15. Kelet nélkül. [1828 előtt.] Kossuth római és görög jegyzetei. Némelly különösségek, mythusok s szokások feljegyzése a római s…
15.
Kelet nélkül. [1828 előtt.]
Kossuth római és görög jegyzetei.
Némelly különösségek, mythusok s szokások feljegyzése a római s részint görög időkből.*
Kelet nélkül. [1828 előtt.]
Kossuth római és görög jegyzetei.
Némelly különösségek, mythusok s szokások feljegyzése a római s részint görög időkből.*
A kézirat keletkezésének időpontjára az írás sajátosságain túl nincs támpontunk.
Atalanta, Schöneus scyrusi királynak leánya,* ki akarván minden házassági egybeköttetést kerülni, kérőinek feltételül tette a véle való versenfutást, úgy hogy kérője fegyvertelenül, maga dárdával fegyverkezve fussanak s keresztül szúrhassa amazt, ha utolérendi. Többeket feláldozott már vak dühének, míglen Hyppomenes, Vanusnak legbecsesebb ajándékát, három aranyalmát vetvén futás közben Atalantának elébe, ezt a csábító szép kincs felemelése által annyira hátrahagyná, hogy utól nem érhetvén győzne.
Ez a mondának a boeotiai változata. A monda arcadiai változatában Atalanta Clymene és Jasus leánya, legyőzője pedig Melanion.
*
Nessust Hercules,* hitvesének hűségtelenségre birásáért, mérges nyíllal sebhedte, Nessus gondosan felszedvén a nyílról csepegő vért, azt olajjal keverve Dejanirának adta, mint bizonyos eszközt férjének, Herculesnek minden idegen szerelemtől leendő visszatartóztatására. Később, hogy Hercules Jolére vetette indulatját, Dejanira a gondosan tartogatott írral békente áldozó ingét férjének, s ezáltal olly szörnyű fájdalmakat okozott nékie, hogy ez dühének súllyát nem tűrhetvén, öngyilkosa lenne. Dejanirát a kétségbenesés fájdalma arra birta, hogy magát felakasztaná.
Hercules, Herakles, a görögök mondabeli nemzeti hőse; az általa elvégzett tizenkét feladat a nehézségeken győzedelmeskedő emberi akaraterőt példázza.
*
Alitheát, a valóság (Wahrheit) istenasszonyát Roma Veritas név alatt imádta. Saturnusnak* volt leánya, s Apollónak* szoptató daykája. Egy tekintetes, de rosszúl öltözött asszony formába képzették, aki erős fényt terjesztett maga körül, s csillag gyanánt tűndöklő szemekkel birt.
Saturnus v. Kronos, a görög mitológia szerint a világ ura; fia Zeus megbuktatta és elfoglalta helyét.
Apollo, Zeus fia, a görög mitológia egyik főistene, a rend, a szépség, a művészetek védője.
*
A tiszteletre méltó Plátót Silanion* kőfaragó mesterül metszette kőbe, s a szobor Athénának tudományos egyesületű épületjében tartatott.
Silanion, görög szobrász, az atikkai iskola képviselője.
*
Sophrosinénak nevezik a mértékletesség istenasszonyát.
*
Saturnusnak tiszteletére évenként öt napokig, 19-ik decembertől kezdve játékok tartattak Rómában Saturnalia név alatt. Barátok s esmerősök e napokban ajándékokat küldöttek egymásnak, s a gazdagok gyakran nagyon becseseket. Ámbár Publicius* törvénye szerént azon ajándékoknak csak viasz gyertyákban kellett vala állniok, annak emlékezetire, hogy Saturnus az értelem s tudományoknak első világát terjesztette Itáliára, ezen alkalmatossággal a nevezetesebb rómaiak gazdag vendégségeket adtak, amellyek alatt a házi gazdák közönségesen részint elmés, részint tréfás jutalom kérdéseket tettek fel vendégeiknek, ha felelet nélkül maradt valamelly kérdés, a jutalom Saturnusnak adatott ajándékul (azaz Saturnus papjainak). Illyen vendégséget adott Cälius Balbinus consul, Hadrian császár* ideje alatt, ahol a császár s más nagyok jelenlétekben Marcus Aurelius későbbi örök hírű római császár* mint 18 esztendős ifjú a következendő három kérdést következőleg fejtett meg:
C. Publicius Bibulus, az i. e. III. század elején néptribun.
Hadrianus római császár (i. sz. 117–138), a római birodalom egyik legnagyobb uralkodója.
Marcus Aurelius római császár (161–180), az igazságos, szelid és kötelességtudó uralkodó példaképe volt az utókor előtt.
– 1-ső kérdés: Miért hallgatnak az oraculumok a mái időben? Felelet: Szóllottak azok, még a természet hallgatott, vagy nem értetett, most érthetőbben szól ez, s az ellenben lévő istenek hallgatnak, a régi rómaiak nemes büszkeségeket követvén, akik hazugságon vagy csaláson soha sem találtattak. – 2-ik kérdés: Micsoda eszközök által hozattathatna helyre Rómának hajdani nagysága? – Felelet: Bizton Saturnusnak vihetnétek a jutalmat, ha nem tudnám, hogy barátok s szabad férfiak közt szólok. Tehát: a helyett, hogy az erkölcsöket vetitek a törvények alá, építsétek erkölcsre a törvényt, adjatok polgári lelket a katonának, adjátok a haza hangja iránt való engedelmesség lelkét a vezéreknek, kössétek minden polgár magános interesséjét egybe a közönséges interessével, s vegyétek el a meghódított népektől a római polgárságot, s vissza hoztátok a Curiusok s Cincinnatusok idejét,* – 3-ik kérdés: Melly nap volt Rómára nézve legörvendetesebb Domitiánnak* halála olta? Felelet: A 849-ik esztendő october 19-dike (Domitian 18-ik octoberben öletett meg), mert eléggé római vagyok, hogy azt hidjem, hogy egy tyrannus halálát követő első nap minden rómainak legörvendetesebb. Cälius Balbinus a császár jelenlétét tekintvén reménylette, hogy Hadriánnak a thrónusra lépését mondandja Marcus a legörvendetesebbnek, folytatta kérdését.
A két nemzetség tagjai közül különösen M. Curius Dentatus (i. e. 290–272 között ismételten conusl) és L. Quinctius Cincinnatus (i. e. 460-ban és 458-ban dictator) emelkednek ki; mindketten az ó-római egyszerűség, önzetlen erkölcsösség és a közösség iránti áldozatkészség példaképei.
Domitianus római császár (i. e. 81–96), a zsarnoki önkényuralom megtestesítője.
Marc Aurel: Ezután azon napot tartom legszebbnek, amellyen a legjobb Traján* magát a tanácsba esküvéssel kötelezte le törvényeink megtartásokra.
Trajanus római császár (98–117), sikeres háborúk, anyagi és szellemi virágzás jellemezték uralkodását.
Egy tanácsbeli Marc Aurelhez: Elfelejted, hogy jelen van a császár, mit mondál Trajánról?
Marc Aurel: Aminek mind előtted, mind a császár előtt megfelelhetek.
Cälius Balbinus: Nem tudsz ezen két örvendetes napnál minden római polgárra nézve szebbet s boldogabbat?
Egy lovag (Ritter) Marc Aurelhez: Hadriánnak császárrá lett kinevezetetése napjait.
Marc Aurel: Mondd ha kedved tartya, hizelkedni nem tudok.
Lovag: Téged, nem engem kérdeztek.
Marc Aurel (hangosan): Én szebbet nem tudok, de ezen nemes s okos lovag Hadrián császárrá lett kineveztetése napját a legszebbnek tartya, s én nem vívok véle a jutalomért.
Hadrian: Bárcsak valahára meggyőződnének arról az emberek, mennyire utáljam a legfortélyosabb hízelkedést is. Marc Aurel nyerte meg a jutalmat, egy borostyánkoszorút, Zeno* munkáinak leirását, s Trajánnak egy mesterkéztől, smaragdra metszett képével diszeskedő aranygyűrűt.
Zenon, több ókori görög filozófus és történetíró neve.
*
Juno* a thebaik iránt haraggal viseltetvén, a phiceumi hegyre, közel Thébához, helyheztette a Sphinxet. Ez a thebaiknak ezen a musáktól tanult találós mesét adta fel megfejtésre: Micsoda állat az, amelly hanggal s alakkal bir, s emmellett reggel négy, délben két s estve három lábon jár? Sokan, nem lévén szerencsések a megfejtésben, széltszaggattattak a Sphinxtől, a király, minekutána önnön fiát is hasonló sors érte, testvérét Jokastát s birodalmát ígérte jutalmul a mese megfejtőjének. Ödipus* megjelent s eltalálta, hogy embert rejtsen a mese. Erre a Sphinx szirtjéről hanyatt homlok rohant le, Ödipus pedig elnyerte az igért jutalmat.
Juno, a görögöknél Hera, a mitológiában Zeusnak a nővére s egyben felesége is.
Oedipus, a görög mondák szerint Thebae királya; tudtán kívül megöli apját, feleségül veszi saját anyját, s ezzel kihívja a sorsot maga ellen.
*
Aki a görögöknél nem a felelőség parancsára, sem pedig a szégyen nemes félelméből, hanem puszta gyengeségből ölte meg magát, jobb kezének testétől lett elvágásával büntettetett. Szégyent tarták a legnagyobb szerencsétlenségnek, gyengeséget a legnagyobb gonoszságnak. – Rómának első császárjai büntetlen hagyták az öngyilkosságot, ha gyengeségből történt, de ha a szégyen vagy büntetés félelmébül eredt, minden birtoknak elfoglalásával büntették. – A törvényt sértődni hidték, ha az, aki vétkezett, a törvény által mondott vagy mondhatott büntetést halállal kerüli ki.
*
Augustusnak tiszteletére minden esztendő januárius 16-án játékok tartattak Ludi palatini név alatt.
*
Tempestas név alatt tisztelték a rómaiak az égi háborút, temploma a város első osztályában állott (prima regio Urbis), L[ucius] Scipiótól* építve, aki annak építését egy Corsica mellett szenvedett tengeri veszélyből lett szabadulásakor fogadta fel; egészlen fekete bárányokat áldoztak ezen istenasszonynak.
L. Cornelius Scipio consul i. e. 239-ben foglalta el Corsicát.
*
Antiochiának elővárosában volt a castiliai forrás, ezen tulajdon forrás által igérte az Orakulum Hadriánnak a legfőbb hatalmat, mikor még Traján alatt a syrus legióknak parancsolója volt. Köszönetül nagy kövekkel dugadta bé a forrást, hogy senki se nyerjen ott többé jövendölést.
*
Hadriánnal elhitették seborvosai, hogy ha egésségét kivánnya, egy őrültet kéntelen elkergetni, s magát annak helyére tenni. Ő tehát Orestiát, Thráciának egyik városát Hadrianopolisnak nevezte, azt hivén, hogy elkergette a veszett Orestest,* s magát tette légyen hellyére.
A mondabeli Orestes atyjának, Agamemnonnak gyilkosain bosszút állva saját anyját is megölte, s ebbe beleőrült.
*
A régieknek minden babonás szokásai közt egy sem érdemel több türedelmet a bölcstől, mint amelly az emberi nemzet jóltévőit isteneik számába helyheztette; a háladatosságra, ama legnemesebb emberi érzésre építve, sok nagy férfiakat teremtett, akiket ezen tisztelet elnyerése vágya nagy tettekre határozott. Kár, ökökre kár, hogy ezen tiszteletes szokás az elallyasodott Rómátul, az emberi szív gyalázattyára, a hizelkedés adójává, a keresztény Rómátul pedig az emberi ész gyalázattyára az érzelgés (Schwärmerei) s babona győzedelmévé alacsonyattatott!!
*
Hadrian császárnak halála után a Római Tanács ellene szegezte magát a Hadrián istenesítésének, s erősen kivánta minden törvényeinek eltöröltetését. A kegyes, bölcs Antonin császár* reábirta a Tanácsot mind az istenesítésre, mind törvényeinek megerősítésére. Hadrian hálószobájában olly ember volt, mint Tiber, Claudius és Domitian, de a Forumon bölcsebb uralkodó, mint ezek. Méltán védelmezte Antonin az ő törvényeit, mert jók voltak, de méltó volt a Tanácsnak utálattya is, mert meg volt győződve, hogy az erkölcs s politicának nemcsak a törvényekben, de a törvényhozó magaviseletében is egyesítve kelletik lenni!! Illy lassú az emberi elme előmenetele, hogy csak a mi időnkben ért azon szép s kedveltető valóság feltalálására, hogy az uralkodókat csak a közönséges, publicus élet, nem pedig erkölcseik után kellessék megítélni, becsülni!! Hinc tantae lacrymae!!
Antoninus Pius római császár (138–161), Hadrianus fogadott fia és utóda.
*
A római quaestorok több foglalatosságai közé tartozott a Tanács által a császárnak vagy követeknek rendelt ajándékoknak általadása is.
*
A tíz esztendei számkivetések, mellyekkel Athena polgárjai nagyobb tekintetű, de utált polgártársaikat, de gyakran hőseiket s jóltevőiket is büntették, ostracismusnak neveztettek. Szükség volt erre legalább hatezer polgárnak megegyezése, akik a bévádoltnak nevét cserepekre írták. Midőn az igazságos Aristides* erre büntettetett, és egy őtet nem esmérő s irást nem tudó polgártól megkérettetett, irná a cserépre Aristides nevét, hallgatott a bölcs, s hallgatva tellyesítette a polgár kivánságát.
Aristeides (i. e. 540–467) athéni államférfi; Themistoclesszel támadt ellentétei miatt 484-ben cserépszavazattal száműzték, de néhány év múlva visszahívták.
*
A nép tribunusai csak igen kevés üdőre távozhattak el Rómábul, ha éjfél után elutaztak, másnap éjfél előtt vissza kellett térniek. – Éjfél utáni egy órát tertiae vigiliae noctis hívták.
*
Rutilianus paphlagoniai helytartó (procurator) egy olly csudálatos ember volt Antonin császár ideje alatt, aki előtt a theosophia s titkos tudományoknak legnevetségesebb ostobaságai is a leghitelesebbek voltak. Ha valamelly felkent vagy koszorúzott követ megpillantott, mély tisztelettel letérdepelt előtte, s magát oltalmába ajánlotta. Első hitvesének halála után Alexandernek, egy hires theurgicus impostornak leányát vette el, elhitetvén véle Alexander, hogy azt Selene istenasszonnyal nemzette. Igy írja le őt Lucián.*
Lucianus, Antonius Pius és Marcus Aurelius korának filozófusa; párbeszédes formájú társadalombíráló írásai közül kiemelkednek az istenekre vonatkozó dialógusok, amelyek a vakhitet és a babonákat teszik nevetségessé.
*
A branchydák oraculuma* nevét vette Branchustól, smikrus ifjától, ez azon pillantatban született, amint annya álmodta, hogy a lemenő napot szájában fogta fel. Apolló Branchus szépségébe szeretvén, ezt minden jövendőlés mesterségeire maga tanította. Ő és követői (Nachfolger) a dydymiaiaknak oraculum gyanánt szolgáltak, amelly Antonin üdejekor magát a delphusi orakulumot felülhaladta.
Didymában volt, Miletos mellett, a leghíresebb Apolló-szentélyek közé tartozott.
*
Amphilochus egy hires jövendőmondó a hősidőkből. Ciliciában Mallus városát építette, ahol kettős viadalra bocsátkozott Mopsussal, Apolló fiával, amellybe mindketten elvesztek. Halála után istenként imádtatott, s Kis Asiában több templomai voltak, mellyek közt a mallusi orakuluma végett leghíresebb volt.
*
Egy cohors katonaság 1000 emberből állott a rómaiaknál.
*
Egy udvarnok bévádolta Surát Trajánnál, hogy őtet, a legjobb császárt megölni szándékozik. A császár minden őröket eltávoztatott csarnokjátul, s Surát vendégnek hívatván, az egész napot s nagy részit az éjnek vele egyedül töltötte. Másnap udvarnokához így szólt: Ha Sura meg akart volna ölni, azt tegnap cselekedte volna.
*
Azt mondgya Cicero Brutusnak Caesar ellen tett öszveesküvésérül: „Egy gyermeki széndékot hősi bátorsággal vittek ki, döntve van a fa, de gyökerei élnek”, leginkább abban hibázott Brutus, hogy Cassius okos tanácsa ellenére Antoniust és Lepidust életben hagyta.*
Julius Caesart i. e. 44. márc. 15-én gyilkolták meg az általa megdöntött köztársasági államforma hívei, élükön Junius Brutusszal és Cassius Longinusszal.
*
Umbrae, árnyékoknak hivattattak a római vendégségeknél azon hívatlan vendégek, akiket egy vagy más a hívott vendégek közül magával hozott. Ezen elnevezésre Socrates adott alkalmatosságot, aki Agathonhoz hivatalos lévén, vendégségre Aristodemust magával vitte, amikor ez elébb belépett Socratesnél a házba, s mindenütt mint egy árnyék előtte futosott.
*
Dies atri: szerencsétlenség napjainak hívattak a rómaiaknál azon napok, mellyeken a Köztársaság valamelly nagy szerencsétlenséget szenvedett; a calendariumba szorgalmasan feljegyeztettek, mert akkor a praetor törvényt nem tarthatott. Ilyen volt a 8-ik october* is.
Ezen a napon esett el a Fabiusok nemzetségének 306 tagja a vejibeliekkel vívott ütközetben Cremera mellett, i. e. 479-ben.
*
Spurinna volt a neve azon haruspexnek (az áldozatra megöletett állatok beleinek megtekintője), aki Julius Caesarnak ezt kiáltotta: Ójjad magad a 15. martiustól. Ekkor feresztette meg Brutus a szabadság vasát Caesar mellyében, s ledőlt ez a Pompejus szobránál.
*
Quaesitoroknak neveztettek Rómában azon bírák, akik a tanács vagy a császár által különös esetekre kineveződtek. A büntető törvényszéknek előlülője pedig judexnek.
*
A hírnek pálmaágát kezében tartó legszebb leány volt a legfőbb jutalom, mellyel Sparta maga ifjú hőseit boldogította. A régi nemzetek közt legvitézebbek azok voltak, akiknél a törvény a szerelem gyönyörűségeit a virtus s bátorság béreül emelte. S ott az asszonyok bábok hellyett férfiakat neveltek s Lovelacok* helyett Agidast s Leonidásokat.
Lovelace: Samuel Richardson Clarissa Harlowe c. regényének (1748) főalakja, a szerelmi örömöknek élő lelkiismeretlen csábító típusa.
*
A Fortuna virginalis templomában áldozták fel a római menyasszonyok prémzett szűzi köntösüket, mellyet a lakodalom napja előtt a házi istenek (Lares) előtt magokról letettek.
*
A Quirinalis hegy egy Romának hét halmai közül, amellyen a Salustinanus kertek s más épületeken felül Flora istenasszony circusa s temploma állott.
*
A florális ünnepek alkalmával a leggyalázatosabb szégyentettek büntetlenül s közönségesen vitődtek véghez. S amint egykor Cato a censor* azon ünneplésen megjelent, csak ezen komoly, szoros erkölcsű férfiú iránt viseltetett tisztelet s nagyrabecsülés szolgált a népnek tartalékul azon kivánságban, hogy az asszonyok szokás szerint magokat nyilvánosan bérül adják ki. Favonius figyelmetessé tette Catot ezen tartózkodásra, s ez azonnal, nehogy a nép örömeit, amellyek iránt mindig kedvezéssel volt, tovább háborítsa, elhagyta a circust.
Marcus Porcius Cato Censorius (i. e. 234–149) római államférfi, történész és bölcselő, a régi, szigorú erkölcsökhöz való konzervatív ragaszkodás példaképe.
*
Penia, a szegénység istenasszonya.
*
Aidos, a lacedemoniak egyik istensége, a szemérmetességet képzette.
*
Arachne, büszke lévén a szövésmesterségbeli készségében, magával Pallassal* kivánt versen szővni. Pallas egy vénasszony képében jelent meg a hiú leánynak, s intette, ne ereszkedjen Pallassal versengésbe, de Arachne el nem állott szándékátul, s amint mind ő, mind az istenasszony szövéseiket elkészítették, az istenasszony pókká változtatta a felfuvalkodott szővőnét.
Pallas Athene, a hellén mitológiában az okosság, a tudományok és mesterségek istenasszonya.
*
Tertia Aemilia, az idősb Afrikánus* hitvese, ámbár tudná férjének egy scláv szolgálójával gyakorlott szerelmes egyetértését, mégis azt legkevésbé sem éreztette férjével, nehogy az africai világhódítót egy asszony a hívtelenség s bujaságért vádolhassa. Sőt olly kevésbé volt gondja a bosszúra, hogy a Scipiónak halála után azon scláv leányt a szabadsággal megajándékozván, egyik felszabadítottjának adná feleségül.
P. Cornelius Scipio Africanus maior.
*
A secularis játékok közönségesen csak minden században egyszer tartattak a birodalom és város örökké tartandó jó állapottyáért, de a császárok idejek alatt különböző okokbul majd gyakrabban, majd ritkábban tartattak. Augustus Róma városának 736-ik, Claudius* 799-ik, Domitian 840-ik, Antonin 899-ik esztendejében tartották. A legillőbb üdőnek látszott ezen ünneplésre aprilis hava, aratás körül, melly idő Italia minden lakosainak legalkalmatosabb volt. Áldozatok tevődtek a Pokol isteninek, a szülést segítő istanasszonyoknak, Tellus, Juno, Jupiter s Apollónak. Carmen saeculare Horacztól egy érdemes emléke ez ünneplésnek.
Claudius római császár (i. sz. 41–54), Caligula utóda.
*
Rómában bent senkinek nem volt szabad eltemetődni, és azért a rómaiak temetőhelyül az utakat választották.
*
A Metellusok hősi házát 290 esztendők alatt 19 ember között 2 pontificatus, 2 dictatura, 3 principatus, 7 censoratus, 9 triumphusok, 20 consulatus díszesítették.
L[ucius] Metellus* egy gyúlladás alkalmával a Vesta templomában megmentette a Palladiumot, de elveszté a tűzben mindkét szemeit. A Palladium egy kis metszett vagy öntött képe volt Minervának, ez hívódott a római uraság zálogának, minthogy Róma azt hitte, hogy mindaddig fenntartya más népek felett uralkodását, mig ezen kép falai közt megtartatik.
Lucius Caecilius Metellus consul, később pontifex maximus; i. e. 241-ben mentette meg a palladiumot.
Ugyanazon L[ucius] Metellus 78. évében életének főpappá választatott, és még 22 esztendőkig viselte hivatalát anélkül, hogy esküvéskor szava vagy áldozáskor keze reszketett volna.
Qu[intus] Metellus* híres macedoniakon nyert győzedelemről, s még híresebb maga mérsékléséről s emberszeretetéről. A becsület vetélkedése ellenségeskedésben tartotta Scipióval, az africai hódítóval. Amint ez erőszakosan megöletett, Metellus e hős testének kisértését megparancsolta fiainak, mert, úgymond, ma sem adhattyátok meg e kötelességet nagyobb rómainak. – Amint Centobrica városát ostromlaná, valahányszor a faltörőkkel közelítettek a városhoz, Centobrica lakosai Rotegenesnek, ki Metellushoz áltszökött, fiait tartották az ostromlók eleikbe, s azonnal visszaparancsolta az ostromlókat, készebb lévén bizonyos győzedelmével felhagyni, mint ártatlan vért ontani, s egy atyát fiai halálával megkeseríteni.
Quintus Caecilius Metellus Macedonicus mint praetor i. e. 148-ban győzte le Andriscust.
A legnagyobb Metellus hasonlóul Qu[intus] Metellusnak* hívatott. Igaz nagylelkűség tette őtet nemzetsége díszévé. Amint a megvesztegettetés miá váldoltatna, elfordíták birái a vádlevelekről szemeiket, s nem olvasák azokat, gondolván, hogy nem ezekből, de Metellus életéből kellessék becsületének bizonyítását venni. – Illy tekintetet szerez az embernek a rény. – Mint polgármester győzedelmeskedett Jugurthán, inkább seregeinél béhozott szoros tartalék, mint a fegyver rontó ereje által. Egy a haza javát sértő, Saturnin által tett törvényjavallatban meg nem egyezvén, számkivettetett, a fenhéjázó tribunus eldöntésével visszahívatott, s azon mosolygó arcczal tért vissza Rómába, mellyel azt kevéssel elébb elhatta.
Quintus Caecilius Metellus Numidicus consul, i. e. 109-től győzelmesen folytatta a Numidia királya, Jugurtha elleni háborút.
*
Cato, ama örök hírű Catonak ősapja, Hispaniában procuratornak választatván, csak három mártalékot vett kisérőül, s egy tengerentúli tartományba csak 500 asses nevű pénzzel – mintegy 6 tallér 6 g[aras] költséggel utazott.
*
Thrasea Pätus* halálra itéltetett Nerótul* s a Tanácstul, minthogy Nero megtartásáért s isteni énekhangjáért nem áldozott, Nerót megtámadta, midőn ez a római purpur gyalázatjára lárvába s burokba takarva kóborlott a nézőszíneken, mivel kiment a Tanácsbul, amint Agrippinának Nero parancsára tett megöletése* védelmeztetett, és a buja ocsmány vétkű Poppäanak* istenítése meghatároztatott. Valamint jó baráttyával, úgy beszélgetett a Tanács halálos itéletét nékie álthozó quästorral, a legörvendetesebb részvétellel hallotta, hogy veje, Helvidius csak számkivettetésre itéltetett, s amint ereit megnyittatván, a quaestor egy haldokló polgárnak nagy scénáját nem nézhetné, előhívta őt Thrasea s mondá: Nézd e vért folyni ifiú! Mert olly üdőkben élsz, hogy szükség a bátorságot, az állhatatosság példányaival erősíteni! S ekkor mégegyszer megcsókolá baráttyát Demetriust s elhunyt.
P. Clodius Thrasea Paetus szenátor, Nero i. sz. 66-ban ítéltetett halálra.
Nero római császár (54–68), az őrjöngésig fajuló zsarnoki uralom példaképe.
Julia Agrippinát, saját anyját, Nero 59-ben megölette, nem sokkal később ugyanezt tette feleségével, Octaviával is.
Poppaea Sabina, előbb a későbbi császár, Otho felesége; Octavia megöletése után Nero feleségül vette.
*
Kleanthes* még igen ifiu korában jött mint bajvívó (Fechter) Athénába, s ellenállhatatlan vágyat tapasztalt magában a bölcselkedésre. Minden életmódjától megfosztva egy kertészhez szegődött, annak a szükséges eltartásáért éjjel vizet hordott, hogy nappal a Chrysippus* tanításit hallhassa. Jó kinézése figyelmetességre késztette Athéna polgárjait, s az Areopagus elébe idéztetett, adna számot élése módjáról. Kleanthes kertészétől kisérve jelent meg a bírák előtt, s megmutatta nékik, mit nem képes tenni egy lelkének művelését igazán kivánó ifiú. Bámulták az Areopagiták Kleanthes szorgalmát, s 10 mirát nyujtottak nékie ajándékul, de ő Zeno javallatára el nem fogadta azt, s megelégedve folytatta elébbeni élete módját.
Cleanthes, sztoikus filozófus az i. e. III. század közepén, Zenon tanítványa.
Itt Kossuth téved: Chrysippos volt Cleanthes tanítványa, s halála után a sztoikus bölcseleti iskola feje az i. e. III. század végén.
*
Aemilius Lepidus* még gyermek korában a táborba ment, megölt egy ellenséget s megmentette egy polgár életét. Vitézsége jutalmául s tette örökösítéséül a Capitoliumon statua emeltetett a vitéz lepidusnak a Tanács rendeléséről.
Marcus Aemilius Lepidus néven négyen is szerepet játszottak Róma történetében; itt valószínűleg arról a Lepidusról van szó, aki Caesar híveként kezdte a pályáját és Caesar megöletése után Antoniusszal és Octavianusszal létrehozta a második triumviratust.
Sk. ered. Orsz. Széchényi Könyvtár,
Kézirattár, Oct. Hung. 607. sz.
Kézirattár, Oct. Hung. 607. sz.
