10. Időrendi közönséges lajstroma (regestrum universale chronologicum) a frantzia revolutiónak* a notablék első gyűléseknek megny…
10.
Időrendi közönséges lajstroma (regestrum universale chronologicum) a frantzia revolutiónak*
a notablék első gyűléseknek megnyitásától február 22. 1787. a negyedik constitutio kikiáltásáig december 15. 1799.
Időrendi közönséges lajstroma (regestrum universale chronologicum) a frantzia revolutiónak*
a notablék első gyűléseknek megnyitásától február 22. 1787. a negyedik constitutio kikiáltásáig december 15. 1799.
A kézirattal kapcsolatos tudnivalókat l. a kötet előszavában. A jegyzetelés itt is – akárcsak a további hasonló jellegű iratokkal kapcsolatban – csupán a személynevek magyarázatára terjed ki.
E. L. Posselt* után
Posselt, Ernst Ludwig (1763–1804) német történész, a badeni őrgróf udvari történésze. Az „Europäische Annalen” c. folyóiratot tíz éven át – 1794–1804 között – adta ki, benne főleg a francia forradalom eseményeivel és szereplőivel foglalkozott.
(Europäische Annalen,
Jahrgang 1800. 2-ter Stück)
Jahrgang 1800. 2-ter Stück)
Kossuth Lajos által 1826.
Crescit eundo
Harminczkilencz roppant évek múltak immár el egy semmi időszakasztól hasonlót nem látott revolutiónak szélvészes első kiütésétől fogva.
Milly véghetetlen gombolyagját a kevéssel azelőtt hihetetleneknek tetszhetett történeteknek! rekeszti határi közt az első 12 esztendő szűk ideje. Olly vadul dúlattak romra e történetek, hogy a revolutio fejeinek azon maximájok: „vissza sohasem, mindíg csupán előre nézzetek”, némünéműképpen minden emberek maximájokká látszatna változni.
Mindamellett vajmi érdeklő a visszatekintés is, hogy a 18-ik század utolsó rettenetes tizedjét történetirati egész bővségébe áltláthassuk, s a jelenkor által rezzenve bámult történeteket az utóvilág csendesebb nézőpontjáról fontolgathassuk.
Nem hibáznak ugyan a franczia revolutionak szörnyeteg egészéről írott munkák, de minthogy kisebb vagy nagyobb bővségű történetiratok azok, egyike sem adja meg azon sokszor szükséges, könnyű, közönséges áltlátást, s gyors eligazítást.
E két utolsó czél elérése végett adjuk a következő Időrendi közönséges lajstromát a francia revolutionak.
ELSŐ SZAKASZ
A notablek első gyűléseknek megnyitásától az első constitutio béhozásáig, február 1787–september 1791.
A notablek első gyűléseknek megnyitásától az első constitutio béhozásáig, február 1787–september 1791.
Februar 22.
A notablek első gyűléseknek megnyitása Versaillesben, mellyre a financzia nagy rendetlenségéből eredett szükségtől kénszerítve General Controlleur Calonne* reábirta XVI. Lajos királyt.
Calonne, Charles Alexandre de (1734–1802), 1785 óta XVI. Lajos pénzügyminisztere.
(„Calonne 1783-tól ólta financzminister volt, nem egykönnyen volt más férfiúban több vakmerőség több talentummal egyesítve, egyszersmind nagymértékben bírt a magát kedveltető s másokat magához vonszó tulajdonságokkal. Egy nyomós természeti adomány, egy Francziaországban, s kivált az akkori udvarnál lakó emberre nézve. Ezen mohón-éhű, haszonkereső udvar maga ministerétől csak szívességeket, ajándékokat kívánt, ki is talán a várakozást is felyülmúló készséggel szolgált. Minden kívánság tellyesítést nyert, – csupán pensiókról s ajándékokról volt a szó. Rambouilletet a királynak, St. Cloudot a királynénak kelletett megvenni, – Calonne eladta vagy elzálogosította a korona jószágait. Kölcsönzésekkel vitetett minden végbe. Gondolkozás nélkül ajánlotta magát Francziaországnak minden adósságaitól húsz esztendők alatt leendő megszabadítására. A jövendőtől várt reményeket kénszerítette segédmódokul szolgálni a jelenlétre nézve. A herczegek adósságaiknak elintézésével a status hitelezőinek tett pénzbeli fizetéskékkel, hasznos s fénylő próbatételeknek elősegéllésével, s más ehhez hasonló módokkal tudta fennttartani a szédelgést. Nem ért az udvar kívánatosabb időt soha, az ország jövedelmének legjobb velőjét szopta ki, s pompában, mulatságokban élt. – A pénzt kölcsönözni kénteleníttetett tartományokban van egy elrejtett sinormérték, amelly mindazoknak, akik kereskedőleg speculálnak, számvetéseken épül: a közönséges creditum, amelly is a publicum jó bizodalmábul ered, a statusi főigazgatóknak lépéseire gondossan vigyáz, czéljaikat kikémleli, sőt legrejtekebb gondolatjaikat is eltalálja. Ezen közönséges creditum el volt veszve. A kölcsönözések, mellyek is Neckernek* igazgatása alatt olly könnyen mentek végbe, Calonne idejében lehetetlenekké váltak, tökéletes lehetetlenség volt az adónak feljebb emelése. Ekkor ejtette ki a nép helyheztetésén felindult király azon nevezetes mondást, amellyel elhatároztatott a revolutiónak valóságos kezdete: „Nem akarok többé semmit is tudni, akár az adóról, akár a kölcsönzésről.” Almanach historique de la Revolution française, par Rabaut de St. Etienne.*)
Necker, Jacques (1732–1804), francia pénzember, államférfi és publicista, 1771–1781 között Franciaország pénzügyeinek legfőbb intézője.
Rabaut-Saint-Etienne, Jean Paul (1743–1793), politikus, az Assemblée Nationale tagja, majd 1790-ben elnöke, mint girondista, 1793-ban guillotine alatt végezte életét. Nagy munkát készült írni a francia forradalomról.
Ezen gyűlés alkalmatosságával voltak:
de Miromesnil* úr, nagy pecsétőr,
Miromesnil, Armand Thomas de (1723–1797), francia államférfi, 1774 óta főpecsétőr.
Montmorin de Saint-Hérem, Armand Marc comte de (1745–1792), külügyminiszter.
Ségur, Philippe Henri marquis de (1724–1801), Franciaország marsallja, 1781–1787 hadügyminiszter.
Marschal Castries,* tengeri minister,
Castries, Charles Eugen Gabriel de la Croix, marquis de (1727–1801), Franciaország marsallja, 1780–1787 tengerészeti miniszter; 1791-ben emigrált.
báró Breteuil* a belső dolgokra ügyelő, s a királyi ministere,
Breteuil, Louis August le Tonnelier, baron de (1730–1807), diplomata, majd 1783-tól a királyi ház államtitkára.
April 13.
Lamoignon* úr (a parlamentek ellensége) Miromesnil hellyébe nagy pecsétőrré neveztetik.
Lamoignon, Chrétien François de (1735–1789).
Viszálkodás, mennyire menjen a statusi kivitelben a deficit, s mint kellessék ezt helyreütni, – pusztán gazdálkodás által-é vagy a királyi domaineknek elidegenítése, vagy a privilegiált Rendeknek segedelme által. Calonne, kinek vélekedése nem igen volt, kedvező az utolsókra nézve,
April 20-án
elbocsájtatik, s Brienne úr sensi érsek* főminiszterré, s a financziai tanács chefjévé, Bouvard de Fourqueux úr pedig general controlleurré neveztetik, ez utolsó hellyébe,
Loménie de Brienne, Etienne Charles (1727–1794), toulouse-i érsek, 1787-ben a pénzügyi tanács főnöke, 1788-tól sens-i érsek és bíboros.
May 12.
Lourent de Villedeuil roueni intendant general controlleurré neveztetik.
May 25.
Bérekesztése a notablek első gyűléseknek.
(„Személlyes megelégedetlenség, sok a tartományokban esméretlen dolgokba nyert hellyesebb bélátás, s az idővel felnyövendő szabadságnak első magva volt az, amit hazavittek magokkal. Tudatott az, hogy Calonne az ország Rendeinek egybehívását a legnagyobb ellenkezéssel vetette félre, s im most ezen egybehívás minden felvilágosodott férfiak által elkerülhetetlennek esmértetett.” Rabaut de St. Etienne.)
Julius 6.
A parlamentum, kinek is két bursais edictumok küldettek által regestrálás végett, egyike bizonyos Stempel taxát, a másika a Vingtičmesnek 80 milliomot teendő territorialis subventiová leendő áltváltoztatása iránt. – Kéri a királyt a bévétel s kiadás lajstromának, úgy az igért öszvehuzásból eredhető quantum etatjának a parlamentummal leendő közlésére. A király ezen közlést megtagadja.
Julius 16.
A parlamentum elhatározza, hogy a királyhoz felirások tétessenek edictumainak visszavételére leendő reábirás, egyszersmind azon kívánságnak kijelentése végett, hogy minden új adónak béhozása előtt az ország rendi (états généraux) egybehívattassanak.
Augustus 6.
A Versaillesi Hatalom Törvényszék (Lit de justice), mellybe a király egyenes parancsolat által regestráltatja bé az említett edictumokat.
Augustus 10.
Vád a parlament előtt a financziáknak Calonne által lett igazgatása alatt bécsuszott mindenféle visszaélések iránt. – Ezen vád elfogadtatik, s perbe vétele megengedtetik.
Augustus 14.
Statustanácsi határozás, melly által ezen vád megsemmisíttetik, s a parlamentum végzésének végrehajtásátul eltiltatik.
Augustus 15.
Királyi patensek, mellyek által a parlamentum Parisból Troyesbe tétetik által.
September 19.
Lambert status tanácsos Villedeuil hellyébe general controlleurré neveztetik.
September 20.
A parlamentumnak Parisba leendő visszahelyheztesét tárgyazta királyi kinyilatkoztatás.
September 21.
Gróf Brienne, Marschall Ségur hellyében hadi ministerré emeltetik.
November 19.
Parlamenti ülés, holott a király maga tulajdon jelenlétében a registrumba béirat egy gradualis és successivus, 400 milliom livrékig menő kölcsönzést illető edictumot.
A királynak eltávozása után ezen béirásnak ellentmond a parlamentum. Orléans herczeg,* s Freteau és Sabatier tanácsos urak, kik a király jelenlétében nyomósan beszéltek azon hatalombeli visszaélés ellen, mellyre ministerei által ingereltetett a király, számkivettetnek.
Orléans, Louis Philippe Joseph, duc d’ (1747–1793), királyi herceg, a forradalomban a konvent tagja, a Philippe d’Égalité nevet veszi fel; Dumouriez árulása után elítélik és 1793. nov. 6-án kivégzik.
November 21.
A parlamentum számos küldöttségbe hivatik Versaillesbe, jegyzőkönyveinek álthozása végett, – a király semmivé teszi a parlamentumnak említett ellentmondását.
A parlamentum számos küldöttségbe hivatik Versaillesbe, jegyzőkönyveinek álthozása végett, – a király semmivé teszi a parlamentumnak említett ellentmondását.
Az első előlülő megbízatik, herczeg Orléans s a véle száműzött két tanácsosok visszahívásoknak kivánására. A király megtagadja e kérelmet.
December 23.
Gróf de la Lucerne, Marschall Castries hellyébe tengeri ministernek neveztetik.
1788-ik esztendő.
April 19.
Goislard de Montsabert* rendes ülésben födözi fel a parlamentnek a Vingtičmes massának nagyobbítása czéljából a ministerek által végbevitt verificatiokat.
Goislard, Anne Louis Marie François, comte de Montsabert (1763–1814) a Loménie de Brienne-vel szembeni ellenzék vezére.
Majus 2.
Duval d’Espremesnil* úr felfödözi a parlamentumnak azon ministerialis planumot, hogy a közönséges politika, a financziák s adók iránt hozott törvények jóváhagyását s béregestrálását tárgyazó jus, csupán egy corpusba egyesítessen.
Duval, Charles François Marie (1750–1829), francia politikus, később a konvent tagja.
Sikertelen próbatételek D’Espremensil s Montsabert uraknak lakhellyeiken leendő elfogattatásokra; a parlamentalis palota fegyveres kézzel vétetik körül, azon idefutott két tisztviselők a sálában öszvegyült parlamentum s pairek közepébül fogságba vitetnek.
(„A parlamentumnak azon állhatatossága, melly ennekelőtte a jansenisticus és quesnellicus viszálkodások idejében a király minden hatalmának ellentállott, mostan a statusi jussoknak legnyomósabb pontját vette erányzásba, s a minister olly választó úton állott, hogy vagy a parlamentumokat semmivétenni, vagy az ország Rendeit egybehívni, vagy bankerottot kéntelen volt kinyilatkoztatni. Az adónak valóságos beszédéséről gondolkozni sem lehetett, még a parlamentumok ellentmondása tartott. – S a minister vakmerően nékivágott a parlamentumok semmivétételének.” Spittlers:* Entwurf der Geschichte der Europäishen Staaten. Theil 1. Seite 269.)
Spittler, Ludwig Timotheus Freiherr von (1752–1810), német történész; idézett munkája 1793-ban jelent meg két kötetben.
Majus 8.
Versailban hatalom Törvényszék (lit de justice) tartatik, holott a király egy, az úgynevezett Közönséges Országos Tanács (Cour pléničre) felállítását szélzó edictumot regestráltat bé, amelly is a herczegek s pairekből, a Korona zászlósaiból, az ország marschalljainak, General-Lieutinantoknak, a királyi Rendek vitézeinek, s más főbbrangú személlyeknek a király által kinevezendő bizonyos számábul a parisi parlamentom felső kamarájának tanácsosaiból, s az ország minden más parlamentjeinek két küldöttyeiből álljon.
(„Az újonnan felállított Cour pleničre megadta volna a despotismusnak a legfőbb tökéletes hatalmat, mindazonáltal korán szembeötlő volt a felvett módok bár fegyveres kézzel is leendő megtartásoknak lehetetlensége. Minden tartományok, minden Rendek s a nemzet minden osztállyai közönségesen kivánták az ország Rendeinek egybenhívását, s a bankerott kikiáltása, ezen egyetlen egy módja a kikerülésnek, mind azok interesséjekkel, akik tanácsadások által a királyra béfolyással birtak, mind a király önnön szivével is egyaránt ellenkezett.” Spittler. a megjegyzett hellyen.)
Julius 25.
Laurent de Villedeuil ur, Báró Breteuil hellyébe a királyi ház ministerévé neveztetik.
Augustus 8.
A statustanács elhatározza, hogy az ország Rendei (états généraux) 1789-ik esztendő majus 1-őjén egybehívattassanak. A Cour pléničre előre felfüggesztetik munkálódásában.
Augustus 10.
Tippo-Saib követjei* nyilvánságos audientiát nyernek Versaillesban a királynál.
Tippoo-Sahib, az indiai Mysore tartomány nábobja; évtizedeken át elkeseredett harcot folytatott az angolok ellen, 1799-ben elbukott, és tartománya angol gyarmat lett. 1788-ban sikertelen kísérletet tett, hogy megnyerje Franciaország segítségét az angolok ellen, ezért jártak követi Párizsban.
Augustus 25.
Brienne úr kilép a ministeriumból. („Megfosztva minden pénztől, creditomtul, minden segédmódoktul, mind gondolatok, mind tettek nélkül egyaránt szűkölködve, lemondott az első minister azon hatalomrul, amelly egyenessen szólva előbb őróla mondott le.” Rabaut a megjegyzett hellyen.)
A király visszahívja Neckert, kit is a financziák főintendantjának nevez, üléssel s vokssal a statustanácsba.
September 14.
Lamoignon úr lemond a főpecsétőri hivatalról, amelyre
September 19-én
Barentin úr,* a Cour-des-Aides első előlülője emeltetik.
Barentin, Charles Louis François de (1736–1819), francia jogász, Necker nagy ellenfele; 1789 júniusában megbukik, nem sokkal később emigrál.
September 23.
Minden feltétel nélkül való helyreállítása a parisi parlamentumnak, s az ország minden már legfőbb törvényszékeinek.
Kinyilatkoztatás, melly által ezen helyreállítás elhatároztatik, s az ország Rendeinek egybengyűlése köztudomásul tétetik.
September 25.
A parlamentum ezen kinyilatkoztatás béregestrálása végével azt mondja: „Hogy sohasem fog megszűnni aztat sürgetni, hogy az Ország Rendei nem más, mint az 1614-ikben megtartott mód szerént hivattassanak egybe.”
October 5-én.
A status tanácsnak végezése által a király tulajdon azon személyeket hívja újonnan egybe, akik 1787-ikben a notablek gyűlését formálták, a tartandó országgyűlés formája felől való tanácskozás végett.
November 1.
Henrik burkus herczeg,* Gróf Oels név alatt Parisba érkezik.
Henrik porosz herceg (1726–1802), Nagy Frigyes testvéröccse, a hétéves háború egyik vezére, később diplomata.
November 6.
A notablek második gyűlése Versaillesben.
November 30.
Gróf Puisegur* hadi ministerré választatik gróf Brienne helyébe.
Puységur, Louis Pierre de Chastenet, comte de (1726–1807); ő volt később a Tuileriák védője, a forradalom győzelme után emigrált.
December 5.
A parlamentum vissza akarja húzni azon a 23-ik septemberi kinyilatkoztatás iránt hozott végezéshez csatolt toldalékot, amelly a publicumra felette kedvetlen bényomást tett; elhatároztatik, hogy azon 1614-iki formának felállításával nem czélzotta a három Rendbül választandó követek számának meghatározását, s egyszersmind egy, a tartandó országgyűlését érdeklő okoknak s kivánatoknak előterjesztését magában foglaló kérelemlevélnek a királyhoz leendő bényujtása elrendeltetik.
December 9.
A parlamentum béadja a királynak azon érdeklett kérelemlevelet, ki is ezt feleli: „A parlamentumnak semmi mondanivalóm nincs, az egybengyűlt nemzettel fogok a status javának örökkön tartandó megállapítására szolgálható alkalmas módok felől tanácskozni.”
December 12.
Bevégzése a notablek második gyűlésének.
December 27.
Necker jelentést tesz a statustanácsnak, melynél fogva elhatároztatik: hogy az országgyűlésre egyensereglendő követeknek száma legalább ezerre menjen, hogy a küldendők száma minden főtisztség (bailliages) népessége s az érdeklő adó mennyisége egybenvétéséhez alkalmaztatva határoztasson meg, és hogy a Harmadik Rend követjeinek száma a más két rend követjeinek egybenvetett számához hasonló légyen.
(„Ezen határozások tették az egyenhívás alapköveit. Azonban azon kérdést, valjon a tanácskozások Rend vagy személy szerint follyanak-é, következőleg a táblák egyesülve vagy elválasztva légyenek? – nem merte a statustanács elhatározni, s jól is tette, mert máskülönben a három Rend közt már az egybengyűlés előtt szakadás támadt s talán egyben sem gyűltek volna. Ezen végzés tehát magokra az ország Rendeire, azaz mind a két pártnak egybejövetelére halasztatott. Ezáltal, amint a következés is megmutatta, a győzedelem kétségkivel az erősebb résznek adatott által. A harmadik és a más két Rendek közt elkerülhetetlen szakadás már a választó törvényhatóságoknál is szemmel látható volt. A nemesség s papság különös ülésekben tették fel kivánatjaikat, amellyek is mindenek előtt személyes hasznukat s csak ezután tárgyazták a közjót, azonban pénzbeli privilegiumaikról lemondottak, s reáállottak az adónak a többi alattvalókkal egyenlőleg leendő fizetésére. A harmadik Rend kivánatjai több visszaélések letöröltetését s közönségesen nagyobb változásoknak béhozását kívánták, mint amennyit az országgyűlése 2 esztendők alatt végrehajthatna. De mindnyájan megegyeztek abban, hogy constitutiót, valódi szabadságot kérjenek, a nemzetnek a maga jussaiba leendő visszahelyheztetését, s a közkincsnek az udvar prédálása ellen leendő biztosságba tételét kívánják. De minden moralis test különös igyekezetét arra intézte, hogy az elnyerendő szabadságnak gyümölcsei kiváltképpen őtet illessék, s hogy privilegiumjai sértetlen maradjanak. Ezen bomlott gondolkozás szembetűnőképpen bizonyította, hogy az ország Rendei vagy mindent, vagy semmit sem fognak kivinni, amint tudniillik a harmadik status győzni fog vagy elnyomattatik.” Rabaut, a megjegyzett helyen.)
1789-ik esztendő.
April 28.
Reveillon fabrikásnak a St. Antoine elővárosba helyheztetett háza ostrommal kiraboltatik, a nép megütközik a katonasággal, mindkét oldalon halottak s megsebesítettek maradnak a piaczon.
Majus 4.
Az ország Rendei egész pompával lépnek fel Versaillesben.
Majus 5.
Az országgyűlés kezdete.
Majus 8.
A harmadik status kiküldöttséget intéz a papsághoz és a nemességhez, mind a három status egyesítése végett.
Majus 13.
A nemesség ellenkezik az egyesülésben, a papság egyesség-biztosok kineveztetését javallja.
Majus 20.
A papság eláll pénzbeli privilegiumaitól.
Majus 23.
Hasonlóul a nemesség is.
Junius 3.
Bailly* a harmadik status (első) előlülőjévé választatik.
Bailly, Jean Sylvain (1736–1793), neves csillagász, akadémikus; a forradalom győzelme után Párizs polgármestere lesz, 1793. nov. 10-én a vérpadon végzi életét.
Junius 4.
Meudonban meghal a 8 esztendős dauphin* (korona örökös).
Louis, Joseph, XVI. Lajos első, 1781-ben született gyermeke.
Junius 10.
Végzés, melly által Sieyčsnek* javallatára a harmadik rend (status) vagyis a nép követjei magokat cselekvő gyűléssé (congregatio activa) constituálják.
Sieyčs, Emmanuel Joseph (1743–1836), abbé, chartres-i püspök, az 1789-i francia polgári forradalom vezető ideológusa.
Junius 17.
Ezen gyűlés Sieyčs javallatára nemzeti gyűléssé nevezi ki magát, az eddig volt, bár törvénytelen behozású adót s taxákat megállapítja, és a status hitelezőit a nemzet becsületének oltalma alá fogja.
Junius 20.
Minthogy a közönséges szokott gyűléshelynek ajtaji bézárattak, a harmadik status követjei tehát a bálházban ülnek öszve s megesküsznek, hogy mindaddig el nem oszlanak, míg az országnak constitutiót nem adnak, s a politicai újonnanszületés munkáját bé nem végzik.
Junius 23.
A király megjelen az Ország Rendeinek gyűlésekbe, s egy kinyilatkoztatást tesz, melly által a harmadik statusnak junius 17-én költ határozását törvénytelennek s a Constitutio ellen valónak állítja s megsemmisíti, s azon jótéteményeket, mellyeket népének enged, 35 czikkelyekben elszámlálja.
Az ezen alkalommal tartott beszédjében a király inti a Rendeket, a közhasznú tárgyak eránt egyességben tartandó tanácskozásra.
A declarationak 8-ik czikkelye ezen köztanácskozás alá tartozható tárgyak közül kiveszi a legközelebbi jövő országgyűlése formájának meghatározását, mindent, ami a feudális s földesúri birtokhoz, tulajdonhoz tartozik, a két első Rendnek jövedelembeli jussait s becsületbeli megkülönböztetéseit.
A 15-ik czikkely megtiltja a népnek az ország Rendeinek tanácskozásain leendő jelenlétét.
A király kinyilatkoztatást tész, hogy a nemzet képviselőinek megegyezések nélkül semmi új adó ki ne hozattathasson, sem új kölcsönzés ne tétessen, azonban fenttartja magának azon hatalmat, hogy valamelly háború vagy más szorgos veszedelmek alkalmával 100 milliomokig kölcsönöztessen. – A mindig respectáltatandó javak s tulajdonok számába tészi a dézmát, árendalis jövedelmet, feudalis s úri jussokat s tartozásokat. Megegyezik, hogy minden a személlyes szabadságot, adóbeli egyformaságot a provincialis statusok béhozását tárgyazta, s általa jóváhagyott határozások mind a három statusok megegyezése nélkül sohasem változtathattassanak, s mindezt mint egy nemzeti tulajdont (propričté nationale) a legbiztosabb oltalom alá helyhezteti. Declarálja, hogy az egész hatalmat, policziát, az ármádának s hadi állapotnak elrendelését maga kezeinél tartja meg.
Ezen ülést egy második beszéddel végzi bé, amellyben kijelenti, hogy az ő különös jóváhagyása nélkül egy határozás sem kaphat törvényerőt, s parancsolja a gyűlés minden tagjainak, hogy azonnal széltoszoljanak, s a következő nap minden status különösen, a néki rendelt helyütt gyűléseit ismét kezdje el.
A király eltávoztával ezen parancsolat ellenére is bentmaradnak a 3-ik status követjei. De Brézé, a ceremóniák nagymestere inti őket a széltoszlásra, „menjen az Ur”, – mondá néki Mirabeau* – „menjen az úr, s mondja meg azoknak kik ideküldötték, hogy mi a nép akaratjánál fogva vagyunk itt, s el sem is hagyjuk hellyeinket, míg a bajonettek erőhatalma által el nem kergettetünk.”
Mirabeau, Honoré Gabriel Riqueti, comte de (1749–1791), a forradalom első szakaszának kiemelkedő alakja, a liberális nemesség és a nagyburzsoázia törekvéseinek képviselője.
Junius 24.
A papság többsége egyesül a 3-ik statussal.
Junius 25.
Szintúgy 47 tagjai a nemességnek egyesülnek. – Bailly előlülőnek hozzájok intézett beszédje. (Lásd Journal de Paris,* No. 179.)
A Journal de Paris, az első francia napilap, 1777-ben indult.
Junius 27.
A papságnak és nemességnek hátralévő része végtére hasonlóul egyesül a 3-ik Renddel egy a királytól ugyanazon nap hozzájok intézett irat következésében. (Journal de Paris, No. 180.)
Junius 30.
Egy nagy csoport erőhatalommal ment meg 11 katonát a franczia gárda regementtül, akik szolgálatbeli engedetlenség miatt fogva ültek a St. Germain de Prčs apáturság tömlöczében.
Julius 1.
Több személlyek jelennek meg a nemzeti gyűlés előtt, s hogy ezen foglyoknak megkegyelmezzen a király, közbenjárásért esedeznek. A gyűlés evégett küldöttséget nevez a királyhoz.
Julius 2.
Juigné párisi érsek* egy királytól hozzá intézett irást közöl a gyűléssel, amellyben is tellyesíti a gyűlés kivánságát a király azon meggyőződéssel, hogy a rendnek Párisba leendő visszahozására intézett rendszabások foganatosságára hasonló ügyeléssel lesz a gyűlés.
Juigné, Antonie Eléonore Léon Leclerc de (1728–1811), 1781 óta Párizs érseke; hamarosan emigrációba ment.
Az orléansi herczeg előlülőnek kiáltatik, de el nem fogadtatik.
Julius 3.
Lefranc de Pompignan vienni érsek* neveztetik ki helyette. (2-ik előlülő.)
Pompignan, Jean Georges Lefranc de (1715–1790), 1774 óta vienne-i érsek; nem sokkal később a király államminiszterré nevezte ki.
Julius 8.
Mirabeau beszédje a nemzeti gyűlést és Parist környülvevő seregek eltávoztatása tárgyában.
Julius 9.
Mirabeau ír e tárgyban a királynak.
Mounier* a Centralis Bizottságnak (Central Auschuss) nevében jelentést tesz. Ezekre volt bízva a Constitutio munkájának elrendelése.
Mounier, Jean Joseph (1758–1806) jogász; jún. 20-án ő javasolja az esküt, amellyel a képviselők kötelezik magukat, hogy nem oszlanak szét, míg alkotmányt nem adnak Franciaországnak. 1790-ben emigrált.
Julius 11-én
Necker és más ministerek szolgálatjukból elbocsájtatnak, az első Helvetiába utazik.
Julius 12.
A lambesci herczeg,* Royal Allemand nevő tulajdon regementjének fején, XV-ik Lajos piaczán kigúnyoltatik – ő lóháton bérohan a Tuilleriákba, mindenek nagy rettegésbe jönnek s futásnak erednek.
Lambesco, Charles Eugčne de Lorraine, duc d’Elbeuf (1751–1825); emigrált és az ausztriai francia ellenforradalmárok feje lett.
Éjjel a puskamívesek műhelyeik feltörettetnek, az őrsereg megtámadtatik s megverettetik.
Julius 13.
A nemzeti gyűlés declarálja, hogy Necker és a több véle együtt elbocsájtott ministerek a nemzet tiszteletére s sajnálkozására számot tarthatnak.
St. Lázár háza* kiraboltatik, a rablók megfutamodnak, az elő keritések (barričre) lángba boríttatnak, a lármaharang megvonatik. A garde-meuble feltörettetik, s az ott fekvő régi fegyverekből kiki kénye szerént vészen magának, hasonlóul az invalidus házba rejtett 30.000 puskák s hat ágyúk elfoglaltatnak, ollyannyira, hogy a következő nap 60.000 ember felfegyverkezve, béírva s osztályokra rendelve készen állana.
A Saint Lazaire kolostor épülete 1779 óta börtön volt.
Julius 14.
A Constitutio kidolgozására rendelt küldöttség tagjainak kineveztetése; ezen küldöttség tagjai
a papi rendből:
Champion de Cicé* bordeauxi érsek,
Champion de Cicé, Jérôme Marie (1735–1810), 1781 óta bordeaux-i érsek, 1789 augusztusa és 1709 novembere között főpecsétőr, később emigrál.
Talleyrand-Perigord* autuni püspök.
Talleyrand-Périgord, Charles Maurice de (1754–1838), püspök és diplomata, 1797-től külügyminiszter, majd Napóleon diplomáciájának irányítója, 1806-tól herceg, XVIII. Lajos, X. Károly és Lajos Fülöp alatt is jelentékeny befolyást gyakorolt a francia külügyekre.
A nemességből:
Gróf Clermont-Tonnerre,*
Clermont-Tonnerre, Stanislas Marie Adelaide, comte de (1757–1792).
Gróf Lally-Tolendal.
A 3-ik Rendből:
Mounier
Sieyčs
Le Chapelier, Isaac René Guy (1754–1794), Barnave-val együtt ő készítette el a labdaházi eskü szövegét; 1794-ben halálra ítélték.
Bergasse, Nicolas (1750–1832) francia ügyvéd; 1815-ben nagy része volt a Szentszövetség alapokmányának megszerkesztésében.
Több regementeknek Versaillesbe lett meghívása, Necker, Montmorin és de la Lucerne ministrek elbocsájtása, s ezek követőiről uralkodó rossz vélekedés olly tüzes mozgásba hozta Parist, hogy a lármaharangok megvonattatnának. Ezen jelre a főváros minden osztállyai gyűlésekbe egyesülnek, – zöld s azután háromszínű (fehér, veres és kék) kokárdák választatnak egyesülés jeléül, a Bastille ostromoltatik, a franczia gárda regementtől némelly katonák vezérlik az ostromot, – az említett vár ostrommal bévétetik, a vár igazgató de Launay* a község házhoz vonczoltatik, s a grádicson meggyilkoltatik, a párisi prévôt de marchards (Schultheis), Flesselles* pisztolylövéssel megölettetik, feje levágattatik, s a Launay fejével együtt nyársakra szúrva szélthordatik a városban.
Laumey, Bernard René Jordan de (1740–1789), a Bastille utolsó parancsnoka.
Flessenelles, Jacques de (1730–1789).
(„A világ egy hellyén sem akad ahhoz hasonló látvány, mint mikor Paris valamelly nagy indulat által mozgásba hozatik, mert egy városban sem történik a communicatio olly sebessen, sehol sem látszik az érzések hasonló munkássága. Paris dugva van Francziaország minden részeiből való polgárokkal, s ezen különböző characterek öszvefolyásából egy nemzeti character ered, amelly bámulásra méltó tüzessége által magát megkülönbözteti. Amit ők akarnak, már megvan.” Rabaut de St. Etienne, a megjelölt helyen.)
Julius 15.
Bailly a párisi mairré és La Fayette* generalis a parisi miliczia general fővezérjévé választatik.
La Fayette, Marie Joseph Paul, marquis de (1757–1834), az amerikai szabadságharc francia hőse, 1789. júl. 14. után a nemzeti gárda parancsnoka.
Lázadás és zavar Parisban, – a királyi herczegek és sok más nagyok kiköltöznek. (Emigrant.)
Julius 17.
A nép gondja lecsendesítése végett a király Parisba megy a községházához. – Bailly beszédet tart a királyhoz. (Journal de Paris No. 200.)
Julius 20.
Herczeg Liancourt* (3-ik) előlülője a nemzeti gyűlésnek.
La Rochefoucauld-Liancourt, François Alexandre Frédéric, duc de (1747–1827).
Julius 23.
Foulon s a veje Berthier parisi intendant a néptől megölettetnek.
Julius 26.
Paris szükölködni kezd az élelemben.
Julius 28.
Necker visszatér Parisba.
Julius 30.
Necker a közönség házához megy, holott is a jó elfogadást azon kérelemre használja, hogy az egybengyűlt választóférfiaktól a parisi generalitás commendánsának Besenval úrnak* hazájába, Helvetiaba leendő szabad visszatérésére engedelem engedtessen, s hogy útjában hallott minden erőhatalmaskodásoknak vég vettessen. A választó férfiak gyűlése egy ezen kívánságnak megfelelő határozás által közönséges bocsánatot hirdet, s minden erőszakos tetteket s a közcsöndességet háborgatható kicsapongásokat megtilt.
Besenval, Pierre Victor, baron de (1723–1791), a király svájci gárdájának, valamint a népmozgalmak elfojtására Párizs köré összevont csapatoknak volt korábban a parancsnoka.
Azonban némelly districtusok ellentmondása közbenjöttével kénszerítve látják magokat a választó férfiak határozásokhoz azon magyarázatot ragasztani még aznap estve: hogy mindazok, akik a nemzeti felségsértés bűnjével vádoltatnak, vagy idővel vádoltatándanak, a közbocsánatban nem lehetnek részesek, ezen kinyilatkoztatás által Besenval is kirekesztetik az amnesztiából.
Julius 31.
A Nemzeti Gyűlés jóváhagyja ezen választó férfiak által adott megvilágosítását az érdeklett határozásnak s végezést hoz, hogy Besenval elfogattatása helyéhez legközelébb fekvő egy városba, elegendő őrizet alatt biztos hellyre vitessen.*
A törvényszék később bűntelennek nyilvánította Besenval-t.
Augustus 1.
A St. Denis-i maire megölettetik.
Augustus 3.
Le Chapellier (4-ik) előlülője a Nemzeti Gyűlésnek.
Champion de Cicé bordeauxi érsek s a Nemzeti Gyűlés egyik követtagja Barentin úr hellyében nagy pecsét őrré, Gróf le Tour du Pin hasonlóul követ a gyűlésnél Puisegur helyébe hadi ministerré, és Gróf St. Priest* Villedeuil helyett a Királyi Ház ministerévé választatik.
Saint-Priest, Guillaumel Emmanuel Guignard, comte de (1735–1821), diplomata, később belügyminiszter; 1791-ben emigrált.
Augustus 4.
A Nemzeti Gyűlés minden privilegiumokat eltöröl.
Gróf Lally-Tolendal* javallatára XVI. Lajos királyt a franczia szabadság visszaszerzője titulusával tiszteli meg, s Te Deumot rendel.
Lally-Tollendal, Trophime Gérard, marquis de (1751–1830); igazságtalanul kivégzett apjának rehabilitálásáért Voltaire folytatott hosszú, de eredménytelen harcot.
Augustus 9.
Határozás, 4 1/2 perczentumra felállítandó 30 milliom kölcsönzés eránt.
Augustus 12.
Liancourt herczeg a gyűlés követjeinek fizetést rendeltetni javasol.
Ezen javallat a Gyűlésben siker nélkül marad, de a Bureauxban elhatároztatik, hogy minden követnek napi bére 18 livrék légyenek. (Journal de Paris No. 226.)
Augustus 13.
A Gyűlés felmegy a királyhoz, ki is az ajánlott titulust elfogadja.
Te Deum a versaillesi udvari kápolnában.
Augustus 17.
Gróf Clermont-Tonnerre (5-ik) előlülő.
Augustus 27.
A nyomtatás szabadsága elhatároztatik.
A 30 milliom kölcsönzés bévégzettnek lenni jelentetik, s egy más, félig pénzben, félig más javakban felveendő, s 80 milliomot teendő határozatik, amellynek közelébbi czélja s hová leendő fordítása a végrehajtó hatalomra bízatik. – A király 28-iki kinyilatkoztatása által annak kamatját 5 perczentumra határozza.
Augustus 31.
De la Luzerne langressi püspök (6-ik) előlülő.
A Constitutio kidolgozására rendelt tagok mindnyájan demissióikat béadják.
September 11.
Necker ír a Gyűlésnek, s általküldi az absolutum és suspensivum veto felől a királyhoz intézett jelentését, – ő maga az utolsót fogadja el.
A Gyűlés ezen jelentést nem akarja olvastatni, de a suspensivum vetot elfogadja.
September 14.
Gróf Clermont-Tonnerre másodszor (7-ik) előlülő.
September 18.
A 4-ik augustusban tett áldozatok (a pvivilegiumok eltöröltetése) 15 czikkellyekbe foglaltatnak, s a királynak elfogadás végett bémutattatnak.
A király minden czikkellyre írott észrevételeket tesz.
September 20.
A Gyűlés ezen czikkellyeknek elfogadását s az egész országban leendő kihirdettetését sürgeti.
A király megegyezik.
September 24.
Necker beszédje a patrioticus adó felől. (Ezen adó 6-ik októberi határozás által a jövedelem 4-ed részében állapíttatik meg.)
Első jelentése a gyűlésnek committenseikhez, – Mirabeau munkája.
September 28.
Mounier (8-ik) elölülő.
October 1.
Az emberi jussok megmagyarázása s a Constitutio 19 czikkelyei kiadatnak a Gyűlés által.
A versaillesi testőrző sereg vendégséget ád a flandriai regiment tisztjeinek, s más katonai személyeknek, holott igen vigyázatlan beszédek fordulnak elő, felszúrják a fehér kokárdát, s a nemzetit lábbal tapodják. (Journal de Paris, No. 281.)
October 3.
Marat* a Nép Barátja czímű folyóírás szerzője, a közönség képviselői által dennunciáltatik.
Marat, Jean Paul (1743–1793), a francia forradalom egyik legkiemelkedőbb alakja, a konvent baloldalának vezére. 1793. júl. 13-án orgyilkosság áldozata lett.
A testőrző sereg orgijája, az emberi jussok magyarázatának s a Constitutio czikkelyeinek elfogadása eránt kinyilatkoztatott ellenkezése a királynak, a királynak Metzbe való viteléről terjedett hír, (amelly többeknek vélekedések szerént csak azon czélból hiresztetett, hogyha az udvar kénszerítve a környülállásoktól ezen lépést választaná, az orléansi herczeg az ország general lieutinántjává neveztethessen,) – de mindezeknél inkább az élelem terhes szűkölködése Parisban s a közel környéken, egy nagy lázadás kiütésére ád alkalmatosságot, a városi nép seregestül tódul Versaillesbe a királynak elhozatala végett. A Municipialis Tanács La Fayettet megbízza ezen sokaságnak vezérletére, mellyeknek utána a nép nagyszámú ágyúkkal indul el.
October 6.
A testőrzők közül több személyek megölettetnek, a királyné ajtaja előtt s lenyakalt fejeik póznákon, lánczokon hurczoltatnak.
A király minden feltétel nélkül elfogadja az emberi jussok magyarázatját, s a Constitutio czikkelyeit, egyszersmind Parisba leendő menetelét kinyilatkoztatja.
A Versaillesbe dühhel telve érkezett sokaság örömrészegülve tér vissza Parisba, ahová a királyt, királynét, dauphint* és a királyi familiát vivő kocsikat kíséri.
Louis Charles királyi herceg 1785-ben született, bátyjának, Louis Josephnek halála óta a trón örököse. 1795-ben meghalt, a francia királyok sorában XVII. Lajos néven szerepel.
Az egész sokaság a Közönség Házához megy. – Bailly beszédje a királyhoz. (Journal de Paris, No. 283.)
October 12.
Fréteau* (9-ik) előlülő.
Fréteau de Saint-Just, Emmanuel Marie Michel Philippe (1745–1794), két ízben volt a nemzetgyűlés elnöke.
October 14.
Az orléansi herczeg Angliába utazik azon szín alatt, mintha különös követség bizatott volna reá az udvartól a nagybritanniai felséghez. (Journal de Paris, No. 290.)
A Châtelet megbízatik a nemzet fölsége megsértése bűneinek kinyomozására.
October 19.
Első ülése a Nemzeti Gyűlésnek Parisban.
October 21.
Egy kenyéruzsorával hamisan vádoltatott pék a nép által felakasztatik.
Martial törvény az öszvesereglések ellen (gegen die Zusammenrottung).
October 28.
Camus* (10-ik) előlülő.
Camus, Armand Gaston (1740–1804) ügyvéd, a forradalom idején a klérus helyzetét szabályozó törvények kidolgozásában volt jelentős része.
November 2.
Határozás, mellynél fogva minden papjószágok a nemzet tulajdonának lenni határoztatnak, ellenben hogy a nemzet köteles lesz az isteni szolgálat szokott költségeit viselni, a papokat fizetni, s a szegények segélléséről gondoskodni. A lakást s az ahhoz tartozó kerteket ide nem értve, egy-egy plebános fizetésének minimumja 1200 livrékre határoztatik.
(„A jószágak eladattatása határozásán bosszankodó, s puszta bérfizetésre lett szorítása miatt elkedvetlenedett papság minden ellenmódokat megpróbált, minden rugó ereket mozgásba hozott, s talán sikerült volna is szándéka, ellentmondása, ha ezen újítással a föld népére nézve olly igen kedves dézma eltöröltetés nem lett volna egybeköttetve. A Nemzeti Gyűlést vallásrontása vádjával vádolta. Csaknem minden káptalan béadta ellentmondását. Sok püspökök lázasztó főpásztori levelekkel öntötték el megyéiket, a gyávák megrettentése végett egy bullát igyekeztek nyerni a római udvartól s vatikáni mennyköveket sodorni a Nemzeti Gyűlésre, de ezen Gyűlés a pápával fentálló s fentartani kívánt egyesülés örökös emlegetésével s ősi hitjéhez mutatott ragaszkodásával megtört a pártütést.” Rabaut, a jelzett helyen.)
November 3.
Minden parlementumok vacantiába helyheztetni rendeltetnek.
November 10-én.
A Nemzeti Gyűlés elhatározza, hogy a roueni Vacations Kamara egy lázzasztó végzése a Châtelet elébe hozattasson, s a király egy új roueni Kamara kineveztetésére megkérettessen.
November12.
Thouret* (11-ik) előlülő.
Thouret, Jacques Guillaume (1746–1794), ügyvéd, több ízben elnöke a nemzetgyűlésnek.
November 14.
IX-ik Károly, vagyis: Bertalan éjtszakája – egy szomorújáték Chéniertől.* (A püspökök egy kiküldöttsége megkéri a királyt ezen darabnak a játszószínen leendő előadása megtiltására.)
Chénier, André Marie de (1762–1794), költő, a forradalom egyik lelkes híve; 1794-ben kivégzik.
November 17.
A Metzi Parlamentum azon tagjai, akik a 3-iki határozás ellen béadott ellentmondásban részesültek, a Nemzeti Gyűlés korlátjai elébe idéztetnek.
November 23.
Boisgelin* aixi érsek (12-ik) előlülő.
Boisgelin de Cucé, Raymond de (1732–1804), 1770 óta aix-i érsek.
November 25.
A Metzi Parlamentum visszahúzza a 3-iki határozás ellen volt tanácskozását.
November 30.
Elhatároztatik, hogy Corsica szigetje jövendőre Francziaország egy elválaszthatatlan részét tegye, s a király minden határozásait a Nemzet Gyűlésnek oda elküldeni s végrehajtatni köteleztessen.
December 7.
Freteau (másodszor) 13-ik előlülő.
A touloni nyughatatlanságok iránt végzés hozattatik.
December 19.
Reubel javallatot tész, hogy notariusoktól azon házak iránt, ahol tudtokra arany s ezüst lerakások vannak, kinyilatkoztatás kivántasson, s hogy ezen kincs egy közönséges kölcsönözésre fordíttasson.
December 21.
A rendkívül való cassának felállítása eránt határozás.
Béhozatnak az assignaták.
December 22.
Desmeuniers (14-ik) előlülő. – Francziaországban nincs többé rang s születési különbség.
December 26.
Monsieur, a király testvére* a község házához jön, hogy magát a mult nap elfogattatott de Favras úrral* levő egybenköttetései eránt kinyilatkoztassa. A herczeg beszédje a községhez. – Maire Bailly feleletje. (Journal de Paris, No. 364.)
A későbbi XVII. Lajos; bátyja menekülési kísérletével (1791. jún. 20.) egyidejűleg külföldre szökött, s az emigráció vezére lett. A Napóleon bukását követő restauráció Franciaország trónjára emelte.
Favras, Thomas de Mahy, marquis de (1744–1790); a királyi család külföldre szöktetésére szőtt összeesküvést, ezért 1790. febr. 19-én kivégezték.
1790
Januar 1.
Epimenidesnek felébredése Parisban. Vígjáték Flinstől.*
Flins des Oliviers, Charles Louis Marie de (1757–1806), költő és drámaíró; Le réveil d’Epiménide c. vígjátékáról van szó.
Januar 31.
Abbé Montesquiou* (15-ik) előlülő.
Montesquiou-Fezensac, François Xavier, duc de (1756–1832), beaulieu-i apát.
Januar 8.
Raynal* ellentmond azon hírnek, mintha ő lenne szerzője egy az ő neve alatt a Gyűléshez intézett iratnak. (Journal de Paris, No. 20.)
Raynal, Guillaume Thomas François (1713–1796), történész és filozófus, korábban jezsuita, majd az enciklopédisták köréhez tartozott.
Januar 11.
Minthogy a rennesi Vacations Kamara ellenkezett az 1789-iki 3. novemberben hozott határozás eránt költ pátensek béregestrálásában, azért annak tagjai a gyűlés korlátjai elejébe idéztetnek. – A Kamara előlülője, de la Houssain itt egy beszédet tart, s a Nemzeti Gyűlés ezen parlementaris tagoknak viseletjeket s mentségeket helytelennek találván, őket minden közhivatalokra alkalmatlanoknak ítéli.
Januar 12.
A bérlett testőrző sereg nagyrésze lázzasztás czéljából az elysiumi mezőkön öszvejönni szándékozván, La Fayette némelly gyalog és lovas osztályokat vezérel ellenek, s a fegyverletételre kénszeríti.
Januar 17.
Target* (16-ik) előlülő.
Target, Guy Jean-Baptiste (1733–1807), jogász, jelentős részt vett a forradalmi korszak jogalkotásában.
Januar 18.
De Favras akasztófára ítéltetik.
Januar 21.
A gonosztevők atyjafiaira háromló előítélet eltörlése eránt hozott határozás.
Agasse testvérek az esconto cassára tartozás hamis actiák csinálása miatt akasztófára itéltetnek.
Marat elfogattatása parancsoltatik. (Journal de Paris, No. 140., lásd 3. october 1789.)
Januar 31.
Bureau de Pusy* genie tiszt (17-ik) előlülő.
Bureaux de Puzy, Jean Xavier (1750–1805), többször is elnöke volt a nemzetgyűlésnek.
Februar 3.
Minthogy a rennesi Parlamentum azon tagjai, akik az új Vacations Camara tagjaivá nevezetteket a király által, ezen hivatalt el nem fogadták, a Nemzeti Gyűlés egy provisorius törvényszéket nevez Rennesbe, de Talhouet előlülése alatt.
Februar 4.
A király a gyűlésben személyesen kinyilatkoztatja, mennyire erősen kivánna minden embert meggyőzni afelől, hogy az uralkodó s a nemzet képviselői egy czélra törekedjenek, hogy a constitutionalis szabadságot, amint azt önnön gondolkozásával megegyező kívánsága a nemzetnek meghatározta, védni, s a királynéval egyetértőleg fiának eszét s szívét a környülállások által eléhozott új polgári alkotmányhoz alkalmaztatni igyekezni fog.
Februar 6.
A rennesi Parlamentum azon tagjai, akik az új Vacationalis Kamara tagjaivá kineveztettek, minden activus polgári jussokból kirekesztetteknek itéltetnek ellenkezések miatt.
Februar 11.
Második hivatalos jelentése a Nemzeti Gyűlésnek a franczia néphez, végbenvitt munkái felől. Szerzette Talleyrand Perigord autuni püspök. (Lásd september 24. 1789.)
Februar 14.
Talleyrand Perigord (18-ik) előlülő.
Februar 20.
2-ik Jósef császárnak halála.
Az ország némelly tartományaiban kiütött békételenségek lecsillapítása módjairól tartott egy tanácskozásban ezeket mondja La Fayette: A békételenségek üdeje már elmúlt, ellenben hogy a revolutio végbe vitethessen azon időben, midőn minden merő szolgaság volt, a lázadás egyike lett légyen a legszentebb kötelességeknek. (Journal de Paris, No. 52.)
Februar 26.
Francziaország 83 departamentekbe osztatik. (Lásd: Collection des Décrets, Thomus 2, pagina 131.)
Februar 28.
Montesquiou apátur másodszor (19-ik) előlülő.
Martius 1.
Besenval, Barentin, d’Antichamps,* Broglie* és Puisegur urak az ellenek béadott vád alól a Châtelet által feloldoztatnak.
Antichamp, Charles Antoine François (1739–1793) abbé.
Broglie, Victor François, duc de (1718–1804), Franciaország marsallja, a forradalom kezdetén a Párizs körül összevont csapatok egyik parancsnoka.
Martius 4.
A bordeauxi Parlamentum Vacationalis Kamarájának az 1789 october 3-án költ határozás eránt széltbocsátott pátensek béregestrálása tárgyában mutatott ellenkezése miatt ezen Kamara előlülője a gyűlés korlátjai elébe idéztetik.
Martius 12.
A Veres Könyv köztudomásúvá tétetik.
Martius 14.
Rabaut de St. Etienne (20-ik) előlülő.
Martius 15.
A feudalis jussok eltöröltetése. Ezeknek nagyrésze minden pótlás nélkül eltöröltetik, némellyek visszaválthatóknak itéltetnek.
Martius 17.
Danton* és St. Aubin elfogattatni rendeltetnek. (Journal de Paris, No. 140.)
Danton, Georges Jacoues (1759–1794), ügyvéd, a forradalom egyik vezéralakja, a forradalmi honvédelem szervezője. 1793 őszétől szembefordult a jakobinus diktatúrával, 1794. ápr. 5-én kivégezték.
A nemzeti jószágoknak 400 milliomokig leendő eladása eránt hozott határozás.
Martius 28.
Baro de Menou* (21-ik) előlülő.
Menou, Jacques François, baron de (1750–1810), ezredes; 1792-ben őt küldték ki a vendée-i felkelés leverésére.
Aprilis 8.
Daugeard, a bordeauxi Kamara előlülője megjelen a korlátok előtt.
Aprilis 9.
A papság adósságai nemzeti adósságoknak lenni kinyilatkoztatnak.
Aprilis 12.
A parisi nemzeti testőrző sereg között egy bataillon veteránusok állítják fel magokat, 664 vénekből áll a számjok, – felállása felől kiküldöttség által tudósítja a Nemzeti Gyűlést.
Maury apátúr* és Vicomte Mirabeau a gyűlésből lett kimenetelekkor a néptül fenyegettetnek, az első visszafordulván az őreá tolongó sokasághoz „és ha laternisiroznátok – mondá – mégsem látnátok világosabban” –. Senki sem felel. Tanácskozás alá vétetik azon kérdés, valjon lehet-é a catholicus vallást nemzeti vallásnak declarálni. A Gyűlés kinyilatkoztatja, hogy ezen tárgyat tanácskozásba venni hatalmába nincsen.
Maury, Jean Siffrein (1746–1817), apát, az Akadémia tagja, később bíboros.
Aprilis 17.
Az assignaták száma, formája és készítése felől hozatik határozás.
Aprilis 19.
Franklin* halála. (Journal de Paris, No. 163.)
Franklin, Benjamin (1706–1790) természettudós és államférfi, az amerikai függetlenségi háború kiemelkedő alakja; 1776-tól 1785-ig Párizsban képviselte az Egyesült Államokat, fáradozásainak eredménye lett 1778-ban a Franciaországal kötött szövetésig szerződés.
Minthogy némelly követeknek követség idejök végefelé jár, a constitutionalis kiküldöttség javallatot tész, hogy a gyűlés a Constitutio tökéletességre hozatala előtt meg ne újíttathasson. Mirabeau támogatja ezen javallatot. „Esméritek – úgymond – a római ékesenszóló* azon vonását, aki hogy hazáját egy nagy öszveesküvéstől megmenthesse, túlhágott a törvények által adott hatalom határjain. Egy alattomos fortélyu tribunus* esküvésre szorította őt, hogy megtartotta azon határokat. Esküszöm – úgymond a nagy férfiu, – esküszöm, hogy megmentettem a hazát.” „Uraim, – folytatá Mirabeau a baloldalhoz fordulva – esküszöm, hogy a közügyet megmentettétek.”
Cicero. (Kossuth jegyzete.)
Metellus nepos. (Kossuth jegyzete.)
Aprilis 22.
Corsicának egy kiküldöttsége Paoli* vezérlése alatt megjelent a Nemzetgyűlés előtt.
Paoli, Pascal (1725–1807), korzikai tábornok és törvényhozó, a sziget függetlenségi harcainak vezetője. 1789-ben elismerte a francia fennhatóságot.
Aprilis 27.
Marquis de Vicieu (23-ik) előlülő.
Aprilis 29.
Goutes apátur argilliersi plébános beziersi követ képviselőjének neveztetik.
Majus 3.
A nemzethez intézett harmadik jelentése a Gyűlésnek, az assignaták béhozása eránt, szerzette Montesquiou (lásd 11. febr. azon esztendő.)
Május 10.
Thouret másodszor (24-ik) előlülő.
A montaubani patrioták meggyilkoltatása. (Journal de Paris, No. 138. és 205.)
Majus 18.
A Danton és St. Aubin ellen rendelt elfogattatás a Constitutioval ellenkezőnek ítéltetik. (Journal de Paris, No. 140.)
Majus 22.
Határozás, melly által megállapíttatik, hogy a hadfolytatás s békességkötés jussa a nemzetnél legyen.
Ezen kérdés vitatása alkalmával Mirabeau azon vélekedésben volt, hogy ezen jusba a király is béfollyon. – Barnave applausussal czáfolta meg amannak systemáját. „Engem is – úgymond Mirabeau – engem is diadalban akartak kevés napok előtt hordani, most minden utczákon azt kiabálják, Gróf Mirabeau nagy áruló, valóban nem volt a tanításra szükségem, hogy azt tudjam, hogy a capitóliumtól a tarpeji szirtig csak egy lépés van.”
Majus 25.
Lafayette és adjutánsa Romeuf életek veszedelmekkel szabadítnak meg egy tolvajt az őtet akasztani akaró nép kezei közül.
Majus 27.
Beaumetz* (25-ik) előlülő.
Beaumetz, Bon-Albert Briois, Chevalier de (1759–1809), neves büntetőjogász.
Majus 28.
A nemzeti cocárdát tárgyazó proclamatiója a királynak.
Junius 8.
Sieyčs (26-ik) előlülő.
Junius 9.
Egy a Nemzeti Gyűléshez intézett királyi levél, mellyben is házának elrendelését s költségeit meghatározza, s civil listájára 25 milliom livréket kíván. – Azonnal decretáltatik.
Junius 11.
Mirabeau Franklin halálát béjelenti a Nemzeti Gyűlésnek. Javallatára három napi gyász határoztatik.
Junius 20.
Határozás, melly által a nemesség s az avval egybenkötött titulusok, megtiszteltetések (rendek, czimerek, livrék etc.) eltöröltetnek.
Junius 21.
De St. Fargeau (27-ik) előlülő.
Julius 5.
De Bonnai* másodszor (28-ik) előlülő.
Bonnay, Charles François, marquis de (1750–1825), tábornok; 1791-ben a király öccsével, a későbbi XVIII. Lajossal együtt külföldre szökött.
Julius 7.
A békebíráknak béhozása elhatároztatik.
Julius 10.
Decretum, melly által az acatholicusoknak a Nantesi Edictum visszahúzása alkalmával kivándorlott elejeknek jószágai visszaadatni rendeltetnek.
Julius 11.
Az orléansi herczeg visszajön Angliából. (Lásd: 14. october 1789.)
Julius 12.
Polgári alkotmánya (Constitutioja) a papságnak. (Sactionáltatik augustus 24-én 1790.) (Collection des Décrets, Tomus IV, pagina 63.)
Julius 14.
Közönséges szövetség ünnepét ülik a francziák a parisi Mars mezőn.
Julius 18.
Publicus mulatságok Parisban a szövetségesek megtiszteltetésekre.
Julius 26.
Treilhard* (29-ik) előlülő.
Treilhard, Jean-Baptiste, comte de (1742–1810), jogász, később diplomata.
Julius 21.
A Gallerie de bled rotondájában halotti beszédet tart abbé Fauchet* Franklinra.
Fauchet, Claude (1744–1793), püspök; halálra ítélték, mert elősegítette Marat meggyilkolását.
Augustus 2.
Dandré Alix parlamentaris tanácsos (30-ik) előlülő.
Martinique szigetjén kiütött lázadás jelentetik a Gyűlésnek.
14.000 voksolók közül 12.550 vokssal Bailly, parisi mairnek választatik.
Augustus 7.
Boucher-d’Argis* hivatalos jelentője az 1789-iki 5-ik octoberi eseteknek, elébe terjeszti a gyűlésnek a Châtelet által végbevitt vizsgálódásokat e tárgy iránt.
Boucher d’Argis, André Jean (1751–1794), jogász, a Châtelet tanácsosa. 1794-ben kivégezték.
„10 holnapi vizsgálatok után jövünk – úgymond – széltszakítani a királyaink palotájában véghezvitt gonosztettek fedező fátyolát. Le voilŕ donc connu, ce secret plein d’horeur.”*
Voltaire szomorújátéka: Zaďre, Acte IV. Scčne V.
Augustus 15.
A Nemzeti Gyűlés megsemmisíti a parisi Parlementnek 1781-ik esztendei majus 21. abbé Raynal elfogattatására adott parancsolatját.
Augustus 18.
Dupont* 31-ik előlülő.
Du Pont de Nemours, Pierre Samuel (1739–1817), fiziokrata közgazdász, Turgot munkatársa. Amerikába emigrált.
A Király, Chateauvieux és Schveizer nevű 3 regementek s a Mestre de Champ lovasság fellázad Nancyban. – Ezen pártütők fejei biróiképp üldöztetni rendeltetnek.
Augustus 30.
De Jessé 32-ik előlülő.
Augustus 31.
Bouillé generalis linia katonasággal s a metzi nemzeti testőrző sereggel Nancy ellen megy. Ezen városnak egyik kapuja a Chateauvieux regementjével volt megrakva, amelly is tüzet ád a közelgető osztályokra, ezek visszaadván a tüzet, rohanást tesznek, s a Chateauvieux regementjét visszavonulni kénszerítik.
A király regementjének egy fiatal tisztje, Desilles egy ágyú szájának elejébe áll, amellyet a pártütők el akarnak sütni, s négy puskalövéssel megölettetik. (Journal de Paris, No. 296.)
September 4.
Necker leteszi a financzia főintendantjának hivatalát s helvetiai jószágába, Corpetre megy.
Ezen alkalommal tett írása a Nemzeti Gyűléshez. (Journal de Paris, No. 248.)
September 7.
Decretum, melly által az igazság kiszolgáltatásának módja elhatároztatik, s ezen holnap 30-ától minden Parlamentumok hívatalok folytatásától eltiltatnak. (Collection des Décrets, Tomus IV. pagina 34.)
September 13.
Bureau de Pusy másodszor (33-ik) előlülő.
September 20.
Halotti ünnep a Mars mezején Parisban, a Nancy előtt elesett polgárokért.
September 27.
Emmery* (34-ik) előlülő.
Emmery, Jean Louis Cloude, comte de Grozyeulx (1742–1823), jogász és politikus.
October 2.
Az 1789-iki 5. és 6-ik octoberi történetek eránt végbement büntetőprocedura következésében a Châtelet által béadott jelentésre elhatároztatik, hogy Orléans és Mirabeau ellen semmi vádnak helye nincs.
October 8.
A toulousi Parlament Vacationalis Kamarájának tagjai a 7-ik septemberi decrétumnak, ugyanazon holnap 25. és 27-ik napjain költ határozásaik által ellentmondanak, – emiatt azon tribunálnak elébe rendeltettek idéztetni, amelly haladék nélkül ki fog neveztetni a nemzetsértés bűnjeinek megbírlásokra.
October 10.
Merlin* (35-ik) előlülő.
Merlin, Antoine Cristophe (1762–1833), ügyvéd; 1791 októberében ő indítványozza az emigránsok vagyonának elkobzását.
October 25.
Barnave* (36-ik) előlülő.
Barnave, Antoine Pierre Joseph (1761–1793), ügyvéd, a nemzetgyűlés egyik legjelentősebb alakja. A királyhoz fűződő kapcsolatai miatt 1793-ban kivégezték.
A Châteletnek adott azon teljhatalom, hogy a nemzet felsége megsértéseinek bűnjei felett itélhessen, visszahuzatik. (Lásd: 14. october 1789.)
October 27.
De la Lucerne helyébe de Fleurieu neveztetik tengeri miniszterré.
October 28.
Decretum, melly által a király megkérettetni rendeltetik, hogy az Elsátiában residens herczegekkel tractatusokba lépjen.
November 8.
Chasse (37-ik) előlülő.
A parisi Departement választó gyűlésének kezdete, a bírák, azoknak képviselői s a Departementum igazgatóinak választása végett. (Journal de Paris, No. 50.)
Ezen gyűlés nevezi ki a parisi püspököt és plébánosokat is.
November 12.
Kettős viadal Castries (herczeg) és de Lameth Károly* deputatus között.
Lameth, Charles Malo François, comte de (1757–1832), részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, az északi sereg marsallja, emigrál, Napóleon alatt diplomata.
November 13.
Az elsőnek hotelje kiraboltatik.
November 16.
La Tour de Pin-Gouvernet, Jean Frédéric (1727–1794), 1789. aug. 4 óta volt hadügyminiszter.
Duportail, Lebčgue (1743–1802), Amerikát járt tábornok, La Fayette javasolta hadügyminiszternek.
November 21.
Lameth Sándor* (38-ik) előlülő.
Lameth, Alexandre Théodore Victor, comte de (1760–1829), részt vett az amerikai függetlenségi háborúban, 1792-ben az északi hadszíntéren osztrák fogságba esett.
Champion de Cicé bordeauxi érsek nagy pecsétőr hellyébe Duport de Tentre* neveztetik.
Duport De Tentre, Marguerite Louis François (1754–1793), 1790 novemberétől igazságügyminiszter, 1793-ban kivégezték.
November 27.
Decretum, melly által elhatároztatik az esküvés formája, mellyet minden közhivatalban lévő pap letenni tartozik.
November 30.
Lambert hellyébe De Lessart neveztetik a financziák general controlleurjévé.
Decretum, melly által elhatároztatik, hogy a papság pensiói pontosan fizetessenek.
December 5.
Petion de Villeneuve* (39-ik) előlülő.
Pétion de Villeneuve, Jérôme (1756–1794) ügyvéd; 1791 novemberétől Párizs polgármestere.
December 18.
A Nemzeti Gyűlésnek jelentés tétetik az aixi zavarok eránt.
December 19.
Bonnai harmadszor választatik előlülővé, de el nem fogadván a tisztséget,
D’André másodszor (40-ik) előlülővé választatik.
December 21.
J. J. Rousseaunak egy emlékszobor rendeltetik a nemzet költségén.
December 30.
Decretum, melly által a hasznos találmányok szerzői az azok eránt birandó tulajdonosi jussról bizonyossá tétetnek
1791
Januar 2.
Emmery másodszor (41-ik) előlülő.
Januar 14.
Negyedik hivatalos jelentése a Nemzeti Gyűlésnek a nemzethez a papoknak polgári alkotmányokrul, szerzette Mirabeau (lásd: 3. Majus 1791.).
Januar 16.
Abbé Gregoire* embermenilli plébános, Nancy-i deputatus (42-ik) előlülő.
Grégoire, Henri (1750–1831); 1791-ben elsőnek esküdött fel a papok polgári alkotmányára.
Januar 27.
Clermont Tonnerre gróf egy „monarchicus” club előlülőjévé választatott.
Sk. ered. Orsz. Széchényi Könyvtár.
Kézirattár Oct. Hung. 604. sz.
Kézirattár Oct. Hung. 604. sz.
A kézirat itt végződik, de lap alján; az eredetiben valószínűleg folytatódott.
Egybekötve a kézirattal egy német nyelvű töredék Kossuth kézírásával: Ursachen und Entwickelung der französischen Revolution, 16 kisalakú oldal, befejezetlen. A cím alatt a szerző, ill. a forrásmunka címe olvashatatlanul ki van húzva. A kézirat nyelve kifogástalan irodalmi német, nyilván másolat lehet, s nem Kossuth saját alkotása.
