b) A KK és RR kerületi üléseikben folyvást az országos sérelmek s kivánatok tárgyában költ főrendi első viszon izenettel foglalat…
b)
A KK és RR kerületi üléseikben folyvást az országos sérelmek s kivánatok tárgyában költ főrendi első viszon izenettel foglalatoskodnak.
A KK és RR kerületi üléseikben folyvást az országos sérelmek s kivánatok tárgyában költ főrendi első viszon izenettel foglalatoskodnak.
A KK és RR augustus 24-ik 25-ik és 26-ik napjain folyvást kerületi üléseket tartottak Kubinyi és Bük elnökségük alatt. Napirenden volt az országos sérelmek és kivánatok tárgyában költ főrendi 1-ő viszon izenet.* A fő RR áltat ellenzett igen sok pontok között nagyon kevés volt, melly iránt a RR előbbi véleményöknél* ne maradtak volna meg. Vitatás igen kevés jött közbe, érdekes úgyszólván semmi se: A három napi állapodások sommázatja itt következik:
Vö. előbb a 671. old. 23. jegyzetével.
A sérelmek és kívánatok egyes pontjai körül márc. 19-ével kezdődőleg lefolyt kerületi vitákat és határozatokat l. előbb, a 279. oldaltól folyamatosan; a küldöttség által összegyűjtött sérelmek szövegét l.: Iratok. II köt. 57. kk., a rendek által módosított és a főrendekhez átküldött szöveget: Uo. IV. köt. 291. kk.
A múlt országgyüléséről még intézetlenül maradott sérelmek és kivánatok az 1-ő pontban foglaltatván, 2-ik pontban van a magyar nyelv ügye. Ennek a maga idejében előterjesztett sok ágazatú részleteire nézve a fő RR is sok észrevételeket tettenek, mik legtöbbnyire azon alapelven épültek, hogy olly hazában, mellyben több ajakú felekezetek századok óta egy törvény oltalma és kötelezései alatt minden különbség nélkül feltalálják polgári boldogságukat, akkor, midőn a nem minden polgárokra nézve anyai magyar nyelv közönségesitéséről van szó, épen a czél biztosb elérése tekintetéből szükség minden erőltetést távoztatni, mert az úgyis csak visszavonulást, ellenzést, s utoljára valóságos visszalépést vonz maga után. Ezen alapelvből indulva azon javaslatokat, mellyeket a KK és RR édes anyai nyelvünknek közönségessé tételére, s az egyedül őt illető diplomatiai méltóságra emelésére nézve, kötelező értelemben tettenek; a M[éltósá]gos fő RR csupán engedelmező (permissiv) alakba kivánták átönteni.* A KK és RR azonban most is úgy vélekedtek, hogy a honi nyelv nem először lépvén most törvényhozásunk elébe, azok után, mik már eddig előkészitőleg s javaslólag és buzdítólag történtek, most már valóságos kötelező törvényeket alkotni nem csak idején s helyén és rendes során van, hanem múlhatatlan kötelesség is, megadni a nemzeti nyelvben repraesentált nemzetiségnek a fájdalom olly sokáig visszatartóztatott, de elavulhatatlan természeti jogokat. E szerint tehát a KK és RR magára az alapelvre nézve nem egyezvén a fő RRkel, részletes észrevételeikre, amannak következményire, még kevésbé álhattak, s mindenben előbi határozatuknál maradtak.*
A főrendek ilyen tartalmú rendkívül részletes válaszát l.: Iratok V. köt. 1. kk.
A rendek válaszát – amelyben az elvi állásfoglalás mellett a főrendek válaszának minden pontjára külön kitértek – l.: Iratok. V. köt. 251. kk.
3-ik pont. A Ludoviceum iránt már be lévén adva a nádori hivatalos tudósitás, e tárgy küldöttségi felvételre utasítatott.*
Az első tárgyalás során a rendek azért nem foglalkoztak részletesen ezzel a kérdéssel, mivel meg kívánták várni a nádor erről szóló jelentését. A nádor a jelentést június végén beadta. L.: Iratok. IV. köt. 355. kk.
Az 5-ik pontnál, melly a só felemelt áráról szóll, a RRnek azon javallatát, hogy az ezen summával fedezendő közhasznú munkálatok mindég a diaetán határoztassanak el, s a számadások is oda mutattassanak, a fő RR el nem fogadták s várni kivántak az 1790: 14. czikkelyben* kitüzött czél elérése végett az 1830-ki országgyülésről tett felirásra érkezendő királyi választól. A RR maradtak véleményöknél.
Vö. előbb, az 528. old. 17. jegyzetével.
A 7-ik pontnál Nógrád v[árme]gye azon panaszában, hogy a lengyel ügy eránt tett felirása legfelsőbb helyről helytelennek nyilatkoztattatott, a fő RR nem láttak sérelmet.* A KK és RR ellenben ez által most is a megyék remonstrationalis jusát vélik megsértettnek. Egyszersmind a külön felirásba foglalt lengyel ügy* belső érdeme felől semmi választ sem olvashatván a kézhez vett fő Rendi izenetben, az elnökség által hivatalos kérdést tétettek, valjon felvétetett e már e tárgy a fő RRnél? Mire azt a választ vették, hogy legközelébi alkalommal fel fog vétetni.
A főrendek érvelése: „… alkotmányos sérelem csak akkor van, ha a törvény megszegődik és a tett ebbéli panaszra tagadó válasz adatik; de jelen esetben se a törvény nem sérttetett, sem pedig az, ami megtagadtatott, törvényen nem alapult.” L.: Iratok. V. köt. 5.
A lengyelek ügyében szerkesztett külön feliratot l.: Iratok. IV. köt. 338. kk.
A 8-ik pontnál, melly a törvénytelen parancsokról szóll,* 1-ször azon észrevételök volt a fő RRnek, hogy a praesidialisoknak általában kivánt eltörlése túlhág az 1827-ben tett kivánságon, mert akkoron csak a megyei határozások körébe vágó, s törvénytelen praesidialisok eltörlesztésé sürgettetett, most pedig különbség nélkül s általánosan, ami a fejedelmi igazgatás jussaival, s a fejedelem és megyei kormányzók közt szükséges kapcsolat fenntartásával is ellenkezik; a közbejöhető egyes sérelmeket pedig lehet szokott módon orvosolni. 2-or a törvénytelen parancsok aláirói büntetésére inditványba hozott törvényczikkelyt, valamint már az itélőszékek elrendezése sorában,* úgy itt is el nem fogadták.
A kérdéssel kapcsolatos kerületi vitát 1. előbb, 319. kk.
Vö. a 337. old. 22. jegyzetével.
A KK és RR ellenben mind a kettőre nézve előbbi véleményöknél maradtak; a praesidialisokra nézve LUKA és SZOMBATHELYI előterjesztései szerint válaszul adatni határozván, hogy az 1827 óta közbejött s a megyei rendszert mindég és mindég nagyobb veszéllyel fenyegető történetek a RRnek az akkorin túlterjesztett mostani panaszos kivánatjokat voltakép megigazolják, s valamint a megyei kormányzókat a megyei Rendektől elválasztani, s egyedül a megyei határozaton sarkalló hatalmukat külön függésbe hozni nem engedhetik, úgy a törvényhozás bölcs előrelátása oly intézeteket kiván, miszerint a sérelem megelőztessék inkább, mintsem orvoslásra szükség legyen.
A 9-ik pontban törvények által nem korlátolt nemzeti jusnak nyilatkoztatott sajtó szabadsága kérdését a fő RR az illető Rendszeres Munkálatra kivánják halasztani. A KK és RR ellenben nyilatkozásuknál maradtak.
Igy az 1-ső osztályban lévő közönséges sérelmek többi pontjaira nézve is, mennyiben a fő RR meg nem egyeztek, kevés kivétellel a statusok előbbi végzése megállott.
A 2-ik osztályba foglalt particularis megyei sérelmek sorában 1-ő szám alatt van Siófok helységének Somogy és Veszprém megyék közt vitatott kérdése.* A fő RR érdemileg vévén fel a dolgot, a birói hatóság sérthetetlenségénél fogva múlhatatlanul szükségesnek itélték, hogy a kirendelt országos bizottságnak Veszprém vármegyére nézve kedvező határozata, mellyet Somogy visszafoglalással gátolt, teljes foganatba vétessék. Ez ellen Somogy követei azt adták elő, hogy azon bizottság részint interessatus tagokból állott, részint teljes számmal együt sem volt, részint pedig a birói szemlét sem tette meg annak rendi szerint; kérték tehát, hogy a kérdés birói elitélésére új, disinteressatus bizottság neveztessék. A KK és RR ezt 34 voxal 12 ellen elfogadták.
Részletes ismertetését l. a kerületi vitáknál, 374. old.
A 10-ik pontban sérelemnek veszik a KK és RR, hogy Szent István napjának megülése az evangelicusoknak kormányrendelet által parancsoltatott, holott ha nemzeti ünnepnek kellene lennie, azzá csak törvényhozási végzés által lehetne. A fő RR azon tiszteletnél fogva, mellyel a magyar, hazája alkotványa, polgári léte, s nemzeti miveltsége alapitóját tisztelni soha meg nem szünik, de a Szent László 1-ő D[ecretuma] 37. s 38 cz[ikkelye]* s az Aranybulla 1-ső cz[ikkelye]* értelmére is figyelmezve felszóllitják a RRket, hogy e ponttól álljanak el.
Szent László I. törvénykönyvének 37. pontja Szent István vigiliájának megtartásáról intézkedett, a 38. pont pedig felsorolta azokat az ünnepeket, amelyeket az esztendőben meg kell tartani, köztük Szent István napját is.
Az Aranybulla 1. cikkelyében a király kötelezte magát, hogy Szent István ünnepén minden évben Székesfehérváron törvénynapot tart.
FRIM ugyancsak a fentidézett törvényekkel támogatá hasonló értelmű kérelmét, azt adván hozzá, hogy a Helytartótanács tartozik a törvényt végrehajtani, s csak ezt cselekedte, midőn Szent István ünnepének megülését elrendelte. Egyébiránt ha ebben felakadnak a RR, hozzanak határozást, s tegyék diaetalis végzés által Szent István napját nemzeti ünneppé.
PALÓCZY felelt, hogy azon törvényekben koránt sincs az, amit ki akarnak huzni belőle. A Bullában nevezetesen csak annyi van, hogy aratási törvényszünet után a törvények folyama Szent István napján kezdődik. De hogy ez eddig nemzeti ünnep nem volt, már csak az is elegendőleg mutatja, hogy most kivánják azzá tétetni, 800 évek lefolyta után. Azonban jó lesz, ha felhagynak vele a főtisztelendő urak, különben ha csakugyan vitatás alá kerül a dolog, majd oly datumokat mutat elő a historia, mellyek igen világossá teszik, hogy a kérdéses nap nemzeti ünnepnek nem alkalmatos.
A RR maradtak a sérelemnél.
A 12-ik szám alatt azon sérelem foglaltatik, hogy a nagyváradi görög egyesült püspöknek folyamodására 1814-ben költ helytartótanácsi rendelet következésében a görög nem egyesült hivek a görög egyesült papok által mindenféle hitegetésekkel, igéretekkel, adományokkal magok hitére csabittatgatnak. Ezeknek nyomában a KK és RR Bihar kivánságára a csábitók ellen büntető törvényt kivánnak javallatba hozni. A fő RR azt felelik, hogy a Helytartótanácsnak érdeklett intéző levele egyedül az egyesülni akarókról rendelkezvén, a törvényalkotás felesleges, mert abban hogy ha egyesülnek a görög nem egyesült hitüek, nincs sérelem.
DUBRAVICZKY felolvasá a kérdéses intimatumot, melly így szóll: In ordine ad instantiam Samuelis Vulkán Episcopi G. R. Catholicorum M. Varadinensis ope cujus Dioecesanum suum individuum ad instituendum sacram unionem anplecti volentem populum exmittendum sibi indulgari, extraneis vero non unitis praesbyteris ad eundem aditum inhiberi, in hos, qui tali occasione turbas et motus ciere praesummerent per competentem jurisdictionem animadverti, et remansurae in non unione minori parti Communitatis, si systematicum numerum non adaequat, nec Ecclesiam aedificandam, nec Parochum intertenendum admitti, sed proximae Parochiae adfiliandam petiit. Praet[ac]tis D[omin]ationibus vestris pro congrua directione, et observantia intimat Consilium hocce L[ocumentenentiale] R[egium] Suam Ma[iesta]tem S[acratissi]mam precibus memorati Episcopi tam in lege, quam b[enignis] Resolutionibus regiis fundatis clementer deferre dignatam esse.”
Ehhez sok szó nem kell, s a szónok megvallja, hogy ilyesek hallására borzad és kéntelen kimondani, miképen meg van győződve, hogy ilyes rendeletek, egy törvényesen bévett vallásnak kiirtására czéloznak.
BŐTHY a fő RR ellenvetésén nem tud eléggé csudálkozni, mert ha ezen intimatum nem valóságos pártfogása a missionariuskodó csábitásnak, úgy a szónok nem képes megfogni, mi a csábitás? Maga a Cancellaria is elösmerte ezt, mert 1823-ban Stratimirovics metropolita érsekhez kibocsájtott resolutiojában azon rendeletet egyenesen visszahuzta, de azért példák mégis történtek, s mivel nincs világos büntető törvény, melly a csábitást megzabolázná, a kérdéses rendeletnek istentelen hatása gyakorlatilag mindennap tapasztalható. Ennek bizonságául több példákat idéz elő, miként szoktak az egyesülési tanitások gyakoroltatni. Terjén* a görög egyesült papok először leitatták a népet, utóbb pénzzel is kecsegtették, s igy eszközölték az egyesülést. De a kijózanodottakat elhagyván a Szentlélek, a pénzt pedig meg nem kapván, előbbi vallásukra akartak visszatérni, s emiatt nem csekély üldöztetést szenvedtek. Egy más helységben azon capacitativum argumentummal éltek a papok, hogy ha egyesül a nép, nem fog katonaállitással tartozni. Sajnálja a követ, hogy nincs jelen Aradnak követe, ő még meglepőbb példát hozhatna fel, mert ott 16 egész helység legközelébb azon hitegetés által uniáltatott, hogy ezután csak 12 napot tartozandnak a f[öldes] úrnak dolgozni. Meglehet, hogy az igéretet teljesitik, s hogy a f[öldes] úr ekép akart magának a mennyországhoz lajtorját készíteni, de annyi mindenesetre igaz, hogy ez kárhozatos csábitás.
Bihar megyei román falu az Érmelléken.
FRIM: Szégyenlené magát, ha ily módokkal akarna téritésre élni, vagy azokat nem rosszallaná, de miután a felolvasott intimatumban ezen szavak vannak: amplecti volentem, világos, hogy a nép kivánsága nélkül a tanitó székbe egy idegen pap sem léphet erővel. Audiatur et altera pars. Ha felmegy is az előterjesztés Ő Felségéhez, bizonyosan felelni fog a váradi püspök is. Legalább arra kéri tehát a RRket, változtassák meg a szerkesztésnek kemény kifejezéseit.
DEÁK igen dicséretesnek ösmeri el azon intést, hogy audiatur et altera pars, de ezt a kérdéses intimatumban épen nem találja fel. Mert azt kéri a nagyváradi egyesült püspök, hogy a maga papját lelki verbungra kiküldhesse, a nem egyesült pap pedig eltiltva legyen, egyikre azt mondja az intimatum: indulgetur, másikra: inhibetur. Itt hát olly furcsán van az audiatur utraque pars valósitva, hogy a Helytartótanácsnak ezen tette valóságos satyrája a 19-ik századnak. Azon amplecti volentem Communitatem is olly határozatlan kifejezés, hogy csak temérdek visszaélésekre ád alkalmat, mert ki fogná megmondhatni, a lakosok hányadrészének kell az egyesülés óhajtására nyilatkozni, hogy amplecti volens communitas-nak neveztethessék? Egyébiránt arra ugyan van normalis rendelés, hogy ahol 130 háznál nincs több, ott egy parochiánál többet a görög nem egyesültek ne tarthassanak, de hogy 130 házon alól templomot épiteni, papot tartani szabad ne legyen, ez nemcsak nem áll, nemcsak a vallásbeli szabadsággal össze nem fér, de a józan kormányzási elvekkel is ellenkezik, mert valóban minden józan kormányzásnak érdekében van, hogy a nép lelki tanitás nélkül ne legyen. Ha tehát valamelly helységben nem épen 130, p. o. 125 háznép marad meg csak a görög nem egyesült hiten, hogy ezektől már ne csak elvegyék a kész templomot, de még mást épiteniök s papot tartaniok se legyen szabad, valóban nem kevésbé borzasztó, mint inpoliticus erőszak. Végre a szerkesztés kifejezéseit meg kell tartani, mert a fő RR ép azt látszanak hinni, hogy ez a térités igen szépen s rendiben történik, s csak az így szerkesztetett előadás győzheti meg őket, hogy ezen téritésre a hitegetésnek, erkölcstelenségnek, s csábitásnak és kénszeritésnek gyalázatos eszközei használtatnak.
Ezek szerint a RR egyértelműleg előbbi végzésöknél maradtak,* s mai napon a 2-ik osztály 28-ik pontjáig haladtak.
Álláspontjukat részletesen megindokolták válaszukban: Iratok. V. köt 259. kk.
