c) Hont vármegyének szeptember 19-én tartott közgyűlésében
c)
Hont vármegyének szeptember 19-én tartott közgyűlésében
Hont vármegyének szeptember 19-én tartott közgyűlésében
az elnök ELSŐ ALISPÁN TRSZTYENSZKY SÁNDOR örvendezett nagy számmal láthatni összegyülekezve a RRket, mit ő a közjó iránti részvét nevekedésének tulajdonít, s a megye alaprendszabása szerint a kisgyűlések jegyzőkönyveinek meghitelesítésén kívánta a tanácskozást kezdeni. De a RR KALOCSA ANTAL táblabíró, LUKA SÁNDOR főszolgabíró és FEJÉRVÁRY MIKLÓS eljegyző javaslatára a fontosabb tárgyak felvételében egyezvén meg, a két utolsó mindazon tárgyak közt, mellyek a mágnási táblának átalkodott ellenszegülése miatt Ő Felsége elébe nem juthattak, a szólás szabadságát mint legnevezetesebbet kiemelvén, a megye Rendeit felszólította, hogy e tárgyban Ő Felségéhez felírást határozzanak. – Melly végre LUKA SÁNDOR a Statusok táblája készítményét* a megyére alkalmazva, felküldetni javaslá. Mit is a RR, bár az ELNÖK a tárgytól elállani óhajtott, csaknem közértelmileg elfogadtak. De nyomban kérdés támadott, valljon hasábra osztva magyar és deák nyelven, vagy csak magyarul készíttessék a felírás? – KALOCSA ANTAL az elsőt hozta indítványba, s az 1805: 4. törvényre hivatkozó FERENCZY KÁROLY táblabíró és OKOLICSÁNYI KÁROLY főbiztos, úgy az ELNÖK által is pártoltatott. – Ellenben LUKA főszolgabíró az említett törvényt honi nyelvünknek újabb törvény által diplomaticai polczra lett emeltetésével megszüntettnek ítélvén, s a csehek példájára, kik csehül szólának Fejedelmükhöz,* hivatkozván, egyedül magyarul kívánt felírni, annyival inkább, mivel Hont v[árme]gye már az 1836: 3. megalkotása előtt is írt magyarul, mire amint BORONKAY LAJOS szolgabíró az indítványt pártolólag megjegyzé, semmi észrevétel nem érkezett. – FERENCZY táblabíró ugyan az 1836-ki törvényt specialisnak ítélte, a felhozott egyes esetből pedig nem vélt szokást következtethetőnek, de Luka Sándor indítványát hangos helyeslés követé, s azt PLACHY FERENCZ királyi tanácsnok, SEMBERY IMRE főszolgabíró, LUKA ANTAL táblabíró és SEMBERY JÓSEF táblabíró is különösen pártolá, az utóbbi olly kijelentéssel, hogy 300 évek óta uralkodván Magyarországban az Austriai ház, a hercegek már megtanulhattak magyarul, s ha mégsem tudnak, elég szégyen. – Ekkor KALOCSA ANTAL sajnálkozását jelentve, hogy vitatást idézett elő, emlékezteté a RRket, miként a múltkori magyar felírást ő vala szerencsés indítványba hozni, s kijelenté: hogy erre most is örömest reá áll. Mire az ELNÖK az egyedül magyar felírást többség szerinti végzésnek kijelentette.*
A rendi tábla Wesselényi ügyében készített felirattervezetét l. az országgyűlés Írásai között, IV. köt. 240. kk. és Országgyűlési Tudósítások IV. köt. 532. kk.
Vö. a 858. o. 20. jegyzetével.
Hont megyének a szólásszabadság tárgyában tett felterjesztéseit és a velük kapcsolatos döntéseket l. OL, Kanc. ált. 1836: 10745., 15251., 17038. sz. alatt.
SEMBERY JÓSEF e tárgynál még a mágnások átalkodott ellenszegülése miatt külön óvást tétetni kívánt. – SEMBERY IMRE pedig a majdani követeknek utasításul adni kívánta, hogy ha a mágnások a Statusokkal két izenet után meg nem egyeznének, nélkülök is felküldessék az ellenzett felírást. – Ezt LUKA ANTAL a mágnások arrogált vetojoknak ellene mondva, pártolta; – FERENCZY KÁROLY pedig, mint a diaeta coordinatiojába vágót* ellenzette. Az indítvány a követi utasítás idejére feljegyeztetett.
Azt javasolta tehát, hogy várják meg, amíg a Publico-politicum operatum, s vele az országgyűlés szerkezetének reformja napirendre kerül az országgyűlésen.
Most LUKA SÁNDOR nyújtotta be jelen tudósításaim első tilalma miatti alázatos folyamodásomat,* azt a RR pártfogásába ajánlván. A felolvasott folyamodást az ELNÖK csak tudományul vétetni javaslá azon oknál fogva, mivel a tudósítások folyvást érkezvén, a panaszt megszűntnek vélte.
Szövegét l. e kötetben, 80. sz. alatt, 469. kk.
FOGLÁR IMRE táblabíró (hévvel): Nem értett semmit ezen galimacziás (sic!) és confusus írásból, s kér azokat, kik értették, hogy magyarázzák meg. (Zajgás és nevetés.) Ez az ember instantiáját derültebb óráiban írta, de sérti benne Ő Felségét a nádort, és a RRket, mert ezeket leczkézi. (A zaj növekszik.) Kérem! hallgassanak ki; senkinek sincs joga szavamba vágni; kinek beszédem nem tetszik, s gyomor émelygést érez, vegyen be hánytatót, úgyis van itt két orvos. Pártolást nem érdemel ezen ember, ki csak pénzt keres, mert hamis híreket, hazugságokat közöl. Okolicsányi beszédét nem úgy adta, mint mondatott, (felkiáltások: „jól adta! jól adta!”).* Írassék Pest vármegyének az iránt, hogy újságának elnyomattatását minden módon eszközölje. (Nevetés.)
A jún. 27-i honti gyűlésben elhangzott felszólalást l. 700. o., a vele kapcsolatos, később helyreigazító levelet 794. kk.
(A dolog szorosan engem illetvén, sértett becsületem némi megjegyzést parancsol. A vélemény szabadságát ha valaki, én bizonyosan tisztelem, s olly kába sem vagyok, hogy levelezésemmel mindenkinek tetszeni akarnék; sőt nyilván megvallom, miképpen én igen örvendek, ha egy bizonyos gondolkozású embereknek nem tetszem, mert vannak emberek, kiknek nem tetszeni dicsőség. De a vélemény szabadsága személysértésre ki nem terjedhet. Foglár úr engem egy díszes megye színe előtt hazug közlésről, vagyis a történt dolog szántszándékos elcsavarásáról vádolt, s ezen sértő vádját arra alapította, hogy Okolicsányi úrnak beszédét (V-ik számú levelemben) nem úgy adtam, amint mondotta. Ha valóban nem úgy adtam volna is, hazugságról korántsem, hanem csak tévedésről lehetne vádoltatnom, mert magam a honti gyűlésen jelen nem valék, s tévedések nemcsak levelezésben előfordulhatnak, sőt a journalistica tág mezején gyakran elő is fordulnak, de a mint előfordulnak, úgy meg is igazíttathatnak. Azonban hogy én Okolicsányi úr szavait jól közöltem, s erre nézve még csak nem is tévedtem, azt Hont vármegye rendeinek igazoló felkiáltása, azt Luka Sándor úrnak, kinek közléséből tettem tudósításomat, X-ik számú levelemben közlött nyilatkozása* kétségen kívül helyezi. A valóságnak szántszándékos elcsavarása tehát Foglár úrra visszaesik, s én őt hamis vádjáért ezennel rágalmazónak nyilatkoztatom. Ezzel becsületemnek tartoztam. Egyébiránt már második helyről hangozván a pénzkeresési vád,* erre sem lehet hallgatnom. Én úgy hiszem: hogy az angol király civillistájától kezdve, a világnak s különösen hazánknak is minden papi, polgári, katonai tisztviselői fizetést vesznek. S valóban gyakran sok munkáért kevés, gyakran ellenben kevés vagy semmi munkáért nagy fizetést. Ezeket nem hallom arról vádoltatni, hogy pénzt keresnek. Mi boldogtalan tévedés is volna azt állítani, hogy az emberi nemzet munkás tagjai, kik egy vagy másnemű becsületes munkássággal keresik vagy javítják élelmöket, emberi, a polgári jusaik gyakorlatában pártfogást a társaságtól nem érdemelnek, mert munkájokkal pénzt keresnek! Tehát csak a herék érdemelnek pártfogást? vagy hivatallal, művészettel, gyártással, kereskedéssel, kézi munkával, sőt az érdemünk nélkül reánk maradott más mívelte telek zsírjának örökös semmit nem tevés tunya tespedésében szívásával is pénzt keresni pártfogást érdemlő derék dolog? S csak azt, ami isteni van e földön, az észt s értelmet polgártársaink javára, legalább gyönyörűségére, a míveltség terjesztésére, tudományok kifejtésére, erkölcsök szelídítésére, érzelmek nemesítésére, az írói pályán virrasztott éjek fáradságával használni, csak ez e olly nemtelen foglaltosság, hogy azzal pénzt keresni annyit tesz, mint magát a polgári társaság pártfogására érdemetleníteni? Valóban ha a nemesnek s nemtelennek képzetei ennyire összekavarodtak volna hazánkban, úgy indolendum esset patriae. De én máris szebb véleménnyel, s még szebb reményekkel vagyok hazám felől, s azért valamint Chateaubriand* dicsőségének tartá kijelenthetni, hogy az 1830-diki franczia kormánynak minden kegyelmét megvetve, s rangjának minden jövedelmeiről lemondva, egyedül litteratori keresményéből él, úgy én magam is a munkátlan henye életnek dőzsöléseit tartom gyalázatnak. Ellenben ha vagy annyi lelki tehetséget éreznék magamban, vagy csekély tehetségeimet olly szabadon használhatnám, hogy az írói pályán keblemnek semmi földi kincsért nem eladó függetlenségét megtartva, munkámmal pénzt is szerezhetnék, én azt büszke öntudattal dicsőségnek tartanám, és valóban sajnálom, hogy írott levelezésemmel pénzt keresni nem igen tudok, amint azt kiki, aki számolni tud, maga is felvetheti, de akárkivel örömest közlendő költségkönyvemből is megláthatja. Ezekkel az önvédelem kötelességének tartozom. Most folytatom a gyűlésbőli tudósításomat.)*
L. 794. kk.
Az első ilyen természetű vádra l. 678. o.
Châteaubriand, François Augustin (1768–1848) nagyhatású francia költő, a francia romantika reakciós irányzatának kiemelkedő alakja. Jelentős politikai szerepet is vitt, a Bourbon restaurációt támogatta.
Az ügynek bonyolult, részleteiben nehezen kibogozható becsületügyi folytatása lett Foglár és Kossuth között. Egyes részleteire némi fényt vet Foglárnak 1837. jan. 18-án Kossuthhoz intézett levele. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 1850/19. sz.)
Foglár táblabíró után KALOCSA ANTAL szólván, a Törvényhatósági Tudósítások máris érezhető hatását említé, s úgy vélekedett, hogy nem Kossuth Lajos, hanem Foglár Imre leczkézte a RRket. Nem is szükséges hánytatót bevenni, mert elég hánytató s csömört okozó az előbbi szónok galimacziás beszéde. – FOGLÁR táblabíró: Sérteni nem akart, ha az előtte szóló tag sértve érzi magát, arról nem tehet. Egyébiránt a pénzkeresési vádat ismételé. Mire olly zaj támadt, hogy az ELNÖK a RRket csend s méltóság feltartására figyelmezteté.
PLACHY FERENCZ királyi tanácsnok emlékezteté a RRket, miképpen Hont vármegye már számos felírásokat írt a censura ellen s a sajtószabadság mellett. E tárgy tehát nem új. Ha szabadon beszélünk, szabadon is írjunk. Azonban hogy a szabadságnak korlátai legyenek: kívánja, hogy ki a folyamodónak tudósítást küld, az írja alá! S neve tétessék ki a tudósításokban, hogy a netalán sértett ember tudja, kin kereskedjék. – Ezt többen pártolák, különösen OKOLICSÁNYI KÁROLY is, minthogy ő maga is esetben van, mert az ifjak ügyébeni nyilatkozása nem úgy közöltetett, amint mondva volt. (Úgy! Úgy!) Egyébiránt törvény nem lévén, melly a sajtót szabadnak állítaná, azt hiszi, hogy a nádor nem követett el törvénytelenséget a tilalommal, mert a normalis resolutiók szellemében cselekedett.
SEMBERY JÓSEF ellenben a kormány sok kihágásait említve, sajnosan vette, hogy ezen eltiltást a nádor, nemzetünk jusainak 40 év ótai védelmezője eszközölte. Kívánná is ezen főtisztviselőnek megíratni, hogy amit eddig védett, ezentúl is védje, s ne folytassa ezen törvénytelen lépést, különben a 40 évig gyűjtött érdemeket levágjuk a rovásról. Egyébiránt mutogatja, hogy törvény s alkotmány szerint a sajtó szabad Magyarországban, a censurát pedig egyoldalúsággal vádolja, említvén, miként Piingernek czáfolása meg nem engedteték,* s átalában a törvénytelenül gyakorlott censura szerint minálunk egyébről nem írhatni, mint a csillagokról, szerelemről, és csörgedező patakokról.
Piringer Mihály udvari titkár, majd tanácsos Ungarns Banderien und desselben gesetzmässige Kriegsverfassung überhaupt c. kétkötetes (1810, 1816), aulikus szellemű munkájának a nemesi alkotmányt bíráló részei nagy vihart keltettek az 1811/12-i országgyűlésen. A rendek a könyv betiltását és a szerző megbüntetését követelték, s fel is írtak az ügyben a királyhoz. (Vö. az országgyűlés Írásai-ban, 434. kk.)
LUKA SÁNDOR örvend, hogy Hont vármegye nestora (Plachy) így nyilatkozott, s tiszta szívből éljent kiált neki. (Éljen! Éljen!) Indítványát pedig pártolja, s az eltiltást törvénytelennek nyilatkoztatni és a folyamodót oda utasíttatni kívánja: hogy ha háborgattatnék, ismét folyamodjék a RRhez. Végre a nádort tisztviselőnek tekintvén, neki megíratni javaslá, hogy e lépését a megye nehezteléssel veszi.
FERENCZY KÁROLY a folyamodót azon oknál fogva nem vélte pártolhatónak, mivel Magyarországban a szokás törvénnyé válik; a censura pedig már fél század óta nyilvánosan divatozik,* következőleg törvényszerű.
Nyilván II. József intézkedéseire gondol a szónok, amelyekkel az 1780-as évek elején a korában decentralizált cenzúraügyet központosította, és a magyar cenzúraügyet is az általa felállított központi hivatal alá rendelte. (II. József intézkedéseire l. Sashegyi O. munkáját: Zensur und Geistesfreiheit unter Joseph II. Bpest, 1958.)
BALOGHY IMRE főjegyző (ki a folyamodást a Tudósítások folytonos megjelenése tekintetéből azon kijelentéssel vélte tudományul vehetőnek, hogy újabb akadály esetében a RR pártolandják, s hogy a nádor hatáskörén túlment) el nem ismeré, hogy a kormánynak jusa lett volna a censurát gyakorolni, mert ez nemzeti jog, mellyet a nemzet soha át nem adott. – LUKA SÁNDOR a julianum kalendáriom kinyomtatását tiltó törvényre,* mint bizonyságra hivatkozik, hogy a censurát a kormány maga hatalmával nem gyakorolhatja. Föl is ügyelt a nemzet a sajtószabadság jogára, mint azt Hontnak is számos szép felírásai mutatják. – FEJÉRVÁRY MIKLÓS tagadta, hogy a nemzet valaha törvényesnek elismerte volna a censurát. Ha egyes tagok magokat alája vetették, ám lássák; tettök a nemzetet nem kötelezheti, s annak jogát nem csonkíthatja. De itt semmi esetre sem lehet szó censuráról, mert írott levelezés forog kérdésben. Ám mutasson akárki törvényt vagy szokást, melly azt rendelné, hogy a levél mielőtt elküldetnék, a censornak megmutatandó. Törvényes tehát a folyamodó cselekedete, törvénytelen pedig az eltiltás, és szükség a nádornak megírni, miképp Hont Rendei sajnálják, hogy őt 40 évi hív szolgálatok után a törvényes útról eltérni szemlélik. – És leginkább a körül forgott a vitatás: ha szükség-e, hogy a RR nádor ő felségének írjanak? Igenelve szólottak a már említetteken kívül BORONKAY LAJOS szolgabíró és KALOCSA ANTAL; ellenben TRSZTYENSZKY ANTAL egyes személy előadásában nem lát elegendő hitelességet arra, hogy a nádor, ki sok érdemei tekintetéből sem érdemel szemrehányást, kérdőre vonassék; és miután a folyamodásbani panasz előadásának hiteles formájára lett figyelmeztetés után is újítaná TRSZTYENSZKY úr, hogy olly jeles ember ellen, mint a nádor, illy vádnak hitelt adni nem köteles, SEMBERY JÓSEF őt hitetlen Tamásnak nevezé, ki tán azt sem hiszi, hogy királyunk van.
Vö. a 745. o. 30. jegyzetével.
Az ELNÖK is kérte a RRket, ne írjanak a nádornak, ki annyi érdemeket tett, hogy ezen egy cselekedete nem vonhat homályt nevére. – Mire SEMBERY JÓSEF azt felelte: hogy ezen cselekedet olly törvénytelenség, mellynél nagyobbat nem is lehet tenni, mert a szabad levelezés még Törökországban sem tilos. – KALOCSA ANTAL pedig válaszul adá, hogy a nádor minden érdemeiért eléggé jutalmazttott akkor, midőn az ország Rendei 1830-ban kedvéért a circulatiótól elállottak.* – Miután még SEMBERY IMRE egy példánynak a nemesi pénztárból megrendelését, vagy legalább a költség fedezésére szükséges pénznek ajánlás útján begyűjtését megindítványozá, a sokat vitatott tárgyról illy végzés keletkezett:
Az 1830-i országgyűlésen az alsótábla az újoncmegajánlással kapcsolatban követelte, hogy a magyar ezredeknél a tisztek is magyarok legyenek, s a magyar tiszteket az előléptetéseknél ne előzzék meg következetesen az idegenek. Az udvar és a főrendi tábla ellenállása meghiúsította a sérelem orvoslását, s ismételt izenetváltás után az alsótábla a nádor kérésére levette a kérdést a napirendről.
„A folyamodó magános levelezését törvényesnek, ellenben a nádori tilalmat a törvénnyel összeütközőnek kijelentvén a megye Rendei, ámbár a tilalom megszűntetett az által, hogy a levelezés köztudomásra folytattatik, el nem mellőzhetik mégis a KK és RR, hogy az ország tisztelt nádorának, kinek hon s nemzetiség iránti országos fényes érdemeit folyvást hálálják, hatalmán túl terjedett illyetén tilalma által okozott fájdalmakat alázatos felírással ki ne jelentsék: fenntartván egyébiránt jogukat, hogy ha jövendőben a folyamodó levelezésében még netalán gátoltatnék, ezen köz sérelmet törvényszabta úton pártolhassák, oda utasítván főszolgabíró Luka Sándor úr által a folyamodót, hogy levelezésének nagyobb hitelessége okáért levelezőit a közönséggel tudassa. Végezetül a négy járásbeli szolgabíró urak ismert buzgóságára bízatik, hogy ezen nyilvánosság terjedését előmozdító levelezésekre előfizetéseket szerezzenek.”*
Hont megye Kossuth ügyében kelt felirata 215. sz. alatt iktatva van a nádor iktatókönyvében (Exhibita ad politiam… concernentia 1836.), az iratok közül azonban hiányzik.
Olvastatott ezután Bars vármegyének a követek hivatalt nem viselhetése iránti levele.* A vitatás e felett is sokáig tartott élénken. A javaslat mellett szólottak: LUKA SÁNDOR és ANTAL, SEMBERY JÓSEF és IMRE, KALOCSA ANTAL, BORONKAY LAJOS, GYÜRKY MEDÁRD 2-od aljegyző, LASZKÁRY MIKLÓS alügyész, FEJÉRVÁRY MIKLÓS. – Ellene TRSZTYENSZKY SÁNDOR és ANTAL, PLACHY FERENCZ, FEKETE ISTVÁN, FERENCZY KÁROLY, EBECZKY PÁL, BAJCHY GYÖRGY táblabíró, TÓTH IMRE viski plébános és alesperes, FOGLÁR IMRE, OKOLICSÁNYI KÁROLY. – Végre BALOGHY IMRE indítványára ezen tárgy fontossága tekintetéből megvizsgálás és véleményadás végett küldöttségre utasíttatott.
A körlevél keletkezését l. előbb, 758. kk.
Felvétetett még Pest vármegyének az elfogott ifjak folyvásti letartóztatása, s peröknek rendkívüli folyamata ügyében augustus 30-káról kelt levele.* E tárgyban a RR kevés vita után csakhamar felírást határoztak, s annak kegyelmes Fejedelmünk színe elébe jutásáról magokat biztosítani óhajtván, meghagyák az 1-ső alispánnak, írná fel a levél borítékára, hogy Ő Császári Királyi Felségének tulajdon fejedelmi kezeibe adassék. (Ezeket Hontból Fejérváry Miklós úr tudósításának köszönhetem.)*
Elküldésére l. Pest megye határozatát, 736. kk.
Hont megye szept. 19-i közgyűléséről nincs jelentés az Országos Levéltár gyűjteményeiben. – Luka Sándor, Okolicsányi Károly és Fejérváry Miklós Kossuthhoz intézett jelentéseit l. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/119., 83., 160. sz.
