b) kir. válaszok az 1830-i sérelmek, a pereknek diaeta alatti folyamata, világos örökösödés és expropriatio tárgyában.
b)
kir. válaszok az 1830-i sérelmek, a pereknek diaeta alatti folyamata, világos örökösödés és expropriatio tárgyában.
kir. válaszok az 1830-i sérelmek, a pereknek diaeta alatti folyamata, világos örökösödés és expropriatio tárgyában.
A mai napig még e következő kir. válaszok érkeztek, s pertractáltattak:
1. Az 1830-iki országgyülésről felterjesztett sérelmek és kivánatok némelly pontjaira 1835 augustus 24-én költt kir. válasz következésében folyó esztendei martius 30-áról tett felirásra, aprilis 20-án kiadott kir. resolutio.* E részben a pontonkénti egybevetés, a nem orvoslottak iránti felterjesztés megujitása, ami kevésben pedig kedvezőnek találtatnék, törvénykészités végett a kerületi elnökség s Tarnóczy és Zarka jegyzők megbizattak; kik az e diaetai sérelmek tárgyában reájok bizott hasonló munkálatban már eljártak, jelentésök kerületileg igen csekély módositással jóváhagyatván.
Uo. 457. kk.
2. A polgári pereknek jövő országgyülés alatt a kir. Curia, a báni tábla előtti folytathatásáról készitett s april 13-án felterjesztett törvényczikkelyre Ő felsége folyó hónap 20-ikáról azt feleli: hogy bármennyire óhajtsa is az igazságszolgáltatás gyorsitását, a RR javallatát mégis olly szoros kapcsolatban véli lenni az országgyülés rendszeres coordinatiójával, hogy a törvény alkotását a maga helyére s idejére halasztani kéntelenitetnék. Hogy azonban az 1563: 51. és 52. cz[ikkely]* czéljának addig is elég tétessék, kivánja az 1830: 6-ik cz[ikkely] rendeletét, melly diaeta alatt csak a büntető perekbeni felsőbb vizsgálatot engedi meg az árvák, özvegyek és szegények feljebbvitt pereire is kiterjeszteni. Minthogy egyébiránt az appellált perek száma ez országgyülés alatt nevezetesen megszaporodott, ezeknek megvizsgáltatását alkalmas módokkal elősegiteni óhajtván, felszóllitja az ország Rendeit, hogy az 1807: 9-ik t.cz. 1-ő §-sának (a két senatusbani itélhetésnek) ezen feljebbvitt perekre is kiterjesztéséről tanácskozzanak.*
Az 1563: 51 tc. elrendelte, hogy az alispánok a szegényeknek, özvegyeknek és árváknak, kiknek ügyeit a királyi törvényszékek pénteken és szombaton tárgyalják, szegénységükről bizonyitványt adjanak. – Az 1563: 52. tc. értelmében a szegények ügyeit a megyei törvényszéken az első napon kellett tárgyalni.
L.: Iratok. VII. köt. 456. kk.
Ezen kir. válasz a KK és RR által april 26-án estve tartott kerületi ülésben felvétetvén, e következők határoztattak:
NOSZLOPY inditványára: Hogy a jövő országgyülés alatt a feljebbvitt büntető perek, nemkülönben az árvák, özvegyek és szegények appellált perei praeferenter itéltessenek; amennyire mindazáltal idő s körülmény engedné, más feljebbvitt polgári perek is vizsgálat alá vétethessenek. A két senatusbani itélhetés (a kir. Táblánál) diaetán kivül is az appellált pereknek minden nemeire kiterjesztessék. A senatusokat az előlülő minden törvényfolyamat idejének kezdetén elrendezni tartozzék olly módon, hogy kivévén az interessentia esetét, (ezen kivétel PETROVAY inditványa volt,) ebben az egész terminus alatt változás ne történhessék. És mivel az egyházi tagok a büntető igazság kiszolgáltatásban részt nem vehetnek, hogy a törvényes szám mind a két senatusra kiteljék, Ő Felsége a tagok számát megszaporitani méltóztassék. A pereknek ekénti megszaporodása, s a nemtelenek büntető perei feljebbvitelére adott tágasb engedelem tekintetéből pedig a Hétszemélyi Tábla a Husvét utáni terminus alatt is itéljen.
Ezek elfogadtattak, VAY inditványára világosan hozzátétetvén, hogy ezen rendelkezés csak ideiglenes gyanánt hozatik, s annak elveit megörökiteni a RRknek nincs szándékjokban.*
A felirat és a törvénycikk javaslatát l. uo. 599. kk.
3. A vérek között világos örökösödés esetében végrehajtandó osztály tárgyában april 22-én tett másodizbeni felirásra Ő Felsége válaszul adja, hogy a törvényczikkely egyeb §§-ait a 8-iknak első részével egyetemben (melly azon elvet mondja ki, hogy a szabad intézkedés alá nem tartozható javakat is magában foglaló végrendeletek, az ősi javak világos örökösödés utján való törvényes felosztatásának ellent nem állhatnak) egészen elfogadja, de a nevezett szakasz második részét, melly szerint az ősiekből a végrendelet ellen osztályt követelő fél, a szerzeményekből őtet illethetett részről lemondani, s azok a többi legatariusok között a végrendelő szándékához leginkább közelitőleg felosztatni rendeltetnek, egészen kihagyatni kivánja, jobbnak látván hogy az illy esetekben előfordulható különféle esetek a törvényes uton itélendő biró elintézésére sértetlen hagyassanak, mintsem politicai küldöttség önkényére, s a végrendelkező szándéka felőli gyanitgatásra bizassanak.* A KK és RR ezen kir. választ is april 26-án pertractálván, ámbár mélyen érzették a hijányt, melly a világos örökösödés eseteire nézve továbbá is pótolatlan marad, készebbek valának mégis ezen fogyatkozást még egy ideig eltürni, mint az olly annyira szükséges törvényt veszélyeztetni, s annál fogva a kir. választ voxok többségével elfogadták.* Végre a
Uo. 539.
Erről szóló izenetüket l. uo. 573. kk.
4-ik kir. válasz: a rövidség okáért expropriationalis törvénynek nevezett, magános vállalatokruli javalat tárgyárol szóll. Ő Felsége örömmel értette, hogy a KK és RR az illy hasznos vállalatokat, s velök a kereskedés előmenetelét gátló akadályoknak törvénnyeli elháritására forditák gondoskodásukat. De valamint atyai szándékjával egészen egybehangzó eme törekedésöket teljesen helybehagyja, úgy másrészt őszintén kinyilatkoztatja: ea, quae in substrato articuli projecto a legali jurisdictionum et dicasteriorum atque ipsius adeo executivae potestatis influxu abstrahenda et tam circa realem, et publicam talismodi operum utilitatem, quam etiam ulteriorem eorundem coordinationem articulari cuipiam deputationi concredenda proponuntur, nec legali in Regno Hungariae administrationis systemati convenire, nec scopo, qui intenditur propter innexas quoque procedurae illi difficultates profutura esse”. Ezeket tehát helybe nem hagyván, a törvényczikkelynek ezen észrevételekhez alkalmazására az ország Rendeit annyival inkább felszóllitja, mentől inkább hiszi, hogy ily hasznos munkálatok Magyarországban ugy fognak legbizonyosabban és leghamarébb létesülhetni, ha mindazok, amik közhasznuságuk megitélésére, s a kereskedési tekintetekhez alkalmazására tartoznak, a törvény és helyes szokás által ily dolgok elintézésére szabott uton hagyatnak, s csak a jelen törvények hijányainak kipótlására hozatnak idvességes rendeletek.*
A kir. leiratot l. uo. 516. kk.
Illy helyzetében a dolognak, midőn egyrészről a kérdéses vállalatok előmozditása hazánkra nézve már-már nem jobblét, hanem élet és halál kérdésévé lőn, másrészről pedig a nemzeti béfolyás elmellőzését nemcsak a magános birtok szentségének, s biztosságának fontos, de hazánk önállásának, érdekei függetlenségének, s kereskedési nézőpontból is idegen nyerekedők, vagy szomszéd tartományok érdeke s czélzatai alá nem vethetésének nagy nemzeti tekintete szorosan tiltaná, nem annyira arra lehetett a RRnek ügyelniök, mi volna legjobb, amit tehetnének, ha rendelkezésök ereje csak ön akaratjoktul függne, mint inkább, hogy mit lehet a jelen körülmények között hazánk javára tenniök.
Illy szempontból indulva HERTELENDY MIKSA azt javallá, hogy a vonaloknak megállapitása, mellyekre ha vállalkozók akadnak, a kisajátitási törvény ereje kihasson, az országgyülés intézkedésétől semmi esetre el ne vonassék, sőt a majdan előfordulható esetekre a törvényhozásnak rendelkezése világosan feltartassék. Hogy azonban az idő a jövő országgyülésig is veszve ne legyen, vegyék fel a RR alapul azon ductusokat, mellyek a kereskedési munkálatban, commercialis fő utak végett vannak kijelelve,* s ezeket azon változtatással, hogy az Adriai tengerhez vezető ductusok egyedül és kirekesztőleg a magyar Korona birtokában lévő tengerpartokhoz és kikötőkhöz szorittassanak, s ekép nemzeti önállásu kereskedésünk a triesti kikötő érdekei alá vetéstől, s ez általi örökös szolgaságtól megóvassék, fogadják és állapitsák meg, olly móddal, hogy az ezen, de csak ezen vonalakba eső vállalatok, a jelen törvény jóvoltára számot tarthassanak. S illy körülirás mellett álljanak el az országos küldöttségtől, s bizzák a dolgot a kormányszékre, s illető törvényhatóságokra.
Vö. a 458. o. 9. jegyzetével.
NAGY PÁL ezen nézetekben osztozván, bővebben fejtegeté, miképen a RRnek nemcsak puszta kereskedői szempontból kell e dolgot tekinteniök, hanem mint önállású független nemzet törvényhozóinak főkép arra kell ügyelniök, hogy hazánk gyarmati alacsony állásba ne taszittassék s idegen érdekek tributariussává ne tétessék. Ez pedig annál fontosb tekintet, mentől igazabb, hogy amelly utat egyszer vőn magának a kereskedés, azt századok is nehezen képesek megváltoztatni, s a változás mindenesetre roppant catastrophákkal, és egész nemzetekre élettel halállal jár. E szempontokbol különösen Fiuméra s átaljában a magyar tengerpartokra vezérelvén a RR figyelmét, megmutogatá, minő káros, sőt halálos következései lennének hazánkra annak, ha megengednék a RR, hogy Bécs Magyarországon keresztül Triesttel vasutak által összeköttetnék,* mielőtt hazai kereskedésünk középpontja s magyar révpartink között illy közösülés létesül. Már pedig ha a vonalak meghatározása a kormány kényére bizatnék, igen kevés jóslói szellemmel előrelátható, hogy a triesti vonal lenne mindenek között legelső, ekkor pedig örökre vége van révpartjaink jövendő fontosságának, vége a magyar kereskedés nemzeti önállásának. E tekintetet tehát a törvényben különösen megóvatni kivánván, a ductusok megállapitását mostanra és mindenkorra a törvényhozásnak fenntartani javalja, egyébiránt Torontál inditványát azon módositással: hogy a technicai lehetőség előre theoretice meg nem határoztathatván, az általa javallott vonaloknak csak két végpontjai tétessenek törvénybe, az interlinearis pontok kijelelése pedig elmellőztessék, szintén elfogadta.
A Bécset Trieszttel összekötő vasútvonal építését 1839-ben kezdte meg a Sina-bankház által létesített részvénytársaság. A vasútvonal elkerülte Magyarországot, első, Bécsújhelyig vezető szakaszát 1841. jún. 20-án nyitották meg. Ekkor Bécs, felismerve a vasútvonal óriási gazdasági és katonai jelentőségét, állami kezelésbe vette a vállalkozást; 1844 őszére Grácig, 1846 végére Cilliig készült el a vasútvonal.
SOMSICS ezekhez azt kivánta hozzátétetni, hogy a jelen törvény által kijelelendő vonalokban a törvény kedvezésinek alkalmazása ne csak úgy értessék, ha az egész vonalban, hanem ha annak egy részében is vasutat vagy csatornyát akar valaki épiteni. P.o. a Pesttől Bécsig terjedő vonalra adott engedelem arra is kiterjedjen, ha valaki csak Gönyütől akarná Austriáig a vállalatot megtenni.
Némi hosszabb vitatás után, minek részletes előadására sem helyem, sem időm, ezen három követ uraknak véleményök elfogadtatott, s eként nagy lépéssel, s ugyszólván az alkotmányos lét érdekeinek szemügyben tartása mellett a lehetőségig lévén közelitve a kir. válaszhoz, a törvényczikkely egyes szakaszai ezekhez alkalmazva módosittattak.*
A rendek izenetét és a törvényjavaslat módosított szövegét l.: Iratok. VII. köt. 591. kk.
