b) [Szabolcs megye 1837 február 13-i közgyűlése.]
b)
[Szabolcs megye 1837 február 13-i közgyűlése.]
[Szabolcs megye 1837 február 13-i közgyűlése.]
II. Zabolcs vármegye. 1837 február 13-án közgyűlés Nagykállóban. Teljes hitelességű tisztelt tudósítóm ezeket írja: A múlt június 17-én 10 ember-halállal, s több mint 135 tetemesen megsebesítettnek vérével (mennyi az egész nápolyi háborúban* sem folyt) festett tisztválasztás folytábani közgyűlésből a KK és RR a főispán indítványára küldöttséget neveztek a kihágásokat megvizsgálandót, s jövendőre óvórendszabályokat készítendőt.* Hozzá volt utasítva később a tisztválasztási Normativum is. A főispán tudósítva lőn, hogy a küldöttség munkálódását bevégezte, s ő lejött a megyébe, hogy (ígérete szerint) saját elnöksége alatt a tárgy végett közgyűlést tartson.
Az 1820-ban kitört nápolyi felkelést, amely a Napóleon bukása után visszatért, s reakciós szellemben uralkodó IV. Ferdinánd uralmát akarta megdönteni, a Szentszövetség utasítására Frimont osztrák tábornok csapatai verték le.
A szabolcsi véres közgyűlés ismertetését l. előbb, 643. kk.
A küldöttség egyik része nem volt hajlandó a vizsgálat tömegéhez véleményt is ragasztani, mivel a megbízó határozás ezt világosan nem parancsolá; másik része ellenben azon általános megyei szabályhoz kívánta magát alkalmazni, melly minden jelentéshez véleményt is csatoltatni parancsol. E meghasonlás miatt tehát egy előjelentésben kérdést tőn a küldöttség az iránt, valjon a tárgy rendkívüli helyzetében, miszerint a RR nagyobb része vagy mint panaszos, vagy mint vádlott, vagy végre mint tanú érdekelve van, minélfogva könnyen történhetik, hogy az egész munkálat itt föl sem vétetvén, elhatározás végett Ő Felsége elibe terjesztetnék: kívánják-e a RR, hogy jelentése mellett az egyesek tettéről véleményt is adjon? A terem jobb oldalát a főispáni széktől kezdve számos közrendű nemesség foglalta el, a baloldalt pedig a megybeli nemes ifjúság. Csaknem közakarattal határozásba ment, hogy az előjelentésben kitett rendkívüli okoknál fogva a küldöttség véleményt ne adjon.
A küldöttség elnöke tehát február 14-én a nagy csomó munkálatot egyenesen a gyűlés színe elébe letette, mert múlt novemberben határozatba ment, hogy a küldöttség azt kezéből senkinek ki ne adja, s csak közvetlenül a gyűlésnek mutassa be. A főispán szükségesnek vélte mindenekelőtt megállapítani: valjon kívánják-e a RR az egész vizsgálati munkálatot fölvenni s róla határozni, vagy pedig jobbnak látják az előjelentésbeni fontos okoknál fogva semmit, avagy csak magát a jelentést olvastatni, s a határozást Ő Felségétől várni; a vizsgálat foganatjának fölterjesztését az udvari Cancellária már különben is előre megrendelvén.*
A vizsgálat tárgyát képező küldöttségi anyagot l. OL, M. Kanc. ált. 1837: 3834., 4416., 4918., 6436., 9247. sz. alatt.
Erre ismét csaknem közakarattal meghatároztatott: hogy semmi föl ne olvastassék, hanem minden irományok Ő Felsége elibe terjesztessenek azon óvással, miképpen a RR jogaik közé számítják ugyan a vétkesek büntetéséről rendekezni, de ezen joggal ezúttal élni nem kívánnak.
VAY JÁNOS táblabíró előterjeszté, hogy mivel a vizsgálódásban foglaltakról a küldöttségen kívül hiteles, annélfogva bizonyos tudomása senkinek sincs, nehogy az egyes terheltetések részleteinek köztudomásra jöttével az elmék idő előtt elkeseríttessenek, jónak vélné egy választmányt kinevezni, melly a vizsgálati irományokat azonnal lepecsételné. Ami nem is szokatlan, minthogy az illy pecsétlőszékek sok megyékben a rendes dolgoknál is szokásban vannak. – FINTA MÁRTON táblabíró ellenkezett, okul adván, hogy már más esetekben sem fogadták el az illy indítványt a megye Rendei. A terem éppen úgy volt elfoglalva, mint tegnap, csakhogy a közrendű nemesség között némelly izgatások voltak észrevehetők. A táblabírák közül többen a lepecsételés mellett, a tisztviselők soraiból pedig ellene szólottak; a közrendű nemesség az utóbbiakat hangosan helyeslé, amazok beszédeit pedig rosszalló lármával félbe szaggatta. Hasonlón cselekedtek az ellenkező véleményűek, de ellenkező irányban. – ZOLTÁN MIHÁLY táblabíró elegendőnek vélte, hogy a főispán ígérje meg, az irományokat, míg kezénél lesznek, senkivel sem közleni. De ezzel sokan nem voltak megelégedve, míg végre a főispán kijelenté, miképp ő, ámbár a többség nyilván oda nyilatkozott, hogy lepecsételés nélkül vegye kezéhez az irományokat, mindazáltal, mivel ebben mindnyájan meg nem nyugosznak, pecsételetlenül azokat magához semmi esetre sem veszi. Ezen hangos éljen kiáltással fogadott nyilatkozás után az első alispán PATAY ISTVÁN felszóllította a Rendeket, álljanak el kíváságuktól, de a vélemény nem változott, a főispán pedig némileg neheztelvén ezen felszólítást, előbbi nyilatkozását ismételte. Sok idő telt a zajgás lecsendesítésére, míg végre a lepecsételés küldöttségre bízatott, melly azt teljesítvén is, a lepecsételt irományokat, az addig magánál tartottakat február 16-án a főispánnak átadta.
Február 15-én, mielőtt a küldöttségileg javaslatba hozott rendszabályok felolvastatnának, az ELNÖK FŐISPÁN csendre s komoly tanácskozásra szólította fel a Rendeket, kijelentvén, hogy a lármázók kiáltásira mit sem ügyelve, csak az okokkal támogatott előadásokat fogja figyelembe venni. Fenntartván szabadságát az egyes pontoknál, ha főispáni jogait sértenék, észrevételeit előadni, vagy éppen ellen is mondani.
Felolvastatván a küldöttségi javaslat, PATAY ISTVÁN első alispán oda nyilatkozott, hogy semmi rendszabály hozásban meg nem egyezik, mert ez a törvényhozás körére tartozik; a küldöttség általi javaslatokba pedig még annál kevésbé, mivel azok között bizonyos esetekben még a rendes katonai erő használása is javasoltatik, mi által a megye Rendei, kik az elfogott ifjak dolgában a katonaság alkalmazását sérelemnek vették, önmagokkal ellenkezésbe jövének; de nem is látott szükséget arra, hogy a tisztválasztáskori kihágások meggátlására rendszabályok hozassanak. – PATAY LÁSZLÓ és EÖRDÖGH PÉTER főszolgabírák hasonlóképpen minden rendszabályozásnak ellene mondottak, s a régi rendszernél maradni kívántak. – Erre LÓNYAY PÁL táblabíró azt felelte, hogy akik a kihágások meggátlásáról gondoskodni nem akarnak, nyilván kimutatják, miképpen azt óhajtják, hogy a tisztválasztások ezután is öldökléssel s vérengzéssel vitessenek. S most nagy felzúdulás emelkedett a nemesség között, mellynek sorai közül mégis a kállói nemesség nagyobb része kiválván, átment a baloldalra, s rendszabályozást óhajtott. Sokan szólottak a táblabírák közül a rendszabások szüksége mellett, sokan a tisztviselők közül ellene. Mindenik nyilatkozást zajos lárma s félbeszakítás kísérte, míg végre a FŐISPÁN kijelenté, hogy midőn javaslattételre a KK és RR közegyetértéssel küldöttséget neveztek, akkor a rendszabások szükségét is közakarattal elismerték, most tehát az ellen általánosan nem szólhatnak. Felvétetett tehát az első pont illy értelmű: „A tisztválasztás határnapja mindíg közgyűlésben hirdettessék ki, melly a rendelés hitelesen bebizonyítható vételétől számított nyolczad napra megtartassék. Az alispán, ha ez ellen vétene, kijelölésbe ne jöjjön, s pénzbeli büntetést is szenvedjen.” – Ezen pont a főispán javaslotta módosítással úgy fogadtatott el a többség által, hogy a büntetésre nézve csupán az 1723: 58. czikk rendelése* tartassék meg.
A megyei közgyűlések megtartását szabályozó 1723: 58. tc.-nek csak a címében történik említés a szabályok megszegőinek büntetéséről, szövegében ilyen tartalmú § nincs.
2-ik pont: „Választassék ugyanazon közgyűlésen 30 tagból álló küldöttség olly táblabírákból, kik igazságszeretetről s részre nem hajlásról ismeretesek, s kik sem magok, sem testvéreik vagy fiaik hivatalt nem keresnek. Ha pártosság mutatkoznék, azt ezen választmány kiküldött tagjai által megvizsgáltatja s vizsgálatát a főispánnak bemutatja stb.” – E pont felolvasása után nagyobb lett a zaj és lárma, mint valaha. ZOLTÁN MIHÁLY táblabíró a javaslott választmányt már csak azért is ellenzé, mivel ennek megválasztása éppolly bajjal menne végbe, mint maga a tisztválasztás. De egyébiránt is a kicsapongások meggátlására csupán azon egy rendelést vélte szükségesnek, hogy botokkal s fegyverrel tisztválasztásra jőni szabad ne legyen; ennek eszközlésére pedig a nemesség egy részét pártatlan előljárók vezérlése alatt fegyverbe öltöztetni ajánlá. – VAY JÁNOS táblabíró a küldöttség felállítását pártolta, a választási baj elhárítására azt javaslotta, hogy a megye nevezzen mintegy 50 tagot, s ezek közül a főispán válasszon 36-ot. – Ezt ELEK MIHÁLY, JÁRMY IMRE, BÓNIS SÁMUEL táblabírák pártolták, valamint ZOLTÁN JÁNOS táblabíró is, ki érzékeny elkeseredéssel rajzolá a múlt történeteket, mellyek miatt az ártatlanul ontott sok embervér bosszúért kiáltoz. – Maga a FŐISPÁN is elismeré, hogy az illy küldöttség a főispánnak is könnyebbségére és segedelmére volna, s csupán a választás módja iránt volt némi aggodalomban. – Ellenben a tisztviselők közül sokan e pontnak is ellene szavaztak. Mindezek azonban leírhatlan lárma között történtek; a jobboldal mozgása szembetűnőleg növekedett, hol Borbély Mihály táblabíró és Farkas Imre alszolgabíró észrevehetőképpen látszottak a nemesség kisztetésében foglaltoskodni. Vége BORBÉLY táblabíró a nemesek közepette egy székre felállott, hozzájuk beszédet mondandó, mire a táblabírák helyeikről felkelvén, a nagy lármában jeladásokkal s ujjmutatásokkal kijelentették a főispánnak, hogy a gyűlést elhagyják, ha azokat korlátok közé nem igazítja, kik a tanácskozást lármával akarják legyőzni. – A FŐISPÁN maradásra kérte a már már indulókat, Borbély Mihály táblabírót pedig leszállásra; s midőn nagy nehezen a lárma lecsendesedett, kinyilatkoztatá, hogy ha kihallgatás nem lesz, az ülést eloszlatja. Az intés egy kis korig foganatos volt. Szólottak a küldöttség felállítása ellen RÉPÁSSY JÁNOS táblabírón kívül a KÉT ALISPÁN, FARKAS IGNÁCZ főjegyző, PATAY LÁSZLÓ EÖRDÖGH PÉTER, MUDRONY JÁNOS fő-, SOMOSSY IGNÁCZ, BÉGÁNY ANTAL alszolgabírák, KÁLLAY KÁROLY főadószedő, HUNYADY JÓZSEF és SILCZ alügyészek, CSERNYÁNSZKY eskütt, MÁRCZY levéltárnok, KACSKOVICS tiszteletbeli aljegyző, s MEZŐSSY tiszteletbeli alügyész. A küldöttség felállítása mellett szavaztak: DESSEWFFY EMIL, TASNÁDY PÁLFFY JÓSEF kerületi táblabeli közbíró, BEŐTHY ÖDÖN (kit február 14-én Lónyay Pál indítványára a főispán táblabírónak nevezett, s ki a Rendeket municipiális rendszerünk azon jótékony hatóságára figyelmezteté, miszerint magoknak rendszabásokat alkothatnak törvény gyanánt, mi ha országgyűlésen vétetik munkába, akkor csak 1/52-ed részben lesz szavok), SZEMERE PÉTER, ERŐS LAJOS, SZUNYOGH SÁNDOR, INCZÉDY GYÖRGY s több táblabírák, a tisztviselő karból pedig SZUNYOGH RUDOLF másod aljegyző, ki az irományok lepecsételésére nézve is csak egyedül állott tiszttársai közül. – Végre BÓNIS MENYHÁRT táblabírónak azon szavaira: „megbotránkozom, hogy a jó rend behozásának csak a tisztikar szegezi magát ellene”, a tisztviselők legnagyobb része helyéből egyszerre felkelt, s kitűnő megindulással, de az együttszólás miatt érthetetlenül, a mozgásba jött nemességgel egyetemben olly lármát indított, hogy a főispán ezen szókkal: „látván a gyűlés menetelét, az ülést felfüggesztem, s e tárgyról a tanácskozást bizonytalan időre elhalasztom” – a gyűlést eloszlatná. Egyébiránt e három napot úgy, aminő volt, leírni lehetetlen.
Másnapra a táblabírák nagyobb része együtt a főispánhoz ment, érzékenyül panaszolván a tisztikar viseletét, mellyből világosan kitűnt, hogy ugyanazon physicai erőt használják a tanácskozás elnyomására, melly a tisztválasztáskori, több mint botránkoztató kihágásoknak is fő eszköze volt. Kérték egyszersmind, halasztaná el a rendszabásokróli tanácskozást alkalmatosabb időre; s kijelentették, hogy ezen gyűlés meneteléből átlátván, miképen itt közérdekű tárgyakról tanácskozni már már lehetetlen, ezen bajnak orvoslásáért a Nádorhoz fognak folyamodni. A főispán a tanácskozás elhalasztását megígérte, s tudatá a panaszolkodókkal, hogy a gyűlés meneteléről maga is jelentést fog tenni.* Az elhalasztást ezután az ismét megkezdett közgyűlésen csakugyan kijelentette bizonytalan időre, egy saját elnöksége alatt tartandó más gyűlésre.
Vö. OL, M. Kanc. ált. 1837: 9247., 15789. sz. – Kossuth Inczédy György táblabíró beszámolója alapján készítette el tudósítását. (Vö. Henthaller L. i. m. 32. o.)
*
[Vörös Antal megjegyzése:]
És itt vége szakadt Kossuth Lajos Törvényhatósági Tudósításainak, mert midőn a május 21-kai (1837) ugyan a hónap 4-kén dictaturára bocsáttatnék, Kossuth Lajos május 5-ki virradóra elfogattatott, s így a május 5-én folytatandott dictaturának is meg kellett szűnnie.
Figyelmeztetésül, még meg kell jegyezni, miként ez utolsó 24-dik számú levél a királyi Fiscusnak L alatti oklevelében foglalva nem vala, s hogy itt csupán a tárgy kiegészítése végett van feljegyezve.
