Foglalat: Az adó tárgya kerületi tanácskozás atatt. 1836. 9-ber 1-ő napjától 1839 october utolsó napjáig számitva, évenként 3,800…
Foglalat: Az adó tárgya kerületi tanácskozás atatt. 1836. 9-ber 1-ő napjától 1839 october utolsó napjáig számitva, évenként 3,800.000 adó ajánltatik, a törvényhatóságok praetensiói bészámitatván. Az alimentatio megszüntetése az adóhoz feltételül nem köttetik.
Pozsony, martius 2-án, 1836.
Február 27-én kerületi ülés.
Elnökség: Széll és Szentpály. A T. t. cz. deák forditásának* rostállata után az adó felajánlásának fontos tárgya került tanácskozás alá.
A párhuzamos szövegű törvénycikket l.: Iratok. VI. köt. 262. kk.
LÓNYAY kötelességének ismerte mindenekelőtt kijelenteni, miképen Zemplén v[árme]gye kivánja, hogy mielőtt a KK és RR ajánlásba ereszkednének, a kormány az adó törvényes szüksége s hová forditása felől szoros felvilágositást és számadást adjon. Meg van a szólló követ győződve, hogy az alkotmányos rendszer valóságos életere ebben sarkallik, ahhoz tehát a nemzetnek előbb utóbb hozzá kell fogni, ha csak az adónak nagyfontosságú tárgyában jus helyett képzelettel megelégedni, s alap és kezesség nélkül munkálódni nem akar.
PFANSCHMID küldői az adó felajánlásánál két tekintetre kivánnak ugyan ügyelni, t. i. az adózó nép tehetségére, s a status szükségére, de ezen utóbbira nézve az 1715: 8. és 1791: 66. t. czikkelyekben* elegendő vezérletre találnak. Mindazáltal a só árának törvény általi leszállitását s a nemzeti kereskedés gátjainak elháritását, különösen a provinciák közötti harminczadók eltörlését, nem ugyan conditio sine qua non gyanánt, az adó felajánlásához kötni, de mégis méltán várt kedvezés gyanánt a felirásban (valamint 1827-ben is történt*) sürgettetni kivánják.
Az 1715: 8. tc. egyszerűen az állandó katonaság eltartásának szükségletére hivatkozik, az 1791: 66. tc. a háborúban megfogyatkozott magyar ezredek kiegészítésére szavaz meg ujoncokat.
Az 1827. jan. 10-i adóügyi feliratokban kérték a rendek többek között azt is: „Méltóztassék Felséged mind az ország sürgetősb kivánságaira, mind pedig különösen Magyarország és Felségednek többi örökös tartományai között a határokon fennálló harmincadok és vámok felől Felségeddel teendő eggyesség eránt mennél előbb kiadandó kedvező resolutiójával az ország rendeinek a jövendőség tekintetéből származott aggodalmaikat kegyelmesen eloszlatni.” Az országgyűlés Irásai. II. köt. 802.
SZALOPEK: A statustudomány egyik axiomájának vallja ugyan, hogy egy polgár sem tartozhatik a társaságnak többet adózni, mint mennyit az ország jövedelmeinek teljes bészámitása után a status szükségei megkivánnak, és igy ezen szükség megtudását, s a vele járó számadás köteleségét az adózási rendszer szoros kivánatának elismeri: ezt mindazonáltal az adó tárgya rendszeres elintézése idejére* tartozónak véli, és miután most egyébről szó nem lehetne, mint az 1715: 8-ik t. czikkelyből eredő kötelesség teljesitéséről, adót nem adni nem lehet, ő tehát ugy vélekedik, hogy olly dologhoz, amelly meg nem szűnhetik, helyesen semminemű feltételeket sem köthetünk. Ennélfogva egyenesen csak az adó mennyiségéről kivánván szóllani, oda nyilatkoztatja Verőcze rendeinek kivánságát: hogy illy békés időben, mint aminőnek örvendünk, teljes hadi lábra szükség nem lévén, a nép szegénysége pedig szerfelett való költségeskedést nem engedvén, a katonaság száma leszállittassék, s az ekként megkevesedő szükséghez képest kevesebb adó is ajánltassék; a mostaninál feljebb legalább semmi esetre se emeltessék.
Ti. amikor majd a Contributionale-Commissariaticum operatum kerül az országgyűlés napirendjére.
BORCSICZKY megyéje szavazatját egyenesen az 1715: 8. czikkelyre alapitja. Ez azt rendeli, hogy az adó ajánlása cognita necessitate et utilitate történjék. Miután pedig tagadni nem lehetne, hogy béke idején annyi katonát, amennyit háborukor tartani se szükséges, se hasznos, ehhez képest az adót a mostani mennyiségben annál kevésbé ajánlhatja, minthogy a katona élelmezés roppant terhe is törvénytelenül a nép nyakába rovatott. Ő tehát, mig ez tart, 3,800.000 ftnál többet nem ajánl,* s ehhez is két feltételt köt: 1. Hogy az alimentatio megszüntetése felől a kormány egyezkedésbe bocsátkozzék. 2. Hogy meghatározottan mondassék ki, mellyik napig történik az ajánlás, ugy hogy annak elérkeztével a most ajánlandó adó ipso facto megszünjék.
Vö. a 142. o. 19. jegyzetével.
PALÓCZY még előbbre kiván menni. Hol a statusbani főhatalom különböző ágazatit képviseleti rendszer köti össze, megvannak szabva a nemzetnek, meg a fejedelemnek jusai s kötelességei. A törvényes fejedelmi jusok iránti tiszteletben nemzetünk bizonnyal senkinek elsőbséget nem enged, de a példáknak ereje, s a sérelmek miriásai különben is azt mutatják, hogy ezen jusok azok által, kiknek kezökben az erő és hatalom, nemcsak nagy gonddal őriztetnek, sőt törvényen túl is terjesztetnek. A nemzet jusai azonban másként állanak. Kezeskedni látszik ugyan épségökért az 1791: 13-ik t. cz.,* de mikor teljesittetett? Azon időkben, mellyek sérelmeink orvoslásának szorgalmazására alkalmasok valának, midőn ujonczok s rendkivüli segedelem kéretett, a nemzeti nagylelkűség felejté sebeit, s csak a thronus jelen veszedelmének elháritásáról gondoskodott, remélvén, nem kelletik megbánnia, hogy a veszély óráiban készségét feltételekhez nem szabta. De elmult az idő, és füstbe mentek az igéretek. Borsod v[árme]gye hát az adó kérdésében találja fel azon biztositékot, melly nélkül törvény és alkotmány üres hang. Ez lehet minálunk is ama Mutiny Bill,* mellynek köszöni szabadságát a büszke Albion. Kivánja tehát, hogy valameddig a nemzet sebei nem orvosoltatnak, a KK és RR mindaddig adó ajánlásba ne ereszkedjenek.
Az 1791: 13. tc. arról szól hogy a király háromévenként, vagy ha a szükség úgy kívánja, gyakrabban is összehívja az országgyűlést; a király megígéri a tc.-ben hogy a királyi javaslatok megtárgyalása után a sérelmeket orvosolni fogja s a törvények megtartásáról gondoskodik.
Az angol alkotmányjogban a Mutiny Acts néven ismert törvények szabályozták időről időre a hadsereg fenntartásával, fegyelmével, a vele való rendelkezéssel stb. kapcsolatos jogokat. A szónok talán arra céloz, hogy a Mutiny Billek elfogadása körüli parlamenti vitákban lehetőség nyílt a királyi hatalom korlátozására.
GR. LA MOTTE utasitásánál fogva nemcsak egyetértett, sőtt az inditványt a nemzeti kivánatok (postulatumok) teljesitésére is kiterjesztette.
FEKETE megjegyzé, hogy már ezen kérdésen túlesett a RR többsége, midőn az adó tárgyának nyomban való felvételét ezen már akkor is emlitett ellenvetés ellenére elhatározá.* (Illy értelemben nyilatkoztak többen is, ezt tehát többé ismételni nem fogom.) Egyébiránt feltétlenül köti, 1. hogy az adó megszünésének napja meghatároztassék, 2. hogy a törvényhatóságok követelései beszámittassanak.* Eként a 3,800.000 summát elfogadhatónak véli.
Vö. a febr. 24-i kerületi ülés vitáival, 508. o.
Ilyen követelések elsősorban abból származtak, hogy a katonaságnak a napóleoni háborúk idején nyújtott rendkívüli természetbeni szolgáltatásokat a kincstár csak elkésve, vagy egyáltalán nem számította be az adó behajtásánál. A szolgáltatások megtérítésére egyébként a király az 1807: 16. tc.-ben törvényes ígéretet is tett.
DEÁK Zemplén követének* kivánatát nem csak a repraesentativ rendszer természetéből önként következőnek, de törvényeinken alapultnak is hiszi. Vannak ugyanis számtalan czikkelyek törvénykönyvünkben, mellyek bizonyitják, miképen az ország rendes jövedelmeit tartozik a fejedelem honunk védelmére forditani, s csak akkor nyilik alkalom adó segedelmet kivánni, ha ezen kutfők a czél fedezésére nem elegendők.* Maga az 1715: 8. t. cz. is a szükségnek és hasznosságnak előleges megtudását köti az adó aj ánlásához. Ezen törvényes kivánatot tehát pártolja, s nem is tart Verőcze követével, aki azt hiszi, hogy az adóhoz feltételeket sem köthetünk. Sőtt a szólló követ egyenesen kötelesnek érzi magát ünnepélyesen kijelenteni, hogy nemcsak adót adni vagy nem adni, nemcsak feltételt szabni vagy nem szabni, de magát a jelenleg fennálló védelmi rendszert egészen meg is változtatni, a nemzetnek jusa és szabadsága van. Ennek előrebocsátásával, miután Borsodnak kivánatát* a mult napokbani végzés már elmellőzte, három ágazatra véli a tanácskozás tárgyát oszolni: 1-ő az idő, mellyre az adó ajánltatik, 2-ik a feltételek, mik alatt, és 3-ik hogy mennyi ajánltassék. Ami az elsőt illeti: azon sarkalatos 1791. törvény, melly az adó tárgyát teljes kiterjedésében országgyülésére tartozónak rendeli,* nyilván mutatja, miképen jusunk van az adót nemcsak diaetától diaetáig, hanem bizonyos naphoz kötve ajánlani, ugy hogy ha azalatt országgyülése nem volna, a kiszabott napnak elérkeztével az adó is megszünjék. Trencsin követének e részbeni inditványát* tehát annál inkább pártolja, minthogy egyenes összefüggésben van a junctimtóli elálláshoz kötött amaz első feltétellel, hogy a jövő diaeta napja törvénnyel meghatároztassék.* Továbbá ami az ajánlat feltételeit illeti, nem szükség mutogatni, miként a katonai élelmezés törvénykivüli terhe olly sulyos, hogy annak megszüntetésére mindent elkövetni múlhatlan kötelesség. Már a T. t. czikkelyhez is hozzáköttetett ugyan,* de a szónok azzal meg nem elégszik, s az adóhoz is hozzáköti, mert annál erősben áll a kivánat, mentől több olly tárgyakhoz köttetik, mellyek a kormány érdekében feküsznek. Ennek tehát a T. art[icu]lus 6-ik §-sa szerénti megszüntetését a szólló követ feltételül teszi. És miután a tapasztalás bizonyitaná, hogy ha a kormány tetszése szerénti summa ajánltatik, a summa azon szokott záradék mellett: sub consvetis cautelis et conditionibus elfogadtatik, a feltételek pedig félrevettetnek, a szónok ez ellen magát biztosítani kivánja, s Trencsin javallata szerint tettleg bémenvén a deperditák megszüntetésébe, kinyilatkoztatja, hogy mindaddig, mig az adó tárgyával természeténél fogva is szoros összefüggésben lévő alimentatio meg nem szüntetik, 3 millió 800 ezernél többet teljességgel nem ajánl.
Vö. Lónyay felszólalásával.
Az 1827. jan. 10-i, adó tárgyában kelt feliratukban a rendek ezt az érvet így fogalmazták meg: „A rendszerént való katonaság tartásának s táplálásának sinórmértékét a takarékosságnak arra a felső pontjára kellessen szoritani, hogy annak soldja és tartása a Királyi Kincstárnak erejét, mellynek jövedelmei több törvények, s jelesen a Sigmond V. törvénykönyve előljáró beszédje, s az 1439: 3., 1458: 2. s az 1492: 18. és 19.-dik törvényczikkelyek által a királyi seregnek is hadba való kivitelére, és a soldos katonák tartására vagynak rendelve, fellyül ne haladják.” Az országgyűlés Irásai, II. köt. 797.
Vö. Palóczy indítványával.
Az 1791: 19. tc.-ben a király biztosította a rendeket, hogy az állandó katonaság eltartására szolgáló adót csak az országgyűlésen, s egyik országgyűléstől a másikig fogja megszavaztatni.
Vö. Borcsiczky indítványával.
Az úrbér tárgyában kelt 1835. aug. 23-i kir. leiratra adott válaszukban kötötték ezt ki a rendek. Vö.: Iratok. V. köt. 245.
Vö. a 137. o.-on közölt végzéssel.
KAJDACSY (Baranya) mindég igen visszás dolognak hitte, s most is annak hiszi, hogy az ország Rendei 1715 óta folyvást ajánlanak adót, és soha meg nem kérdik, hogy hová, soha számot nem vesznek, hogy miként fordittatik? Már pedig miután hazánk rendszere szorosan csak defensivus, miután a KK és RR sem katonát, sem adót más egyébre, mint országunk védelmére adni nem tartoznak, ama számvételt helyesen elmellőzni annál kevésbé lehet, mert közönségesen tudva van, hogy az utóbbi 10 évek alatt a magyar hadsereg nem annyira magyar hazánk javára s védelmére, mint inkább idegen kormányok s nemzetek elleni demonstratiók argumentumául használtatott. (Hangos tetszés.) Zemplén követének törvényes kivánatát tehát egész kiterjedésben pártolja, egyszersmind soha sem tudván felejteni, hogy a T. t. cz. által küldőinek nagyrésze is adózóvá tétetett, őket mindennemű törvénytelen terheltetéstől megmenteni szoros kötelességének tartja, s azért az adót nemcsak bizonyos meghatározott naphoz köttetni kivánja, de az alimentatio megszüntetését is conditio sine qua non gyanánt kiköti, s e nélkül 3,800 ezernél többet egy fillérrel sem ajánl.
FÁY örömest pártolná Zemplént, ha sikerét reménlhetné, de miután még csak a só felemelt áráról se birtunk számadást eszközölni, azt jelenleg elmellőzi. Egyébiránt a pozsonyi követ emlitette feltételeket* pártolván, a felirásban mindazon körülményeket kiemeltetni kivánja, mellyek adózó népünk tehetetlenségét okozták. Ide számitja a kereskedési akadályokat, a só magas árát, az epemirigy szomoru következéseit s a t., s mindezen okoknál fogva, de annak megmutatásául is, hogy az országnak jusa van az adót le is szállitani, a mostaninál minden esetre kevesebbet ajánl.
Vö. Fekete felszólalásával.
ALMÁSY: Az adót, amint az hazánkban jelenleg divatozik, részint törvényesnek, részint törvénytelennek ismeri. Amazt mindaddig mig az 1715: 8. cz[ikkely] fennáll, megszüntetni nem lehet, s ő egyenes utasitásánál fogva a mostani quantumot ujólag megajánlja. De midőn ekként a törvényes adót egész készséggel megajánlaná, szoros kötelességének ismeri, s idejét és helyét is látja, hogy a törvénytelennek, név szerint a deperditáknak eltörlését minden erővel eszközölje. Az alimentatio megszüntetését tehát annyival inkább feltételül köti, mert nemcsak a teljes megszüntetés, de még az irántai egyezkedés kivivására is az adóban lát utolsó garantiát. Ugy hogy ha ezen várat is feladnák a RR, amint már minden egyebet feladtak, ezen súlyos állapotra nézve egyenesen csak a kormány kegyelmétől fügnénk; már pedig azon kormánytól, melly 1825-ben kinyilatkoztatta, hogy a kincstár állapotja semminemü reductiót nem szenvedhet,* minő kegyelmet várhatunk? azt kiki könnyen megitélheti.
Az adó ügyében 1826. okt. 21-én kibocsátott válaszában panaszkodott a király, hogy az érvényben levő adó nem elegendő a katonaság eltartására, „atque adeo id, quod ad reliquas militiae necessitates adhuc decedit, caeteroquin e reliquis etiam altissimi Aerarii Regii reditibus, licet iidem suas alias legales destinationes habeant, subtrahi, et cum Aerarii Regii aggravio sarciri debeat”. A hátrálékokkal kapcsolatban is azt hangoztatta, hogy azokat is a királyi kincstár más célra rendelt jövedelmeiből kénytelen pótolni. Az országgyűlés Irásai, II. köt. 738. kk.
KOCSI HORVÁTH Baranya követének nyilatkozását örömmel hallotta. Mert maga is azt hiszi, hogy repraesentativ országban a fejedelem egyedül sáfár lévén, csak annyit lehet kezébe adni, mennyinek az országra nézve szükségét kimutatja. Azonban ugy látszik, hogy e czélra ugyan törekednünk kell, most azonban még alig érjük el. Egyébiránt napot határoztatni szintén kiván; az alimentatiot próbakép ide teszi, de feltételnek a T. art[icu]lusnál tartja. S ezek mellett a mult országgyülési mennyiséget megajánlja.
TARNÓCZY: Ha viszatérni szabad volna,* az adóba mindaddig nem ereszkednék, mig minden excerptákra és sérelmekre kedvező választ nem nyernénk, mert meg van győződve, hogy valameddig a status kerekét nem mondja megkötjük, de legalább könnyü forgását némileg nem nehezitjük, addig nemzeti sérelmeink orvosolva nem lesznek. Ettől azonban a többség által elüttetvén,* ha már csakugyan adót kell ajánlani, kivánja, hogy az egyedül magyar katonaság számára ajánltassék. De kérdi a szólló követ, hol van a magyar katona? A schematismusok csak austriai sorezredeket, csak austriai huszárokat ismernek. Már pedig hazánk amint hóditásokra nem vágyik, úgy önvédelme végett bizonnyal idegen katonára nem szorult, s a szónok ennek tartására semmit sem ád, ajánlását magyar katonasághoz kötvén. Továbbá: a status szükségeit különös adó által csak annyiban tartozván fedezni, amennyiben ezen czélra az ország jövedelmei nem elegendők, szükség, hogy a kir. Kincstár számot adjon. Valóban, alkotványos országban gondolni sem lehet nagyobb képtelenséget, mint számadás nélkül perceptort. Végre az indirecta adó, s akközt az alimentatió megszüntetését conditio sine qua non gyanánt kiköti, s bizonyos napot is kiván határoztatni.
Ti. ha a már egyszer elfogadott határozatokat meg lehetne változtatni.
A febr. 24-i határozat által. (L. előbb, 508. o.)
NAGY PÁL ugy vélekedett, hogy ha szándékunkban van az adót leszállitani, ne emlegessük, hogy a T. art[icu]lus által az adózók száma szaporodott. Mert ebből nem leszállitás következnék. Igaz ugyan, hogy fog ezentul olyan ember is adót fizetni, aki eddig nem fizetett, de csak azért, mert akar, s eként H. Eszterházy is, ha városi házat, vagy jobbágy telki haszonvételt veszen, a misera plebs contribuens sorába tartozik. Továbbá azt a just, miszerint az adót lejjebb is szállíthatjuk, nem tartja a szólló követ ollyannak, melly még bizonyos nem volna, s mellyet még kivivnunk kellene. 1825 előtt igaz ugyan, mindég ugy szóllitott a kormány: agant SS et OO de aucto quanto contributionis, de e miatt sok vitatás volt a diaetán, s végre Ő Felsége kinyilatkoztatta, quod in obversum legis, materiam contributionis in tota sui extensione (következőleg adásra, nem adásra, felemelésre, leszállitásra nézve) ad diaetam pertinere innuentis* nullum plane sibi jus Suam Ma[iesta]tem vendicare.* Az országnak ezen jusa tehát világos, és a Felség által is el van ismerve. Ami a zemplényi kivánatot illeti, hogy azt óhajtanunk kell, igaz, de hogy az ország mindennemű jövedelmeiről számot adjon a kormány, most diaeta végével már alig remélhetjük, csak magára az egyenes adóra nézve pedig könnyü lenne felelni, s aligha volna benne köszönet. A budget hasznáról vagy káráról nem kiván a szónok ezuttal elmélkedni, annyi igaz, hogy ahol ez szokásban van, a status költségeit többnyire busásan felróvják. Az alimentatio megszüntetését a szólló követ forrón óhajtja, de meg van győződve, miképen maga az inditványt tevő követ sem hitte azt, hogy ez csak ugy minden váltság nélkül simpliciter megszünhet. Ő tehát nagyobb sikert reménlett volna, ha illy egyszerü eltörlés helyett nyomban ajánltak volna valamit a RR, és valóban fél, nehogy ismét ugy járjunk, mint József császár idejében, aki ezen czim alatt 500 ezer váltságot kivánt;* az országnak nem tetszett, pedig 1816-ban maga Soprony v[árme]gye a deperditákkal egy milliónál többet veszitett. Azonban ha e részben a kormánynyal csakugyan semmire se mennénk, a RR mégse kivánhatják, hogy annak terhét minden arány nélkül csak nehány vármegye viselje. Ha megmarad a teher, viselje mindenki egyaránt, s ő ugy hiszi, minden esztendő végével lehetne generalis concursust* tartani; hol a törvényhatóságok ezt magok között porta szerint kiegyenlitnék. Különben ha sem a kormány, sem a RR nem tesznek igazságot, kinyilatkoztatja, hogy Soprony v[árme]gye maga is fog a dolgon segiteni, s kiszámitván, mennyi katonát, mennyi lovast köteles arány szerint tartani, azon tul se kenyeret, se szénát nem ád. Egyébiránt az alimentatiot, a határnap kitételét, s a követelések bészámitását feltételül tévén, ezek mellett a mostani quantumot megajánlja.
Az 1791: 19. tc. alapján. (Vö. az 511. o. 13. jegyzetével.)
Az 1825. nov. 26-i sokat idézett leiratban mondta ezt a király. A nem szószerint azonos mondatot l. az országgyűlés Irásai-ban, I. köt. 90.
II. József 1785. ápr. 27-i kéziratával rendelte el a deperdita megszüntetését és a katonatartás költségeinek a kincstár által történő fedezését. A kincstár elvesztett hasznának ellenértékét 500 000 forintban állapította meg, s ennyivel növelte a parasztság adóját. A viszonylag kedvező rendelkezés elsősorban azért ütközött a megyék részéről országos ellenállásba, mert önkényesen, az országgyűlés adómegajánlási jogának mellőzésével jött létre.
A generalis vagy nádori concursust az 1715: 8. tc. 3. §-a törvényesitette az adó megajánlása végett olyan esetben, amikor a körülmények sürgőssége miatt országgyűlést nem lehetett tartani. A nádor elnöklete alatt ült össze, s egyetlen tárgya az adó megajánlása volt.
B. PRÉNYI az alimentatio kérdését a T. t. czikkelytől elválasztani nem akarja, mert küldői érdekében lévőnek véli, hogy inkább ott maradjon. – HERTELENDY MIKSA pedig ugy emlékezik, hogy a katonai élelmezés kérdése conditio sine qua non gyanánt még a T. art[icu]lushoz sem köttetett, annál kevésbé fogadja tehát azt el itt oly feltételnek, hogy nélküle adót ne ajánlanánk. – POGÁNY általánosan szólva ugy vélekedett hogy miután az adónak felajánlása törvényes kötelesség, annak teljesítéséhez feltételt kötni épen nem lehet; legkevésbé pedig valamelly nagyon érdekest, különben az lenne következése, hogy az adó meglenne, a feltétel pedig elesnék.
BERNÁTH lévén az, ki ez országgyülésen a katonatartás megszüntetését legelső hozta inditványba,* Sopron követének azon mondására, hogy a váltság nélküli egyszerü megszüntetés az inditványt tevőnek sem volt hiedelmében;* feleletül adja: miképen ő e tárgyban azon elvből indult, hogy az alimentatio terhe törvényben se viszatéritéssel, se nélküle nem alapul. Csudálkozni véli továbbá Ugocsa követét,* ha azt gondolja, hogy midőn az ajánlás ezen feltételhez szabatik (amint a szólló követ is ahhoz fogja szabni) akkor a deperditák kérdése a T. t.czikkelyből mintegy exlocáltatnék. Ez teljességel nem igy áll, mert a mostani lépés azon t. czikkely illető §-át nemcsak nem gyengiti, sőtt erősiti. Ami a zemplényi kivánatot illeti, igen természetesnek látja ugyan a szólló követ, hogy aki más pénzét kezeli, számadásra köteleztessék, de hogy csupán csak ezen adórul kérjünk számadást, s nem a többi országos jövedelmekről is, az senkit ki nem elégithetne. Már pedig jelenleg csak egy partialis adórul van szó, a számoltatás bokros kérdésébe tehát bajos ereszkedni. Egyébiránt is sokat lehetne arról mondani, mi legyen jobb: a budget e? vagy pedig a mi mostani rendszerünk? Mi ösmerjük az adó törvényes rendeltetését, tudva van előttünk az adózó nép állapotja, s ezen adatok szerint magunkkal számot vetvén, egy fillértől milliókig ajánlhatunk. A budgetet ellenben a kormány késziti, s ha egyszer a vizsgálaton átmegyen, már többé az ajánlás szabadsága nincs hátra, s csak a fizetés dicsősége maradt fenn. Ezt azonban csak közbevetőleg emlitve, ami az adó mennyiségét illeti, a szólló követ kivánta volna, hogy előbb a T. t. czikkelyre kir. válasz érkezett legyen, s ahhoz képest egyszerre megtehetné az ajánlást. De a RR többsége haladék nélkül béereszkedvén az adó tárgyába határozottan kijelenti: hogy 3,800 ezeren tul semmikép sem ajánl, s ajánlásában véghatárnapul 1838 esztendő november 1-ő napját köti ki.
L. előbb, 132. o.
Vö. Nagy Pál felszólalásával.
Perényi.
SOMSICS a budget iránt Ungh követével tart, s ugy véli, hogy a magyar Korona azon szüzességét, miszerint status adóságink nincsenek, egyedül budget nem léttének, s mostani adórendszerünknek köszönhetjük. Egyébiránt az alimentatiot éppen azért nem köti feltétlenül az adó tárgyához, mivel kivánja, hogy a deperditák megszüntetéséből legyen valami (?). A mennyiségre nézve pedig azt kivánja, hogy ha lehet, kevesebb legyen a mostaninál, több pedig semmi esetre.
SZALOPEK Deáknak felelve: nem tagadja, hogy az ország védelmi rendszerét egészen is meg lehet változtatni, de míg nem változtatik, az 1715: 8. teljesitését, következőleg az adó felajánlását múlhatlan kötelességnek vallja. A számadás kivánata iránt pedig oda nyilatkozik, hogy az országnak mindennemü közjövedelmeiről kimeritő adatokat e diaetán már kivánnunk sem lehet, különben is a számadásnak az lenne következése, hogy a kivilágositott szükséget utolsó fillérig fedeznünk kellene.
A többi kijelentéseket csupán a következett szavazattali összehasonlitás tekintetéből jegyzem meg: nevezetesen DARVAY Zemplént pártolá, s mig az előleges sérelmekre s excerptákra kedvező válasz nem jő, adót ajánlani nem kiván. – ACZÉL a törvényes időre kivánja az adót megadni, de ha bizonyos napja szabatik, reménli hogy ezáltal a junctimtóli elálláshoz kötött egyik feltételnek sikere eszközöltetik.* Továbbá kimondatik az izenetben azon elv, hogy az alimentatio megszünik; a szólló követ ezen körülményhez fogja az ajánlást mérsékelni, máskülönben a mostaninál minden esetre kevesbet ajánl. – VAY óhajtotta volna, hogy a sérelmek orvoslása előtt a tárgy fel ne vétessék. A bizonyos nap kitételét pártolja. Az alimentatiót a T. t. czikkelytől el nem választja, de azért az adóhoz is hozzáköti, s nem látja át, miként lehessen a mennyiséghez szóllani, mielőtt e részben a kormánnyal egyesülnénk. Mindenesetre addig, mig a deperditák megszüntetése felől bizonyos nem lesz, 3,800.000-nál többet nem ajánl. – CSEPCSÁNYI minden feltételeket pártol, amellyek inditványba hozattak; s különösen kivánja, hogy a felajánlandó summán kivül az adózó nép egy fillér mellesleges adóval se terheltessék. A mennyiségre nézve azokkal fog tartani, akik legkevesebbet ajánlanak. – KLAUZÁL gyakorlatilag kiván a deperditák megszüntetésébe bocsájtkozni, s e végett a trencsényi követ által inditványba hozott summánál többet nem ád. – GR. LA MOTTE a summa meghatározásába addig nem ereszkedik, mig nem tudja, összeköttetik e az adó tárgya az alimentatióval, avagy nem? A nap meghatározásához pedig a jövő, netalántán hamarébb összehivandó országgyülése rendelkezése szabadságának tekintetéből hozzá tétetni kivánja: ha időközben diaeta nem tartatnék. – Végre JESZENSZKY az alimentatiót az adó tárgyával összekötni nem kivánta. (Bezerédy nehány napra hazament.)
Vö. a 20. o.-on közölt végzésekkel.
Ezen vitatások után szavazatra tüzetik: kivánnak e a RR bizonyos napot határozni, mellynek elérkeztéig a most ajánlandó adó törvényes erőben maradjon? Marmaros, Nyitra, Fejér, Mosony, Thurócz, Szerém, Horvátország részint a jövő diaetáig, részint 3 esztendőre kivántak ajánlani. A többi 43 vármegye és a kerületek részint elhatározottan igennel feleltek, részint ugy nyilatkoztak, hogy minden 3 esztendő alatt diaetát tartani törvény szerint különben is kelletvén, nem ellenzik, hogy e részben a véghatárnapnak kimondásával még nagyobb biztositás eszközöltessék.
Végzés: bizonyos nap fog határoztatni.
Februar 28-án vasárnapi szünet.
Februar 29-én kerület.
Elnökség: Szentiványi, Budaházy. Az adó tárgya folytattatik.
A tegnapelőtti végzés következésében két kérdés vala eldöntendő: 1. Mellyik legyen a meghatároztatni rendelt nap? 2. Hozzátétessék e ezen záradék: és nem tovább. – Az elsőre nézve DUBRAVICZKY az adó kezdetének napját is meghatároztatni kivánta, nehogy az iránt vetélkedés támadjon, amint Somogy v[árme]gye és a Helytartótanács között történt. Inditványba teszi tehát, hogy a megajánlandó adó 1836 november 1-ő napján kezdődjék, s 1839 october utolsó napjáig tartson. – A másodikra nézve SZÉLL szükségesnek tartotta, azon mentő záradékot javallani: ha az alatt diaeta nem tartatnék, vagy a törvényben kitett ok miatt nem tartathatnék. Mert különben az lenne következése, hogy ha p. o. 1939 november elején gyülne össze az országgyülése, nyomban az adó tárgyával kellene foglalatoskodnia, nehogy azon adó már megszüntnek lenni mondassék. Erre nézve DEÁK a magyar Jus publicumnak két elvét emlitette: 1. Ha a kiszabott nap előtt hivatnék egybe az országgyülése, nem lehet mondani, hogy ők már a meghatározott napiglani adórul nem rendelkezhetnének. – 2. Az ország Rendeinek hatalmukban van az adó tárgyát ha tetszik diaeta első napján is felvenni, de mivel fontos tekintetek javasolják, hogy ezen tárgy országgyülése végére halasztassék, addig a folyó adót tettleg helybehagyni itéltetnek, mert ha nem hagynák, ellenkezőt rendelnének. Azonban amint jusok van az adó tárgyát akármelly időben felvenni, ugy felvételét egy országgyülésén is el nem mulasztani múlhatlan kötelességök.
Érdekes volt azon ellenkezés, melly az adó tárgyára nézve a baranyai követek között e napokban folyvást mutatkozott. KAJDACSYnak tegnapelőtti kijelentése* következésében tudni illik, ma
L. előbb, 512. o., Kajdacsy felszólalását.
RÉPÁS illy értelemben szóllott: Én a bizonyos napnak kijelelését is szokatlannak tartom, de ebben már a többség (nem az én befolyásommal) mást végzett, s nekem engednem kelletik. Arra azonban, hogy a meghatározandó naphoz ezen szavak: és nem tovább hozzátétessenek, egyátaljában reá nem állok. Én előttem tudva vannak küldőim határozásai, felirásai, utasitásai; ők olyasmit sohasem végeztek, amiből azt gyanithatnám, hogy az adónak via facti való megszüntetéséhez akármelly időberi is járulni kivánnak. Egyébiránt hallottam megyém részéről tegnapelőtt azt mondani, hogy a magyar katonaság némi idegen s törvénytelen demonstratiókra használtatott. Én ösmervén küldőimnek végzéseit, köteles vagyok kijelenteni, miképen Baranya vármegyének soha intézetjében nem volt, hogy nevében az országgyülésen ez mondassék. (Hangos morgás és zaj között leül.) Tessék morogni, amint tetszik, én semmivel sem gondolok. (A zaj több ilyes felszóllamlása után is nehezen csillapodik.)
BORCSICZKY: Törvényünk van, melly azt rendeli, hogy országgyülésnek minden 3 év alatt lenni kell.* Ennek teljesitése iránt szerzünk magunknak kezességet, midőn elhatározzuk, hogy a kiszabott nap elmultával az adó magában megszünjék, vagyis hogy tovább ne tartson; nincs is ezen et non ultra szavakban miért felakadni; mert hiszen ha napját rendeltük az adónak, más végre nem rendelhettük, mint arra, hogy annak elérkeztével megszünjék. Különben a végzés henye volna, és haszontalan. Egyébiránt a mi Baranya 2-ik követének tegnapelőtti kijelentését illeti, a szónok igen jól emlékezik, hogy ő amellett utasitására nem hivatkozott, hanem gyámokul (argumentumul) használta, a magyar katonaságnak külső kormányok s nemzetek elleni demonstratiókra fordittatását. Akár volt ez a szóllott követnek utasitásában, akár nem, mindenesetre helyes mondás volt, és velős argumentum, mert igaz (úgy van! úgy! igaz, igaz!!) s minthogy igaz, természetesen következik, hogy mivel a magyar katonaságnak, s igy az ő élelmére szolgáló adónak is egyedüli rendeltetése a magyar honnak védelme, mi pedig békében élünk, hazánknak illy temérdek katonára, s illy sok adóra szüksége a legközelébbi időkben nem volt, és most sincs. (Helybehagyás.)
Az 1791: 13. tc. (Vö. az 510. o. 6. jegyzetével.) Ezt az 1827: 5. tc. megerősítette.
KAJDACSY imigy felelt követtársának: Mult szombati kijelentésemet követtársam elég szokatlanul harmadnapra kettős szempontból veszi fel: amint t. i. arra szavaztam, hogy bizonyos nap határoztassék az adóra nézve, és amint véleményemet némi okokkal támogattam. Ami az elsőt illeti: küldőimnek nagybecsü bizodalmából követi tisztet lévén szerencsém viselni, én is legfőbb kötelességemnek ismertem, Baranya v[árme]gye rendeinek végzéseiről s utasitásairól soha el nem felejtkezni. Bizonyos tudomásomnál fogva tehát bátran állithatom, hogy nekünk küldőink ekkorig az adóra nézve utasitást nem adtak, és igen jól tudják a KK és RR, hogy én előadásomban utasitásomra egy szóval sem hivatkoztam, hanem követtem meggyőződésemet, mellyre szabadságom lévén, azt személyes tekintetnek feláldozni szégyenleném. Mindazonáltal még saját meggyőződésem kijelentésében is szorgosan ügyeltem, hogy a küldőim által előmbe szabott elvektől egy hajszálnyira se távozzak. Már pedig eredeti utasitásukban azt parancsolják Baranya v[árme]gye rendei, hogy hazánk sarkalatos törvényeinek fenntartásán minden erővel iparkodjam.* Ezen törvények közé számolom én azt, amelly kiszabja, hogy 3 évenként országgyülése tartassék. Vétettem e, hogy ezen alapos nemzeti jussnak, alkotmányunk eme palladiumának azáltal akartam nagyobb garantiát szerezni, hogy az adót bizonyos naphoz, et non ultra kötöttem? Vétettem e ezzel? a Te[kinte]tes RRnek s küldőimnek itéletére nyugodtan hivatkozom. (Helyes, helyes!!) Ami pedig ezen szavazatom támogatására felhozott argumentumaimat illeti: nekem tisztelt küldőim meg nem parancsolták, hogy minő argumentumokat használjak, de el sem tiltottak, hogy amit bélátásom szerint czélirányosnak itélek, azt ok gyanánt felhozzam. S midőn eszerint okoskodásomat a világ történeteinek évkönyveiből, Europa köztudomásából, s magának a Ministeriumnak is hirdetményeiből meritettem, ugy hiszem nem alap nélkül szóllottam. Vagy kérdem én követ társamat, valjon azon idegen kormány alatt élő olasz népcsoport, melly Rimininél könyörgés végett összetódult, a magyar hazát veszéllyel fenyegette e? Kérdem továbbá, valjon azon nagy részben baranyaiakból álló 7-ik huszárezred, melly ezen népcsoportba bevágott, édes hazánk védelmében vivott e? Kérdem végre, azon 121 ember, melly ez alkalommal, az emlitett ezredből elesett, a magyar hon oltalmáért vérzett e? (Tetszés.) Igenis Te[kinte]tes RR, én ujonnan ismételem, hogy az utóbi 10 évek alatt a magyar katonaság nem annyira hazánk védelmére, mint idegen kormányok s nemzetek elleni demonstratiókra használtatott. Mielőtt beszédemet végezném, kötelesnek érzem magamat követi állásom, és kötelesnek a közvélemény iránt ezennel kijelenteni, hogy amióta e pályán vagyok, küldőim utasitásait teljesiteni mindenkoron legszentebb kötelességemnek ismértem, s azoknak sikert eszközleni magamra való tekintet nélkül minden kitelhető erővel törekedtem. A Te[kinte]tes RR tanúi valának, miként adattak a szavazatok megyém részéről, tudják miként elidáltattak.* És én szerencsésnek tartom magamat, midőn kijelenthetem, miképen ezen kétes helyzetben nem volt még eset, hogy az én nyilatkozásomat ne hagyták volna helybe küldőim. Bátran lépek tehát megbizóim elébe, bátran bocsátom birálatjok alá jelen s tegnapelőtti tettemet is; s azzal végzem beszédemet, mellyre követ társam által kénszeritve valék, hogy én e tárgybani szavazatomat hazám jusaival és sarkalatos törvényeinkkel tiszta egybehangzásban lenni érezvén, mindennél nagyobb szerencsétlenségnek tartanám, ha azt tisztelt küldőim helybe nem hagynák. (Tetszés.)
Érdekes módon Baranya utasításából hiányzik az a szokványos bekezdés, amely a sarkalatos törvények fenntartását köti a követek lelkére. (OL, Nádori lt., Praeparatoria ad diaetam 1832. XVII/4. sz.) A rendek talán azért hagyták ki, mert Baranyának az országos munkálatokról készített véleménye országos viszonylatban egyike volt a leghaladóbbaknak, s nem egy kérdésben ellenkezésben állott a sarkalatos nemesi előjogokkal.
L. előbb, 516. o.
Szavazatok s végzések.
1-ör a felajánlandó adónak idejére nézve, minő legyen a határozás: 1-ő 9-bertől 1836 utolsó octoberig 1839? Vagy pedig a jelen diaeta bérekesztése napjától számitott 3 esztendő? A többség az elsőt határozá, ezen hozzá tételekkel és nem tovább, nem különben ha azalatt országgyülés nem volna.
2. Az alimentatio megszüntetése hozzáköttetik e az adóhoz, vagy nem? Végzés 33 voxal 16 ellen: Nem (!!)
Martius 1-ő napján: Megadatik e a mostani quantum, vagy kevesebb? Végzés 38 megye s a kerületek voxával 10 ellen: kevesebb, s második szavazatkor 3,800 000 határoztatott. A törvényhatóságok követelései bészámitatni rendeltettek. A zemplényi kivánat* elmellőztetett. (Majd bővebben.)
Vö. Lónyay indítványával, 509. o.
Ma mart. 2-án halottas isteni tisztelet a ma esztendeje megholt királyért. Utóbb országos ülések. A RR az excerptákat helybehagyták, a készen lévő felirásokat a főRhez küldötték.* Ezek pedig authenticálták az előleges sérelmek iránti 3-ik viszonizenetet, s az ezen és a többi sérelmekhez csatolt törvényczikkelyeket nézték át.
A márc. 2-i országos ülésből az úrbéri feliratot, az ún. T törvénycikket, az arányosítási, a szóbeli bíráskodásról, a vásári bíróságról, a fiumei kerület törvényszékeiről, a nemnemesek perlekedési jogáról, a világos örökösödésről, a végrehajtást tartalmazó ítéletekről és az ítéletek okokkal való támogatásáról szóló törvénycikkeket küldték át kétnyelvű változatban a főrendekhez, azonkívül a még vitatás alatt levő tárgyakban a kerületileg elfogadott izeneteket. L. Iratok. VI. köt. 256. kk. – A márc. 2-i országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIII. köt. 467. kk.
