a) Június 23-i beszéde a megyei közgyűlésen a lengyelek mellett.
a) Június 23-i beszéde a megyei közgyűlésen a lengyelek mellett.
Az 1830. nov. 29-én kitört lengyel forradalom élénk visszhangot váltott ki a magyar társadalomban. Az ifjúság sorozatosan tüntetett a lengyelek mellett, országos gyűjtés indult meg a felkelés anyagi támogatására, önkéntesek jelentekeztek a szabadságharcban való aktiv részvételre, a megyék pedig, Bars megye kezdeményezésére, feliratokkal ostromolták a kormányt, hogy tegyen lépéseket a lengyelek megsegítésére. 1831 tavaszán és nyarán összesen 33 megye fordult ilyen felirattal a kormányhoz, köztük Zemplén megye is. Zemplén közgyűlése jún. 23-án vitatta meg a felirat kérdését, ekkor mondta el Kosuth alábbi beszédét:
Tekintetes Karok és Rendek!
Midőn Európának délnyugoti végpontjára tekintve a természetnek avulhatatlan jussait lábbal tiportatni s a vesztőhelyen ontott temérdek embervérről füstölgő mezőkön, alacsony rabszolgaságba süllyedett népeket a porban fetrengeni látunk,* megdobbanva rezzen vissza a nagy s nemes tettek szülőanyja, az emberi méltóság érzete. Egy fájdalmas tekintetet az éjszak felé, s felemelkedik csüggedő reményünk, nemes büszkeséggel érezzük, hogy emberek vagyunk, mert a hős lengyelek is emberek, akik annyi hallatlan nagyot, nemest, felséget tettenek. Vannak, kiket az örökítő história nagyoknak nevez, kiket a hálaadó maradék mint valamelly nemesb lényeket a gyarló emberiség köréből kiemelt s a félistenek sorába helyheztetett, s melly homályos árnyékban marad el minden, amit eddig nagynak nevezénk, a lengyeleknek névvel meg nem nevezhető nagyságok előtt! Századokig pihent az anyatermészet, még egy Deciust,* egy Leonidást,* s egy Zrinyit teremthetett, s im ahány lengyel, annyi Leonidás, annyi Decius. Ha ennyi polgári erény siker nélkül maradna, ha meg nem érdemlené a sors mosolygó helybenhagyását, bocsásson meg nékem a Mindenható, hogy kétségbe eshetnék a Gondviselés felett. Küzdve ama rettenetes hatalommal, melly az esméretes világnak egyhatod része felett nyujtja ki autocratori vaspálczáját, a kétségbeesés viadaljában hullanak ezrenként hazájokért, de nem! nemcsak hazájokért, egész Európa szabadságáért, mellyet az éjszaki colossus bilinccsel fenyeget, – a civilisatio diadalmáért, mellyet az éjszaki barbarismus vadságra kárhoztatott. Mi s velünk együtt a mindég dicső lengyelek, századokig védkőfalat képzettünk Európa népeinek a vad osmánok hatalma, a baromi tatárok dühössége ellen, sem Stambul, sem Szamarkánd nem fenyegeti többé a civilisalt világot, Pétervára az, hová borzadva tekint Európa, s aki csak szabadságát, a törvény hatalmát szereti, aki csak irtódzik az önkény ónkorbácsától, kétségbeesik annak meggondolására, melly veszély fenyegeti Európának minden thrónusait s népeit, ha a dicső lengyelek elhullván, holttesteikből hídat veret számtalan csordáinak a jeges tenger rettenetes ura, s Európának szelídebb vidékeit árvíz gyanánt önti el. – A lengyelek ügye egész Európa ügye, s bátran merem mondani, hogy aki a lengyelt nem tiszteli, aki áldást nem mond igazságos fegyvereikre, ön királyát, ön hazáját sem szereti. Most, midőn a lengyelek szabadsága, függetlensége a hajdannál is inkább hasznokra válhat Európa thrónusainak s népeinek, ámbátor az egész Európa interesséjét magában foglaló egyenetlen háborút mindeddig egyedül kéntelenek viselni, mégis ügyök szentségére, keblök bátorságára az Örökkévaló segedelmére támaszkodva, utolsó lehelletig állanak a világszabadságért, de igazságos bizodalommal néznek a hatalmasságokra s nemzetekre, s legszentebb igazsággal kivánhatják, hogy érettek nemkevésbé hangosan szóljon a politica szava, mint az emberiség kiáltása. Ne engedjük Tekintetes KK és RR, hogy bizodalmokban megcsalatkozzanak, s midőn a világnak csaknem minden polgára meleg részvéttel tekint a job sorsa méltókra, amit egyenként mindenikünk érez, fejezzük ki közönségesen, s mi, kiket sorsok közelebbről érdekel, polgári alkotmányunk igazaink legszebbikjét használva, folyamodjunk fiúi bizodalommal hazánk kegyes attyához, mert midőn a dicső lengyelek mellett szólunk, királyunk mellett, thrónusunk állandósága mellett, hazánk függetlensége mellett beszélünk, ezt megengedi alkotmányi rendszerünk, ezt parancsolja az emberiség s háládatosság.
Az utalás Olaszországra vonatkozik, ahol az 1831 elején kitört és átmenetileg sok helyütt győztes forradalmat éppen ezekben a hetekben fojtotta vérbe az osztrák seregek beavatkozása.
A Deciusok családjából Publius Decius Mus néven hárman is – apa, fia és unokája – beírták nevüket a római történelembe azáltal, hogy önmaguk feláldozásával vesztésre álló ütközetet győzelemre fordítottak.
Leonidas spártai király i. e. 480-ban maroknyi csapatával napokon át védte a thermopylei szorost Xerxes perzsa király óriási seregével szemben, s végül csapatával együtt hősi halált halt.
A constitutionalis ország szabad polgárjainak s nem rabszolgáknak hisszük lenni magunkat, legszentebb jussainknak egyike a szabad gondolkodás jussa, s ebből természetesen következik a szabad szólás igaza. A setétben lappangó árulás kerülje a napfényt érzeményivel, hogy biztosabban döfhessen, a szabad magyart megilleti a szabad szó, – mi! királyunknak hív alattvalói, de egyszersmind a törvényhozó test maiestásának részesei is vagyunk, s ha jussunk van a belső bátorságra s közjólétre ügyelni, mennyivel inkább jussunk sőt kötelességünk a külső politicai állás barometrumát figyelmes szemmel tartani, s midőn királyi székünk állandóságát, hazánk függetlenségét fenyegettetni látjuk, constitutionalis úton jó eleve módokról gondolkozni, hogy elidézzük fejünkről a közelítő zivatart. Ne vezérelje lépésünket a durva haszonkeresés, de midőn a dicső lengyeleket ősi jussaikba, mellyektől csak a politicus vétek jelével bélyegezett szentségtelen erőszak által fosztathattak meg, visszaállítani óhajtjuk, interesséjek a miénkkel, s ez viszont az egész civilisált Európa interessével egybenforr, s azon álláspontra helyhezteti a magyart, hogy midőn az emberiség s háládatosság érzésének hódol, egyszersmind hazájának s királyának java iránt tartozó kötelességét teljesíti, már pedig ha mindég tisztelést érdemel, midőn egyszabad nemzet szabadon mondja ki szabad véleményeit, e jelen nagy ügyben nemzeti közóhajtásunk kijelentését hazánk eránt tartozó polgári kötelességnek, a gyáva hallgatást polgári véteknek tartom. Induljunk el Tekintetes KK és RR ezen polgári kötelesség, induljunk az emberiség s a culminativus polgári erény iránt tartozó tisztelet biztos szempontjából, ne is tartóztasson bennünket kérelmünk sikerének bizonytalan volta, az erkölcsös ember s az erkölcsös nemzet sohase nézze azt, lesz-é tettének sikere, csak arra ügyeljen, hogy mit a kötelesség s erkölcs parancsol, teljesítse. Nem pártos lázadók mellett szólunk mi, szólunk egy olly szabad nemzet mellett, mellynek elnyomásához a pétervári authocrátornak fegyveres erőszaknál egyéb jusa fel nem forog. Egyéberánt is elmúltak azon keserves idők, midőn a nemzeteket lelketlen eszközöknek tekinteni, s nemzeti kivánságokat félrevetni lehetett, teheti azt legfeljebb a muszka czár, ő rabszolgák felett uralkodik s akaratja durva önkényinél egyéb törvényt nem esmér. Egy constitutionalis király egy hűséges s igaz ügy mellett minden áldozatokra kész szabad nemzet köz akaratját félre nem veti, félre nem vetheti. – Hogy szerfelett hosszas ne legyek, akár a lengyel fegyverek igazságát, akár az emberiség parancsát, akár hazánk s királyunk javát, akár a szabadító bécsi napért* tartozó háladatosságot, akár végre a múlt nemesi felkelés alkalmával némelly méltatlan hazánkfiai által nemzetünkre ruházott szenny letörlésének szükségét* tekintsem, lelkembe meggyőződöm afelől, hogy nemzetünk becsületének sérelme nélkül el nem mulaszthatjuk, hogy Bars vármegyének dicső tettét minden kitehető erővel s azon hozzáadással ne támogassuk, hogy ha Felséges Urunk alázatos kéréseinknek következésében e nagy tárgy felett hív magyarjaival mihamarébb országosan tanácskozni méltóztatik, minden kitelhető áldozatokra ezer örömmel készek leszünk. Kérjük meg királyunkat, hogy ezen lelkes készségünket a constitutionalis úton használni, addig is pedig a hős lengyelek igazsága mellett, amint bölcsessége szerint legjobbnak látandja, hathatósan közbenjárni méltóztasson. Feleljünk tisztelő őszinteséggel barsi hazánkfiainak, tegyük bizonyosakká azon nemes megye Rendeit, hogy lelkesedésekben teljes mértékkel osztozván, sajnálkozva örvendünk, hogy ezen emberi s polgári szent kötelesség teljesítésében minket, kiket a tárgy közelebbről érdekel megleőztenek. Ezeknek kidolgozására a hasonló tárgyakban bévett szokás s a felelésnek egyes személyre nem hárítása tekintetiből kiküldöttséget neveztetni javallok, s alázatos előterjesztésemet, azon vállalástétellel rekesztem be, hogy éltem utolsó pillantatjáig a hős lengyelek igazságos fegyverére áldást boldogságot s ezer szerencsét kívánok.
1683. szept. 12-e, amikor Sobieski János lengyel serege Lotharingiai Károly seregével együtt felszabadította Bécset és tönkreverte az ostromló török sereget.
Az utalás az 1809-i nemesi felkelésnek a győri csatában történt balsikerű szereplésére vonatkozik. A felkelés történetét – benne a zempléni felkelők szereplését is – levéltári anyag alapján feldolgozta Rugonfalvi Kiss István: Az utolsó nemesi felkelés c. kétkötetes munkájában, Bp. 1909.
Egykorú másolat. OL, Kossuth Gyűjtemény II. D.
Közli – az Orsz. Széchényi Könyvtár kézirattárában levő másolat alapján – Kovács E.: A lengyel kérdés a reformkorban. Bp. 1959.
Közli – az Orsz. Széchényi Könyvtár kézirattárában levő másolat alapján – Kovács E.: A lengyel kérdés a reformkorban. Bp. 1959.
