b) Kivonat a jelentésekből, mellyek április 21-ig kezemhez érkeztek.
b)
Kivonat a jelentésekből, mellyek április 21-ig kezemhez érkeztek.
Kivonat a jelentésekből, mellyek április 21-ig kezemhez érkeztek.
I. Gömör vármegye 1836 július 12-én, augusztus 8-án és december 12-én, nemkülönben 1837 január 9-én és március 6-án tartott közgyűléseket. Bihar Rendei közölvén a megyével mind azt, hogy Beőthy Ödön képmását gyűlési teremökben felfüggesztetni rendelték, mind Beőthynek férfiasan lelkes nyilatkozását, minélfogva e megtiszteltetést el nem fogadta,* a megye e nyilatkozásban okokat általánosan helyesnek érezvén, elhatározta, hogy Gömör részéről illy megtiszteltetést senki, míg életben van, sőt halála után is egy esztendeig ne nyerhessen. Megkéretett a főispán, hogy Beőthyt és gróf Széchenyi Istvánt a megye táblabíráivá nevezze. Néhai Márjássy István és Gyöngyössy István volt jeles alispánokat, kiknek elseje 8 országgyűlésen tántoríthatlan hazafisággal a megyének képviselője is volt, érdemeik tekintetéből hamvaikban is tisztelni akarván, képmásaikat a nemesi pénztár költségén levétetni rendelték a megye Rendei. – Továbbá, fájdalmasan emlékezvén azon kedvetlen körülményre, miszerint a múlt országgyűlés alatt a mostani fejlődéssel nem minden részben egyező utasítások keletkeztek, nehogy ismét készületlenül maradjanak, egy biztosságot neveztek, nehogy ismét készületlenül maradjanak, egy biztosságot neveztek, a legsürgetősebb tárgyakat kiszemelve munkálandót, mellyhez a szólásszabadság sérelmét, a vallás tárgyát, s egyéb orvosolatlanul maradottakat is utasították; a fő Rendek határt nem ismerő ellenszegülését is sérelemnek jegyezvén. – A Törvényhatósági Tudósítások tilalma háromszor került szőnyegre. Először a Nádor kéretett meg az érzékenyül vett sérelem orvoslására, tilalma visszavételére, s a vállalkozó alkotmányos szabadságbani megtartására. Utóbb erre kedvetlen válasz érkezvén, a felterjesztés megújíttatott, s a kérdéses levelezés a megye számára a nemesi pénztárból megrendeltetett. Végre pedig a sérelem orvoslásáért Királyunk Ő Felségéhez tétetett egy nyomós felírás,* mellyet a választmány dolgozott ki, gróf Andrássy Károly elnöksége alatt. – A szerencsétlen ifjak ügye szintúgy háromszor volt tanácskozás alatt. Először Bars megye felszólítására (ezen kívül csak Pest és Borsodtól érkezett egy egy levél e tárgyban) felírtak a megye Rendei Ő Felségéhez. Megkérték a H[elytar]tótanácsot, hogy a megsértett törvény épségben tartását tiszte szerint eszközölje. Később nagy megilletődéssel s érzékeny fájdalommal vették a RR azon udvari választ, melly a várt orvoslás helyett dorgálást adott. Nézeteikhez ragaszkodva, felírásukat megújították.* Végre március 6-án, midőn a feszülten várt ítélet a királyi Tábla által már kimondatott,* SZENTIVÁNYI KÁROLY főszolgabíró tőn indítványt a Nádor megkérésére, hogy a Hétszemélyi Táblán elnökséget viseljen ez ítélet megvizsgálásakor. A királyi Tábla elnökét is felszóllíttatni javasolván, hogy az 1741: 26. értelmében a feladót nevezze meg,* s egyszersmind neki s általa azoknak, kik az elkövetett törvénytelenségben résztvettek, megíratni, hogy szűnjenek meg a nemzetet bántani, mert a megbántott nemzet képviselői által össze fog még jönni, s elkövetkezhetnek a szenvedés napjai azokra is, kik most szenvedést okoznak. A felírás Nádor Ő Császári Királyi Főhercegségéhez elrendeltetett, a legfelsőbb törvényszék törvényes elintézése által orvosoltatni kérve azon sérelmeket, mellyeket a királyi Tábla okozott, melly Tábla iránt az országszerte nyilvánított bizodalmatlanság annál inkább erősödött, mivel közrebocsátott ítéletének sorai mind megannyi önkénynek s önmagávali összeütközésnek tanúi, mellyek a törvényeket kárhozatosan felforgatják, s életünket és vagyonunkat önkény játékává teszik.* (Szentiványi beszédét s a felírást közleni fogom.)*
Kossuth beszámolóiban nem szerepel ez az eset. Bihar megye közgyűlése 1835. dec. 14-én határozta el Beőthy képének megfesttetését. (Vö. OL, M. Kanc. eln. titk. 1836: 8. sz.)
Gömör megye dec. 12-i feliratát l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 518. sz. alatt.
Gömör megyének az ifjak ügyében tett felterjesztésére és a vele kapcsolatos döntésre l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 10073., 11780., 13386., 14007. sz.
Vö. a 974. o. 1. jegyzetével.
Vö. a 497. o. 7. jegyzetével.
Gömör megyének az ifjak ügyében a nádorhoz intézett márc. 9-i feliratát l. OL, Nádori lt. Septemviralia 1837: 375. sz. alatt.
Kossuth ezt az ígéretét már nem tudta teljesíteni. – Gömör közgyűléseiről Jánosdeák András küldött tudósításokat. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/42. sz.)
II. Liptó vármegye 1836 október 3-án kezdett közgyűlésében terjesztette elő MADOCSÁNYI PÁL első aljegyző a Törvényhatósági Tudósítások tilalma miatti folyamodást, a sérelem orvoslására a RR pártfogását kikérvén. A felírás Nádor Ő Fenségéhez elrendeltetett,* egyszersmind OKOLICSÁNYI JÁNOS táblabírónak MADOCSÁNYI PÁL által módosított javaslatára a folyamodó oda utasíttatott, hogy levelezőit, kiknek jelentéseikből meríti tudósításait, nevezze meg. (Melly végzésnek örömest engedelmeskedvén, hálával jelentem ki, hogy a Liptó megyérőli közlést Madocsányi Pál úrnak köszönöm.) – A főispáni eskü megjavításának eszközlése a jövő országgyűlésre feljegyeztetett. – Pest vármegyének az ifjak tárgyábani második levele következésében minden szóváltás nélkül közakarattal felírás határoztatott.* – Majthényi Antal főispáni helyettesnek* ünnepélyes szertartásbeli vezettetése október 12-én ment végbe. – December 19-én a tisztválasztási Normativum felolvastatott. PONGRÁCZ PÉTER fő- és THOLT GÁSPÁR altiszti ügyészek azt a törvényekkel mindenekben megegyezőnek, s a személyes bátorságot, és szabad választást minden oldalról megóvónak vallották; de a RR többsége MADOCSÁNYI javaslata szerint azt csak annyiban vette tudomásul, amennyiben törvénnyel egyező rendeleteket foglalna magában. Egyszersmind az ELNÖK ALISPÁNnak előterjesztésére* hosszabb vita után küldöttség neveztetett, a tisztválasztás elrendeléséről a szabad választási jog sérelme nélkül véleményt adandó. Mellynek folytában a RR 1837 január 7-én ezekben állapodtak meg: 1.) Szavazási joggal csak azok bírjanak, kik a megyében laknak, vagy birtokosok, s a tisztválasztásra személyesen megjelennek. 2.) Amelly tisztviselő a hátralevő tárgyakat tisztválasztásig el nem végezné, a kijeleltek sorából kihagyassék. 3.) Az emelgetés* tilalmas. Az illetlen viselet széksértéssel,* a személyek megtámadásávali csendháborítás és közfenyíték alá eső vétkek pedig azonnali elfogatással s főbenjáró perrel fognak büntettetni, mellyben 8 nap alatt tartandó rendkívüli törvényszék ítélend. Ha e felkiáltás szerinti többség kijelentésével a statusok közül 5 tag meg nem elégszik, szavazásnak van helye, különben a választás semmisítettnek tekintetik stb. – Ugyancsak a decemberi közgyűlésen az ifjak tárgyábani felírásra október 10-ről költ udvari válasz felolvastatván, MADOCSÁNYI PÁL és OKOLICSÁNYI JÁNOS újabb (harmadik) felírást hoztak indítványba, s előterjesztéseikben leginkább azon fogyatkozást fejtegeték, hogy a kormány okadásait az 1805-ki felírás csonka szavaira s ezen a törvényre alapítja.* – Ellenben PONGRÁCZ PÉTER főügyész elegendőnek vélte, ha a jegyzőkönyvbe óvás tétetik, hogy a megye Rendei az e tárgybani sérelmek előleges orvoslását a jövő országgyűlésre fenntartják. A többség ezen utóbbi véleményt fogadta el, de SZENTIVÁNYI ISTVÁN táblabíró indítványára azon óvással, hogy a feladók megneveztetését s körülmény szerint illő fenyíték alá vételüket a RR felírás útján Ő Felségétől addig is kérhessék.
Liptó megye okt. 3-i, Kossuth ügyében kelt latin nyelvű feliratát l. OL, Nádori lt., Exhibita ad politiam… spectantia, 1836: 210. sz. alatt.
Liptó megyének az ifjak ügyében kelt feliratait és a velük kapcsolatos döntéseket l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 10757., 12065., 13386., 14007., 15400. sz. alatt.
Majthényi Antal Hont megye első követe volt az előző országgyűlésen; 1835 szeptemberében Tersztyánszky Antal váltotta fel.
Platthy Gáspár, az előző országgyűlésen Liptó megye első követe.
Ti. a jelöltek felemelése.
Vö. a 970. o. 44. jegyzetével.
A problémát bővebben kifejtve l. előbb, 821. kk.
Előadatott a gyűlés folytában Lykawa, Szentmárton s több, (összvesen 5) kameralis helységek* folyamodása, mellyben panaszkodnak, hogy ha abroncsos edényben kisebb mértékben pálinkát hoznak be máshonnan, azt az uradalom erővel elkobozza, sőt a lakosokat még pénzbeli büntetéssel is terheli. – Főügyész PONGRÁCZ PÉTER ismét és ismét erősen kikelt a panaszkodó jobbágyság ellen, állítván, hogy a szabad behozatal követelése alaptalan merészség, s a földesúri jogoknak rossz tanácsadók csábításából eredett eltapodása; nehogy tehát illy túlságos remények táplálásából a köznyugalom felzavarása keletkezzék, haladék nélkül elhatároztatni kérte, hogy a pálinka behozatala az úrbér által egyenesen el van tiltva.* Sőt azt is figyelemre méltó terhelő körülménynek nézte, hogy 5 község egyetemes folyamodással merészel a megyéhez járulni, holott az esedező levél hátára még csak a szerkező neve sincs feljegyezve. A vita élénk volt és ingerült. Hiába mondotta ANDAHÁZY szolgabíró, hogy a behozatal tilalmáról szó sincs az úrbérben, sőt a pálinkafőzés nemcsak saját szükségökre, de hordónkinti kereskedésre is meg van engedve a jobbágyoknak, szabad kereskedést pedig képzelni sem lehet ha a jobbágyság még az akónkinti vevéstől is eltiltatik, – OKOLICSÁNYI JÁNOS azt felelte, hogy eladhatják pálinkájukat a földesuraknak, vagy haszonbérlőknek. – PALUGYAY FARKAS főszolgabíró ugyan ellenvetette, hogy igen különös neme volna az egyedárúságnak (monopoliumnak), ha az, kinek pálinkát főzni kereskedésre törvény szerint szabad, azt a fogyasztó néposztálynak el nem adhatná, hanem egyedül az uradalmi kocsmákat bérlő zsidóknak. De ezen vélemény nagy visszatetszésre találván, MADOCSÁNYI PÁL, JOOB ADOLF, DOBÁK ANTAL, KOBRÁN LÁSZLÓ, OKOLICSÁNYI MÁRK már csak azt sürgették, hogy a dolog a X-ik czikkely 1-ő és 2-ik §§-ai szerint* úrbéri útra utasíttassék, mert azt a jobbágyságtól megtagadni s az Ő Felségéhezi folyamodást is már előre vétkes ellenszegülésnek, sőt lázításnak kiáltani annyit tesz, mint a népet bíró nélküli állapotba tenni. – Azonban PLATTHY GÁBOR főjegyző közbotránkozást szülendő eseménynek mondotta, ha ezen panasz úriszékre utasíttatnék. A TISZTI FŐÜGYÉSZ újra meg újra felszólalt, a RRet emlékeztető, hogy a földesúri jusokat bátorságosítani szoros kötelességökben áll, s a pálinka behozatal tilalmát olly meghatározott értelműnek s kétségtelennek tartotta, miszerint azok közé tartozik, mikre nézve a földesúr pörre fakadni nem kénytelen, hanem a X-ik czikk 3-ik §-a szerint* önhatalmával szerezhet magának elégtételt. OKOLICSÁNYI JÁNSO, PLATTHY GÁBOR, THOLT GÁSPÁR, SZENTIVÁNYI ISTVÁN, PONGRÁCZ JÁNOS és IMRE, PALUGYAY LAJOS és DETRICH MIKSA szintúgy az úriszékre utasítás ellen szóllottak; némellyek a jobbágyságnak a szolgabírák általi felvilágosíttatását s az úrbérnek a nép nyelvére lefordítását, mások a kérdésnek Ő Felsége elibe terjesztését javasolván; sőt DETRICH az esedező levél szerkezője ellen nyomozást is kívánt rendeltetni. A többség akaratja olly formán ment végzésbe, hogy pálinkának más helységbőli behozatala törvény által van eltiltva, a kérdés feszegetése tehát úriszék elébe nem tartozik. Miről a megye községei hirdetőlevél útján minél előbb értesítessenek, s az illető szolgabíró egyedül a pénzbeli büntetést tárgyazta panaszt vizsgálja meg. – KISZELY ISTVÁN táblabíró indítványt tőn, hogy azon földesurak, kik e végzés ellenére jobbágyaiknak kedvezni s a pálinka szabad behozatalának megengedésével másoknál rossz érzést gerjeszteni merészelnének, közügyészi fenyíték alá vétessenek. Indítványát egy lélek sem pártolta.
Liptó megye területének kb. a fele volt a kir. kamara tulajdona. Két óriási kamarai uradalom volt a megyében: a lykavoi és a hradeki.
Az 1836: 6. tc. 2. §-a megengedte a jobbágyoknak saját használatukra a pálinkafőzést, a pálinkabehozatalt korlátozó intézkedések nem voltak benne.
A földesúri törvényhatóságról és az úrbéri perről szóló 1836: 10. tc. 1. §-a az úrbéri panasz szóbeli elintézésének megkísérléséről, a 2. § az úriszéki eljárásról szól.
Az idézett § szerint, ha a jobbágy olyan tartozás teljesítését tagadja meg, amelyek jogossága semmi kétséget nem szenved, s amellyel kapcsolatban a jobbágy korábban nem tett panaszt, akkor a földesúr az engedetlen jobbágyot pör nélkül, a helybeli elöljárók jelenlétében földesúri hatalmával is – de testi büntetés nélkül, végrehajtással – engedelmességre szoríthatja.
Végre Bars vármegyének azon javaslata, hogy az országgyűlési követek hat évig királyi nevezéstől függő hivatalt ne viselhessenek, sőt követségök ideje alatt megyei tisztviselők se lehessenek, – PONGRÁCZ PÉTER főügyész ellenzését kivéve közakarattal elfogadtatott; a követek SZENTIVÁNYI ISTVÁN indítványára egyszersmind hittel köteleztetni rendeltetvén, hogy utasítás ellen vagy kívül semmit sem cselekesznek.
III. Sopron vármegye 1836 július 4-én négy felírást határozott: 1.) A szólásszabadság ügyében, a követi tábla indítványának elvei szerint. 2.) Az ifjak dolgában Pest első levele következésében s értelmében. 3.) A Törvényhatósági Tudósítások nemzeti sérelemnek vett tilalma ellen. 4.) Erdélyországnak ostromállapotja iránt.* Tisztelt levelezőm* azon megjegyzéssel, hogy ez is egy kis fövényszem a míveltség világtornyához, pedig amiből sok kell, jó beszerezni, a gyűlésnek azon végzéséről is tudósít, hogy ha valaki felakasztatnék, 24 óra múlva vétessék le, s takaríttassék el.
Sopron megye említett feliratait l. sorrendben OL, M. Kanc. ált. 1836: 10411., 10073., 9997., 10407. sz.
A Tudósítások elindításakor Kossuth Rohonczy Ignác főjegyzőt kérte fel tudósítónak; soproni tudósítások nincsenek az ismeretes szerkesztőségi iratok között.
1836 szeptember 12-én: 1.) Azon hírre, hogy a királyi Tábla az ifjak ügyében a törvényes rendet felforgatta, a RR polgári társaságunk egyik sarkalapja, a személybátorság fölött mély aggodalomba jövén, Pest vármegyétől utasítást kérni határozták. 2.) Előfordulván a cancellár kineveztetése, a két alispán által indítványba hozott örvendezési levél ROHONCZY IGNÁCZ főjegyző és NICZKY SÁNDOR táblabíró előterjesztésére közakarattal elmellőztetett. Ellenben ugyancsak a főjegyző indítványára gróf Reviczkynek hálá tolmácsoló levél iratott, ellenzés nélkül. 3.) A pecsétnek magyar körülírása iránt feljelentés határoztatott. 4.) Az új törvények következésében hozott végzések kinyomtattatván, igyekezni fogok a közlésre szükséges példányokat megszerezni.
Az 1837 január 9-én kezdett közgyűlés tizenegy hosszú ülést töltött ki, s különösen az úrbéri középponti küldöttség tudósítása feletti vitatások 4 napot. A vita élénk volt, s hat ívnyi végzést szült. A tanácskozások szellemére nézve, mint figyelemre méltó körülményt jegyzi meg tisztelt levelezőm, hogy ezen megyében, hol a RRnek nagy többsége már számos évek óta a legmelegebb részvéttel pártolja az adózók ügyét, úgy annyira, hogy akkor is, midőn a múlt országgyűlésre utasítás készíttetnék, a küldöttség beadott munkájára keresztet vetett s a követeknek általános hatalmat adott, mindazt eszközleni, mi az adózók sorsának könnyebbítésére s önkénytőli biztosítására szolgálhat,* most mégis a földesúri és jobbágyi viszonyok iránt heves vitatások keletkeztek. Ennek oka azonban nem a RR szellemének ernyedésében, hanem abban feküdött, hogy míg némelly helyütt a tiszti ügyészek magokat nem annyira az adózók képviselőinek, mint inkább a földesúri jogok védőinek tekintik, addig itt a választmányhoz rendelt némelly tiszti ügyészek hivatalos buzgóságból az új törvények rendeléseit igen is messze kívánták terjeszteni.* Így a bormérésrőli törvényt akkint kívánták értetni, hogy midőn földesúr s jobbágyság a korcsmaszám iránt meg nem egyezhet, a jobbágyok annyit nyithatnak, amennyi nekik tetszik, s az uraság köteles, ha szabályozni akarná, úrbéri pert kezdeni. Így azt is kívánták, hogy a több helységekben tapasztalt régi panaszok s magisztrátusok tekintetéből a szolgabírák minden rovatos összeírás alkalmával kérdezzék ki a jobbágyokat, ha nincsen-e földesurok ellen panaszuk? Ezt NAGY PÁL is pártolta, de a többség nem vélte tanácsosnak panaszra buzdítani a jobbágyságot; a korcsmák számát pedig vagy egyezésre, vagy bírói eldöntés alá tartozónak ítélte. Egyébiránt ami az úrbér behozatalát egészben illeti: a kiküldött választmányok az úrbért helységenként felolvasták, s a helybeli addigi szokást gondosan feljegyezték; hol a támadott kérdést a törvényből el lehetett dönteni, azt magyarázták, ha pedig kétség vagy földesúri ellenzés jött közbe, a tárgyat a középponti választmány, s általa a gyűlés elébe terjesztették. Sopron tehát most ollyforma oklevelekkel bír minden helységre nézve, mint hajdan a kilencz kérdésekre adott felelet volt;* mert a régi úrbéri lajstromok is megvizsgáltattak, s a közbejött változások szerint újak készíttettek, mellyekbe az újonnan keletkezett telkek is bementek, a hibázók iránt pedig törvény értelmében szoros vizsgálat rendeltetett. Az új úrbéri lajstrom a következő rovatokól (rubricákból) áll: 1. szám; 2. nevek; 3. jobbágytelek minéműsége; 4. belső mivolta, pozsonyi mérő; külső mivolta, szántóföld, hold; rét, kaszás; 5. évi robot, marhás nap, vagy ahelyett kézi szolgálat nap; hosszúfuvar megváltás, szinte marhás, vagy helyette kézi nap; 6. kilenczed; 7. adózások: évi bér forint, tűzrevaló fahordás, vagy vágás öl; kender és len. 8. Jegyzetek. A kilenczednek dézma előtti szedése, és a fuvar iránti határozásokat szintúgy nyomtatásban fogom közleni. Már mintegy 60 helység folyamodott elkülönözésért a gyűléshez, s még ollyanok is, p.o. Sopron városának 9 helysége, hol az uraság birkát nem tart, s a kiterjedt legelőt eddig a jobbágyok csaknem egyedül használták.
Sopron megyei 1832-i utasítása szerint „a megyebeli Karok és Rendek semmit forróbban nem óhajtanak, mint hogy a szegény adózó népnek sorsa a lehetőségig könnyebbíttetvén, bizonyos lábra állíttassék”; ez a megállapítás szolgált irányelvként a követeknek az operátumok megvitatásához. (Sopron utasítását l. OL, Kanc. eln. Acta diaetalia II/1.)
Sopron megyében már régóta éles ellentét uralkodott a középnemesség és a megyei konzervatív nagybirtokosok, de különösen az ország legnagyobb földesura, Eszterházy Miklós herceg között. Az úrbéri törvények végrehajtása jó alkalmat adott az ellenzéki megyei apparátusnak arra, hogy a nagybirtokokon a vitás kérdéseket lehetőleg a parasztság előnyére és a nagybirtokosok hátrányára döntse el. (Jó képet ad erről a törekvésről Tilkovszky Lóránt tanulmánya: Az elkülönözés és tagosítás Széchenyi István cenki uradalmában. Agrártörténeti Szemle, 1961. évf.)
Ti. az 1767-i úrbéri összeíráskor használt kilenc kérdőpontra adott feleletek.
A tisztválasztást szabályozó rendelet el nem fogadtatott, s illy értelemben ROHONCZY főjegyző javaslata szerint NAGY PÁL véleménye ellen, felírás rendeltetett. Mind a két szónok nézeteit közleni fogom.* Az ifjak ügyében a magas Cancelláriától érkezett parancs ellen is újabban felírtak a megye Rendei.* Nagy Pál véleményét majd ez iránt is közlöm. Azon felsőbb parancsra nézve, melly minden rendelet végén így kezdődik: „Caeterum quoad idioma” stb. részint, mivel a RRnek napról napra kisebb része érti a holt latin nyelvet, részint a két nyelv által eredhető zavarodások miatt Sopron vármegye most is csak kirekesztőleg a magyar nyelv mellett maradott. Sőt Borsod vármegyének a Helytartótanács körlevele iránti panasza következésében NAGY PÁL indítványára azt is elhatározá, hogy valamint más minden nemzetek élő nyelvükön szerkezik okleveleiket s az útleveleket is, nem tekintvén azt: valjon mi értsük-e az ő nyelvöket, vagy nem, úgy nemzeti méltóságunk, szabad és független állásunk, s nyelvünknek immár diplomatiai fölemelkedése tekintetéből Sopron vármegye is nemcsak az austriai tartományokban utazóknak úti leveleit (mellyeket a Helytartótanács diákul rendelt szerkezni), hanem átalában minden akar hova küldendő leveleit egyedül magyar nyelven fogja kiadni.
Erre Kossuth máj. 5-én történt elfogatása miatt már nem kerülhetett sor.
Sopron megyének az ifjak ügyében a Kancelláriával folytatott iratváltásait l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 10073., 13386., 14007., 1837: 6794., 12519., 12919. sz. alatt.
Az Austriába szállító nem kiváltságos szekeresek lovainak elkoboztatását hirdető körlevél* tekintetéből ROHONCZY főjegyzőnek majdan közlendő előterjesztésére, tetleges visszatorlás határoztatott.
Vö. a 914. o. 25. jegyzetével.
A pecsét magyar körülírása iránti szándékjokat a megye Rendei Ő Felségének följelentvén, privilegiumérti folyamodásra utasíttattak. Ez váratlan volt a RR előtt. Felírtak tehát, hogy illendőségből följelentették szándékukat, de privilegiumért nem folyamodnak, mert az 1550: 62. a hiteles pecsét megadásáról szól,* nekik pedig már van pecsétjök, mellyet is magyar körülírással azonnal el fognak készíttetni.* – Végre a magyar nyelv terjesztésére nézve, valamint a nemes vármegye, úgy szabad királyi Sopron városa által is hathatós előlépések tétettek.
Vö. a 948. o. 26. jegyzetével.
Sopron megyének a magyar feliratú pecséttel kapcsolatos felterjesztését és a vele kapcsolatos intézkedést l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 1300., 7773. sz. alatt. (Az előzményeket l. 1836: 14217., 16574. sz. alatt.)
IV. Abaúj vármegyében 1836 augustus 29-én Bars vármegye levele a követeknek hat évig kir[ályi] hivatalt nem viselhetésekről felolvastatván, – BÁRCZAY MIHÁLY a nemzet képviselőinek jelen helyzetökben olly igen kívánatos függetlenítése tekintetéből elfogadásra nyilatkozott. – KOMÁROMY királyi tanácsos első alispán ellenzé, mert el nem ismerte, hogy a királyi nevezéstől függő hivatalnokok hazafiak nem lennének, s károsnak vélte a megyék bizodalmára méltatott férfiakat, a nemzet javát munkálni tartozó hivatalokból kizárni, ami annyit tenne, mint kimondani, hogy a hivatalbeli férfiak jó hazafiak nem lehetnek. Ő illy újságokat soha sem fog pártolni. – PATAY SÁMUEL elfogadásra szavazván, válaszul adá, hogy ez Abaújban nem újság, mert nemcsak a szóló, midőn 1833-ban követül küldetett, de az első alispán is 1825-ben, 1830-ban és 1832-ben, sőt Abaújnak minden követjei 1790. óta esküt tettek, hogy királyi hivatalokat s megkülönböztetéseket el nem fogadnak. Az ELSŐ ALISPÁN ezt csak az országgyűlés idejére szólónak felelte. – JAKABFALVAY FERENCZ első aljegyző, mivel a barsi határozatot nem alkotmányosnak látja, és Barthal György, Somsich Pongrácz és Platthy Miklós példáiból* tapasztalta, hogy az úgynevezett oppositio férfiai közül is neveztetnek kormány- s ítélőszéki hivatalokra, – továbbá VITÉZ másod alispán azon oknál fogva, mivel Balogh Péter, Vay Jósef, Péchy Imre példái bizonyítanák, hogy királyi hivatalokban levők is választathatnak követül* úgy, hogy a nemzet bizodalmának megfeleljenek, s mivel az utasítás ellen vétő követ visszahívatását s büntető kereset alá vételét nagyobb kezességnek látta, az indítvány ellen szavazott. – BÁRCZAY MIHÁLY ugyan ellenvetette, hogy gyakran nincs idő a visszahívásra, s a criminalis actio sem segít a nemzetnek okozott károkon; így a múlt diaeta végével 33 megye szavazott az adó leszállítására;* harmadnapra királyi válasz jött; ugyanazon megyék közül 11 követ elidálta társa szavazatját,* s a folyó terhes adó meg lett ajánlva, mellyet semmi büntető kereset nem képes a szegény nép nyakáról levenni; visszahívásra idő nem volt; ellenben azon elidens urakat egy pár hét múlva egytől egyik királyi hivatalokkal s megkülönböztetésekkel jutalmazottaknak olvastuk az újságlapokban.*
A nevezettek az 1825/27-i országgyűlésen még mindhárman az alkotmányvédő ellenzék erősségei voltak. Az országgyűlésen még mindhárman az alkotmányvédő ellenzék erősségei voltak. Az országgyűlés után a kormány – régóta gyakorolt taktikájának megfelelően – az ellenzék legtehetségesebb tagjait igyekezett kormányhivatalokkal megnyerni magának, s ez a törekvése a nevezettekkel kapcsolatban sikerült is. Bartal György hamarosan kancelláriai tanácsos és a kormány közjogi szakértője lett, Plathy Mihály táblai ítélőmester, Somssich Pongrác pedig személynök és Baranya megye főispánja. Hivataluknál fogva mindhármuknak sok szerep jutott az ifjak, Wesselényi és Kossuth ellen indított pörökben.
Ócsai Balogh Péter (1748–1818), az 1790/91-i országgyűlés nagyhírű ellenzéki követe előzőleg már kancelláriai tanácsos volt. – Vay Józsefre l. a 911. o. 11. jegyzetét. – Péchy Imre (1753–1841) már alnádor és a Hétszemélyes Tábla bírája volt, amikor 1825/27-ben Pest megyét képviselte az országgyűlésen.
Az 1836. márc. 1-i kerületi ülésébe 38 megye szavazott az adó összegének leszállítására, s csak 10 fogadta el az érvényben levő mennyiséget; ugyanez volt az arány a márc. 9-i országos ülésben is. Márc. 16-án ment fel az udvarhoz a csökkentett adót megajánló felirat, márc. 18-án már meg is érkezett a megajánlást elutasító, és az érvényben levő adó összegének elfogadását sürgető kir. válasz. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 525., 554., 572. kk.)
A királyi válasz márc. 21-i kerületi ülés vitái során nem 11, hanem 5 megye követei semmisítették meg egymással ellentétes állásfoglalásukkal megyéjük szavazatát. (Arad, Baranya, Zólyom, Tolna és Verőce.) Ekkor már csak 18 megye tartott i az adó csökkentése mellett, 25 megye pedig elfogadta a király kívánságát. (Vö. uo. 573. kk.)
Vö. a 491. o. 2. jegyzetével.
A többség azonban gróf PÉCHY EMANUEL véleménye szerint a barsi javaslatot országgyűlésre halasztotta, most pedig elhatározá, hogy ha megyei tisztviselő választatnék követül, hivatalbeli fizetését ne ő szedje, hanem helyettese.
1836 október 3-án az új cancellárnak írandó tisztelkedési levelet sokan ellenzették azon oknál fogva, mivel a cancellár nem ország zászlósa, s miután KOLLARCSIK kanonok hosszú beszédében bizonyítgatá, hogy Pálffy Fidel jó magyar s nagy hazafi, voltak kik azt is feszegették, hogy az utolsó országgyűlésen nem nagy hazafiságot mutatott, magyarul pedig nem tud. A többség azonban az új cancellárnak szokás szerinti tisztelkedést, gróf Reviczkynek pedig sajnálkozást szavazott.
Pest vármegyének az ifjak dolgábani második levele folytában közakarattal felírás határoztatott, de nem küldöttség által, mint BÁRCZAY MIHÁLY akará, hanem térítvény mellett postára adandók, mint VITÉZ javaslotta. – A vallás dolgában Borsod felszólítására közértelmileg végzésbe ment, hogy a RR a törvényhez s a követi tábla hetedik izenetének elveihez ragaszkodva, törvény kívüli parancsot el nem fogadnak, s végre nem hajtanak.
1836 december 13-án az ifjak dolgában érkezett udvari válaszra egyes akarattal felírást határoztatott.* – A tisztválasztási szabályzás így egyoldalúlag el nem fogadtatott, hanem kijelentetett, hogy a megye annak csak úgy engedelmeskedik, ha a főispánok kicsapongásai is megkorlátoltatnak. – A Törvényhatósági Tudósítások tilalma közmegegyezéssel sérelemnek nyilváníttatott annyival inkább, mivel törvénykönyvünkben a sajtószabadságot gátló s könyvbírálatot rendelő mostoha czikkelyek eddig még nem találtatván, a megye Rendei még akkor sem tarthatnák e tudósításokat privilegium vagy előző bírálat alá tartozóknak, ha (amint nagyobb nyilvánosság s könnyebb közlés tekintetéből óhajtanák) nyomtatásban jelennének meg; mert amit a nemzet a Fejedelemnek át nem adott, az a nemzetnek s általa minden egyes polgárnak is sérthetetlen tulajdona. Nyomósan felírtak tehát e sérelem miatt az ország Nádorához.* Egyszersmind a kérdéses tudósításokban fejlődő közvéleménynek s a haza boldogságára s a míveltség és polgárosodás útján a haladó kor kívánatihoz képesti emelkedésre, s így a nemzeti erkölcsi erő és egység eszközlésére intézett tanácskozásoknak közrejutása tekintetéből, a közértelmiség s előhaladás erős rugójának is tekintvén, azokat nemesi pénztáruk költségén közhasználatra megrendelték, s a közhatározásoknak azon lapok szerkesztőjéveli közlését a jegyzői hivatalnak kötelességül tették, kijelentvén, hogy Kossuth Lajost rendes levelezőjökké fogadják.
Abaúj megyének az ifjak ügyében kelt feliratait és a velük kapcsolatos intézkedéseiket l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 11766., 13386., 14007. sz. alatt.
Abaúj megyének ez a felirata nem található a Kancellária iratai között.
V. Tolna vármegyében a november végével s december elején 1836. és április 4-én 1837. hozott határozatoknak nevezetesebbjei ezek: 1.) A tisztválasztást szabályozó rendelet czélját tisztelik, a megye Rendei, s azon szent czélnak, úgymint a pártoskodás veszélyétőli megóvásnak, és a választási szabadság s jog minden erőszak ellen épségben tartásának eszközlésére bizonyosan minden törvényes módokat s törvényhatósági, sőt erkölcsi befolyásukat teljes erőben fogják mindenkor használni. De törvény helyett akármelly más rendelésen megnyugodni, törvényszerűségök által tartóztatvák; s azért kérik Ő Felségét, hogy ami még a tisztválasztásokban óhajtott rendnek tökéletes biztosítására netalán kívántatnék, az legközelebbi alkalommal a törvényhozás útján állapíttassék meg. – 2.) Bezerédy Istvánt követi pályáján nagyérdemű eljárásáért megkülönböztetendők, Zala vármegye Rendei önindulatjokból táblabírájokká választották. Tolna vármegye Zalának felelve, tolmácsolá az érdemes férfiú háláját e polgári megtiszteltetésért, melly lelkes hazafiak tiszteletre méltó közönségétől eredve, az ő szívének kedvesebb a jutalom minden más nemeinél. Egyszersmind viszonzásul, s a hazafiúi tiszta érdem iránt tartozott adónak leróvására kijelentik Tolna Rendei, hogy Zalának a múlt országgyűlésen kitűnt követét, Deák Ferenczet, kit világos képzett ész, beható mély ítélet, nemes szív, szabad el nem fogult lélek s tiszta legjobb szándék emelnek, vezérelnek, és buzdítanak, de a hazafiúi köz elismerés, szeretet és becsülés tárgyává is tesznek, közóhajtással táblabíráik sorába fogadják, tanúsítandók azon őszinte becsülő szíves indulatot, mellyel iránta viseltetnek; óhajtván, hogy ő, a balítéletektől ment, megtisztult igaz honszeretetével s hathatós szellemével a nemzeti előhaladás eszközlésében sikeres és csüggedetlen részt vehessen, s eképp nemcsak az együttélők hálájára, kik közül az ütköző érdekek zajos forrtában sokan nem látják világosan a nemzet boldogságának feltételeit, de a tisztulás idejére virradó később utókéra is számot tarthasson. – 3.) A Törvényhatósági Tudósítások valamint már előbb szerencsések voltak Tolna vármegye hathatós pártfogását tapasztalni,* úgy a második tilalom után is olly végzést nyertek, miszerint a megye Rendei kinyilatkoztatták, hogy a nemzetivé váló ügyet ótalmuk alá veszik, s annak törvényesség korlátai közt telhető mindenkori védletére készek lesznek. – 4.) Az ifjak dolgábani felírásra érkezett udvari dorgáló válasz felvételekor, november 24-én a többség úgy végzett, hogy a bírói és fenyítő eljárásban törvény és törvényes egész rendszer lelkét mellőzőleg eredő önkény megszüntetése végett a jelen eset sérelem gyanánt a jövő országgyűlésre feladassék; s ugyanott indítványba hozatni rendelte: hogy törvény hozattassék rendszert állapítandó, miszerint a honárulás és felségsértés nézvesti fenyítő eljárás pontosan meghatároztassék. – Azonban 5.) meghozatván a szerencsétlen ifjak ellen az ítélet, Tolna vármegye Rendei felírtak Ő Felségéhez április 4-én tartott közgyűlésükből, melly felírásukban előterjesztvén mindazon sérelmeket, miket az elfogatásra és letartóztatásra nézve a kormány, a perre nézve pedig a királyi Tábla törvényszabta kötelességéről megfelejtkezve s bírói függetlenségét meg nem óva okoztak: mély aggodalommal jelentik a megye Rendei, miképpen legmagasabb fokra hágott a sérelem súlya azáltal, hogy a királyi Curia a törvénytelen bírói eljárást és rendtartást törvényszerűnek kimondotta, s mintegy sinórmértékül felállította. Az ítélet érdemét vizsgálni a KK és RR körükhöz nem tartozónak hiszik, de ellenben törvényhatósági kötelességüknek ismerik a helytelen bírói eljárás igazolására nézve kimondott elvet felfogni, s teljes szilárdsággal ellenezni. Mert azon elv a polgári lét biztosságát gyökerében koczkára veti, az innen fenyegető veszélyteljes következések határa pedig egy kétes távolba nyúlik, hol tévedezve, azoknak nép és kormány egyformán kárát vallhatnák. Méltán a legnagyobb mértékben költi fel tehát a Kk és RR törvényes aggodalmát a főtörvényszékek érintett ítéleteiben létező veszedelmes irány s kimondott önkényes elv; melly elvnek s iránynak Tolna vármegye a Fejedelem és a haza előtt ünnepélyesen ellenemond, kérvén Ő Felségét, hogy addig is, míg a törvényhozás útján legelső alkalommal örök időre teljes biztosítás szereztetnék, az igazságszolgáltatás törvényes rendszerét épen fenntartani s mind az előterjesztett sérelemnek orvoslásában, mind a szerencsétlen ifjak sorsára tekintve is, fejedelmi igazságát, bölcsességét és kegyelmes malasztját tapasztalni méltóztassék.* – A felírások magyar szerkesztésére nézve 1836 szeptember 22-ről válasz érkezett az udvari Cancelláriától, melly azt mondja, hogy Tolna vármegye a törvény önkényes magyarázgatásába helytelenül ereszkedvén, a törvény szentségét tisztelni felejté, s hatósági körén túllépni bátorkodott.* Erre a RR december 7-én feleltek, kijelentvén, miképpen e czélzás tőlök távol volt, s van; s az 1805: 4. törvényczikkelyről soha sem mondották, hogy ez a törvényhatóságok választására hagyná akármelly nyelven szerkezni felírásaikat, hanem így, nem magyarázták, de csak alkalmazták az idézett törvényczikkelyt: minthogy a diák nyelv akkor még eredeti volt, azon kellett felírni, azonban az eredeti diák mellett szabad volt magyar fordítást is használni, de el is hagyni; amint Tolna Rendei ezzel akkoriban nem is éltek. Most az 1836: 3. után a törvények szerkesztésében eredeti nyelvvé már a magyar vált, éppen az 1805: 4. szerint cselekesznek hát a RR, midőn az eredetit megtartják, mellőle pedig a fordítást szintúgy elhagyják, mint 1805 óta mindig elhagyták. Mert megfordulván a két nyelv közötti előbbi viszony, önkényt következik, hogy az említett törvénynek rendelése, melly az eredeti diák szerkezetre kötelezőleg szólott, most az eredeti magyarra szolgál; s viszont melly előbb a magyar fordítást megengedőleg illette, most a diák fordításra vonul. Ezek szerint a RR most is előbbi határozatuknál maradtak. – Azonban 7.) az udvari Cancellária december 29-rőli válaszában tudtára adatik Tolna vármegyének, hogy a kifejtett okoskodás az 1805-ki s annak rendelését nem változtató 1836-ki törvénynek értelmétől egészen eltávozik. A megyének tehát Ő Felsége parancsolatjából szorosan meghagyatik, hogy valamint Ő legfőbb királyi tiszte szerint a törvényeket megtartani s megtartatni köteles, úgy a megye is azok szerinti kötelességét gyors engedelmességgel annál bizonyosabban teljesítse, minél inkább tudhatja, hogy a törvények szentsége minden más akármelly forrásból merített tekintetek felett áll.* És a megyei Rendei éppen ezen igazságnak hódolva határoztak el február 20-án, hogy előbbi végzésök mellett tántoríthatlanul megmaradnak, mert meg vannak győződve, miképpen ez az idézett törvényekbe nemcsak nem ütközik, sőt egyenesen azoknak lelkéből vette életét, s fenn is tarthatják addig, míg az udvari Cancelláriának e nemzeti ügyben, nem figyelve a mellette harczoló törvényhatóságok jeles számaira, nem a felébredt hazai közérzésre, nem végre a természeti igazságra s méltányosságra, mint minden törvények legtisztább kútfejére, már másod ízben kijelentett, olly kedvetlen törvénymagyarázata, a törvényhozó test, mint illető bíróság által a legközelebbi országgyűlésen voltaképp el fog határoztatni.
A 16. levél végén említette Kossuth, hogy Tolna megye előfizetett a Tudósításokra. (L. 905. o.)
Tolna megye ápr. 4-i közgyűlésének részleteire l. Eszterházy Károly gróf főispáni helyettes jelentéseit, OL, M. Kanc. eln. 1837: 537., 543. sz. alatt. Az ifjak ügyében kelt nyomtatott feliratot és köriratot l. uo. 1837: 662. sz. alatt.
A Tolna megye és a Kancellária közti korábbi nyelvügyi iratváltásokra l. a 841. o. 43. jegyzetét.
A megye és a Kancellária közötti további nyelvügyi vitára l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 979., 2945., 5862., 8894., 10977., 15266. sz.
VI. Hont vármegye közgyűlésében 1836 november 28-án a következő közérdekű tárgyak vétettek köztanácskozás alá: 1.) A tisztválasztást szabályozó kormányrendelet. A megye Rendei Ő Felsége szándékát hálás érzéssel fogadták, s azt törvényes hatóságukhoz képesti intézetekkel, a legközelebbi országgyűlésen pedig (hova a tárgy egész terjedelmében tartozik) czélszerű utasításaikkal előmozdítandják; de most Ő Felségének kijelentik, miképpen a tisztválasztásról rendelkező törvények, midőn egy részről szabad választási jogot adnak a nemességnek, más részről tárt kaput nyitnak a főispáni önkénynek, mellyen a jogok legszebbikét kijátszhatják. Érzik a RR a hiányt, de a törvényt mégis tisztelik, s megnyugszanak, mert olly főispánjok van,* ki a választás szabadságát teljes épségben fenntartván, felejteti velök, hogy a törvény hiányos. De nem találkozhatik-e, sőt nincs e valósággal főispán az országban, ki a nemzet jogát saját önkényének feláldozza? S mivel lehet, mivel van: lehetetlen megnyugodniok olly rendeletben, melly a főispáni hatalmat még a hiányos törvény értelmén is túl terjeszti. A közgyűlési kereset elrendelése a megye közönségére tartozik, s e (bármi fényes hivatalú egyes személy által koránt sem gyakorolható) jogba csak annyiban folyhatnak be a főispánok, amennyiben a RR többsége a vád támasztásának elrendelésében megegyezik. Midőn tehát a felolvasott udvari rendelet ezen hatalmat a főispánoknak akarja átadni, ollyasmit tulajdonít nekik, mit a törvény nem adott. És így a RR erre nézve törvényes hatóságuknál állhatatosan meg fognak maradni. Így továbbá, ha lehet is eset, mellyben a tisztviselők a nemes embert közgyűlési határozat nélkül is elfogathatják, de erről a legközelebbi közgyűlésnek számolni tartoznak. A közgyűlés helyén tehát (pedig a tisztválasztó szék sem egyéb) egyes tisztviselőnek, legyen az bárki, az egybegyűlt RR akaratja s meghagyása nélkül elfogatásra vetemedni nem szabad. Erre nézve is fenntartják tehát a RR törvényes hatalmukt s tudván, hogy a jóknak árt, ki a vétkest nem bünteti, kötelességöknek megfelelni eddig is tudtak, jövendőben is fognak. Kérik tehát ezek folytában Ő Felségét, méltóztassék a főispánokat oda utasítani, hogy a törvények által nekik adott jogok határán túl ne menjenek; egyszersmind a tisztválasztás tárgyát a rendszeres munkálatokból kiszemelve,* a legelső országgyűlésen felvétetni óhajtják. – 2.) Zemplén vármegyének levele a követeknek minden királyi hivataltóli letiltásukról, Barsnak hasonló tartalmú levelére kirendelt választmány véleményével együtt tanácskozás alá vétetvén, a többség élénk vita után azt határozta, hogy a tisztelt megyék javaslata nem czélszerű, s azért el sem is fogadtatik. – 3.) LUKA SÁNDOR főbíró indítványt tőn, hogy mivel sok nemes ember van, ki a megyében nem lakik, de birtokánál fogva a közgyűléseken szavazattal bír, s a tanácskozásba csak azért nem vesz részt, mert a közgyűlések határnapjai tudtára nem esnek: a határnapok tehát a szomszéd megyékkel mindenkor közöltessenek s hasonló közlésre ők is megkéressenek. Az indítvány elfogadtatott. – 4.) A Törvényhatósági Tudósítások második tilalma utáni folyamodás* következésében a törvénytelen tilalom orvoslása végett közakarattal felírást határoztatott.* – LUKA SÁNDOR indítványt tőn, hogy ezen lapok szerkező kiadóját a megye Rendei megbízott levelezőjöknek nevezzék ki. Indítványa hosszas vitatás után szavazatra bocsáttatván, 42 szóval 39 ellen elesett. – 5.) Az 1836: 14-ik czikk folytában (a világos örökösödés esetébeni osztályról) a RR azt határozták, hogy mivel a bíróválasztás alkotmányos jog: mind a vesztő fél megnyugtatására (a törvény felebbvitelt úgysem engedvén), mind pedig azért, hogy a küldöttség kinevezése pártosságból soha se történhessék, az osztályt kívánó fél tehát javasoljon 4, az ellenrész szinte 4 tagot, ezek közül válasszon a megye kettőt egyik, kettőt másik részről, elnökül pedig egy 5-iket, egészen érdekletlent nevezzen. És mivel a törvényben nincs kiszabva, hány bíró kívántatik ítélethozásra, az is elhatároztatott, hogy az 5 tag közül háromnak jelen kell lenni az ítélethozásban.*
Majláth György, a korábbi személynök.
A megyei tisztújítás szabályozása a Publico-politicum operatumnak a megyék reformjával foglalkozó fejezetébe tartozott.
L. előbb, 92. sz. alatt, 514. kk.
Hont megye e tárgybani újabb felterjesztésére l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 3838., 14254. sz.
A nov. 28-i Közgyűlésről Fejérváry Miklós tudósította Kossuthot. (L. az MTA Könyvtára, Kézirattár, Ms 4849/160. sz.)
1837 február 20-áni közgyűlés. 1.) A megye Rendei múlt gyűlés alkalmával két vagy három tagot kivéve, közakarattal sőt az elnök első alispán előterjesztése határozák a megye pecsétjét magyar körülírással elláttatni. Most azonban, midőn kérdés tétetnék: valjon elkészült-e már az új pecsét, a kérdés újra felmelegíttetett, és sokan előbb engedelemért folyamodni sprivilegiumot kérni akartak; de a többség az előbbi végzés mellett maradott, s valamint 300 évek előtt, midőn Hont vármegye pecsétet kapott, ahhoz ezen szavakat: „Sigillum Comitatus Honthensis”, és ismét, midőn a pecsétteli élésnek Jósef császártól eredett tilalma megszűnvén, 1790-ben új pecsétet metszene, a körülíráshoz ezen szót: „revindicatum” engedelem kérése, vagy privilegiumérti esedezés nélkül hozzá ragasztotta; úgy jelenleg is a körülírásnak magyarítására magát fölhatalmazva lenni érezte.* – 2.) Válasz érkezvén a szerencsétlen ifjak ügyébeni felírásra,* a végzés hosszas vitatás után, (mellyből több részleteket fogok közölni,) oda ütött ki, hogy a tárgy a sérelmek sorában följegyeztessék. Egyszersmind Borsod vármegyének körlevél által közlött azon végzése, miszerint a királyi Táblát a törvények szoros megtartására felszólította, Hont vármegye által is elfogadtatott. – 3.) LUKA SÁNDOR indítványára a Helytartótanács megkerestetni rendeltetett, hogy a posták rendetlen szolgálatának orvoslására hathatós lépéseket tegyen. Szó volt arról is, mikép a Rendek ellenkező esetre más módokkal fogják leveleik elküldését biztosítani; ez azonban nehogy a méltán várt orvoslást fenyegetéssel látszassanak a RR megelőzni, a felterjesztésbe nem ment, s országgyűlésre halasztatott. – 4.) A magyarországi szekeresek lovainak Austriábani elkoboztatásáról költ helytartótanácsi hirdetmény iránt felírás határoztatott.* – 5.) A Rendek újólag is megmaradtak azon végzésök mellett, hogy felírásaikat csak magyarul szerkezendik. Minthogy uralkodónknak trónusra léptekor* már csak magyarul írtak fel a megye Rendei, s az ellen akkor észrevétel nem érkezett, a most tapasztalt ellenzés – vitatás közben – keserű érzékenységgel a mostani főcancellárnak tulajdoníttatott. – Végre 6.) Borsodnak az úti levelek ügyében írt levele elfogadva lőn; s a répaczukor vám ellen is felírás és pártolásra felszólító körlevél határozva.
Hont megyének a magyar nyelvű pecsét tárgyában kelt feliratát és következményeit l. uo., 1837: 7183., 14247. sz. alatt.
Hont megye korábbi, e tárgyban kelt felirataira l. a 896. o. 53. jegyzetét. Újabb feliratát l. uo., 1837: 7777. sz. alatt.
Vö. OL, M. Kanc. ált. 1837: 7533. sz.
V. Ferdinánd I. Ferenc 1835. márc. 2-án bekövetkezett halála után foglalta el a trónt.
VII. Nógrád vármegye 1837 január 17-én tartott közgyűléséből: 1.) KUBINYI FERENCZ indítványára Kraszna, Közép Szolnok, Zaránd vármegyék s Kővár vidéke atyafiságos barátsággal megkerestettek, értesítenék a megyét, hogy a magyarországhozi visszakapcsolást kimondó 1836: 21. czikk tökéletes eszközlésére eddig minő lépések tétettek?* – 2.) HUSZÁR KÁROLY javaslatára a jegyzői hivatalnak meghagyatott, hogy a felírásokat (amennyire még nem így történt volna) egyedül magyar nyelven szerkezze. (Nógrád vármegye a jegyzőkönyvet 1790-ki december 14-ke óta folyvást magyarul viteti). – 3.) A megye Rendei ezen lapok szerkesztőjét a megye táblabírájává leendő kineveztetése végett főispán úr ő excellentiájának ajánltatni rendelvén, ez alkalommal LUKA SÁNDOR megemlítette, miképpen táblabírákat választani a megyéknek a főispán ellenzése mellett is hatalmuk van törvény szerint, mert az 1613: 24. egyenesen megyei választásról szól;* a gyakorlatra nézve pedig felhozta, hogy Hont vármegye jegyzőkönyvébenf jeles nyoma van ezen jog tettleges gyakorlásának. – Mire SRÉTER főjegyző a nógrádi levéltárból hasonló nevezetes adatot idézett. Tudniillik az 1790-ki január 26-án Almássy Pál administrator s királyi biztos elnöksége alatt tartott közgyűlés jegyzőkönyvében olvashatni ezeket: Compluribus meritis individuis pro denominatione in juratos tabulae judiciariae assessores, semet condecenter insinuantibus, Excellentissimo nihilominus Administratore semet id facere non posse declarante, Status et Ordines recurrendo ad praesidium legis, articulum quippe 24: 1613. (következik vagy 40 név) in Comitatus hujus tabulae Judiciariae assessores denominarunt, deposito per hos solito decretali juramento. Quae cuncta unanimi de capite in caput concordia Status et Ordines concluserunt, determinaruntque unicuique individuo tali libertate expresse concessa existente, ut si qui calculum suum adjicere dubitarent, viva voce semet eatenus declarent. Nemine tamen contrariam sententiam aperiente, quin imo tota frequentia elevata affirmativa voce, consensum suum exprimente, sed et ultro portas etiam Domus sessionalis eo fine apertas relictas esse, publice declarato existente, ut si qui tamen nefors dissentientes adessent, se libere retrahere valeant. Quo facto itum est ad conscriptionem capitum praesentium et consentientium, ut sequitur. (Következik 400-nál több név.)* – Ugyanazon esztendei jegyzőkönyvben van egy jeles adat arról, hogy nemcsak a követek, hanem a megyebeli regalista mágnások is, akik mint jelen nem levők követei szándékoztak az országgyűlésre menni, esküt mondottak a megye színe előtt, a regalisták a közjóra és sarkalatos törvényekre, a követek pedig (a jelen nem levők követeit is odaértve) a megye utasítására, s hogy semminemű királyi hivatalt s adományt nem fognak etiam exactis Comitiis a megye híre s megegyezése nélkül elfogadni.* – 4.) Január 18-án a szerencsétlen ifjak ügyében érkezett dorgáló válasz felolvastatván, (egy-két tagot kivéve, kik elegendőnek vélték a dolgot sérelem gyanánt a jövő diaetára feljegyezni) a KK és RR csaknem közakarattal újabb felírást határoztak, s FRÁTER PÁL főszolgabíró indítványára a királyi Táblát is függetlenségének feltartására emlékeztetni rendelték.* A vitatások (mellyeknek nevezetesebb részeit közölni fogom,) érdekesek valának s csak a gyűlés végefelé öltöttek kedvetlen színt magokra azon kihívás (provocatio) által, mellyet BORY PÁL főbíró tőn, midőn úgy nyilatkozott, hogy a kormánynak visszalépni derogálna, s ha visszalépne, az kormány sem lenne, s a szóló azt többé tisztelni sem tudná, s hogy ő (a szóló t.i. Bory Pál Nógrád vármegyének főszolgabírája) nyolczszáz éves alkotmányunkat a 19-ik század korszelleme által nem engedi eltapodtatni. Ha már e mondásival is kedvetlen vitatásokat idézett elő Bory főbíró úr, méginkább úgy tőn az április 4-én tartott közgyűlésben, midőn ugyan e tárgy már ítélet után volt tanácskozás alatt. Ekkor t.i. annyira ment, hogy azokat, kik a szólóval ellenkező véleményben voltak, szintúgy vétkeseknek, s a szerencsétlen ifjakra mért büntetésre hasonlóképp érdemeseknek mondaná, miután a megye Rendei közül többeket czáfolgatva megnevezett. Közbosszankodás foglalta el a Rendeket: actio sürgettetett, rendeltetett, végre elengedtetett. A vitatásokat majd közlöm.* A végzés oda ütött ki, hogy felírás tétessék ő Felségéhez, mellyben a kérdéses ítéletek törvényelleneseknek nyilatkoztatnak; országgyűlés sürgettetik, s a vádpöröknek törvényes rend és szabad védelem mellett megújítása kéretik.*
Vö. a 652. o. 30. jegyzetével.
Az 1613: 24. tc. úgy rendelkezett, hogy az igazságszolgáltatás megjavítása érdekében „ultra ordinarios juratos assessores deligendi sunt per comitatum et ex potioribus nobilibus plures assessores, qui ad jurium administrationem juramento sint adstricti, iique sedibus judiciariis adsint”.
Mindez azon a jan. 26-i közgyűlésen történt, amelyen Nógrád megye az újoncok, adó és gabona megtagadása miatt neki küldött dorgáló királyi leirattal szembeszállva kemény feliratban követelte II. Józseftől az alkotmányosság helyreállítását és az országgyűlés összehívását. (A feliratot és a fentieket l. Pest–Nógrád megye Állami Levéltára, Nógrád megye közgyűlési jegyzőkönyve 1790. 174. kk.)
Mindezek az esküszövegekkel együtt olvashatók az 1790. máj. 26-i nógrádi közgyűlés jegyzőkönyvében, uo. 174. kk., azzal a kiegészítéssel, hogy a közgyűlés résztvevői is esküt tettek, hogy az alkotmánnyal és az ország érdekeivel ellenkező utasítást nem adnak követeiknek.
Nógrád megye feliratát l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 3486. sz. alatt, további lépéseire e tárgyban l. uo. a 4910., 6996., 9989., 10976., 12517 és 13285. sz. iratokat.
Elfogatása miatt Kossuth ezt az ígéretét nem tudta megtartani.
A nógrádi ápr. 4-i közgyűlés lefolyására és határozataira l. Mérey Sándor országos főbiztos jelentését, OL, M. Kanc. eln. 1837: 591. sz. alatt. Az ifjakra vonatkozó megyei végzést Keglevich Gábor főispán küldte meg a kancellárnak. (Uo. 1837: 638. sz.)
