d) Nyitra vármegyének
d)
Nyitra vármegyének
Nyitra vármegyének
szinte IX. számú levelemben rövid említésbe jött* két közgyűléseiről most bővebben közlök némellyeket.
L. előbb, 776. kk.
A visszatérő követek elfogadására igen számosan sereglettek össze a megye Rendei. A követ urak (Ocskay Ignácz és Bencsik János)* tisztöket megköszönvén, az első követ a királyi Tábla bírájává lett kineveztetése következésében (melly hivatalát búcsúbeszédébeni nyilatkozása szerint sem kérte, sem kereste)* első alispánságáról is lemondott, s a gyűlési teremből tüstént eltávozott, a megye Rendei pedig TURÓCZY FERENC táblabíró indítványára tisztelkedő küldöttség által köszönték meg sok évi szolgálatit.
Ocskay és Bencsik az országgyűlés kezdetétől végéig követek voltak.
Nyitra követei az országgyűlésen mindvégig a kormány legbiztosabb támaszai közé tartoztak, s közismert volt a kormánynak az a gyakorlata, hogy az országgyűlés alatt megürült közhivatali és főtörvényszéki állásokat azok számára tartotta fenn, akik az országgyűlésen híven szolgálták a kormány érdekeit, vagy az ellenzéktől a kormány oldalára álltak.
A gyűlés folytában BARTAKOVICS AUGUST táblabíró szólalt fel, fájdalmát jelentvén, hogy nemzetünk legnemesebb reménységei, miket a szétoszlott országgyűlés felől tápláltunk, ismét azon veszedelmes szirteken szenvedtek hajótörést, mellyeket még ekkorig kerülni nem lehetett. Fanyar érzés fogja el a szónok keblét, ha meggondolja, melly sebesen haladnak más nemzetek az idő lelke s józan ész javalta szelíd reform útján, míg mi önség s előítéletek sűrű ködétől körülvéve tespedünk. Nem is lesz ez másképp, míg azon akadályok, mellyekben mint megannyi sziklákon minden még olly erős igyekezet is szappanbuborék gyanánt szétpattan, el nem enyésznek. Nem tagadja ő, hogy sok jó történt a lefolyt országgyűlésen, s egész készséggel elismeri, hogy sok követek ritka lelkesedéssel s férfias elszánással küzdöttek a jó ügy mellett; legyen pályabérök a nemzet áldása, s azon édes érzelem, hogy az általok elhintett idves mag nem fog elenyészni hasztalan. De mi kevés ami eddig történt, ahhoz képest, aminek történni kell? A szónok úgy vélekedik, hogy ha haladni akarunk, mindenek előtt a fő RR bitorolta veto megszűntetéséről kell gondoskodni. Mert ez áll közfal gyanánt nemzet és fejedelem között, ez hat zsibbasztólag minden lelkes igyekezetre, vagy ha nem bitorlás az, mutassa meg akárki, mi törvénynél fogva lehet az, hogy egyes személyek, kik a megyék tanácskozásiban, követválasztásban, utasításban részt vesznek, következőleg a státusok táblájánál is képviseltetnek, még ezen felül egy olly bíráló testületté alakulhassanak, melly a nemzet fohászait s mindent, mi uralkodó nézeteikkel meg nem egyez, anélkül, hogy valakinek számolnának, önkényes vetójok alá tiporhassák? És mi az, ha nem bitorlás, hogy midőn egyes személyek, törvényhatóságok bátran terjeszthetik a Fejedelem elibe panaszaikat, akkor az összes nemzet legérzékenyebb sérelmeit sem adhatja elő egyes személyekből alakult tábla önkénye miatt? Míg ezen akadály el nem háríttatik, hasztalan minden igyekezet, soha javítva nem haladhatunk. Mivel pedig e bajt csak összes közremunkálás orvosolhatja, szükségesnek vélte az ország minden megyéit felszólítani, hogy e tárgyat komoly tanácskozásba vévén, a legalkalmasabbaknak ítélendő módokat e megyével, valamint ez is velök közöljék. (Első indítvány.) – És mivel a nemzet jelenleg leginkább csak a megyék követeire bizakodhatnék, mert a fő RR (kivévén nehány lelkes független keblű regalistát) többnyire a kormány zsoldosai, az egyházi rend szinte a kormánytól függ, minek jelét szomorúan tapasztalánk az adó tárgyában, hol szegény adózó polgártársaink mellett az egyházi rend részéről egy szó sem emelkedett.* A királyi városokat végre, míg királyi peculitumok, s mostani helyzetökbe maradnak, csak senki sem fogja önállásúaknak nevezni. Hogy tehát a nemzeti bizakodásra egyedül felmaradott megyei követek közül némellyek praedispositiojoknál fogva el ne szédülhessenek, s az illy gyenge complexiójú hazafiaknak a dieta ne lehessen modus consequendorum off[ici]orum et titulorum, (aminek sok szép tapasztalásait itt van alkalmunk szemlélni),* szükség esküt tenniök, hogy legalább 5 évig a kormánytól semmi néven nevezendő jutalmat el nem fogadnak. (Második indítvány.) Végre múlhatatlanul szükségesnek véli, hogy a fő RR átalkodottsága miatt felírásba sem mehetett szólás szabadsági sérelmek egy lelkes magyar felírásban haladék nélkül felterjesztessenek, (3-ik indítvány,) a RR pedig minden esetre szabadon gyakorolják a szabad szót; a szónok legalább kijelenti, hogy a törvény határain túl soha semmit, azok között pedig mindent, mit a hazára jónak tart, a szabad szó által mindig elő fogja tehetségéhez képest mozdítani. (A szónok ezen beszéd közben félbe vala szakasztva, s valaki hangosan felszólalt: Vietorisz, Emődy beszéljen.)
Valóban feltűnő, hogy az adó összege körüli tanácskozás során az egyháziak sem az alsó-, sem a felsőtáblán nem vettek részt sem a vitákban, sem a szavazásokban. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 509. kk.)
Vö. a 491. o. 9. jegyzetével.
Az indítványokat BORCSICZKY ISTVÁN, BALOGH JÁNOS, TARNÓCZY KÁZMÉR, THURÓCZY TÁDÉ táblabírák, GHYCZY KÁROLY alszolgabíró, KOSSOVICS KÁROLY aljegyző, a 2-ik indítványt pedig (a követ eskü iránt) még BROGYÁNYI BÁLINT főjegyző, és NYITRA ZERDAHELYI LŐRINCZ táblabíró lelkesen pártolták, sőt MAJTHÉNYI ANTAL a javasolt 5 évet 20-ra kívánta terjeszteni. A főjegyző pedig az első indítványhoz is örömest hozzá járult volna, ha még nem ütköznék ezen nemes megyének az országgyűlés alatti egyik felírásával, mellyben ezek vannak: „Enunciata autem in his Comitiis respectu aliquorum objectorum principia, quae si Tabulae procerum rectitudo non moderatur, toti constitutionali compagi infausta evasissent, domi nonnisi resensum produxerunt.”* – Ellenben az indítványok ellen JÁNOSSY GÁBOR, JEZERNICZKY ANTAL, MAJLÁTH IMRE, idősbb MAJTÉNYI FLORIS, UZOVICS SÁNDOR, THURÓCZY FERENCZ táblabírák, s EMŐDY JÁNOS és VIETORISZ JÓSEF szolgabírák szóllottak. Az indítványokat részint merőben ellenezvén, részint az elsőt a Publico-Politicumra,* a 2-at követválasztás idejére halasztatni kívánván, a 3-at pedig azért tartván szükségtelennek, mivel e tárgyban Nyitra vármegye már felírt volt. A 2-ik indítvány ellenzésének azon már különben is közsimertű gyám okain kívül, hogy a királyi kinevezéstől függő hivatalok is nemzetiek, hogy a legalkalmatosabb tagokat elzárni a közhivataloktól káros volna, hogy az illy bizodalmatlanság a választók és választottak becsületét veszélyezteti, hogy a hűtelen követet vissza lehet hívni s feleletre vonni, s hogy ha csakugyan kész valaki magát megvesztegettetni, arra más titkos eszközök is találtatnak, s.a.t., különösen meg kell említenem EMŐDY JÁNOS főbírónak előadását, ki is ezeket mondotta: Szerencsétlen nemzet az, mellynek a királyban s főembereken bizodalma nincs. Az indítvány elfogadásából csak bizodalmatlanság tenyésznék, és személyes gyűlöltség gyökereznék. Azt kellene akkor jelenteni, hogy a király első ellensége a nemzetnek, s az előmozdítottak rossz hazafiak, pedig a király atyáskodását most is tapasztaltuk, mert rosszabbul lettünk volna, ha kezet fog a liberálisokkal. Az indítvány alkotmány elleni. – E kérdésnél történt az is, hogy Baloghot (kinek elveit még Nyitrában igen sokan nem tisztelik) némellyek actióval fenyegették. – THURÓCZY FERENCZ táblabíró azt mondá, hogy sem a megholt, sem a mostani Fejedelem nem csábította el hivatalokkal a követeket. Mire BROGYÁNYI BÁLINT főjegyző nyomban felelt, hogy nem Ő Felsége csábította el a követeket, hanem a követek kísértgették instantiákkal Ő Felségét; s beszéde folytában a hivatal düh bizonysága gyanánt említette, hogy még el sem határoztatott a tisztválasztás, s még is már conductiók történnek, s lakomák adatnak. Erre nem kis lárma kerekedett, mellynek csillapultával BALOGH felszólalt: „Úgy hallom, úgymond, főjegyző úrtól, hogy a falukon verbungos conductiók történnek.” Most a zaj megújul, némellyek actiót kiáltanak, mások az előadást igazolják, a szónok maga szólítja fel a tiszti ügyészt az actió felvételére. Ha úgymond a tekintetes RR erre érdemesnek ítélnek én térdet fejet hajtok ítéletöknek, de újabban ismételem, amit főjegyző úrtól, mint hiteles személytől előadatni hallottam. Ha valaki magát találva érzi, én arról nem tehetek. Ezzel az intermezzónak vége lőn.
Az utalás valószínűleg arra a feliratra vonatkozik, amelyet Nyitra megye 1835. aug. 25-i közgyűlésből, Wesselényi és Balogh János ügyében intézett a királyhoz. A vele kapcsolatos 1835. szept. 10-i kancelláriai felterjesztést és az 1836. máj. 13-i királyi resolútiót l. OL, M. Kanc. eln. 1836: 6884. sz. alatt; a megye felirata nincs az akta mellett, bő kivonata olvasható a kancellár felterjesztésében.
A Publico-politicum operatumhoz fűzött megjegyzéseik sorában – az országgyűlés szerkezeti reformjával foglalkozó I. rész keretében – az ellenzéki megyék különböző javaslatokat tettek részben a főrendi tábla összetételének megváltoztatására, részben a főrendek javaslatvisszaküldési jogának korlátozására.
Az indítványok iránt az elnök másod alispány (MARCZIBÁNYI LŐRINCZ) végzésnek jelentette, hogy az első a Publico-Politicumra, a 2-ik a követválasztás idejére halasztatik. A 3-ik iránt már felírva lévén, új felírás szükségtelen.
Felolvastatott ezután Pest vármegyének az elfogott ifjak tárgyában első hivatalos levele.* Mire ismét BARTAKOVICS AUGUST tőn a felírásra indítványt.
Tartalmát l. előbb, 632. kk.
Ekkor olvasta fel JUSTH DÉNES hosszú deák beszédét. Ő a hont veszedelemben látta, s azért őszintén kívánt szólani, mert remegve fél, hogy a vérrel szerzett ősi alkotvány sebzési óriási léptekkel közelítnek. Ő minden bajt, s különösen az ön keblünkben dúlás szellemét a francziáktól, ab infausta Gallorum progenie származtatja, s azért engedelmet kér a Rendektől, hogy egy kissé a gyúladás csóvájának, a nép szerencse állhatatlanságának a színpadjára térhessen, s a francziák habzó állapotját megtaglalhassa. És e tárgynál, úgymond, idola nefanda, quae Galliam, floridum antea (?) Regnum innocentis sangvinis profluvio inundarunt, Nationum publicae vindictae tradita habere cuperem. Megemlíti, mint omlott e szerencsétlen nemzet az 1793-i január 21-én elkövetett iszonyú vétek után* ön veszte felé, midőn a feudalis rendszert alacsony származatú birtoktalan csőcselék emberek, mint Reubel, Pethion, Carnot, Marat, Robespierre* (kiket mind egy tömegben említ) képzelt egyenlőséggel és szabadsággal hitegetőleg, de kivált adhibito ponderoso guillotinae argumento rokonaik keblét marczangolva felforgatták, s a nemesség személyes kiváltságait és mindenki birtok tulajdonát megsemmisítették. Így festi le, mint öltött a franczia nemzet democraticus köntöst, mint dőlt Napoleon despotismusának karjai közé, miképp végre korlátolt monarchicus kormány alá, mellyet naponta golyóval fenyeget. Így mindent végig próbálva, magát mindenkor szerencsétlennek kiáltja. Ha e szomorú példa nem enyhíti azt a repkedő szellemet, fojtsa meg őt Lengyelország halála. Ezek hát a mi vezéreink? Ezeknek követésére int a jelenkori világosság? Szomorú dolog hallani, miként némelly követek, kiknek szűz kezeire bíztuk ősi alkotmányunkat, franczia elvekre tévelyedve, képzelt szabadságot és egyenlőséget hírdetnek, mellyeknek kezdete, ő fájdalom, törvény által is megszentesíttetett. Ezek míg közhelyen duzzant pofával magasztalják a democratiát, házuknál kielégítést sürgető hitelezőiket megvérezik. Hos cincinnatos, et clausis plaustris sessiones frequentantes, aequalitatis decantatores, num penes aratrum aequaliter sentiens interrogandos venire. Ezek czélzanak a kormány megbuktatására, ezektől óvakodjunk, őket mint perduelliseket alkotmánysértés bűne miatt kívánjuk perbe fogatni, ez a dög mirígy, ezek az ifjúságnak elrontói s.a.t. Átmegy ezután az elfogott ifjak ügyére, s miután olly bizonyossággal, mintha a titok lepte procedura rejtelmeibe legjobban be volna avatva, vétkeikről holmi regényes különösségeket beszéle; az elfogatásra használt katona erőt ugyan quasi illegalisnak mondja, de kérdi, ki érezhetné magát megsértettnek, midőn a nemzet boldogságára ébren vigyázó kormány alkotmányunkat, mellyet biztosabb kezekre nem is bízhatnánk, őrzi, oltalmazza s a KK és RRnek személy és vagyonbeli bátorságot szerez, olly malevolusoknak elfogatásával, kik azt fel akarták forgatni. Quis studebit convulsioni rerum, qui pacis amans est, alig szabadultunk Martinovics revolutiójából, már mással kellene kezdenünk!! Illy szellemben szólván, beszédjének ezen részét azzal végzi, hogy a történteket megvisgálva el kell sáppadnunk, ha megfontoljuk, hogy az Árpád ház és kevert időszaki Fejedelmeink mennyi sebet ejtettek alkotmányunkon. Ez a maroknyi magyar nép minden oldalról hatalmasok által környezve, rég szétkonczoltatott volna már, ha csak az atyai gonddal országló Austriai házzal egyesülve nem volna.
XVI. Lajos király lefejeztetése.
Reubell 1795-től a direktórium egyik tagja; Pétion de Villeneuve, Jérome (1756–1794), Carnot, Lazare (1753–1823), Marat, Jean Paul (1743–1793), Robespierre, Maximillien Marie Izidor (1758–1794) a francia forradalom kiemelkedő alakjai.
Ez volt a beszéd első része. A másodikban szegény személyem következett a rovásra. Alterum est – úgymond – permovere nituntur Ludovici Kossuth asseclae, ut I[ncliti] SS et OO ratione novalium per eundem edandarum, et quin censuram subeant per jurisdictiones Regni dimittendarum, cum per suam Serenitatem D[ominum] Regni Palatinum sat provide inhibitus foret, altissimo loco repraesentare velint. (Már ekkor Nyitra vármegye Rendei kegyeskedtek volt leveleimet megrendelni.) Igaz ugyan, törvényeink nem ismernek censurát, de ki nem tudja, hogy a legveszedelmesebb elveket terjesztő írások ássák alá a közbékét s nyugalmat? Ezen repkedő írások tapló gyanánt tekinthetők, mellyek, a nép különben is szikrázván, ki nem oltható lángokat fognak gerjeszteni. Voltaire előkészítette, a hírlapok megrendelték Francziaországban a revolutiót. Fojtsák el kezdetben a rosszat a Tekintetes RR, előzve hárítsák el az alkalmat, míg a gyeplő kezükben van, másként a zabolátlan korszellem emésztő fúriává fog változni.
TARNÓCZY KÁZMÉR nem tarthatván fejében a világ egész históriáját, az olvasott beszédet magával közöltetni kérte, hogy reá fellehessen. – JUSTH DÉNES beszéde közlését megígérte. Az elfogatás törvénytelen módja miatti felírást még csak EMŐDY JÁNOS főszolgabíró ellenezvén, az a pesti felírás szellemében elhatároztatott, s a 9 órakor kezdődött gyűlés 5 orakor oszlott el.*
Nyitra megye közgyűléséről nincs jelentés a Kancellária iratai között.
A felírás azonban csak egy hónap múlva (september 9-én) lőn hitelesítőleg felolvasva, amikoron ismét némi vitatások keletkeztek. Egy rész panaszosan vévén a felírásnak annyira lett elkésését, most a procedúrábani újabb sérelmeket is beleszövetni, s a felírást küldöttség által felküldetni kívánta: így BARTAKOVICS. A másik rész pedig a befogattaknak perbe vételök után* a már elhatározott felírást is szükségtelennek vélte, így EMŐDY, – a végzés középen maradt, s a felírás úgy amint határozat volt, felküldetett,* a dologban később közbejött körülmények iránti állapodás bővebb értesítésig függőben hagyatván. – Ez alkalommal is hallottak a RR egy hosszú deák beszédet, mellyet JUSTH ANTAL szavalt el, azon kezdve, hogy katonai pályájáról visszatérvén (alhadnagyi tisztet viselt) honjának szenteli munkásságát, s hon hagyva kedves magzatit is, idejött, hogy a közügy előmozdításában részt vegyen. Kikelt tehát a korszellem s újítási láz ellen, és azt bizonyítgatá, hogy hazánk a többi nemzeteknél hátrább soha sem maradt. Aztán kérte a RRket: cessemus cavillari clerum, qui e filiis nostris consistit, irritare Magnates sanguine nobis junctos et benevolentia addictos, s beszédét azzal végezte: si mihi moriendum esset, dicam vivat constitutio, vivat Rex. – Erre a RR közül töben azon vádnak, hogy itt az alkotmány feldúlására törekvések mutatkoznának, ünnepélyesen ellene mondottak.
Az ifjak elleni per aug. 23-án indult meg a kir. Táblán. (A per iratanyagát l. OL, Kanc. eln. 1836: 1432. sz. alatt.)
Nyitra megye feliratát és a vele kapcsolatos intézkedést l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 12796., 13386., 14007. sz. alatt.
Megjegyzem még, hogy vitatás közben BALOGH a pesti ügyvédi karnak azon jeles elhatározottságért, hogy csak egy sem találkozott, ki a titoktartási törvénytelen esküt letenné, hálás hazafi kebellel éljent kiáltván, ez a RR jeles számának kebleiben méltó visszhangra talált.
