d) Kossuth julius 17-i jelentése Dókus László alispánhoz a sátoraljaújhelyi helyzetről; nézetei a kolera terjedésének okairól, ja…
d) Kossuth julius 17-i jelentése Dókus László alispánhoz a sátoraljaújhelyi helyzetről; nézetei a kolera terjedésének okairól, javaslatai a legsürgősebb teendőkre.
Tekintetes Első Alispány Úr!
Szomorú foglalatosságaim közepette kevés üdőm marad, hogy tekintetes első alispány urat az epekórság tárgyában kirendelt sátoraljaújhelyi felügyelőség munkállódásairól környűlményes pontossággal alázatosan tudósíthatnám, de e tárgyban talá mégis jobb valamit, mint semmit sem tenni, méltóztasson tehát ezen szempontból tekinteni ezen alázatos hívatalos jelentésemet, mellyel lehető haszonvétel végett szomorú tapasztalásom resultatumait is egyesíteni bátorkodom.
Mi a várost 12 osztályra különöztük el, s a helybéli lakosok közül minden osztályra egy nemes s egy tehetősebb polgár comissáriust neveztünk, akik az osztályaikat egymást felváltva szünetlen figyelmes szemmel tartván, a betegeket, hogy haladék nélkül orvoslást nyerjenek, a szükölködőket, hogy tápláltassanak, a halottakat, hogy eltakaríttathassanak, minékünk kirendelt felügyelőknek, amint magunk között a munkásság tárgyát felosztottuk, béjelenteni hit alatt tartoznak, s mi a fáradságnak közepette lankadó erőnknek minden kitellhető tehetségével azon vagyunk, hogy minden baj, melly városunkban s városunk határában segedelmet kíván, idején korán tudtunkra esvén, a mirigynek terjedését lehetőképpen gátoljuk, s boldogtalan polgártársainknak enyhülést, orvoslást, ápolást, vigasztalást nyújtsunk.
Az érdemnek méltó elesmérésével kell itt említenem Dánielisz és Breznay* orvos doctor uraknak fáradhatatlan munkásságokat, akik felosztván a várost magok között, naponként házrul házra látogatják a betegeket, és még egyike ezt cselekszi, a másika tárt ajtóval ül odahaza, hogy a csoportonként tódulóknak orvosi segedelmet nyújthasson. Nem mellőzhetem el, hogy Fekete Pál felügyelő collegámnak heroikus resignációjával egybenkötött nemeslelkűségét meg ne említsem, ki is a cholera nyavalyában sinlődők részére elrendelt s felvigyázása alá bízott kórházat naponként számtalan ízben meglátogatván, a halomra szaporodó betegeknek, haldoklóknak közepette forog, s pontosan felügyel, hogy az orvos uraktól naponként kiadni szokott utasítás szerént a kórház seborvosa, s a beteg ápolók a szenyvedők felsegéllésére mindent megtegyenek. Ezen seborvos Altser, ki bizonyos vétsége miatt a megye fogházában lévén, általunk ezen rendkívül való szükség esetében a kórházhoz rendeltetett, s rendeltetését nemcsak szívesen fogadta, da azólta untalan a kórházban lakván, nemcsak dicséretet, de felsőbb helyen is reflexiót érdemel.
Valószínűleg azonos azzal a Breznay István nevű orvossal, aki később Kossuth hugát, Karolinát vette nőül.
Immár 20-ik napja, hogy városunkban a cholera nyavalya dühösködik, s ámbátor naponként és megszűnés nélkül a betegek, halottak s gyógyulók közepette forgom, és így, ha valaki, én bizonyára legjobban esmérhetem városunk egésségbeli állapottyát, fájdalom, mégis biztosan nem állíthatom, hogy a nyavalya mérge alábbhagyott, mert midőn egy nap a legjobb reménységgel vagyunk, a következő éj új aggodalomra kénszerít. 12-ik júliustól olta, midőn utolsó jelentésünket tettük,* a mái alólírt napig a betegek száma szaporodott 135-tel, a halottak száma szaporodott 52-vel, és így a betegek száma öszvesen kiterjed 468-ra, a halottak száma pedig 154-re, kiknek is individualis feljegyzését naprul napra ·/. alatt ide rekesztvén, valamint szinte a ·//. alatt* a veszteglő ház lajstromát.
A bizottságnak ez a jelentése nem ismeretes.
Vö. a jelentés utóiratával.
Mi mindazt, ami csak az epekórság tárgyában felsőbb helyrül rendeltetett, a lehetőségig tellyesíttyük, minden kitelhető módokkal azon vagyunk, hogy minden individualis betegség kifejlésében tudtunkra esvén, azonnal orvosi segedelem nyújtasson. Gondviselésem alatt több betegápoló asszonyok vannak, kiket a szükséges helyeken használunk, több szekerek, s bérben fogadott emberek, kik a mezőkön, szőllőhegyeken, utczákon s a városban szerteszéllyel elerőtlenedő szerencsétleneket parancsolatomra azonnal a kórházba viszik; a gyanús házak és személyek annak rendi szerént őrizet alá tétetnek, a szűkölködők, éhezők városunk tehetősebb lakosainak nagyérdemű segedelmi készségekkel is tápláltatnak, a halottak (foglalatosságom legszomorúbb tárgya) a Torsáson, s ismét hogy a szerfeletti gyorsasággal büszhödt rothadásba menő holttestek a város alsó végéről is végig a városon közirtódzással ne hurczoltassanak, a Bibérczen is kirendelt temetőhellyeken különösen e végre bérbefogadott emberek és szekerek által eltakaríttatnak.
Ragadós-é ezen nyavalya vagy sem, laicus létemre egészen bizonysággal nem állíthatom, s midőn egyrészről tökéletesen igaz, hogy az első, ki városunkban ezen nyavalyába esett, Tokajból jött már akkor, midőn Tokajban világos jelei tapasztaltattak a cholerának, valamint az is, hogy a kórházakban a betegápolók közül eddiglen hárman meghaltak, – úgy más részről tagadhatatlan, hogy a betegeknek a kórházba hordására, s a halottak eltakarítására kirendelt emberek közül még eddig egy sem betegedett meg, – az elzárt házak lakói, amellyekben a cholera nyavalyának harmadik, legveszedelmesebb stadiumában szenvedő betegek feküdtek, vagy éppen meg is haltak, legtöbbnyire igen egészségesek, s közöttök vajmi kevés betegség és halál történik, ámbátor a házaknál volt betegekkel s megholtakkal közvetlen érintésben voltak. De hogy Fekete Pál urat, ki mindég a kórházban van, ne említsem, magam is naponként száz meg száz beteget látok, az utczákon leroskadóknak, gyakran, még a szekér megérkezik, magam adom be a Leo porait,* a veszteglő házba naponként legalább kétszer elmegyek, a gyengélkedő félbetegekkel rendre beszéllek, a betegekkel, halottakkal bánó emberekkel mindenkori közvetetlen érintésben vagyok, mégis bár legerősebb testi alkotással nem áldott meg a természet, s a praeservativákat* annyira nem használom, hogy gyakran, midőn hajnalban a segedelmet kívánó bajok megszaporodnak, éhgyomorral futom be a fél várost, Istennek hálá a cholerától eddig ment vagyok s tűrhető egészséggel élek.
Bismuthum subnitricum, egy Leo nevű osztrák orvos által a kolera ellen ajánlott gyógyszer.
Elővigyázatossági intézkedéseket.
Ezek s mindennapi szomorú tapasztalásaim, mellyeket inkább tapasztalni, mint leírni lehet, ezen resultatumokra vezérlik individualis meggyőződésemet:
1-ör: Tavaly mihellyest valaki legkisebbé is megrontotta gyomrát, megátalkodott hideglelésbe, harmadévi vérhasba esett, – most az atmosphaerának-é vagy élelemnek, avagy testi constitutiónak állapottya ollyas, hogy mihellyest valaki csak legkisebb egészségbeli változást érez is, azonnal kisebb vagy nagyobb mértékben közelít a cholera jelenségeihez. Az élelemnek olly mértékletes módja, amelly másszor tellyességgel nem volt ártalmas, most mihamar gyomorfájást okoz. Egy kis gondatlanság járuljon hozzá, kész a cholera, a verőfény örökös izzadásba hozza az embert, egy hirtelen híves szellő vagy esső dühös bántással érinti a nyílt porusokat, s különösen itt van minálunk legalább a cholerának valóságos fészke, a terhes mezei s szőllőhegyi munkában eltikkadó és rettenetes forróságban kint, a szabad verőfényen ellankadó munkás napiszámos igyék egy ital hideg forrásvizet, egy pár fertály óra mulva tökélletesen eltompulnak minden érzékei, lessik lábáról, s kevés idő mulva szekeren kell a kórházba vitetni. – Én orvos nem vagyok, nem merem hát állítani, hogy az epekórság nyavalyája érintés által is nem közöltethetik, de úgy tapasztalom:
2-szor, hogy az érintés által való elragadásra subjectiva receptibilitás* kivántatik, s ezen receptibilitást legnagyobbnak tapasztaltam azoknál, akik vagy éhség, szűkölködés, egészségtelen eledelekkel való élés által elgyengűltenek, vagy a tavalyi tartós hideglelések által minden velőbül kiaszottak, vagy végtére, akiknél a képzelődő tehetség, a személyes félelem és irtózás által feléllesztve, a szívet örökös bozadásban, irtódzásban s rettegésben tartja. Gyakran tapasztaltam, hogy midőn valamelly kedvetlen s közelébbrül érdeklő hírt hallanak az illyes félénkek, sebes szívdobogást kapnak, a vér mintegy megrezzenni látszatik ereikben, s ezt gyakran a tagoknak eltompulása (Lähmung) követi, s nemcsak az érintéstől, de a gondolattul is reájok ragad a cholera. Hátha még egy beteg kínlódásának, egy halott kivitelének látása hozzákerül, a szegény ember eleven képzelődése mellett menthetetlen odavan. Számos illyes eseteket tudnék előhozni, ha időm engedné, ahol puszta képzelődésbül epekórságba estek az emberek, s ha a biztatás szivek félelmét el tudta altatni, kevés szerek mellett is kigyógyultak, ellenben Leonak minden porai, minden fűlevek, szeszes frotirozások, synapismusok* mellett elhaltak. Balásházy János úrnak egy éltes kertésznéje cholerába esett, korán a kórházba vitetett s megholt. Leánya véle semmi érintésben nem volt, s amint anyjának halálát tudtára adták, kétségbeesés között kiáltá, hogy nékie is meg kell 24 óra alatt halni, mert az annyával egy gerlicze szívet felezve megevett; ép volt a leány s egészséges, s mégis 24 óra alatt minden orvosi segedelem mellett is meghalt, – szolgáljon ezen egy példa száz helyett azon állításom támogatására, hogy a cholerát minden érintés nélkül is el lehet kapni, s a legveszedelmesebb érintés mellett is csak úgy lehet tőle félni, ha az éhségtől vagy tartós betegségtől avagy (éspedig ismételve mondom) különösen a félelemtől testünkben a nyavalya elfogadhatására előleges praedispositio vagyon.
Egyéni fogékonyság.
Hólyaghúzó szer.
3-or: Állíthatom, hogy Újhelyen alig van egy ember, aki ezen veszedelmes napok lefolyta alatt kisebb vagy nagyobb mértékben egészségbéli változást nem szenvedett volna, a legmértékletesebb életmódja mellett is, de ezen bajon 3 gran Tartar Emeticum közönségesen segít, segít ez még azon betegeknél is magában és egyedül, akiknél in primo stadio már világosan jelenti magát a cholera. Valamint azt is állíthatom, hogy midőn már a hányás, laxálás s görcsök is elővették a beteget, úgy lehet mondani, csaknem bizonyos sikerű a Leo receptje, ha a betegnek gondos ápolása van, szorgalmatosan frotiroztatik, s hasára (igaz, nagyon kínos fájdalmú) synapismust kap, ha ez hólyagot húz, a Leo porait szedi s mentha herbathét iszik, megmarad a beteg, csak a meghűtéstől, hideg italtól őriztessék. Ezen betegség különösen gondos ápolást kíván, azomban ez magános házaknál a körűllévők félelme, a kórházban pedig az elrendelés hijánosságai miatt csaknem eszközölhetetlen, s innen a halottak számának nevekedése. Hogy egy kórház csak 8–9 ezer embernyi népességű városnak számára jól s a medica politiának mindenekben megfelelőleg rendeltessen el az epekórság esetére, erre legalább 15000 Ft. s minden beteghez két ápoló kivántatik, akik őtet szünet nélkül spiritussal dörgöljék, őrizzék, ápolgassák. Ez nálunk lehetetlen, ahol legnagyobb részben csak keresztényi segedelmekből tartatik fel a kórház. Azomban mégis a mai napig már 36 gyógyulót vettem által ezen hijános kórházból a veszteglőbe, melly hijány egyedül a felvigyázó s orvos uraknak, úgy a munkás seborvosnak megbecsülhetetlen fáradozásai által lehet valamennyire pótolható.
4-er: Midőn a mint fellyebb említém, a fékénkség, s irtódzás a betegség elkapására nézve olly nagy, s merem állítani, minden másoknál veszedelmesebb béhatást gyakorol, ezen félelemnek s irtódzásnak még egy más nem kevésbé iszonyú rossz oldala van, ti. amint Fognio doctor úr városunk felett kimondá az itéletet, a kevesünktől hallott hír nyíl sebeséggel szárnyalt el a városban, s a nép szörnyű rettegésbe jött, ezen rettegés a legfelsőbb polczot érte el, midőn tekintetes első alispány úr hivatalos kötelességnél fogva Újhelyt idehagyni kénteleníttetett, nem azért hozom ezt elő, mintha gáncsoskodni akarnék, mert ezt tennem nem is szabad, nem is illik, s ha tenném, igazságtalanságot követnék el, tekintetes első alispány úrnak ezt tenni kétségkívül kellett, s ha szabad megvallanom, mit sajnáljak az egészben, egyedül azt sajnállom, hogy ezen elkerülhetetlen lépés hamarébb nem történt, csupán csak úgy hozom ezt elő, mint olly történetet, amellynek szerencsétlen béfolyása volt a nép bizodalmas megnyugvására, – elég, hogy a félelem s irtódzás a legfelsőbb polczot érvén el, a nép segíteni senkin sem mer, a piacz közepén vagy kint a mezőnek, hegyeknek legtávolabb részeiben, számos munkásoknak közepette essen le lábáról egy szerencsétlen ember, mintha az Isten mennyköve csapott volna le a nézők közé, széltrijad az egész sereg, egy kis segítséggel még orvoshoz, kórházba érhetne, veszni hagyják. Kiki csak hozzám siet, s még én nem megyek, nem küldök embert, szekeret, kínjában fetreng elhagyatattva a boldogtalan, képzelni lehet már most, hogy ha az e végre fizetett szekerek s emberek éppen hasonlóban el vannak foglalva, még segítséget adhatok a gyakran a legtávolabb hegyekben s földeken elhulló szerencsétlennek, a nyavalya rajta orvosolhatatlan erőt vesz, sőt sokszor meg is hal, mert itt egyedül való jő a hirtelen segítség. Megtörtént az is, hogy szekeret hirtelen teremtettem, de elég emberem hirtelen nem volt, hogy a szekérrel közel nem férhetvén a beteghez, azt feltétethettem volna. Száz közül nem kaptam egy embert, aki segített volna, s ha a hatalom s parancsolat szavával élve kénszeríttettem valakit, még minekelőtte segíthetett volna, szemem láttára kapta el a cholera jelenségű görcsöket, s őtet is a kórházba kellett vitetnem. – Ezen egyszerű előadása a felébresztett rettegés szörnyű következéseinek, ha már nékünk vesznünk kell is, szolgáljon legalább tanúlságul jövendőre, melly gyengéded kíméléssal kellessék az illyes szerencsétlenségben bánni, a theoria sinormértékén túlhágni nem akaró orvos könnyen ejti ki száján a rémítő szót, könnyen, mert maga fut a veszély előtt, s nem látja a tágos sírt, mellyet az általa felébresztett néprettegés holttestek halmaival rakott meg.
5-ör: Már most az elzárásra jövök, s tapasztalásomat bár zavart stylussal, mert tisztán gondolkoznom nincs mikor, előadom, ha használok valamit, jó, ha nem, legalább ártani nem akartam. Hogy minden elzárások mellett is a Ganges partjáról alkalmasint már Pestig jöt a cholera, azt tagadni nem lehet, valamint az se, hogy ha már valamelly vidéken kiütött a nyavalya, ott a veszedelmesnek állított contactust akár határbéli, akár házanként való elzárással is megakadályoztatni lehetetlen. Újhelyben van némelly úri ember, aki örökösen zárva tartja kapuját, de legalább húsért, vízért kéntelen kiküldeni, és így biztosan mondhatom, hogy Újhelyben egy ember sincs, aki beteg vagy gyanús személlyel érintésben nem lett volna, s aki practice gondolkodik, talán nem fogja állitásomat meghazudtolni. S mégis 8–9 ezer lakostársaink közül 468 betegedett meg eddig. Ennélfogva én lelkemben meg vagyok győződve, hogy az elzárás, legalább illyes mértékben, mint ahogy parancsoltatik, s álalunk effectuáltatik, egyrészről haszontalan, másrészről rettenetes következésű. Valóban borzadnunk s rettegnünk kell, midőn a 60 egynehány elzárt házakat visitálni megyünk, s most aratás idején a munkára termett, ép egészséges néhány száz embert gyengéden táplálva, (mert bőven teljességgel nem, maholnap Rumford levessel* sem győzzük,) a kétségben esés közt szabadságért rimánkodni, zúgni s itt ott fenyegetődzni halljuk. Mennyi kéz vonatik el naponként az őrállás által? Az élet kihull kalászaiból, s úr, szegény ember egyeránt semmivé lesz. Továbbá: Újhelynek nagyobb része consumens, a sok mesterember, a sok zsidó csak a szabad adás-vevés, s kézi míve után él, de ezen az úton most semmit sem keres, mert el vagyunk zárva mindenkitől, s az éhezéshez közellévő szűkölködés máris a lakosoknak azon classissánál terjed el, amelly eddig éhen soha le nem feküdt. Én látom, tapasztalom az epekórság folyamatját, s bizonyosan mondhatom, hogy a testnek a szokott táplálás által szokott erőben tartása ollyannyira megkívántatik a nyavalya elkerülésére, hogy amelly mesterember a mindennapi darab húst megszokta, s most pénzt nem kereshetvén, kenyérnél, paszulynál sat. egyebet nem eszik, naprul napra szörnyű receptibilitást nevel testjében a nyavalyára, pedig már magunk is kénteleníttetünk asztalunkat kisebb mértékre szabni. Hát még melly kilátás van előttünk: A sok mesterember nem tarthatván legényeit, inasait, elereszti. Mi kényszeríttyük a mezei munkára, de az illyes munkához nem szokott test leroskad, s a bajt enyhíteni akarván, neveltük. A pénzszűke minden classisnál rettenetes, én részemről az adott segedelem mellett is mondhatom, hogy 250 forintot kapván dispositióm alá a halottak eltakarítására, betegápolók etc. fizetésére, két nap mulva már nem lész költségem, hogy eltakaríttassam a halottakat. A bézárásnak szörnyű következéseit mind leírni lehetetlen, s időm a próbát sem engedi. Tekintetes első alispány úrnak bölcsessége és practicus járatossága tikkadt erejű, s ezer szerencsétlen foglalatossággal zavart tollamnak hijányát ki fogja pótolni, és még csak megemlítem azon gyanús félelmet, mellyre szomorú tapasztalásom a nagynál is nagyobb okot ád. T. i. itt minden órán lázadástól lehet tartani, – én, ki köztök forgom tisztemnél fogva, hallom a zúgást, mellyet sem a személyeink iránt való bizodalom, sem a hatalomnak fenyegetése le nem tud többé csillapítani; ha egyszer az ínség végső polczára juttatott közép classis a legalsó classissal a szűkölködésnek egy útján találkozva kezet fog, s a polgári csendesség kötelei megoszlanak, rettenetes dolgok történhetnek, én a következésről nem felelhetek, senki közülünk nem felelhet. Méltóztasson tekintetes első alispány ur ezt felsőbb hellyen előterjeszteni, és jóeleve segédmódokról gondoskodni. Egy még teljességgel bé nem bizonyított, s ha úgy volna is, cordonokkal, így legalább, amint a Gangestől kezdve gyakoroltatott, fel nem tartóztatható contagium gyanújának, amelly ellen annyi okok harczolnak, ne áldoztasson fel a közbátorság, a polgári társaság csendessége. Mi mindnyájan teszünk mindent, amit ember tehet, s rajtunk utasítással segítve nincs, a veszedelem szemmel látása a legjobb tanító. A tekintetes Középponti Biztosság többé nekünk ollyas utasítást nem adhat, amellyet régen nem teljesítettünk volna, minden pillanatásba nem teljesítnénk, de hátha teher alatt egyenként lábunkról leesünk, már Nagy Lázár több napok óta fekszik, nékem asztalomon van az orvosi rendelés, mellynek rendelésénél fogva még ma a patikához kell folyamodnom, nem a cholera ellen, de hogy a gond és fáradság által szétroncsolt organismust helyreállíthassam. Érjen bármi is bennünket, mi nyugodt lelkiesmérettel vagyunk, mert polgári kötelességünket tellyesítettük. Ezen hoszas előterjesztést, mellybül még véghetetlen sok kimardt, tisztem parancsolta, méltóztasson azért azt rossz néven nem venni, s csekély személyemet nagybecsű úri kedvezéseire tovább is méltóztatni, aki mélly tisztelettel vagyok Tekintetes első alispány úrnak,
Árpadarából vajjal készült könnyű leves.
Sátoraljaújhelyen július 17-én reggel 1831.
alázatos szolgája
Kossuth Lajos mk.
Kossuth Lajos mk.
[Csak az eredetin:] U. i. Hirtelen új bajok foglalatosságomban félbeszakasztanak, az ·/· és ·//· alatti provocatumokat holnap fogom alázatosan megküldeni.
Sk. ered. Sátoraljaújhelyi Kazinczy Ferenc Áll. Levéltár, Közgyűlési iratok 1831: 1262. sz. Másolat: OL, Kanc. eln. 1832: 4735. és Nádori Lt., Ad politiam concernentia 1832: 4. sz., mindkettő erősen hibás.
Az eredeti mellett Zemplén megye Velejtén, jul. 21-én tartott kisgyűlésének a jelentéssel kapcsolatos 1262. sz. határozata. „Érzékeny aggodalommal” vette tudomásul a kisgyűlés Újhely szomorú sorsát. De „megütközés nélkül nem vehették azt, hogy az előterjesztett kívánságok mellett nem vétetvén figyelembe az, hogy Újhely városának sanyarúságai az elzárás alól való felszabadítás által nem szűnnének, s ha részéről ezáltal valamelly enyhülés szereztetne is, másokra és ezerekre általeresztetne a dühöngő veszély, mellytől még eddig Újhelynek környéke nagyobb részben mentt, – az újhelyi helybéli küldöttség a felsőbb rendelésekkel s egyéb intézkedésekkel való meg nem elégedés mellett ollyanokra fakadott, mellyeknek csupa említése veszedelmes következéseket szülhet akkor, midőn egyéberánt a köz ínség érzése, s az óhajtott segítő isteni kegyelem várása a szíveket alázatosságra s a gondviselés iránt való bizodalomból folyó szelíd érzésekre indítván, az ezekkel ellenkező érzéseknek és hosszasan feszegetett előadásoknak, s innen történhetni állított következésekből támadott aggodalomnak hely nem ád, hanem e helyett a lelket türedelemre vezérli.” A kisgyűlés az Isten iránti bizalomra, férfiúi állhatatosságra intette Kossuthékat; elismerte munkájukat, de hangoztatta: ők háríthatják el „mindazon rendetlenségeket és zabolátlanságokat is, mellyeket ugyan Újhely városa lakosairól a Megye Rendei semmi esetben, annyival inkább pedig a mostani környülállásokban fel nem tehetnek”. Közölte, hogy a kordont fenn kell tartani, a birtokosok közt gyűjtést indítanak s a kormánytól is segélyt kérnek a fenyegető ínség elhárítására. (A segélyt kérő feliratok fogalmazványai a jegyzőkönyv mellett.) – Mellette 1261. sz. alatt a sátoraljaújhelyi kolerabizottság júl. 19-i hosszú jegyzőkönyve, nagyjából a Kossuth jelentésével azonos tartalommal.
