b) A Ludovicea s Musaeum felőli izenet. Az országgyülési hirlapok, és a Nemzeti szinház ügye országos ülésben a RRnél.
b)
A Ludovicea s Musaeum felőli izenet. Az országgyülési hirlapok, és a Nemzeti szinház ügye országos ülésben a RRnél.
A Ludovicea s Musaeum felőli izenet. Az országgyülési hirlapok, és a Nemzeti szinház ügye országos ülésben a RRnél.
Február 78-án országos ülés a RRnél.
Felvétetett a Ludovicea katonai intézet, a nemzeti Musaeum, s a concurrentialis pénztár állapotjáról tett hivatalos tudósitás következésében készitett izenet.*
A kerületi vitákat a tárgyakban l. előbb, 439. kk.
Az első tárgyra nézve (amint tudva van) azon határozat is előfordulván, hogy a nevelés rendszerét egy országos küldöttség még ezen a diaetán kidolgozza:
A PERSONALIS emlékezteté a RRket, hogy a Ludovicea katonai intézet. az 1808-ki törvényen* alapul. Akkoron a rendszer is kidolgoztatott,* s Ő Felsége által helybehagyatott, óhajtaná tehát az Előlülő, hogy a RR, annak további taglalgatásával felhagynának. Okai ezek: 1. Amennyiben az ország Rendei magok azt kivánják, hogy ezen intézetből, ugy mint az Austriai Monarchiában lévő egyéb intézetekből a nevendékek egyenlő kedvezésekkel lépjenek a hadi seregbe, ugyanazon egy lévén a neveltetés rendeltetése, a nevelési rendszernek is hasonlónak kell lenni. 2. Az intézet alapitói 1808-ban az akkorilag megállapitott rendszer alapjához kötötték alapitványaikat; annak tehát változni, s az alapitók szándékától eltávozni nem lehet. 3. A még szükséges költségeket a RR liberalitása megajánlván, semmi sem áll ellent, hogy az intézet f. é. november 1-ő napján valósággal megnyittassék. Ha pedig még uj nevelési rendszert akarnak a RR megnyitás előtt kidolgozni, ez meglehet hosszas egyezkedések tárgya lesz, s a rég óhajtott tettleges kezdet ismét hátráltathatnék.
L. a 439. o. 22. jegyzetét.
Az akadémia tervezetét l. az országgyűlés Irásai-ban, 129. kk., a rendek feliratát és az elfogadó kir. választ uo., 196. kk. és 227. kk.
DEÁK épen abból, hogy az 1808-ki legelső határozatkor az ország Rendei a nevelési rendszert tanácskozásba venni szükségesnek tartották, elegendőleg kivilágosodni véli, hogy az országnak ahhoz szavának kell lenni. És a statusnak ezen különben is tagadhatlan, s egyszersmind egyik legszentebb jusát s köteleségét, miszerint a haza serdülő polgárinak nevelését gondos szemekkel kisérni tartozik, az alapitók akaratja legkevésbé sem csorbithatja; mert akár publicus, akár privatus alapitványt olly alapra épittetve vélni nem lehet, hogy a nevelés rendszere az időnek minden uj kivánati, a haladott miveltség s a tudományoknak minden uj fejleményei között is örökre változhatlan maradjon, s a status abba bé ne tekinthessen. Az alapitványok czéljának, hogy t. i. ez esetben alapitványaik nem másra mint magyar katonai nevelő intézetre fognak fordittatni, szentnek kell a törvényhozás előtt maradni a lehetőségig mindenkoron. De hogy 1836-ban minő legyen a nevelés rendszere, ezt 1808-ban olly kevéssé lehetett változhatlanul megállapitani, mint most az 1900-ikit. Ugy hogy ha az első határozatkor megállapitott rendszer azóta folyvást valósággal gyakorlatilag divatozott volna bár, mégis miután azóta 1/4 század folyt le, s egy egész embernyom enyészett el, kötelességünkben állana megvizsgálni, ha nincs e benne valami, aminek századunk haladott lelkéhez, s az idő kivánatihoz alkalmaztatnia s javittatnia kellene? Mert átaljában legforróbb óhajtásink közé számithatjuk: vajha a nevelésnek fontos dolgát a status gondoskodása szakadatlan figyelemmel, s évről évre javitva kisérné! És valóban, ha egyes pontjaiba bocsátkoznánk is azon 1808-ki rendszernek, nemcsak az azóta messze haladott nemzetiség, de még hadi tudomány tekintetében is találnánk olyakra, ami többé nem alkalmazható. Az sem áll ellent, hogy csak kezdődjék az intézet, majd javithatunk későbben. Mert a tapasztalás czáfolhatlan tanusága azt bizonyitja: hogy sokkal könnyebb első kezdetben a hibát kikerülni, mint orvosolni, midőn már előitéletek, s a hazánkban olly hatalmas szokás által felszenteltetett. Nem is felelnének meg a RR legszentebb rendeltetésöknek, ha uj intézetjöket egy régi rendszerhez kötnék anélkül, hogy azt csak meg is vizsgálnák. S végre csak tiszta szándék legyen, (mi felől a szónok nem kételkedik) a nevelési rendszer kidolgozása bizonnyal sokkal előbb elkészül, mintsem hogy e miatt az intézetnek folyó évi november első napjára igért megnyitása csak egy pillanatig is hátráltathatnék. Mindezeknél fogva tehát a kerületi állapodáshoz szorosan ragaszkodik, mert meg van győződve, hogy olly rendeletekről gondoskodni, miszerint a nevelési rendszer a szükséges tudományokon kivül különösen a nemzetiség tekintetének is illőleg megfeleljen, a törvényhozásnak legfontosb köteleségei közé tartozik. – Hasonló nézetekből szóllott RUDICS is, mire a PERSONALISnak érdeklett ellenvetése a küldöttségnek titkos szavazat utján történt választási módja iránt tett, és szinte DEÁK által a RR mindenkori szabad gyakorlatú jusára lett hivatkozással viszatorlasztott észrevételeivel együt egyszerűn elmellőztetett.
A többi nem csekély számu nyilatkozások, mellyek úgy a Ludovicea, mint a Musaeum tárgyában történtek, többnyire legitimatorius tekintetűek. A törvényhatóságok követjei t. i., kik ajánlástételre felhatalmazva nem voltak, vagy kiknek egyik vagy másik nemzeti intézet iránt küldőik egyebet is parancsoltak, utasitásaik értelmét részletesen előterjesztették. De a RR többsége sem a kerületileg tett ajánlástól el nem állott, sem újakba, p. o. a Museum uj épületére megkivántatott költségek felajánlásának (Pest V[árme]gye részéről felhozott, s csak 10 megye által pártolt) inditványába nem ereszkedett, s ugy a Ludoviceára tett 309.000 frt; mint a Jankovics féle gyüjtemény s Ráday könyvtár megszerzésére, s Horváth István tiszteletdijára nézve, a kerületi végzés mindenekben jóvá hagyatott. Legtöbb szóváltás történt afelett, valjon szükséges e a Musaeum mindennemü gyüjteményiről készitendő tökéletes elenchusokat* országos választmány által megvizsgáltatni, vagy pedig (mint a PERSONALIS kivánta) elég e a Nádor ellenőrségi rendeletei mellett maradni? A többség erre nézve is az izenet mellett maradott. A legitimatorius nyilatkozásokat tehát mellőzvén, még csak annyit jegyzek meg, hogy HASKE (Kassa városa követe) ma kezdett legelőször (s igen jól) magyarul szóllani, – hogy a kir. városok részéről ajánlások nem történtek, s végre hogy a Ludovicea katonai intézet nevelési rendszerének kidolgozására a RR által választott küldöttséghez* az elnök PERSONALIS a kir. Tábla részéről Plathy itélőmestert, Gosztonyi alországbirót s Földváry táblabirót, Horvátország részéről pedig Busán Hermant csatolta.
Vö. előbb, 481. o.
Névsorát l. előbb, 462. o., és a törvénycikk javaslatában: Iratok. VI. köt. 237. kk.
Ennek bérekesztése után, mielőtt a RR a következő tárgyakra átmennének, SZLLASY jelenté, miképen parancsot vett küldőitül, hogy legközelébb érkezett utasitását, a legelső országos ülésben felolvassa. Amit meg is tőn. Az utasitás röviden illy értelmü: Gömör v[árme]gye rendjei oda utasitják követjeiket, 1. hogy valameddig a magyar nyelv s katonai deperditák tárgyában kedvező kir. válasz nem érkezik, az adó felajánlását mindaddig hátráltassák. 2. Az adót semmi esetre fel ne emeljék, sőtt habár csak nehány ftal is leszállitsák. 3. A deperditák megszüntetésén törekedjenek. 4. Borsod v[árme]gyének Gr. Keglevics Miklós dolgában, 5. Pestnek Bod János iránt feladott sérelmeit, nem különben 6. Báró Wesselényinek hütelenségi perbe fogatásából a szóllás szabadságára háramlott sérelmet, és 7. a Békés vármegyeit is pártolják. – Melly hazafiui nyilatkozását Gömör vármegyének, a KK és RR köztetszéssel fogadták.
Következett az országgyűlési ujság tárgya.* Mire nézve az izenet felolvastatván, a PERSONALIS illy értelemben nyilatkozott: Amennyiben ezen izenet legfőképen a sajtószabadságról szóll, ez pedig ad publico-politicum tartozván* igy kiszemelve felvehető nem lenne, ahhoz egyátaljában nem szóllok, sőt az izenet elveihez nem járulásomnak kijelentése mellett egészen elmellőzöm. Ezt azonban előre bocsájtva lehetetlen a RRket nem figyelmeztetnem azon szoros kapcsolatra, melly a sajtószabadságnak közönséges elve, s a dietalis hirlapok közt fennáll; s a KK és RRket még 1833-ban reá birta, hogy az ujság tárgyát szintén a publico politicumra utasitanák.* Ezen kapcsolatnak minden ágai most is fennállanak, a mint ezt maga a kerületi izenet is mutatja; mert az csaknem egészen a szabad sajtórul elmélkedik, s az országgyülési hirlapot, mint amannak culminatioját, csak corollarium gyanánt emliti. Miután tehát a KK és RR ezen kapcsolatot magok elismerik, a sajtó kérdését pedig rendszeresen a diaetán már felvehetőnek nem tartják, önként következik, hogy az initiált tárgyat is oda kell halasztaniok. Annyival inkább: mert jelen izenetjökben nem is figyelmeznek azon elvekre mellyeket az ország Rendei a sajtó tárgyában mindeddig követtek. Igy az 1791: 67. cz[ikkely] midőn országos küldöttséget rendel, egyenesen a censuráról tesz emlitést.* S hogy a mult országgyüléseken is mindég a megelőző birálat idaeáját kötötték össze az ország Rendei a sajtó szabadságával, annak az 1811-ki Acták között igen fényes példáját látjuk, midőn t. i. Piringernek Bécsben a magyar constitutio ellen irtt munkája miatt sérelem tétetett, s annak kieszközlése, hogy ilyes iratok kinyomtatását a censura meg ne engedje, nádori közbenjárás utján is sürgettetett;* olly fontosságot tulajdonitván annak az ország Rendei, hogy e tárgyat a követi szabad szóllásnak (Gr. Desőffy szabolcsi követének) közbejött megsértésével összekötve intermeditatio utján orvosoltatni sürgetnék.* Én a sajtó kérdésinek polemicus taglalgatásába nem ereszkedem, csak valóságos factumot beszéllek, s ilyen gyanánt emlitem azt is, hogy midőn 1825-ben a Tudós Társaság terve országgyülésileg kidolgoztatnék, a 4-ik §-ban világosan megemlitetett, hogy az általa kiadandó munkák mások munkáival egyenlőn censura alá tartoznak.* Ezekből kitetszik, hogy a jelen izenet az ország Rendeinek eddig követett elveivel egybenhangzásban nincs. Miután tehát megmutattam, hogy a megelőző birálat nélküli ujság a sajtó szabadságának kérdésével elválaszthatlan kapcsolatban van: kérem a RRket, hogy az 1833-ki végzésnél maradván, e tárgyat a publico-politicumra utasitsák. Én minden esetre kijelentem, hogy az izenet elveiben egyátaljában nem osztozom.
Kerületi vitáit l. előbb, 415. kk.
Az országos bizottság javaslatában nem a sajtószabadságról, hanem a cenzúráról van törvénycikk-tervezet; ez felsorolja a tiltott sajtótermékek fajtáit, és szabályozza a könyvvizsgáló szervek működését. (Az országos bizottság véleményét, a tervezett törvényeikket és Dessewffy József híres különvéleményét. 1. Opinio excelsae regnicolaris deputationis … circa objecta ad Deputationem Publico-Politicam relata. VIII. De censura librorum.)
Vö. különösen az 1833. jan. 10-i és máj. 18-i vitákkal: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 90. kk., 390. kk.
Az 1791: 67. tc. a Publico-Politicum körét kijelölve a bizottság hatáskörébe utalja a könyvvizsgálatot is. („Censura librorum, cointelligenter tamen cum deputatione literaria.”)
Vö.: Országgyűlési Tudósítások. IV. köt. 512. o. 24. jegyzet.
Pozsony megye hatósága 1812 elején kancelláriai elnöki parancsra fegyveresekkel rátört Dessewffy József szabolcsi követ lakására és abból erőszakkal elhurcoltatta Sándor Mihály ügyvédet, a Dessewffy-család jogtanácsosát. Az országgyűlés magáévá tette a nemesi jogoknak és a követi immunitásnak ezt a kirívó sérelmét és felírt az ügyben a királyhoz követelve a visszaélést elkövetők megbüntetését. A tényállás ismertetését l. a rendek izenetében, az országgyűlés Irásai-ban, 368. kk:, a feliratot uo. 434. kk.
Az 1825-ben kiküldött országgyűlési bizottság alapszabály-tervezetének (Planum erigendae Eruditae Societatis Hungaricae) I/4. pontja szerint a Társaság tagjainak kötelességükben áll a szerénységből vagy anyagiak hiánya miatt kéziratban maradt munkákat felkutatni s az Akadémiának kiadásra javasolni, „suapte intellecto eo, quod tam hae quam et in genere quaevis editiones per Societatem Eruditam Hungaricam typis vulgandae, de easu in casum revisionem et approbationem Censurae Regiae Literanae praevie subire debeant”. Az országgyűlés Irásai. I. köt. 255.
ACZÉL, RÉPÁS, RUDICS, POGÁNY, FRIEBEISZ, ZMESKÁLL, JUSTH, PONGRÁCZ, POSZAVECZ, FRIM, TORKOS, HASKE, BUJANOVICS az izenet ellen, s legtöbbnyire praeventiva censura mellett szavaztak. – PFANSMID hasonló értelemben 1/2 óránál továb tartó beszédet mondott, mellyet (csak azért is, nehogy részrehajlással vádoltathassam) jövő levelemben közleni fogok, HAVASnak elmés válaszával, s KUBINYInak az izenet mellett mondott beszédével együtt.
Az RR többsége az izenetet jóváhagyta.*
L.: Iratok. VI. kötet 238. kk. – A febr. 18-i országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIII. köt. 420. kk.
