63.
Pozsony, keltezetlen [1834?]
Kossuth fordítási gyakorlata Rousseau egyik munkájából.
Franczia nyelv fordításbani gyakorlatok
Rousseau: „Discours sur l’origine et les fondemens de l’inégalité parmi les Hommes” munkájából.
A Genévei Köztársaságnak.
Méltóságos, nagytiszteletű s fenséges (souverains) urak!
Meggyőződvén, hogy csak a rénylő polgárt illetheti megadni honjának ama tiszteletet, mellyet az jóváhagyhat, harmincz éve munkállódom megérdemleni, hogy kegyeteknek nyilvános hódolatomat ajánlhassam (benyújthassam), (s nem je traville depuis trente ans ŕ mériter de vous offrir, – hanem Il y a trente ans que je traille…) s eme szerencsés alkalom kipótolván (suppléant) egyrészben azt, mit fáradozásaim tenni képesek nem valának, úgy hittem szabad lészen tanácsát fogadni ama tűznek, melly lelkesít, inkáb mint ama jogoknak, mellyeknek engem felhatalmazniok kellene. Szerencsém lévén kegyetek közt születni, hogy gondolkozhatnék azon egyenlőség felett, mellyet emberek közé helyhezett a természet, s azon egyenetlenség felett, mellyet tennen magok alkottak, anélkül hogy ama mély bölcsességre nem gondoljak, mellyel egy és más (l’un et l’autre) szeencsésen egybekapcsolva a természet törvényéhez leginkább közelítő s a társaságra nézve leginkább kedvező módon összejárul a közrend feltartása, s egyesek (particuliers) boldogítására. Vizsgálgatván a kormány elrendelésének józan értelem dictálta helyesb maximáit, annyira meg valék lepve a kegyetekében mindnyáját végrehajtva találni, hogyha bár falaitok közt nem születtem volna is, el nem mellőzhetném az emberi társaság eme képszínletét minden népek között annak ajánlani, melly, úgy látszik nekem, azon társaság legnagyobb hasznait bírja, s a visszaéléseket legjobban megelőzte.
Ha választanom lehetett volna születésem helyét, olly társaságot választottam volna, mellynek nagysága az emberi tehetségek kiterjedésének (Umfang – l’étendue), vagyis a jól kormányzás lehetőségének határai közé szoríttatott, s hol tisztjének kiki megfelelhetvén, senki sem kénszeríttetik másokra bízni azon foglalatosságokat, mellyekkel felruháztatott, – olly statust választottam volna, mellyben minden egyesek ösmervén egymást, sem a véteknek homályos csingei, sem a rények szerénysége nem képesek a közönség figyelme s bírálata előtt elvonulni s hol az egymás látásának, egymás ösmeretjének emez édes szokása, a hon szeretetét inkább polgárok, mint a föld szeretetévé tette volt.
Sk. ered. OL, Kossuth Gyűjtemény II. B. 17.