a)-b) A szóllás szabadsága eránt mult levelemben kezdett kerületi vitatások folytatása. A közbenjárás kérelmét magában foglaló iz…
a)-b)
A szóllás szabadsága eránt mult levelemben kezdett kerületi vitatások folytatása.
A közbenjárás kérelmét magában foglaló izenet orsz. ülésben helyben hagyva, a fő RRhez átküldetik, de ők maradnak véleményöknél, s a Nádor a közbenjárást el nem vállalja.
A szóllás szabadsága eránt mult levelemben kezdett kerületi vitatások folytatása.
A közbenjárás kérelmét magában foglaló izenet orsz. ülésben helyben hagyva, a fő RRhez átküldetik, de ők maradnak véleményöknél, s a Nádor a közbenjárást el nem vállalja.
Pozsony, augustus 5-én, 1835.
Folytatása a 30-ik s 31-ik júliusi és 1-ső augusztusi kerületi ülések vitatásainak afelett, valjon a szóllás szabadsága kettős sérelme tárgyában miután a felirás ily formán elesett, a nádori törvényes közbenjárást kellessék e kikérni, vagy pedig az egész dolgot letenni?
Bőthynek múlt levelemben közlött beszédjére ANDRÁSSY azon megjegyzéssel válaszolt: hogy egyezzék bár meg a végzés saját véleményünkkel vagy nem, a többség, melly határoz, minden esetre tiszteletet kiván. És miután ő a többséget ily szigorún hallja biráltatni, kénteleníttetik értelmét bővebben kifejezni, mit az eddigi többség iránti tiszteletnél fogva mind ekkorig örömest mellőzött. Kimondja tehát, hogy e tárgyat azoknak sorában kivánta volna szemlélni, hová most, de már későn Bihar követe által tétetni kivántatik, t. i. a meg nem jelentek sorában; mert azt sem az alkotmányos institutiók általános elveinél, sem pedig különösen hazánk törvényeinél fogva, a törvényhozó gyülés elébe tartozónak nem itélheti. Ezen thesisnek bébizonyitására részletesen előadja, miként más alkotmányos nemzeteknél az Attorney General, Kronanwalt, vagy General Procureur* s más nevekkel jövő Fiscus vádjaira nézve fel vannak ugyan állitva az előleges vizsgáló biróságok (Grand Jury),* s csak ezeknek engedelme után kerülhet a vád a bűn felett itélő esküdtszék, onnan pedig a büntetést mondó biró elébe, de arra, hogy a vád előterjesztése iránti itélet hatalmát maga a törvényhozó test gyakorolná, példát nem tud a statustudomány évkönyveiben; annál kevésbé lehet pedig a legislationak ezen hatalmat hazánkban gyakorolnia, mivel itt világos törvények által fel van a kormány azon hatósággal ruházva, hogy a Korona ügyvédje által a hűtelenség s felségsértés vádját rendes biró elébe terjeszthesse, amire régibb törvényeinkből bizonyitó adatokat is idéz. Azon biróságnak itéletébe pedig a törvényhozó test annál kevésbé avatkozhatik, mentől inkább szükség a birói hatalom függetlenségét épen constitutionalis elvek tekintetéből sértetlenül feltartani, s mentől szembeötlőbb annak practica lehetetlensége, hogy minden egyes per mielőtt megindíttatnék, engedelemnyerés végett az országgyülése elébe terjesztessék. – A tisztelt töbség tehát Bihar követének szigorú birálatát meg nem érdemelé. Egyébiránt a szónok minden lépésre kész, melly által ezen tábla véleményének ön magában, s a fő RRkel is egyesitése közelíthető.
A koronaügyész angol, német, ill. francia neve.
Angliában a 12–23 esküdtből álló Grand Jury döntötte el, hogy a vád alá helyezés indokolt-e vagy indokolatlan. Ha a Grand Jury a vádlevelet elutasította, akkor a bűnvádi eljárás megszűnt, mielőtt elkezdték volna.
MARCZIBÁNYI válaszolt. Ne igen emlegesse, úgymond, érdemes követ úr azt a tisztelt többséget. Mert emlékeztetem, hogy a megyék a felirás mellett s a felirás ellen épen egyformaszámban állottak, 25 megye 25 ellen. S igy tán még az eránt is, hogy mi a valóságos többség? tehettünk volna sok észrevételeket. De mi ezt mindamellet sem tettük, hogy ha úgy tétetett volna fel a kérdés, mint ekkorig mindég, t. i. felirás vagy közbenjárás? lévén némelly megyék, mellyek sem egyiket, sem másikat nem akarták elvállalni, s így a voxok háromfele oszolván a többség most legalább minden bizonnyal még a felirás mellett lett volna. – Végre pedig ha csak egy felületes pillantást vetünk is a felirás mellett szavazott megyék neveire, s különben is magunkat nem mystificáljuk, annyi minden esetre igaz lészen, hogy ha úgy mint hajdan, fejenként kérdeztetne meg az ország nemessége, kétségenkivül nemcsak a többség, hanem alkalmasint az egésznek hét nyolczadrésze sérelemnek mondaná a kormány kérdéses cselekedetét. – Egyébiránt ami régi törvényinkből idézett adatjait illeti az érdemes követ úrnak, emlékezzék meg, hogy akkoron a vád hatalmát kevésbé volt veszélyes a kormánynak megengedni, mert a nemzetnek egyéb garantiái voltanak. Ide tartozott: hogy a hűtelenségi vádak felett maga a nemzet itélt, sőtt a fő törvényszékek tagjait még a 16-ik század elején is maga a nemzet választotta. Most már nincs egyéb garantiánk annál, hogy koronás fejedelmünk, ki a törvényekre megesküdött, s azt hitlevéllel (diplomával) is biztositotta, a törvényekhez ragaszkodjék s azokon túl ne lépjen. Erre pedig felügyelni s a kormány kihágásait orvosolni, a törvényhozó testnek nem csak jusai, sőt legfőbb kötelességei közé tartozik. – Egyébiránt ha Esztergom követe azt hiszi, hogy a kormánynak anélkül, hogy törvénysértést követne el, akárkit szabad hűtelenségi perbe vonatni, mert hiszen ha ártatlan a bévádoltatott, majd feloldoztatik a biró által: azt is hinnie kell, hogy a felségsértésre nézve is hasonló korlátlan hatalma van a kormánynak. Mivel pedig a felségsértés esetében az előleges béfogatásnak is helyt adnak törvényeink, eszerint az Esztergomi követ értelméből majd az következnék, hogy a kormány akárkit béfogathat, tömlöczre vethet, vasba verethet, vagy van helyes oka, vagy nincs, önkénye szerint, s hogy mi, egy szabad nemzetnek constitutio oltalma alatt élő tagjai, kéntelenek lennénk béklyóba, bilincsbeverve, a tömlöcz fenekén azon vigasztalással beérni, hogy ez mind semmi, mert hiszen ha ártatlanok vagyunk, egy-két esztendő múlva a biró majd absolválni fog. Ez lenne aztán a constitutionalis szabadság? Köszönöm én az ily constitutiót, tartsa meg követ úr ha tetszik, magának, énnékem nem kell.
ANDRÁSSY: Constitutiónkat minden jó s minden rossz oldalaival – mert nyilván elösmerem, hogy vannak tetemes hijányai – köszöni érdemes követ úr őseinknek, s egyrészben önmagának is, minthogy az alkotmányt mindenkoron hiven védelmezé; azt mindazáltal nem fogja tagadhatni, hogy a vádlás jusára nézve tisztán úgy áll a dolog, amint mondottam. Hagy a személyek bátorsága minden háborgatás ellen nem egészen biztosittatik, az igaz, – s ha e részbeni törvényjavitásról lenne szó, örömest reá állana, hogy törvényeink e részben javíttassanak; de most nem az forog kérdésben, miként kellene lenni, hanem az, hogy miként van. – Egyébiránt a nemzet hajdani garantiáit ami illeti, ezeknek emlegetésével azt mutatná meg Trencsin követe, hogy vagy nem ösmeri hazánknak akkori történeteit, vagy ösmerni nem akarja, mert az 1513-ki 18. czikkelyt* megolvasván nem állitaná, hogy a főtörvényszék biráit maga a nemzet választotta. – Végre még Bezerédynek utóbbi levelemben közlött beszédjében kijelentett ama reményére, hogy a törvényhatóságóktól a felirásra nézve kedvező utasitásokat vár, feleletül emlékezteti az egész országgyülés alatti tapasztalásra, melly szerint mindég utasitások által dőlt el az, amit a követek individualis többsége állhatatosan pártolt volt.
1513-ban nem volt országgyűlés; az esetleges elírás folytán szóbajöhető más törvénycikkek nem alkalmazhatók a szóban forgó tárgyra.
MARCZIBÁNYI: Azt, amit a nemzetnek biró választási jussára nézve mondott, a 16-ik századból több rendbeli törvényekkel bővebben megmutogatja. – A mi pedig azt illeti, hogy a szólló követ mindég védelmezé a most megtámadtatni mondott constitutiót, erre csak azt feleli, hogy mi, ugymond, a constitutio értelme felett nagyon különbözünk. Ha követ úr úgy magyarázza, hogy rabszolgaság következik belőle, akkor tartsa meg azt magának, ha szereti a rabszolgaságot, énnekem nem kell. Mert ha ez igy volna, mindamellett is hogy hazámat forrón szeretem, magyarországi lakos lenni soha se akarnék, s inkább kivándorlanék akár Francziaországba, akár Americába (nevetés dehogy? Americába is inkább?) mint olly országban lakjak, melly azzal dicsekszik, hogy constitutiója van, s a kormány mégis akárkit bilincsekbe vethet önkéje szerint.
DEÁK az esztergomi követ e részbeni állitására szinte felel némellyeket: Azon constitutionalis elvre emlékeztetvén, hogy a főhatalmat a fejedelemnek is csak a törvény értelmében adta át nemzetünk, a végrehajtó hatalom tehát valamint egyebekkel, úgy a vádlás hatalmával is csak a törvény értelmében élhet, s önkénye szerint a polgárok személyes nyugalmát, bátorságát, mellyet őriznie kellene, a biróság jövendőbeli feloldozásának ürügyével takaródzva nem háborgathatja. Mert hiszen az esztergomi követ értelme szerint akkor sem követne el a kormány törvénysértést, ha p. o. minden embert azért, hogy hosszú vágott dohányt szí, hűtelenségi perbe vonatna, vagy azért, hogy zöld és nem kék mentét hord, felségsértéssel vádolva tömlöczre vettetne, azt adván vigasztalásul, hogy a biró majd absolválhat. – Ha ily értelmet lehetne tulajdonítani constitutiónknak, ugy azon köszönő irást, mellyet Trencsin követe szavazott, a szónok maga is aláirná.
Később, midőn a fő RR izenetére adandó válasz forogna vitatás alatt, BUDAHÁZY az egészt végig taglalgatván, a kormánynak korlátlanul tulajdonítani kivánt vádlás jusára is visszatért, törvényes szempontból indulva mutogatván, hogy van minden privatus embernek jusa pert kezdeni, büntető keresetet pedig egyéb esetekben a megye gyűlése, hűtelenség, s felségsértés esetében a kormány rendelhet ugyan, de a vádtámasztásnak ezen jusa mindenkire nézve törvényekkel van korlátozva. A magános ember, ki ok nélkül perlekedik, majd költségtéritéssel, majd perpatvarkodás, vagy indebita, avagy makacs perlekedés büntetésével lakol*; a megye ellen; ha törvénytelenül rendel actiót, segitséget találhatunk a főkormánynál; ha pedig maga a kormány lép túl a törvény határain, őt oda visszautasítani, s törvénytelen megtámadásai ellen az ország lakosit védeni egyenesen az országosan egybegyűlt KK és RR tisztéhez tartozik. – Arra nézve pedig, mi szerint Esztergom követe egyenesen tagadta, hogy az országgyűlése valaha béavatkozott volna a királyi Fiscusnak kereseteibe, az ő tulajdon szavaival válaszol: t. i. hogy vagy nem ösmeri hazánk történeteit, vagy ösmerni nem akarja, különben tudná, hogy a vivat Petrus!! szavakért sok ártatlan polgárokat felmészárló eperjesi Comissio eltörültetvén (1687: 7.) a királyi Fiscusnak még függőben volt vádjai is megsemmisíttettek.* Hasonló történt a fiscus pereivel akkor is, midőn a Neoacquistica Comissio eltörülteték. Ezen alkalomkor is nem utasíttattak a Fiscus perei a rendes biróság elébe, hanem az országgyűlése által egyszerűn eltörültettek.*
A patvarkodás (calumnia) büntetését l.: Hármaskönyv. II. 70., 71., a méltatlan vádaskodásét: Uo. II. 83.; a makacs perlekedés a patvarkodás fogalma alá esik.
Az eperjesi vértörvényszék 1687 tavaszán működött Caraffa Antonio császári tábornok elnökletével. Egy állítólagos összesküvés ürügye alatt a gazdag polgárok és nemesek egész sorát végeztette ki, vagyonukat Caraffa elherdálta. Az országos méretű felháborodás hatására a király végre beszüntette a vértörvényszék működését s azt, mint súlyos törvénytelenséget, az országgyűlés is megbélyegezte.
A Neoacquistica Commissio 1690-ben létesült. Rendeltetése a töröktől visszaszerzett területek birtokviszonyainak rendezése lett volna, valójában azonban kiforgatta birtokaikból a bizonyitó okmányok híjával levő régi magyar birtokosokat és a felszabadult területek nagy részét a kincstár kezére juttatta. Működését az 1741: 21 tc. szüntette meg.
Az esztergomi követ védelmezte thesis a fő RR izenetében is azon gyámokkal támogattatva fordul elő, hogy a gyűlésbeni beszéd által elkövetett sértésért a sértett félnek magános keresete felmarad, hogy lehet tehát azt, ami minden egyes embernek szabad, a királyi Fiscustól megtagadni? Holott őneki is kell annyi jussal birni, mint más akárkinek! Erre többek között
BEZERÉDY eként válaszolt: A jus privatumról a jus publicumra vont hasonlitás nemcsak nem áll, hanem valóságos fallacia is, és a józan logicának minden szabályaival ellenkezik, mert a minori ad majus okoskodik. – A kormányt felállitják a fő RR egy privatus ember alakjában, s akkor aztán a jus publicum köréből a legveszedelmesebb hatalmat adják kezébe. Ez épen olyan, mintha 10 ezer fegyveres ember meg állván egy vár előtt, azt kivánná, hogy mint békés látogató béeresztessék. Privatus ember perlekedjék bár, s lépjen fel mint vádoló, ebből még sem üldöztetés nem következik, sem életünk, szabadságunk, becsületünk veszélybe nem kerül, s ez ellen nem kell garantia. De ha a kormány, melly a társaság czéljainak, a személy s vagyon biztosságának oltalmára van felállítva, oltalmazóbul megtámadóvá változván, kéje s tetszése szerint roppant hatalmának egész sulyával felléphet ellenünk, akkor vége van minden garantiának, mellyet constitutionalis országban a közhatalom ellen minden privatusnak birni kell.
Ezen tulajdon thesishez még (mint már sokszor entlitém) azt ragasztván a fő RR, hogy a dolog biró előtt van, s annak független eljárásába a törvényhozás nem avatkozhatik. Erre
PÁZMÁNDY az általános statustudomány alapszabályaiból válaszolt, a status elrendezésének egyik sark axiomája gyanánt állítván fel, hogy a nemzet jus publicuma s a nemzeti jus felett biró nem itélhet. Mert a birói hatalomnak eljárása szorosan csak a jus privatum körébe, s itt is csak a törvénynek a feladott esetre való alkalmaztatására szorul. Hol van az a törvény, mellyel a nemzet felhatalmazta volna a Királyi Táblát, hogy ő legyen a jus publicum birája? hogy ő szabjon határt a nemzetnek, meddig élhet, s meddig nem a szó szabadságának constitutionalis jussával? Hiszen így a Királyi Tábla, melly nem más, mint a törvényekben kijelentett nemzeti akarat végrehajtásának egyik organuma, felülemelkednék a törvényhozó hatalmon, felül az egész nemzeten, s ő szabná ki a nemzeti jusok határát! Im a szóllás szabadsága hogy a constititiónak valódi palladiuma s egyik fő nemzeti jus légyen, azt a fő RR magok is elösmerik; a constitutio garantiát nyujt a kormány hatalmaskodása ellen s minden, ami a nemzet és kormány közti kérdéseket, vagyis a jus publicumot illeti, egyedül a törvényhozó hatalom eljárására tartozik. Már most egyik nemzeti just, úgymint a szóllás szabadságát tárgyazta törvények magyarázata felett a legislatio két része különböző értelemben van, hogy lehet tehát a statusi hatalmak helyes elrendezésének fenekestőli felforgatása nélkül állítani, hogy a legislatio két részének értelme között a Királyi Tábla hozzon itéletet? Ezeknél fogva válaszul adatni kivánja a fő RRnek, hogy a nemzet s fejedelem között eredhető bármely kérdés országgyűlési tanácskozás s egyezkedés tárgya lévén, semmi itélőszék birósága elébe nem tartozik.
NAGY PÁL ugyan már elébb kijelentett véleménye szerint a két tábla közt vitatott elvek további feszegetésével felhagyni kivánván, ezen feleletet is annyival inkább elmellőztetni sürgette, mivel legvilágosabb törvények mellett sem lehet elkerülni, hogy a Fiscus valaha helytelen pert is ne kezdjen, az országgyülése pedig mindég együtt nem ül, ekkor tehát csakugyan egyedül a biró mondhatna a kereset helytelensége felett itéletet.
DEÁK azonban figyelmezteti követ urat, hogy más egyes vádat in specie a törvényre alkalmazni, és más általános, jus publicumi elv felett in abstracto itélni, polgári statusban mit a törvény világosan nem tilt, a büntetés tárgya nem lehet, s azt a biró vétekké nem canonizálhatja. Ez a status tudománynak általános észlegi axiomája. Vegyük fel az alkalmaztatást: meri a szónok állítani, hogy nincs itt senki, és nincs senki a fő RR között, aki annak bizonyitását el merné vállalni, hogy Magyarországon világos törvény szerint közgyűlésbeni beszéd hűtelenségi per tárgya lehetne in abstracto. Azonban a királyi Fiscus B. Wesselényit a Kir. Tábla elébe épen ezért idéztette hűtelenségi perbe. Mit tett tehát? A királyi Tábla elitélésére bizta, valjon bűn legyen e, mit a törvény bűnnek nem mond? s gyűlésbeni szóért, lehessen e hűtelenség büntetése alájutni? És ki az, aki e kérdés elitélését a Királyi Táblára bizza? A királyi Fiscus, a kormány rendeletéből. És igy egy nemzeti nagy jusnak, melly a kormány elleni garantia gyanánt áll, egy fontos juris publici kérdésnek elhatározását a kormány elvonja a nemzettől, a maga kinevezésétől függő biróra bizza, s bennünket azon karba kiván helyeztetni, hogy a magyar nemzet, melly csak az ő világos megegyezésével hozott törvények szerént kormányoztathatik, egy a törvényeknek subordinált corporatio határozásától várja el nemzeti jussai határának kitűzését.
Hasonló értelemben szóllottak HERTELENDY MIKSA, SZABÓ és BERNÁTH is, megmutogatván, hogy a kormány eljárása mindenekben, s különösen ezen esetben is a törvényhozás felvigyázása alá tartozik, különben szabadságunk vázlattá változnék, s néhány vonással rajzolák a veszedelmeket, mellyek a nemzeti jusok elitélésének egy kormány nevezte corporatiora bizásábol eredhetnének; – SOMSICS pedig a fő RRknek adandó válaszban azt a fonalat kivánja megtartani, hogy a fő RR magyarázata a status czéljával ellenkezik, mert igy élet, vagyon, becsület, bátorsag számkivetve lesz a hazából. De a fő RR csak oda vágnak, hogy még diaeta alatt is absolutisticus hatalmat akarnak felállítani e tárgyban. (LÓNYAY: Mindenben!!)
Ezek szerint a PÁZMÁNDY okoskodása azzal egyetemben, mit Somsics a status czéljáról mondott, az izenetbe tétetni határoztattak. – Ezen nevezetes kérdésnek vitatását, bár a 3 nap alatt különböző időszakban történt légyen is, összefüggés miatt együvé kapcsolni jónak itéltem. A következő jelenés szintén nem volt érdektelen.
ZMESKÁLL az egész tárgyban sérelmet nem látván, depositióra szavazott ugyan, de nem a zalai követ értelmében, hanem az elveknek is, mellyekben a különben sem osztozik, elmellőzésével. Szavaz pedig a tárgy letételére annyival inkább mivel a dolog biró előtt van, s ő ugy vélekedik, hogy a kérdés alatt lévő két személy csak úgy nyerheti visza existimatióját, ha törvényes biró itéletével a vád alól fel fog mentetni.
TARNÓCZY ezt észrevétel nélkül nem hagyhatá. Ő nem akar, ugymond, az árvai követ által emlitett két érdemes hazánkfiának személyességéről szóllani; annyit mindazáltal biztosan kijelenthet, miképen az ő existimatiójok az egész haza előtt olly lábon áll, hogy sokakkal, kik kormány rendelte hűtelenségi per alatt nincsenek és veszedelemben sem forognak, hogy valaha ilyes per alá juthatnának, existimatiót minden bizonnyal nem cserélnek. (Igaz!! Igaz!!)
ZMESKÁLL: Bars v[árme]gye követe magának infallibilitást látszik tulajdonitani, de hiában, nem minden ember az ő szemével látja a dolgokat, s én ujabban is kijelentem, hogy véleményem szerint B. Wesselényin mindaddig némi homály fog fekünni, mig a királyi Fiscus vádja alól birói itélet által fel nem oldoztatik. (Visszatetszés.) Egyébiránt akárkit értett légyen is Bars v[árme]gye követje, midőn a kérdéses személyek existimatioját jobb lábon állani mondotta, mint sokakét, ifik azon veszélyben nem forognak, hogy notae per alá kerülhessenek: én minden esetre kijelentem, miképen örökké hálát adok az istennek, hogy az ő értelme szerénti existimatióra mind ekkorig szert nem tettem, s minden igyekezetemmel azon leszek, hogy szert reá ezután se tehessek.
TARNÓCZY: Soha se gondoltam volna, hogy civilis és laicus kinézésem mellett valaki római pápának nézhessen; pedig az infallibilitás csak a római pápának praetendált tulajdona, és senki másé széles e világon. Egyébiránt hogy Árva vármegyének követje, a tisztelt kérdéses személyek existimatiójára szert tenni nem törekszik, azt ő maga mondottá, s én publicus pályája tapasztalásánál fogva ezen mondását magam is azon hozzátétellel erősíthetem, hogy azon az úton, mellyen megindult, azoknak existimatiójára szert soha sem is teszen.
Midőn az árvai követ saját existimatiója ügyében eként szóllana, kevéssel ezután szavazatra kerülvén a depositio vagy nádori közbenjárás kikérése, szavazatját csakugyan a minden óvás nélküli depositióra nyilatkoztatta. Azonban
REVICZKY felállván, bármi nem örömest tegyem is, úgymond, kéntelen vagyok követtársamnak ellentmondani s utasításomnak világos tartalmánál fogva, melly a nádori közbenjárásra kötelez, én intermediatiora szavazok.
ZMESKÁLL a közönséges zajnak némileg csillapultával igy nyilatkozott: Mentől inkább tisztelem követtársamat, s mentől nagyobb becsben áll előttem egyetértésünk, ellentmondása előttem annyival váratlanabb, s azt annál inkább sajnállom, mivel véleményemet már tegnap kimondván, ideje lett volna szándékát velem közölni. Egyébiránt minthogy utasításunkra hivatkozott, nehogy küldőim egyenes instructiója ellen látszassam szavazni, kéntelen vagyok kijelenteni, hogy e tárgyra nézve positivus elhatározott utasításunk nincs. (A zaj megújul: Ez nem ide való! Megyéjöknek számoljanak!)
REVICZKY: Bocsánatot kérek a RRktől, hogy szavamnak igazolásául utasításom felolvasásával alkalmatlankodni kénteleníttetem. S ezzel egészen csillapult indulattal felolvassa utasitását, mellynek tartalma lapjaim birálata alá nem tartozik, annyira mindazáltal egyszeri hallomás szerint gondolok emlékezni, hogy abban, amit felolvasott, szó van az intermediatiórul. – ZMESKÁLL ismét felállott, követtársának válaszolandó, de tartós zaj miatt azonnal szóhoz nem juthatván, végtére a körülettök lévő követek kérésének mindketten engedtek s a szóváltással felhagytak.
Azon okokat, mellyek a nádori közbenjárás mellett mondattak, rövid velős kivonatban már előbi levelemben közlöttem.* Itt csak némellyeket adok hozzá.
L. előbb, 614 kk.
BORCSICZKY a depositiót minden módok között a legrosszabbnak lenni itélte. Komárom v[árme]gye követe, ugymond, több rendbeli példákkal igyekezett bébizonyitani, hogy depositióval az ország Rendei már más izben is éltenek.* Ezt senki sem tagadhatja, de azt kellett volna megmutatnia, hogy valaha akármi tárgyban is nyert az ország a depositio által valamit. És miután ezt megmutatni nem képes, a több rendbeli hasztalan depositiók után még ezen fontos nemzeti jusnak is letétele csak annyit tesz, mintha constitutiónkat a siralomházba vinnénk, s a theoretica óvásokkal biztatván magunkat, hallgatva szemlélnénk, mint viszik siralomházból a vesztőhelyre. Hazánk szabadságára legszükségesebb az, hogy elveinktőli elállásunkat positive ne mondjuk ki, mert nagyon kételkedik, mi lenne a szóllás szabadságára nézve nagyobb hatással, a mi puszta óvásunk e, vagy pedig a két hűtelenségi pernek valóságos folytatása és elitélése.
Vö. Pázmándy felszólalásával.
Ezeknek ellenébe az mondatott, hogy a közbejárás a kormány tette törvényességének elösmerésére fog vezetni; amit annyival inkább hihetőnek véltek a letétel pártolói, mivel RAGÁLYI nyilván kijelentette, hogy ő az elvekhez ragaszkodás mellett a közbenjárást szintolly lehetetlennek tartja, mint a felirást, s hogy az elvekkel felhagyva kivánja csak az intermediatiót. – Ezt PÁZMÁNDY, DEÁK és SOMSICS annyiban megköszönék, hogy legalább levonta a fátyolt szándékáról s újabban is kijelenté, mit értett légyen a legelső conferentiában, midőn egy követ úrnak azon mondására, hogy kérjük ki tanácsát a Főherczeg Nádornak, feleletül adá, hogy ha ezt tesszük, akkor az adandó tanácsot követni is készek legyünk.
NAGY PÁL azonban tagadta hogy a kormány tettét törvényesnek ösmernék el oly közbejárás által, mellyben világosan kitesszük, hogy elveinkhez ragaszkodunk s a Nádort arra kérjük, hogy a törvénytelen tett törvénytelen következéseit megszűntetni igyekezzék. Nem is kegyelem útja ez, hanem törvényes diplomaticai lépés, mi szerint a Nádor 1807-ben a RR felszóllitását megelőzve tett lépéseket, s ezért a RRktől köszönetet is nyert. Nincs tehát itt a sajátlanul úgy nevezett principium elejtéséről szó, mert a szónok ugyan maga is megvallja hogy készebb lenne a felirásra szavazókhoz átmenni, mint azt a túlságos állitást igaznak elösmerni, hogy köztanácskozásban ejtett egy két szóért hűtelenségi pernek helye lehessen. A sokak által védett depositio iránt maga is azon véleményben van, hogy ez nem mást teszen, mint egyik nemzeti just a másik után a siralomházba tenni, mig utolsó itéletkor talán majd ezek is feltámadnak.
BÜK ezt tagadja, s Úgy hiszi, hogy midőn a hatalom csapásai elől a nemzeti jussokat eltakarítjuk, s boldogabb körülmények és szerencsésb küzdők számára épen megtartjuk, akkor nem siralomházba tesszük ki, hanem a vesztőhelyről mentjük meg. De ha állana is a siralomháztól vett hasonlitás, ugy a másik részen állók is gyakran voltak consortes et socii, mert ha jól emlékezik a szónok, 1825-ben a béke s had jussa, nem különben a királyi szó meghallására idézgetés tárgyában,* ezen siralomházi manipulatióba Sopron v[árme]gye követe is igen mélyen bé ereszkedett. Letételre szavaz.
Vö. előbb, az 541. old. 10. jegyzetével.
PFANSMID mindég meg volt győződve, hogy ezen tárgy vitatása kevés jót fog hozni nemzetünkre, de hogy ily káros következéseket szülhessen, mint a letételekből eredhetnének, azt lehetőnek mégsem gondolta és fájdalommal látja, hogy azok, kik legforróbban pártolák az elveket, most elvonják kezeiket azon személyek pártolásától, kikért fel valának állítva a pricipiumok. A letétel védelmezői hasonlítanak azon emberhez, ki az érett gyümölcsöket nem akarja elvenni, mivel az egész fát az éretlenekkel együtt magával nem viheti. Ő a törvényhozói bölcsességgel igen megegyezőnek itéli az érett gyümölcsöket leszakítani, s azokat addig is használni, míg az éretlenek is beérnének. A RR által felállitott elveknek mindennél nagyobb támasza abban áll, hogy a perek megszüntettessenek; e nélkül igen szomorú lenne azoknak helyzetök, kik a depositio óvásaiban bízva ön személyeikén kénteleníttetnének tapasztalni, hogy a principium nem áll. Ő tehát magoknak az elveknek is azáltal gondol legtöbbet használhatni, ha törvényes közbenjárás útján a perek megszüntetését eszközölheti; s azért törvényes intermediatiora (ami nem kegyelem) adja megyéje szavazatját.
ZARKA, TARNÓCZY, HERTELENDY MIKSA, MARCZIBÁNYI s mások, kik a mult levelem végén közlött okokkal a közbenjárást lelkesen pártolák, ismét és ismét szüntelen szükségesnek tarták kinyilatkoztatni, hogy ők a RR elveinek feltartásával értik a közenjárást, még pedig úgy, hogy ezen elvek magok se közbenjárásra, se resolutio alá ne eresztessenek, hanem állhatatos ragaszkodással feltartassanak, s ők kegyelem útjára soha és semmi esetben térni nem fognak.
B. PRÉNYI és TORKOS igyekeztek ugyan azt vitatni, hogy a felirás elestével már az elvek is elestek. De ezt nem csak a felirást pártoló 25 megyék, hanem ANDRÁSSY is egész egyenességgel tagadta s önként elösmerte, hogy az elvekre nézve még most is megvan a többség s hogy ő és kik vele egyetértenek, e részben kisebb számban vannak. – VAY hasonló értelemben szólva B. Prényi állítását kereken tagadta, s a felirás mellett szavazott 25 megyéken kivül azon követek kijelentésére támaszkodott, kik közbenjárásra szavaznak ugyan, de feltartják az elveket. Megvalja egyébiránt (B. Prényi felé fordulva), hogy sajnálkoznia kelletik azon nemzet felett, mellynek képviselői körében a legszentebb érdekek olly hidegen vétetnék, mint ahogy azt némelly követ urak veszik. – B. PRÉNYI Tacitusból válaszolt valamit, amit azonban közelebbről nem értettem. – Szavazatkor depositióra voxoltak Nyitra, Zala, Komárom, Somogy, Pejér, Mosony, Thurócz, Szerém, Abauj, Zemplén, Sáros, Ungh, Szatmár, Szabolcs, Gömör, Borsod, Bereg, Torna, Bihar, Marmaros, Arad, Krassó, Horvátország, összesen 23 megye s a Jászkun Kerület. – Árva követei elidálták egymást; – a többi 26 megye s a Clerus és Hajdu Kerület közbenjárást határozott. (Ily kevert szinű szavazásra még egész országgyülése alatt nem emlékezünk.)* Ezután elhatároztaték, hogy a fő RR izenetében foglalt okokra minden esetre kell felelni, az izenet végére pedig a nádori közbenjárást kikérő nyilatkozás, némi módositással Nagy Pál javallata szerint lőn elfogadva.*
Arra ti., hogy a letétel kérdésében a leghaladóbb megyék – Zala Komárom, Bihar, Borsod, Ung stb. – homlokegyenest ellenkező indokból ugyan, de együtt szavaznak a legreakciósabb megyékkel, Fejérrel, Turóccal, Gömörrel stb.
Az ilyen tartalmú negyedik rendi izenetet l.: Iratok. V. köt. 11. kk.
Augustus 2-án vasárnapi szünet. – 3-án mind a két táblánál országos ülés a sérelmek tárgyában* s a fő RRknél 4-én s 5-én is. – A kerületi RR pedig augustus 4-én az izeneteket rostálták meg.
Az aug. 3-i 340. országos ülésben a rendek a kir. városok által felterjesztett, negyedik osztályba tartozó sérelmeket és kívánatokat vitatták meg. Az ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 364. kk.
Legújabb.
Ma, augustus 5-én a RK és RR országos ülésében, miután az újon érkezett ugocsai utasitás segedelmével a már elesett felirás csaknem ismét helyreállott, jeles beszédek után, (mellyek között a Deákénál jelesebbet életünkben keveset halhattunk,) végre a kerületi izenetek, s így az intermediatio is megállottak. – De a fő RR ugyanaznap mind a két tárgyban elöbbi véleményönél maradtak, s a NÁDOR elhatározottan kijelenté, hogy a közbenjárást egyáltaljában el nem vállalja.*
Mindkét ülés részletes ismertetését l. a következő számban.
