Foglalat: Az excerptákra és adó tárgyában (2-ik) érkezett resolutiók feletti kerületi vitatás részletei.
Foglalat: Az excerptákra és adó tárgyában (2-ik) érkezett resolutiók feletti kerületi vitatás részletei.
Pozsony, april 9-én, 1836.
April 5-én kerület. Elnökség Somsics, Török. Felvétetnek a martius 30-án kihirdetett királyi levelek.
1. A diaeta bérekesztéséről. – Ez igy szóll: Ferdinandus Primus Austriae Imperator, et Hungariae hujus nominis Quintus, Bohemiae item etc. Rex Apostolicus etc. Momentis rationum e quibus, habito quoque ad administrationem publicam, et causantes, qui tandem justitiam sibi reddi flagrantissime desiderant, condigno respectu, benignam mentem nostram, circa accelerandum Comitiorum horum finem, medio benignae Resolutionis Nostrae de 23 August a. p. ac subin Dilectioni, Fidelitatibusque Vestris identidem declaravimus, per ipsum illud, quod exinde in praesens usque evolutum est, temporis intervallum ulteriori, eoque amplissimo auctis pondere, benigne decrevimus, ut Comitiis his die 2-a Mensis Maii a. c. finis imponatur. Quod ipsum dum Dilectioni Fidelitatibusque Vestris, scopo eo, ut quae Nobis substernenda habent, indilate subinittant, et collectioni Articulorum semet accingant, cum eo notum reddimus, Nos die praeexposita in Augusta Persona Nostra adfuturos, diaetalesque Art[icu]los Sanctione Nostra Regia firmaturos esse. s a t. dd. 28. Mart. 1836.*
A kir. leitat teljes szövegét l.: Iratok. VII. köt. 296. kk.
Ezen kir. levél érdeme felett nem lévén észrevétel, – annak következésében SOMSICS a RR egyezésével megkérte a kerületi jegyzőket, sietnének a törvényczikkelyek egybeszedésével, s különösen az uralkodó fejedelem koronázási hitlevelét jó eleve magyarra forditsák, minthogy ez lévén a legelső kir. Diploma, melly hazánk nyelvén iktattatik törvénykönyvünkbe, s a maradéknak is alkalmasint mintául szolgálandván, a dolog minden lehető figyelmet érdemel. – RAGÁLYI ugyan a magyar Diploma felőli rendelkezést a jövendőre bizni, s a jelent, minthogy eredetileg deák nyelven volt kiadva, a törvénybe is ekként iktatni kivánta, – a KK és RR mindazáltal az elnök előterjesztését fogadták el.
BEZERÉDY rendelést tététni kért, hogy az utolsó ülésekrőli országos napló megbiráltassék, s a censoroknak diaeta végéveli hazamenetelök miatt hónapokig el ne maradjon, mint 1830-ban elmaradt. – A KK és RR Pozsony v[árme]gyének helyben maradandó követjeit bizták meg, a diaeta bérekesztése napjáig el nem készülendő napló birálatára.
FÁY: Gyökeresen kifejtvén a cancellariávali concertatiónak* nagyfontosságu hatását, s figyelmeztetvén a RRket, miként az eddigi szokás, miszerint a concertationalis választmányt e tábla részéről is az elnök nevezé, a KK és RR közvetlen béfolyását nemcsak önkénynek, de aránytalanságnak is kitette, kivánja hogy a concertatio munkájára megbizandó tagok e tábla részéről kellő számban titkos szavazat útján választassanak. – SOMSICS emlékeztetvén a RRket, miképen ekkorig a Felség által is helybehagyott országos végzés gyanánt áll az, hogy a törvénycikkelyek iránti egyezkedés még a stylusra nézve is felirás és kir. válasz útján vitessék,* úgy véli, hogy a cancelláriávali concertationak többé helye nincs; ha mindazáltal valamire mégis megkivántatnék, azon esetre Pest követe inditványát pártolja. – DEÁK az elnökség emlitette országos végzéshez ugyan szorosan ragaszkodik, úgy véli mégis, hogy lehet némi tárgya a concertationak, ilyen p. o. a decretum előszavának szerkesztése. – Ha tehát szükség találna lenni a concertatiora, nyilván kijelenti, hogy másnak erejét el nem ismeri, mint mellyre e tábla részéről a tagok kerületi ülésben titkos szavazattal választattak.
Concertatio: az országgyűlés végén a törvények szövegének pontos és végleges megállapítása az országgyűlés és a Kancellária kiküldött tagjainak együttes ülésein.
A rendek 1833. máj. 20-i feliratukban kérték a királyt, hogy a felterjesztett javaslatokra ne csak a lényeget, hanem a kifejezéseket illetően is válaszoljon, hogy az országgyűlés végén ne legyen szükség további vitatásra. Iratok. I. köt. 231. – A király 1834. jan. 3-i válaszában egyetértett ezzel a kívánsággal, de a concertatio lehetőségét egyes szükséges esetekre továbbra is fenntartotta. Uo. II. köt. 30.
HERTELENDY MIKSA azonban a választmány általi concertatiot minden tekintetben megszüntetni kivánván, oda nyilatkozik, hogy a kerületi ülésből közöltessenek a cancellariaval a RR észrevételei, s ennek viszont nyilatkozása is közvetlenül kerületileg pertractáltassék. A KK és RR ezen véleményt fogadták el.
II. Felvétetett a vásári biróságról szólló törvényczikkelyre költ kir. válasz.* – Ő Felsége a javaslatot egészen helybehagyja, csupán a 2-ik §-ra kiván a dolog érdemén legkevesebbet sem változtató világositást tétetni, – a 14-ik §-ra nézve pedig a rendeletet annyiban kivánja tágittatni, hogy a nemesek bárha nem béjegyzett kereskedők is, mihelyest életmódjoknál fogva valamelly kereskedést vagy mesterséget gyakorolnak, ezen viszonyból származó szövetségekre nézve, világos lekötés nélkül is a vásári biróság alá tartozzanak. – A kir. válasznak ezen szabadalmu javitása közértelmüen elfogadtatott.*
L.: Iratok. VII. köt. 293.
Erről szóló izenetüket l. uo. 324. kk.
III-ik volt a nem nemesek perlekedési tehetségéről (de actoratu personali ignobilium) szólló t. czikkre érkezett kir. válasz.* – Ő Felsége ezen törvényt is elfogadta, azon hozzátétellel, hogy a földesúri hatóság alatt lévő nemteleneknek ezentul is szabad legyen, ha kivánnak, az uradalmi ügyész pártfogásával élni, – de csak szabad, és nem kötelesség. – Ez is elfogadtatott.*
Uo. 291. kk.
Izenetüket l. uo. 325.
IV. A nem nemesek büntető pereinek feljebbvitelét tárgyazó t. czikkre ő Felsége csupán azt jegyzi meg, hogy mivel ez nemcsak a feljebbvitelről, de az itéletek végrehajtása módjáról is szóll, a törvény czimje s bévezetése ehez alkalmaztassék. – A KK és RR ezen észrevételt is helyesnek találva elfogadták.*
A kir. leiratot l. uo. 291. kk., a rendek izenetét 326. o.
V. A pénzbeli elmarasztalást magokban foglaló birói itéletek végrehajtásáról alkotott t. czikkelyt is elfogadta Ő Felsége,* – a következő észrevételekkel: – a) A 4-ik §-ra, ha az egy törvényhatóságban találtató javak tökéletes elégtételre nem elegendők, s a foglalást más törvényhatóságban kellene folytatni, ez csak megkereső levél (compassus) mellett történhessék. – Elfogadtatott. – b) A 13-ik §-ra, azon egyetlen egy árverésre, melly az ingó javak eladására fog rendeltetni, olly határidő szabassék, hogy az azon ingók mivoltához mérsékelve legyen. (P. o. ha faluhelyen könyvtárt, ékességeket, müvészi gyüjteményt s a t. kellene eladni, erre kétségkivül némileg hosszabb határidő kivántatnék.) A kir. válasz ezen észrevételét érdemileg elfogadták a RR, de PILLER szükségesnek vélte, hogy azon határidőnek maximuma törvénybe tétessék, nehogy a lemarasztalt félnek kedvezni akaró biró a nyertesnek árverés utjáni kielégitését önkényleg halogathassa, s a nemzeti hitel megalapitását czélzó törvény czélját kijátszhassa. – SZÉLL ezen maximumot, az ingatlan javak iránt tett ellátás hasonlatára, 3 hónapokra kivánta kiszabatni, ami voxok többségével el is fogadtatott. – c) A 14-ik §-ra, hogy a foglaló biró az árverés határnapjainak kihirdetését mentől előbb eszközölni köteleztessék, s – d) a 21-ik §-ra, minthogy a kerületi táblák előtt befejezett perek végrehajtása költségkimélés végett 12.000 fton alól compassus mellett átaljában a törvényhatóságokra bizatik, s azon summán felül is csak a felszámitás, tárgykijelelés, felbecslés és zár alá vétel végett lesz a kerületi táblabiró kiküldendő, világosan kitétetni javalja Ő Felsége, hogy ha a később következendő árverésekre szükség lenne, a határnapok elhatározása, s az árverésnek végbevitele szintén compassus mellett az illető törvényhatóság által eszközöltessék. – Mind e két észrevétel elfogadtatott.*
A kir. leiratot l. uo. 294.
A rendek válaszát l. uo. 326. kk.
VI. Az adó tárgyában martius 24-éről tett felirásra ugyanazon hónap 27-ről költ kir. válaszban* az foglaltatik: Hogy miután validam et regulatam militiam pro omni eventu intertenendam venire, eam sine stipendiis subsistere, haec vero sine contributione comparari non posse, az 1715: 8. czikkely is kétségtelennek vallja, s őseink is minden alkalommal aként ismerték el, hogy a kormánnyal vetélkedve, illő tekintettel voltak ugyan a nép erejére, de a közbátorság mindennél főbb szükségét is mindenkoron fedezni nemcsak törvények, hanem ősi szokások által is vezéreltettek. Ő Felsége várta volna ugyan, hogy a RR nagyobb ajánlást tegyenek, részint mivel az ajánlott summa az idézett törvény czéljára nem elegendő, részint hogy a kir. kincstár elleni követelések bészámitása felől tett igéretnek (sponsioni) mihamarébb elég tétessék, de különösen azért is, mivel Ő Felsége a magyar kereskedésnek a vám adók tetemes leszállitásával, s a termesztmények kivitele módjának könynyitésével már engedett kedvezéseket;* a Duna folytábani uj vonal roppant költségü megnyitásával nevelni, s a minden helyes módon elősegéllendő nemzeti ipart nagyobb virágzásra emelni törekszik; – azonban az adózó nép iránti kegyelme jeléül a 4.395.244 ft. 38/ 1/2 xrban ajánlt adót, s 75.000 toborzási segéd pénzt juxta claros tenores art[icu]lorum 8: 1715, 19: 1791 et 4: 1827. ac proinde usque futura Comitia intra triennium aut publica Regni utilitate, et necessitate exigente etiam citius celebranda, sub cautelis et conditionibus alias consvetis, dispositione itaque articuli etiam 59: 1791 (szóll ez a horvátországi adórul) salva, – penesque iteratam illam assecurationem, quod praeallato art[icu]li 13.1790. tenori inomisse satisfactura, commodisque plebis contribuentis, et prosperitati publicae omnimodo provehendae, enixissime semper intenta futura sit, – kegyelmesen elfogadja.
A kir. válaszát l. uo. 290. kk.
A Commerciale Operatum 1828–30 közötti megvitatásának és megyei követi utasításoknak a hatása alatt Bécs több ízben módosította már a határvámok egyes tételeit Magyarország javára. Az udvar célja az volt az engedményekkel, hogy befejezett tények elé állítsa az országgyűlést és gyengítse azt az irányzatot, amely a vámügyet ki akarta venni a király kezéből és az országgyűlés jogkörébe akarta utalni.
Az ELNÖKSÉG figyelmezteté a RRket, hogy ő Felsége azon feltételt, miszerint az adó 1839. 1-ő 9-berig aként ajánltatott, hogy ezen ajánlás ereje, s vele az adó fizetése megszünjék, el nem fogadta, s csak az ugy nevezett szokott óvásokhoz ragaszkodik, – az tehát most a tanácskozás tárgya, ha kivánnak e a RR bizonyos határnap kikötéséhez, s vele az adó megszünésének kijelentéséhez ragaszkodni?
NAGY PÁL már első alkalommal ugy vélekedett, hogy a novemberi határnappal az 1791: 13. cz[ikkely] sértve van.* Ez most még világosabb, mert már tudjuk, hogy a diaetának majus 2-án vége lesz, minélfogva ha a novemberi határnap megmaradna, az adót 3 esztendőre s 5 hónapra ajánlanánk, holott csak 3 évre kell, és lehet ajánlanunk. Ő Felsége királyi szavát adj a, hogy az 1790: 13. czikkelyt mulhatatlanul teljesiteni fogja, ez más szóval annyit tesz, hogy 1839 május 2-áig okvetetlenül országgyülést fog tartani. Mondják tehát a RR, hogy az adót usque 2-am Maii 1839. ajánlják, et non ultra, igy egybehangzásban lesznek az 1791-i sarkalatos törvénnyel, biztositást szereztek a diaeta megtartásának, s a kormány se fog ellene semmit felelhetni.
Ilyen értelmű korábbi felszólalását l. előbb, 519. o.
SZLUHA a RR elébbeni felirásában kikötött határnap ellen három okot hoz fel: 1-ső hogy az 1791: 13-ik czikkelyt sérti, a szólló követ pedig ezt sértetlenül feltartatni kivánja (!). 2-ik mert nagynak és terhesnek mondják a RR ezen adót, ami tehát nagyon terhes, nem kell azt kelletinél hosszabb időre kiterjeszteni. 3. A külső bátorság tekintete soha egy pillanatig sem maradhat fedezetlenül, s mivel katonára mindég szükség van, az adó soha meg nem szünhetik (??). A szónok tántorithatlan bizodalommal viseltetik a királyi szó szentsége iránt, s tökéletesen meg van győződve, hogy a jövő diaetát a törvényes idő alatt meg fogja tartani, a határnap kikötése tehát haszontalan. Azonban mégis csakugyan lehetnek esetek, hogy az országgyülését összehívni teljes lehetetlen, s ezen esetre ha megmaradna a RR által kikötött megszünés feltétele, a diaeta meg nem tartásábóli sérelem még a közbátorság veszélyével is tetéztetnék. Ő tehát minden határnapnak ellene van, s az utasitásával egészen megegyező kir. válaszban tökéletesen megnyugszik.
KUBINYI ellenben az országgyülés rendes tartásában keresi s találja alkotványunk biztositását, annálfogva semminemü lépést sem tart feleslegesnek, melly az aziránti kezességet nevelheti; és miután a szomoru tapasztalás bizonyitaná, hogy a fejedelmek csak akkor nem késtek országgyülést tartani, midőn reá magoknak szükségök volt, a határnap és megszünés kiszabásától teljességgel el nem áll, s puszta szavakért, vagy személyességi kezességért a valóságot fel nem áldozza, annyival inkább, mert ha tiszta szándékában van a kormánynak az 1790: 13. czikkelyt megtartani, nincs ok, mellyért a sanctiótul irtodzhatnék. A szónok tehát úgy vélekedik, hogy mivel a RR feltételhez köték ajánlásukat, Ő Felsége pedig a summát ugyan elfogadta, de a feltételt nem: nincs egyéb hátra, hanem hogy a RR is visszalépjenek, s 3.800.000-nél többet ne ajánljanak. Egyébiránt kijelenti, miképen ő azon meggyőződésben van, hogy a nemzetnek nemcsak mindent el kell követni arra, hogy a diaeta tartása biztosittassék, de sőtt teljes erővel azon is kell lenni, hogy országggyülés minden esztendőn tartassék, ezt pedig még azoknak is kivánniok kellene, kik csak lépcsőnkénti lassu haladást szeretnének a nemzet kifejlődésének engedni, mert erre is legjobb, legszelidebb mód az országgyülés mentől gyakrabbi tartása.
KAJDACSY el nem mellőzheté azon való aggodalmát kijelenteni, hogy a királyi válasz az elsővel, melly az adó tárgyában érkezett, ellenkezőleg az 1791: 59. czikkelyt szárazon, s igy értelme felőli kétséget tartva fel magának, mintegy megerősiti. Erre okvetetlenül szükség megmondani, hogy az ország Rendei ezen czikkelyt máskép soha nem fogják érteni, mint az 1802-ki diaeta értette,* s amiként ezt a porták kiegyenlitése iránt váltogatott izenetjökben e diaetán is kifejtették. – Egyébiránt ha ekkorig nem lett volna is a szólló követ a határidő és non ultra kijelelésének szükségéről meggyőződve, arról most igen meggyőzte volna őt Fejér v[árme]gye követe,* midőn ügyesen előadá, hogy a diaeta rendes megtartásáról kétség nem lehet, minthogy a királyi válaszban ez szentül megigértetik, a RR által felállitott biztositékot azonban mégis kihagyatni kivánta, mert, ugymond, csakugyan lehetnek esetek, hogy országgyülést tartani nem lehet, ekkor tehát a katonaság ellátatlan maradna. – A szólló követ nem akarja fejtegetni, hogy a kir. szó meg nem tartásának lehetségét feltenni éppen Fejér követe részéről mennyire egyezik meg azon határtalan bizodalommal, mellyet a kormány iránt emlegetett; hanem csak azt jegyzi meg, hogy az 1827: 4. cz[ikkely] szerint* nem szabad esetnek lenni, hogy az országgyülés a törvényes idő alatt meg nem tartatnék, és ugy hiszi, hogy a törvénysértésnek esetét még csak lehetőnek sem tenni fel, talán a kir. szó eránti bizodalommal is jobban megegyezik, mint már előre gondoskodni, hogy ha nem teljesittetnék azon királyi szó, a katonaság ellátatlan ne maradjon. Továbbá a szólló követ a kérdéses non ultra cautelát szükségesnek tartja magára a fejedelemre, és szükségesnek a nemzetre nézve is. Az elsőre, mert történtek esetek, mikről azt nyilvánitotta a Kir. Felség, hogy atyai szivének fájtanak.* A szólló követ tehát gátokat akar tenni a ministerium elébe, hogy ne tehessen olyasmit, ami a Fejedelem atyai szivét fájdalomra vezethetné. Ami pedig a nemzétet illeti, hiszi ugyan a szónok, hogy a megyék többsége mindenesetre hiv őrje lesz az alkotványnak s nemzetünk jusainak, s bár ha valamikép a kérdéses cautela, ki találna is maradni, a nem vélt eset történtével az adót bizonyosan meg fogja tagadni, azonban visszatekintve az 1823-ki időszak példájára,* csakugyán félni lehet, hogy még most is lehetnek megyék, hol a többségben a kislelküség és szükmellüség még annyira uralkodik, hogy azoknak, kik a törvény paizsa alatt ilyes inditványt tennének, szavaik elhangzanának, s bár a váz gyanánt használni szokott notae per a jelen idő példája szerint nem rettenti vissza a honszerető férfiak kebelét, hogy a nemzeti jusok oltalmánál férfiasan megmaradjanak,* megtörténhetnék azonban, hogy ezen váz ellen a többségben pártolóra nem találnának, s személyökben a hon ügye veszedelmet szenvedhetne. Ezen szükmellűség, ezen kislelküség felbátoritása végett múlhatatlanul szükséges, hogy a kérdéses záradék, mint egy istáp, mellyre az adónak az ajánlás idején túl különben is törvényes megtagadásánál úgy a gyenge közönség, mint egyesek is bátran támaszkodhassanak, megmaradjon. A szónoknak egyébiránt utasitása van, hogy az adót a szokott óvások alatt a jövő diaetáig megajánlja. Lehetetlen csak gondolnia is, hogy küldői az 1790: 13. s 19. és 1827: 4. czikkelyt megsérteni akarnák, annálfogva erősen hiszi, hogy midőn a jövő országgyüléséig ajánlták az adót, a most idézett törvény értelmében csak 3 esztendőre, s nem tovább ajánlották. A szólló tehát Soprony követével egyetértve, a non ultra záradéknak mint nem uj vagy szokatlan feltételnek, hanem csak a 3 évnél tovább nem terjedhető ajánlás biztositékának megtartása mellett 1839-ki majus 2-ára szavaz.
Az 1802-i országgyűlésen a rendek a porták új, ideiglenes elosztásának előkészítése során elfogadták az 1790/91-i bizottság irányelveit, „non obstante eo, quod ablegati Regni Croatiae dispositioni articuli 59: 1791 eo intellectu, quod ultra modernam auctam in reliquo contrihutio Croatiae separatim in statu quo relinquenda sit”. Az országgyűlés Irásai, 52. – A kérdéssel kapcsolatos vitát l. az országgyűlés Naponként való jegyzései-ben, 137. kk.
Vö. Szluha felszólalásával.
Az 1827: 4. tc. csupán az adó országgyűlési meghatározásáról szóló korábbi törvényeket erősíti meg; a háromévenkénti országgyűlésről szóló törvények megerősítését az 1827: 5. tc. tartalmazza.
Célzás az 1825. okt. 22-i feliratra nov. 26-án adott második válaszra vonatkozik, amelyben a király biztosította a rendeket, hogy azok az események, amelyek a rendeket az alkotmány körülbástyázására indították, az ő atyai szívének is kellemetlenek. (L. az országgyűlés Irásai-ban, I. köt. 90.)
Arra céloz a szónok, hogy 1823-ban eléggé nyilvánvaló volt a kormány részéről a törvénysértés, mégis a megyéknek csak egyrésze választotta a passzív ellenállást, s a kormány nyílt erőszakával szemben ezek is csakhamar meghátráltak.
Utalás Wesselényi, Balogh János példájára és Békés megye fellépésére.
ROSKOVÁNYIt a szokatlanság idaeája, mellyet némellyek által ellenvettetni hallott, nem tartóztatá, mert az örökös veszteglés ellenkezik a nemzeti előmenetel idaeájával, s a tapasztalás is mutatja, hogy miket a legközelebbi előkor még sejditeni sem mert, sőt amiktől némelly részben irtódzott, azokat az előrehaladott nemzetnek a KK és RR az országgyülésen kivivták, vagy legalább nemzeti jóváhagyást nyerve lelkesen vitatták. De valamint hiszi, hogy a sarkalatos törvényeknek egymásba kapcsolódó kölcsönös biztositásra van szükségök, ugy tudja azt is, hogy az elmaradott nemzeti kivánságok teljesitése végett a jövő országgyülésnek mihamarébb, és igy a törvényes 3 év előtt egybegyülése a junctimtóli elálláshoz feltételül köttetett. Ha most 3 éves, vagy még hosszabb határidőt kötnek ki a RR ama feltételtől önként elállanak. A szólló követ pedig köteles a diaeta ujabb összehivás nélküli egybegyülését rövidebb időre, ha lehet egy esztendőre sürgetni, ő tehát e mellett a maga helyén megmarad, s itt sem Sopronnak közép terminusát, sem a 9-beri határnapot, mint még ennél is hosszabbat, el nem fogadja, hanem a junctimra nézve tett feltétellel öszehangzólag csupán a jövő országgyülésig kiván adót ajánlani mindaddig, mig a jövő diaeta napjáról törvény biztositva nem leszen. – A szóllónak követtársa PILLER a megyéje részéről illy értelemben adott szavazat alkalmakor történetből a teremben jelen nem lévén, visszaérkeztével pedig a szavazók sorát nem bonthatván, a voxolás végével volt kéntelen ellenkező szavazatját kijelenteni, mit is olly értelemben tett: hogy eredeti utasitása az adónak leszállitását, Borsod v[árme]gye körlevele értelmében parancsolván, ő ennek szellemében mind a legkisebb quantumra, mind pedig a határnap és non ultra kijelelésére szavazott, nemcsak azért, mivel az országnak adó körüli rendelkezése jusát in tota sui extensione gyakorolni, s tettleges életerő adással feltartani, kivánta, de azért is, hogy az országgyülésének mihamarébb, mindenesetre pedig a törvényes idő alatt megtartását küldőinek forró kivánsága szerint is sikeresen biztositsa. Szavazatját, s a RRnek illy értelemben készült végzését, követ társával megegyezőleg közlötte tisztelt küldőivel, több más egyéb tárgyakkal egyetemben, – vette is e jelentés következésébe utasitásukat, melly által többekre kiereszkednek küldői, de az adó iránt észrevételt nem tesznek. Nincs tehát világosabb, mint az, hogy a RR előbbi izenetét elfogadták s jóváhagyták. És igy a szólló követ kötelességének ismeri társa szavazatját megsemmisiteni, s bizonyos határnap kikötésére, s a nem tovább, és megszünés törvényes záradékának nyilvános kitételére szavazni.
DEÁK a dolog mélyére ható tiszta logicának győzhetetlen fegyverével oszlatá el szokottan a KK és RR törvényes óvása elleni felszines ellenvetéseket. Megmutogatá mindenek előtt, miképen a dolog fő érdeme nem abban áll, hogy ez vagy amaz napig ajánltassék az adó, hanem hogy napja szabassék, mellyen túl az adó fizetése megszünik. És valóban Fejér követének, s másoknak is a közbátorság iránti gondoskodás leplébe ruházott ama véleményökkel, hogy az adó soha meg nem szünhet, a szólló követ nemcsak egyet nem ért, sőt azon állitást nemcsak a magyar törvénnyel s magyar alkotmánnyal, de átaljában az alkotványi lét idaeájával is merőben ellenkező, s igy veszedelmes anticonstitutionalis doctrinának nyilatkoztatja. – Hol nem a nemzeti akarat összességét képző törvény, hanem az önkénynek határt nem ismerő hatalma uralkodik a polgárok személye s vagyona felett, ott helyén lehet az az állitás, hogy valamint állandóan tart a status szüksége, ugy minden további vizsgálat vagy hozzászólás nélkül örökös az önkényleg kiszabott adózás kötelessége is; de constitutionalis országban, s különösen Magyarországón a dolog egészen máskép áll. A mi Jus Publicumunk czáfolhatlan axiomája, s az Országnak tagadhatlan jusa szerint a magyar adófizető csak annyi adót fizethet, mennyit a diaeta felajánlott, s csak addig fizethet, ameddig felajánlotta és minden fillér, mellyet az ajánlott summán felül, s minden nap, mellyen a kiszabott időn tul fizet, törvénytelen. Ha már az állana, hogy Magyarországon az adó soha meg nem szünhetik, akkor természetesen következnék, hogy ha a nemzet és fejedelem között az adó iránt valamelly országgyülésen a tractatus meg nem készülne, s a diaeta anélkül oszlana fel, ekkor az előbbi adó tovább folyna, s a magyar adózó olly adót fizetne, mellyet az országgyülése meg nem ajánlott, olly időben fizetné, mellyre ajánlva nem vala. Illy veszélyes következés, a nemzeti legszentebb jusnak illy veszélyeztetése fekszik amaz anticonstitutionalis doctrinának alatta. Mivé lenne igy azon dicsően kivivott jus, miszerint az adó tárgyát országgyüléséről elvonni soha és semmi tekintet alatt nem szabad? Mit érne az 1827: 4-ik cz[ikkely]? S nem változnék e nyilvános hazugsággá az, hogy az adó tárgya in tota sui extensione diaetára tartozik? Hiszen igy az adónak leszállitása többé soha hatalmunkban nem lenne, mert csak nem kellene megyegyeznie a fejedelmi kegyelemnek, s az előbbi quantum a nemzet világos akaratjának ellenére örökös teher gyanánt maradna a nép vállain, a leszállitás fejedelmi kegyelemmé változnék, s nekünk csak a felemelés szomorú dicsősége maradna! – A szónok tehát olly magyarázatban, miszerint a nemzetnek azon legtermészetesebb, legtörvényesb, legszentebb jusa, hogy t. i. a magyar hazában senki több adót nem fizethet, mint mennyit a diaeta ajánlott, s az időn tul, mellyre ajánlott, csak egy óráig sem adózhat, veszélyeztetnék, sőt tőbül kiforgattatnék, soha meg nem egyezik, s azt örökké anticonstitutionalisnak fogja kiáltani. (Helybenhagyás.) – Ne is vessék ellen, hogy lehetnek esetek, midőn diaetát tartani teljes lehetetlen, s a közbátorság tekintete fedezetlenül még akkor sem maradhat. Az elv, mellyet a szólló követ felállitott nem uj. Érezték, hitték, s törvénybe is tették már azt őseink, mert ámbár törvénnyel körülirva kijelelték a lehetség köréből, a diaeta nem tarthatásának eseteit, még ekkorra sem engedték meg, hogy a kormány a közszükség örve alatt a felajánlott időn és summán túl csak egy napig, s csak egy fillérnyi adót is szedhessen, hanem az ország sarkalatos jusát még ezen rendkivüli esetekre is az 1741: 18. cz[ikkely]* által biztositották. Ezen elveket alkalmazva tehát, nincs itt szó törvénymagyarázatról, még kevésbé változtatásról, vagy szokatlan feltételekről, hanem azon kötelességről van szó, melly a fennálló törvényekből önként foly, s mellyet bár soha egy országgyülése sem mulasztott volna el lélekisméretesen teljesiteni. – Fő dolog t. i. a non ultra s annak világos kimondása, hogy a kiszabott idő elmultával az adó megszünik. Mellyik nap legyen az, amihez ezen törvényes óvás köttetik? az nagy különbséget teszen, s azért ámbár el nem ismerheti helyesnek a kifogást, melly az 1-ő 9-ber ellen tétetik, hogy mindazáltal ezen ellenvetése is megszünjék, s a törvényes kötelességünk teljesitése elmulasztásának ezen mentsége is elenyésztessék, a sopronyi javallatra is kész reá állani.
Az 1741: 18. tc. nem erről a tárgyról szól. A szónok nyilván az 1715: 8. tc.-re gondol, amelynek 3. §-a a váratlan ellenséges támadás esetére lehetővé teszi az adónak nádori concursus útján történő megajánlását. Ezt az intézkedést az 1741: 22. tc. bővebben magyarázta.
PFANSMID ugy vélekedett, hogy a kormány az ajánlott summát elfogadván, s érdemileg az időre nézve is megegyezvén, minthogy az országgyülésnek 3 év alatti megtartását igéri, az adóra nézve a tractatusnak vége van. Nem is látja, miért legyen szükség az adó megszünésének napját specifice kitenni? mikor van vége, a jövő diaetáig (még pedig minden 3 évben tartandó diaetaig) ajánlt adónak, azt a törvényhatóságok a kalendariombul is kiszámithatják, s az adót ezen záradék nélkül is megszüntethetik. Szükség tehát nincs ez ujitásban, s csak változtatás forog fenn, mert mig az 1791: 13. és 19. áll, addig ezeknek értelmében kell az adót ajánlani. Ezeknek garantiáját pedig a szólló követ a közvéleményen kivül a bizodalomban s a fejedelem esküjében találja, s ezeket erősebb básisnak hiszi, mint a szokatlan phrasis, melly kérdésben van. Azok után, amiket tapasztalunk, ha valaha, bizonnyal most nincs okunk bizodalmatlansággal viseltetni a kormány iránt, s ha mégis viseltetünk, azon meggyőződésre vezetjük, hogy a törvény megtartásával sem nyerhet bizodalmat a nemzettől. Mivel pedig azon esetre, ha teljesiti a kormány ünnepélyes igéretét, (amit a szónok erősen hiszen) nem kell garantia, ha pedig nem teljesitené, akkor a törvényhatóságok moralis erejében fogja nemzetünk a biztositást találni, s puszta phrasisokra nem szorul: a szólló követ, ugy a határ nap mint a non ultra ellen szavaz.
NAGY PÁL azt felelé, hogy azelőtt ha az alispányok visszaéléseiről vala szó az országgyülésen, minden alispány, ha a táblabirók hitelességi csorbáiról, minden táblabiró in massa azt kiáltotta, kövesse meg az ur magát, rólunk ilyet ne beszéljen. – Ennek már Istennek hála vége van, s már számtalanszor megmondatott, hogy a törvény nem a jó, hanem a rossz táblabiró, alispán, palatinus, király ellen hozatik. – És ez legyen felelet Szepes követének. A szónok is viseltetik olly bizodalommal fejedelmünk iránt, mint más akárki, de ő halandó; a nemzet pedig halhatatlan, s ez országban, hol a példák olly hatalmasok, állandó biztosságra van szükség.
Szavazat sürgettetvén, 1-ső kérdésnek tüzetett: kivánnak e a RR bizonyos napot határozni, vagy nem? E kérdésre nézve a voxok 7 megye részéről elidáltattak. – T. i. 1. Sáros, miről már feljebb szóllottam, 2. Torna. – RAGÁLYI igy nyilatkozott: Ha megszünnék az adó s eloszlatnék a hadi sereg, kételkedik, a kormány jőne e emiatt, vagy a nemzet nagyobb zavarba; miután megértük, amit álmodni sem valánk képesek, hogy t. i. voltak jurisdictiók, mellyek béke idején a közbátorság feltartása végett katonaságért folyamodtak.* – Egyébiránt a szólló követnek utasitása van, hogy az adót a törvényes gyakorlat szerint ajánlja meg. – JAKABFALVAY ellenkezőleg határnapra s non ultrára szavazván, utasitását felolvasá, mellynek expositiójában a Ragályi emlitette kifejezés ugyan bennfoglaltatik, a határozás ellenben igy szóll: „A megye rendei az eddig fizetett adó mennyiségének felajánlására követ urakat meghatalmazzák olly utasitással, hogy mivel nemesak ezen adónak jövendőre nézve felajánlása hazánk törvényei szerint az országgyülésnek 3 esztendők multávali mulhatatlan tartását megkivánja, de ezt a jelen diaetán fel nem vett, vagy a comissariaticumra utasitott sérelmek és kivánatok elintézése is szükségessé teszi, az adó megajánlása mellett Ő Felsége megkéressék, hogy a következő országgyülésnek idejét meghatározni, addig is pedig az adó fizetése könnyitésének forrásait megnyitni, s különösen a só árát alábbszállitani méltóztassék.”
A célzás nyilván az 1831-i kolerafelkelés idejére vonatkozik.
3. Csanád. – TARNAY átaljában a jövő 3 év alatt okvetetlenül megtartandó országgyüléséig ajánlott, – NÁVOY pedig határnapra szavazott, okul adván, hogy megyéje részéről követtársával egyetértőleg a szavazat már kétízben ekként adatott, azt küldőinek azon megjegyzéssel adták tudtokra, hogy mig ellenkező utasitást nem vesznek, szavazatjoknál állhatatosan megmaradnak. Azon gyülésből, mellyben ezen jelentés felvétetett, már kaptak utasitást, de abban küldői az adó tárgyában adott szavazat ellen semmi észrevételt nem tettek, a szólló követ tehát amellett állhatatosan meg marad.
4. Vas. – SZÉLL utasitására hivatkozva, melly az adót a jövő országgyüléséig ajánlja, a határnap ellen szavazott. – ZARKA pedig igy: igaz ugyan, hogy utasitásunk igy szóll. Miután azonban sarkalatos törvényeink szerint az országgyülésnek 3 év alatt mulhatatlanul meg kell tartatni, én azon meggyőződésben vagyok, hogy valamint az eddigi provisióban benn van a határnap, ugy Vas v[árme]gye utasitásában is benn foglaltatik, s midőn 1839-ki majus 2-áig teszem az ajánlást, a törvény értelmében a jövő diaetaig teszem. Továbbá úgy hiszem: magyar constitutionalis polgárnak lehetetlen tagadni, hogy az adónak azon idő lefolytával, mellyre ajánltatott, meg kell szűnni, és midőn ennek kimondására szavazok, nem egyebet teszek, mint utasításom teljesülésének biztositást szerezni igyekszem. – E szerint a szólló követ is, úgy mint Deák megmutogatván, miképen anticonstitutionalisabb elvet képzelni sem lehet annál, hogy az adó a kiszabott időn túl újabb ajánlás nélkül is folyhat, mind azért, mivel a határnap kitétele utasitásival nem ellenkezik, sőt annak garantiát szerez, mind azon oknál fogva is, mivel tulajdon azon utasitás mellett megyéje részéről követtársa egyetértésével a szavazat már két izben határnapra adatott, a szólló követ most is aként szavaz.
5. Liptó. – MADOCSÁNYI határnapra, PONGRÁCZ ellene szavaztak. – Mire MADOCSÁNYI: Én az ellenkezést kedvetlenségnek, sőt szerencsétlenségnek tartom; s azért gyakran készebb valék önvéleményemet subordinálni, csakhogy ellenkezésbe ne jőjjek. Midőn az adó tárgya már két izben tanácskozás alatt volt, én nem szavaztam, s Liptó mégis, melly általam s követtársam által repraesentálva itt ül, határnapra szavazott, – az a Liptó pedig, melly Árva szomszédságában fekszik, azóta nem szóllott, én tehát azon tiszteletből, mellyel követtársam véleménye iránt viseltetem, nehogy két izbeni szavazatjával ellenkezzem, most is akként szavaztam, s amellett meg is maradok.
6. Baranya. – RÉPÁS utasitásának felolvasásával, melly igy szóll: a szokott óvások alatt a jövő diaetáig, a kir. resolutióra szavaz. – KAJDACSY: Az, utasitást, mellyet követtársam felolvasott, én már könyv nélkül elmondtam, s azt tisztelem is, kötelesség szerint: de mi legyen a szokott feltétel? azt küldőim ki nem mondván, magyarázatát mireánk bizták. 1830-ban az adó bizonyos napig, s csak egy évre ajánltatott,* és igy ez is a szokott óvások körébe tartozik. Én kötelességemnek tartom küldőim jusait erősiteni, s midőn velök egy értelemben a jövő diaetáig, azaz 3 esztendőre, vagyis 1839-ki majus 2-áig szavazok, ha azt adom hozzá, hogy non ultra, csak azt garantirozom, amit meghagytak, t. i. hogy az adó csak a jövő országgyüléséig ajánltassék, ez pedig 3 év alatt sarkalatos törvényeink értelmében megtartassék.
Az 1830-i adómegajánlással kapcsolatos problémára l. a 393. o. 7. jegyzetét.
7. Csongrád. – CLAUZÁL határnapra, BENE ellene. – Arad követei szintén ellenkező értelemben lévén, nem szavaztak.
LUKA megjegyzé, hogy előtte a resolutio gyanús, mert ha olly erős akaratja a kormánynak a törvényes időt megtartani, mit irtódzik a határnaptól? Azonban szabályos utasitása lévén, kéntelen határnap ellen szavazni.
FÁY hasonlókép. – Fájdalommal szavazott a quantumra, kettős fájdalommal kéntelen a határnaptól elállani, – de utasitása igen szabályos és kötelező.
BERNÁTH igy szavazott: soha se fogok arra szavazni, hogy az adó 3 évnél többre ajánltassék, se arra, hogy az adó kezdetének napja kiszabassék, de a non ultrához mindég szorosan ragaszkodom.
NÉMETH Ungghal egy értelemben voxolt.
A voxok tehát igy állottak: Abauj, Zemplén, Szathmár, Szabolcs, Gömör, Borsod, Heves, Bihar, Békés, Temes, Torontál, Soprony, Trencsin, Nógrád, Zala, Komárom, Somogy, Győr, Tolna, Verőcze (HEGEDÜS – Szalopek jelen nem volt) összesen 20 megye és a Hajdu Kerület határnapra szavaztak. – Bars jelen nem volt, Arad nem szavazott, a megnevezett 7 megye voxai elidáltattak, – Ungh és Pozsony kétesen szavaztak, – a többi 18 megye és Horvátország (tehát 19) a Jászkun Kerület részéről MIHALKOVICS s az Egyházi Rend határnap ellen voxoltak. – A dolog e kétséges állásában az elnökség Ungh és Pozsóny megyéket felszóllitotta, szavaznának határozottan, mert ők fogják a dolgot eldönteni.
BERNÁTH: 3 éven túl nem, kezdés datuma szintén nem kell, a non ultrától el nem állok. – NÉMETH: Én ellenkezően 3 évre szavazok, s ha kell közeliteni, határnapot teszek, de a non ultrára felhatalmazva nem vagyok. – Ezen voxok különbözőleg magyaráztatnak, mindenik fél saját javára. – Végre NÉMETH tisztán a Resolutiora s az elébbi végzés ellen kivánta voxát számitatni. – De még ekkor is csak 20 megye állott 20 ellen. – BERNÁTH kijelenté, hogy ha csakugyan a falnak szorittatik, azokhoz fogja magát számittatni, kiknek repraesentatiojokban benne lesz 3 esztendő és non ultra. – Ellenveték; hogy épp az a kérdés, mi menjen a felirásba, de Bernáth többet nem szóllott. – S tartott a kétség sokáig, mig végre SZABÓ (Győr) átment azokhoz, kik a határnap ellen szavaztak, mire az ELNÖKSÉG végzésnek jelenté, hogy a többség positivus határnapot szabatni nem kiván.
2-ik kérdés: beletétetik e a felirásba, hogy az adó 3 esztendőre ajánltatik, et non ultra. – Ezt a kérdést eleintén ellenzették. A non ultra azonban 4 elisio mellett 28 voxal 15 ellen csakugyan elfogadtatott.
April 6-án a non ultra értelme forgott kérdésben, – a végzést megirtam* – a vitatás érdekesb részét jövő levelemben. – April 7, 8, 9. napjain a currens tárgyak voltak napirenden. Új semmi, érdekes kevés. – Az adó tárgya még országos ülésre nem került.
L. előbb, 608. o.
