a) Concertatio részletesen,
a)
Concertatio részletesen,
Concertatio részletesen,
Pozsonyban, april 27-én, 1836.
Amaz ismeretes addere manum ultimam, ami minden dolognál sok gonddal, fáradsággal s ügyelettel jár, az ország Rendei együttlétöknek végnapjait annál nagyobb mértékben elfoglalja, minél igazabb, hogy negyedfél esztendei munkálkodásnak materialis gyümölcse csak az lesz, ami ezen utolsó nehány napokban tisztába jő. Innen van, hogy naponként (vasárnapokat sem véve ki) három négy rendbeli ülések tartatnak. Reggel 8–9 órakor kerület, mellyben a még egyesülést nem nyert tárgyak iránt a tractatus folytattatik, a sürün érkező kir. válaszokra feleletek initiáltatnak, az egyességre került dolgok felküldésre idomittatnak, részint küldöttségek neveztetnek, részint a választmányok munkái megvizsgáltatnak, déltájban országos ülések vannak, melylyek a kerületileg elkészitett irományokat végzés erejére emelik, a fő RRkhez átküldik, s ezeknek viszonizenetjeiket kézhez veszik; estendén ismét vagy ujra kerületi tanácskozás van, vagy elegy ülések tartatnak, hogy a készen lévő felirások felküldethessenek, a kir. válaszok kihirdettethessenek, a cancellariavali concertatiora rendelt vegyes küldöttség naponkénti jelentése meghallgattathassék, s a t. – Innen világos, hogy alig marad idő e lapokat nem mondom vitatásokkal, de csak száraz jegyzőkönyvi jelentéssel is megtölthetni. Azonban amit tenni kötelesség, nem tenni vétek. Servetur ad imum, qualis ab incepto processerit, et sibi constet.
Jelentést kell tennem mindenek előtt a concertatio felől. Tartalma azon kir. válasznak, melly érdemileg az urbér tárgyában érkezve a concertatiót is emlité, előbbi levelemben közölve van.*
L. előbb, 654. kk.
Annak első részére, t. i. a junctimtóli elállás alkalmával kiszabott feltételek teljesitetlen részére nézve a RR elébbi felirásaikhoz ragaszkodtak s az urbér iránt a törvényhozó hatalom másik részéveli egyezkedést bevégezettnek tekintvén, a helységek biráinak választása iránt továbbá is azon értelmöket határozák a Felségnek tudtul adni, hogy a privilegiumnak a közönséges törvény kedvezésinél szükebb hatást adni nem lehetvén, e jelen rendelkezésök mindazon, bár privilegiált községekre is értetik, mellyeknek földesurai vannak, s ennélfogva az urbér rendelete alá tartozók. Ezekben a főRR sem ellenkeztek.
A resolutio végének ezen szavai iránt, ut ad condiliandam gemino legis tea tui, quorum uterque altissimam sanctionem Regiam deposcit conformitatem, penitior utriusque combinatio, occasione solitae articulorum cum Cancellaria sua concertationis instituatur, kettős észrevétel fordult elő; egyik azt tárgyazta, hogy mind a két nyelvü szerkesztés „geminus textus” szóval neveztetvén, egyiránt sanctionáltatni mondatik. Innen BEZERÉDY, LÓNYAY és mások a nádori közbenjárásra nyert kir. válasz gerjesztette reményeket, s a magyar textus eredeti és elhatározó hitelességét, mintegy veszélyeztetve látván; a váratlan történet miatti aggodalmukat élénken kijelenték, s mind a geminus szó, mind a kettős sanctio iránt óvásokat tétetni kivántak, nehogy a nemzeti nyelvü törvény textusának originalitása valamikép csorbulást szenvedjen. – VAY ezen óvást úgy vélte legsikeresebben eszközölhetni, ha az intermediatiora nyert királyi válasz következésében a magyar textus elhatározó eredetisége felől a törvényczikkely nyomban megalkottatik. – Azonban NOSZLOPY és PÁZMÁNDY emlékezteték a RRket, hogy amit megnyertek, azt bármi kevés legyen is; kézből ki nem ereszteni ugyan elhatározák, de a nemzeti nyelv diplomatiai polczra emeltetése iránt méltán többeket és nagyobbakat kivánván, felirást tettek volt.* Ha tehát már most megalkottatnék ama t.cz., ez annyit tenne, mint minden jobbnak reménységéről s méltó megkivánásáról lemondani. A KK és RR ezen tekinteteknél fogva még egy-két napi várakozást határoztak, a Vay emlitette czikkelyt a legrosszabb esetre minden bizonnyal megalkotandók.
A magyar nyelvről szóló törvénycikk felterjesztett szövegét l.: Iratok. VII. köt. 52. kk.
Másik volt a concertatio tárgya. Emlékezni kell itt, hogy a KK és RR eleven emlékezetében tartották a mult diaeták tapasztalásait, miszerint ha hosszas küzdés után nyert is az ország valamelly kedvező resolutiót, midőn a nyereségnek törvénybe iktatása a Cancellariával concertáltatnék, nemcsak újabb harczra volt szükség, de gyakran a nyereség legjobb része is csík módra kisikamlott kezünkből.* A concertatio a diaeta utolsó napjaiban szokott volt történni, midőn a RR csaknem egész napokat hol egy, hol másféle közülésekben töltöttek, ekkor a concertationalis küldöttség megtette elegy ülésben jelentését, s többnyire szóval tette meg; az ott nyomban, a sietésre intő időnek sulya alatt hevenyében megvitattatott, ment és jött a küldöttség, és ismét vitattatték, mig végtére azon vette magát észre a nemzet, hogy p. o. 1830-ban a koronázási hitlevél stylusa feletti concertatiókor, a kir. válasznak ama fontos szavai in qua vos ipsi conquievistis forma, mellyek a diploma változtathatásának nemzeti jusát a királyi szó elismerésével biztositották, kimaradtak.* Illy példák után nem lehetett csodálni, hogy a törvényhatóságok igen nagy része már országgyülés kezdetén olly utasitással ruházta fel követeit, miképen a törvényczikkelyek, mint a nemzet és fejedelem kölcsönös egyezkedésének következményei, felirás és resolutió utján hozassanak tisztába, s a concertatio, mint egy harmadik betolakodott hatalomnak institutióink szellemével ellenkező, s az országgyülési testület méltóságával nem éppen egyeztethető káros növénye egészen elmellőztessék.* Illy szellemtől vezéreltetve azon okokra forditák a KK és RR mindjárt országgyülés elején figyelmöket, mellyeknek tulajdonithatjuk, hogy a concertatio divatba jött.* Mire nézve a törvényhozás évkönyvei azt mutatják, hogy hajdan ritkán initiáltak a RR valamelly tárgyat úgy, hogy azt nyomban törvényjavalatba foglalva terjesztették volna a fejedelem elébe, hanem felirást tettek a dolog érdeméről, erre kir. válasz érkezett, s ez uton folytattaték az értekezés mindaddig, míg egyeség készült. Igy országgyülés végével a törvénybe iktatás módja és szavai felett még egyesülés nem vala, ennek felirások utján való eszközlését az idő rövid volta nem engedi, nem volt tehát más hátra, mint a felirásokat s királyi válaszokat összekeresve, a törvények szerkesztése felett a Cancellariával szóbeli értekezésbe lépni. Hogy itt a kir. válaszok értelme mintegy új vitatásba jött, az igen megfogható, s innen lőn, hogy a concertationalis küldöttség tagjává neveztetni, a legnagyobb fontosságu megbizás körébe tartozott. A KK és RR tehát e jelen országgyülésen más ösvényen indultak, s nemcsak a rendszeres munkákban, de minden más egyéb tárgyakban is, mellyek iránt törvényt alkottatni szándéklottak, legelső felirásukhoz mindjárt a törvény czikkely javallatát is hozzáragasztották; s a sorozat tárgyában költ második felirásuk által Ő felségét megkérték, hogy mivel ez országgyülés igen sokféle s nagyfontosságu dolgokkal foglalatoskodván, igen szükséges lenne, a nagyobb számmal alkotandó törvényczikkelyek szavaira nézve is, időrül időre midőn még a körülmények fris emlékezetben vannak végképen értekezni, s a dolgot tökéletesen elintézni: méltóztatnék Ő Felsége a felküldendő bármelly törvényjavallatok kifejezései iránt is elhatározását úgy kinyilatkoztatni, hogy a felirások s kir. válaszok által eszközlendő egyesség országgyülés végével további vitatás alá ne jöjjön.* Erre a fejedelem 1834 januar 3-áról azt felelte: hogy helyeseknek látván a RR okait, kedves lészen előtte, ha felirás és resolutio utján a t. czikkelyek szóbeli textusa is megállapittathatik. Amennyiben mindazáltal némelly tárgyak a cancellariávali szokott értekezés utján lennének helyesben elintézhetők, az iránt, dum tempus et occasio tulerit, akaratját ki fogja nyilatkoztatni.* Azonban ilyesmi a diaeta folytában egyszer sem történt, Ő Felsége folyvást kiterjeszkedék resolutióiban a törvényczikkelyek deák szerkesztésének szavaira is, a KK és RR pedig mindenkoron fájdalmas érzés nyilatkozásával sürgeték, hogy a magyar textussal is hasonló történjék. Ez azonban nem történt.
A kérdés korábbi felmerülését l. előbb, 609. kk.
A koronázási diploma körüli véleménykülönbségre l. a 123. o. 11. jegyzetét. A rendek álláspontját elfogadó szept. 24-i kir. választ l. az országgyülés Irásai-ban, I. köt. 41., a koronázást törvénybe iktató 1830: 1. tc.-ből mégis hiányzik az erre való utalás.
Az ilyen tartalmú állásfoglalások általában nem a követi utasításokban olvashatók, hanem a megyéknek a Publico-Politicumról adott véleményeiben; e munkálat I. része tartalmazta ugyanis az országgyűlés szervezeti felújítását.
Az ezzel kapcsolatos 1833. máj. 9-i vitákat l.: Országgyűlési Tudósítások. I. köt. 370.
L. a rendek 1833. máj. 20-i feliratában: Iratok. I. köt. 231.
Uo. II. köt. 30.
Igy állottak a dolgok, mig Ő Felsége jelen tudósitásom tárgyát tevő 1836 april 18-ik napjáról költ kir. válaszában azt mondaná, hogy a magyar nyelv eredetisége felől adott resolutióját az urbér tárgyában kiadott kir. válaszok megelőzték, már csak e körülmény miatt is szükség tehát, ut gemino legis textui concertatio utján a kivánatos egybehangzás megadassék.
22 vármegye, név szerint: Abauj, Zemplén, Szathmár, Szabolcs, Gömör, Borsod, Heves, Torna, Bihar, Békés, Csanád, Arad, Trencsin, Vas, Nógrád, Zala, Bars, Somogy, Honth, Baranya, Pest, Tolna, nemkülönben GÉCZY (kit azonban követtársa BENYICZKY elidált) az april 22-én tartott kerületi ülésben azt vitaták, hogy nem kell concertatio, s ezt a fentebbi historica előterjesztésben összefoglalt okokkal támogatták. RAGÁLYI még azt adván hozzá, hogy Verbőczy szerint a magyar törvényhozás eredeti typusa ebből áll: Rex interrogat, populus azt mondja placet, vagy viszont, s a törvény készen van.* A szokás azonban ezen typus tisztaságától nagyon eltávozott. A kormány nevében legelébb a Personalis tesz amendementokat, utóbb a főRR, végre a kir. válaszok, s midőn a nemzet akaratja mindezen gátakon keresztültört, végre még előkerül a Cancellaria, s a már egyességet nyert tárgyakat amendirozza. Ez a képtelenségek között legnagyobb képtelenség, s kivánatos volna oda törekedni, hogy akinek a törvényhozásban szava van, itt a törvényalkotás helyén tenné meg észrevételeit, s a többség határozata többé vitatás alá ne kerülhetne. A többi 27 megyék azonban osztoztanak ugyan a concertatio káros volta felőli nézetekben, s ahhoz is örömest hozzájárultak, hogy a dolgok érdemére semmikép ki ne terjesztessék: de a kir. válaszban felhozott észrevételt is igaznak, s annál fogva ezúttal még a concertatiót csupán a magyar textusnak a latinnali egybevetése végett, elkerülhetetlennek nyilatkoztaták.
A Tripartitum II. része 3. címének 3. §-a szerint „princeps proprio motu … constitutiones facere non potest: sed accersito, interrogatoque populo, si ei tales leges placeant, an ne? qui cum responderint, quod sic: tales postea sanctiones … pro legibus observantur.”
És ez volt a többség akaratja; ami pedig a concertatio módját illeti, erre nézve már közértelemmel a következők határoztattak:
„A tárgyak érdemére, értelmére, s a deák forditási szerkezet szavaira is felirás és kir. válaszok utján meg lévén az egyesség, ezek iránt az udvari Cancellariával többé szóba sem bocsátkoznak a RR, s az ezzel való értekezést csupán a kir. válaszban érintett körülményeknél fogva, s egyedül e jelen esetre minden következés nélkül fogadván el, azt kirekesztőleg csak a czikkelyek magyar szerkezete szavainak a deákkal egybevetésére szoritják; és erre is csak úgy, hogy a két táblák részéről nevezendő országos küldöttségnek egy szótul is elállani hatalma ne legyen, hanem köteleztessék az ország javára s bátorságára hasznosnak vélt kifejezés megtartására a Cancellariát reábirni igyekezni, ha pedig ez valamelly módositást kivánna, azt a küldöttség el ne fogadhassa, hanem irott jelentést tegyen elegy ülésben; az köz iratra bocsátassék, a KK és RR által kerületileg pertractatióba veendő. Eként a szokott módon egyesülés eredvén a két tábla között, az áthághatatlan szabályul ki fog a küldöttségnek adatni.” De még ezen óvakodások mellett is ugy állottak a RR, hogy akit a kigyó megcsíp, az a gyiktól is fél, s nemcsak hogy titkos szavazat utján kivánták magok közül a választmány tagjait kinevezni, (melly kinevezést ekkorig a Personalis szokott volt tenni,) hanem a tagok számát is megszaporitották; ámbár az efeletti szavazatkor többen ugy nyilatkoztak, hogy ami e küldöttségre bizva van, azt nyugodt lélekkel a janitorra is reá bizhatnók, minthogy levélhordásnál egyébre tisztsége nem terjed.
A küldöttség megválasztatott. Tagjai ezek: Deák, Pázmándy, Borcsiczky, Andrássy, Bőthy, Hertelendy Miksa, Palóczy és Gr. La Motte, – Frim egri kanonok, – Mihalkovics jászkun – s Vághy és Kricske kir. városi követek.*
Az izenetet a koncertációs küldöttség névsorával l.: Iratok. VII. köt. 495. kk. – Az ápr. 24-i országos ülés naplóját l.: Jegyzőkönyv. XIV. köt. 239. kk.
April 24-én tartatott országos ülésben az ez iránt készült izenet felvétetvén, a fent megnevezett megyék (Honthot kivéve) 21-en s Zólyom mint 22-ik tisztán a concertatiónak ellene szavaztak, s azt a bizonnyal többé életre nem jövendőt tőbül megingatták. – PILLER és HEGEDÜS hasonló értelemben nyilatkoztak, de ROSKOVÁNYI és SZALOPEK által elidáltattak, s miután a kerületi izenet megerősittetett, a nevezett küldöttséghez a Personalis még önmagát, a magyar- s horvátországi itélőmestereket, Gr. Draskovics horvátországi követet, s a jelen nem lévők részéről Gönczy Sámuelt hozzácsatolta.
A fő RR ezen izenetet nyomban tanácskozás alá vévén, a TÁRNOK javallatára válaszul adatni határozák: miképen a főRR óhajtanák ugyan, hogy az országgyülés rendszeres coordinatiójáig a törvényhozási foglalatosság eme jeles része, a cancellariávali concertatio, a régi bévett szokás ösvényén hagyatnék, mindazáltal tekintvén Ő Felségének kiadott kir. válaszaira s az országgyülés megszükült idejére, minden további észrevétellel felhagynak, biztosan reménlvén, hogy csupán szerkezeti, s hihetőleg kisebb érdekü kérdésekre lévén az egész concertatio szoritva, a KK és RR nem fognak minden csekélységnél külön tanácskozást kivánni.* De a KK és RR most is, valamint az egész országgyülés alatt azon elvhez szorosan ragaszkodtak, hogy elegy ülésben semmi pertractatióba sem bocsátkoznak, mert megyei, városi követ, ország zászlósa; főispán, regalista mágnás, olly heterogen quantitasok, melylyeket összeadni nem lehet.
A főrendek ilyen értelmű válaszát l.: Iratok. VII. köt. 514.
A fő RR részéről a concertationalis küldöttséghez a következő tagok neveztettek: Az országbiró, a veszprémi püspök, Almásy és B. Bedekovics főispányok, Gr. Nádasdy Leopold és B. Pongrácz Jósef.
A concertatioban ekkorig az urbéri t. czikkelyek, s az arányositó perről és a birói itéleteknek okokkali támogatásáról szólló törvények végeztettek el. A Cancellaria észrevételei összesen és egyenként csak pusztán stylárisok, s azok is igen csekély érdeküek, p. o. hogy a subditus szó mindenütt jobbágy, colonus pedig telkes jobbágy szóval neveztessék. A constitutivum neve telki állomány legyen, továbbá akarnák helyett szándékoznának, jóváhagyás helyett megegyezés s a t. Mind csak illy érdemüek lévén a Cancellaria észrevételei,* midőn april 25-én tartott elegy ülésben a küldöttség az urbéri három első czikkelyről jelentést tenne, voltak kik azt gondolták, hogy a RR ott mindjárt elfogadást fognak kiáltani. Ez azonban nem történt. A KK és RR hivek maradtak feltett szándékukhoz, s izenetjökben kifejezett elveikhez, és miután a küldöttség jelentését a Personalis külön tanácskozás végett magának átadatta volna, az a RR külön teremében republicáltnak véteték ugyan, de pertractatiója mégis kerületi ülésre vitetett, ott a Cancellariának eddigi észrevételei szórul szóra elfogadtatván.
Az úrbér szövegére tett kancelláriai megjegyzéseket l. uo. 537. kk., 546. kk.
Eme torlott jelentésből alkalmasint világos nemcsak az, mi karba tétetett immár a hajdan olly fontos és gyakran veszélyes concertatio, de talán az is, hogy concertatiot nehezen érünk többé a magyar diaetán.
