b) A barsi és zalai küldöttség Bécsben. – Zala újólag felírt, egybekötve a szólásszabadsággal.
b)
A barsi és zalai küldöttség Bécsben. – Zala újólag felírt, egybekötve a szólásszabadsággal.
A barsi és zalai küldöttség Bécsben. – Zala újólag felírt, egybekötve a szólásszabadsággal.
A választmány tagjai, ú.m. Balogh János, Tarnóczy Kázmér, Kosztolányi József, Rudnyánszky Flórián, Majthényi Antal, Zarkóczy László és Sebestényi Ignácz táblabírák, Ambró Antal, Lipovniczky József, Brogányi István főbírák, s Márjássy József s Kosztolányi Pető aljegyzők, Pozsonban összegyülekezvén, január 12-én együtt Bécsbe utaztak, s hites alakban kiadott bizománylevelöket a bécsi vonalnál előmutatván, oda akadály nélkül meg is érkeztek. Másnap reggel két tagtársaikat, Tarnóczy Kázmért és Ambró Antalt B. Malonyay alcancellár úrhoz küldötték, olly meghagyással: adnák tudtára Ő Excellentiájának, hogy Bars vármegye küldöttsége kíván lenni tiszteletére, méltóztatnék tehát az elfogadásra órát szabni, mely önmagának legalakalmasabb leend. Ő Excellentiája a küldötteket szívesen fogadván, azt felelte: hogy ámbár nagyon el van foglalva, s másnapon a tudományi biztosság* ülésébe kell mennie, minthogy mégis a küldöttség ennyire fáradott, kész azt másnap reggel 9 órakor maga házánál elfogadni. A választmány a kitett helyen s időben megjelent, s midőn az alcancellár úrnak szobáiban belépni akarna, elibe jött egy ismeretlen úr, ki Baloghhoz így szólott: Ő Excellentiája épp e pillanatban vőn Ő Felségétől parancsot, minél fogva a barsi deputatio elfogadásától el van tiltva. – Ezen értesítés a küldöttség előtt annál inkább váratlan volt, mentől kevésbé gyaníthaták, hogy az alcancellár úrnak tegnapi nyilatkozása után előtereméből visszautasíttathassanak.
Studien Comission, a tanulmányi és tudományos ügyek legfőbb felügyeletét ellátó udvari központi szerv.
BALOGH az ismeretlenhez így szóllott: Mi megyénknek egyenes jelentéssel tartozunk, tessék Ő Excellentiájának nevünkben megmondani, hogy amit uraságodtól hallánk, azt magának Ő Excellentiájának szájából szeretnénk hallani. – Erre az ismeretlen úr, ki magát Balogh további kérdésére Duschek Ferencz udvari titoknoknak* lenni mondotta, némileg habozván, BALOGH azt kérdé: milly alakban tisztelhetjük Uraságodat, úgy e mint Ő Excellentiája küldöttjét, vagy pedig mint a kormány ide állított emberét? Udvari titoknok úr magát Ő Exellentiája küldöttének mondotta. Ha így van – folytatta Balogh – eltiltatott e titoknok úr, hogy izenetünket Ő Excellentiájának átvigye? Nem, volt a felelet, s Duschek úr rögtön bement az alcancellár szobájába; azonban csakhamar visszajött azon izenettel: miképpen Ő Excellentiája nagyon sajnálja, hogy a küldöttséget el nem fogadhatja, de ez lévén Ő Felségének egyenes parancsa, ő annak hódolni tartozik. – Mire BALOGH: Szerettük volna ezeket Ő Excellentiája szájából hallani, mert bennünket 9 órára ide rendelni, a midőn megjelentünk, eligazítani annyit tesz, mint a választmányt kijátszani, s a tiszteletet, mellyel a megyéknek mindenki tartozik, megsérteni. Azonban erőszakkal nem élhetvén, ha Ő Excellentiájával csakugyan nem lehetünk, sajnálkozva távozunk el, de azért maradunk akik voltunk. – E kellemetlen tapasztalás után semmi jót nem reméllettek ugyan többé a küldöttek; mindazáltal megyéjök szabályos végzése által mind a két alcancellárhoz lévén utasítva, kötelességüknek tartották Tarnóczy Kázmér és Ambró Antal követtársaik által G. Majláth Antal alcancellár úrnál is elfogadást sürgetni. A küldötteket sok unszolás után sem akarta az ajtónálló szolga bejelenteni; ők tehát bejelentés nélkül voltak kéntelenek Ő Excellentiája szobájába lépni, s erről bocsánatot kérve, előadták: hogy Bars vármegye küldöttsége kíván Ő Excellentiájának tiszteletére lenni. Ki is udvari nyájassággal fogadván a küldötteket, azt felelte: miképpen igen szívesen elfogadná Bars vármegye küldöttségét, de tiszttársától már tegnap megérthették Ő Felsége parancsát, minél fogva attól ő is szinte tiltatik. Sajnálja, hogy mást nem adhat válaszul, de valamint a választmánynak kötelességében állott megyéje utasító végzését teljesíteni, úgy neki is van felsősége, melynek mint alattvaló hódolni köteles. A barsi küldöttség tehát nem hogy audentián lett volna Ő Felségénél, de még csak az alcancellárokkal sem szólhatott, s csak az audentia kieszközlését sem kérheté senkitől. Ezeket a küldöttség egyik tagjának körülményes jelentéséből. – Baloghnak G. Kolowrát ő Excellentiájávali beszélgetése hivatalos bélyegű nem lévén, ha csak a gyűlésen elő nem fordul, körömbe nem tartozhatik.*
Duschek Ferenc kevéssel ezelőtt kezdte meg közhivatali pályáját, s ezekben az években már a kancellár egyik bizalmasa, a politikai természetű ügyek referense, a legfontosabb akták megfogalmazója volt. Később a magyar Kamaránál folytatta pályafutását, 1848/49-ben pedig Kossuth pénzügyminisztere lett. Az érdekesség kedvéért meg lehet említeni, hogy ő fogalmazta azoknak az aktáknak a jó részét is, amelyekkel a Kancelláriában Kossuth elfogatását és vád alá helyezését készítették elő.
Kossuth tudósítása csaknem szó szerint egyezik a Bécsben járt barsi küldöttség hivatalos beszámolójával, amelyet a febr. 27-i közgyűlésnek terjesztettek elő. (A jelentés – a közgyűlésen hozott határozatok és felterjesztések szövegével együtt – mellékelve van a kancellár márc. 10-i felterjesztéséhez, OL, M. Kanc. eln. 1837: 419. sz.)
Tárgyhasonlat tekintetéből itt teszek jelentést a zalai küldöttségről* is. Ez (melynek Deák Ferencz is tagja volt) november 11-én jött össze Bécsben; másnap reggel az elnök Kerkápolyi alispán elment a főcancellárhoz, megmondani a küldöttség ottlétét, s megtudni a vele szólhatás óráját. Mire G. PÁLFFY Ő Excellentiája, ki az alispánt igen nyájasan fogadta, azt kérdé: ha valjon ő hozzá is van e küldve a választmány? Mert így azt ő is nemzeti öltözetben fogja elfogadni. – De az ALISPÁN azt válaszolta, hogy ő hozzá küldve nincs, s csupán a végett fog nála megjelenni a küldöttség, hogy őt megkérje, méltóztassék a királyi szék elibe juthatást hivatalánál fogva eszközölni. Ő Excellentiája még aznap délutáni egy órakor ajánlkozott a küldöttséget elfogadni, amint hogy el is fogadta, s az elnök alispán magyar előterjesztésére, melyben a küldetés czélja s az audientia kieszközlése iránti kérelem elibe terjeszteték, deákul ily értelemben felelt: Midőn értésemre esett, miképpen Zala vármegye is választmány által kíván e tárgyban Ő Felségéhez járulni, mind hivatalomnál, mind azon szeretetnél fogva, mellyel hazánk polgáraihoz viseltetem, kötelességemnek ismertem azt Ő Felségének azonnal megjelenteni; kitől is azon kegyelmes határozatot vettem, miszerint Ő Felsége a törvényhatóságok felírásait, ha rendes úton küldetnek, kegyesen fogadja, s határozat alá is véteti mindenkor; de a régi időtől fogva ez ideig szokatlan módot el nem fogad. Ő Felsége tehát megparancsolta, hogy ha a zalai választmány nálam megjelenend, annak Felséges Urunk nevében, s egyenes parancsából mondjam meg: miképpen e választmány, melly Ő Felségének helybehagyását nem nyerte, sem együtt, sem egyesleg e tárgyban (hoc ex obtutu) Ő Felsége elibe bocsáttatni nem fog; megnyugtatás tekintetéből azonban a felírást, mellyet magokkal hoztak, vegyem át, mit is Ő Felsége, annak útján fel fog vétetni (in pertractationem). Ezt midőn a főcancellár egyenesen Ő Felsége nevében s parancsolatából kinyilatkoztatná, magát a választmány kedvezéseiben (favoribus) ajánlá. A küldöttség nevében az elnök azt felelte: hogy fájdalmas érzéssel értik, miképen a királyi szék elibe juthatás Ő Felsége parancsából el van előlük zárva, s meg fogják ezt szomorodott szívvel küldőiknek jelenteni; de minthogy megbízásuk határozottan az, hogy a felírást egyenesen Ő Felségének kezeibe adják, azt Ő Excellentiájának nem adhatják, s vissza fogják vinni küldőiknek. Ezek után néma főhajtás mindkét részről s a küldöttség eltávozott.* Jelentését január 9-én már meg is tette; mely alkalommal az e tárgybani első felírásra s a szószabadság ügyébeni repraesentatióra is királyi válaszok érkezvén, (az első hasonló a pestihez,* a másodikat jövő levelemben* közlöm,) a RR egybefoglalva repraesentáltak újólag. A gyűlés csendes volt, mert a legfontosabb tárgyaknál is közértelem s általános egyetértés uralkodott. A szólók előadásai keserű panaszok valának a törvénysértés ellen, keserű kifakadások, de mind egy értelemben, a sértett szabadság ügyét melegen pártolók. A tárgyakat s végzéseket közleni fogom a legelső alkalommal.*
Zala megyének az ifjak ügyében készített feliratáról Kossuth a 8. levél végén említést tesz (761. o.), nem szól azonban arról, hogy mikor határozták el a bécsi küldöttséget.
A zalai küldöttség Bécsbe érkezését a kormány részéről ugyanolyan intézkedések előzték meg, mint korábban a pestiét és barsiét. (Vö. OL, M. Kanc. eln. 1836: 1498., 1552. sz.) Nov. 12-én a kancellár jelentette a királynak, hogy a zalai küldöttség megjelent nála; ő közölte velük, hogy a király sem együtt, sem külön-külön nem fogja fogadni őket, mire a küldöttség nyugodtan távozott, s az ifjak ügyébeni magával hozott felterjesztést sem adta át (Uo. 1836: 1559. sz.) A király nov. 13-án jóváhagyólag vette tudomásul a jelentést és közölte, gondoskodott arról is, nehogy a küldöttség Károly és Lajos főhercegek elé kerülhessen. (Uo. 1836: 1567. sz.)
A pesti feliratra adott kir. válasz szövegét l. előbb, 826. o.
L. alább, 943. kk.
A zalai jan. 9-i közgyűlés ismertetését l. a 19. számban. – A küldöttség bécsi útját Deák dec. 31-i leveléből vette Kossuth. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/68. sz.)
