájtkozzunk, hanem csak egy energica declaratióval kivánná a RR meg nem egyezését kijelenteni. Hivatkoznék tehát a királyi hitlevelek 3-ik §-ára s bérekesztő szavaira, mellyekben ismételve biztosít Ő felsége, hogy az ország jussait és szabadságait nemcsak maga megtartja, hanem mások által is szentül megtarttatja,* értvén a kormányszékeket; – reá menne továbbá annak kijelentésére, hogy a KK és RR a kormány alatt nem kivántak soha mást érteni, mint amit az 1812-ki 17-ik májusi felirásban értettek az ország Rendei, midőn ezeket mondják: „Quae causae nos a systemate ex principiis ministerii nobis et Augustae Domui Majestatis Vestrae infaustis evoluto alienaverint, neminem latere arbitramur”, és ismét alább: „Cum dolore profitemur coram Majestate V. S. nos huc adusque non ita fuisse tractatos, ut rei nostrae ex tendentia Ministerialis Systematis favorem augurari possemus”.* Ezeknek előterjesztésével a választ azzal végezné, hogy a fő RRknek következését ily széles értelemben a KK és RR nyilván tagadják, s el soha sem is fogadják.
Az I. Ferdinánd óta nagyjából azonos szövegű királyi hitlevél I. Ferenc koronázásakor kiadott változatának 1. pontjában ígéri a király: „… libertates, immunitates, privilegia, statuta communia iura, leges et consuetudines … in omnibus suis punctis, articulis et clausulis, prout super eorundem usu et intellectu regis et communi statuum consensu diaetaliter conventum fuerit, firmiter et sancte observabimus per aliosque omnes et singulos inviolabiliter observari faciemus.” A hitlevél utolsó, ötödik pontjának zárómondatában a hitlevélben foglaltakkal kapcsolatban ismétli meg ugyanezt az igéretet.
A rendek 1812. máj. 17-i feliratának latin és magyar szövegét l. az országgyűlés Irásaiban, 507. kk.
HERTELENDY MIKSA: Ha e jelen országgyülése folyamatjának hoszu sorát tiszta érzésű indulattal vizsgálja, meg kell vallania, hogy több olly elveket tapasztalt felállíttatni, mellyeket hazánk java s kitüzött czélunk előmozditása tekintetéből nem mondottaknak kivánna, s feledékenységbe szeretne meriteni; de olvasván a fő RR jelen izenetében felállitott elveket, szomorú érzés foglal helyt keblében, mert ennél kártékonyabb, s thronusra úgy, valamint a hazára veszedelmesb elvet még felállíttatni nem hallott. A szónok nemcsak azon hódoló tiszteletnél fogva, mellyel a szabad magyar nemzet koronás fejedelme iránt mindenkoron viseltetik, hanem magának polgári alkotmányunknak saját értelmében is nem képzelheti, hogy a fejedelem rosszat cselekedhessen, s törvénytelenséget elkövethessen; sőt constitutiónk a fejedelmet elannyira csak a törvényesség, igazság és kegyelem kútfejének tekinti, hogy a kormányra meghivott férfiak rossz tanácsa szülhetvén, és fájdalom! gyakorta szülvén is törvénytelen lépéseket, ezeket a nemzet nemcsak hogy nem szokta a királynak tulajdonitani, sőt a kormány törvénytelenségeit egyenest a királyhoz terjeszti fel orvoslás végett, s tőle várja, reméli, s törvény szerint meg is kivánhatja sebeinek enyhitését, panaszainak elenyésztetését. Már pedig ha egy a kormány a fejedelemmel, mint ezt a fő RR tanítják, ha amannak törvénytelenségei a fejedelemtől származnak: úgy constitutionk a gravamenek felterjeszthetésének kezességétől egészen megfosztatott. – És valóban már csak a szerénységnél fogva sem várta volna a szónok ezen állítást a fő RRktől. Közöttök ülnek a közigazgatás főbb polczaira meghivott férfiak, azt kell tehát a szónoknak hinnie, hogy ők akarják magokat a fejedelem szent és sérthetetlen személyével egyesíteni, s ezáltal a felelet terhét, mellyel a nemzetnek tartoznak, magokrul és utóikról örök időkre leháritani. (Sokszorozott éljen!) A honszeretetnek s thronus és haza javának indulatától ösztönözött tisztviselő nem retteg a fejedelem és nem a nemzet iránti felelet terhétől; csak azok rettegnek ettől, kik a hazának s királyi thronusnak (mert e kettőt egymástól elválasztani nem tudja) közös kárára az igazi utról eltértek, vagy eltérni készülnek; ezeknek rossz tanácsaik s gonosz tetteik ellen kötelességünk a fejedelem szent személyéhez orvoslásért folyamodni; ez az, amit kormánynak nevezünk, s ily értelemben voltak alkotványunkat megalapító őseink, midőn azt rendelék, hogy az országgyülés legfőbb rendeltetése a sérelmek orvoslásának eszközlésében áll. Hogy a szabad magyar nemzet az uralkodást királyának átadá, ezt soha senki sem tagadta. A nemzetnek feje a király, és feje a kormánynak is, de vannak egyszersmind a kormány vitelére, a közigazgatásra törvény szerint meghivott férfiak is, kiknek munkájával kell Ő Felségének a kormányzásra élnie, amint ezt több törvényeink, név szerint az 1569: 38. a Consilii Ungarici Gubernatio felől rendelkező 1608. a[nte]c[oronationalis] 10-ik s 1741: 11. czikkelyek bizonyítják.* Ezen férfiak teszik a kormányt, s ezeknek törvénytelen lépései ellen folyamodunk a királyhoz. Ha pedig a fő RR elve állana, úgy soha se adhatnánk elő legkisebb sérelmet is, mert minden panasz, minden sérelem magát a Felséget vádolná. – A fő RR tehát nem csak korlátozni, hanem egészen semmivé tenni akarják a szóllás szabadságát, s a repraesentationak ezen alapult jussát, – mellyeknél fogva a szónok válaszul adatni kivánja, hogy a hazának, az alkotványnak, s különösen a thronusnak amazoktul el sem választható érdekében a fő RR principiumát soha el nem fogadjuk.
Az 1569: 38. tc.-ben a király megígérte, hogy az igazságszolgáltatást, valamint az ország jogait és szabadságait érintő ügyekben magyar tanácsosokat hallgat meg; az 1608-i koronázás előtti 10. tc. szerint helyre kell állitani a magyar tanács és magyar kancellária befolyását a magyar ügyekre; az 1741: 11. tc. lényegében szintén ugyanezt tartalmazza.
NAGY PÁL röviden csak oda nyilatkozott, hogy miután eszközök nélkül a legbölcsebb ember sem kormányozhat, miután a fő RR magok elösmerik, hogy a végrehajtó hatalomnak törvényes határai legyenek, miután ezen hatalomnak eszközei az administrationalis tisztviselők, s ezek csakugyan gyakran áthágjak a határokat: midőn sérelmek felett panaszkodunk, valakiről csak kell szóllanunk. Már pedig 1807-ben szóllottunk a ministerekről, a fő RR azt mondák nincsenek ministereink,* 1825-ben a tanácsosokat akartuk megbüntetni, erre sem igen voltak hajlandók,* – most a kormányrol szóllunk s úgy hittük, hogy majd megérti akit illet a panasz, ez sem tetszik. Mondják meg tehát, kiről szóljunk? mert valakit csak kell neveznünk, s a szónok úgy hiszi, hogy nemcsak a kormánynak, de ha Ő Felsége kinyilatkoztatja, hogy ezt és ezt ő maga teszi, és nem a tanácsosok, illendő kifejezéssel neki magának is megmondhatjuk: Uram Király, ez rossz, ez törvénytelen.
Az országgyűlés elején a királyi előterjesztésekre készített sérelmi válaszfelirat vitái során történhetett ez, amikor a főrendi tábla végül is meghiúsította a Nagy Pál vezette alsó tábla éles hangú feliratának felterjesztését.
Az előbbi, 7. sz. jegyzetben emlitett felirat kapcsán a király tanácsosai felelősségre vonásának éppen Nagy Pál volt a leghevesebb követelője.
RUDICS az előtte szóllott követek értelmében a kérdést még bővebben fejtegeté. Senki sem tagadja, ugymond, hogy a királyi Felségnél van a végrehajtó hatalom. Azonban a koronás fők is csak emberek lévén, mindent magok nem tehetnek, s tanácsosokra, segédkezekre van szükségök, kik által az igazgatás gyakoroltassék. S valamint régibb törvényeinkben világosan ki van téve, hogy a közjó ellen törekvő tanácsosok büntetés alá vettessenek (Ulászló VI. 7.)* úgy az újabb idők történeteit vizsgálva, valóban nagyon szomorú volna, ha sérelmeink halmainak mindenike a fejedelmét vádolná, s ami rossz és törvénytelen történik hazánkban, mind az ő sérthetetlen személyét bélyegezné. Igy valóban panaszainkat orvoslás végett, bizodalom telve többé az ő keblébe nem önthetnénk, sőt miután minden sérelem törvénysértés, a király pedig, eskü szentségével kötötte le magát a törvények megtartására, minden sérelem a fejedelmet hitszegéssel vádolna. – Ezek után gyakorlatilag is meg kivánván mutatni, hogy az ország Rendei a fejedelem s kormány között különböztetést mindég tettenek, hivatkozik az 1825-ki országgyülésről october 22-én tett felirás tartalmára s a két táblának e felőli izenetjeire, mellyek szerint nem csak elösmerték magok a fő RR, hogy a végrehajtó hatalom törvényes határain túllépett, hanem ezt a fejedelemtől nyilván meg is különböztették, midőn a felirásnak e következő kifejezésibe megnyugodtak: convicti, quod omnia in subruitionem Constitutionis Regni tendentia nullatenus a Majestate Vestra,. verum a continuato pluribus saeculis systemate atque huic superstructis adversis Consiliis promanaverint.* – A kormány s fejedelem személye közötti különböztetés tehát nem valami uj theoria, hanem törvény és gyakorlat által is felszerelt szokás lévén, a KK és RR biztos, és alkotványi ösvényen járnak, midőn a kettőt egymástól gondosan megkülönböztetik; amint hogy a szónok jövendőben is a fejedelem személyét mindég szentnek és sérthetetlennek tartani, a törvénytelen tetteket pedig a kormánynak bészámitani akarja, különben a sérelmek előadása minden követnek kötelességében állván, egyetlen egyet sem vesz ki a RR közül, kit a hűtlenség, vagy felségsértés vádja alól, felmenteni lehetne.
Vö. előbb, az 588. old. 5. jegyzetével.
Vö. az 588. old. 7. jegyzetével.
DEÁK a fő RR kérdéses állításának törvényes és gyakorlati szempontokbóli czáfolgatásával foglalatoskodott. Rövid vázlatban ismételé, mint keletkezett ezen vitatás. Miként hivatkoztanak a fő RR Sz. István 53-ik czikelyére,* azt akarván belőle kihúzni, hogy a fejedelmet szóval is meg lehet sérteni. Erre a RRknek kellett felelniök, s elmellőzték feleletjökben az idézett törvény valódi értelmének magyarázatát, nem emliték, hogy ezen törvény 1825-ben az anonymus delatio tárgyában provocáltatott,* s csupán azt válaszolták, hogy aki köztanácskozásokban a kormány intézkedései felől szóll, az törvény és szakadatlan gyakorlat szerint a Felség szent személyét nem érdekli, s nem is érdekelheti. – E mellett kivánna a szónok most is a feleletben maradni. Felhozzák ugyan a fő RR Verbőczy 1-ő része 3-ik czimjét, melly azt mondja, hogy a nemesités hatalma simul cum imperio et regimine a nemzet által a királyi Felségre ruháztatott. Bárminő authoritása legyen is Verbőczy törvényerejére emelt. munkájának, a szónok mindazáltal ugy véli, hogy e tárgyban épen nem volt szükség Verbőczyre hivatkozniok, mert hogy az uralkodás és országlás a fejedelemnél van, ez már magában ezen szóban Monarcha ugy minálunk, mint a világon mindenütt bennfoglaltatik; de azért korántsem következik, hogy aki a kormányról szóll, az a fejedelmet is érdekli. – Átmegy ezután a gyakorlatra. Megemlíti, mit mondottak a KK és RR 1825-ben, midőn a constitutio körülsánczolásáról gondoskodva, azon való fájdalmukat jelentették, hogy a diplomaticai esküvel megerősitett törvények ellenére, polgári alkotmányunk lényeges részeiben megrendíttetett (pag. acta: 35),* – ami a királyt világosan hitszegéssel vádolná, hahogy a kormány képzete a fejedelem személyétől megkülönböztetve nem lenne. De megkülönbözteték a RR, mert a 22-ik octoberi felirásnak Bács követe által felhívott szavaiban* az ország roppant sérelmeit nem a fejedelemnek, hanem a százados systemának s ellenséges tanácsolatoknak tulajdonították. Erre a fő RR (pag. 40.) azt mondák, hogy nincs észrevételök, kivánják mindazáltal, ut quodvis factum observata erga Sacram Suae Maiestatis Sacratissimae personam homagiali reverentia, et filiali devotione exprimatur. A KK és RR (pag. 44.) azt felelték, miképen ők hasonló tisztelettől lelkesittetnek, s azért kivánták volna, hogy ha olyasmit gondoltak észre venni a fő RR, ami a Felség személye iránti hódolatot bánthatná, azt nyilván kijeleljék. – Eként tehát mind a két tábla megegyezett, hogy ami Ő Felsége személyét érdekelhetné, a felirásból maradjon ki, az érintett kifejezések még is ellenvetés nélkül benmaradtak, kétségkivül azért, mivel a tanácsosok összességéről, vagyis kormányról tett igazságos vádakkal Ő Felségének személye nem érdekeltetni közértelmüleg elösmértetett. – A törvényes gyakorlat tehát az idegen természetű ujítás súlyát tellyes mértékben a fő RRkre visszatorlasztja, s a fő RR anticonstitutionalis principiumát gyökerestől kiforgatja, annyival inkább, mivel ha a kormányról tett szó a fejedelmet is érintené, ugy azon furcsa következmény eredne, hogy vagy nem sérthetetlen a Felség személye, vagy pedig már százszor és ezerszer volt bosszulatlan megsértve. Mivel pedig mi a királyi Felség személyét sérthetetlennek óhajtjuk, magában következik, hogy a fő RR elveit el nem fogadhatjuk.
L. előbb, az 551. old. 3. jegyzetét.
Az előleges sérelmek sorában kérték a rendek a királyt, hogy szerezzen érvényt az 1805: 5. tc.-nek, amely a névtelen vádaskodók elleni büntetésről intézkedett. Ebben a panaszukban hivatkoztak a rendek Szent István II. könyvének 53. és 54. fejezeteire. L.: az országgyűlés Irásaiban, 334.
Az 1825. okt. 22-i felirat szavait Deák még a kerületileg megállapított szövegből idézi; a végleges, stilárisan némileg módosított szöveget l. az országgyűlés Irásainak 50. oldalán.
Vö. előbb, a Rudics által idézett mondattal.
GR. LA MOTTE azt olvasván a fő RR izenetében, hogy idegen természetű kormányt nem ösmernek, s a kormány képzetét a fejedelem személyétől el nem választhatják: a szónok in thesi ezt maga is így hiszi, de ép ebből következteti, hogy csak két dolognak lehetvén el vagy nem választhatásáról szó, a fejedelem nem egy a kormánnyal, s a felségsértési törvények a kormányra nem alkalmazhatók. Mert azon, a fejedelemtől el nem választható kormányról szólva, szükségkép az igazgatásra meghivott férfiakat kell érintenünk, s a sérelem törvényes értelemben mindég ugy áll, hogy ezek a fejedelmet félrevezérlették. És igy a kormány elleni panasz magát a fejedelmet nem érinti, következőleg a felségsértési törvények alá sem vonattathatik.
KLAUZÁL valódi megütközéssel olvasta a fő RR izenetét és megvallja, midőn kezdetben azon elösmerést szemlélné, miképen a fő RR nem tagadják, hogy a végrehajtó hatalomnak vannak határai, a józan logica szabályai szerint annak mutogatását kellett várnia, hogy e jelen esetben ama határok áthágva nincsenek. De nem, a fő RR más tacticát követnek, félbehagyják a logicus okoskodást, s egy új elvet hoznak fel, mellyet eddig magok sem hittek, mert köztudomásra van, minő feleletet szokott az kapni a fő RRnél, aki tanácskozás közben a Felség személyét találta emliteni.* Most azonban mindezek ellenére törvényeket idéznek, de azokban új állitásuknak véd paizst teljeséggel nem találhatnak. Ki tagadta azt valaha hazánkban hogy az imperium és regium a királyi Felségben egyesitve van? De meg kell ám az országlást a kormányzástól különböztetni. A regimen országlás, a kormányzás pedig gubernium. Amazt a Felségtől soha senki megvonni nem akarta, úgy azt sem tagadta, hogy a király a kormányzásnak is feje; de hogy a kormányzást egyedül maga gyakorolná, azt maga Verbőczy sem állitotta, az 1608-ki koronázás előtti 10-ik t. cz. pedig világosan ellenkezőt mond, midőn azt rendeli, ut omnis gubernatio Consilii Ungarici defacto restauretur, – caveatque sua Ma[ies]ttas, ne alterius nationis homines in gubernationem Ungaricam unquam semet ingerant.* – De mire is vezetne a fő RR szerencsétlen elve? Vagy megrázkódtatná a királyi széket, vagy pedig absolutismust hozna bé. Mert constitutionalis országban nem lehet alaposabb elv annál, hogy a törvénysértés nem a fejedelem személyétől ered, hanem a feleletes kormányzóktul, kiknek felelőségéről Ulászló VI-ik 7-ik czikkelyén kivül az 1507: 8-ik t. cz. is nyilvános biztonságot nyujt.* Melly adatok egyszersmind azt is kétségen kivül helyheztetik, hogy a magyar törvényhozás a fejedelem személye s a kormány közt mindég különséget tett, s tennie is kelletik.
A főrendek tábláján a király személyét érintő szónokokat az elnöklő nádor figyelmeztetni szokta, hogy maradjanak szorosan a tárgynál. Így szakította félbe pl. Széchenyi felszólalását is a júl. 6-i ülésben.
„Ut omnis gubernatio dignitasque consilii Hungarici, cancellariae authoritas … defacto restauretur, eaque ex consilio Hungarico, idoneae personae conferatur … Caveatque sua maiestas regia sufficienter … ne externae nationes deinceps, et alterius nationis homines, in gubernationem Hungaricam unquam sese ingerant.”
L. előbb, az 588. old. 5. jegyzetét.
PÁZMÁNDY a fő RR kérdéses elvét sokkal nagyobb érdekűnek tartja, mintsem hogy arra csupán általános feleletet adni elegendőnek itélhetné. Ha ez az elv meg nem czáfoltatik, vége van nemcsak a szóllás szabadságának, hanem országgyülésünk méltóságának s a nemzet törvényhozási jusának is. Gyökerestől ki kell tehát azt forditani. – Nemcsak az eddig idézett törvényekben, de a legnagyobb tekintetű statusi hatóságink eredeténél is mindég feltaláljuk, hogy gondos őseink a királyi Felségnek saját jogait, az úgynevezett majestási jusokat az administrationalisoktul mindég megkülönböztették. Igy 1741-ben a 4-ik czikkely által M[aria] Theresia királynénak férje, Ferencz lotharingi herczeg corregenssé tétetvén, az 5-ik §. tartalma szerint hatalmat nyert, hogy Regni negotia, Regiminisque pondus in conformitate legum coadministrabit, de nyilván mellé tétetett, quod iura majestatica penes solam Regiam Majestatem remanebunt.* Hasonló megkülönböztetést tettek az ország Rendei, valahányszor gubernatort választottak.* Veszélyes új tanítás tehát a Jus Publicumban, hogy aki a kormány ellen szóll, a fejedelem szent személyét sérti. A kormány nem egyéb, mint a királyi tanácsosok, s a végrehajtó hatalom eszközei. Hányszor volt szőnyegen ezeknek vádlása, bépanaszolása, büntetésök kérése Ulászló idejétől? s még soha sem jutott eszébe senkinek, azokat a Felség személyével identificálni, s ekép sérthetetleneknek kivánni. És ime nekünk kellett elérnünk azt az időt, hogy Magyarország főrendei élő törvényeink bizonságtételét, alkotványunk lelkét, s a századoknak soha kétségbe, soha ellenzésbe nem vett történetét megtagadják!!
„… suprema tamen, et praesertim titulis 4. et 9. part. I. oper. dec. Tripartiti declarata potesta, privilegiorum item collatio, et alia iura maiestatica, velut de lege regni, solis legitime coronatis competentia, penes solam coronatam regiam maiestatem remanebunt.”
A Hunyadi János kormányzóvá választásakor kiadott 1446. évi dekrétum a koronára szállt birtokok újból való eladományozása terén állított korlátokat a kormányzói hatóság elé.
ZARKA: Én is kötelességemnek ösmerem a fő RR kérdésben lévő állitására véleményemet kijelenteni. – A fő RR izenetében foglalt elvet oly incostitutionalisnak tartom én, hogy annak sikeresitése alkotványunkat egy csapással semmivé tenné, de a királyi thronusra nézve is a legveszedelmesebb következtetéseket foglalja magában. Nem akarok arról hosszasan szóllani, mennyire ellenkezzék ezen elv minden képviseleti systemával egy monarchiában, ezt az előttem szóllók bőven kifejtették, de másképen is igen világos az: hogy ha ezen elv gyakorlatba vétetik, legsúlyosabb bajainkról, a legnagyobb törvénytelenségekről még csak emlitést sem tehetünk anélkül, hogy a fejedelem sérthetetlen személyét ne illessük. Még veszedelmesb ezen elv a királyi thronusra. Nem képzelhető olly fejedelem, aki terjedelmesb statusban a közfoglalatosságokat közvetlen maga folytathatná; olly szerencsés pedig – bármi képességekkel birjon is – nem leend, hogy választott tisztviselői a közvárakozásnak mindég megfeleljenek, vagy hivatalos hatáskörükkel vissza ne éljenek! Valjon hát ha egy a kormány a fejedelemmel, a tisztviselők hibái s bűnei is a fejedelemre legyenek háritandók? Tökéletesen egyet értek én Torontál érdemes követével.* Előttem is váratlan, hogy épen a M[éltósá]gos fő RR identificálják a Felség személyével azt a kormányt, amelly a sérelmeket s önkény igazságtalanságokat halmozva árasztotta reánk! Ki az, aki tisztelvén az elhunyt fejedelem hamvait, azt kivánná elhitetni, hogy az 1825-ki időszakot megelőzött önkényes rendszabások, mellyek által esküvel erősitett alkotványunk fő törvényei tapodtattak, egyenesen Ő Felségének legyenek tulajdoníthatók. Elkövettettek igenis ama rendszabások, és sajnosan fog mindég a magyar reájok emlékezni, de elkövettettek a kormány, s nem a fejedelem által, mint ezt az 1825-ki országgyűlés, midőn a sérelmek orvoslását sürgetné, gondosan megkülönbözteté.* Ha áll a fő RR principiuma, ugy csak két országlási forma létezhet: absolutismus t. i., vagy respublica. Mert olly constitutionalis monarchiának képzete, mellyben a köztárgyak elintézése a nemzetet is illesse, de egyszersmind a fejedelem a kormánytól elválaszthatatlan lévén, egyik úgy, mint a másik sérthetetlen legyen, magában anomáliát foglal. S igy csak absolutismus és respublica között lehetne választani. Az absolutismus igazságtalanságát magok a fejedelmek is elösmerék, s azt ahol valóság fenn áll is, constitutionalis formákkal fedezgetik. Önként következik pedig, hogy magok a nemzetek még mélyebben érzik a rajtok gyakorlott absolutismus méltatlanságát, s hála a felvilágosodásnak, hála az emberi értelem előmentének, eljő az idő, midőn ezen politicai szörnyetegnek többé csak emléke fogja a népeket borzasztani! (A tetszés zajos éljenre fakad.) Aki a köz tendentiát figyelmezve tekinti, arra hogy a mivelt világban az absolutismus ismét állandó gyökeret verjen, kilátása többé nem lehet, s ha ily principiumok felállításával még a constitutionalis monarchiának létezhetése is megtagadtatik, akkor igen természetes, hogy a népek mintegy kénteleníttetnek republicanus institutiókról gondolkozni, mellyeknek jótékony hatása a monarchicus kormány tagjai által gyakorlott despoticus rendszabások erányában már úgyis kedvező alakban tünik fel a népek előtt. Magamévá tévén a többek által törvényes szempontból meritett nézeteket, kivánom, hogy ezek szerint a fő RR állitására egész energiával válaszoltassék, egyszersmind ezen táblának abéli megütközése kijelentessék, hogy a M[éltóságos] fő RR egy olly gyakorlati elvet vettek kérdés alá, mellynek fennállása ha jótékony a nemzetekre, a thronusra nézve bizonyosan olly szükségeskép megkivántató, hogy nélküle constitutionalis monarchia nem is képzelhető, s annak megszüntével törvény előtt a constitutionális monarchiát szintolly kevéssé lehet védelmezni, mint az absolutismust. (Ismételt éljen!)
Vö. Hertelendy Miksa előbbi felszólalásával.
Vö. az 588. old. 7. jegyzetével.
ÖTVÖS TAMÁS hasonló értelemben nyilatkozván, a KK és Rendeknek ezen hallatlan inconstitutionalis elv feletti megbotránkozását a válaszizenetben nyilván kitétetni kivánta.
BORCSICZKY hivatkozik Vas követének* előadására, aki megmutatá., hogy a fő RR elve a nemzetre és királyi thronusra káros és veszélyes, mert despotismus s republicanismus közt nem hágy középútat. De ha, ugymond, e diaeta folyamatját vizsgálom, azt látom, hogy a fő RR nem igen szoktak arra tekinteni, mi hasznos a királynak, s hazának, hanem csak arra, hogy mi hasznos önmagoknak s ezen szempontból indulva most is igen logice cselekesznek. Ők ülnek a kormány fő polczain, s ha törvénytelenségeket követnek el, ha elfogják, elzárják az embereket, és mi panaszkodunk, most felállitott elvök szerint majd azt felelik: „halga, én egy vagyok a fejedelemmel, perlekedj vele, s mivel ő vele sem perlekedhetsz, mert az ő személye szent és sérthetetlen, szenvedj despotismus alatt.” De ha ez igy áll, ha a kormány egy a fejedelemmel, úgy Ő Felsége eránt sem igen nagy tiszteletet mutatnak, mert eszerint azt kell mondaniok, hogy a megholt fejedelem 1825-ki ösméretes declaratortimában, mellyben őszintén kijelenté, miképen fájnak atyai szivének az 1823-ki történetek,* más szavakkal enyit mondott: „mea culpa, mea culpa; én tettem mindent, és rosszul tettem, szánom és bánom vétkemet”. Már pedig az ország Rendei ezzel Ő Felségét soha sem vádolták s a declaratoriumot is olly értelemben vették, hogy a fejedelem mindent maga nem tehet, s amik történtek, atyai szándéka s akaratja ellen történtek. – Ami pedig a Verbőczy törvényeire való hivatkozást illeti, ez csak annyit bizonyít, hogy a fő RR jó procátorok lennének. Idézik ugyan Verbőczy 2-ik része 3-ik czimjének 2-ik §-usát,* de a 3-ik §-ust „provide” elhallgatják, melly azt rendeli, hogy ámbár a nemesités hatalma „una cum regimine et imperio” a királyra ruháztatott, mindazáltal „proprio motu constitutiones facere non potest sed accessito interrogatoque populo, si ei tales leges placeant an ne? qui cum responderit quod sic, tales postea sanctiones pro legibus observantur.”* Már pedig ha olly értelemben lenne a királyra minden imperium át ruházva, mint ahogy ezt most a fő RR magyarázni szeretnék, ugy nem kellene a nemzetet megkérdeni, s alkotványos hazánkban a királyi sic volo, sic jubeo uralkodnék.
Zarka János volt Vas megye második követe.
„…quo magis alienum ab intentione nostra fuerat, praeteritos eventus, qui gravimini … ansam praebuerunt, Paterno Cordi Nostro aeque ingratos, in exemplum futurorum adducere …” L.: az országgyűlés Irásaiban, 90.
Vö. előbb, az 587. old. 2. jegyzetével.
A Hármaskönyv II. rész 3. cím 3. §-ának szószerint idézett szavai.
TARNÓCZY szintén csudálatos logicának itéli, hogy a fő RR azon törvényből, melly a magyar nemes fő jussai közzé számitja, quod soli Regi subsit,* azt a következést vonják, hegy a kormány ellen nem szabad törvénytelen tetteit hibáztatva szóllanunk; holott azon törvényből nem más, mint a fejedelem személyének sérthetetlensége következnék. Egyébiránt az előtte szóllott követek már a tárgyat minden oldalról kimeritvén, csak azt jegyzi meg, hogy a fő RR által felállitott elv egészen hasonlít ahhoz, mintha egy magas rúdra feltűrnének egy kalapot, s azt kivánnák, hogy mi bókolva idvezeljük azt.
A Hármaskönyv I. rész 9. címje szerint a nemesek négy fő kiváltsága közül a második: „…quod nobiles totius regni nullius, praeterquam principis legitime coronati subsint potestati …” és hogy a törvény útján kívül sem személyükben, sem vagyonukban nem háboríthatók.
Ezen előadásokbul rendeltetett a felelet készittetni. – Az előadottaktol különbözőleg, különböző értelemben szollottak KAJDACSY, PFANSMID, ANDRÁSSY és PÉCHY FERENCZ. – Előadásaik jövő levelemre maradnak.
Ezeken kivül még DEÁK és KLAUZÁL a főrendi izenetnek azon pontját is taglalgatva czáfolák, melly a királyi Felségnek főbb belátásához képest just tulajdonit a vélt áthágások megbosszultatására.* – Megjegyzék t. i. az említett követ urak, miképen sarkalatos törvényeink szerint tartozik ugyan Ő Felsége a köz csendességre felügyelni, de a törvény értelmében, különben ha csak ön bélátása, s nem a törvény szabna határt önkényének, ha akaratja saját önkényénél egyéb korlátot nem ösmerne, igy valóságos török despotismus alatt élnénk, s alkotmányos jussainknak még csak árnyékával sem dicsekedhetnénk. Hogy pedig ez a királyi Felség által is elösmért szent igazság legyen, erre nézve elhunyt fejedelmünknek 1825-ki ösméretes declaratoriumára hivatkoztanak.*
A mondatot teljes összefüggésében l. előbb, 587. old.
Vö. előbb, az 595. old. 28. jegyzetével.
A szóllás szabadsága másik sérelmére (Balogh ügyére) nézve a KK és RR minden ellenvetés nélkül előbbi végzésök mellett maradtak. – S az ekép elhatározott izenetek* megkészülvén, köziratra bocsájtás végett, ma, július 22-ik napján felolvastattak.
Az ülésen elhatározott újabb izenetek szövegét l.: Iratok. IV. köt. 370. kk.
