a) Országos ülés úgy a KK és RRnél mint a fő RRnél, a felirási czimet tárgyazta 7-ik s a szó szabadság iránti 5-ik izenetek felet…
a)
Országos ülés úgy a KK és RRnél mint a fő RRnél, a felirási czimet tárgyazta 7-ik s a szó szabadság iránti 5-ik izenetek felett.
Országos ülés úgy a KK és RRnél mint a fő RRnél, a felirási czimet tárgyazta 7-ik s a szó szabadság iránti 5-ik izenetek felett.
Pozsony, august 15-én, 1835.
A felirások külső czimzetét tárgyazta 7-ik s a szóllás szabadsága sérelmeit illető 5-ik izenetek a kerületi ülésekben utóbi levelem jelentése szerint megkészülvén, ezek végett
august 12-én a RRnél országos ülés
tartatott. A czímzet iránti izenet felolvastatván, az ELNÖK szokottan felszóllitá a Rket hogy valamelly közép útról gondoskodjanak. Mire azonban a KK és RR hangos maradjonnal válaszoltak. – SZLUHA pedig ujon érkezett utasítása következésében maga igazolása végett kijelenté, hogy Székes Fejér vármegye Rendei is azon czímet kivánják a felirások boritékán használtatni, melly a KK és RR által inditványba hozatott (!!)
Átmentek ezután a másik izenetre.
A PERSONALIS emlékezteté a RRket, hogy miután épen a felirásbani elvek valának a nádori közbenjárás el nem vállalásának okai, most pedig ismét ugyanazon elvekhez ragaszkodnak, lehetetlen a fő RR megegyezését reménleniök. És minthogy különös és egyes véleménye szerint a Personalis ezen elveket, különösen a vármegyék gyűléseire nézve, nem a legjobb következésűeknek hinné, kéri a RRket hogy a felirástól elálljanak.
Erre hasonlókép egy pár hangos maradjon válaszolt s csupán két igazolási nyilatkozás történt.
ACZÉL t. i. kijelenté, hogy miután küldői a két tárgyra nézve különböző szempontokból indultak, s a Balogh ügyét tárgyazó felirásnak (de csak ennek, s nem a Wesselényiének is) pártolását kötelességébe tették, hahogy a KK és RR ezeknek elválasztásában meg nem egyeznek, minthogy az elvek mind a két esetre egyenlőn ki vannak terjesztve, azokat pedig küldői ily formán el nem fogadták, kéntelen kijelentem, hogy az izenetet igy nem pártolhatja.
BÁRCZAY MIHÁLY ellenben szintén követi kötelességének ösmeré tudatni a RRket, hogy a felirásokat s a RR elébbi izeneteiben kijelentett elveket, mellyeket ő ekkorig meggyőződéséből pártolt, Abauj vármegyének lelkes Rendei elfogadták, most tehát azokat már világos utasitásánál fogva pártolja.
Ezzel mind a két izenet szokott küldöttségi úton a fő RRhez átküldetett.*
Az aug. 12-i 346. országos ülés naplóját a küldöttség tagjainak névsorával l.: Jegyzőkönyv. XI. köt. 351. kk. A két izenet szövegét l.: Iratok. V. köt. 19. kk.
Országos ülés a fő RRnél aug. 12-én.
Midőn a KK és RR küldöttsége ezen izeneteket áthozná, a M[éltósá]gos fő RR épen a királyi városok egyes sérelmeivel és kivánatival foglalatoskodtak,* mellyek között az utolsó pontnál olly vitatások jöttek közbe, hogy azokat, mint a főrendi táblának a királyi városok politicai léte felőli véleményök bizonságát, nem lehet nem közlenem.
A sérelmek és kívánatok IV. osztályába tartozó eseteket l.: Iratok. II. köt. 222. kk.
Szabad királyi Debreczen városa több rendbeli sérelmeket terjeszt elő, mellyek onnan származtak, hogy tisztviselői törvényes szabad választásának jusával a királyi biztosoknak az 1715: 36. cz[ikkely] ellenére* lett beavatkozása miatt nem élhetett. Nevezetesen l. az 1608: 13. azt rendeli, hogy a városi tisztviselők nemzet- és vallásbeli különbség nélkül a városban lakó, s az eránt magokat érdemesitett férfiak közül választassanak,* mégis többízben egyedül római catholicusok s a választó test előtt többnyire ösméretlen idegenek candidáltattak a megürült senatori s esküdt hellyekre. – 2. Ámbár a királyi biztosoknak még csak tiszteletbéli hivatalokra sem volt hatalma valakit kinevezni, mégis legközelébb némelly hivatalok bétöltését egyenesen magának tulajdonította,* s ezáltal a választási jog sérelmén kivül vallásbeli megkülönböztetésre is útat nyitott, mert ámbár Debreczenben a r. catholicusok száma a helvetiai vallástételt követőkéhez úgy áll, mint 1: 40-hez, a közterhek viselésére nézve pedig mint 1: 70-hez, mégis az aránynál sokkal feljebb léptek hivatalba a r. catholicusok, a másvallású sok alkalmatos férfiak elmellőzésével. – 3-ik sérelem a Cancelláriának a városi tisztválasztások eránt kiadni szokott parancsolatából ered, nevezetesen ezen szavakból, „ut Civitas omnia ea quae pro orthodoxae fidei r. catholicae praejudicio antevertendo utilia fore videbantur, pacate tractet.* – Kéri tehát Debreczen városa, hogy a kir. városok előbbi szabadságukba, melly szerint tisztújításaikat, királyi biztosok közbenjötte nélkül tarthattak, viszahelyheztessenek. Ezen kivánatot a KK és RR igazságosnak találták s elfogadták.
A tc. megerősítette a szabad királyi és bányavárosokat korábbi szabadságaikban és megtiltotta, hogy őket tisztviselőik szabad választásában kamarai bizottságok kiküldésével akadályozzák.
Az idézett tc. szerint „in omnibus liberis civitatibus, absque respectu nationum iudices primarii et senatores deinceps eligantur ac aliae etiam quaevis dignitates, sine ullo religionis discrimine Hungaris, Germanis et Bohemis seu Sclavis … mixtim et alternatim … tribuantur”.
„… legutóbb a Királyi Bizottság, rendkívül való hatalommal lévén felruházva, a csak most felállitott Vice-Kapitányi Hivatalnak bétöltését, ugy szinte ennek Actuariussa és Cancellistája kinevezését magának tulajdonitotta …” L.: Iratok. II. köt. 235.
„Mert a tisztujitások céljának elégtétetik egyedül azzal, ha a hivatalokra alkalmas férfiak candidáltatnak és választatnak. Minden vallásbeli megkülönböztetés, és az eránt előre tett óvás nemcsak felesleg való, de az 1608-ki 13. törvénycikkelynek is ellenére van, és ha parancsolatokban kell a vallásra nézve óvást tenni a tisztválasztásoknál, ugy az evangelicusok is méltán kivánhatják, hogy reájok nézve is szinte azon tekintet légyen, különben az egyoldalu vallásbeli megkülönböztetés és a kölcsönös viszonosságnak elmellőzése sérelemmé válik.” (Uo.)
Az országbirája GR. CZIRÁKY Debreczen városa egyes előterjesztéseinek taglalgatásába nem bocsájtkozik, mert ha egyes esetekben hiba vagy viszaélés történt, valamint más törvényhatóságoknak, ugy a kir. városoknak is jusok van repraesentálni s Ő Felsége bizonnyal azt fogja tenni, amit az igazság hozand magával. De azon általános kivánatban, hogy a városi restauratiók királyi biztos nélkül történjenek, egyátaljában meg nem egyezik. Sőt ezen biztosok kinevezését egyenesen a királyi Felség szabad tetszésére tartozónak nyilatkoztatja két oknál fogva: 1.) A végrehajtó hatalom Ő Felségénél lévén, azt törvény szerint nem máskép gyakorolhatja, mint ugy, hogy a törvények teljesedése egyedül a törvényes jurisdictiók s azoknak törvényes tisztviselői által eszközöltessék. Innen következik, hogy a végrehajtó hatalom ezen orgánumainak választásába Ő Félségének béfolyással kell birnia. És ez az oka, hogy a megyei tisztválasztásokba hittel kötelezett embere által (per suum juratum hominem) bé is foly, mert a választások csupán főispányi candidatio szerint történhetnek. 2.) Ezen béfolyásnak még sokkal nagyobb mértékben meg kell lenni a királyi városoknál, mint a vármegyéknél, mert Ő Felsége ugy törvényeink mint privilegiumok szerint is „a királyi városoknak földesura” (?!) következésképen, valamint más földesuraknak a helységbeli tanács választásába, ugy Ő Felségének is a kir. városi magistratuséba egyenes béfolyással kell birnia. (?) Azon személynek választása pedig, aki által ezen béfolyás gyakoroltassék, csupán és egyedül a királyi Felség korlátlan tetszésétől függ.
GR. PÁLFY tárnokmester, és B. EÖTVÖS főpohárnok hasonló értelemben szóllottak.
JORDÁNSZKY püspök pedig a vallásbeli különböztetés és a debreczenyi magistratusnak a felekezetek számához aránytalan állása felől tett panaszban akadt fel, s azon kifejezéseket nemcsak a keresztény szelídséget elő nem mozditóknak, de magokra az evangelicusokra is károsoknak itélte. Mert p. o. Pozsonyban a városi magistratus egyenlő részben catholicusokból, és evangelicusokbol áll, holott amazok száma, ezekét ötszörösen felülhaladja. Aztán az egész országot nézve, minden egyéb vallásos felekezetek, még a zsidókat is összevéve, nem tesznek ezen catholicus országban annyit, mint a catholicusok, mégis a hivatalok minden vallásbeli különbség nélkül osztogattatnak. Ha tehát egyes helyeken a népesség aránya Debreczen városa panaszához képest olly szorosan latolgattatnék, ennek bizonyosan a más valláson lévők éreznék kedvetlen következményeit.
Minthogy azonban a panaszlott kifejezések nem a statusok táblájának végzésében, hanem Debreczen városának előterjesztésében foglaltatnak, az előterjesztés jusának pedig szabadnak lenni kellene, a püspök úr ellenvetései helybehagyást nem nyertek. Ellenben az Országbirájának nyilatkozása közértelmü felkiáltással erősittetvén, Debreczen városának a KK és RR által igazságosnak itélt kivánatát a fő RR el nem fogadták.*
A Debrecen város panaszában foglalt elvi kérdés rendkívül fontos szerepet játszott a haladó ellenzéknek a városokkal kapcsolatos politikájában egészen a kérdés 1848-i forradalmi megoldásáig. Az ellenzék ugyanis csak azzal a feltétellel volt hajlandó a kir. városoknak egyenkénti vagy legalább nagyobb számú szavazatot adni az országgyűlésén, ha egyidejűleg végbemegy a városok belső, demokratikus reformja és kiküszöbölődik a kir. biztos útján gyakorolt kormánybefolyás, amely a városokat az országgyűlésen a reakció eszközeivé tette volna.
És ez volt a városi sérelmek utolsó pontja, mellynek bérekesztésével a FŐHERCZEG NÁDOR nyomban a RR táblájátol mai napon ide küldött izeneteket vétette tanácskozás alá.
A felirások czimzete iránt
GR. PÁLFY tárnokmester igen csudálkozik, hogy a fő RRnek azon készségök, melly szerint valamelly elfogadható középútra egyesülési hajlandóságukat kijelentették, most a KK és RR által szemrehányásul használtatik, s azon okoskodás alapjául, mintha a fő RR ezáltal véleményöktül már elálltak volna, s így a RR eredeti javallatát, mellyet ő valamint mindég, úgy most is meggyőződésével ellenkezőnek, alkotmányunkkal össze nem egyeztethetőnek itél, elfogadni tartoznának. Áll e ezen okoskodás? azt akármelly elfogultlan biró elitélésére kész bocsájtani, s ő most is csak a törvényességre és szokásra tekint, és miután egyik sem engedné, hogy a törvényhozás egy része via facti tegyen változtatást, rövid feleletet adatni kiván, hogy ezen tábla a KK és RR véleményéhez soha hozzá nem járul.
SCITOVSZKY rozsnyói püspök lehetetlennek vélte nem óhajtani, hogy e tárgyban már valahára egyesülés eszközöltessék. Véleménye szerint a dolog most egészen más alakban tünik elő, mint kezdetkor, s az egyesülés már nem olly nehéz, mert az egymással ellentételben álló lényeges pártok némi változtatást szenvedtek. Kezdetben a fő RR azt tartották, hogy csupán az 1-ső Ferdinándi czim az, mellyet Ő Felségének adni lehet, a KK és RR ellenben, hogy csak 5-ik Ferdinánd. Ezen két extremum felállítása mellett közelitést reménlni nem lehetett. A 4-ik izenet után azonban a dolog nem áll ily homlokegyenesti ütközésben. Mert miután a fő RR felszóllították a KK es RRket, hogy más valamelly elfogadható módot ajánljanak, ezáltal már hallgatólag elállottak azon eredeti állitásuktól, miszerint a felirásokat egyedül 1-ső Ferdinánd czim alatt itélték felterjeszthetőknek. Most tehát a dolog alakja e következő: A KK és RR azt mondják: „5-ik Ferdinánd czimzete használtassék.” A fő RR azt felelik: „ez ne használtassék”, de azt, hogy 1-ső Ferdinándi czimmel éljünk, már többé nem sürgetik. És igy ha ideiglenesen, addig t. i. míg a czimzet iránti felirásunkra Ő Felsége választ adand, valamely középút fogadtatnék el, p. o. hogy név nélkül, vagy épen boriték nélkül küldetnének fel a repraesentatiók, ezáltal a Karok és RR positivus véleményével ellenkező nem történnék. Miután tehát a fő RR az első lépést már megtették, a RRnek tulajdon izenetök szavaival válaszul adatni kivánja, hogy egyesülés tekintetéből valamelly középút elfogadása az előbbi véleménytől elállást magában egyik táblára nézve sem foglalja. E szerint reményli, hogy az egyesülés eszközölhető.
(Töbször tapasztalt félreértés miatt, mellyet talán annak kell tulajdonítanom, hogy tudósitásimban eléggé világos nem valék, meg kell jegyeznem, miképen én többízben nyilván megírtam, hogy a és RR soha sem szándékoztak Ő Felségétől az 1-ő Ferdinánd czimet, melly őtet császári méltóságánál fogva megilleti, megtagadni, hanem csak e következő czimmel kivántak élni: Sacratissimo Ferdinando Austriae Imperatori I-o, Regi Hungariae V-to.)
B. BEDEKOVICS kőrösi főispán a fő RR elébbi véleményének megtartására szóllott.
ORSZÁGBIRÁJA: Végig fontolván a RR izenetét, azt találja, hogy a KK és RR e tárgyra nézve úgy nyilatkoznak, amint egy más tárgy iránt ugyancsak a KK és RRnél mondatott, t. i. hogy mindenre felelnek, csak a mi okainkra nem. (Ez Deák mondása, a kormány s fejedelem közti különböztetés iránt)* De ez közönségesen így szokott történni, midőn a védelemre tanácsban megfogyatkozunk (quando ad defendendum consilia deficiunt). A kérdés egyedül az, valjon a százados gyakorlattal megerősitett szokást lehet e az ez iránti dieatalis tractatus folyamatja alatt tettlegesen megváltoztatni? s ezen változtatáshoz annyira ragaszkodni, hogy miatta az országgyülés folyama megakasztassék. Mi következések eredhetnének, hogyha a törvényhozó hatalomnak másik része ezen példát követni akarná? azt a KK és RR csillapúlt itéletére bizza. Az sem áll, hogy az 1830-ki két felirásra hivatkozva a KK és RR magokat állítják a gyakorlat ösvényét követni,* mert nem az a kérdés, hogy minő czim szokott használtatni, midőn koronás királyunk császári méltóságban nincs (pedig ezen esetben volt Felséges urunk 1830-ban) hanem az, hogy a császári méltósággal járó fensőbb czimzetet lehet e a királyinak subordinálni? És ez az, amire több századok gyakorlata czáfolhatlanúl megfelel. A szónok tehát röviden csak oda nyilatkozik, hogy előbbi véleményétől egyátaljában el nem áll.
L. előbb, 635. old.
Vö. a 491. old. 16. jegyzetével.
B. PRÉNYI ugocsai főispán: Ha Felséges Királyunknak kormányra léptekor azonnal inditványba hozták volna a RR az V-ik Ferdinánd czimzetet, teljeséggel nem látja, miért nem lehetett volna ezt a fő RRnek is elfogadniok; s ő az elfogadást csak azért ellenzette s ellenzi, mivel már ezen az országgyülésén más czím alatt küldettek fel több rendbeli felirások, a tettleges változtatáshoz tehát nem járulhatott, és most sem járulhat. A RRnek azon viszatorlasztási okoskodása, hogy miután a fő RR középútra hajlandóságukat jelentették, már a via facti-ból meritett gyámoktul önként elállottak, alap nélkül szűkölködik, mert azt teszi fel, hogy nem lehet középút, melly az eddigi gyakorlatot ne változtatná. A szónok pedig úgy hiszi, hogy van középút, amelly nem változtatja. Ilyen p. o. ha boriték nélkül fognak a felirások Ő Cs. Kir. Főhercegsége az ország Nádora által bényujtatni. Ő tehát a KK és RR ellenvetését úgy véli legjobban megczáfolhatni, ha egyesülési módot hoznak a fő RR javallatba, melly magában tettleges változtatást nem foglal.
GR. PÁLFY tárnokmester erre reá nem áll. Senkit sem akar szemrehányással illetni, de lélekösméretes kötelessége szerint kéntélen sajnálkozva megvallani, miképen e jelen országgyülésén azon irány mutatkozik, hogy amely javallat a fő RRtől ered, csak azért mivel tőlök ered, már nem tetszik. Lehetetlen olly szűkkeblűen gondolkoznia a RR felől, hogy meg nem lenne győződve, miképen az ő bölcsességök előtt minden módok tudva vannak, mellyek általunk javallatba tétethetnének; fel valának szóllitva, övék az inditványi jog, s javallatot még sem tettek, s kétségkivül nem azért, hogy tenni ne tudnának, hanem mivel tenni nem akarnak. Ily helyzetben az ugocsai főispán javallata sikert nem eszközölhetne. A KK és RR utasitásaikra hivatkoznak. Az legyen e küldőik óhajtása, hogy az országgyülése minden siker nélkül a két táblának örökös surlódásai közt folyjon? ők itéljék meg. A szónok előbbi véleményéhez ragaszkodik.
Ezt közfelkiáltás igenlé, s a NÁDOR végzésnek jelentette, hogy az előbbiek értelmében készítendő rövid izenettel újabban fel fognak a KK és RR valamelly elfogadható módnak javallatba hozatalára szóllitatni.*
Az ilyen értelemben készült hetedik főrendi válaszizenetet l.: Iratok. V. köt. 23. kk.
Olvastatott a szóllás szabadsága sérelmeit tárgyazta 5-ik izenet.
A TÁRNOK ily értelemben szóllott: Fájdalommal vagyok kéntelen újólag kijelenteni, hogy országgyülésünk évkönyveit vizsgálva ilyes pertractatiónak, mint aminőt e tárgyban szemlélünk, példájára nem akadhatok. A RR sérelmet véltek feltalálni s ennek orvoslása, s aggodalmuk eloszlatása végett repraesentálni kivántak. Mi a sérelmet soha el nem ösmertük. Ennek következésében a KK és RR 4-ik izenetjökben az ő általok inditványba hozott, de általunk soha el nem fogadott felirástól elállottak. E szerint tettleges országos végzés van az eránt, hogy e tárgyban fölirás nem tétetik. A RR azonban most mégis azt mondják, mi elállottunk a felirástól azon reménységben, hogy a közbenjárás elfogadtatik; reménységünk nem teljesedett, mi tehát ismét visszamenünk a felirásra! Ezen bánásmód az országgyülési egyezkedések rendével csakugyan merőben ellenkezik. Ami a dolog velejét illeti, erre nézve a KK és RR egyetlen egy új okot sem hoznak fel; amit tehát okok előhordása mellett is sérelemnek hónapok óta nem tekintettünk, azt egyszerű felszóllitásukra bizonnyal nem fogjuk annak tekinteni, s így rövid választ javallok olly értelemben, hogy a tárgynak felterjesztésére illy alakban soha reá nem állunk. (Minnyájan! Minnyájan!!)
Az ORSZÁGBIRÁJA azoknak, mik a felirásra lett visszalépés felől mondattak, elmellőzésével a Tárnok véleményét szintén magáévá teszi.
A NÁDOR maga is azon hiedelmét nyilatkoztatá, hogy amik a visszalépés felől mondattak, csupán világositás, nem pedig izenetbe tétel végett valának előterjesztve. Egyébiránt rövid izenetben fog a fő RRnek azon értelme kifejeztetni, hogy a RR kivánságához nem járulhatnak.*
A főrendi választ l.: Iratok. V. köt. 24.
