102. 1840. május–december között* Kossuth levele Vörösmarty Mihályhoz: megküldi egy írását esetleges közlés végett.
102. 1840. május–december között*
Kossuth levele Vörösmarty Mihályhoz: megküldi egy írását esetleges közlés végett.
Kossuth levele Vörösmarty Mihályhoz: megküldi egy írását esetleges közlés végett.
A levelet Vörösmarty műveinek kritikai kiadása 1840-re keltezi. A levél első mondatának utalásai 1841 (a Pesti Hírlap megindulása és Kossuth helyzetének rendeződése) előtti keltet valószínűsítenek. Vörösmarty, Bajza és Schedel (Toldy) Ferenc „lapjai”, az Athenaeum és a Figyelmező 1837 januárjától jelentek meg, ám egyikben sem jelent meg Kossuth nevével cikk, és az álnéven közölt cikkek egyikének stílusa sem vall Kossuthra (Vörösmarty Mihály összes művei 18. Levelezés II. S. a. r. BRISITS FRIGYES. Bp. 1965. 365–366.). Nem zárható ugyan ki, hogy a levél 1836 végén, 1837 elején kelt, válaszként az indulófélben lévő lapjaiknak szerzőket toborzó Vörösmartyék felkérésére (vö. Kölcsey és Vörösmarty hasonló tárgyú leveleivel. Uo. 88–89., 92–94., 95–97.). Mivel azonban az irodalomtörténeti kutatás jelenlegi állása szerint kb. 1841-re tehető Vörösmarty és Kossuth ismeretségének kezdete, e levél pedig kettejük közeli barátságáról tanúskodik, az 1840-es évet kell a levél keltezése valószínűbb időpontjának tartanunk.
Édes Barátom!
Én, mint mondám, örömest írandok néha lapjaitokba, s gondolod, hogy nevemet bár csak egyszer is említeni jó lenne, annak talán olly czikknél kellene történni, melly eléggé gyanútlan, hogy vele nevem is átvergődhessék. Unalmambani firkálásimat hányogatva az ide zárt haszontalanságra akadtam, melly csak azért voná magára az érintett czélra nézve figyelmemet, mivel ha különben tartalmából valami kis belső baj nem hiányzanék, a modor, mellyben írva van, bizonyosan ollyas, minőre véleményem szerint időszaki lapoknak szüksége van, ti. komoly dolgokról is encyclopediai könnyűséggel fecsegő. Azonban másrészről nem akarnám, hogy lapjaitokban nevem legelőször ostoba haszontalanságnál legyen említve. Kérlek barátságosan, fuss át e lapokon, s kérd Bajzát is, tegyen hasonlót, ha reáér s mondjátok meg, van-é valami bennök, ami nem árnyékszékre való. Ha történetesen kedvezőbb színben állana előttetek, mint szemeim előtt, át kellene futnom magamnak is: mert amióta írtam, nem olvasám; javítlanul van, és igazítlanul ösze-visza hányva. Tán el se mehettek rajta. Felosztani könnyű lenne.
Ha valamit méltónak látnánk majd a közlésre, minden esetre kérném előbocsáttatni, hogy ezek csak töredékek, olly kéziratból, melly csak időtöltésül vala írva, nem avégett, hogy olvasók elibe kerüljön, de hogy a szerző ígéré lapjaitokat holmi korszerű dolgozatocskákkal egyszer másszor tömni segíteni.
Ölel meleg barátsággal
Kossuth
[A hátlapon:] Vörösmarty Mihály úrnak
S. k. eredeti. MTAKKt. K 1/106.
Közölve: Czapáry László: Vörösmarty
emlékkönyve. Székesfehérvár, 1900. 116.,
majd Vörösmarty Mihály összes művei 18.
Levelezés II. S. a r. Brisits Frigyes. Bp.
1965. 129–130.
Közölve: Czapáry László: Vörösmarty
emlékkönyve. Székesfehérvár, 1900. 116.,
majd Vörösmarty Mihály összes művei 18.
Levelezés II. S. a r. Brisits Frigyes. Bp.
1965. 129–130.
