a) Kerületi vitatások, s állapodások, a kisajátitás tárgyában.
a)
Kerületi vitatások, s állapodások, a kisajátitás tárgyában.
Kerületi vitatások, s állapodások, a kisajátitás tárgyában.
Pozsony, február 10-én, 1836.
Februar 3. 4. és 5-ik napjain Bencsik és Brezovay elnökségök alatt tartatott kerületi ülésekben, Szabolcs követének utóbbi levelemben közlött inditványa* következésében folyvást a kisajátitás (expropriatio) fontos kérdése forgott szőnyegen.
Vay indítványát l. előbb, 452. o.
E kérdés a vitatásokban két részre oszlott, amennyiben t. i. l. a Pestbudai álló hidat különösen, és 2. egy általános kisajátitási törvénnyel más közhasznu vállalatok elősegéllését s a közczélra forditandó magános vagyonnak teljes kárpótlását tárgyazta.
A Buda-pesti álló hid tárgyát ami illeti, vitatás közben a kisajátitásnak e részbeni elmellőzését a főrendek javaslata szerint csupán ACZÉL és SZLUHA védették, okul adván, hogy az expropriatio elhatározására csupán a pesti polgárság ellenkezése szolgáltatott okot és alkalmat; ezen ellenzés a fő RR hiteles tudósitása szerint már megszünt, s annál fogva minden akadály is elenyészett, melly a kénszeritő törvényt szükségessé tette volt. – Ellenben BORCSICZKY, HERTELENDY MIKSA, FÁY, NOSZLOPY, DEÁK, PFANSMID, BUDAHÁZY, BERNÁTH a RR előbbi végzését még most is mulhatlanul szükségesnek tartották. Okaik ezek valának: Hogy a kisajátitásra, midőn valamelly közhasznu vállalatot máskép létesiteni nem lehet, minden statusnak, és igy a magyar statusnak is tagadhatatlan jusa van, az csak olly világos igazság, hogy azt nehezen merné valaki tagadni. Ez igy lévén, igen természetesen következik, hogy az ország jusa Pest városa meg vagy nem egyezésétől egyátaljában nem függhet. Nem is erre volt a kisajátitásnak elrendelése alapitva, mert hiszen Buda városa önként hozzájárult a KK és RR kivánatához, s illő kárpótlás mellett kész volt hidvámbeli tulajdonáról lemondani,* ez azonban a kisajátitásnak mind a két városra egyiránt kiterjesztett elhatározásában semmi különbséget sem tett volt. Sőt megforditva áll a dolog, ugy t. i. hogy mentől inkább készek Buda és Pest városok tulajdonokrul lemondani, annál természetesebb, hogy a kisajátitást ki kell jelenteni. A megegyezés tehát egyéb következést nem vonsz maga után, mint azt: hogy ha a kárpótlás iránt alkukép megkészül az egyesség, itéletre szükség nem lészen. Azonban még abból, hogy Pest városa kész egyezni, sem az nem következik, hogy elfogadható feltételeket kivánand, sem pedig az, hogy valósággal megegyezik. És miután a feltételek tudomása előtt, az egyességet elfogadni annyit tenne, mint az ország akaratját; mellyet az álló hid létesítésére nézve kimondott, a kérdéses kir. városok discretiójának alája vetni, vagy pedig a hidépitésnek elhatározását jövő országgyülésig függőben hagyni: igen természetes dolog, hogy biróságra van szükség, melly azon esetre, ha a birói nemes tisztből különben is megpróbálandó egyesség meg nem készülne, a kárpótlás iránt eldöntő itéletet hozzon. A biróság iránti köteles engedelmesség vagy a felek önkénti alávetésén, vagy törvényen alapulhat. Itt az első nincs még meg, és igy a másodikra van szükség. Valameddig tehát Buda és Pest városok az egyesség feltételeit végkép elő nem adják, s azok az ország Rendei által el nem fogadtatnak, s igy az egyesség valósággal megkészül, vagy pedig a kirendelt országos biztosság itéletének magokat önként alája nem vetik; mindaddig a KK és RR előbbi végzésöktül el nem állhatnak; sőtt ezekről előre senki sem kezeskedhetvén, a fő RR kinyilatkozásán annyival inkább csudálkoznak, mivel viszonizenetjökben mindazt, hogy a kisajátitás elvét maga Pest városa is, egyes lakosokra nézve folyvást gyakorolja, mind pedig azt is, hogy a törvény értelmében teljes kárpótlást kell a hidért kapnia, önként elismerik; az ezt elitélendő biróság kirendelésében és az expropriatio kimondásában tehát követeltséggel nem is ellenkezhetnek. Végre pedig az elitélendő kérdések egyrészről a vállalkozó társaság, más részről vagy az összes város, vagy annak egyes polgárai közt foroghatván fel, a biróságnak pedig mindenesetre törvényes kifogáson kivülinek lenni kelletvén, igen természetes, hogy ezen biróskodást a felek egyikére, a városra t. i. bizni nem lehet, hanem a részrehajlás tekintetén mindenkép felülemelkedett országos biztosságra bizni, s e végett a RR javallatának egészen megmaradni kelletik.
Buda város nyilatkozatát e tárgyban l.: Iratok. VI. köt. 90. kk. (A hídbizottság iratai között.)
Ezen czáfolhatlanul fontos okok ellenében a főRR véleményének elfogadására, csak NYITRA, BARANYA, FEJÉR, ARAD és THURÓCZ szavaztak. BENCSIK szavazatának azt az okát adá: hogy küldői a nemesek vámfizetésével a pesti hidat felépitve látni nem akarják. Ha a főRR javaslata elfogadtatik, ugy bizonyosan nem lesz hid, arra szavaz tehát, mert igy küldői kivánságát elérni reménli.
Eszerint az előbbi végzésnek ujabbi megerősitése mellett az is elhatároztatott, hogy a Buda-pesti álló hid tárgyának az általános expropriationalis inditványtól minden esetre különválva kell pertractaltatnia.
Ami a fő RR izenetének többi részeit illeti: Javallották 1. hogy a RR által elfogadott vámjegyzék maximumnak, a mostani vám pedig minimumnak vétetvén, egynek vagy másiknak elfogadása, vagy pedig a kettő, mint véghatár vonal között valamelly középnek a részvényes társasággali alkukép meghatározása az országos biztosságra bizassék. Ezt a KK és RR elfogadták, azon hozzátétellel, hogy az ekép megállapitandó vámjegyzékben a kötendő esztendők lefolytáig legkisebb változás se történhessék. – 2. Az orsz. biztosságnak az 5-ik §-ban kiszabott foglalatosságaira nézve kitétetni kivánják a főRR, hogy ez az élő törvények határai közt értessék. A KK és RR ugyan meg nem foghaták, miképen legyen ez a záradék akár az épitési költségek felszámitására, akár a szerződési esztendők megállapitására alkalmazható; mindazáltal lehetvén más megbirálandó körülmények is, p. o. ha a részvényes társaság azt kivánná, hogy akik ladikon, vagy pedig tél szakán jégen mennek át, szintén vámot fizessenek, ezen kivánságot elfogadni törvény szerint kétségkivül nem lehet, ezen tekintetből tehát megegyeztenek, hogy a szakasz végére még ezek tétessenek „és (az országos biztosság t. i.) minden egyéb körülményeket is a fennálló törvények szerint határozzon el”.
Eként a Buda-pesti hid tárgya béfejeztetvén, átmegyek Szabolcs követének az átalános kisajátitási törvény iránt tett inditványára.
BORCSICZKY ugy vélekedett: hogy a status kisajátitási jusát valamint a statustudomány észlegi elvei szerint tagadni egyátaljában nem lehet, úgy annak gyakorlatát nemcsak számos törvényeink kimondják, de a megyék s más törvényhatóságok, uczák szabályozásánál, utak, hidak, gátak és töltések épitésénél mindennap gyakorolják is. Nem annyira a tevőleges jus tehát az, melly e részben törvényt alkottatni javasol, mint inkább a dolog negativus oldala s azon kötelesség, miszerint a törvényhozás a haza egyes polgárainak tulajdonát mindennemü önkényes károsodástól megóvni tartozik. És e részben kéntelen megvallani, hogy törvényinkben olly hijány létezik, mellynek kipótolását tovább halasztani teljességgel nem lehet. Már Szabolcs követe megemlitette, de közönségesen is tudva van, hogy ekkorig csatornyát ásatván, vagy utat épittetvén a vármegye, az e végre szükséges föld a birtokosoktul minden kárpótlás nélkül elvétetett. Ezen roppant igazságtalanságot tovább megszenvedni vétek volna, mert senkitől sem lehet kivánni, hogy a közönség haszna miatt kárpótlás nélkül áldozni tartozzék. A szónok tehát olly értélmű törvényt óhajt alkottatni, hogy midőn az országgyülése, vagy az e végetti birálatra megbizandó országos hatóság valamelly munkát a status javára szükségesnek tart, az e végre megkivántatott magános tulajdont teljes kárpótlás nélkül elvenni senkitől sem szabad. Ez birtokot biztositó, nem pedig gyengitő törvény lesz; és valamint a már előfordult Pest–budai hid esetére gyakorlatilag alkalmaztaték, ugy minden előfordulandó esetekre is alkalmaztathatódván, egyrészről a statusnak kétségtelen kisajátitási jusát nem gyengiti, másrészről pedig a magánosoknak minden károsodás ellen biztosságot nyujt.
DEÁK részletes előterjesztéssel megmutogatá, miként a kereskedési közösülés könnyitéséről gondoskodnunk már nem annyira hazánk, jóvolta felemelésének tekintete int, mint inkább a fenyegető veszély megelőzésének, s annál fogva lételünk fenntartásának kötelesége kénszerit. Nem kiván ezen tételnek bizonyitványául mélyen béereszkedni mindazokba, miket kereskedési előmenetel, s azzal összekötött termesztési virágzás tekintetéből az olcsó és sebes közösülési eszközök szükségéről mondani lehetne, s amik különben is, közönségesen isméretesek. Azt sem akarja bővebben taglalgatni, hogy azon élénk mozgás, melly a jelen pillanatban közép Europának csatornák és vasutak általi összecsatolására nézve olly mértékben mutatkozik, hogy az ujságlapok majd minden nap egy uj vállalat keletkezését adnák értésünkre, hogy mondom ezen élénk egyesült törekvés mind sorvasztó, sőt elölő hatással fenyegeti, mindazon tartományokat, mellyek az időnek komoly intéseire nem figyelmezvén, a semmit nem tevés állapotjában tespednek. Csupán a Szabolcs követe által is emlitett példának közvetlen hatását, s abból hazánkra eredendő következéseket kivánja némileg kifejteni. Tudják a RR, hogy a Lemberget Béccsel összekötendő vasutnak épitése már kétséget nem szenved, s a nagyszerü vállalat rövid időn végrehajtásba jő.* Hogy Lengyelország gabonatermesztési tekintetben a legtermékenyebbek egyike, s bőségre nézve akármelly világkereskedési piaczot ellátni, s különösen hazánkkal is a concurrentiát kiállani képes, az közisméretü dolog, s azért e részben csak annyit emlit, hogy Galliciában a gabona ára most is felényivel olcsóbb, mint magyar hazánknak legtermékenyebb vidékén. Itt tehát a kereskedési mérleg (bilanx) már úgyis ellenünk áll; s hogy ennek kiegyenlitésére még hasonló körülmények közt is, az örökös tartományok előtt a kormánytól valamelly különös kereskedési kedvezéseket várnunk lehetne, ily ábrándozásokkal nem hiszi, hogy hazánkban magát csak egy ember is éltetné. Vegyék fel már most a RR, hogy mindezen már magokban is eléggé kedvetlen körülmények után a gallicziai gabona a felállittatni czélzott vasút segedelmével annyira olcsó áron fog Bécsbe szállittatni, hogy egy mázsányi teher egész Bécsig csak 6 pengő xrba kerül; tekintsék más oldalról, mennyibe kerül a bácsi buzának Gönyüig viz elleni felvontatása, onnén pedig Bécsig tengelyen szállitása; és lehetetlen, hogy mindenki meg ne győzződjék, miképen a bécsi piacz, s vele egész Austria hazánkra nézve tökéletesen elvész, hazánk legtermékenyebb része, a gazdag Tisza melléke, a Bánát, s Bács v[árme]gye egészen tönkre van téve, mi saját földünk kövérségébe megfúlunk. – S e tekinteteknél már többé nem az forog kérdésben: akarjuk e hazánk virágzását emelni? hanem ha akarunk e létezni tovább, vagy egészen elveszni. És ha meggondolják a RR, hogy a kereskedési világban megelőztetni szerfelett bajos, mert az elkésést helyrehozni, s azon utat, mellyet a kereskedés egyszer vett magának, megváltoztatni kimondhatlan nehéz: lehetetlen nem hinnie, hogy az egész ország egy szivvel lélekkel elismeri; miképen könnyebb közösülési eszközökre, s különösen vasutakra minékünk is okvetetlen szükségünk van, s a dolgot kipótolhatlan kár nélkül úgyszólván már tovább halasztanunk sem lehet.
Vö. a 452. o. 40. jegyzetével.
A köz szükség tehát tagadhatlan alaptételnek vétetvén fel, természetes, hogy a czélt akarva, az eszközökrül is gondoskodnunk kell. Mennyire tanácsos, sőt mennyire lehetséges e részben az ország közerejéhez folyamodni, s a szükséges vasutakat, canalisokat országos erővel létesiteni? arról ezuttal szóllani csak azért is felesleges, mert publicus fundusunk nincs, s a kereskedési munkálat rendszerébe tartozó status gazdálkodási tárgyakat e diaetán már fel sem vehetjük.* De egyébiránt is a status-tudomány adatjaira s az egész világ gyakorlati példájára támaszkodva, alkalmasint minden hosszabb mutogatás nélkül axiomaként felállithatjuk, hogy ha arra várakozunk, míg p. o. az ország épittet vasutat a hajókázható Dunától a szomszéd Austria fővárosáig, alkalmasint hiában várakozunk. Ilyes vállalatok minden lehetőség szerint csak magános egyesületek utján létesülhetnek; ezeket kell tehát lehetőkké tenni, ha a közjót akarjuk. S a szónok ugy hiszi, hogy e részben a Buda–pesti hidra nézve felvett ösvényt lehetne követni. A vámtóli mentségek nehézséget alkalmasint nem tesznek, mert miután vasutaknál, canalisoknál nem olly közönséges communicationalis mód forog fenn, mellyel élni valaki kénszerittetnék, hanem csak magános költségen eszközlött fuvarkönnyités, alkalmasint nincs ember, aki privilegialis helyzetének olly furcsa magyarázatot adna, hogy más embervasutat épitsen temérdek költséggel, azon egy vagy másnemü szekereket tartson, ő pedig felüljön a szekérre, s ingyen utazzék rajta, vagy ingyen szállitsa buzáját. Erről tehát szóllani sem kelletvén, csak az a kérdés, hogy a kisajátitás elve, a statusnak eme tagadhatatlan jusa s az illy vállalatoknak mulhatlan feltétele, miként alkalmaztassék? Angliában, hol a parliament minden esztendőn együtt ül, bé lehet várni, mig illynemű közhasznu vállalat végett társaság létesül, s magát béjelenti, hogy részére a kisajátitás elrendeltethessék. Nállunk a dolog máskép áll, és már feljebb megemlittetett, hogy ilyes tárgyakban halasztgatni annyit tesz, mint eltemetni. Valamint tehát a Buda–pesti hidra nézve, még mielőtt társaság jelentette volna magát, mind a vállalat szüksége, mind pedig a kisajátitás alkalmazása kimondatott, ugy azt egyebekre is már e diaetán előlegesen ki lehet mondani, annyival inkább pedig, mert a szónok bizonyosan meri gyanitani, hogy e tárgyban minden követnek utasitása is van. Ugyanis a Commercialéban, nevezetesen az V-ik szakasz motivatiója c) pontjában, s annak következésében De utilibus operibus per Societates, vel privatos struendis javallott törvényczikkelyben az országos küldöttség javallatba tette, hogy ha valamelly társaság vagy magános vállalkozó, a fő kereskedési ductusokban hidat, vagy pedig – a fundus publicusból, s részint a törvényhatóságok által épitendőkön kivül – a kereskedés könnyitése s az ország lakosinak kényelme végett utakat, csatornákat, vasutakat, vel aliud simile cum reali publica utilitate conjunctum opus propriis impensis struere vellet, annak bizonyos évekig különbség nélkül mindenkitől taxát szedni megengedtessék, s részére kárpótlás mellett a szükséges kisajátitás is elrendeltessék.* Az országos küldöttségnek ezen javallata (melly ellen nota bene, semmi votum separatumot sem látunk)* a törvényhatóságokkal közölve lévén, arra minden követnek utasitás adatott.*
Az országos bizottság kereskedelmi munkálata részletesen foglalkozott a közlekedés fejlesztésének problémájával, s a szükséges anyagi eszközöket részben a fundus publicus létrehozásával, részben részvénytársaságok létesítésével kívánta előteremteni. (Vö. Opinio excelsae regnicolaris deputationis … circa objecta ad Deputationem Commercialem relata V. De vehiculis communicationis Gommercialis. 71. kk. – A javaslat összesen 10 tc. tervezetét foglalja magába.)
Si aliqua societas, aut privatus in majoribus regni fluviis, praesertim ad capitales urbes, aut in principalibus viarum commercialium ductibus, stabilem et fixum pontem, vel praeter illos, qui ex Fundo publico, aut juxta inviationem dirigentis Dicasterii Regni per Jurisdictiones suscipientur, pro ampliore commercii facilitate, regnicolarumque commoditate longiores viarum tractus, aut canales vel ductus ferreos ad longiorem distantiam, vel denique aliud simile cum reali publica utilitate conjunctum opus propriis impensis struere vellet, eidem, jure alieno, et iis, quibus competit praestanda indemnitate ceteroquin salvis, per Regiam Majestatem privilegium ad certos pro ratione utilitatis, et impensorum sumptuum determinandos annos, defixam in tariffa taxam, unde sumtus resarciatur, desumendi tribuetur.” Uo. 85.
A Rendszeres Munkálatokkal foglalkozó országos bizottság véleményei ellen a kisebbségben maradt tagok vagy csoportok különvéleményeket nyújthattak be, s ezzel a jogukkal sok esetben éltek is. A különvélemények közül a fontosabbakat az egyes operátumokhoz kapcsolva kinyomtatták.
Az operátumokkal kapcsolatban követi utasításnak azok a megjegyzések számítottak, amelyeket a megyék bizottságai a kinyomtatott operátumok megvizsgálása során 1831/32-ben írásba foglaltak. Nem teljes sorozatuk található OL, Nádori lt. Praeparatoria ad diaetam 1832. X VI. sz. és Kanc. vegyes iratok 17. csomó.
Mindezeknek folytában kettő az, amit tenni lehet. T. i. 1. Vagy ki kell törvény által mondani: hogy p. o. oly vasutra, vagy illetőleg canalisra, melly Bécs városát Dunánk hajókázható részével, vagy Pestet a török határszélekkel, vagy (a sérelmek sorában tett végzés szerint is)* a tiszai részeket például Szolnoktul vagy Szegedtől véve Pest városával, vagy pedig magát Debreczent Pesttel összekösse, vagy ami mást még a RR jónak találnak, s ha úgy tetszik mindazon ductusokat, mellyek a kereskedési munkálatban, de viarum structura et conservatione javallott t. czikkelyben foglaltatnak,* megemlitvén hazánkban szüksége van, következőleg, ha valamelly társaság ilyennek épitését magára vállalni akarná, s a vonal magánosok birtokán menne keresztül, és az eránt a birtokosokkal meg nem alkudhatnék, részére a kisajátitás elrendeltetik, s a kárpótlási summáknak elitélése végett, a Buda–pesti hid iránt kirendelt országos küldöttség birói hatalommal felruháztatik. – Vagy pedig 2. lehet az országos küldöttség törvényjavaslatát (némelly módositásokkal, p. o. hogy az engedelem adás ne a kormánytól függjön) elfogadni, s átaljában kimondani, hogy ha közhasznu vasutat, hidat vagy csatornát akar valaki épiteni, nem sikerülhetvén az egyeség, kisajátitásnak lesz helye, s az országos biztosság biróskodand. Mellyiket fogadják el a RR? az a többségnek bölcs itéletétől függ, de ismétli a szónok, hogy ha, nem mondja hazánk virágzását, de csak existentiáját is szivünkön viseljük, hallgatva nem vesztegelhetünk, sem pedig időtlen, félszeg temporizáló rendszabásokhoz nem nyulhatunk.
A sérelmek vitáiról Kossuth csak szűkszavú tudósítást adott s nem állapítható meg, hogy az utalás milyen határozatra vonatkozik.
Az id. javaslat összesen 12 közlekedési útvonalat említ: l. Pest–Győr–Bécs; 2. Pest–Székesfehérvár–Siófok–Kanizsa–Zágráb–Fiume; 3. Pest–Dunaföldvár–Eszék–Zimony; 4. Pest–Esztergom–Nagyszombat–Morvaország; 5. Pest–Miskolc–Kassa–Eperjes–Lemberg; 6. Pest–Szolnok–Debrecen–Nagyvárad–Kolozsvár; 7. Pest–Szeged–Temesvár–Nagyszeben; 8. Bécs–Sopron–Kőszeg–Szombathely–Kanizsa–Pécs–Eszék – elágazással Körmend–Varasd–Fiume; 9. Bécs–Pozsony–Nagyszombat–Zsolna–Jablunka; 10. Nagyszombat–Nyitra–Bányavárosok–Kassa; 11. Kassa–Lőcse–Késmárk–Krakkó; 12. Miskolc–Tokaj–Uzsok vagy Verecke–Galícián át Oroszországba. (Opinio excelsae regnicolaris deputationis … circa objecta ad Deputatíonem Commercialem relata. 78. o.)
BEZERÉDY meg volt győződve, hogy alkalmasb szempillantásban nem tehette volna inditványát Szabolcs követe. Mert midőn az idő naponként sürgetőbben int, midőn a köz hirlapok alig szóllanak többet s érdekesben másról, mint az egész Europát hálóként fedendő vasutakról: ha összevetett vállakkal s minden igyekezettel nem törekszünk előre haladni, majdan a civilisált világnak Magyarország lészen véghatára, s mi Napkelethez csapva s az europai közösülésekből kizárva, a mivelt Europától távolabb fogunk állani, mint Kelet-India, vagy Africának azon része, mellyet vasutak kötnek a tengerhez. És miután ébrednünk is késő volna, ha már egyszer azok, kik cselekedtek amig mi aludtunk, kiragadták a piaczot kezünkből, szükség hogy Szabolcs követének inditványa nyomban intézkedés alá vétessék, s a kisajátitási törvény vagy átaljában, vagy legalább azonnal kiszabandó ductusokhoz kötve elhatároztassék.
HERTELENDY MIKSA Trencsin követének a kárpótlás biztositására intézett javallatát* kész volna pártolni, de nem akarná, hogy a törvény átaljános legyen, s birtokunkat közhaszon ürügye alatt a kormány holmi planizáló emberek számára béfolyásunk nélkül elvehesse. Azt, ha valjon olly közhasznu e valamelly vasút vagy csatorna a kisajátitási jusnak gyakorlatát megkivánhatja, csak a diaeta itélheti el, az általános törvény tehát semmit sem használna, mert minden egyes esetre való alkalmazásának csakugyan az országgyülése elébe kellene kerülni; jobb tehát a dolgot mindjárt ennél kezdeni, s ha tud a RR közül valaki esetet, melly végett az expropriatiora szükség van, nevezze meg azt, s a szónok kész a törvény megalkotásához járulni.
Vö. előbb, Borcsiczky javaslatával.
Az átalános kisajátitási törvényt hasonló nézetekből SZLUHA és NOSZLOPY is ellenzék. Az első azért is, mivel a status szüksége, a vállalat hasznossága s a kárpótlásnak ki általi viselése iránt minden egyes esetnél sokoldalu megbirálás kivántatik, a második pedig mert a kisajátitási elvnek végrehajtását egyoldalu hatalomra bizni nem akarja.
BERNÁTH ellenben e tárgy körülti nézeteit eként fejtette ki: Az időnek fejleményein s a szomszéd tartományokbani történetekből reánk háramló szükségen kivül, Szabolcs követe inditványának méltánylatában a nemzetnek azon forró kivánságára is figyelmeznünk kelletik, mellyel a kereskedési rendszeres munkálat felvételét reménylé,* mellynek ellenében azonban a kereskedés elintézése ugy most, mint az előbeni diaetákon mindég csak mézes madzag gyanánt jelent meg előttünk. A szónok ugy tartja, hogy a tulajdon azon részének, melly az egyes polgárok szükségei fedezésén felül van, értéki barometruma a kereskedés. Aminő lábon áll a nemzet kereskedése, aszerint nő vagy kevesedik az egyes polgárok vagyonának értéke, s igy a nemzeté is, mert hiszen a nemzet nem egyéb mint egyes polgárok összessége. Ezen rövid elvekből nyilván kitetszik, mi kimondhatatlan fontosságu dolog a kereskedés a statusban. Hogy a pénz s hitel a kereskedés vehiculumjai közé tartozik, azt a szólló követ örömest elismeri, úgy tartja még is, hogy az ut, mint az élénk keringésnek mellőzhetlen eszköze, a vehiculumok legfőbbikei sorában áll. Ha felvétetett volna ez országgyülésén a kereskedési munkálat, teljesen reménlheténk, hogy a közösülési módokra, s különösen az utakra nézve a törvényhatóságokat egybepontosuló (concentrativus) munkálódásra egyesithetjük.* Ezen reményünk füstbe ment; a mostani rendszer ösvényén pedig, miszerint a megyékben ma egy utvonal megállapitatik, holnap változnak a személyek, s velök a vonal is változik, több megyék pedig egyet nem értve s igy szétágazólag pazarolják a népnek temérdek erejét: kereskedési utakra egyhamar alig számolhatunk. Gondolkoznunk kell tehát, hogy szomszédinktól s az élénken mozgó eleven világtól el ne maradjunk. Ilyesmi csak nagyobb vállalatok utján létesülhet, ezek pedig olly országban, mellyben a kiváltságok özönként habzanak, törvény pártfogása nélkül életre soha sem kapnak. Mindezeknél fogva a szólló követ véleménye abban határoztatik: hogy olly elvü törvényczikkely alkottassék, melly az ilynemű vállalatokat a törvény pártfogása alá helyheztesse. Neveztessék ki egy országos biztosság, (mert ha a Buda–pesti egyes esetre lehetett azt rendelni, miért ne lehetne átaljában minden közhasznu vállalatokra?) s a vállalkozó társaság, miután magában össze szerkesült, azon biztossághoz forduljon, az pedig a vállalkozókkal mindazon jótékonyságokat közölje, mellyekre nézve a Buda–pesti hid tárgyában felhatalmaztaték. Ebből természetesen következvén: hogy az építendő vasútak, hidak s vizcsatornák bizonyos évek mulva a nemzet tulajdonává legyenek.
Vö. az országgyűlés első heteinek vitáival, amelyek során a többség eleinte – az 1825 óta megnyilvánuló közvéleményhez alkalmazkodva – a kereskedelmi munkálat első helyen való megvitatását kívánta.
Az országos bizottság kereskedelmi munkálata ugyanis fentebb idézett fejezetében központosított országos útrendszer kiépítését akarta kezdeményezni.
KLAUZÁL kétségtelennek tartván, hogy ha mostani állapotunkban maradunk, Magyarországon valami közhasznu nagyszerü vállalatnak létesülése nem is képzelhető, az unghi követ* véleményét pártolá. És minthogy tapasztalásból tudjuk, miként közgyüléseinkben a vonalak megállapitásánál magános érdek, s a törvény kedvezésivel különben is halmozott oligarchák hatalmas béfolyása, sok szegényebbeknek kárával, nagy szerepet szokott játszani, sőt az ily rugók kerekén forgó kisajátitások minden kárpótlás nélkül történnek, kettőt tart szükségesnek törvény által kimondani: 1. Hogy a közjónak előmozditására szükséges munkák végett a kisajátitás csak tökéletes káratlanitás mellett történhetik. 2. Hogy a kárpótlás megadatván, egyes emberek átalkodottsága a vállalatok létesülését nem gátolhatja. E végett ugyanazon országos biztosságot, melly a Buda–pesti hid tárgyában kiküldetett, vélné olly formán felhatalmaztatni: hogy ha valamelly vállalatot a hazára nézve hasznosnak itél, az avégre magát jelentő társaságnak adjon reá hatalmat, s ha az a magános földbirtokosokkal meg nem egyezhetne, részére a kisajátitást elrendelje, s a kárpotlást biróikép elhatározza. Magában értetvén, hogy aki az országos biztosság s vállalkozó társaság közt alkukép megállapitott bizonyos évek lefolytával az ország sajátjává válandó ilynemü vasutakat vagy canalisokat használni kivánná, minden különbség nélkül fizetni tartozik.
Bernáth.
GR. LA MOTTE Zala követének nézeteiben* osztozván tökéletesen meg volt győződve, hogy midőn egész Europa canalisokkal s vasutakkal magát egyesiti, ha mi hasonlókrul nem gondolkozunk, vesztünket eszközöljük. Mert könnyü közösülési eszközeink nem lévén, a vasutak pedig a távolságokat igen megkurtitván, a concurrentiát még a távolfekvő tartományokkal sem állhatjuk ki. Két kézzel fogadja tehát az inditványt, s meggyőződését nyilván kimondja, hogy ennél, s a segregationál* hasznosb dolgot a jelen diaetán nem tettünk. Ez igy lévén igen természetesnek látja, hogy bizonyos jövedelemre számithatás nélkül senki sem fog nekünk hajókázható canalist ásni, vagy roppant költséggel vasútat épiteni; következőleg az is igen természetes, hogy bizonyos évekig az ily utakon kiki fizetni tartozzék. És a szóló követ, aki a nemesi kiváltságoknak mindenkoron meleg védője volt, s az is kiván maradni, egyenesen megvallja, hogy ezen fizetés az 1741: 8. czikkelyel sem ellenkezik. Közköltségen közerővel épitett utakon ne fizessen utpénzt vagy vámot a nemes ember, ezt a szólló követ mindég fogja kivánni; de midőn egy magános ember vagy részvényes társaság saját költségén épit utat, s még a földért is, mellyen az megyen, teljes kárpótlást ád, ez az ut már csak minden tekintetben az ő tökéletes tulajdona. Hogy pedig egy harmadiknak tulajdonát a magyar nemes ingyen használja, ezt az 1741: 8. cz[ikkely] csakugyan nem parancsolja, mi pedig nem kivánhatjuk. Ilynemü vállalatok által a közösülésnek, járás kelésnek közönséges eszközei el nem törültetnek, megmarad a régi intézet, megmarad a régi ut, amelly nemesnek fizetni nem tetszik ne használja a vas utat, mennyen a régi uton s az 1741-ki cz[ikkely] mentve van. Egyébiránt a szónok nem tartja szükségesnek, hogy a ductusokat itt igen szük korlátok közé szoritva kijelelgessük, a vállalkozók ki fogják nézni, mi igér nekik legtöbb nyereséget; ezen nyereség pedig csupán és egyedül a kereskedési élénk járás kelésre alapulhatván, az ő magános hasznok az ország közhasznával elválaszthatlan kapcsolatban van.
Vö. előbb, Deák felszólalásával.
Vö. az úrbéri III. tc.-nek a legelő elkülönítését szabályozó 3. §-ával. L.: Iratok. V. köt. 109. kk.
Ezen nyilatkozást a KK és RR hangos tetszéssel fogadták, s alig is lehet az inditvány hasznos voltára többet mondani, mint azt, hogy még azok által is pártoltaték, kik különben a kiváltságokat mindenkoron melegen védelmezik.*
Kossuth tudósításaiban Gr. La Motte gömöri követ eddig általában mint a kiváltságokhoz való ragaszkodás és a haladásellenesség bajnoka szerepelt, ezért tartja most szükségesnek állásfoglalását külön is kiemelni.
A nem annyira mulattató, mint szerfelett fontos érdekü, s hazánkban egészen újnemű vitatások részleteit jövő levelemben folytatni fogom. Az állapodások e következőkben határozódnak:
1. A közpénztárból vagy a törvényhatóságok által épitendő publicus utakról, nemkülönben bár magános, de ollynemű vállalatokrul, mellyeknek haszna nem kereskedési tekintetben fekszik, hanem örökre azon vállalkozóké marad, minők p. o. a vizcsapolások, mocsárszáritások s a t., a RR most nem rendelkeznek, hanem csak oly privát vállalatokrul, mellyek köz országos kereskedési hasznot tárgyaznak.
2. Ilyesmire a vállalkozókat felhatalmazni, a tervet megvizsgálni, szükséges és hasznos volta felett itéletet hozni, s ahhoz képest szükség esetére a kisajátitást is elrendelni, s a kárpotlási summákat meghatározni, szóval a vállalat létesitését sikeresiteni: olly foglalatosságok, mellyeknek teljesitésére az ország Rendei, egy állandó articularis biztosságot kivánnak (az inclavationalis biztosság példájára.)* nevezni, s felhatalmazni.
Az inclavationalis bizottságot kiküldő 1807: 28. tc.-re l. a 47. o. 26. jegyzetét.
3. A vasutakra s csatornákra nézve, mellyeknek használására kénszeritve senki sincs, (nem ugy mint a Duna két partját öszekötő hidnál,) tarifát országosan határozni akarni képtelenség; ez a vállalkozók dolga, s a szerfeletti huzás ellen az ő saját érdekök eléggé kezeskedik. Ez tehát az articularis biztosság munkálódása körébe nem tartozik; ellenben köteles lészen a vállalkozókkal olly egyeségre lépni, hogy az épitendő vasutak, csatornák, s azokhoz szükséges hidak bizonyos esztendők mulva az ország szabad dispositioja (nem proprietása) alá essenek.
