b) Csongrád vármegye közgyűlése július 4-én.
b)
Csongrád vármegye közgyűlése július 4-én.
Csongrád vármegye közgyűlése július 4-én.
E gyűlés fő tárgya a követek* jelentése volt. GR. KÁROLYI LAJOS főispányi helytartó béköszöntő beszédében az újon alkotott törvényeknek földmívelő sorsát, nemzeti ipart s kereskedést pártoló jótékonyságira figyelmeztetve a követeknek kötelességökbeni hív eljárásukra dicsérettel emlékezett, s a kormánya alatt munkálkodó tisztikart azon törvények fenntartására teljes bizodalommal serkentette.
Csongrád követei az országgyűlés kezdetén Bene József és Klauzál Gábor voltak, az előbbi kormánypárti, az utóbbi az ellenzék egyik legkiemelkedőbb alakja. 1833 végétől Benét Horváth Lajos váltotta fel, 1834 júniusától azonban az országgyűlés végéig ismét Bene volt Klauzál mellett a követ. – Klauzál volt egyébként Kossuth lapjának tudósítója is.
Olvastatott ezután a követek jelentése, mellynek első részében a legutóbb felvett tárgyak, jelesen a kedvező királyi válasz nélkül maradt sérelmek, s a fő RR ellenzése miatt fel sem terjeszthetett több rendbeli felírások, másod részében pedig az országgyűlésileg vitatott mindennemű érdekek történeti elbeszélése érintetett. A KK és RR teljes megelégedése harsány éljen kiáltásokban nyilatkozván, a köz érzést Dobossy Lajos szolgabíró rövid, de érdekes szavakba öntötte.
Felszóllamlott ekkor a haza szerte tisztelt KLAUZÁL GÁBOR, e nemes megyének volt országgyűlési követe. Előrebocsátá a hazai lakosok különböző osztályainak ez országgyűléstől várt reményeit, s megemlíté, hogy ha ennyi kívánatoknak a hozott törvények tökéletesen meg nem felelnek, azt a jelentésben érintett számtalan akadályoknak, nevezetesen az országgyűlés rendszerezése hiányainak* kell tulajdonítani, mellyek azonban majd csak az uralkodó sokféle előítéletek időjártávali megszűnésével lehetnek orvosolhatók. Fájdalommal említé a kedvetlen királyi válaszokat, mellyel ennyi érdekes, annyi igazságos nemzeti kívánatokra majd tagadólag feleltek, majd pedig a tervet sarkából kiemelő változásokkal itt ott mint p.o. a Ludovicea tárgyában a kívánat teljes megszűntét okozák.* De legsúlyosabbnak ítélte követ úr: hogy midőn az úrbéri V-ik s VIII-ik czikkelyek szomorú kimenetelére éppen a népnek e szabadabb létre éretlensége szolgált ürügyül, a népnevelésnek javítására czélzó előintézetek teljesedésbe nem mehettek.* Érintvén továbbá: hogy a hozott törvények a töltött időhöz képest bár nem igen számosak is, de sokat rejtenek magokban, mik a jólétre, közhitel biztosítására s.a.t. jótékony hatásúak, a jövő országgyűlés terjedtebb munkássága pályáját pedig minden esetre kiegyengették s felnyitották; megmutatá a Fejedelem és annak kormánya közti, az országgyűlésen is annyit vitatott különbséget,* s részéről kijelenté, hogy valamint a törvényszegésből eredett sérelmek okát a Fejedelem felséges személyében keresni nem lehet, kit ő, s az egész nemzet határtalanul tisztel, s ki a törvények hű megtartásának s a nemzeti jólét előmozdítására czélzó szándékának szép bizonyságait is adá: úgy sebeink nem orvoslása, s kívánatink nagyobb részének teljesítetlen hagyása egyedül a nézeteiben gyakran hibázó azon kormánynak tulajdonítható, mellyet az 1608-ki koronázás előtti 10-ik czikkely, ím e szavakban: Caveatque sua Majestas Regia sufficientes statibus et ordinibus Regni ne alterius Nationis homines in gubernationem Hungaricam unquam se se ingerant,* már a régi időkben is magától a Fejedelemtől megkülönböztetett, s melly az 1507: 7. czikkely szerint tetteiért a Nemzetnek felelősséggel tartozik.* Kiterjeszkedett ezekután a terhekre, mellyek a jobbágytelkeket biró, s a közgyűlésen nagy számmal jelen volt nemességre* háramlottak, s előadván ezen terheknek a szabad adás-vevés megnyeréséből remélhető pótlását, egyszersmind őket a Haza, Királyi Felség és alkotott törvények eránti hálás tiszteletre intette, mellyre a jelen voltaknak megnyugvása közfelkiáltásban nyilatkozott. Végre hálás köszönetet mondott a szónok a bizodalomért, mellyel a RR iránta viseltettenek. E beszéd alatt és után többszörös éljen kiáltások hangzottak, az Ő erántai szeretet s közbizodalom bizonyságául.
Annak a körülménynek ti., hogy az országgyűlés tárgyalási formáinak szabályozatlansága folytán a főrendi tábla tetszése szerint megakadályozhatott minden rendi kezdeményezést.
L. erre a 653. o. 33. jegyzetét.
Vö. a 652. o. 32. jegyzetével.
A Wesselényi ügyébeni végeláthatatlan viták során képezte ismételten vita tárgyát az a kérdés, hogy azonosítható-e a kormány – amely ellen Wesselényi támadása irányult – a király személyével, felségsértésnek tekinthető-e tehát a kormány megsértése. (Vö. pl. az 1835. júl. 20-i kerületi ülés vitáival, Országgyűlési Tudósítások IV. köt. 586. kk.)
Az 1608: 10. (koronázás előtti) tc. kötelezte a királyt a magyar tanács hatáskörének és a Kancelláriának a visszaállítására, valamint a fontosabb hivatalok magyarországiakkal való betöltésére, s arra, hogy ügyeljen, nehogy idegenek beavatkozzanak Magyarország kormányzásába.
Az 1507: 7. tc. kötelességévé tette a királyi tanács tagjainak, hogy ha valaki a királyi tanácsban az ország szabadsága, közjava, törvényei ellen cselekednék, jelentsék azt fel a legközelebbi országgyűlésnek.
Csongrád megyében az országos összeírás adatai szerint összesen 71 jobbágyteleknek megfelelő úrbéres föld volt nemesi kézen. (Vö. OL, Nádori lt. Extraser. 1836. XLIX/8. sz.) Ez az adat azonban aligha megbízható, hiszen a megye nagy mezővárosaiban – Hódmezővásárhelyen, Szentesen, Csongrádon – köztudomásúlag sok nemes élt úrbéres telken.
Főjegyző s volt követ BENE JÓSEF az országgyűlési vitatásokat jelentésükben s társa beszédjében eléggé kifejtetteknek nyilatkoztatván, egyedül a RR bizodalmának további fenntartását kérte.
Ezekután felolvastatván s kihirdettetvén az újon alkotott törvény czikkelye, – táblabíró KLAUZÁL GÁBOR nyomban indítványt tőn a szóllás szabadságán ejtett sérelmek s az ifiak elfogatása tárgyában. Az elsőnek hosszasan vitatott ügye közönségesen ismeretes lévén, erről csak annyit említett: hogy Wesselényi Miklósnak közgyűléseni beszédért hívtelenségi perbe lett idéztetése tárgyában azon elvnek, hogy hűtlenség bűne egyedül tettleg, szóval pedig soha sem követethetik el, nyílvános kifejezésével 17 izenetben hasztalanul sürgetett felírásnak föl nem terjesztése* a kormányt olly véleményre hozhatja, mintha törvényes volna, amit törvénytelenül cselekedett; úgyszinte Balogh János elleni hasonló pernek Bars vármegye felírása folytában, egyedül kegyelembül tett megszüntetése* oda irányozni látszatván, mintha hívtelenséget szóval is lehetne elkövetni, – végre pedig nemes Békés vármegyének azért, hogy egy országilag nem megszűntetett, hanem csak elhalasztott tárgyban más alkalomkori pártolásra adott utasításának támogatására a testvér megyéket viszhangra serkentőleg felszóllította, a legundokabb lázítási szándékkal lett vádoltatásból, s királyi biztosság alá vettetéséből,* mind egyes személyek, mind egész közönségek szóllási s levelezési szabadságára zsibbasztó hatást nem érezni nem lehetvén, miután valahányszor a kormány törvényt sért, mindannyiszor köteleségökben áll a törvényhatóságoknak felírásaik által az illy rendeletek helytelenségét felvilágosítani; nehogy elhallgatásból a törvénytelen tettnek törvényessége következtessék. Kívánta a szónok, hogy a fentebbi tárgyakban a fő RR ellenzése miatt föl nem terjeszthetett felírások alaki változtatással fölterjesztessenek. Nem különben némelly szerencsétlen ifiaknak legközelebb törvénnyel és szokással ellenkezőleg történt befogatásából eredett megilletődését tiszta keblének szokott meleg érzelmével rajzolván, az 1723: 5-ik törvényben is megerősített 1687: 14. czikkellyel* meg nem egyezőleg, katonai erővel történt befogatás és letartóztatás által, a személyes biztosságon s a megyék törvényhatóságán ejtett sérelmet, szintúgy felterjesztetni javallotta; bízván Ő Felségének igazságszeretetében, hogy valamint Bod János ügyében a vizsgálat tételét elrendelni méltóztatott,* úgy ezen újabb törvénytelenségekre nézve is igazságos kívánatainkat meghallgatván, a nemzetben támadt aggodalmat meg fogja szüntetni.
Vö. a 628. o. 5. jegyzetével.
Vö. a 449. o. 11. jegyzetével.
L. erre a 472. o. 7. jegyzetét.
Vö. a 633. o. 26. és a 637. o. 37. jegyzetével.
A Bod János ügyébeni országgyűlési feliratra a király 1836. ápr. 29-én azt válaszolta, hogy megvizsgáltatja az ügyet és igazságos döntést hoz. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 671. o.)
GR. KÁROLYI ISTVÁN és KÁRÁSZ BENJAMIN alispán az indítványokat pártolák, s míg a felírás sürgetése minden oldalról hangzanék, egyedül SZABÓ LÁSZLÓ t[ábla]bíró kívánata, hogy ezen érdekes tárgynak figyelmesebb megvizsgálása s a megyének némelly (amint emlékezik) ellenkező utasításaival megegyeztetése küldöttségre bízassék; de ALISPÁNY s KLAUZÁL és NAGY FERENCZ táblabírák egyetemesen erősítvén, hogy a legutóbbi utasítások értelme az indítvánnyal egészen megegyezik, a szóllás szabadság és békési biztosság tárgyábani országos felírások fölterjesztése közakarattal elhatároztatott;* de KÁRÁSZ ISTVÁN aljegyzőnek csak KLAUZÁL táblabíró pártolta, ellenben a FŐISPÁNYI HELYTARTÓ és ALISPÁNY urak által szükségtelennek ítélt azon indítványa, hogy biztosb siker végett a határozás a többi megyékkel is közöltessék, elmellőztetett.
A Balogh és Wesselényi ügyével kapcsolatos feliratot és a vele kapcsolatos határozatokat l. OL, M. Kanc. ált. 1836: 8877., 10743., 10744. sz. alatt.)
Az ifiak tömlöczöztetése tárgyában ugyancsak SZABÓ LÁSZLÓ úr azt vitatá, hogy a Felségnek illy esetben joga van a befogatásra, s hogy e végre katonai kart is használhat, minthogy ez a parancsolt rendszert s vigyázatot szorosabban megtartja. Mire KLAUZÁL GÁBOR az 1687: 14-ik czikkely felolvasásával válaszolt és miután a békési s bihari körlevelek is felolvastattak, a KK és RR további vitatás nélkül a felírást elhatározák, abban a befogatás módját törvénytelennek nyilatkoztatni a megyék elmellőztetésével nyilvánított bizodalmatlanság miatt fájdalmukat kijelentetni, s egyszersmind sürgettetni rendelvén, hogy azon szerencsétlen ifiak szabadon bocsátassanak, s törvényes bírájok elébe állíttassanak.*
Csongrád megyének az ifjak ügyében tett felterjesztéseit és a velük kapcsolatos döntéseket l. uo. 1836: 10073., 10747., 13386., 14007., 15256., 17022. sz. alatt.
Július 5-én főszolgabíró TEMESVÁRY ISTVÁN indítványára elhatároztatott, hogy a megyének eddig használt latin körülírású hiteles pecsétje helyében, más pecsétnyomó metszettessék, magyar körülírással, a Helytartótanács általi közhírré tételnek annak idejébeni kikérése már most előre elrendeltetvén.
Indítványba hozta ezután táblabíró KLAUZÁL GÁBOR a nevelés állapotját, mellynek újbani elhalasztása felett fájdalmasan panaszkodott (lásd Országgyűlési Tudósítások: 345. szám).* És kiterjeszkedvén annak megmutatására, miképpen a nép erkölcsisége az álladalom erősítésére minő jótékony hatással lehet: kiváltképpen kiemelé, hogy valameddig a nép hazája törvénye s Fejedelme tisztelését s az erkölcsök szeretetét már zsenge korában be nem szívja, s ennek folytában a törvénynek nem a fenyíték féleleme miatt, hanem lelkének jobb ösztönéből nem engedelmeskedik, mindaddig biztos sikerre a legczélszerűbb törvények sem számolhatnak. Óhajtván tehát, hogy nemzeti gazdagságát leginkább földmívelésből nyerő országunk lakosainak szűkre korlátolt körű nevelése, a gyermekségben peshedő földmívelés jobb elveinek, némelly sommás technikai isméreteknek, s más hasonló mindennapi szükségű tárgyaknak tanításával, habár csak magános ajánlatokból is, keletkező alapítványok útján gyarapíttassék; például hozva fel a Pesten felállított kereskedői oskolát,* gyermekóvó s több hasonló intézkedéseket,* és a megye közfelügyelési kötelességének kifejtésével arra szólította fel a Rendeket, neveznének küldöttséget, melly a minden vallásbeli fiú s leány oskolák mibenlétét a megyében megvizsgálja, s netalán tapasztalandó hiányainak orvoslása iránt véleményt készítsen.
Vö. a 652. o. 32. jegyzetével.
A sziléziai származású Bibanco Gyula Emmánuel, az ismert kereskedelmi szakíró nyitott 1830-ban Pesten a pesti kereskedők testületének támogatásával vasárnapi tanonciskolát és mindennapos kereskedelmi szakiskolát. Ez utóbbi volt az első nyilvános jogú szakiskola Magyarországon; kezdetben félévi előkészítő tanfolyamból, egyévi kereskedelmi osztályból és egyévi gyakorló irodából állott, később tovább fejlődött.
Vö. az 583. o. 9. jegyzetével.
RÖTH ANTAL mindszenti plébános és MERICZAY ANTAL vásárhelyi esperest a plebánosok s ezeknek jelentései folytában a főbb kormányszékek felügyelése útján minden hiányt orvosolhatónak állítottak. Az utóbbi pedig a nevelés előmozdítására czélzó buzgósága tanújeléül a Tudományos Gyűjteménybe 1824-ben igtatott értekezésére* emlékeztetvén a Rendeket, óvást tett, hogy a jelenlegi nevelési rendszer rögtön s felsőbb felügyelet nélkül ne másítassék, és az országgyűlésre tartozó tervek a megyék gyűlésein ne vitattassanak, kivánván: hogy az e részbeni javítás a rendszeres munkák befejezésétől várattassék.*
Az utalás valószínűleg Meritzay Antal Egy szó a mostani felvilágosodásról c. cikkére vonatkozik. (Tudományos Gyűjtemény 1824. II. köt. 78. kk.)
A népnevelésügy reformját tartalmazó Literarium operatum az utolsó előtti volt az országgyűlés napirendjére tűzött kilenc reformmunkálat sorában, megvitatása nyilván még évtizedek múlva se került volna sorra. Tudni kell ugyanakkor azt is, hogy a kormány kereken tagadta a rendeknek azt a jogát, hogy akár az országgyűlésen, akár a megyékben beleszólhatnak a királyi jogként kezelt oktatásügybe. A felszólalók a kormánynak ezt a visszaélésszerűen gyakorolt jogát védik a rendek igényeivel szemben, s csak azért vallják a törvényhozás jogának a nevelésügy felügyeletét, mert tudják, hogy az országgyűlés ezen a téren semmit sem tud majd elérni a királlyal szemben.
De táblabíró KLAUZÁL GÁBOR válaszolt, hogy nem a mostani rendszer megváltoztatása, hanem csak a hiányos részek pótlása s alapítványok állítása lenne ezen küldöttségnek véleményadására bízva. – A FŐISPÁNYI HELYTARTÓ pedig a máris fennálló magános intézetekre való figyelmezésre utasította az ellenző urakat, mire ezen főbb tekintetű indítvány lelkes elhatározottsággal fogadtatván, a küldöttség azonnal kineveztetett.
FADGYAS PÁL táblabíró figyelmezteté a Rendeket, minő temérdek akadály háramlott az országos vitatások serényebb folyamatára abból, hogy az országgyűlés az ország távol szélére rendeltetett, s minő fontos tekintetet érdemel az is, hogy e távolság miatt több vármegyék utasítást várt követeik szavazatának felfüggesztésével sok fontos tárgyak eldöntésében szavazatjoktól elestek. Mindezért tehát, mind pedig a nyilvánosság terjesztésének s az ismeretei gyarapodását reménylő ifjúságnak tekintetéből is indítványt tőn, hogy a jövő országgyűlésnek országilag is kívánt Pesten tartása felírás útján sürgettessék.* Indítványa köz akarattal elfogadtatott.
A rendek már az országgyűlés első napjaiban, 1832. dec. 27-én ilyen értelmű felírást határoztak, s azt márc. 30-án fel is küldték a királyhoz. (L. az országgyűlés Írásai-ban, I. köt. 152. kk.) A felterjesztésre az országgyűlés ideje alatt nem érkezett válasz.
Felvétetett végre a Törvényhatósági Tudósítások tilalmát tárgyazta folyamodás. Erre nézve táblabíró KLAUZÁL GÁBOR a censuralis intézkedés törvényre nem alapultának országilag is lett kifejezésére* hivatkozva, kifejtette a magános levelezés körét nem haladta tudósítások törvényességét, a tilalom törvénytelenségét, a levelezésnek a szóllás szabadsághozi viszonyait, s az alkotmány védette nyilvánosságnak korlátozásából eredő aggodalmait. El nem hallgatta tulajdon érdekeink isméretének fogyatkozását, s hogy a törvényes javítások előmentének zsibbasztó gátjai, t.i. a számtalan előítéletek egyedül a szóllás és prés-szabadság terjedésével kifejlődő jobb elvek által lehetnének időjártával eltörölhetők. De a nyomtatott közhírlapokat korlátozó rendszabályok vitatását az országgyűlésre halasztván, az ezekkel egy sorba nem állítható jelenleg érdeklett levelezésre nézve hármat kivánt, ú.m. 1-ör, hogy a vállalat törvényessége kimondassék, 2-or egy példány a felkelésbeli pénztár* költségén a megye számára megszereztessék, 3-or a tilalomnak mint valóságos sérelemnek megszüntetése végett felírás tétessék.
A kérdés ismételten előkerült az országgyűlésen; a legbehatóbban foglalkoztak vele a rendek akkor, amikor 1836. jan. 23-ától az országgyűlési újság létesítése ügyében kiküldött bizottság jelentését vitatták meg. Az ekkor szerkesztett törvényjavaslatban utasították el a rendek az előzetes cenzúrát, mint törvénytelen intézményt. (Vö. Országgyűlési Tudósítások V. köt. 415. kk.)
A felkelési pénztár (cassa concurrentionalis) minden megyénél megvolt, a nemesi felkelés költségeit volt hivatva fedezni.
Táblabíró DOBOSSY LÁSZLÓ a felkelésbeli pénztárnak más rendeltetését említve, a 2-ikra nézve inkább a magános ajánlatok útját javaslotta. Ezt az ELNÖK is igenelvén, egyszersmind a 3-ik kívánatot sem látta czélirányosnak azon oknál fogva, mivel a tilalomnak kútforrása még tudományul nem lenne, s annak nemes Pest vármegyében történte inkább azon nemes megye fellépését kívánná. – SZABÓ LÁSZLÓ pedig hallatlan dolognak mondá az esztendőkig tartó, s minden előfizetőhöz választás nélkül országszerte küldött levelezést a közhírlapok sorába és azokróli rendszabályok hatása alá nem tartozónak állítani, de a minden elővizsgálat nélküli közlésre nézve is aggodalmát nyilatkoztatta, s egyszersmind ellenveté, hogy a közgyűlésnek hatalmában sincs az ország védelmére szánt pénzeknek másra fordítását határozni.
FADGYAS PÁL táblabíró figyelmezteté az előtte szóllót, hogy a nemesség a felkelési pénztárról mint saját tulajdonáról szabadon rendelkezhetik. Amint már máskor is történt, hogy az adózó népet nem érdeklett illyes apróbb kiadások ezen pénztár kamatjaiból fedeztettek. – SZABÓ LÁSZLÓ úr ezt megengedé, mikor ellenvetés nem történt, de én, úgymond, most ellenzem!! – Azonban KÁRÁSZ alispán, TEMESVÁRY táblabíró, MÜLLER főszolgabíró és többeknek egyetemes felszólamlására a többi jelenlévők közhelybehagyó felkiáltása mellett is határozattá lőn: hogy e nemes megye Rendei a folyamodásban érdeklett tilalmat úgy a magános levelés szabadsága, mint visszahatólag az alkotmányos nyílvánosság pártolására hozott törvényekkel meg nem egyeztethetőnek ismerték, és midőn a törvények sérthetlenségéből merített bizodalommal reménlenék azon tilalomnak hova hamarébbi megszüntetését, a folyamodó igazságos ügyének pártolására még ezúttal elegendőnek ítélték annak nyílvános kijelentését, hogy a vállalatot törvényesnek látják; és örömmel nyújtván kezet minden a nyilvánosságot terjesztő tervnek előmozdítására, azon tudósításoknak egy párban a felkelésbeli pénztárból pótolandó előfizetés melletti megszerzését s a megyebeli nemes közönség használatára a jegyzői hivatalnál tartását elhatározák.*
Csongrád megye júl. 4-i közgyűléséről nem tartalmaznak jelentést az Országos Levéltár gyűjteményei.
