a) Nógrád vármegyének november 7-én tartott közgyűlésében
a)
Nógrád vármegyének november 7-én tartott közgyűlésében
Nógrád vármegyének november 7-én tartott közgyűlésében
a megye Rendeinek kegyes figyelmöket főképpen jelen lapjaimnak az annyiszor, annyi oldalról, s most legközelébb leveleimnek a postában letartóztatásával* is megtámadottaknak ügye foglalta el. Kettős volt reá az alkalom, mert a főherceg nádornak a megye előterjesztésére költ válasza is felolvastatott (legtöbnyire hasonlít a Pestnek adott válaszhoz)* és KUBINYI FERENCZ táblabíró is szíveskedett alázatos folyamodásomat benyújtani, melly által a másodszori kemény tilalmazás után törvényes jogaimban pártfogásért esedezni kéntelen valék.* A tisztelt táblabíró úr felszólította a RRket: hogy miután ezen ügy immár nemzeti üggyé lőn, mert köz oltalom alá vett polgári jogok sértetnek, méltóztassanak olly hathatós intézkedést tenni, miszerint úgy a folyamodó személye biztosíttassék, mint az elv teljes épségben feltartassék, a levelezések pedig minden előre nem látható esetre folyamatban maradjanak.
A Tudósítások postai terjesztésének tilalmára és Kossuthnak a budai főposta elleni pörére l. a 118. sz. iratot, 597. kk.
Szövegét l. előbb, 743. kk.
L. előbb, 92. sz. alatt, 514. o.
GÉCZY PÉTER táblabíró igen sajnállotta, hogy mintegy 30 törvényhatóságnak a folyamodó pártolására nyílvánított erős, élénk részvéte sem volt képes a kormányt törvényes ösvényre visszavezérleni. Sőt a sérelem orvoslása helyett azzal felel az aggódó nemzetnek, hogy a sérelmes tilalmat Fejedelmünk (elő nem mutatott) rendelésére hivatkozva ismételi. A szónok úgy vélekedik, hogy a nyílvánosságnak, közgyűléseink eme lényeges alkotványi feltételének szent ügye a felírást egyenesen Ő Felségéhez szorosan megkívánja. De a fennforgó terhes körülmények között ezt még nem elégelheti, hanem óhajtja, hogy az ügy nemzet ügye lévén már, azt mind az 52 megyék magokévá tegyék; s azért felszólítja a RRket, hogy a folyamodót levelezésének folytatására ezen nemes megye részéről különösen megbízni s felhatalmazni méltóztassanak. – HORVÁTH KÁROLY táblabíró a kérdéses sérelem orvoslására a felírás, mint szokott törvény szeres út mellett kívánt maradni. Ellenben
PRÓNAY JÁNOS táblabíró minden egyes polgárnak törvényes jusávali szabad élhetését elannyira az egész haza közérdekében állani hiszi, hogy szerencsétleneknek nyilatkoztatá mindazokat, kikben a polgári vér már olly mértékben elaludt, hogy a jelen ügyet nem pártolnák. Ő pártolja, mégpedig az indítványba hozott megbízásra nézve is, mert ha magános emberek fogadhatnak az udvari (gyakran titkos) dolgokróli értesítésre fizetéses ágenseket, méginkább megbízhat egész törvényhatóság valakit olly dolgokróli tudósításokra, mellyek nem titkosak, sőt egész nyilvánosságúak. El nem titkolhatá végre a szónok csudálkozását, hogy ezen tilalmazgatás most jut a kormánynak eszébe, miután a folyamodó az illynemű tudósításoknak 3 1/2 évek óta szakadatlan, háborítatlan gyakorlatában van, ami már magában is dönthetetlen erősség. Nem is lehet ezen gyakorlatot egyoldalúnak vagy titkosnak mondani, mert a szónok maga is tudja, hogy az udvari Cancellaria tagjai, s más bécsi urak is a folyamodó lapjait szintolly jól ismerték, mint más akárki a hazában.*
Ismeretes, hogy az országgyűlés alatt a kancellár maga is rendszeresen beszereztette Kossuth lapját, s utasítására gondosan tanulmányozták azt, hogy adatokat nyerjenek belőle a Kossuth elleni fellépéshez. (Vö. 440. kk.)
KUBINYI FERENCZ táblabíró igen sajnállotta, hogy Pest vármegyében, ahol most példa gyanánt szolgálható lelkesség s hazafiság uralkodik, találkozhattak tisztviselők, kik illy törvénytelenséget, mint a tilalom ismételése, a megye határozásinak ellenére elkövethettek. Tettök az egész hazában szomorúságot s fájdalmat gerjesztett, de leginkább Pest vármegye lelkes Rendei fájlalhatják, s a szónok nem kételkedik, hogy kérdőre is veszik tisztviselőiket. Egyébiránt hasonló vállalatok sikerére legjobb mód a vállalatot erkölcsi testület által (minők a vármegyék) biztosítani. Ha kezdetben minden megyék megrendeltek volna egy egy példányt levéltáruk számára, aligha el nem marad a második tilalom. De most már nehezültek a körülmények, s törvényes ösvényen a RRnek is tovább kell menniök. Tettleg kell a dolgot segíteni a törvény határa között, biztosítni kell az elvet, biztosítani a folyamodó személyét és a levelezés folytatását. Erre legczélszerűbb mód a folyamodót vállalata folytatására a RR nevében megbízni, a tanácskozásokróli szerkeztést a jegyzői hivatalnak kötelességül tenni, s minden megyéket hasonlóra felszóllítani. Ezen javaslatok mellett egy kissé béereszkedett a szónok a Prónay említette agentialis tudósítások taglalgatásába. érinté, miként azon gyakran titokról, most holmi promotiócskákról, majd bizonyos kameralis javadalmak eladásáról szólanak, mellyek mint megannyi csalogányok idézgetik Bécsbe az embereket. És ezen titok áruló levelezést mégsem tíltja el a kormány, és miért nem? mert haszna van belőle. Mi okért tilalmazza ellenben a folyamodó levelezéseit, mellyek csak köznyilvánoságú dolgokról nyilvánosságot terjesztve szólanak? Azért, mert fájdalom! kormányunk nézetei a nyilvánossággal össze nem férnek, s azt íjjesztő rém gyanánt rettegi. Ámde lássa meg a nemzet, hogy a kérdéses tilalmat elnézve magára halálos ítéletet ne mondjon, mondana pedig, mert elfogadná a gyűlöletes praeventív censúrát, s olly kiterjedésben (t.i. írott levelezésekre is kiterjesztve) fogadná el, minőben széles e világon sehol, még az orosz birodalomban sincs elfogadva. Csak nézzük el ezt, s a kormány szokásra fog hivatkozni; ma levelezésünket tiltotta el, holnap a levegőt teszi privilegium tárgyává, holnapután pedig az árnyékszékeket is engedelem s adó alá veti, mint hajdan Nero Rómában.
KUBINYI ÁGOSTON az indítványokat pártolva javaslatot tőn: hogy a RR magános aláírás útján a kérdéses tudósítások egy példányát levéltáruk számára rendeljék meg. – Az ELSŐ ALISPÁN (Jankovich Antal) ellenben a felírás sikere felől kétségbe nem esvén, kérte a RRket, hogy a mellett maradjanak.
De SRÉTER JÁNOS főjegyző a felírást ugyan mindenesetre szükségesnek tartotta, hogy tudva legyen Ő Felsége előtt, mi fáj a nemzetnek, azonban mindennél veszélyesebbnek tartá, ha ott, hol törvényes jogaink használata tőlünk függ, vagy kegyelemért esedeznénk, vagy a kérés sikerének reménye miatt birtokunkban lévő jusaink gyakorlatát megakasztatnánk. De hiszen különben is több mint 40 éves orvosolatlan sérelmeink tömege eléggé mutatja, mi kevés vigasztalást várhatunk, ha jogaink fenntartásáról magunk nem gondoskodunk. Tettleg és szakadatlan használással kell a nemzeti jusokat feltartani. Egyébiránt figyelmezteti a RRket: mi nagy erejűnek kell lenni a köz nyilvánosságának, hogy attól a kormány annyira irtózik. Továbbá: hogy önmagával ütközésbe jő, mert lám ő rendes tudósításokat adat magának a köztanácskozásokról, és bizony nem ingyen hanem dúsan fizetett ügyviselők által, értvén a titkos politia embereit, kik a nyilvánosságot kirekesztőleg csak a kormány javára szeretnék használni.*
Valóban alig zajlott le az országban olyan megyei közgyűlés, amelyről – különösen, ha politikailag fontos, a kormányt érdeklő kérdések kerültek szóba – ne futott volna be három-négy, sőt néha több jelentés is a bécsi titkos rendőrséghez és a kancellárhoz. A titkos rendőrséget a rendőrminisztérium fizetett hálózatának többnyire névtelen tagjai tudósították, ettől különbözött a kancellár hírszolgálata, amelybe főispánok, alispánok, egyháziak, kamarai tisztviselők stb. voltak beszervezve, akik nem pénzért, hanem konzervatív meggyőződésből és esetleges előmeneteli előnyök reményében vállalkoztak a rendszeres hírszolgáltatásra.
FRÁTER PÁL főbíró úgy nyilatkozott: hogy ki a kérdésben a sérelem nagyságát lelke egész erejéből nem érzi, az a haza boldogításán s összesítésén nem iparkodik. Fájdalom pedig azon közmondás szerint: „átok fogta meg a magyart, hogy az soha együtt nem tart”, mint egy örökség gyanánt maradt reánk, hogy majd szunnyadásban tengve, majd egymást nem értve, hazánk boldogságát erkölcsi tekintetben kifejteni nem tudtuk. Mennyire szükség pedig, hogy az ideák concentrálva legyenek, a kormány tettleges lépései elegendőn mutatják. Mert ha ő ezt reánk nézve idvezítő elvnek nem tudná, koránt sem igyekeznének némelly emberei kebleinkbe kígyóként becsúszni, s főnk gondolatit, szívünk érzelmeit kilopni. És valóban éppen most, midőn a dél az északkal küzd, s kétséges, mellyik vélemény győz, nagyon is szükséges, hogy a törvényhatóságok egymás irányait tisztán megismerhessék, ezt pedig jelenleg csak a kérdéses levelezések által lehet elérni, a szónok tehát azt minden erővel oltalmaztatni s támogattatni kívánván, ezeket javasolja: 1.) jelenttessék ki a sérelmi alakú felírásban, hogy ha ezen levelezés bármelly körülmény miatt elenyésznék, a RR azt magok is fogják folytatni, annyira meg vannak nemzetünk kifejlését eszközlő jótékonyságáról győződve. De mivel a felírás sikere fájdalom, bizonytalan, mert az ország fő cancellárja iránt a nemzetnek bizodalma nem lehet, fel nem tehetvén róla, hogy elődjének Pálfy Jánosnak példáját* hajlandó volna követni, (ki a kormány tanácsüléseibe mindig maga után hozatta törvénykönyvünket, s a nem törvényes tanácsokra ezeket szokta felelni: nem lehet, mert törvény ellen van,) azért javasolja 2.) hogy a folyamodó a megye megbízottjának végzés által kijelentessék; 3.) hogy a tanácskozások részleteiről ezentúl a jegyzői hivatal által tudósíttassék, melly e végre rendes naplót vinni tartozzék; 4.) ezen intézetek felvételére mind az 52 megyék felszóllíttassanak; 5.) Pest vármegye kéressék meg, hogy az első alispánt és Zlinszky főszolgabírót, kik nemcsak azon nemes megye végzését, hanem a nemzet jusait is megsértették, büntetés alá vegye.
Pálffy János gróf (1664–1751) a Rákóczi-szabadságharc ellen küzdő császári seregek egyik fővezére, a szatmári béke létrehozója; 1731-től országbíró, 1741-től nádor.
KACSKOVICH KÁROLY fő ügyvéd mindenekben kezet fogott, de még a nádornak is megíratni kívánta, hogy valamint válasza a RR aggodalmát el nem oszlatá, úgy az újabbi tilalom a fájdalmat neveli. Egyszersmind megkérendőnek véli a nádort, hogy magyar nyelven levelezzen a törvényhatóságokkal. – PRÓNAY JÁNOS pedig diplomaticus óvást kívánt tétetni az ellen, hogy a kormány sine lege, praeter legem semmiről, s különösen a sajtóról ne rendelkezzék, mert az kétségtelen nemzeti jus s a sajtó szabadság kérdése az 1791: 67. által is egyenesen a törvényhozásra utasíttatott.*
Vö. a 745. o. 30. jegyzetével.
Ezek után vitatás történt a felett: ha felszólíttassék e Pest vármegye a tilalom végrehajtóinak megbüntetésére? SRÉTER főjegyző, KACSKOVICH KÁROLY fő ügyvéd és EBECZKY JÓSEF táblabíró csak kérdőleg akartak Pest vármegyétől értesítést kérni, hogy mi lépéseket tett légyen? – SZENTMIHÁLYI ALOJZ táblabíró azon tisztviselőknek nemcsak megyéjök végzését, hanem az ügyet magáévá tevő Nógrádot is sértő cselekedetökre nézve elegendőnek vélte a RR fájdalmát jegyzőkönyvben kijelenteni. – Ellenben PRÓNAY JÁNOS éppen azért, mivel köz örömmel tapasztaljuk, hogy Pest vármegyében igaz hazafiúi lelkesedés uralkodik, semmi olly lépésre nem hajlott, amelly úgy magyaráztathatnék, mintha kétségeskednének a RR valljon Pest vármegye tudja, vagy akarja e kötelességét teljesíteni.
Még az a kérdés is vitattaték, ha jó lesz e meghagyni a jegyzői hivatalnak, hogy a gyűlési vitatásokról naplót vigyen, s a folyamodóval közölje? – EBECZKY JÓSEF ebben gyakorlati nehézségeket látott, mindent feljegyezni szükségtelen is, s gyorsító nélkül lehetetlen is, előre meghatározni pedig a jegyzendő tárgyakat szintén bajos. – SRÉTER MIKLÓS táblabíró ezen intézkedés által a folyamodó szabadságát s választási jogát látni korlátoztatni, azok pedig kinek kinek sérthetlen jusai. – PRÓNAY JÁNOS hasonlóképp figyelmeztetett, hogy a magános levelezés a hivatalossal össze ne zavartassék. Ha jegyzőileg vitetnék a szerkeztés hivatalból, majd meg is kellene azt hitelesíteni, erre pedig a RR reá nem érnének. Ellenben HUSZÁR KÁROLY és KACSKOVICH fő ügyvéd abban találnának úgy a folyamodónak, mint a megbízásnak legnagyobb biztosítását, ha a szerkeztés hitelességéről a megye kezeskednék. – FRÁTER PÁL fájdalmát nyilvánította, hogy a tárgy iránti lelkesedés lankad, s a RR közül többen visszaléptek. – PRÓNAY azt sem a maga, sem a RR részéről el nem ismerte. – KUBINYI FERENCZ hasonlóképpen, megvallván egyszersmind, hogy ámbár ő sürgette első a jegyzői hivatal általi szerkeztést, de meggyőződött, hogy ez a folyamodó sérthetlen jogait korlátozná, s azért nem lankad, hanem enged az erősebb okoknak. – Az ELNÖK ALISPÁN a RR akaratját többség szerint kimondotta. Huszár főjegyző pedig végzésbe foglalta, mellynek tartalma ezekben határoztatik kivonatilag:
A megye Rendei köz megilletődéssel, sőt aggodalom teljes szomorú érzéssel értették, hogy felírásuk sikeretlen maradott. Fájdalmukat neveli az is: hogy a kérdéses tudósítások megszüntetésére czélzólag történt intézkedések helyességét a nádori válasz felsőbb rendelésekre alapítja. Holott alkotványos nemzet csak törvények által igazgattathatik, s hazánknak illynemű rendelések általi kormányzását sarkalatos törvényeink egyenesen tilalmazták is. A főherceg nádor ezen hivatkozásából eredett aggodalmukat tehát óvás gyanánt fel fogják azon óhajtás kíséretében terjeszteni, hogy valamint a Helytartótanács, úgy a nádor is magyarul írjon a RRnek. Egyébiránt az egész országgyűlés alatt minden aggódtató következés nélkül, legfelsőbb helyeken is ösmerve, sőt használva szabadon folytatott levelezésnek czélba vett tilalmával a RR nemcsak egyes polgár tagadhatatlan jusát, de a törvény biztosította nyilvánosságot s ez által a nemzeti kifejlődés leggyengédebb érdekét látván illettetni: az ügyet köz nemzeti ügynek tekintik, mert a lelki fejlődések közlésével előre haladó nemzeti életet, s ennek következését, a köz jólétet látják gátoltatni. A tudósítások ellen czélba vett rendelések megszüntetéséért tehát Fejedelmünk előtt hódolólag esedezni fognak azon kijelentéssel: hogy e féle rendeletek az értelem terjeszkedését, s tudomány vágyát nem korlátozhatják, mert szellemi tulajdona, hogy az eszközökben határt nem ismér, s ha így gátoltatik, talán az egészre czélszerűtlenebb móddal fogja az elmebeli összeköttetést létesíteni. És mivel eként a megye Rendei Kossuth Lajos tudósításait eltiltatás alá eshetőknek nem tekinthetik, őket tudósító megbízottjoknak nyilatkoztatván, levelezéseinek folytatására megbízzák. A nemes megye részére ezennel megrendelt tudósítás költségeit egyes szabad ajánlásokkal határozák pótolandóknak, s végzésöket pártolás végett minden nemes megyékkel, még pedig a postáknak naponként terjedő bizontalansága miatt a szomszédokkal a vármegye lovas fegyveresei által, a többiekkel pedig feladási bizonyítván mellett közöltetni, s különösen Kossuth Lajosnak is kiadatni rendelik.*
Nógrád megye nov. 7-i közgyűléséről nincs beszámoló az Országos Levéltár iratanyagában. – A Tudósításokra vonatkozó végzést Kossuth is megkapta, l. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/123. sz.
