67. Pozsony, 1835. március 3. Kossuth levele Lónyay Gáborhoz: értesíti I. Ferenc haláláról s kéri, hasson oda, hogy Zemplén megye…
67.
Pozsony, 1835. március 3.
Kossuth levele Lónyay Gáborhoz: értesíti I. Ferenc haláláról s kéri, hasson oda, hogy Zemplén megye Kölcseyt válassza követének a leköszönt Dókus László helyébe.
Pozsony, 1835. március 3.
Kossuth levele Lónyay Gáborhoz: értesíti I. Ferenc haláláról s kéri, hasson oda, hogy Zemplén megye Kölcseyt válassza követének a leköszönt Dókus László helyébe.
Édes Gáborom!
I-ső Ferenc király martius 2-án reggel 3/4 1 órakor meghalt.* Szirmaynk e fontos eseményt estafetaliter tudatja megyénkkel, én pedig élve az alkalommal, sok követek megbízása következtében írom nagyon sietve ezeket:
I. Ferenc halálhírének országgyűlési fogadtatására l. Országgyűlési Tudósítások IV. köt. 235. kk.
A zemplényi tisztválasztás s követi lemondás történetei* előttünk tudvák, tudjuk azt is, hogy maga édes Gáborom a 20-ik februari gyűlésben a követséget magától elhárítani látszatott, és azt is, hogy maga helyébe Ujházyt* (nekem tisztelt jó barátomat) ajánlván, e név a nemességnél visszhangra nem talált. Itten tehát sok hazafiak kettős célt vágynának elérni, egyik: hogy Zemplénnek szint oly keblű követe legyen, mintha maga vagy Ujházy eljönne, másik: hogy otthon is legyen valaki, elég erős a Dókus honmaradásával megnehezedett körülmények között jó utasításokat eszközölhetni, mert e nélkül a lefényesebb állás is szerfelett szomorú. Azon esetben tehát, hogy ha maga ezúttal követnek jönni csakugyan teljességgel nem akarna, Ujházy barátunk kiviteléhez pedig reménység nem lenne, meghagyák nekem Hazánk némely nagy jeles fiai, említeném meg, csak mintegy futólag tiszteletök mellett, ama Lónyay Gábornak, kitől várja a már-már ismét kelő Zemplénnek újon születését a Hon, említeném meg Kölcseyt! s kérdezém meg, nem lehet é, hogy Hazánknak ama keserves sebjét, mellyet Szathmár sújta, Zemplén megorvosolja?* Nem lehet é, hogy a physicai vagy moralis értelemben terjedékeny Zemplén, kinek szemére senki sem vetheti, hogy azért néz túl ön határain, mert derék férfiakban szűkölködék, nem lehet é mondom, hogy a megyék sorában sokszor fénylett Zemplén e szétdarabolt hazában első tegyen lépést azon szűkkeblűség legyőzésére, melly szerint eddig a Hon emberét, ha más megyében született, és a többi megye idegennek nézte is (sic!), nem lehet é Szathmár eltévedését is orvosolni az által, hogy olyasmi történjék, miről el lehetne mondani, amit Da Vinci Leonardo felől Florencznek szemére vetett egy német költész, midőn ezeket írá:
A zempléni tisztújítás 1835 májusában lett volna esedékes, és az ellenzék erősen készült, hogy a teljesen kormányhűvé vált két alispánt, Dókus Lászlót és Szentiványi Károlyt megbuktassa. A megye főispánja, Majláth Antal gróf Wirkner tanácsára váratlanul febr. 18-ára tűzte ki a tisztújítást, s ezzel a taktikai fogással elérte, hogy a felkészületlen ellenzékkel szemben a kormánypárt újból a korábbi alispánokat választotta meg. Dókus azonban lemondott követségéről, s a márc. 12-én megtartott követválasztáson az ellenzék győzött, a korábban alispánnak jelölt Lónyay Gábor lett Dókus utóda az országgyűlésben. (Vö. OL, Kanc. eln. 1835: 170, 184, 211, 272, 477, 497, 582, 617, 657, 697. sz.)
Újházy László (1793–1870), a Sáros megyei ellenzék kiemelkedő alakja, 1848/49-ben főispán és kormánybiztos; a szabadságharc bukása után az Egyesült Államokban élt.
Kölcseyt szatmári lemondása után az országgyűlési ellenzék mindenképpen meg akarta választtatni követnek. December végén bihari megválaszttatását a reakció meghiúsította (vö. a 435. o. 3. jegyzetével), ezután merült fel békési, ungi, zempléni megválaszttatásának terve, sőt Wesselényi az erdélyi országgyűlésre való megválaszttatását is tervbe vette annak feloszlatása előtt. A zempléni tervről Vay Ábrahám beregi főispán márc. elején tájékoztatta a kancellárt. Megírta, hogy jószágigazgatóját, Balásházy Jánost Zemplénbe küldte azzal az utasítással, hogy Kölcsey megválasztását minden befolyásával hiúsítsa meg, ha másképpen nem megy, a kisebbik rossz, Lónyay megválasztása árán is. (OL, Kanc. eln. 1835: 705. sz.)
Florentiner, Florentiner, was muss
Euren Geist verkehren
Dass Ihr Eure grossen Männer Fremden
Überlasst zu ehren.
Euren Geist verkehren
Dass Ihr Eure grossen Männer Fremden
Überlasst zu ehren.
Mindezeket én kérdés gyanánt teszem sok másoknak meghagyásából. Mindnyájan tudjuk, hogy Lónyay Gábor azt fogja tenni, mit hazánkra s megyénkre jónak s kivihetőnek lát. Bármennyire siessek, meg nem állhatom, hogy ne tudósítsam, miképpen Wesselényi, az erős keblű hazafi Szathmárban mondott beszédje miatt ad notem infidelitatis megcitáltatott május elejére. Remélljük, a király halála ez ügyben s Erdélynek, a szegény Erdélynek ügyében változást teend.
Én minden esetre forró részvéttel fogok hazámnak s megyémnek örvendeni, akár magát, akár Ujházyt lehet szerencsém Hazánk választottjainak sorában állani látni. Fogadja őszinte különös tiszteletemet, mellyel változhatatlanul vagyok
alázatos szolgája
Kossuth Lajos
A Lónyay-család deregnyői levéltárában volt eredeti* alapján közli Karsa Ferenc:
Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 1898. évf. 134. kk.
Kossuth Lajos
A Lónyay-család deregnyői levéltárában volt eredeti* alapján közli Karsa Ferenc:
Adalékok Zemplén vármegye történetéhez, 1898. évf. 134. kk.
A levél eredetije ma már nem található Lónyay Gábornak az Országos Levéltárban levő iratai közt.
