40. Buda, 1837. december 24. Kossuth levele anyjához: a közbeszóló ítélet után nincs sok reménye, de meggyőződését nem adja fel.
40. Buda, 1837. december 24.
Kossuth levele anyjához: a közbeszóló ítélet után nincs sok reménye, de meggyőződését nem adja fel.
Kossuth levele anyjához: a közbeszóló ítélet után nincs sok reménye, de meggyőződését nem adja fel.
Buda. December 24. 1837.
Kedves jó Anyám!
Ha gondoltam volna, hogy 17-ikben írott levelem* csak 20-ikban jő kézhez, nem írtam volna, mert így hasztalan volt, miután 21-ikben a terminusnak vége lőn, s én az appellata iránt ítéletet vártam e terminuson.
Lásd fentebb, a 38. számot.
Édes Anyám azt írja, hogy ami most még beteendő volt a perbe, betétetett. Ebből látom, hogy Benyovszky úr még mindég úgy nézi e pert, mintha stadiumai volnának, s lehetne tennivaló későbben is. Én hát nem fejeztem ki jól magamat. Én a dolgot úgy kívánom tekintetni, s az appellata kérdését olly nyilatkozással kívánom ítélet alá terjeszteni, hogy ha amaz meg nem adatik, a bíróság nyomban elhajíthassa a pálczát, mellyet az 1-ső decemberi ítéletében már előre eltört fejem felett. Itt tehát részemről a most és máskor tenni valók közt különbség nincs.*
Benyovszkyval szemben, aki azt tervezte, hogy a védence védelmére szolgálókat majd a per következő, érdemi szakaszában terjeszti be, Kossuth itt ismét a per egésze során következetesen érvényesített felfogását szögezte le: fogságban sem a kifogások, sem az allegációk szakaszában nem fog védekezni.
Köszönöm kedveseimnek, hogy meggyőződésemet követhetni nem ellenzik. Mást nem vártam.
Köszönöm a befőzött gyümölcsöt is, de többet ne küldjön édes Anyám. Ez elég 3 hónapra is. 3 hónap nagy idő, azalatt megszűnhet a küldözés szüksége s ha nem, megunnám szokásom szerint az egyforma, bár jó eledelt.
Édes Anyám nagy gonddal van egészségemre. Elhiheti, hogy nem vagyok oktalan gyermek szükség nélkül magamnak fájdalmat csinálni, vagy nem oszlatni, ha van. Hogy gyomorrendszerem romlott, az nem újság, s hogy idegeim naponkint gyengülnek, hogy fonnyadok, az igen természetes. De ezen orvos nem segít. Azonban egészségesebb vagyok, mint tavaly egész esztendőn át csak egy óráig is voltam. Pedig akkor ugyan kellett volna egészség. Édes Anyám ugyan azt mondja, most van szükségem egészségre, én ugyan szeretném tudni, minek? Ma vagy hólnap vagy egy hónap múlva, általában az 1-ső decemberi ítélet után, ugyan minek? Lelki erőmet ne féltse édes Anyám, annak nem parancsol testi baj.
Édes Anyám levélírásra sürget, s ha írok, azok, akik bírálják, örökké kifogásoznak. Én pedig, ha kínpadra húznak is, nem vetkezhetem ki lelkemből, nem ölthetem fel az ő gondolkozásokat. Aztán úgy fáj, ha letartóztatják leveleimet. Miért keresnek ebben balzsamot kedveseim? Van édes Anyámnak 4 jó leánya, 5 reményteljes unokája, ott keresse a vigasztalást. Én azt hittem, az 1-ő decemberi ítélet meggyőzte kedveseimet annak szükségéről, hogy szokni kell engemet felejteni.
Ingeimre kár volt vesztegetni azt a szép vásznat. Bőven beértem volna már én a régivel is.
A könyvekre nézve mosolyognom kell, hogy a Directoratus azért nem küld, mert attól tart, hogy ollyat küld, amit olvastam. Kár ettől tartani. Olvasott könyv jobb, mint semmi könyv. Aztán, hogy a múlt majus óta kijött könyveket nem olvastam, arról a Directoratus bizonyossá tette magát ajtóm lakatjával. Pedig ami azóta magyar, latin, német, franczia, angol nyelven kijött, elég egy emberéletre. De hiszen ezen felöl több két hónapjánál, hogy* öszeírtam választásra egy hoszú lajstromot, s bizonyosan tudom, hogy katonatiszt urak szívesen voltak a Directoratusnak átküldeni. Azonban a Heckenast 1836-ki közlött lajstromából is kijegyeztem némellyeket, s küldöm a lajstromot. Fő ohajtásom historia: Mignet,* Gibbon,* Hume,* Lingard* s a t. A szépliteratúrából Lesage* munkái francziában; angolban az újabbak, mint Cooper,* W. Irving,* Marryat,* Bulwer* s a t. Németben szeretném Goethét még egyszer olvasni, magyarban az 1838-iki Aurorát,* a Tudós Társaság 1837-iki évkönyvét s Tudománytárát,* s ami újabb van különben. De ha franczia könyvet kapok, egy szótárt kérek mellé, mert nem tudom, ha nem felejtettem-é sokat. 3 év óta többet olvastam angolúl.
Ezt követően ez a szó: átküldöttem, törölve.
Mignet, Francois Auguste Alexis (1796–1884): francia történetíró. A francia forradalomról írott munkája (1824) mellett addigi munkássága a középkort ölelte fel.
Gibbon, Edward (1737–1794): angol történetíró, kora legjelentősebb történésze. A History of the Decline and Fall of the Roman Empire c. hatkötetes főművét a XIX. századi Magyarországon is sokat forgatták.
Hume, David (1711–1776): brit filozófus, közgazdász, történetíró. History of England c. történeti főművében úttörőként terjesztette ki vizsgálódását a társadalom és a művelődés történetére is.
Lingard, John (1771–1851): angol történetíró. Főműve: A History of England from the First Invasion of the Romans to the Commencement of the Reign of William III. (1819–1830).
Lásd fentebb a 144. l. 14. jegyzetet.
Lásd fentebb a 147. l. 5. jegyzetet.
Irving, Washington (1783–1859): amerikai regényíró. Kossuth német fordításban olvasta műveit: Eine Reise auf den Prairien (1835); Die Alhambra oder das neue Skizzenbuch (1832). SZIVKL 686.
Marryat, Frederick (1792–1848): angol tengerész és író, kalandos regények szerzője.
Lásd fentebb a 147. l. 5. jegyzetet
Évente megjelenő irodalmi zsebkönyv; ekkor Bajza szerkesztette.
Az Akadémia 1834 és 1844 között előbb évente négyszer, majd havonta megjelenő folyóirata.
István sógornak s az én kedves kis Pistámnak* neve napja van. Küldje édes Anyám jó kívánásimat s Pistának egy kis ajándékot nevemben. Bámulva olvastam édes Anyám előbbi leveléből, hogy atyja fösvénykedik neki magános nevelőt tartani. Ugyan okos ember s olly igen jó számoló létére hogy számolhat olly fonákúl, hogy nem tudja, mikén egy ft a neveléstől elvonva, pénz tekintetben is ezer ft veszteség s egy ft nevelésre adva, ezer procent kamatot hajt.
Kossuth Karolina húgának férje, Breznay István sátoraljaújhelyi orvos és fia. Előbbit Pálffy János 1856-ban így jellemzi: „Egy részeges, ősz fejével is feslett erkölcsű, megvesztegethető, jellemtelen ember.” (Magyarországi és erdélyi urak. S. a. r. SZABÓ T. ATTILA. Kolozsvár, 1939. 104.)
Sajnállom, hogy nem vehetem e kedves terhet magamra; én Pistát szerettem volna Pozsonba, a Blaskovics drága, de jó intézetébe küldeni.* De az 1-ő decemberi ítélet után már nekem nem lehet valami tennivalórul gondolkozni. Azért ő csak ne fösvénykedjék.
Az utalás nem azonosítható egyértelműen. Kossuth talán Blaskovich János (1777–1855) evangélikus lelkész és nevelő magángimnáziumára gondolt, amely előbb, 1814-től az alsó-ausztriai Plauenbergben, majd 1826-tól Pozsonyban működött, ekkorra azonban már valószínűleg feloszlott. Az iskola egyszerre 10–12 növendéknek, közöttük nagyszámú osztrák arisztokrata fiatalnak nyújtott magas színvonalú oktatást, természetesen németül, egyben nagy súlyt helyezett a testnevelésre és a természetközeli nevelésre. Az egykorú sajtó (Jelenkor, 1836. 103. sz.) hírt adott arról, hogy Blaskovich – nevéhez fűződik egyébként a pozsonyi kisdedóvó, az árva gyermekek iskolája és a siketnéma intézet megszervezése is – azt fontolgatta, hogy a Csallóközben magyar tannyelvű iskolát alapít, a terv sorsáról azonban nincs tudomásunk. Nem szól erről a Blaskovich életpályáját, vállalkozásait áttekintő nekrológ (Der Pesther Bote. Großer gemeinnütziger Kalender... auf das... Jahr 1857. Pest, é. n. 70–74.) sem.
Áldás a beállott ünnepek alatt mindnyájokra Istentől. Hála és szeretet éntöllem.
Édes Anyámnak
engedelmes fia
Kossuth Lajos m. p.
engedelmes fia
Kossuth Lajos m. p.
S. k. eredeti. OL Kossuth-gyűjt. II. U. 2. 5.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906. 2.
86–87.
Másolata közölve: Kardos, ROLT 1906. 2.
86–87.
