b) Vas vármegyének múlt évi szeptember 26-án tartott közgyűléséből.
b)
Vas vármegyének múlt évi szeptember 26-án tartott közgyűléséből.
Vas vármegyének múlt évi szeptember 26-án tartott közgyűléséből.
Felolvastatván Bars vármegyének sokszor említett körlevele (hogy a követek kormányhivatalt ne viselhessenek),* – HETYEI táblabíró ezt az 1525: 4., 1608: 10. s több törvényekkel* összeütközőnek állította, mellyek a kormánynak szoros kötelességül teszik, hogy a királyi hivatalokra honi férfiakat emeljen. Ha mi követeinktől esküt kívánunk, hogy azon hivatalokat fel ne vállalják, úgy a kormánynak említett kötelessége megszűnik. De különben is ily eskü kívánása a követbe helyezett bizodalommal, s annak méltóságával ellenkeznék. – ERNUSZT táblabíró fontolóra vétetni kérte, mi adott okot Bars vármegyének ezen felszólítására? Az t.i., hogy a kormány úgy bánt követeink nagyobb részével, mint tanító szokott iskolás gyermekekkel; annak aki magát jól (!!) viseli, egy szalagot ígért nyakába függesztendőt. A követ éppen az által fogja lelke tisztaságát leginkáb bebizonyíthatni, ha a kívánt esküt letenni kész. – Az elnök főispáni helyettes (GR. ZICHY KÁROLY) annak előrebocsátásával, hogy a meggyőződés kifejtésének szabadságát korlátozni korántsem akarja, Bars megye felszólítását két részre osztotta, amint t.i. azt foglalja magában, hogy aki követté választatik, megyei hivatalt ne viseljen, s utóbb azt javasolja, hogy kormányhivatalt 6 évig ne viselhessen. Az 1-ső onnan származhatott, hogy a követekké választott tisztviselők soká odamaradván az országgyűlésen, a helyettesítések a közvárakozásnak nem eléggé feleltek meg. Ezen bajon segíteni minden megyének hatalmában áll. De egészen más figyelmet érdemel a levélnek 2-ik része, mely a szóló véleménye szerint alkotmányunkra nézve igen sérelmes és veszedelmes elvet állít fel. Midőn Ő Felsége az ország nagyobb fontosságú hivatalit azon érdemes férfiakra ruházza, kiket a megyék bizodalmukkal megtiszteltenek, épp azt teszi, mit a törvényhatóságok tettek, bizodalmukkal megtiszteltenek, épp azt teszi, mit a törvényhatóságok tettek, bizodalmát t.i. azokba helyezi, kiket arra a közönség nagyobb része méltatott. De kikre is ruházhatná érdemesebbekre a főbb törvény- s kormányszéki hivatalokat, mint kik a megyék kormányzásában s igazságszolgáltatásában gyakorlati részt vettek? Ha magok a megyék gördítenek ez elé nehézségeket, majd ismét olly embereket kénteleníttetünk azon főbb hivatalokban szemlélni, kik a megyék elrendezésében s izgazgatásában egészen idegenek.
Vö. előbb, 758. kk.
Ah 1525: 4. tc. elrendelte, hogy a Fuggerek „et ommes nationes externae, qui thesauros Regni palam exhauriunt et educunt, de hoc Regno statim ablegentur et exmittantur, in eorumque locum Hungari constituantur.” Ennek a tc.-nek a 4. §-a rendelte el a lutheranusok megégetését is. – Az 1608: 10. tc.-re l. a 685. o. 24. jegyzetét.
EBERGÉNYI* táblabíró 1-ör általában arról szóllott: hogy a követek megesketése törvényben gyökerezik. Ennek szüksége minden időben mélyen éreztetett, amint annak az országgyűlési naplókban bőséges nyomát, sőt még az eskü formáját is elkészítve találjuk.* Ha a Felségnek semmi tette nem törvényes, míg esküjét le nem tevé, méltán kívánjuk, hogy törvényességét a követ is csak esküje után nyerje meg. A törvényhozó hatalom fele része a Fejedelmet, másik hason fele a Nemzetet illeti. De mily túlnyomóságot nyert már a király az ország felett!! Az országgyűlést ő hívja össze, s ő zárja be (noha ennek a törvényben sehol sincs alapja), miért ne kívánhatnánk meg tehát, hogy követeink hűségöknek minél nagyobb biztosítékját nyújtsák? Hogy azonban megyei tisztviselők követekül ne küldethessenek, az sértené az ő polgári jussaikat, s korlátozná a választók bizodalmát, de az igazságos, hogy akik távollétök idejére helyettesíttetnek, a hivatal fizetését is húzzák. Ami pedig a kir[ályi] hivatalok elfogadhatását illeti, azt II-ik András és Ulászló törvényei tilalmazzák országgyűlés alatt,* de a kizárásnak még azután 6 évekre is kiterjesztése önmagunkra lenne sérelmes, mert jelesebb honfitársainkat zárnánk el a közhatású díszesebb hivataloktól. A szónok tehát azt javasolja, mi az 1791: 4-ik országos ülés iratai között már olvasható, t.i. minden követ esküt tegyen, hogy csak úgy fogadand el királyi hivatalt, ha őt arra az országgyűlés bevégeztével megyéje ajánlja. Így, ha nem közvetetlen is, de legalább valamennyire résztveszünk azon hivatalok kiosztásában. (Ezt a megye Rendei elfogadták.)
Ebergényi Benedek az országgyűlés elején Vas megye második követe volt Niczky János mellett; 1833 májusában Széll Imre váltotta fel.
Az 1790. jún. 15-én megvitatott és elfogadott, esküben a követek megfogadták, hogy az ország alaptörvényeit, jogait és függetlenségét fogják munkájukkal szolgálni. Megfogadták ezenkívül, „…nulla officia vel honores, neque favores, munera vel signa horum, quae sub diaeta causa Comitiorum aut darentur, aut promitterentur, post Comitia vero praestarentur, citra scitum et consensum ne accepturum.” (L. az országgyűlés Diarium-ában, 37. kk.)
II. Endre törvényei közt nincs olyan, amelyre a fenti megjegyzést vonatkoztatni lehetne. – Ulászló említett törvényére l. a 874. o. 9. jegyzetét.
A Törvényhatósági Tudósítások tilalma ellen már július 4-ki közgyűlésökből felírván a Nádorhoz Vas vármegye Rendei,* az erre érkezett nádori válasz most felolvastatott.* – EBERGÉNYI azon elvre támaszkodván, hogy alkotványunk, a nemzetnek eme sérthetetlen szent tulajdona, a censurát sehol a kormánynak át nem adá, a kérdéses levelezéseket tehát bár ha nyomtattatnának is, törvényesen eltiltatni, nem lehetne, úgy vélekedett: hogy nincs egyéb hátra, mint ezen tetemes sérelem orvoslását országgyűlésre bízni. – VIDOS főjegyző igenlé, hogy alkotmányunknak ezen sebét csak országgyűlés orvosolhatja, azonban látott egy kifejezést a nádori válaszban, mellyet szó nélkül hagyni nem lehet. Az t.i., miszerint a Főherceg Nádor reménli, hogy a megye minden aggodalmát leteendi. Erre szükséges válaszul adni, hogy a megye Rendeinek aggodalma korántsem szűnt meg, sőt nevekedett, úgy hogy annak megszűntetését csupán a sérelemnek országgyűlésen nyerendő tettleges orvoslásától reménlhetik. Ez is elfogadtatott.
Vas megyének erről a közgyűléséről Kossuth nem adott tudósítást.
Vas megye Kossuth ügyében kelt feliratát l. OL, Nádori lt. Exhibita ad politiam… concernentia 1836: 93. sz. alatt, a nádor júl. 20-án kelt válaszának fogalmazványával együtt.
Felolvastatván Pest vármegyének az elfogott ifjak ügyében írott levele,* EBERGÉNYI szükségesnek vélte kimondani, hogy senki sincs, ki Fejedelmünket ne tisztelje s egy valóságos honsértőt pártoljon, azonban vétettek e, s mit vétettek ezen szerencsétlen ifjak, azt a kormánynak megbocsáthatatlan titkolódzása miatt nem tudjuk, de ha tehetetlenségöket tekintjük, valóban irtózva kell csudálkoznunk, hogy lehet őket fejvesztéssel fenyegetni, mert hiszen illy Fejedelmet veszélyeztetni nem oly parányi erő, érték és tehetség kell. Úgy hogy valóban, ha vétettek volna is, vétköket nem lehetne másnak, mint ifjúságuk túlságos hevének tulajdonítani, melyet a fekete sereg gaz tagjai* még feketébb színre festettek. Azonban vétettek vagy nem vétettek, a dolog folyama által alkotványunkon minden esetre két érzékeny sérelem üttetett. Egyik: hogy a törvények végrehajtásának egyedül törvényes eszközei, az illető polgári törvényhatóságok elmellőztetek; másik amit borzadás nélkül említeni sem lehet, hogy védőik a szabad védelemtől eltiltattak. Boldog isten! hát a XIX-ik században spanyol inquisitio módjára akar e a magyar királyi Tábla ítélni? (Közönséges nagy felindulás.) Ki lehet biztos, hogy illy borzasztó visszaéléseknek áldozatja nem leend? Fejedelmünknek választott jelszava: recta tueri, terjesszük hát elibe fájdalmas panaszainkat; de egyszersmind alkotványunk ezen fő sérelmének orvosoltatását, s a hazának illy visszaélésektőli megóvását a jövő országgyűlésen előlegesen eszközölni el ne mulasszuk. – A szólót mindenütt érzékeny részvét követé, indítványa elfogadtatott, s ennek következésében a főjegyző egy jeles (első magyar) felírást készített.*
Létrejöttét l. előbb, 740. o.
Ti. a kormány titkos szolgálatának emberei.
Vas megyének az ifjak ügyében készített feliratát és a vele kapcsolatos döntést l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 14007., 15398., 16811. sz. alatt.
